Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 25. Az ember és a munka Mi történik akkor, ha egy üzemi kollektívának egyik napról a másikra az évtizedekig végzett feladattól merőben eltérő termelő tevékenységre kell áttérnie? Pár éve még nehezebben tudtunk volna erre válaszolni — napjainkban már konkrét feleletek kínálkoznak. Halason az egykori Fémmunkás gyár dolgozói két éve arra kényszerültek, hogy a korábbi, építőiparhoz kapcsolódó profilt feledve, buszkarosszéria-készítésbe kezdjenek, miután az üzemet megvásárolta az Ikarus. Azt nem állíthatják, hogy minden zökkenő nélkül hangolódtak át az új feladatra, de a korábban gyűjtött szakmai tudás, a helyzet reális értékelése, a bizonyítani akarás segített. A halasi kollektíva munkájával elégedettek a nemzetközi hírű nagyvállalatnál. Feladata az egyedi és a sorozatban gyártott autóbuszok karosszériaelemeinek előállításá, amit egyre jobb színvonalon oldanak meg az egykori Fémmunkásdolgozók. • Negyven darab különleges, sínen futó autóbuszt szállít az Ikarus Malaysiába. A karosszériákat a halasi gyárban készítik. • Ez a tetőváz szintén egyedi busz része lesz. (Tóth Sándor felvételei) • Egyedi autóbusz alvázát állítják össze az üzemben. TAPASZTALATOK, LEHETŐSÉGEK A dél-alföldi megyék együttműködése Az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásában nemzetünk sorskérdésének minősítette társadalmi rendszerünk működésének ésszerűvé, hatékonnyá, eredményessé tételét. Az irányítás, a munkavégzés minden szintjén meg kell találni, ki kell alakítani a fejlődés új problémáinak megoldására alkalmas, a hazai, a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb szocialista megoldásokat. Történelmünk ma már nyilvánvaló tanulsága, hogy az elzárkózás sem országos, sem megyei szinten nem szolgálja az anyagi és szellemi erőforrások hatékony felhasználását. Az önállóság mai lényege éppen az egymásrautaltság felismerésében, s az együttműködés ésszerű, célszerű szervezésében jelenik meg. A felelős vezetésnek fel kell ismernie a megyehatárokat nem mereven kezelő közös tevékenység szükségességét. Az állásfoglalásban megfogalmazottak gyakorlati alkalmazására jó példa a dél-alföldi megyék, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád több mint két évtizedes múltra visszatekintő együttműködése, amelyhez 1984-ben Szolnok is csatlakozott. Ennek a szükségletek, a körülmények által befolyásolt alakulása sajátos, mégis jellemző képet mutat. Az 1965—1985 közötti időszakra készített területfejlesztési tervek első szervezett egyeztetését követően éppen akkor erősödött fel igazán a kölcsönös érdekeken alapuló közös munka igénye, amikor a területfejlesztés magyar gyakorlata a 80-as évek elején elvette a régiók erőltetett szervezését, majd ki- szélesítését. Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék párt- és tanácsi vezetőiből 1982-ben Kecskeméten alakult meg a dél-alföldi megyék együttműködési bizottsága. Eddigi üléseinek rövid jellemzése egyben a közös munka mind konkrétabbá válását is jelzi: Kecskeméten (1982) „alakuló”. Békés megyében (1984) „az együttműködés fő feladatait meghatározó”, Szegeden (1986) „munkaprogramot megfogalmazó”, Szolnokon (1987) „a feladat végrehajtását szervező” tanácskozást rendeztek. Az együttműködési bizottság tagjai legutóbb 1988. május 26—27-én Kecskeméten, Bács-Kiskun megye székhelyén találkoztak. A közös érdekek felismerésén alapuló szervezett