Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 155. szám Ara: 1,80 Ft 1988. június 30., csütörtök VITA A BESZÁMOLÓRÓL Az SZKP19. országos értekezletén A mandátumvizsgáló bizottság je­lentésének meghallgatásával kezdte meg szerdán második napi munkáját az SZKP 19. országos értekezlete. A je­lentést Georgij Razuinovszkij, a bizott­ság elnöke terjesztette elő. A jelentés után a küldöttek folytat­ták a Mihail Gorbacsov főtitkár által kedden előterjesztett beszámoló megvi­tatását. A vita középpontjában a szov­jet politikai rendszer reformjával össze­függő kérdések állnak. Lconyid Abalkin közgazdász pro­fesszor kifejtette, hogy helyteleníti a területi első titkárok tanácselnökké vá­lasztását, Vlagyimir Kalasnyikov, a vol- gográdi területi pártbizottság első tit­kára ugyanakkor támogatta ezt a ja­vaslatot. Abalkin akadémikus komoly kétségeit egyebek között az váltotta ki, hogy a javaslat megvalósítása nem iga­zi választást eredményezne, hiszen a tanácselnöki posztra mindössze egy je­lölt lenne. Abalkin azt is vitatta, hogy ez az elképzelés nem mond ellent a párt- és tanácsi szervek funkciójának elhatárolásáról elmondottaknak. Abalkin a gazdaságban végbemenő kedvező irányú változások ellenére hiá­nyolta a gyökeres áttörést. Kifejtette, hogy az ötéves terv kidolgozásakor olyan koncepciót fogadtak el, amely egyaránt szorgalmazza a termelés mennyiségi növelését és a minőségi mu­tatók javítását. Az akadémikus szerint a mennyiségi növekedésre való törek­vés miatt a gazdaság nincs olyan hely­zetben, hogy lényegesen javítani tudja a termékek minőségét, végrehajtsa a népgazdaság műszaki fejlesztését, fo­kozza a hatékonyságot. Határozott egyet nem értését han­goztatta az Abalkin által elmondottak kapcsán Georgij Arbatov akadémikus, a szovjet tudományos akadémia Ame- rika-intézetének igazgatója. Szerinte az eltelt három év a gazdaságban nem ha­szontalanul múlt el. Sok eredményt si­került elérni a gazdasági reform politi­kai, szellemi, erkölcsi feltételeinek meg­teremtésében. Arbatov arról is beszélt, hogy az átalakítás három éve alatt sike­rült megállítani a szociális, eszmei-poli­tikai és gazdasági hanyatlás, züllés fo­lyamatát. A párt kommunisták és pár­ton kívüliek millióinak tudta visszaad­ni hitüket. Vlagyimir Kalasnyikov érintette azokat a pozitív változásokat, amelyek nyomán megváltozott a káderpolitika gyakorlata, szélesebbek lettek a de­mokratizálás és a nyilvánosság keretei. Beszélt a felbukkant új problémákról, a gazdasági reform kibontakozási üte­mének lassúságáról, az úgynevezett fé­kező mechanizmusról. Kemény sza­vakkal szólt több ipari minisztérium vezetésének bürokratizmusáról. A kritika felelősségéről, a bírálat tár­gyilagosságának és pontosságának je­lentőségéről beszélt Vlagyimir Karpov. Az írószövetség vezetőségének első tit­kára foglalkozott az íróknak a párt és a nép előtti felelősségével, s hangsú­lyozta, hogy a szovjet irodalom tevéke­nyen dolgozik az átalakítás érdekében. Bírálta egyes sajtótermékek csoportér­dekeket képviselő, nem a valóságra épülő írásait. Vlagyimir Szmirnov leningrádi mun­kás hozzászólásában ismét nagy hang­súlyt kapott a párt- és tanácsi szervek feladatkörének pontos elhatárolása. Arra van szükség szerinte, hogy a taná­csok ismét teljhatalmú néphatalmi szervekké váljanak. Óvott attól a szél­sőségtől is, amely e folyamat végén a tanácsokban a párt valamilyen nyílt ellenzékének megalakulását látja. Azt is kifejtette, hogy nem tartja időszerű­nek a párttagok összeírását, a kérdést a párt XXVIII. kongresszusának kelle­ne megvitatnia. A pártértekezlet szerdán megválasz­totta a tanácskozás szerkesztő bizott­ságát, amelynek el kell készítenie a ha­tározatok tervezetét. TOVÁBBRA IS NAPIRENDEN: A szőlő-bor vertikum jövője A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előterjesztési tervezetet készített a szőlő-bor vertikumban ki­alakult feszültségek rendezéséről, ame­lyet a Tervgazdasági Bizottság ezen a héten megvitat. Az előterjesztés-terve­zetet eljuttatta a megyei pártbizottság­ra azzal, hogy javaslatokkal egészítsék ki. A pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya tegnap értekezletre hívta a té­mában illetékes szövetkezetek, vállala­tok vezetőit és a Kiskunsági Tsz- szövetséget. A résztvevők előtt Tóth Ferenc osztályvezető fejtette ki vélemé- nyct- hangsúlyozva: üdvözlendő, hogy a szőlő-bor vertikummal magas szintű kormányzati bizottság foglalkozik, s az előterjesztésben fellelhető több olyan javaslat, amit a megyei politikai-gazda- sagi szervezetek képviselnek, s már a korábbi hónapokban, években megol­dási, bevezetési igénnyel sürgettek. A jelenlévők részletesen megvitatták a MÉM által kimunkált írásos anya- got, amelyről az általános vélemény: elsősorban az 1988-as gondok megol- dasaval foglalkozik, s kevésbé távlati jellegű, holott az ágazatnak arra van szükségé, hogy közgazdasági, termelé- si, kereskedelmi szempontból egyaránt előremutató (és stabilitást biztosító) koncepció kerüljön elfogadásra. bzo volt a készlethitelezésről, amely- lyel kapcsolatban leszögezték: a keres- kedeirm bankoknak tartós forgóesz­közhitelt kell adniok a felvásárló- torgalmazo vállalatoknak és szövetke­zeteknek. Az adóterhek miatt a bor ogyasztoi ara nagyon megemelkedett, hazal vásárlás emiatt a mélypontra zuhant (idei adatok szerint az egy főre számított fogyasztás már csak 17 liter), amin megfelelő pénzügyi eszközökkel változtatni kell. Örömmel fogadták a résztvevők, hogy a pecsenyebor kate­gória bevezetését ismét tervezik, s azt is, hogy a minisztérium a borreklámti­lalom feloldása mellett van. Alapvető feladatnak mondották a kereskedelmi zavarok tisztázását, ami egyaránt jelentkezik a belföldi forgal­mazásban és az exportban. Ez utóbbi­val kapcsolatban szükségesnek tartják a szovjet igények teljesítését — az áru­ellentételezési gondok megoldását — mivel a rendezetlenség miatt e piacról való kiszorulás veszélye is fenyeget. Másrészt alanyi jogon lehessen minden borászati szervezetnek exportálni tőkés országokba is, tehát a bort töröljék a kivételi listáról. Megbeszélték a szőlő és bor felvásárlási árainak elveit, egyet­értettek abba, hogy végtermékérdekelt­ség alakuljon ki termelők és feldolgo­zók között. A folyamatos rekonst­rukció, a telepítések támogatása az ér­tekezlet egyik központi témája volt. Az alföldi borvidék nemzetközileg elis­mert, az utóbbi évtizedben végbement fajtaváltás pedig kedvező hatású. Hangsúlyozták, hogy szükséges ezt a folyamatot tovább segíteni az alföldi termőhelyen végzendő telepítések meg­felelő összegű támogatásával. Tervezetet vitattak meg a tegnapi ér­tekezleten részt vevők, amiből néhány témakört ragadtunk ki. A részietekre a tervgazdasági bizottsági állásfoglalás után visszatérünk. Cs. I. STRAUB F. BRÚNÓ AZ ELNÖKI TANÁCS UJ ELNÖKE * POZSGAY IMRE ÁLLAMMINISZTER * SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A KORMÁNYBAN * A PÉNZÜGYMINISZTER A GAZDASÁG HELYZETÉRŐL Az Országgyűlés nyári ülésszaka Szerdán délelőtt a Parlamentben megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka. A tanácskozáson részt vettek a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezető képviselői. Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg az üléssza­kot. Ezután a képviselők döntöttek a tanácskozás tárgysorozatáról: 1. személyi javaslatok tárgyalása; 2. a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. az ipari miniszter beszámolója az iparszerkezet átalakítási feladatai­ról; 4. Szűrös Mátyásnak, a külügyi bizottság elnökének javaslata a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében; 5. interpellációk és kérdések tárgyalása. Az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatokat az Országgyűlés — egy tartózkodással — elfogadta. Az elfogadott napirendnek megfele­lően elsőként személyi kérdésekben döntött az Országgyűlés. Az elnöklő Cservenka Ferencné a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Taná­csa elnöksége személyi kérdésekben tett együttes javaslatnak megfelelően indítványozta, hogy Sarlós Istvánt, az Országgyűlés elnökét kérésére — nyug­állományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett — mentse fel tisztsé­géből. A Parlament (22 ellenszavazat­tal és 14 tartózkodással) a javaslatot elfogadta. Ezután az Országgyűlés — szemé­lyenkénti külön szavazással — Németh Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét ké­résére, nyugállományba vonulására te­kintettel, érdemei elismerése mellett (2 ellenszavazattal), Gáspár Sándort, az Elnöki Tanács helyettes elnökét, kéré­sére, érdemei elismerése mellett (egy­hangúlag) és Bartha Tibort, az Elnöki Tanács tagját kérésére, érdemei elisme­rése mellett (egyhangúlag) tisztéből fel­mentette. Cservenka Ferencné a Parlament ne­vében Bartha Tibornak megköszönte több évtizedes képviselői munkáját. A képviselői mandátumáról való le­mondást felajánlotta Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Lázár György, Németh Károly és Óvári Miklós, tekintettel ar­ra, hogy az ok, amelynek alapján az országos listán képviselővé választot­ták őket, megszűnt. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa javasolta, hogy a Parlament fogadja el lemondá­sukat. Az Országgyűlés (három tartózko­dással) tudomásul vette a képviselők lemondását mandátumukról. Áz elnök megköszönte az Országgyűlésben több ciklusban a társadalom érdekében ki­fejtett képviselői munkájukat. Ezt követően az Országgyűlés Stra­ub Ferenc Brúnót — aki, még korábban vállalt kötelezettségének megfelelően az ülésszak idején az Egyesült Álla­mokban, a Szent-Györgyi Albert tisz­teletére rendezett emlékülésen vesz részt előadóként — az Elnöki Tanács elnökévé választotta (36 ellenszavazat­tal és 25 tartózkodással), Sarlós Istvánt pedig az Elnöki Tanács helyettes elnö­kévé választotta meg (29 ellenszavazat­tal és 18 tartózkodással). Ezután Cservenka Ferencné bejelen­tette: az Elnöki Tanács, valamint az MSZMP KB és HNF OT Elnöksége azt javasolta, hogy az Országgyűlés Pozsgay Imrét államminiszterré válasz- sza meg. Indítványozta továbbá, hogy Markója Imre igazságügy-minisztert és Köpeczi Béla művelődési minisztert tisztségükből — nyugállományba vo­nulásukra tekintettel, érdemeik elisme­rése mellett — mentse fel, Kulcsár Kál­mánt igazságügy-miniszternek és Czi- bere Tibort művelődési miniszternek válassza meg. A képviselők Pozsgay Imrét (két ellenszavazattal és három tartózkodással) megválasztották ál­lamminiszternek. Markója Imrét (egy ellenszavazattal és egy tartózkodással), Köpeczi Bélát (nyolc ellenszavazattal és tizennégy tartózkodással) — nyug­állományba vonulásuk miatt, érdemeik elismerése mellett — felmentette tiszt­ségéből. A képviselők Kulcsár Kál­mánt (nyolc tartózkodással) igaz­ságügy-, Czibere Tibort pedig (21 ellen- szavazattal és 25 tartózkodással) mű­velődési miniszternek választották meg. A következőkben az ülés elnöke is­mertette a HNF OT Elnökségének azt a javaslatát, hogy dr. Tóth Károlyt és Viczián Jánost képviselővé válasszák meg az országos listán megüresedett két képviselői helyre. Az MSZMP KB és a HNF OT Elnöksége javaslatot tett az Országgyűlés elnökének és elnökhe­lyettesi tisztének betöltésére is. A tör­vényhozó testület elnökének Stadinger Istvánt, harmadik alelnöknek Horváth Lajost ajánlotta. E javaslatokkal kapcsolatban több képviselő kért szót. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), Csongrádi Csaba (Heves m., 7., vk.), Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.), Polgárdi József (Pest m., 17. vk.), Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), Sasvári József (Ko­márom m., 8. vk.), Gajdócsi István (Bács-Kiskun m., 13. vk.), Horn Péter (Somogy m., 1. vk.). Bállá Éva (Buda­pest, 46. vk.), Zsigmond Attila (Buda­pest, 5. vk.), Filló Pál (Budapest, 18. vk.), Vida Miklós (Budapest, 23. vk.), Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.) és Ju­hász Ferenc (Budapest, 62. vk.). A képviselők javaslatokat tettek töb­bek között más személyek jelölésére, kettős vagy többes jelölésre, illetve a szavazás elhalasztására, továbbá az ajánlásban szereplő képviselők részle­tesebb bemutatkozására. Ez utóbbi ké­résnek eleget téve emelkedett szólásra Stadinger István és Horváth Lajos. Rö­viden ismertették életpályáik főbb sza­kaszait képviselőtársaiknak. Ezután az elnöklő Cservenka Fe­rencné szavazására tette fel a kérdést: elfogadja-e az Országgyűlés, hogy a két jelölt ügyében most szülessék döntés. A képviselők 17 ellenszavazattal. 16 tartózkodással emellett döntöttek. Ezt követően titkos szavazásra ke­rült sor. * * * Az Országgyűlés által újonnan meg­választott Pozsgay Imre állampiinisz- ter, Czibere Tibor müvelődé?i minisz­ter és Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter — a tanácskozás szünetében — Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke előtt letette a hi­vatali esküt. Az eskütételen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Miniszerta- nács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titká­* * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Köpeczi Béla állami díjasnak, művelődési miniszternek a szocialista művelődéspolitika megvalósítása érde­kében kifejtett sok irányú államigazga­tási, tudományos és közművelődési tevé­kenysége elismeréseként, nyugállo­mányba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Éke­sített Zászlórendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöke és Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára. A szavazás után Pesta László jegyző ismertette a választás eredményét. El­mondotta, hogy dr. Tóth Károlyt 342 szavazattal 11 ellenében, Viczián Já­nost 338 szavazattal 16 ellenében vá­lasztották meg képviselőnek az orszá­gos listán. Bejelentette, hogy Stadinger Istvánt 222 szavazattal 129 ellenében az Országgyűlés elnökévé, Horváth Lajost pedig 314 szavazattal 38 ellené­ben az Országgyűlés alelnökévé megvá­lasztotta. Sarlós István, Köpeczi Béla és Mar­kója Imre röviden megköszönte azt a bizalmat, amellyel a képviselők mind­végig támogatták tevékenységüket. Stadinger István kért szót ezután. Maga és Horváth Lajos nevében kö­szönetét mondott a képviselőknek megválasztásukért. Pozsgay Imre ál­lamminiszter röviden megköszönte a „megtisztelő és megterhelő bizalmat”. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter arról szólt, hogy az ország jelenlegi helyzetében a jognak és a jogalkotás­nak önmagában is nagy jelentősége van a politikai folyamatok és a gazdasági fejlődés támogatásában. Czibere Tibor művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy igyekszik maximálisan megfelelni annak a kettős feladatnak, amelynek célja a közoktatás, a felsőoktatás ügyé­nek előbbre vitele. Az Országgyűlés Straub F. Brúnót és Stadinger Istvánt bizottsági elnöki, Horváth Lajost pedig bizottsági titkári tisztségéből egyhangúlag felmentette. A megüresedett bizottsági tisztségek betöltéséről a következő ülésszakon döntenek. Ezt követően Tóth Károlyt egy­hangú szavazással — az Elnöki Tanács tagjává választotta meg az Országgyű­lés. Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően — megkezdődött a Ma­gyar Népköztársaság 1987. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Az expozét Villányi Miklós pénzügyminiszter ter­jesztette a képviselők elé. VILLÁNYI MIKLÓS PÉNZÜGYMINISZTER EXPOZÉJA Kezdeti lépések — jó irányba Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a kormány stabilizációs munkaprog­ramját tavaly fogadta el az Országgyű­lés, két törvény megszületésével valóra vált az adóreform első része, megkezd­te működését a kétszintű bankrend­szer. E lépések is világosan kifejezik, hogy a kormánynak határozott szán­déka a gazdasági, társadalmi fejlődést szolgáló reformpolitika következetes megvalósítása — hangsúlyozta. Fordulat még nincs Az előző két év erőteljes romlásához képest 1987-ben a gazdasági, pénzügyi folyamatok több fontos területen javul­tak, erőteljesen nőtt a népgazdasági összjövedelem; csökkent az állami költségvetés deficitje; mérséklődött a nem rubelelszámolású áruforgalmi és fizetési mérleg hiánya. Nem volt azonban elég erőteljes a változás. A szükséges fordulatot még nem értük el. Kevés volt a kényszer arra, hogy a vállalatok a magasabb követelményeket támasztó piacokon értékesítsék termékeik növekvő hánya­dát. Nem változott a kívánt mértékben a gazdaság szerkezete, az exportképes­ség javulása, a gazdaságtalan termelés visszaszorulása. A termelés minőségi mutatói valamivel jobbak az előző évi­nél, de nemzetközi összehasonlításban nem lehetünk elégedettek. A népgazdasági jövedelem (a GDP) összehasonlító áron 3 százalékkal, fo­lyó áron az elmúlt két évi lassú bővülés után 1987-ben 12,4 százalékkal növe­kedett, ám a jövedelmek növekedésé­nek közel háromnegyede áremelkedés­ből származott. A gyors termelői ár­emelkedés mögött nagyrészt magas ter­melési költségek, alacsony hatékony­ság, esetenként pazarló gazdálkodás és gyenge követelményeket támasztó bel­ső piac húzódik meg. A jövedelemképződés és -felhaszná­lás összhangja 1987-ben sem jött létre. Az összhanghiány azonban a korábbi évekétől eltérő módon következett be. 1985—86-ban a belföldi felhasználás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelembővülés lényegesen elmaradt a számítottól, 1987-ben viszont a jöve­delemképződés meghaladta az elő­irányzatot. Erős lendületet vett viszont, több mint 12 százalékkal emelkedett a beruházási célú pénzköltés, és a tervek­kel ellentétben nem csökkent, hanem számottevően — reálértékben mintegy 3 százalékkal — nőtt a fogyasztás is. Ezért a jövedelemképződés gyors bő­vülése sem volt elégséges ahhoz, hogy ellensúlyozza a belső felhasználás élén­külését. Az év közben hozott, főként az elosztást érintő központi kormányzati intézkedések a kialakuló folyamatokat már csak részben tudták befolyásolni. A végeredmény: a számítottnál gyor­sabb jövedelembővülés ellenére nem rubelelszámolású kereskedelmünkben a tervezett kiviteli többlettel szemben behozatali többlet keletkezett, a fizetési mérleg hiánya 846 millió dollár lett. Az 1986. évi eredmények az 1987. évi állami költségvetés összeállításakor fel­tételezettnél rosszabbak lettek. A gaz­dasági folyamatok az év első hónapjai­ban sem javultak. — A költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó döntése­ket mindenekelőtt az kényszerítette ki, hogy külső és belső egyensúlyi helyze­tünk romlásának megálljt kell paran­csolni. Figyelemmel kellett arra is len­ni, hogy a számitásba vehető külső for­rások mellett már a tervezett hiány is túlzott mértékben igénybe vette volna a belföldi hitelforrásokat, ami viszont a gazdálkodó szervezetek finanszírozá­sát erőteljesen beszűkítette volna. Ezért kellett az előirányzottnál alacsonyabb szintre szorítani a hiányt. A gyakran „költségvetés-centrikus- ságnak” minősített intézkedéssorozat tehát gazdaságpolitikai szükségszerű­ség volt. A hiány kisebb a tervezettnél A költségvetési egyensúly javítása érdekében hozott intézkedések a támo­gatások mérséklését célozták, vagy ha más út nem volt, áremelések révén szű­kítették a vásárlóerőt és egyben csök­kentették a költségvetés hiányát. A kormány szándéka az volt, hogy az egyensúlyi követelményekhez igazo­dóan a költségvetés hiányát 30-35 mil­liárd forintra szorítsa le. Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ez a törekvés — ha nem is a kívánt alsó szinten, de — teljesült. A költségvetés végleges hiá­nya 9 milliárd forinttal kisebb a terve­zettnél. Csak emlékeztetőül jegyzem meg: tavaly ilyenkor arról kellett szá­mot adni, hogy a hiány több mint a duplája lett a tervezettnek. Többszöri kísérlet ellenére 1987-ben sem tudtuk megfékezni a támogatások növekedését. A vállalatok és a szövet­kezetek csaknem 213 milliárd forint, nyereséget növelő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Ezen felül 18,1 milliárd forintot közvetlenül az alapok kiegészí­tésére vehettek igénybe. Bár a nyereség támogatástartalma valamelyest mér­séklődött, a 80 százalékot meghaladó szint igen magas. Minden ésszerűségnek- ellentmond, hogy a vállalatok és szövet­kezetek több mint fele kap valamilyen jogcímen nyereségnövelő támogatást. Az állami költségvetés felhalmozási kiadása 43,5 milliárd forint, a terve­zetthez közelálló volt. Főként az évkö­zi intézkedések hatásának köszönhető, hogy csak szűk körben kellett az elő­irányzatnál több támogatást folyósíta­ni, mindenekelőtt a mezőgazdasági be­ruházásokra és a magánerős lakásépí­tésekre. A központi pénzalap elsősorban a termelő infrastruktúra, az exportbővítő és a fejlett műszaki megoldásokat tar­talmazó vállalati beruházások pénzfor­rásaihoz járult hozzá. A nagyberuházá­sok mintegy 2,4 milliárd forintos költ­ségvetési terhének több mint a fele az észak—déli metróvonal tervezett üte­mének megvalósítását szolgálta. Közel 500 millió forint jutotta Ferihegyi repü­lőtér és a repülésirányítás fejlesztésére. Célcsoportos beruházásra több mint 8 milliárd forintot fordítottak. — A költségvetési kiadások között növekvő arányt képviselnek a lakossá­gi és a közösségi fogyasztással össze­függő kiadások, illetve támogatások. A költségvetés egyensúlyának javítása érdekében a költségvetési intézmények körében az elmúlt évben csökkentettük év közben a támogatásokat. Mindez az árak növekedésével párosulva az intéz­ményi előirányzatok reálértékének visszaesését okozta. A tanácsok állami támogatása 1,5 milliárd forinttal alacsonyabb az elö­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents