Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. június 29. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉT NA PlREXD: JE TEXT ÉS A KÖLTSÉGVETÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL — SZERKEZETÁTALAKÍTÁS AZ IPARBAN Parlamenti ülésszak Két fontos, egymással sok tekintetben összefüggő na­pirend megtárgyalására készül az Országgyűlés a ma kezdődő nyári ülésszakon. Az egyik téma a múlt eszten­dei költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés. A képvi­selők és természetesen az ország lakossága is részletes képet kaphat arról, hogy milyen eredménnyel zárult a tavalyi év. A másik téma az ipar szerkezetátalakításához kapcsolódik. Az ipari miniszter előterjesztésében arra a sokakat érdeklő és érintő kérdésre keresi a választ, hogy milyen irányban szükséges elmozdulnia a népgazdaság szempontjából meghatározó iparnak, hogy az egyre fe­nyegetőbb müszaki-technológiai lemaradásunkat megál­lítsuk, s reményeink szerint a tendenciát megfordítsuk. Növekvő vállalati jövedelmek Az állami költségvetés 1987-ben több mint 631,2 milli­árd forint bevétel és 666 milliárd forint kiadás egyenlege­ként 34,8 milliárd forint hiánnyal zárt. A Pénzügyminisz­térium összefoglaló elemzése szerint a költségvetés defi­citje 8 milliárd forinttal kisebb a tervezettnél. Az Országgyűlés ülésszakát megelőző parlamenti Bi­zottsági üléseken a képviselők természetesen behatóan elemezték ezt, és arra a következtetésre jutottak, hogy a költségvetés hiányának csökkenése csak kisebb részben a gazdálkodó szervek jövedelemtermelésének az eredmé­nye. A javulásban nagyobb szerepet játszottak az év közbeni kormányzati intézkedések — a fogyasztói árin­tézkedések. a központi költségvetési szervek és a taná­csok támogatásának mérséklése. A képviselők szerint ezek az intézkedések csak rövid távon hatnak és főleg az elosztásban érvényesülnek, a termelés hatékonyságára, a szerkezetváltásra gyakorolt hatásuk alig érzékelhető. A tavalyi eredmények vizsgálatakor az is figyelemre­méltó, hogy a gazdálkodó szervezetek jövedelme az előző éveknél és a tervezettnél is gyorsabban gyarapodott. Ez döntően két tényezővel függött össze: a termelés növeke­désével és az áremelésekkel. Az állami támogatások az előző éveknél kisebbek voltak, a gép- és a könnyűiparban azonban nőttek a támogatások. Egyes vállalatok pénzügyi helyzetének rendezésére és a jövőbeni gazdálkodásának megalapozására a központi szanálási alapból az iparban öt vállalatnál —- a Láng Gépgyárban, a GANZ-Mávagban, a Soroksári Vasöntö­dében, a Mecseki, valamint a Tatabányai Szénbányáknál rendeltek el állami szanálási eljárást. A mezőgazda­ságban 3 állami gazdaság és 82 termelőszövetkezet pénz­ügyi hiányának rendezéséről született döntés. Tény, hogy az új felszámolási, szanálási jogszabályok alkalmazása nehezen indult meg. A hitelezők nem szíve­sen kezdeményezték a felszámolási eljárást, s a hitelezők szállítók, bankok, nem veszik ki részüket a tartozá­sok rendezéséből. A kormány 1987 második felében fog­lalkozott e kérdéssel, s a felszámolási eljárás következete­sebb alkalmazását elősegítő intézkedéseket hozott. Kiadások Az állami költségvetés tavaly a tervezettnél 2,4 száza­lékkal költött többet. (Ezzel szemben áll a bevételek mintegy négy százalékos bővülése.) Arányait tekintve a legnagyobb növekedés a felhalmozási kiadásoknál jelent­kezett. E tételen belül az egyik legnagyobb összeg a magánerőből való lakásépítés volt. A döntően központi pénzeszközökből épülő nagyberuházásokra és célcsopor­tos beruházásokra gyakorlatilag a tervezett összegeket fordították. A kiadások rovatai között a legnagyobb tételt válto­zatlanul a társadalombiztosítás jelentette. A 155 milliárd forintnyi összeg 8,9 százalékkal volt nagyobb, mint egy esztendővel korábban. A növekményben döntően közre­játszott, hogy tovább emelkedett a nyugdíjaskorúak szá­ma, s természetesen a részükre folyósított összeg, vala­mint növekedett a családi pótlék és a gyermekgondozási segély illetve díj is. Fogyasztói árkiegészítésre az előirányzottnál végül is hét százalékkal több, összesen 66,7 milliárd forintot for­dítottak az állami költségvetésből. Néhány jelentősebb tétel: tej, tejtermék, lakbérek, központi fűtés, hús- és húskészítmények. Az ipar szerkezetátalakítása A következő három esztendőben várható lényeges vál­tozásokat taglaló ipari minisztériumi anyag abból indul ki, hogy jelentős, tartósan igénybevehető beruházási for­rás nem áll rendelkezésre, ezért minden lehetséges ismert és rejtett tőkét össze kell fogni és koncentráltan kell működtetni. Ilyenek például a lakosság megtakarításai, egyes válla­latok pénzbeni tartalékkal, és a szűkös viszonyok között még rendelkezésre álló hitelek. Rejtett, de felszabadítha­tó pénzforrás a veszteség-támogatások csökkentése, a ki nem használt álló- és forgóvagyon értékesítése, a fajlagos energia-, anyag- és élőmunkamegtakarítás is. Ezek — amennyiben maradéktalanul mozgósíthatók elegen­dőek lehetnek a stabilizációs program megvalósításához szükséges feladatok megoldásához, de a szerkezetátala­kítást pusztán ezekkel nem lehet megoldani. Ami az egyes ágazatokat illeti: várhatóan lassul az elektronikai alkatrészgyártási, a textilipari szerkezetát­alakítási, a szénhidrogénfejlesztési, az energiahálózat­bővítési programok teljesítése. Késik a Paksi atomerőmű bővítése is. Kevesebb összeg jut a vaskohászat és a szén­bányászat szerkezetátalakítására is, ami lassítja a koráb­ban elhatározott programok megvalósítását. Reményt keltő, hogy az ipar középtávú programja a konvertibilis kivitel további bővítését szorgalmazza. A tőkés világgazdaságba való hatékonyabb bekapcsoló­dásunkkal feltételezhetően többet és gazdaságosabban lehet majd exportáfnunk, s az így keletkező aktívumok­ból lehetőség nyílik többlet-technológia importjára is. A szocialista országokba irányuló kivitelünk bővítésének előfeltétele az innen származó behozatal növelése. Min­denekelőtt a nyersanyagok, a magas műszaki színvonalú gépek, a technológiai, technikai ismeretek, félkésztermé­kek és részegységek vásárlásait kívánjuk növelni. A hazai piacon a belföldi felhasználás tervezett csök­kenésével összefüggésben az ipar termékei iránt várható­an mérsékeltebb lesz az igény. A szerkezetátalakítás kapcsán e tekintetben olyan ter­mékek gyártására érdemes figyelmet fordítani, amelyek­ből a hazai piac még évtizedekig távol lesz a telítettségtől. Ilyenek: a lakásépítési, lakberendezési eszközök, a sze­mélygépkocsi, a telefon. Ezek egyrészt biztonságos pia­cot jelenthetnek a gyártók számára, másrészt társadalmi igényeket kielégítve javítják a közérzetet. A szerkezetváltással kapcsolatosan át kell értékelni, s újragondolni szükséges az oktatás, a