Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 152. szám Ára: 1,80 Ft 1988. június 27., hctfő KGST—EGK Az együttműködés nyitánya Szombaton Luxembourgban aláírták az Európai Gazdasági Közösség és a KGST kölcsönös elismerését és együttműködési készségét kinyilvánító együttes nyilatkozatot. Az aláírásnál jelen volt Henry Lord Plumb, az Európai Parlament, a Közös Piac képviselőháza elnöke, Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke és Jacques Poos luxemburgi külügyminszter. Az aláírást követő beszédében Hans-Dietrich Genscher visszapillantást vetett a két gazdasági tömörülés párbeszédének hosszú folyamatára és utalt rá, hogy az 1985 óta, Gorbacsov főtitkár kezdeményezésére felgyorsult. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés nyomán a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, amelyek koránt sincsenek kihasználva, lendületet kapnak, kialakul egy összeurópai kereskedelmi és gazdasági együttműködés, amely kulturális és egyéb vonatkozó együttműködéssel is bővülve a béke, a biztonság és a stabilitás fontos tényezője lesz. Reményét fejezte ki, hogy a két szervezet közti kapcsolat a Közös Piac és a KGST egyes tagországai közti kétoldalú egyezményekben realizálódik. Rudolf Rohlicek felszólalásában rámutatott a két tömörülés kapcsolatai normalizálásának fontosságára, hangsúlyozta, hogy ez az első lépés, amely kedvező feltételeket teremt a gazdasági és a társadalmi együttműködés fejlesztéséhez. Ez kellő tartalommal megtöltve jó alapot teremt nemcsak a szorosan vett gazdasági, hanem a technikai, a tudományos és a környezetvédelmi együttműködéshez is és pozitív hatással lesz az általános politikai enyhülésre, nemcsak Európában, hanem az egész világon. Végezetül Vjacseszlav Szicsov beszédében történelmi jelentőségűnek mondta a más-más társadalmi berendezésű országokat tömörítő két szervezet egyezményét. Befejeződött az V. Politikai Nyári Egyetem Zárónapjához érkezett szombaton az idén ötödik alkalommal, s most is Baján megrendezett Politikai Nyári Egyetem. A résztvevőket, köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Gajdó- csi István megyei tanácselnököt Farkas Gábor, a megyei pártbizottság megbízott osztályvezetője köszöntötte, majd dr. Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára emelkedett szólásra. — Soha nem tapasztalt tempót diktál a Központi Bizottság június 23-ai ülése mondta egyebek között az első titkár, rövid előadásban vázolva az ülés határozatait, így a politikai intézményrendszer és a nyilvánosság fejlesztésének problémakörét, majd válaszolt a hallgatók kérdéseire. Boros István, a bácsbokodi Aranykalász Mgtsz párttitkára a pártapparátus szakemberekkel való ellátásáról érdeklődött, Kovács Gábor a jánoshal- miak nevében több segítséget kért a megyei pártbizottságtól. Dr. Dutkay György, a kecskeméti GAMF tanára a gazdasági élet fejlesztéséről, Kalapos Mária és Balázs Sándor, a bácsalmási, illetve a kiskőrösi pártbizottság munkatársa a pártépítés új vonásaival kapcsolatban tett fel kérdést. Dr. Szabó Miklós válaszában hangsúlyozta, hogy a pártapparátusnak egyre inkább a hozzá intézett „megrendelések” teljesítése a feladatköre. A demokratizálást őszintén vállalni kell, melyhez újszerű politizálásra van szükség. A népképviselet kiterjesztésének fontos állomása lesz az új alkotmány, továbbá a választási, a gyülekezési, a szakszervezeti és a költségvetési törvény. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja tartott előadást A reform szerepe a szocialista társadalom megújításában címmel. Áttekintette a reformok történetét, majd napjaink legfontosabb célkitűzéseiről szólva kiemelte, hogy nálunk most egyaránt halaszthatatlan a társadalmi, a gazdasági és a politikai megújulás. Arra kell törekedni, hogy a közvetlen pártirányítás helyett a párt eszmei hatása érvényesüljön, miközben kiteljesedhet az önkormányzat és természetessé válik a nyilvánosság, mint a pluralizmus alapfeltétele. Több és rendezettebb információra van szükség, de tudni kell, hogy a „több” nem old meg semmit: nyilvánosság — mégpedig minden kérdésben — az előrehaladás kulcsa. A pártdemokrácia kiszélesítéséről szólva Nyers Rezső elmondta, hogy a Központi Bizottság jóváhagyott egy tervet, mely szerint a budapesti első titkárt kettős jelöléssel választják meg. Hasonlóképpen felmerült ez az Elnöki Tanács elnökének megválasztásával kapcsolatban, de értől az a véleménye, hogy nem helyes mechanikusan itt is kettős jelöltet állítani. Az előadás után a hallgatók számos kérdésre kértek választ. Kiss István, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának munkatársa például a mezőgazdaság reform beli helyéről és szerepéről, Alter Róbertné kecskeméti hallgató a tulajdonformák jövőbeli alakulásáról, dr. Égi Endre, a bajai városi tanács jogásza pedig a külföldi utazási vámrendeletről érdeklődött. Nyers Rezső részletes magyarázata után az V. Politikai Nyári Egyetem dr. Szabó Miklós zárszavával fejeződött be. G. Z. Nyári hétvége — munkával és pihenéssel A hétvége igazság szerint a pihenésé és szórakozásé, ám itt az aratás ideje, s a szőlő is csak kemény munka után hoz gyümölcsöt. Képriportunkban ezért azt a felvételt tesszük az első helyre, amelyen Csontos Sándor és Farkas Illés Harka- kötönyben, az Egyesülés Tsz tábláján vágják az őszi árpát. Ha minden jól megy, akkor egy hét alatt betakarítják a termést a 150 hektárról. Tenczer Lászlóné és Bábud Imréné azokban a szőlősorokban végzik a kötözést, amelyeket a Kiskunhalasi Állami Gazdaságtól kaptak részesművelésre. Bár nem volt kánikula, szép számmal fogadott vendégeket a termálfürdő Kiskunmajsán, de a legnagyobb tömegeket alighanem az az állat- és kirakodóvásár vonzotta, amit Izsákon tartottak. S hogy a gyerekholmi manapság hol a legolcsóbb, azt nem lehet tudni, de a vásári portéka — ha divatos és tetszetős mindig megnyitja a pénztárcákat. (Tóth Sándor felvételei.) Ivóvíz biztosan lesz, locsolási tilalom talán Az ellátás a megye déli részén biztonságosabb • Befejezés előtt az új, mélyfúrású kút kialakítása Szabadszálláson. (Méhe- si Éva felvétele) A vízmű-vállalatok szivattyúi rendszerint júliusban dolgoznak a legkeményebben, hiszen ez a legmelegebb hónap, s nem csak ivóvízből fogy ilyenkor nagyon sok, hanem ebben az időszakban használunk legtöbbet locsolásra is. Ráadásul az élelmiszer-feldolgozó iparnak is hatalmas nyár közepén az igénye, természetes tehát, hogy feltesz- szük a kérdést: milyen lesz a vízellátás a következő hónapban Bács-Kiskun megyében? Szekeres István, az Észak-BácsKiskun Megyei Vízmű Vállalat főmérnöke úgy jellemezte a helyzetet, hogy működési területükön lesz elegendő ivóvíz, de hosszantartó kánikula esetén locsolási tilalom elképzelhető. Jelenleg a kecskeméti vízművek névleges kapacitása napi 43 ezer köbméter, de időszakosan 60-70 ezer köbmétert is képesek szolgáltatni. Tartósan azonban nem, tehát — mivel a nyári hőség idején a csúcsigény a városban 66 ezer köbméter — hosszabb kánikula esetén (Folytatás a 2. oldalon.) Az elmúlt hónapok felpezsdülő és a pártértekezletben kicsúcsosodó politikai eszmecseréinek egyik üdítő tapasztalata volt a gondolkodás és a kifejezés megkövesült beidegződéseinek, sablonjainak felvetése. Nem úgy persze, hogy nyomuk sem maradt a különböző fórumokon elhangzó megnyilatkozásokban. De mindenesetre tanúi lehettünk annak, hogy egyre kevesebb az agyoncsépelt és semmitmondó imamalom-fordulat, egyre több a személyes hitelű, a kiküzdött gondolat bélyegét hordozó beszéd. Csalhatatlan jele ez a szembetűnő stílusváltás az igazi megújulás belső igényének. A gondolatébresztő fejtegetések sokaságából nyilván mindenki mást és mást tudna kiemelni. Rám a legmélyebb benyomást, — amelytől azóta sem tudok szabadulni, — a budapesti kommunisták tanácskozásának egyik felszólalója gyakorolta. Ugyanis vitába szállt azzal a nagylelkűséggel, amellyel nálunk a „másként gondolkodó” megjelölést odaajándékozták a szocializmus politikai ellenzékének. Kijelentette, s korántsem csupán a hallgatóság meghőkkentésének szándékával, hogy ő bizony másként gondolkodónak tartja magát. Es hozzátette — ez talán a legfontosabb — hogy azért vélekedik így, mert gondolkodni csak „másként” lehet. Szokatlan megfogalmazás, de csak aláhúzza könnyen belátható evidenciáját. A véleményalkotás ügyeinkről, gondjainkról olyan széllemi tevékenység, amelyet ki-ki csak egyénileg, a maga módján, „másként” vihet véghez. S ezen mit sem változtat, hogy közös medret áshat ennek a tevékenységnek világnézet, politikai meggyőződés, társadalmi tapasztalat. Mert ezek korántsem zárják ki a színek, az árnyalatok sokféleségét. S a valóban értékkel bíró, hiteles állásfoglalás csak az egyén megharcolt belső meggyőződésén, személyes felelősségén alapulhat. Ennek a sokféleségnek az elismerése, sőt igenlése nem ellentétes a társadalomban a közmegegyezés, a pártban az egység igényével. Igaz, ez másfajta közmegegyezés és másfajta egység lesz, mint amihez eddig hozzászoktunk, és nemcsak többet, de a megszokotthoz képest mást is kell tennünk azért, hogy létrejöjjön. Mégis vállalnunk kell, mert nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy korábbi tévútjain ne ismétlődjenek meg. Tévedések és hibák elkerülésére persze nem biztosíték. Ám mellőzése biztosítéka lenne az újabb hibáknak és tévedéseknek. Fokozatosan, a társadalmi tapasztalatok és elméleti megfontolások alapján erődödött ez a meggyőződés, s ennek eredményeként öltött fogalmi alakot a pártértekezlet állásfoglalásában, a párt első olyan dokumentumában, amely kívánatos politikai rendszerünkre a „szocialista pluralizmus” meghatározást alkalmazza. Aligha esünk túlzásba, ha ennek a politikai fogalomnak a legalizálását korszakjelző mérföldkőnek tekintjük. Azt se tagadhatjuk, hogy vannak kérdőjelek. A polgári pluralizmus elválaszthatatlan több párt létezésétől és politikai tevékenységétől. Több párt létezése — igaz, meglehetősen eltérő mozgástérrel — alkotóeleme néhány mai szocialista állam politikai rendszerének is. Nálunk azonban egy párt van. A történelmi miértek faggatása túlmegy a jelen eszmefuttatás keretein, s mit sem változtat a társadalmi átalakulás sodrában kialakult tartós állapoton. A belátható jövő keretén belül maradva, és a még nem igazán távoli honi előzményeket figyelembe véve pedig aligha utasítható el megalapozatlanként az az aggály, hogy több párt létrejötte nem a szocialista pluralizmus eszközrendszerének gazdagodása lenne, hanem szétfeszítené szocialista társadalmi berendezkedésünk kereteit. Ezért lehet széles körű egyetértés abban, amit az MSZMP új főtitkára pártértekezleti felszólalásában így fogalmazott meg: „Meggyőződésem tehát, hogy egy párt kell, helyesebben egy párt kell. Olyan harci szövetség, amilyennek indult, amilyen volt, és amilyen lehet, ha megszabadul a rákövesedett eszmei előítéletektől.” Ha nem is vállalkozhatunk arra, hogy botcsinálta jósokként előre meghatározzuk, mi minden szükséges az általunk igényelt szocialista pluralizmushoz, annyi bizonyos: nélkülözhetetlen egy vezető párt, amely az egészséges alapokhoz, kezdetekhez visszanyúlva megújítja önmagát, és a társadalmat partnerének tekinti. Kellenek a sokrétű érdekek kifejezésére és képviseletére alkalmassá váló társadalmi szervezetek, az öntevékeny állampolgári kezdeményezés új szervezett formái, kell a valódi jogosítványokkal felruházott, velük élni tudó ország- gyűlés és helyi népképviselet. S nem utolsósorban kell mindehhez jó adag merészség és elhatározás. Mondhatnánk Zrínyi Miklós szavaival is: „jó vitézi resolutio.” ~ Kis Tamas
