Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

1988. június 6. • PETŐFI NÉPE «5 A TÉESZ SZERVEZ, A SZOLGÁLAT KASSZÍROZ A helikopter, mint egv óri­ási sárga szúnyog, köröz a búzatábla fölött. í gv, mint­ha csak kedvtelésből röpköd­ne, mert a kiszórt műtrágya felhője szinte nem is látszik az égen. A „szúnyog” ka­nyart vesz, közeledik a le­szállóhely felé. A légörvény t a távolabb álló szervizkocsi­ban csak látni lehet, érezni Légörvény — Amikor kezdtük, ez a munka még von­zó volt — mondja Farkas György pilóta, a helikopteres brigád vezetője, és a földre ereszkedő gépet figyeli a kocsi ablakán át. — 1974-ben az akko­ri fizetéssel még jól járt a pilóta is, a szerelő is. Ma a rakodók — akik a téesz dolgozói —, többet keresnek, mint mi. Erdős István szerelő nem nyilvánít véleményt, reggelizik. A brigád harma­dik tagja, Limfer Tibor odabent ül a pilótafülkében, várja, hogy a gép tartá­lyát újra feltöltsék műtrágyával. Amíg ki nem fogy az üzemanyag, nem száll ki, s még hátra van jó néhány kör. A traktor visszahúzódik a gép mö­gül, a rakodómunkások fedezékbe vo­nulnak. Erdős István kipattan az első ülésről, integet a pilótának. A "szú­nyog” ismét a levegőbe emelkedik. A jó öreg KA—25-ös — Akkor még lehetett válogatni, ho­vá menjünk — nosztalgiázik tovább Farkas György. — Most már minden csip-csup területet el kell vállalni. A növényvédő szer, műtrágya alapo­san megdrágult, a légi óradíj sem olcsó, a gazdaságok viszont szegényebbek let­tek. Sokkal kevesebbet dolgoztatnak, mint azelőtt. De aki ezt a munkát, a repülést, a szabad levegőt megszokta, az már nem szívesen megy el máshová. Részé Tamás, aki a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben a heli­kopter munkáját szervezi, behajol a nyitott kocsiajtón. — Az a tragikus, hogy egy gépre alapozunk — magyarázza, s érthetően jobban érdeklik a téesz gondjai, mint a pilótáké. — Nem úgy van, hogy van 8-10 traktor, és akkor is dolgozhatunk, ha az egyik rossz! — A helikopternél üzemidőt mérnek — mondja a brigádvezető. — Időnként nagyjavítást végeznek, kicserélik az al­katrészeket. Tizenöt év után általában ki kell őket selejtezni. A KA—25-ös, amit használunk, elég régi típus, a Szovjetunióban már nem is gyártják. Várható, hogy egyre több brigádot le kell állítani, mert csak a meglévő heli­kopterekből tudják pótolni a kiselejte­zett alkatrészeket. Hacsak nem vesznek új, más típusú gépeket. Besze Tamás megint idegesen közbe­szól. egy „szúnyog” körül • A helikopter drága, de gyorsabb és hatékonyabb a földi gépeknél. A lést nÖvéiméitófein a mezőgazdaságban a legfejlettebb technikát képviseli, de igen drága. A «negyében néhány szőlőtermesztő gazdaság — amelyek szintén közösen üzemeltettek egy helikoptert — már néhány éve lemondott róla. oly mértékben megnövelte a hektáronkénti költ­ségeket. Ha azt nézzük, hogy a ga/gaságossági számítások szerint például a búzánál 6-7 tonnás termésátlag mellett érdemes egyáltalán ..bevet­ni" a helikoptert, akkor talán nem olyan sok termelőszövetkezetnek, állami gazdaságnak éri meg. hogy a levegőből szórassák a földre a vegy­szert vagy a műtrágyát. A Lenin Téoszben ugyancsak azt mondják földi gépekkel, még a taposást kárral együtt is olcsóbb a növényvéde­lem. A helikopter nagy előnye a gyorsaság, ami a mezőgazdaságban a milliárdos veszteségeket okozó betegségek, kártevők elleni küzdelemben nem elhany agolható tényező. Egy nemrégiben megjelent újsághír szerint a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál ezekben a na­pokban a teljes légi flotta „kirajzott", hogy Wö­ben