munka eddigi legnagyobb eredménye az a megyei tanácselnökök által most aláírt megállapodás, mely a környezet védelmét szolgálva megteremti a négy megye különleges kezelést igénylő hulladékai biztonságos tárolásának lehetőségét, feltételeit. A tanácsok munkája egyre kevésbé képzelhető el a korszerű számítástechnikai eszközök alkalmazása nélkül. Bács-Kiskun megyében több mint tíz éve foglalkoznak a számítástechnika tanácsi alkalmazásával, a végzett munka és eredményei országos összehasonlításban is elismerést érdemelnek. A tapasztalatok átadását, a közösen megoldható (pl. a négy megye helyzetének elemzését segítő programrendszer együttes kidolgozása) feladatok meghatározását segítette a számitógépes bemutató, mely már a jövő tanácsi munkájából adott ízelítőt. A megyék képviselői a következő időszak legfontosabb feladatának a VIII. ötéves terv előkészítését tekintik. A felkészülést úgy szervezik meg, hogy mind a négy megyében — kölcsönösen egyeztetve — időben álljanak rendelkezésre a munkához nélkülözhetetlen ágazati és területi gazdasági ismeretek. Részletes szükséglet- és lehetőségszámításokat fognak végezni az egészségügyi-szociális, valamint az oktatásiszakoktatási ágazatban, az alapellátást meghaladó, egymáshoz kapcsolódó területeken. A dél-alföldi térség jövőjét nagyban befolyásolja az itt élő lakosság egészségi állapota, életkultúrája, szakképzettsége. A megyék az eddiginél nagyobb mértékben össze fogják hangolni munkájukat, hogy támaszkodhassanak egymás intézményeire, elkerüljék a párhuzamosságokat és hosszabb távon is közösen szolgálják a gazdasági szerkezetváltást. A dél-alföldi megyék intézményi és. hálózati ellátottsága elmarad az ország fejlettebb területeitől. Különösen -fontos a szűkös lehetőségek mind hatékonyabb kihasználása. Ezt szolgálta a megyék közlekedésfejlesztési koncepcióinak térségi összehangolásával foglalkozó előterjesztés. Közösek az érdekek a Budapest—Kecskemét közötti autópálya továbbépítésében, a kelet— nyugati irányú forgalom feltételeinek (tiszai és dunai átkelési lehetőségek) bővítésében, s a vízi szállítás meglévő létesítményeinek (szegedi kikötő) jobb kihasználásában, újak létrehozásában. A négy megye együttesen megfogalmazott igényeit és javaslatait továbbítja a közlekedési miniszterhez. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok megyék szinte minden mező- gazdasági termékből és élelmiszerből országos szinten meghatározó mennyiséget állítanak elő. Alapvető a szerepük a belföldi ellátásban és az exportban. Ez kellő indok arra, hogy a bizottság erre a területre is kiterjessze tevékenységét, s megvitassa a megyék mezőgazdaságának és élelmiszeriparának együttműködési, fejlesztési lehetőségeit. A Dél-Alföld jelentősége főként a tömegáru termelésében igen nagy. Amennyiben továbbra is ebben a szerkezetben, ugyanezeket a termékeket, változatlan technológiával állítják elő, úgy ennek kiszámítható következménye a régió elszegényedése, de legjobb esetben is fejlődési lehetőségeinek beszűkülése lesz. A kiút az innovatív tevékenységek elősegítése, a magas képzettségű szakemberek megtartása, nagyobb megbecsülése lehet. A lakásgazdálkodás javítása, az arra rászorultak lakáshoz juttatása olyan feladat, amely állandóan napirenden van. Sajátos helyzet alakult ki, hiszen a lakáshiánnyal egyidejűleg számos településen az ingatlanforgalomhoz szükségesnél nagyobb számban állnak üres lakások, lakható épületek. Ezek hasznosítási lehetőségeivel mind a négy megye tanácsai intenzíven foglalkoznak. A hasznosítható tapasztalatokat összegezték az üresen álló lakások szervezett értékesítéséről szóló tájékoztatóban. Mint a felsorolt témák is mutatják, mindinkább bővülnek az együttműködés területei. Áttekintésük, a célok és feladatok meghatározása és összehangolása szinte kikényszeríti a közös munka továbbfejlesztését. Ennek során további közvetlen kapcsolatok alakulnak ki a megyei és helyi pártbizottságok, tanácsok és gazdálkodó szervezetek között. Állatorvosok gyógyszerek nélkül Ma hiány, holnap termeléskiesés „Az orvos az embert, az állatorvos az emberiséget gyógyítja”. Nem az idézet igazságával vitatkozom, csak éppen a mai, az elmúlt félév alatt kialakult helyzethez alkalmazom Pavlov meghatározását: az állatorvos gyógyítaná . . . Az állatorvoslásban ugyanis — hogy ennél maradjunk — krónikus gyógyszerhiány lépett fel. Való igaz, eddig is majd’ minden évben előfordult, hogy egy-egy állatgyógyszert nem lehetett "beszerezni, de az átmeneti hiányokat át lehetett hidalni helyettesítő szerekkel. Ma pedig? Az egyik állatorvos így fogalmazott: „Kimegyek egy tőgygyulladásos tehénhez. Megvizsgálom. Megcsinálom azt a próbát, amiből kiderül, melyik antibiotikummal tudnék segíteni. Az viszont nincs! Ajánlok helyette évszázadig gyógymódot, a borogatást. És közben ég a pofám, mert az állattartó valódi segítséget várt volna!” Kimerültek a készletek A megye 200 praktizáló állatorvosa már megannyi jelzést küldött, ahová csak lehetett, és ahonnan megoldást várt. Mert eddig csak- csak hozzájutottak kisebb- nagyobb mennyiségekhez. Mostanra azonban nemcsak a saját, hanem a gyógyszertárak és a központi raktárak készletei is kimerültek. Nem akármilyen szerekből: főleg antibiotikumokból, vaskészítményekből, tőgy- és méhkezelő szerekből, paraziták elleniekből, kisebb műtéteknél nélkülözhetetlen sebkezelőkből, sőt az életmentésre alkalmas koffeintartalmúak- ból is szorít a hiány. A Bács-Kiskun Megyei Tanács Gyógyszertári Központjában Nagymarosi Károly igazgató és Selben József osztályvezető-helyettes hosszú listát tesz elém. — Az állatgyógyszerek elosztás alapján kerülnek . hozzánk — mondja az igazgató —, a nagykereskedelmi vállalattól, a Gyógyért- től. Tavaly az első négy hónapban 26,5 millió forint volt a forgalmunk ezekből, az idén ugyanebben az időszakban 18,3 millió. Ott tartunk, hogy ami készítmény beérkezik, szinte azonnal viszik is el, főleg a nagyobb állattartó gazdaságok. Tartalék már sok gyógyszerből nincs. A meglévő készleteinkről állandóan tájékoztatjuk az állatorvosokat, ne érje őket váratlanul, ha a „nincs” választ hallják a gyógyszertárakban. Ennyit tehetünk! — Egy példát mondok — halász elő a sok-sok másik közül egy papírlapot Seiben József. — Méghozzá igen kellemetlent. Bizonyára sokan ismerik a Neo-Te-Sol nevű készítményt. A baromfitartók csak úgy emlegetik, a kakasos. Ez antibiotikum, a kistermelők is megkaphatják receptre a patikában. Januárban megrendeltünk belőle 40 ezer dobozzal, érkezett 10 ezer, ami el is fogyott azonnal. Februárban rendeltünk ismét 40 ezret, nem kaptunk. Márciusban 50 ezerre 6 ezer volt a válasz, áprilisban 80 ezerre 28 ezer, májusban 80 ezerre 3 ezer. Ebben a hónapban sem jobb a helyzet. — Ez csak egyféle készítmény, lenne még sorolnivalónk! — szól közbe Nagymarosi Károly. — Közben jártam kistermelőnél, aki sírva mutatta az elhullott csirkéit! — Általában hazai vagy külföldi készítményekről van szó? — Is-is — mondja Nagymarosi Károly. — A tőgykezelő szerek külföldiek, a méhkezelők hazaiak. A többi között van ez is, az is. Eljutottunk odáig, hogy az egy-egy hatástani csoporton belül szokásos három készítményből kettő hiánycikk, egynek viszont az ellátása rossz. Nagyon mélyen megértem azt az állatorvost, aki — mert egyébként tehetetlen — kénytelen a humánkészítményekhez nyúlni. Ezt bizonyítani nem lehet, de emelkedés van az állatgyógyszerek hiánya óta a hasonló hatású humánkészítmények forgalmazásában. Igaz, arra sem tudnánk választ adni, hogy hányán és mennyit spájzoltak be egy-egy gyógyszerből, látva az egyre hosszabb hiánycikklistát. Találgatások Vajon mi húzódhat meg ennek a dolognak a hátterében? Az importmegtakarítás elve valószínű, akár késztermékre, akár alap-, ható- vagy segédanyagra vonatkozik. Úgy hírlik, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium szakemberei mostanában sokat találkoznak. Ugyanis eddig valameny- nyi állatgyógyszert az egészségügyhöz, a tanácsokhoz tartozó intézmények, a gyógyszertárak forgalmazták. Igaz, a MÉM-nek van meg a kerete a külföldi behozatalhoz. Most, ezzel az indoklással, az importkészítmények forgalmazását szeretnék átvenni. Erről viszont a kívülállónak egy közmondás jut az eszébe, arról a bizonyos gyerekről, amelyiket sok bába vesz körül. Kering a sok pletyka között még egy, ami igazán figyelemre méltó: feltételezhető, hogy a rend- szertelen szállítások kötbéréből a Gyógyáruértékesítő Vállalatnak jelentős árbevétele származik. Dr. Horváth László Tiszaalpár körzeti állatorvosa a helyi Tisza táj Tsz-ben a juhokat és a hízómarhákat is kezeli. Ő egyébként BácsKiskun megye 9. választókerületének országgyűlési képviselője. — Eddig nekem semmi bajom nem volt a gyógyszerekkel, elmentem a patikába, kértem, ami kellett, és meg is kaptam — mondja. — Most hiába járom le a lábam! Naponta általában nyolc helyen 60-70 állatot kellene kezelnem, több mint felének nem tudok gyógyszert, injekciót adni. Jön a tüneti kezelés, a kamillatea, az ecetes borogatás, a lósóska. Ez viszont nem ugyanaz, mint a humán gyógyászatban sokat hangoztatott természetes gyógymód! Az állat elhullik, a termelése visszaesik, és ez igen sokba kerül a termelőnek. A gazdaságok még talán szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen az állattenyésztő rendszerek megpróbálják megszerezni a hiányzó készitményeket, és saját eszköztárukba beépítik. Ez viszont tipikus hiánygazdálkodási tünet. Jog és kötelezettség — A gyógyszergyártóknak a hatályos jogszabály nemcsak gyártási jogot, hanem a forgalombahoza- talra engedélyezett szerekből ellátási kötelezettséget is előír. 1988- ban folyamatosan hiányzott — három hónapnál tovább — 12 fontos gyógyszer, közülük egyet sem lehet más szerrel helyettesíteni, tizenhatot időszakosan kerestünk hiába. Ami tőlem telik, megteszem. Úgy gondolom, a nyilvánosság segíthet. A következő országgyűlésen szeretném egy interpellációban vázolni a helyzetet. Es nem hagyom a dolgot, míg megnyugtató választ nem kapok! — ígéri dr. Horváth László. Bács-Kiskun állategészségügyi helyzetét én még csak jó példaként hallottam emlegetni. Az köztudott, hogy 16 éve járványmentes a megye. Igaz, ez a helyzet — ehhez megvannak az eszközök! — fenntartható, de a gyógyszerhiány azonnali és későbbi, beláthatatlan következményekkel járhat. Ebben a megyében az állatállomány nagy része a kistermelőknél van. Márpedig eddig sem volt túl rózsás a kisgazdaságok helyzete. Ha ehhez még hozzájárul az is, hogy gyakran kell beteg, sőt elhullott állataik mellett állniuk tehetetlenül,' nem várható-e, hogy inkább az állományok felszámolását választják? A bizonyíthatóan gyógyszerhiányból adódó termeléskiesések, költségnövekedések miatt a nagy- és kisgazdaságok hová fordulhatnak orvoslásért? És nézzünk egy kicsit távolabbra is! Ha most nincs tőgykezelő szer, várhatunk-e tejet? Vagy ha nincs méhkezelő szer, várhatunk-e borjút, malacot? A hiány néhány hónap, fél év, év után újabb, visz- szafordíthatatlan hiányhelyzethez vezethet. Gál Eszter A i-7 eSyib ismerősöm a minap ti- zl" tokban elárulta, hogy szívesedben olvas az öngyilkos cethalakról vagy az afrikai sáskajárásról, mint honi tehenészetünk nyilvánvaló eredményeiről. Teszek még egy utolsó kísérletet, hogy meggyőzzem helytelen magatartásáról, bár jól tudom, meddő vállalkozás az egész. Egyik tehenészetünkben külföldi delegációt vártak. A minél kedvezőbb benyomások keltése érdekében kijelöltek egy fó-fó felelőst. A fő-fő felelős körbejárta a tehenészetet, és megállapította, hogy seregnyi hibát követtek el a legutóbbi átalakítás során, olyannyira, hogy a helyzet valóságos kínszenvedés volt jószágnak-gondozónak egyaránt. Mit volt mit tenni, ismét gyökeresen át kellett alakítani a tehenészetet. A fó-fó felelős megszemlélte az új tehenészetet, és általában meg volt elégedve, csak az ütött-kopott, piszkos boxok nem nyerték el a tetszését. Azonnal kiadta az utasítást, hogy fessék égszínkékre a boxokat, ami különben a szemre is rendkívül előnyös hatással van. A teheneket kiterelték az istállóból, és a gondozók nekiláttak a mázolásnak. Estére már olyan kéken csillogtak a boxok, mint az Adriaitenger. A tehenek a szabad ég alatt töltötték az éjszakát, reggel azonban mindegyikük elfoglalhatta az eredeti helyét. Igaz, kissé sebtében történt a bekvártélyozás, mivel még nem száradt meg a festék, és néhány marhának festékes lett a lapockája, a szü- gye és a homloka. Új, eddig ismeretlen fajta kérődzőit tehát az istállóban: a barna-kék foltos szarvasmarha. A fó-fó felelős majd megpukkadt mérgében. Ezerféle megtorlást helyezett kilátásba a gondozóknak, és tüstént kicseréltette a tehénállományt. Ellenkező esetben valameny- nyi jószágot acetonba mártott pamutronggyal kellett volna órák hosszat csutakolni. Estefelé meg is érkeztek az új marhák, és szép sorban elhelyezték őket. A gondozókból azonban már any- nyi erőt kiszívott az előkészítő munka, hogy alig tudtak talpon maradni, és úgy kóvályogtak, mintha cecelégy csípte volna meg őket. Mindez arra késztette a fó-fó felelőst, hogy őket is kicserélje. A küldöttség látogatása minden várakozást felülmúlt, és a vendégek maradéktalanul meg voltak elégedve a látottakkal. A fó-fó felelős azonban csak az utolsó pillanatban sóhajtott fel megkönnyebbülten, mivel csak a végén derült ki, hogy a delegációt is kicserélték: állattenyésztési szakemberek helyett geológusok, lelkészek és banktisztviselők érkeztek, akiknek csupán halvány elképzelésük volt a tehenekről, a lovakról és a kecskékről. A küldöttség tagjai a vendégkönyvben rögzítették legfrissebb benyomásaikat, és távozásuk után minden ismét a helyére került. Jordan Popov (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) Idegnyugtató