szakemberképzés eddigi gyakorlatát. A jövőben olyan szakemberekre lesz szükség, akik több szakmában hasznosítható ismeretek­kel rendelkeznek, képesek gyorsan és hatékonyan befo­gadni az új technikát, technológiát. Ennek érdekében növelni szükséges a vállalatok érdekeltségét a középfokú szakképzésben, s korszerűsíteni kell a tanulók ösztönzé­sét. lV/fúlt hét közepétől napi tíz tonna ^* felett érkezik az áfész keceli átve­vőjéhez a környékben megtermelt meggy. Emellett kisegitő átvevők mű­ködnek Imrehegyen, Császártöltésen, s a községben négy helyen. A szombat­vasárnapi felhozatal meghaladta a 60 tonnát, ezt a Zöldért kiskőrösi telepére szállították. • Oravecz József és Seuka Já­nos a kiskőrösi Zöldért kocsiján már másodszor fordul. • Rideg Tamás homokmégyi la­kos családjával jött a meggyet leadni — a hétfő déltől érvényes árakkal elégedett, a cigány­meggy 15, a pipacs 19, s a pándi 27 forintot hoz kilónként. Keceli meggy - tonnaszám A MEGMARADT NYÁRFÁK TOVÁBBRA IS MARADNAK Érdekbonyodalmak az út mentén Felvételünkön egy út két oldala látható. Egészen a közelmúltig az volt a kérdés, hogy a jövőben fák nőnek-e a bal oldalon is, vagy a jobb oldali nyárfasor is eltűnik a föld színé­ről? S habár az ügy nem nagy ügy, tanulságai talán túlmutatnak a távolba nyúló nyárfáson is. Soltvadkerten — még két évvel ezelőtt — kivágták a Büdöstó felé vezető út mentén álló egyik nyárfasort. Tulajdonképpen há­rom érdek ütközött össze, s korrekt egyezte­tés nyomán indultak be a fűrészgépek. Az üdülőtulajdonosok biztonságosabb áram­szolgáltatást kívántak, s emiatt ki kellett épí­teni egy 20 kilovoltos távvezetéket, ami egy­ben a környező községek, például Tázlár ellátását is javítja. Ez az érdek tehát elsőbb­séget kapott, mivel más, nagyobb közössé­gek érdekeivel is egybevág. A vadkerti tanács telepíti a másik oldalt Ki mit véd? A kérdés az volt, hogy a távvezeték a sző­lőültetvények területén vagy az út mentén, a fasor helyén haladjon. A szőlősgazdák — akkori hitük szerint — duplán érdekeltek voltak a fasor kivágásában, hisz így nem kell eltűrniük a távvezetéket, s a fák eltüntetése termésüket is növeli (gyökérzet, napfény). Melléjük sorakozott fel a kivitelező Démász, mivel a vélhetően tetemes terménykár költsé­geit nekik kellett volna viselni. Ma, a bor­helyzet ismeretében úgy tűnik, hogy a gaz­dák a kártérítéssel jártak volna jobban. A környezetvédelem — esetünkben a fasor megtartásának — érdekét a terület kezelője (a Közúti Igazgatóság), s az Erdőfelügyelő­ség volt hivatott képviselni. Nos, a Kecske­méti Erdőfelügyelőség hozzájárult a fák ki­vágásához. Fel lehet tenni a kérdést: mi volt ebben az érdekegyeztetésben a korrekt? Hisz (látszólag) a környezet teljes vereségével vég­ződött! Elfogadhatóvá a döntést az Erdőfelügye­lőség feltételei teszik. Ennek ismertetése előtt azonban meg kell említeni, hogy a „vágás­érett” korba jutó fák kitermelése népgazda­sági, nevezetesen erdészeti, illetve faipari ér­dek. Hisz a fiatal, növekvő fák évenkénti „fatermése” jóval nagyobb, mint elöregedő, kiszáradó társaiké. S egy adott területről be­takarítható akár egy elöregedett generáció ipari feldolgozásra alkalmatlan, szárazfa- termése, vagy ezzel szemben — megfelelő vágási és telepítési gazdálkodás esetén — akár két generáció egészséges fatermése is. A fakivágás tehát csak önmagában bűn, ám hasznos is lehet, ha megfelelő újratelepítéssel párosul. Tervek és tények A Kecskeméti Erdőfelügyelőség a szóban forgó nyárfást vágásérettnek ítélte, de köte­lezte az áramszolgáltatót a pótlásra! S ehhez megfelelő szaktanácsot is adott. A nyomvo­nalat alacsony növésű fákkal, valamint cser­jékkel javasolta beültetni, úgynevezett „bio- gruppos” elosztás szerint. (Négy fa, hat cser­je.) Ezzel a megoldással követni lehetne az olyan — nálunk fejlettebb — országok gya­korlatát, amelyekben a távvezetékek és a fák jól megférnek egymás alatt, illetve fölött. Az alacsony növésű fa ugyanis nem okoz zárla­tot, de termeli az oxigént. A terv tehát megfe­lel az érdekegyeztetés új szereplőjének, a vil­lanyszerelőnek is. Ha a dolgok a terv szerint alakultak volna, akkor felvételünkön a távvezeték alatt most sarjadó csörgőfáknak, gömbakác- és madár- berkenye-fáknak, valamint hóbogyó, arany­eső, varjútövisbenge és kányabangita cser­jéknek kellene virítani, nem pedig méteres gaznak. Ám az események két, egymástól teljesen eltérő irányt vettek. Az ellentmondás kiéleződik Az igaz, hogy az áramszolgáltató megren­delte a szóban forgó telepítést a Kiskőrösi Állami Gazdaságnál. Ők el is ültettek né­hány mályvacserjét, de egyebet nem tettek. Aktívabb tevékenységüket egészen a közel­múltig nem is hiányolta senki, hisz a gazdák­nak — akik látják a dolgok alakulását — nincs szükségük az újabb fákra. Sőt gépeik­kel a tábla szélén járva nem kímélik a cserjé­ket sem, s pusztítják őket a venyigeégetéssel is. Ráadásul a másik oldaliak is fellelkesül­tek. Ha az egyik nyárfasort ki lehetett vágat­ni, miért ne lehetnek az övékét is!? Nosza, tegyünk a fa alá egy rakás venyigét, s gyújt­suk meg! A nyár két éven belül kiszárad, s lehet hivatkozni rá, hogy vágásérett az állo­mány. Törekvéseikben addig mentek, hogy a Soltvadkerti Nagyközségi Tanács komo­lyan javasolta a Közúti Igazgatóságnak a másik oldali nyárfás kivágását, s hasonló módon való betelepítését. Mert az illetékes hivatalnok az íróasztal mellől tulajdonkép­pen okkal láthatta úgy, hogy papíron — a környezetvédelem érdekei is érvényesül­nek. s, A dolgok homlokegyenest ellenkező irá­nya Igaz Antaltól, a Közúti Igazgatóság fásí­tási előadójától ered, aki egyébként hódme­zővásárhelyi illetőségű. Ő volt az, aki a kör­nyezet érdekét szem előtt tartva személygép­kocsiján többször bejárta a helyszínt, s látta, hogy mit jelent a „hasonló módon" való betelepítés. Június 21-én helyszíni bejárást hívott össze. A megoldás községi feladat A helyszínen Igaz Antalnak nem kellett sokáig bizonygatnia, hogy a jelenlegi konst­rukció alapján — Démász-megrendelés a Kiskőrösi Ág-nak — nem biztosított az új fák és cserjék telepítése sem, nemhogy növe­kedése. S ha el is ültetik a növényeket a kiskőrösiek, fejlődésükre aligha tudnak oda­figyelni. Dr. Tamás Ferencné megyei kör­nyezetvédelmi titkár, valamint Jaksa Ferenc erdőfelügyelő — nagy néha találtak ugyan a gazban egy-egy csenevész cserjét — megálla­pították, hogy az áramszolgáltató, illetve megrendelése nyomán az ÁG nem végezte el a munkát. Legjobb faültetési hagyományainak meg­felelően a soltvadkerti tanács is megváltoz­tatta álláspontját. Ignácz István főmunka­társ kijelentette, hogy — az áramszolgáltató megrendelésére — a község magára vállalja az újratelepítést. Ők jobban oda tudnak fi­gyelni a szőlősgazdákra is. A szemben lévő nyárfás kivágása pedig automatikusan leke­rült a napirendről, hisz ilyen körülmények között a környezet érdeke mindent megelőz. Az érdekegyeztetés manapság divatos ki­fejezés. A tanulság talán az, hogy az íróasztal mellől ezt is el lehet rontani. Az érdekeket ott kell egyeztetni, ahol a dolgok a maguk való­ságában jelennek meg. ßalai F. István CIKKÜNK NYOMÁN: Az ügyfél ne legyen vesztes Lapunk június 9-én megjelent számában Csak az ügyfél lehet a vesztes címmel egy, a kecskeméti Bácsmobil autójavító ipari szö­vetkezetnél az 1987-es évre vonatkoztatott vizsgálat alapján írtunk cikket, de felvetet­tünk benne több más hasonló profilú szol­gáltató üzemnél tapasztaltakat is. írásunkra Csontos Gáspár, a Bácsmobil elnöke vála­szolt. Levelét az alábbiakban közöljük: „A Petőfi Népe 1988. június 9-i „Csak az ügyfél lehet a vesztes” című cikke számos olyan hiányosságot tesz szóvá, amelyeken szövetkezetünknek is javítani kell. A figye­lemfelhívást megköszönjük. Gépkocsijavító részlegünk munkájának tárgyilagosabb meg­ítéléséhez viszont feltétlenül hozzátartoznak az alábbiak: A Bácsmobil ipari szövetkezet 1951 óta foglalkozik személy- és tehergépkocsi-javí­tással, és elsők között kapcsolódott be a ga­ranciális szolgáltatásba. Évente 16-^18 ezer gépkocsit javítunk meg. A reklamációk szá­ma elenyésző, az alkatrész-beszerzés ismert gondjai miatt nem is mindig mi tehetünk a panaszokról. Az alkatrész-ellátás javítása ér­dekében három üzletet és egy autóbontót működtetünk. A példaként szereplő két személygépkocsi igen megviselten került hozzánk. Az egyik 10 —12 éves Polski-Fiat 126 típusú, a másik egy még régebbi Skoda 100-as típusú volt. Egyébként mindkét ügyfélnek fizetési enged­ményt adtunk méltányossági alapon. Azoknál a gépkocsiknál, amelyeknél meg kell bontani a karosszériát, elhúzódhat a ja­vítás, hiszen a sárvédő levétele után derül csak ki, hogy hol találunk hegeszthető felüle­tet. A szerelő minden műveletet felír, s ez a számlázás alapja. Ilyen esetekben ezért lehe­tetlen előre közölni a leendő végösszeget. Dróttal semmit sem szoktunk felerősíteni, azt a gépkocsi tulajdonos tehette meg. A cikkben szereplő szerelő ellen szabály­sértési eljárást kezdeményezett a felügyeleti szerv, már nem dolgozik nálunk. A laikusnak minősített felelős munkavál­lalónak autógépipari technikumi végzettsé­ge, autószerelői mestervizsgája és gépjármű­vizsgáztatási engedélye van, valamint három nyelven beszél. A telepvezető műszaki főis­kolát végzett üzemmérnök, szakmabeli. A gépkocsiátvevő autószerelő szakmunkás. Nem állítom, hogy a részlegünkben min­den hibátlanul történik, de messze nem felel meg a valóságnak, hogy a „minimális szerve­zettség nincs meg”. A PM Ellenőrzési Igaz­gatósága vizsgálata átfogta az 1986/87-es esztendőket, sőt az idei indulást is, s mind­össze 50 ezer forint eltérést állapított meg, ami igen csekély a 80 millió forintos árbevé­telünkhöz képest. Az ellenőrzések szerves részei a végzett munkának. Az ellenőrző megnézi a garanci­ában leadott anyagot is, hogy megállapítsa: annak gyártási száma megegyezik-e az adott időben szerelt sorozatszámmal. Ezért ponto­sítani kellene, hogy melyik cégnél manipulál­tak a garanciális alkatrészekkel, ez nem ná­lunk történt. Sajnos valóban előfordult egy-egy gépko­csi-tartozék eltűnése. Autójavító részlegünk nyitott üzemként működik, hogy mindenki szabadon ellenőrizhesse: mit csinálnak a gépkocsijával. Olyan belső rendet alakítunk ki, hogy a jövőben lehetőleg ne veszhessen el semmi.” ÁMOKFUTÓK Nem győzöm dicsérni annak az ángliusnak az eszét, akiben először fogant meg az erőszakos filmek betiltásának a gondolata. Olvastak róla, nem? Az ámokfutó fegyveres vérengzése után levet­ték az angol mozik műsoráról az agresszivitásban tobzódó filmeket. Merthogy — a döntés szerint — az efféle élmények hatására követnek el az emberek ilyen borzalmas tetteket. Bölcs idea! Bölcs határozat! De még bölcsebb lenne, ha a döntéshozók nem állnának meg itt. Egy-két filmet betiltani? Mi az? Tele az élet ámokfutó- tanfolyamokkal. Nem hiszik? Nyissák ki a televíziót! Mit látnak? Például azt, hogy két ország évek óta háborúzik, és valami eszelős gyermeteg- séggel mutogatnak egymásra: a másik kezdte! a másik kezdte! Mi a megoldás? Be kell őket tiltani! Vagy ott van az államférfi. Szelíd arca mögött egy diktátor vicsorog, aki a saját népét is tönkreteszi, csakhogy hatalmon ma­radhasson. Be kel! tiltani! Aztán ott van a terrorizmus, állami és magánszektoraival, amint éppen ártatlanok vérében tocsog az igazság nevében: ott vannak a környezetszennyezők, akik ellopják előlünk az utolsó korty tiszta levegőt és vizel, meg a lélekszennyezők, akik ép elménket veszik célba. Javaslom, mielőtt baltát ragadnánk, hogy széthasítsuk a tévét vagy a szomszédunkat, mindannyiójukal be kel! tiltani. De vannak egyszerű, százszor megcsócsált hazai esetek is, a Rambónál vadítóbbak. Meséli például bölcs, idős kollégám, aki egyébként olyan nyu­godt és kiegyensúlyozott, hogy egy vödörben nitroglicerint hord­hatna a fején, szóval meséli, hogy négy darab Skoda személygépko­csiba való gyertyát szeretett volna venni. Szocialista kocsihoz szo­cialista gyertya szocialista boltban nem volt. Több napos kitartó és hiábavaló kutatómunka után gondolt egyet, és bevitte a kocsit a szervizbe, cseréljenek gyertyát felárral. Nem cseréllek. Ott sem volt gyertya. Szegény kollégám számára az volt az utolsó Béres- esepp a pohárban, és már éppen előkapta a bugylibicskáját, hogy ámokot fut, amikor egy szereld megsajnálta és — egy százasért —, odasúgta neki, hogy nézze meg azt a gyertyát a maszek keres­kedőknél. Megnézte. Volt. Hát kérdem én, és joggal, nem kellene itthon is egy-két dolgot betiltani, mielőtt futkosni kezdünk? És nem csak a gazdasági életben! Említhetném — mert éppen ez jut eszem­be — a tanár urat, aki huszonöt éve tanítja matematikára általános iskolás diákjait, és arról híres, illetve hírhedt, hogy az általa kitű­nővel elbocsátott tanulók egytől egyig bukdácsolnak a középisko­lában a tébolyult szülök dühöngő átkozódásaitól kísérve. Mi a konklúzió? A tanár urat is be kell tiltani. És aki őt a főiskolára engedte, azt is, és így tovább, mindenkit, aki lehetővé tette, hogy háborít és hiánygazdaság, diktátor és a tanár úr, meg még tízezer elviselhetetlen tényező ámokfutóvá változtassa az emberiséget. Be kell tiltani mindent és mindenkit, még az újságírót is, aki efféle gondolatokkal riogatja a kedves olvasót. És amikor már mindenki a tilalmi listán lesz, ki kell tenni a Földre egy táblát, amelyen majd ez áll: „Az élet ámokfutás miatt betiltva! Dühöngést lehetőség a legközelebbi naprendszerben!" , Nógrádi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents