Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 6. Gobbi Hilda 75 éves Amíg élek, nem felejtem el azt az öt évvel ezelőtti meghatóan szép estét. Egyszeri és nagyszerű előadás született akkor a fővárosi Katona József Szín­házban, megrendítő és megismételhe­tetlen. 1983. június 6-a volt, Gobbi Hil­da hetvenedik születésnapja, s az ő ju­talomjátéka egyben; különleges juta­lomjáték, amikor nem az ünnepelt szí­nészjátszott, hanem neki játszottak ju­talmul, elismerésképpen és hálából a többiek. Csaknem ötvenen léptek színre ab­ban a műsorban, verssel, dallal, szí­nészéletük anekdotáival. Nézem az ak­kori névsort, fájdalom, az eltelt öt év alatt sokan örökre távoztak a fellépők közül. Köztük Alfonzó is, aki, talán a legbölcsebbet mondta akkor: „Az em­ber sem a születéséről, sem a haláláról nem tehet. A kettő közé eső részt pedig úgy kell eltölteni, ahogy te csináltad, Hilda!”. Hogyan telt, telik ma is e „kettő közé eső” élet? Kevés, ha azt mondom, hogy elsősorban munkával. Amit Gobbi Hilda egy életen át végzett, az több volt, mint művészi munka, bár abban is monumentálisát alkotott, hiszen több mint ötszáz színpadi szerepet ját­szott el, s akkor még nem szóltam a filmen, a televízióban, a rádióban meg­formált alakjainak megszámlálhatat­lan sokaságáról. A munka mellett azonban a sokszor emberfeletti feladatvállalás és -végre­hajtás legalább olyan jelentős mérték­ben töltötte ki az életét, mint a művé­szet. Három olyan alkotás fűződik el­sősorban az ő nevéhez, hogy közülük egy is elegendő lenne bárkinek, életre szólóan. Az első a Horváth Árpád Kollégi­um. Akkor már túl voltunk a felszaba­dulás utáni első heteken és hónapokon, amikor nemcsak-a szellemi és lelki, ha­nem a fizikai újjáépítés volt a fő fel­adat, és Gobbi persze ebből is — tégla­hordásban, malterozásban, romeltaka­rításban, a bombáktól megsérült Nem­zeti Színház újjáépítésében — kivette a részét, a részénél többet, két-három embernek valót. Közvetlenül ezután következhetett az újjáépítés teljesen új­szerű része: egy új, azelőtt esélytelen, tehetségére végre ráébredő és annak kibontakozásához lehetőséget kapó fi­atalság felnevelése. Gobbi megalapí­totta, megszervezte, működőképessé tette a szegény sorsú fiatal színészpa­lánták otthonát, a Horváth Árpád Kollégiumot. • Gobbi Hilda a Csirkefej öregasszony szerepében. A fiatalok után az öregek, az eleset­tek, a gyámoltalanok, az életből kifelé tartók következtek: a második nagy Gobbi-tett a Jászai Mariról meg az Ód- ry Árpádról elnevezett Színészottho­nok támogatása, a hajdani Rómeók és Júliák, Hamletek és Othellók nyugodt, békés öregségének biztosítása. Majd a harmadik: a fiatalok és az öregek sorsának eligazítása után a már nem élőké, úgy is mondhatjuk: halha­tatlanoké. Múlékony ez a pálya, a szí­nészé, még akkor is, ha modern ko­runkban már sok segítséget kínál a fej­lődő technika, a film, a televízió, a vi­deó, megőrzött és megőrizhető hang­szalagok, filmtekercsek, kazetták. Mégis múlékony: a színházi élmény személyes varázslata egyszeri. Ezt meg­őrizni persze egy múzeum sem képes, ezt csak az emlékezet őrzi, amíg az em­lékező él. És mégis kell egy múzeum, amely