elvégezzék a növényvédelmi munkákat. A re­pülőgépes, illetve helikopteres brigádok közül Békés és Szolnok megye mellett legtöbben Báés- Kisktmban dolgoznak. — Egy légi óra díja nálunk 21 ezer forint — világosít fel Besze Tamás. Az RSZ ebből 18 ezer 500 forintot visz el. plusz a hektárdíj-kiegészítést. amit a felhasznált szer után kell fizetni. Háromszázhatvan légi órán felül ebből 10 ezer forint nálunk marad, ez képezi a nyereséget, illetve az osztalékot. A szerződésünk azt is kimondja, hogy ha a gép nem repüli le a 560 légi órát. a különbözetet ki kell fizetni. Tavaly ez 300 ezer forint lett volna, de mert a meghibásodások miatt négyszer cserél­ték ki a leküldött helikoptert, az RSZ lemondott a követeléséről. A Kiskunfélegyházi Lenin Termelő- szövetkezetben állomásozó gépet több megyei termelőszövetkezet közösen A Két felszállás között Erdős István igazít a porlasztón. üzemelteti. A társult gazdaságoknak ezer forinttal olcsóbb a díj és természe­tesen elsőbbséget élveznek a kívülál­lókkal szemben. Pozsár Miklós kedélyesen — mint aki már megszokta, hogy mindig min­dennel annyi a gond — legyint egyet. — Az RSZ monopolhelyzetben van. Tudják, hogy szükség van rájuk és ez­zel visszaélnek. A gép lerobban, három napig állunk, várjuk a szerelőt Pestről, holott abban a pillanatban cseregépet kellene adni. Elcsúszik a munka, aztán persze nem azt mondják, hogy az RSZ, hanem hogy a Lenin Téesz nem csinál­ta meg! Magyar Ágnes MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK Teljesítménynövelésre ösztönző forintok Három hatalmas henger forog vízszintesen egymással szemben: ezek közé szorítják a lemeztáblát és addig görgetik ide-oda, amíg fölveszi a hengerformát. A műveletet különböző kapcsolók, gombok segítségével ezúttal Keleti Károly irányítja. A lemez egyre kisebb ívben kunkorodik, a két vége egymáshoz közelít, végül összeér. Izgalmas percek ezek, hiszen egy ilyen tábla értéke több tízezer forint. Atomerőművi berendezéshez használandó palást lesz belőle. Abból is, amit Keleti Károly most készített; daru emeli le a gépről, s teszi a többi közé. Mi történik, ha mégis elrontja? — kérdezem a fi­atal lakatostól. — Eleinte elő­fordult, de helyre lehetett hozni — válaszolja, ké­sőbb kicsit bi­zonytalanul hoz­záteszi: — Annyi­ra még sosem rontottam el, hogy a hibát ne lehetett volna ki­javítani . . . Az üzemcsar­nok irodájában ülünk le beszél­getni, itt kisebb a zaj. — Mióta dol­gozik a kiskunfél­egyházi Április 4. Gépipari Müvek­nél?-— Szakmun­kástanulóként kerültem ide 1968-ban. Ez te­hát az első mun­kahelyem. — Szándéka szerint az utolsó is? — Nincs ilyen elhatározásom, de az tény, hogy minden szempontból elége­dett vagyok a munkahelyemmel. Itt a városi cégek átlagánál jobban fizetnek. Tavaly például 147 ezer forint volt a jö­vedelmem. Sajátos bérezési rendszert vezettek be a mi munkacsoportunkban még 1986-ban: az úgynevezett egyössze­gű munkabérutalványozást. Lényege az, hogy bármekkora teljesítményt érünk is el a munkában, elszámolhatjuk. Korábban a 105 százalékos teljesítést nem haladhattuk meg,az idén mára 150 százalékon is túl vagyunk. Pedig csak napi nyolc órát dolgozunk, nem többet, tehát nem a munkára fordított idő, ha­nem az intenzitás növekedett. A munka­idő-kihasználás most már optimális, bár lehetne még jobb is. Egyre több csoport­ra terjesztik ki ezt a módszert. Eleinte so­kan idegenkedtek tőle, főleg az időseb­bek. De végül ők is megszavazták, ami­kor látták, hogy a fiatalok milyen nagy ambícióval vállalkoznak. Az egyössze­gű utalványozás azt jelenti, hogy a cso­port teljesítéséért kapjuk.meg a pénzt, amit mi osztunk el az egyéni teljesítmé­nyek szerint differenciálva. — Nagy különbségek vannak csopor­ton belül a keresetek között? — A legkevesebb és a legtöbb közöt­ti különbség a hétezer forintot is eléri. — Nem szokott emiatt veszekedés lenni?! — Inkább csak vita. De megvan az értelme a differenciálásnak: több és jobb munkára ösztönöz. A művezető pontosan tudja: ki, mennyit, hogyan dolgozik. Ilyen körülmények között az átlagosnál sokkal többet kell velünk foglalkoznia, de nem egyszerűen csak figyelni ránk, hanem a munkafeltétele­ket is megteremteni. Ez a bérezési rend­szer megbukna, ha a vezetők nem jól oldanák meg feladataikat. Keleti Károly jövedelme magasabb ugyan a csoport átlagánál, de nem a legtöbb. / fei • Keleti Károly a lemezhenger-készítő gépen dolgozik. (Méhesi Éva felvétele) — Ha ilyen jól lehet keresni a főmun­kaidőben, gondolom, nem szorulnak rá a pluszmunkára? — Mégis működnek a cégnél géem- kák. Szükség van rájuk, mert kevés a szakmunkás, kevés a vállalat béralapja. A gyárunk viszont meg akar felelni a megrendelők igényeinek. — Kevés a szakmunkás?! Itt, ahol megfizetik az elvégzett munkát?! — Máshol valamivel kisebb jövede­lemért ugyan, de lényegesen kevesebbet kell dolgozni. Az egyösszegű bérezési rendszer egyébként akár hátrányosan is érinthe­ti . Keleti Károlyt, hiszen társadalmi megbízatásai miatt olykor félbe kell szakítani munkáját. Igaz, hogy ez rit­kán fordul elő, a távoliét azonban a zsebére megy. Nyolc év óta az üzem pártalapszervezetének szervező titkára, egy éve a vállalati pártbizottság titkár­helyettese. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamon osztályt vezet; ez naprakész informáltságot, felkészültsé­get igényel tőle. Valamit mindig csinál, nincsenek üresen töltött órák az életé­ben. Géemkázik is. Bár az átlagosnál magasabb a jövedelme, családi költség- vetésükben szükség van — s lévén ha­marosan mindkét gyerek iskolás , egyre inkább szükség lesz a pluszkere­setre. (Amikor megkérdezem tőle, mekkorák a gyerekei, így válaszol: „A fiam majdnem hét, a lányom majdnem hatéves.”) — Mi a véleménye arról, hogy a dol­gozók egyre több munkát kénytelenek vállalni csak azért, hogy megtartsák az életszínvonalukat? — Nem jó, hogy így van. Azért kell a reform, a kibontakozás, hogy ennek a kényszerűségnek is vége legyen. Almási Márta DUNAPATAJ A nagy segíti a kicsit Harmincötmilliós árbevétel a háztájiból — A magyar mezőgazdaság annyira ráállt a helikopterre meg a repülőgép­re, hogy nagyon nehezen lehetne átállí­tani. Hiába vezették be a művelőutas vetést, csapadékos időben arra se lehet rámenni a traktorral! Shell olajra nem telik A „szúnyog” ismét leszáll, hogy am- moniumnitrátot vételezzen. Mint kide­rül, ez nem is az a gép, amelyikkel ed­dig nap mint nap fölszálltak. Ez csak helyettes, az eredetinek lejárt az üzem­ideje. Most a MÉM Repülőgépes Szol­gálat (RSZ) szerelői vizsgálják és cseré­lik benne az alkatrészeket. — A napi hibákat ki tudjuk javítani — mondja Farkas György —, és Erdős István két falat között rábólint. — Ki­véve a motorcserét, ahhoz különleges szervizszerelő kell. Ilyenkor állunk, nem tudunk dolgozni. Folyamatos munkánál látványos kiesés egy-másfél nap csúszás. A helikopterből mintha sose akarna kifogyni az üzemanyag, újra és újra felszáll. Olyan pontosan, zökkenők nélkül megy a munka, és olyan békésen telik az idő, hogy szinte irigylem a bri­gádot. — Teljesítménybérben dolgozunk, 7-8 hónap alatt kell megkeresni az egész évi pénzt — mosolyog Farkas György, és tovább ecseteli, miért is. ne irigyeljem őket. — Az alapfizetés az egész jövedelmünk egyharmada. Ápri­listól júniusig szabadságtilalom van. Utána mehet, aki akar, de amíg munka van, nem célszerű, mert saját zsebünk­ből húzzuk ki a pénzt. Farkas György Kecskeméten lakik, • Limfer T ibor egy éve pilóta (Gaál Béla felvételei). Limfer Tibor Tatán, Erdős István Bu­dapesten. Életük háromnegyed részét a családtól távol töltik. A pilóták és a szerelő kenyéradó gazdája a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálata. Farkas György nem szívesen beszél erről, de aztán csak clpanaszolja, hogy a fizeté­sük tíz év alatt alig emelkedett, s mos­tanában az a nyugtalanító hír járja, hogy a kevesebb munka miatt csökken­teni fogják a brigádok létszámát. Emel­lett igazán eltörpül, hogy az öreg gé­pekkel folyton valami baj van, meg hogy a korábban használt Shell mo­torolajra most már egyáltalán nincs pénz. Technika ötmillióért A központi major irodájában Besze Tamás és Pozsár Miklós elnökhelyettes végképp ripityomra zúzzák azt az idilli képet, amit magamban a helikopteres növényvédelemről dédelgetek. — Itt minden felelősséget a fenntartó gazdaság visel — mondja mérgesen Be­sze Tamás. -— A MÉM Repülőgépes Szolgálat csak odaadja a gépet és be­kasszírozza a pénzt! Az indulatos kitörés oka, hogy jelen­tős összegekről van szó, főképp annak, aki fizeti. Először is le kell szurkolni az RSZ-nek ötmillió forintot, hogy a heli­koptert egyáltalán megkaphassák. Ezért öt évig használhatják, a milliók­ból pedig évente egyet visszaad a szol­gálat. Kamat nélkül. De az anyagi ügyek ezzel még nein érnek véget. Emlékezetes, hogy az MSZMP, fő­ként az 50-es évek végén, több határo­zatban is sürgette a háztáji gazdálko­dás segítését. A hatvanas évek közepén ennek megteremtődtek a feltételei, s néhány év múlva a mezőgazdasági ter­melés szerves részeivé váltak a háztáji és kisegítő gazdaságok. Napjainkban fokozódik szerepük, egyrészt a háztáji­ban megtermelt áruk jelentős mennyi­sége, másrészt a családi jövedelmek mi­att. A közelmúltban vitatta meg az MSZMP dunapataji bizottsága a ter­melőszövetkezetek háztáji és kisegítő gazdaságokkal való együtműködését és továbbfejlesztésének lehetőségeit. A gazdaság- és szövetkezetpolitikai bi­zottság előterjesztése, majd a pártbi­zottság határozata azt bizonyította: a két dunapataji tsz jó úton jár. A községben két termelőszövetkezet, a Petőfi és az Új Élet gazdálkodik, amelyek vezetőségei nagy körültekin­téssel segítik, tervszerűen összehangol­ják a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységét a közössel. Ez a gazdál­kodási forma a két termelőszövetkezet árbevételének mintegy 20 százalékát adta a múlt évben, ami számottevő. Évente több mint hatezer malac Érdemes megvizsgálni a segítség- nyújtás formáit mindkét közös gazda­ságban. A Petőfi Tsz-ben a háztáji gaz­dálkodás egyre inkább jelentős szerep­hez jut, mert az új szabályozók, a gaz­dasági helyzet miatt keresetnövelést nem tudnak végrehajtani, tehát a ház­tájinak keresetkiegészítő szerepe van. A tagok 1600, az alkalmazottak 800, az új dolgozók 400 négyszögöl járandósá­got kapnak, amelyet pénzben, ter­ményben, földben igényelhetnek. (Pénzbeli megváltást csak a nyugdíjas és a beteg dolgozók kaphatnak). Az elmúlt évben a háztáji és kisegítő gaz­daságok 12 milliós árbevételt értek el, amelyből a malacértékesítés önmagá­ban 8,6 millió forintot tett ki. Ez 411 anyakoca szaporulatát, 6120 malac ér­tékesítését jelentette. A tenyésztést fel­árakkal, eladási biztonsággal, takar­mánnyal — amely 40—50 forinttal ol­csóbb mázsánként —, lucemavágási le­hetőséggel, gépi munkával, alomszal­ma-vásárlással tették és teszik jelenleg is vonzóvá. A háztáji növénytermesz­tésben éveken át a fűszerpaprika­termesztés dominált. A , múlt évben azonban szerkezetváltást kellett végre­hajtani, s a paprika vetésterülete 40 százalékkal csökkent. Helyette a kelen­dőbb csemegekukoricát, vöröshagy­mát termesztik, ezeknek magasabb volt a jövedelmezősége. A kiegészítő gazdaságok felkarolá­sában is jeleskedett a termelőszövetke­zet. Ezek árbevétele a múlt évben elérte a 4,9 millió forintot, s ebből csupán 270 ezer forintot képviselt a növényter­mesztés. Akár részletfizetésre is Az Új Élet Termelőszövetkezetben a háztáji és kisegítő gazdaságok integrá­lása szintén kiterjed a földhasználat se­gítésére, az állatok hizlalására, a szer­ződéskötésekre, az értékesítésre; a szaktanácsadásra és a tagság érdekkép­viseletére. Az állattartók részére — igény és lehetőség szerint — tenyészál­latokat, tehenet, kocát szereznek be, ha kell, részletfizetésre. Minden tag 15 má­zsa terményt vásárolhat kedvezményes áron, de emellett még további kedvez­ményekre is adódik lehetőség. A múlt évben húsz szarvasmarhát és kétezer hízott sertést értékesítettek a közös gazdaságon keresztül, nem keve­sebb mint 11 millió forint értékben. Ez önmagában is mutatja, van kedv az állattartásra, bizonyítja ezt az is, hogy ebben az évben már kétszáz anyakocát helyeztek el a gazdáknál, amelyek vár­ható éves szaporulata kétezer malac. A szövetkezeti tagok háztáji földet igé­nyelhetnek. A tagok 1600 négyszögölt vagy 25 mázsa morzsolt kukoricát, az alkalmazottak 400 vagy 800 négyszög­öl földet kapnak. Az utóbbiak csupán 15 hektárnyi földet művelnek egyéni­leg, ahol saját felhasználásukra termel­nek szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget. En­nél sokkal jobban kedvelt a közös táb­lában lévő növénytermesztés. Az el­múlt esztendőben 20 hektáron fűszer- paprikát, 5 hektáron csemegekukori­cát, 2 hektáron étkezési babot, 15 hek­táron pedig csemegeuborkát termeltek. Ezen felül még 55 hektáron termett konzervuborka és fűszerpaprika érté­kesítését intézte a közös gazdaság. Ebben a tsz-ben a háztáji gazdasá­gok éves árbevétele 18—20 millió fo­rint. A célok reálisak Mondani sem kell. hogy a háztájiban termelt termények értékesítése utáni nyereség egyik termelőszövetkezetnél sem jelentős, ennek emelése nem is cél­juk, hiszen az integráció elsősorban a tagok megélhetésének javítását céloz­za. Vajon van-e lehetőség továbbfej­leszteni a háztáji gazdaságokat, egyál­talán érdemes-e ezzel foglalkozni? A fejlesztésnek elsősorban a korláto­zott gazdasági lehetőségek szabnak gá­tat, ám jobban szervezni, alaposabban előkészíteni, ezzel a háztáji gazdaságok hatékonyságát növelni, mindenképpen célszerű. Két okból is szükséges ez. Egyrészt a közös gazdaságok nyújtotta szolgáltatási lehetőségek igénybevéte­lével a háztájikban jelentős árualapot állítanak elő, másrészt a termelt áruk jövedelméből a tag és csaladja tisztessé­ges jövedelemhez jut. A dunapataji községi pártbizottság is így jelölte meg a célokat. Ebben az esztendőben a Petőfi Tsz-nél a háztáji árbevételi tervet 14,3, az Új Élet Tsz- nél pedig 19,4 millió forintban határoz­ták meg. Ez összességében kétezer hi- zósertést, 6 ezer malacot, 20 szarvas- marha meghizlalását, valamint 58 hek­tár fűszerpaprikát, 34 hektár csemege- kukoricát, 14. hektár vöröshagymát és 15 hektár konzervuborkát jelent. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents