Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 7. ÜNNEPI KÖNYVHÉT Körkép ’88 „Csáth Géza korunk legkiemelkedőbb íróművésze. Véleményem szerint a Beatles együttessel is felér” — kezdi Esterházy Péter, Csáth Géza fantasztikus élete című elbeszélését. S amit az ezt követő negyven oldalon produkál, az valóban fantasztikusan érdekes. Azaz: esterházys. A Körkép ’88 ezúttal huszonhét mai magyar elbeszélést közöl, közöttük a fentebb említettet. A szerzők névsorát tekintve szembetűnő, hogy egyetlen írónő sincs közöttük. Ha férfi szerkeszti ezt az antológiát, valószínű, hogy udvariasságból nem feledkezik meg a tollforgató gyengébb nemről sem. S már miért is ne tartozhatna az udvariasság a válogatás szempontjai közé? Akkor legalább lenne valamilyen szempont. Ugyanis megkérdőjelezhető, hogy Hegedős Mária, aki a szerkesztésre vállalkozott, a legfontosabb szemponthoz, a színvonalhoz következetesen ragaszkodott. Olykor az az érzése az olvasónak, hogy csak a nagy név előtt hajtott fejet. Persze, ha van könnyű dolog a világon, akkor egy antológiában hibákat, kifogásokat találni az. Különösen, ha egy évről évre megjelenő válogatásról van szó, mely arra törekszik, hogy az előző esztendő legjobb magyar elbeszéléseit csokorba gyűjtse. Még inkább, ha arra gondolunk, hogy létezik külön figyelmet érdemlő magyar irodalom határainkon kívül is. Nem feledkezett meg erről a szerkesztő, oly módon, hogy beválogatta egy erdélyi (Sütő András), egy felvidéki (Grendel Lajos) és egy vajdasági (Tolnai Ottó) írását is. De tekintett-e vajon Keletre'meg Nyugatra is? És így tovább; kérdőjelekből nincs hiány. Közülük még egy mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez pedig a kiválogatott művek egymásutánisága. Hiszen e tekintetben mindig egyfajta koncepció érvényesült — makacsul ragaszkodnak is hozzá a szerkesztők —, mégpedig az, hogy a szerzők nevének ábécé sorrendje határozza meg, ki kerül a könyv elejére, végére. Ez azért érdemel említést, mert ha a téma, a stílus vagy egyszerűen csak a hangulata szerint döntenének arról, hogy egy elbeszélés melyik társa elé-mögé kerül, finomabb átmenetei lehetnének e kötetnek, s a közölt írások itt-ott ki is egészíthetnék egymást. Például Krasznahor- kai László Kés a kézben című, a horrorfilmek hangulatát idéző, agyat és lelket egyaránt megrázó, valóban szuggesztív erejű írása után Lázár Ervin Bab Bercijét olvasni... Mit mondjak? Talán a három pont legkevésbé sértő. Az említett kifogások ellenére, minden irodalombarát figyelmébe ajánlható a Körkép, s valószínűleg áz ünnepi konyhát egyik keresett kiadványa lesz az idén is. Hiszen a válogatás, a szerkesztés kérdőjeleit félresöpörve, azért egy szeletkét kapunk a kortárs magyar prózából. Nem különös csemegét — de hát elég ínséges időt élünk: egyre kevesebbel beérjük. Különösen, ha féláron juthatunk hozzá, mint a Körképhez a könyvhéten. Féláron: reális áron. • Koloh Elek fiatalokról - fiataloknak LÉTELEME A MOZGÁS Klári a vakációra készül Sokan vannak, akik semmiben sem érnek el kimagasló eredményt, nem nyernek tanulmányi versenyt, nem élsportolók, mégis rendkívül értékes diákjai iskolájuknak. Egészséges elképzeléseikkel, szorgalmukkal, becsületességükkel sok örömet szereznek tanáraiknak s szüleiknek egyaránt. Az elmúlt napokban egy ilyen „ifjú hölggyel” ismerkedtem meg. Kiss Klára — így hívják — a kecskeméti Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolába jár. Testnevelője, Szikora Sándor mutatta be nekem, mint egyik legkedvesebb tanítványát: — Klári jó tanuló és minden sporteseményen ott van, ahol az iskolánk színeit kell képviselni, legyen az