számot ad legalább a felejthetet­lenek feledhetetlen művészetének nagy pillanatairól. Ebben a szellemben jött létre Gobbi Hilda harmadik nagy alko­tása, a Bajor Gizi Színészmúzeum. ­Harminc éve játssza a rádió Szabó családjának összetartó erejét, fő figurá­ját, Szabó Margit nénit. Ha csak egyet­len héten véletlenül kimarad a műsor­folyamból, már tömegével érkeznek a rádióhoz a levelek, telefonok, felhábo­rodást és aggodalmat egyaránt hangoz­tatva: hogyhogy? Mi van Szabó néni­vel? Őt egyetlen folytatásból sem lehet kihagyni, ha beteg volt — ami sajnos az utóbbi időben sűrűn megesett —, kórházi ágyához vitték a mikrofont, de néhány percnek legalább, amelyben Szabó néni szerepel, az a heti epizód­ban is benne kellett lennie. Aase anyó a Peer Gyntből (23 évesen alakította), és Mirigy a Csongor és Tündéből, Gorkij Anyája és Vássza Zseleznova, a Csirkefej öregasszonya, és Agatha Christie Miss Marple-ja , Szent Johanna és Nyilas Misi, Kamyó- né és a 106 éves asszony — kár tovább sorolni, oldalakat tenne ki, ha ide Ír­nám Gobbi Hilda valamennyi eddig megformált szerepét. A lényeg az, hogy ha a figurák — többségükben öregasz- szonyok - - íróilag olykor hasonlítot­tak is egymásra, színészileg nem akadt két egyforma közöttük! Minden szere­pében mindig különbözött, a maga egyéniségét belevitte persze valameny- nyibe, ugyanakkor azonban mind­egyiket felruházta valamilyen sajátos, csak arra a figurára jellemző eredeti­séggel. Már kezdő színésznő korában jneg- rendítően és hitelesen tudott ábrázolni hatvan-, hetven- vagy akár százévese­ket. Izmosodó színészi eszközeivel, kifi­nomult ösztöneivel és óriási tehetségé­vel, tapasztalat híján is valódi öregasz- szony volt. Most pedig, hogy 75. szüle­tésnapját ünnepli, lelke és kedélye, köz­vetlensége és élénksége, a világ dolgai iránti kifogyhatatlan és mohó érdeklő­dése, a hevessége és a humora ma is olyan, mint régen, azaz tulajdonkép-' pen megmaradt örök húszévesnek. Szerepeiben és a magánéletében egy­aránt, az őszinteség és a tisztesség pe­csétje adja meg Gobbi Hilda hitelét. Nemcsak színészként nagy, de ember­ként is. Mint színész azért, mert mindig más tud lenni, és mindig mély és igaz. Mint ember azért, mert mindig egyfor­ma: az emberség és az emberiség elkö­telezettje, tiszta jellem. Barabás Tamás iiioiippyiiiiiii : ' I : ; ■■111 ■■ I II iillflMWlilll^BBfll 11 1111 in IIII .■■■■'- - r ' IISTIÍTÍ 1 ' . . = —— -- - -- - - --- - - " " - -- — ---= -- Ü =r_---=52~!-"“=-=' -- ~ á, - ‘ _— -- _ I / A legközelebbi — neve- » * sincs — megállóban egy nő száll fel, három gyerekkel. A Bi- nyecz mellett ülő öregúr katoná­san felpattan. Még tán bokáját is összecsattintja közben, Binyecz- nek legalábbis úgy rémlik —, mire hősünk is hasonlóképpen. Majd jó erősen megmarkolja ott fönt a magasban a biztonsági korlátot. S ettől a mozdulattól olyan félol­dalas. Mintha valami erőteljesen fölfelé rántaná, s a táska nem vol­na elég súlyos — nem is az — ahhoz, hogy a normál tartásba visszaegyensúlyozza. Belepréselödik a tömegbe. Már épp azon morfondírozik, hogy ez a háromgyerekes asszonyság is jöhetett volna a következő járat­tal (s akkor ö most nyugodtan ülhetne tovább helyén), amikor arcába csapódik a szappanillat. Háziszappan — állapítja meg azonnyomban Binyecz. A házi­szappanról napsütésben-szélben lebegő lepedők, párnahuzatok jutnak eszébe. Aztán meg. . . Be­leszimatol az ájer be. Vajon hon- nét áradhat? Egy vörös hajkorona imbofyog közvetlenül arca köze­lében. Nahát. Még ilyet!... ha;korona tulajdonosán íónnyü nyári kartonruha. A ruha . dór: hagyja nyakát. De még villáiból is jókora darabot. A nő nyakszirtje szinte súrolja Binyecz szemét. Rózsaszín és frisskenyér- barnaság színelegyével, arany­szőke pihékkel borítottan. Bi­nyecz legszívesebben menten beléharapna. Mint egy ősziba­rackba — jut eszébe. (S mindjárt meg is rója magát a közhelyes hasonlatért.) Mindazonáltal kifogástalanul működnek benne a társadalmi reflexek. Ami nem is csoda. Hisz oly közeli még a múlt, amikor „A család, magántulajdon, állam eredetét" tanulmányozta, tüzetes ismereteket szerezve eközben a vadság — majd a barbárság — különböző fokozatairól épp úgy, mint a punalua-család állagáról. S közeli hasonlóképpen az él­mény „A munka szerepe a majom emberré válásában" kapcsán is. így aztán Binyecz — eredeti késztetései ellenére — nem ha­rap. Bár tényleg mindössze fog­sorát kéne nekieresztenie. Csu­pán nagyokat nyel. Miközben — szégyenszemre? — az jár az eszében: tán nem is lenne olyan rossz legalább néhány röpke perc erejéig visszaevolucionálódni a majomságba, megszabadulva így időlegesen szerzett konvenciók oly nyomasztó terhétől... Ám mindez csupán tényleg — hiú? dőre?! — ábránd. Épp hogy 'csak átvillan agyán — villámcikázás- ként a szenvedélyek elektromos­sággal túltelített katlanában —, s már tova is tűnik. Ugyanakkor, ezzel egyidejűleg: lehet, hogy csupán a zsúfoltság teszi, tehát egy kizárólagosan merő véletlen, Binyecz mégsem tud egészen szabadulni a gondo­lattól ... Ez az ennivalóan édes vöröske mintha ruganyos testé­vel kissé közelebb simult volna hozzá az eltelt pillanatokban . . . MÁSODIK FEJEZET — Már sokat hallottam rólad. — PUkauf Magdaléna most véki­vágásos rózsaszín pulóvert visel, 1 mellrészénél kék hármascsíkkal. (A hármascsíkos szabályos geo­metriáján valamicskét torzít a kö­zéptáji hegy-völgy.) S miközben e/őrepillantása — lopva — egé­szen a csipkeszegély-panorámá­ig kalandozhat. — Már sokat hal­lottam rólad... — Gondolom... — Gondolod? — PUkauf vé­gigméri Binyeczet. Ha Binyecz nem lenne most épp totál roman­tikus, még azt is gondolhatná: egy háziasszonyi pillantás siklik végig rajta, tetőtől talpig feltérké­pezve őt. (Mint mikor a zöldséget vizslatják a heti piacon: a rántani- való csirkét saccolják — meg- emelgetések közepette —, netán a borjúszegyet méregetik: kellő­képpen gusztusos-e?) — Fekete a hajad. Fekete a sze­med. .. —A mondat jelentőség- teljesen félbeszakad. —... és fekete természetesen a lelkem is — segít neki tettetett előzékenységgel Binyecz. — Ezt hallottad? — Hát... Valami ilyesformát. Magdaléna felnevet. —Csaknelennének olyan átko ­zottulszép fogaid— morfondíro­zik Binyecz. Magdaléna fogai va­lóban szépek. Gyöngyházfényű rizsszemek, arányosan növekvő nagyság szerint elrendezetten. (Folytatjuk.) ********************** * * * A Városföldi * * Dózsa Mgtsz * t terményboltokat t S nyit * t ehhez t * raktárhelyiséggel * * rendelkezők * * jelentkezését várja. * * Érdeklődni a tsz * * központjában * (E5-ös útról bejárat * * a trafóállomás mellett.) * í 1340 * * * ********************** SAJTÖPOSTA Mit ér a dísztávirat, ha késve érkezik? Fiam és családja Szegeden lakik. Gyakran meglátogatnak bennünket, de mindig egy előzetes értesítés után. Az egyik vasárnap ünnepi összejövetel­re készültünk, s abban egyeztünk meg velük, ha nem tudnak eljönni, legké­sőbb szombaton meglepnek egy dísz­távirattal. Mivel ilyet nem kaptunk, hozzá- kezdtünk a következő napi menü készí­téséhez. Férjemmel dupla mennyiségű élelmiszert vettünk meg és készítettünk el, mint ami nekünk kell. De vasárnap nem jöttek meg, akiket vártunk. Bal­esetre, vagy egyéb bajra gondoltunk, ami miatt távol maradtak. Szerencsére más történt, de az is eléggé bosszantó. Hétfő délelőtt megérkezett a dísztáv­irat, amit a szegedi posta szombaton reggel 8 óra körül vett fel. Az itteni városi postahivatalban azt a feleletet kaptuk érdeklődésünkre, hogy e táv­iratot nem kötelesek azonnal kézbesíte­ni. Ha tényleg ez a szabály, akkor vi­szont csak képeslapnak megfelelő tari­fát kellene felszámolni, amely a távirat­nál jóval olcsóbb. Hogy az ünnepi ebéd jó része meg­maradt, illetve elromlott, abba már be­lenyugodtunk, de azt nem tartjuk he­lyénvalónak, hogy a posta nyugodt lel­kiismerettel bekasszírozta annak a táv­iratnak a nagy összegű díját, amelyet végül is egyszerű levélként kézbesített. Kovács Istvánná Kiskunhalas, Alkotmány u. 16. Szeméthegyek végig a közút mentén? — Higgyék el. egyszerűen nevetséges városunkban a környezet védelméről, a település tisztaságáról beszélni. Törvény ide, törvény oda, szinte lépten-nyomon csak annak megsértésével találkozik az ember. Példája ennek a Halasi úti hob­biföldek térsége. Ami ott van, azt sejteti, nálunk mindenki tetszés szerint szeny- nyezheti a közterületet. A forgalmas közút mentén, igen hosz- szan ott díszelegnek a szeméthegyek. Sok hobbitulajdonos már rutinosan viszi a szerves és szervetlen hulladékát el a földjéről, s hagyja ott, ahol akarja. Még csak véletlenül sem gondol arra, hogy cselekményével nemcsak a környék esz­tétikai rendjét sérti meg, hanem a köz- egészségügy ellen is vét. Nem tudni, miért nem járnak arrafelé a közterület őrei, mint ahogy rejtély az is, miért nincs szervezett szemétszállítás az ottani hobbiföldekről.. . Vincze Ferenc kecskeméti olvasónk keserű szavai ezek, melyeket sokak ne­vében fogalmazott meg. Jogos észrevé­teleivel először a kecskeméti közterü­let-felügyelőséget kerestük fel, ahol megtudtuk, e hatóság jogosítványa csak a város belterületi határáig terjed ki, vagyis a felügyelők ez idő szerint nem mehetnek távolabbi ellenőrzésre. Bár ha ezt meg is tehetnék, akkor sem lenne egyszerű a dolguk; hiszen a vét­kes tulajdonosok felelősségre vonásá­ra, megbüntetésére csak tetten érés ese­tén kerülhetne sor. Erre pedig kicsi az esély. Ezek után bekopogtunk a Kecske­méti Városgazdálkodási Vállalat igaz­gatójához, Pólyák Péterhez, aki ezeket válaszolta: — Megfelel a valóságnak ez a hely­zetkép. Nem vonom kétségbe a hobbi­telkek ellátásbeli jelentőségét, fontos­ságát, de a vele járó emberi hibákat tapasztalva meg kell mondanom, azok elhomályosítják az eredményeket. Nem jó az nekünk, ha a környéken elhaladó idegenek részesei a csúnya lát­ványnak, ami által hírünk megkopik, de a gazdátlanul sorsára hagyott sze­mét fertőzésveszélye is meg kell hogy döbbentsen bennünket. Persze, ennél többre van szükség: tenni, nagyon gyorsan tenni valamit a szóban forgó környezetszennyezés mielőbbi meg­szüntetése érdekében. Kézenfekvő megoldásnak kínálko­zik a szankcionális intézkedés, ami azonban nem más, mint afféle „tűzol­tó” munka. Marad az értelmes, emberi együttműködésre apellálás, a felkínált lehetőségek elfogadtatása. Melyek ezek? Vállalatunk minden megrendelésnek rövid időn belül eleget tesz, vagyis a szemetet köbméterenként 150 forintért elviszi a helyszínről. Ezenkívül mód nyilik arra, hogy a környékbeliek hul­ladékát a szervezett szállítási szolgálta­tás keretében elfuvarozzuk. Legalább heti egyszeri alkalommal tudunk vál­lalkozni a feladatra. Ilyen megállapo­dáshoz azonban nélkülözhetetlen a hobbisok zömének egyetértése, készsé­ges közreműködése, illetve a rendszere­sen jelentkező anyagi kötelezettségek teljesítése. Summa summárum: mi készek va­gyunk a Halasi út menti szeméthegyek felszámolására, amihez azonban vár­juk a partnerek, az érintett tulajdono­sok segítségét! Kiss Jánosnak, Dunapatajra: A földtör­vény és végrehajtási rendeleté értelmében a mezőgazdasági szövetkezet szabadon értéke­sítheti azt a termőterületét, amelyet a köz­gyűlés nagyüzemi művelésre alkalmatlannak nyilvánított, illetve eladásra kijelölt. Az ilyen ingatlan vásárlói sorában elsőbbségi joguk­kal élhetnek a közös gazdaság tagjai és állan­dó alkalmazottjai. A vételárat a helyben kialakult forgalmi érték figyelembevételével kell megállapítani. Bővebb felvilágositást levélben kérjen a me­gyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályától. Kovács Andrásnak, Kecelre: A tulajdonos birtokvédelemre tarthat igényt, ha a kertjé­ben gondozott növényzetet, vagy annak egy részét letarolta a szomszéd háziállata, mi­után a kerítést is megrongálta. Ez ügyben a helyi tanács vb szakigazgatási szervének van jogköre a szükséges vizsgálatot lefolytatni és az intézkedést megtenni. Ha jelentős — több ezer forint értékű — a birtoksérelem során okozott kár, megtérítése érdekében a bíróság illetékes eljárni. Nagy Ferencnek, Kunbaracsra: Az úgyne­vezett szerencselánc-akció, mely ellenőrizhe­tetlen adatokat-tényeket tartalmazó levél sokszorosítását és továbbküldését jelenti, bizonyos időnként újra és újra útjára indul hazánkban, noha nem egyéb hiszékeny em­berek naiv játékánál. Sajnálatos azonban, hogy ebbe egyesek bevonnak iskolás gyerme­keket is, biztatva őket: közreműködésükkel nagy összegű pénzhez juthatnak. Ez esetben fontos, hogy a szülök és pedagógusok meg­magyarázzák: a jó életkörülmény megterem­téséhez, az egyéni boldoguláshoz sohasem a szerencse kergetése, hanem a becsülettel, szorgalommal, eredményesen végzett munka A méhészkedés közérdekű tudnivalói Szalkszentmártonban, a Néphadse­reg út 64. szám alatt lakik Németh Ist­ván, aki kétségbeesve fordult szerkesz­tőségünkhöz panaszával: — A szomszédtól kerítés választ el, de a saját udvarunkban és kertünkben mégsem érezzük magunkat biztonság­ban. Miért? Mert a túloldalról gyakran átrepülnek hozzánk a méhek. A gazdá­juk ugyaniba közös kerítés mentén he­lyezte el a kaptárokat, melyek környé­kén szinte állandó a rajzás. Feleségemet már többször érte méh- szúrás, ami miatt orvosi kezelésre is szorult. Ezt közöltük a szomszéddal, de az a gyanúnk, nem érdekli a dolog, mert semmi óvó intézkedést nem tett érdekünkben. Hallottam, hogy a méhek elhelyezése is szabályokban rögzített. Jó lenne a tudnivalókat részletesen megismer­ni.,. Tekintettel arra, hogy korántsem egyedi problémáról van szó — hason­lókról már többször értesítettek olva­sóink —, megkértük a megyei tánács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát: tájékoztasson a méhészettel összefüggő fontosabb előírásokról. Gál Gyula csoportvezető az alábbiakat kö­zölte: — A 15/1969. (XI. 6.) számú MÉM- rendelet szerint belterületen a méhkap- tárokat a közös használatú épülettől, illetve a szomszéd ingatlanától legalább 4 méterre, a közút melletti vízvezető árok külső szélétől pedig 2 méterre lehet csak elhelyezni. Ha a szomszédos tulaj­don esetében nem tartható meg ez a tá­volság, akkor a, méheket ellenkező irányba kell röptetni, vagy minimum 2 méter magas tömör — például deszká­ból készült — kerítés, esetleg élősövény létesítésével kell a magasban való kirö- pülésüket biztosítani. Egyébként a tanácsi hatóság indokolt esetben elrendelheti a magas kerítés, vagy élősövény kialakítását a méhész terhére. Végezetül megjegyzem: a pana­szos kérelme alapján a helyi tanács még arra is kötelezheti az illető tulajdonost, hogy a méhkaptárai úgynevezett kirepü­lőnyílását ne a szomszédja felé fordítsa, hanem a saját telke irányába. Legyen rend a köz­forgalomban! Naponta jövök-megyek a megye- székhelyen, ahol az utóbbi időben egyre szembetűnőbb két balesetve­szélyes szakasz. Mert nemigen lá­tom jelét annak, hogy ott sor kerül­jön valamilyen ésszerű intézkedésre, szóvá teszem tapasztalataimat: Közműépítés miatt van lezárva a Bajnok utca és környéke, így azután elterelt forgalom bonyolódik az 52- es jelzésű Dózsa György és az 54-cs jelzésű Halasi út között. Követke­zésképpen a Fürst Sándor utcán ha­lad át a legtöbb gépkocsi. Azonban a temetői oldalon végig garázsok vannak, s a gazdáik csak úgy tudnak kitolatni autóval, hogy néhány perc­re leállítják a járműközlekedést. De ez nem könnyű, hiszen a 30 kilomé­teres sebességkorlátozást — erre tábla figyelmeztet — senki sem tart­ja be. Hatóságilag kellene érvényt szerezni e szabálynak, legalább a reggeli és délutáni csúcsforgalom­ban. A másik kritikus közlekedési te­rület az Árpád körút és a Küküllő utca találkozásánál lévő gyalogátke­lőhely. Az áthaladás biztonságát pi­ros jelzést adó lámpa szolgálja — a környékbeli iskolák tanulói zömmel errefelé járnak —, csakhogy figye­lembe sem veszik az autósok. A zeb­rára tekintettel elég lenne csupán vil­logó fényjelzést működtetni, ha pe­dig a jelenlegi marad, néha megfor­dulhatna ott rendőr, akinek bizonyá­ra lenne dolga. Amíg nem késő, addig — vagyis egy baleset előtt — kellene mindkét helyen rendet teremteniük az illeté­keseknek! Mező István Kecskemét vezet, s ennek döntő feltétele a tanulás, a tudás. Nagy Istvánnak, Mélykútra: Á tüdőbeteg­ség még néhány évtizede is a legelterjedtebb volt Magyarországon, ahol körülbelül min­den hetedik ember tbc-ben halt meg. Ezt a „morbus hungaricus”-nak nevezett vészt hathatós intézkedésekkel sikerült visszaszo­rítani, de megszüntetni nem. Sőt, az utóbbi években kissé emelkedett az ilyen megbete­gedések száma. Az egészségügyi törvény ép­pen ezért írja elő a lakosság meghatározott időszakonkénti tüdőszűrését, melyen való részvétel kötelező. Aki e vizsgálatra behívás­nak önhibájából nem tesz eleget, egészség- ügyi szabálysértést követ el, s hatósági eljá­rás során ötezer forintig terjedhető pénzbír­sággal sújtható. Nagy Józsefnek, Kecskemétre: Ön a rok­kantságáról szóló határozat kézhezvétele után nem sokkal megkapta a CSEB 80-as biztosítása nyomáajáró pénzbeli juttatást. Most, hogy elérte az öregségi nyugdíjazás korát, újbóli ellátásra nem jogosult e biztosí­tása alapján. Természetesen nem hiábavaló az ezzel kapcsolatos díjfizetése, hiszen a to­vábbiakban is számíthat a biztosító anyagi szolgáltatására, ha balesetet szenved vagy kórházi kezelésben részesül. „Négy gyermek édesanyja" jeligére: A Kecskeméti Városi Tanács 6/1985. (X. 17.) számú rendelete és az azt módosító rendelke­zések értelmében ugyanazon személy csak egy alkalommal kaphat támogatást lakás­gondja megoldásához. Mivel Ön korábban felvett már ilyen címen 200 ezer forintot la­kásvásárláshoz, a most tervbe vett házépítés­hez nem.kaphat ismét támogatási összeget a hatóságtól. Próbálkozzék munkáltatói, vagy pénzintézeti kölcsönhöz hozzájutni. Az utóbbi folyósításánál persze feltétel, hogy a törlesztés havi részlete ne haladja meg a jöve­delme egyharmadát. „Megszégyenített orgonák" jeligére. Kis­szállásra: Az otthoni állattartással járó szennyvíz (trágyalé) tárolásának, elvezetésé­nek műszaki feltételeit az. Országos Építés­ügyi Szabályzat tartalmazza. Aki ezeket az előirásokat figyelmen kívül hagyja, köztisz­tasági szabálysértést követ el, s hatóságilag felelősségre vonható. Amennyiben Ön a sző­kébb környezetében ilyesféle szabálytalansá­got tapasztal, kérje a helyi tanács vb szak- igazgatási szervének vizsgálatát, intézkedé­sét. M. L.-nek, Kaskantyűra: Vannak munka­körök, melyekben néha lehetőség nyílik a saját autó használatára, más beosztásokban viszont kötelező az ilyen jármű igénybevéte­le. Az első esetben — az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal rendelkezése szerint — kilo­méterenként 4 forint 20 fillér, a másodikban 4 forint 80 fillér a térítés összege. A gépkocsi­val együtt alkalmazáskor a megtehető kilo­méterek határa is szabályozott, s eszerint aki kizárólag a helység belterületén autózhat 600, a megyei vagy annál nagyobb területre utazó 2000 kilométert mehet kocsijával ha­vonta. , Szerkeszti: Velkci Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 i

Next

/
Thumbnails
Contents