atlétika, kézilabda, tájfutás vagy akár leány kispályás foci. — Ennyire szerteágazó az érdeklődésed a sportban? — kérdeztem Kiss Kláritól. — Általános iskolába a Béke térre jártam. Akkori testnevelőm, Boldog Mihály, aki egyben kézilabdaedzőm is volt, egy életre megszerettette velem a mozgást. A sport hozzátartozik az életemhez, mint az evés, alvás vagy akár a tanulás. — Most a kereskedelmibe jársz. Miért ide jelentkeztél a nyolcadik után? — Úgy gondoltam, hogy az érettségi mellé jó, ha egy szakmát is szerzek. Kecskeméten három ilyen intézmény van, közülük ez volt a szimpatikusabb. — Eltelt két év. Jól választottál? — Igen. Jól érzem magam a „Kéri” falai között. Négyes-ötös tanuló vagyok. Ha egy kicsit csipkedem magam, talán a főiskolára is felvesznek a negye* dik után. — A héten elkezdődik a vakáció. Mivel, s hol töltőd el a nyári szünetet? — Először szakmai gyakorlatra megyek. Három hétig az Alföld Áruház vas-edény osztályán dolgozom. Utána sportaktívaképző táborba utazom. Tanáraim szeretnék, ha jövőre a rendezvények szervezéséből is kivenném a részem. Csak ezt követi az igazi nyaralás. A barátnőimmel szeretnék elmenni túrázni valahová hosszabb időre. Gyalog vagy biciklivel, még nem tudom, csak az a lényeg, hogy együtt legyünk. — A kirándulásra pénzt a szüleid adnak? — Igyekszem magam összegyűjteni. A szakmai gyakorlaton fizetést is kapunk, az érdemjegytől függően. Ezenkívül az otthoni gyümölcs leszedésében is segédkezem, s az eladásból származó jövedelem egy részét megkapom a családi kasszából. — Mesélj egy kicsit az otthonodról! — Nagyon összetartó család a miénk. Van egy bátyám, villanyszerelő. Ő is otthon lakik még. A szüléinkkel mindent megbeszélhetünk. Biztos hátteret adnak a tanuláshoz és a sportoláshoz. Én is szeretnék a leendő gyermekeimnek hasonló otthont, biztonságot nyújtani: Ez az életem egyik fő célja. — Milyen vágyaid vannak még? — Először is egy jó munkahely. Konkrét elképzelésem még nincs róla. Nem vagyok egy helyben ülő típus, emiatt szabadabb, gyakorlatiasabb feladatokat szánnék magamnak. Titkos tervem, hogy egyszermajd edző lehessek. Legszívesebben úttörő korú gyerekekkel foglalkoznék. Természetesen addig még sokat kell tanulnom. Most az iskolában kell helytállnom mondta végezetül Kiss Klára. A halálosztó Az új amerikai produkció legtökéletesebb adaléka alighanem Arnold Schwarzenegger bicepsze, persze szigorúan csak a sport, és nem a film szempontjából. Mivel azonban —,mint sejthető — A halálosztót a legkevésbé sem sportfilmnek szánták készítői, nem csoda, ha nem kerülnek benne igazán meggyőzően a helyükre a szuperizmok sem. Pedig ugyancsak látványosán lendül a feladatnak az első pillanatban a vészjósló arckifejezésű, többszörös Mr. Universe. S hogy a közelmúlt reklám- kampányai következtében valamelyest tájékozott magyar néző is tökéletesen bizonyos legyen abban, kivel is lesz a következő másfél órában dolga, természetesen ruhátlanul. E sajátos „belépővel” szemben nem csődig, ha hatásosságban már jóval alulmarad a következő fogás, amikor Arnoldnak az lesz a fő teendője, hogy természetellenes benyomást keltsen. Látszólag nem kerül különösebb fáradságába, hogy elhitesse, sajátos arányú izmai egy vas- és acélvázat takarnak. Mindent elkövetnek a látványtervezők is, hogy a főszereplő kifogástalan, emberi külsejű robotnak látsszék. Míg azonban a speciális izmoknak legalább üzleti szempontból bizonyosan indokolható a jelenléte, a dramaturgia egyes fordulatainak még ennyi mentsége sincs, racionális rendezőelvet nehéz közöttük felfedezni. Igen furcsa ellentmondás például, hogy negatív hősünket mint a tökéletes gyilkost gond és (ruhája) nélkül át tudják juttatni a jövőből a jelenbe, arra azonban már nem futja időutaztató robotfőnökei tehetségéből, hogy egy többé-kevésbé üzembiztos, hatékony fegyverrel is fölszereljék. A beprogramozott „halálosztó” egyeduralomra törő megbízóitól ugyancsak furcsa feladatot kap: meg kellene ölnie az ellenséges tábor még ezután megszületendő, sőt nemzendő vezérének anyját, vagyis a vonzó szőkét. A végkifejlet egy cseppet sem kétes, a gonosznak a történet következetlenségei ellenére is előbb-utóbb el kell pusztulnia. Aki azonban azt hiszi, hogy a mármár mulatságos események „izgalmai” helyett esetleg kárpótolhatja magát a látvány izgalmával, az nagyot téved, mert a különféle, a többi között animációs trükkök felhasználása ellenére a „halálosztó” vázzá olvadásától már csak egysíkú és olcsó képregényklisék- kel találkozunk. Ismét megerősítik a tételt, hogy ebben a műfajban (néhány kivételtől eltekintve) még mindig különb dolgokat produkál a fantázia, mint tárgyszerű leképezése. Nem csoda, ha egy ilyen film hatása — jó esetben — ki is merül abban, hogy annál inkább vágyunk gyenge és esendő emberek gyengeségeinek és esendőségei- nek látványára —, akár sokkal szerényebb kiadásban is. * Károlyi Júlia Kijevben jártunk Iskolánk MSZBT-tagcsoportja másodszor szervezett utazást a Szovjetunióba: tavaly Moszkvába, az idén tavasz- szal pedig Kijevbe. Huszonkét fős csoportunk indult vonattal az ősi városba. Hatnapos utunk szervezésében az IBUSZ segített bennünket, biztosította a jó ellátást és a gazdag programot. Az első napi autóbuszos utunk során megismerkedtünk a Dnyeper-parti város legfontosabb nevezetességeivel és történetével. A második napon ellátogattunk az Orosz Képzőművészeti Múzeumba, ahol híres XIX. századi orosz festők műveit láthattuk. Kijevi sétáink alkalmával megtekintettük az Aranykaput, a Szófia-székesegyházat, a Lav- ra-kolostort. Megcsodáltuk Kijev híres főutcájának, a Krescsatyiknak a szép épületeit, hatalmas áruházait. A Kilátó-hegyről láttuk a széles Dnyepert átívelő hidakat és a modern városrészeket. Tiszteletünket tettük a nagy honvédő háború hőseinek emlékművénél és az Ismeretlen Katona sírjánál, ahol elhelyeztük a kegyelet virágait. Utunk egyik felejthetetlen élménye marad a kijevi 230-as iskolában tett látogatásunk, az a vendégszeretet és érdeklődés, amellyel fogadtak bennünket a tanárok és a diákok. Színes műsorral, az iskolamúzeum bemutatásával, oroszos finomságokkal kedveskedtek nekünk. Kijevi utunk egyik szórakoztató programjaként vidám estet töltöttünk el a nagycirkuszban. Néhány napos, élményekben gazdag \fT ^ Virág cukrászdában ülnek. r J-»Legközépen. Pont az aranyéi- rádás, csiszoltüveg díszes nagycsillár alatt. Binyecz évek óta viaskodik a gondolatlehetőséggel: a csillár egyszer netán rászakadhat. (Az nem lehet, hogy annyi évet következménytelenül kibírjon, közte világégésekkel. Nem beszélve az üzemeltetés mellékhatásairól.) Agyoncsaphatja... De most aztán tényleg sehol másutt nem kaptak helyet. Jobbról-balról hüdésból lábadozó öregurak. Óvatosan elslukkolják a napi cigarettát és parkett helyett csipkeken- d'ókbe pöknek, fulladásszerű harákolá- saik nyomán. Binyecz visszanevet Magdalénára. Binyecz fogazata is ép még. Kissé rit- kás. „Ragadozószerű", jegyezte meg egyszer valaki. Ajka vastag, már-már négerszáj. Szemállása kissé mongolos. Mikor nevet, szemnyílása tovább szűkül. és „ettőlolyan ennivalóan keleties.’’ (Ezt egy harmincas kiállításrendezőnő jegyezte meg egyszer. A hölgy elébb a szecesszióra specializálta magát, majd — muszájból — átnyergelt a szocreálra. Időnként vidéki expedíciókra küldték, ismerkedni a stílusirány empirikus forrásvidékével. Ilyenkor a népben is meg- mártódzott. Egy alkalommal épp Bi- nyeczcel-Binyeczben. Hej, micsoda egy verniszázs volt! — Binyecz még most is belelegyintene a levegőbe, mintha kóbor legyet hajkurászna. Pedig csak a vissza- visszaröppenő verniszázs-emléket hesse- geti.) — A Virág cukrászdát is megjósolták — folytatja Magdaléna. — Hogy ide hozol majd. Binyecz fejét kezdi betarjagositani a pletykahordók iránt feltámadó düh. —- Mit mondtak még?! Magdaléna kissé durcásan sorolja: — Hát. .. Hogy a Virág után a séta következik. — A sétát úgy ejti, elnyúj- tottan: sééétaaa. Binyecznek szinte szeme előtt ficánkol a szó. — Hát még? — Stefánia . . . Pihenés egy összefarigcsált pádon ... Jó messzire a közvilágítástól . .. — Most mintha kissé iróniába hajtanék a hang. — Tisza-part. . . Könyöklés a mellvéden ... Felbámulás a csillagokra . . . Majd a vízre . . . A hullámokon csillagtükörképek himbá- lódznak . .. Pontosan idézem?... Pilkauf enyhén tájszólásos. E-k helyett é-ket artikulál időnként. Olyan egyketted-é-ket, valahol feleúton a tiszta e és a hasonló é hang között. — A gazemberek!— Binyecz fogsora közt szűri a szót. — Mondtál valamit?— Ó nem. Dehogy. — Binyecz belesuhint a levegőbe. Ha most eléje kerülne valamelyik pletykafészek, biztosan nem kegyelmezne neki. — Remélem, mást már nem mondtak . . . — Csak annyit még . .. Szóval. . . Hogy aztán két lámpa közt, a bokor- árnyékban ... az első csók .. . Az első randevú mérlege Binyeczcel... így mondták . . . Binyecz kisvártatva: — Csoda, hogy egyáltalán eljöttél. . . Pilkauf diszkréten felnevet. — Ami azt illeti, tépelödtem egy darabig . . . De aztán mégis... — Szeretek személyesen megbizonyosodni a dolgokról. .. — Miután már kaptál némi előzetes iránymutatást... Binyecz hangja még kissé bosszús. De azért egymásra mosolyognak. A strand felszolgálónője unott pillantással szondázza a terepet. Binyecz odainti. Megáll. Mereven nézi, mint nyúl zsebbe Binyecz. Közben az arca olyan különös, mintha . .. Pilkauf nem érti a szituációt. S még nincsenek olyan — közvetlen — viszonyban, hogy Binyecz elmesélhetné neki, micsoda bazi nagy botrány volt (még ezerkilenszázötvenkettőben ), i amikor egyszer lyukas kétfilléresekkel fizették a cehhet, hatójuk számláját. Eltartott vagy negyedóráig. A felszolgálónő dührohamot kapott. Rikácsolt. Miközben egy közepesen piás jogászgyerek oda-odaszólt neki: „Országos hírű büntetőjogász vagyok, kisnagysád. Kisuj- jamban a jogok s kötelmek. Muszáj elfogadni ezt a törvényesített állami fizetőeszközt. Bizalmatlansága többé- kevésbé egyenlő lenne az államrezon iránti bizalom megkérdőjelezésével. Nekem aztán elhiheti". Binyecz még most is mosolyog, amikor elévillan az egykori jelenet. Ezúttal azonban szó sincs lyukas két- filléresekről. Bundik közepes nagyságú papírcímletet vesz elő. S a visszaadási gesztust — fejedelmi kézmozdulattal ■ — félbeszakítja. —- Egy kis séta? — kérdi Pilkauf, miközben kifelé csörtetnek a Virágból. Binyecz rákontráz. — Egy kis séta. — S szinte mellékesen birtokba veszi Pilkauf balkezét. Ujjaik önkéntelenül összekulcsolódnak. — Ezt is mondták ... De azért nem vonja el kezét. Binyecz ettől kissé felbátorodik. — A többit is pontosan leellenőrizheted majd. — Közben bal külsővel ellő egy gömbölyű kavicsot. A kavics kisvártatva nagy csattanással landol a szemközti házfalnál. Jó kis lövés volt — nyugtázza magában Binyecz. Élesen, félmagasan a jobb sarokba. Ilyenkor holtbiztosán árnyékra vetődik a kapus. (Folytatjuk) utunk megismertetett bennünket a szép ukrán főváros régi és új értékeivel, az ott élő emberek szokásaival, népművészetével, kultúrájával. Utazásunk hasznos volt a nyelvtanulás szempontjából is, hiszen a vásárlások és az iskolalátogatás alkalmával számos lehetőségünk nyílt az orosz nyelv használatára. Reméljük, hogy MSZBT-tagcsopor- tunk szervezésében a továbbiakban is eljuthatunk a Szovjetunió más szép tájaira, városaiba. Kelle Ágota és Józsa Adrienn, a Bányai Júlia Gimnázium tanulói „SÁRI, NE DOBÁLJ ...” Öten Kőrösről Furcsa dolog az ízlés. Ha azt mondom: nem bolondulok a mulatós nótákért és ugyanakkor őszintén szeretem a' mezőségi népdalokat vagy a Pink •Floyd együttest, ezzel még nem állítottam magam mellé újabb és újabb híveket. Félő, ha a lakodalmas rock rajongói után érdeklődnék, hamarabb eredményes lenne a kérdezősködés. Lám, Bács-Kiskunban is nagy a keletje a „délről” betört műfajnak. Óriási sikerrel koncertezett Kodály szülővárosában a 3 + 2, a Sógor együttes. És egy- re-másra hódítanak szűkebb pátriánk zenekarai. A vásárokban, a piacokon az egyik legkelendőbb árucikk a műsoros kazetta, melyen természetesen víg nóták hallhatók — pergő ritmusban. A nyomaték kedvéért mutatóba jó hangosan bömböl a sztereo rádiómagnó hangszórójából, vevőcsalogatásként. (Lásd: kecskeméti piac bejáratánál vagy a falusi búcsúkban.) Nincs semmi gondja a magyar embernek, mulasson hát, ropja csak a táncot, daloljon a muzsikusokkal együtt. (Jó lenne itt tartani!) Szaporodnak tehát a zenekarok is. Épp a Petőfi Népében jelent meg cikk a kalocsai Betly duóról, akik platinalemezük fényében szép vagyonra tettek szert. Hallottam, hogy egy elvont muzsikát — és milyen kitűnőt! — játszó fővárosi zenekar tagjai összerúgták a port és különváltak útjaik. Néhányan a presszórock irányába startoltak és már két „cirmos koktélt” is megjelentettek. A közönség pedig potenciális vevő. Nem sajnálja a pénzt a lemezért, a kazettáért. Főleg nem azért, amin mulathat... Létezik Kiskőrösön is egy pattogó ritmusokat játszó banda, mégpedig a helyőrségi művelődési ház Kőrös 5-ös elnevezésű zenekara. Tizenöt esztendeje muzsikálnak együtt, és ez szép idő. Ők már akkor jártak lakodalmakba, bálákba és egyéb mulatságokba talp- alávalóról gondoskodni, amikor még híre-hamva sem volt a lakodalmas rocknak. Tény, hogy maguk még csak véletlenül sem nevezik együttesük választott stílusát lakodalmas rocknak. Milyen is a Kőrös 5-ös zenéje? A közelmúltban jelent meg „Sári, ne dobálj ...” című műsoros kazettájuk, melyét a Művelődési Minisztérium engedélye alapján a Reuzál kisszövetkezet másolt az Intersound stúdióban rögzítettek alapján. Az a borítólap első szemlélése után világossá vált: a kiskőrösi fiúk azt a korosztályt kívánják szórakoztatni, akikkel amúgy is mostohán bánik a hazai lemez-, illetve kazettakiadás. Záray—Vámosin, Sárosi Katin túl nemigen tudnak választani, legfeljebb csak a vásári termékek közül. A Kőrös 5-ös kazettáján Erdélyi Mihály, Fothy János, Márkus Alfréd, Ábrahám Pál", Kálmán Imre, Fényes Szabolcs, Cser- kuthy Sándor és más ismert szerzők művei csendülnek fel, egyvelegként, az úgynevezett stars on formában. A címadó dal (Sári, ne dobálj ismeretlen szerzőtől származik, de kellett valami hangzatosság a kazetta címoldalára. (És egy bájos hölgy.) Nem akarom hosszúra nyújtani a kiskőrösiek bemutatását. (Nem is tettem, hiszen még a zenészek nevét sem írtam le. Gyorsan pótlom: Bürgés József, Grábics István, Kelemen István, Markó János, Oravecz Andor.) Tízezer példányban kiadott műsoros kazettájukat hamarosan újabb széria követi, majd stúdióba vonul az öt kiskőrösi muzsikus és újabb felvételeket készít. Várhatóan augusztusban jelenik meg a Kőrös 5-ös friss összeállítása. (—borzák—)
