Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 11)88. június 18. SHULTZ A SZOVJET—AMERIKAI VISZONYRÓL r „Óvatos kö’ KGST—KÖZÖS PIAC Előrehaladott tárgyalások BRÜSSZEL Az EGK szempontjából 1988 első félévének egyik legfontosabb politikai eseménye a Közös Piac és a KGST kölcsönös elismerését és együttműkö­dését kinyilvánító nyilatkozat — álla­pítja meg az Európai Parlament, a Kö­zös Piac képviselőháza elé terjesztett jelentés. Az Európai Parlament csütörtök es­te meghallgatta Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügymniniszíer, az EGK miniszteri tanácsa 1988 első félévi soros elnökének jelentését. A majdnem 80 oldalas jelentés egyik legfontosabb eredményként könyveli el, hogy ez idő alatt fejeződtek be ered­ményesen az EGK és a KGST tárgya­lásai, amelyek elvezettek Európa két nagy gazdasági tömörülésének kölcsö­nös elismerését és együttműködését ki­nyilvánító közös közleményhez. Willy de Clercq, az EGK bizottság nemzetközi kapcsolatért és külkereske­delmi egyezményekért felelős tagja hozzászólásában ezt azzal egészítette ki, hogy a megállapodást ezután kell majd konkrét tartalommal megtölteni és a gyakorlatban kihasználni a nyilat­kozat adta lehetőségeket. Megjegyezte, hogy az EGK és a KGST egyes tagor­szágai között kétoldalú tárgyalások vannak kereskedelmi egyezmények megkötéséről. Közülük legelőrehala- dottabbak a tárgyalások Magyaror­szággal és Csehszlovákiával, s ezek „az igen közeli jövőben” eredményes befe­jezéssel biztatnak. Willy de Clercq a Közös Piacnak a KGST-vel, illetve a KGST egyes tagor­szágaival való viszonyának alakulását „történelmi változásnak” minősítette. Földön a Szojuz TM—4 MOSZKVA Közép-európai idő szerint nem sokkal dél után a kazahsztáni Dzsezkazgan várostól 205 kilométerre a Szojuz TM—4 űrhajó leszállő- egysége, fedélzetén a szovjet—bolgár sze­mélyzettel, földet ért. Szolorjor, Szarinih és Alekszandror jól érzi magát. A szovjet—bolgár ürlegénység és a MIR- fírállomás lakói a nyolcnapos közös munka során minden, a tervekben előírt kísérletet és programpontot végrehajtottak. A nemzetközi legénység munkájában kiemelt helyet foglal­tak el az orvosbiológiai kísérletek, amelyek átfogóan vizsgálták az ember munkabíró ké­pességének alakulását a súlytalansághoz való alkalmazkodás időszakában. Az azerbajdzsán parlament pénteken egy­hangúlag úgy döntött, hogy nem járul hozzá Karabah-hegyvidék Autonóm Terület Ör­ményországnak történő átadásához — kö­zölte az MTI moszkvai tudósítójával a bakui külügyminisztérium illetékese. Az azerbajdzsán törvényhozás ezzel jóvá­hagyta a köztársaság legfelsőbb tanácsa el­nökségének döntését, amely leszögezte: Ka- rabah kiválása Azerbajdzsán számára elfo­gadhatatlan, mert ellentmond az ország al­kotmányának, az azerbajdzsán és az örmény nép érdekeinek, a Szovjetunió népei közötti barátságnak. Az azerbajdzsán parlament az örmény tör­vényhozás szerdai, a karabahi kiválást támo­gató határozatát úgy értékelte, hogy az A szovjet—amerikai viszonyra nem a hetvenes évekbeli „enyhülés” kifeje­zést, hanem az „óvatos közeledést” kell alkalmazni — jelentett^ ki George Shultz amerikai külügyminiszter. Shultz azon a tanácskozáson mon­dott beszédet a szovjet—amerikai vi­szonyról, amelyet az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala rendezett Washingtonban a kelet—nyugati gaz­dasági kapcsolatokról, a nemzetközi gazdaság helyzetéről. A meghívott résztvevők között van Németh iMiklós, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Shuitz hat pontban összegezte a szovjet—amerikai kapcsolatokról al­kotott amerikai elképzeléseket. Kiin­dulópontként azt az elgondolást fejte­gette, hogy a két világhatalom kapcso­lata „éppen olyan fontos, mint ameny- nj'ire egyedülálló jellegű”. Shultz tézi­seinek második pontja szerint a kap­csolat továbbra sem lesz könnyű, nehe­zen alakítható. Ezért fontos szerinte a (Folytatás az 1. oldalról.) lésről tartandó tárgyalásait, amelyek előkészítéséről az érintett országok képviselői Bécsben az utótalálkozóval párhuzamosan konzultációkat folytat­nak. A szovjet küldöttség vezetője el­mondta, hogy e tárgyalások csak az utótalálkozó eredményes befejezése után indulhatnak meg, és bár az utóta­lálkozó megbeszélései továbbra is von­tatottan haladnak, még mindig nincs veszélyben a feleknek az a közös elgon­dolása, hogy az európai leszerelési fó­rum még az idén elkezdheti munkáját. Viktor Tatamyikov a Varsói Szerző­dés és a NATO katonai erőviszonyai­ban levő egyenetlenségekről beszélt. Mint mondotta, az ilyen aszimmetriák létezését mindkét fél legmagasabb szin­tű képviselői is megerősítették, s a ha­gyományos leszerelési tárgyalásoknak nyilvánvalóan elsődleges céljuk lesz ezek felszámolása. A megoldáshoz elő­ször egyeztetni kell az erőviszonyokra vonatkozó adatokat, majd kölcsönö­sen ellenőrizni a két fél által szolgálta­tott információk helyességét. Szovjet szakértők szerint azonban az ellenőrzés módszereinek helyes megválasztásával a felszámolást előkészítő folyamat akár három-négy hónap alatt lebonyolítha­egy szuverén köztársaság belügyeibe történő beavatkozás — hangoztatta a bakui illetékes —, minthogy Karabah az Azerbajdzsán SZSZK elválaszthatatlan részét képezi. A vi­tában felszólaló küldöttek hangsúlyozták: Karabah sohasem volt Örményország része, ezért mindenféle jogi és erkölcsi alapot nél­külöznek a kiválását sürgető követelések. Az azerbajdzsán parlament ülésén Szulej- raan Bajram Ogli Tatlijev, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége elnöke terjesztette elő a kara­bahi kérdésről szóló napirendi pontot. A vi­tában részt vett Abdul Rahman Vezirov, a köztársasági kommunista párt központi bi­zottságának első titkára is. A bakui tájékoz­tatás szerint Vezirov mérsékletre intette az éles hangú felszólalásoktól sem visszariadó harmadik pont: az, hogy realista mó­don kell megközelíteni a kérdések meg­oldását, nem helyes sem a túlzott lelke­sedés, sem a túlzott pesszimizmus, még ha zavaró körülmények jelentkeznek is. A külügyminiszter a kapcsolatok ne­gyedik jellemzőjeként azt emelte ki, hogy azok keretein belül nyíltan, őszin­tén kell szólni a nézeteltérésekről. Ezzel összefüggésben az ötödik követel­ményt úgy fogalmazta meg, hogy „a jövőbe kell ugyan nézni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a múltat sem”. Shultz utolsó posztulátuma: el kell is­merni, hogy az eszmék, az informáci­ók, a kapcsolatok nyíltsága jelenti a jövendő sikerének kulcsát. A kapcsolatokat összegezve úgy vé­lekedett, hogy a legjelentősebb új elem: az Egyesült Államok és a Szovjetunió „ma együttesen tudja meghatározni a legfontosabb teendőket, nem szavak­kal, hanem tettekkel”, mindazokon a területeken, amelyeken tárgyal egy­mással. AKADÉMIKUSOK ÍRJÁK A PRAVDÁBAN Vallás a Szovjetunióban Az állam és az egyház viszo­nyát külön törvényben kellene szabályozni a Szovjetunióban — véli négy szovjet akadémi­kus, közéleti személyiség. Ada- movics író-akadémikus, Averin- cev, Zaszlavszkaja és Rauscnbah akadémikusok a Pravda pénteki számában fejtik ki véleményü­ket, hozzászólva egy korábbi cikkhez. A négy tudós nem bocsátko­zott elméleti eszmefuttatásokba, az emberek vallásos tudatának jelenségéről. Ami a kérdés jogi oldalát illeti, mint emlékeztet­nek rá, az állam és az egyház, az egyház és az iskola szétválasztá­sáról szóló lenini dekrétum vilá­gosan fogalmaz. Eszerint 'min­denki szabadon dönthet arról, hogy milyen vallást követ vagy nem követ. Hibásnak tekintik azt a szem­léletet, amely a vallásosság vagy ateizmus alapján osztja „tisztá­talanokra” és „tisztákra” az em­bereket. Ilyen alapon — jegyzik meg a levél írói — az elmaradott „tisztátalanok” közé tartozik Dosztojevszkij, Vernadszkij vagy Mahatma Gandhi. Martin Luther King és a ma élők közül például Graham Greene’. A feladat inkább annak meg­ismerése, hogy milyen az or­szágban a tényleges helyzet: mi­lyen nagy a hívők serege, melyik egyházhoz, felekezethez tartoz­nak. Arra van szükség, hogy az egyházat végre hatalmas és ösz- szetett társadalmi jelenségnek tekintsék - hangzik az akadé­mikusok véleménye. (Mint megjegyzik, az ateista propa­gandával foglalkozóknak is a valósághoz kellene igazítaniuk tevékenységüket, illúziók he­lyett tudományosan kellene megalapozniuk munkájukat.) Á szovjet kormány mellett működő egyházi tanácsnak a te­rületi és köztársasági illetéke­sektől származó adatai a hívők számáról nem felelnek meg a valóságnak. Számuk sokkal na­gyobb, amint arra az egyházi pénzalapok vagy a békealaphoz beérkező egyházi adakozások­ból is következtetni lehet. A Szovjetunióban gyakorlati­lag nincs olyan törvény, amely az állam és az egyházak viszo­nyát szabályozná. Van egy 1971-ből származó dokumen­tumkötet, amely idevágó szabá­lyokat tartalmaz, de az szolgá­lati használatra készült a hiva­talos szervek munkatársai szá­mára. A kötet anyagai elavul­tak, nem felelnek meg a mának, az anyagok alapjául egy 1929-es dokumentum szolgált. Az elkészítendő új törvény tervezetét — javasolják végül a Pravdában közölt álláspont szerzői — mindkét fél széles kö­rű részvételével kell kidolgozni, s azt országos vitára kell bocsá­tani. . AZERBAJDZSÁNI DÖNTÉS: Karabah kiválása elfogadhatatlan Szovjet szakértők a leszerelésről tó. Természetesen az ebben való megál­lapodás sok nehézség leküzdését igény­li, de'a huszonhármak bécsi konzultá­cióin kezd kialakulni annak lehetősége, hogy a leendő leszerelési lépésekhez szükséges kiinduló adategyeztetés ne húzódjék el annyira, mint ahogy ez a közép-európai haderőcsökkentésről ugyancsak Bécsben folytatott tárgyalá­sokon történt. Szovjet álláspont szerint az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentését az egyenet­lenségek megszüntetésével kell kezdeni, ezen belül pedig a stabilitást leginkább veszélyeztető haderőnemek körében, a támadásra alkalmas repülőgépek és páncélosok számának csökkentésével — mondotta Tatarnyikov. A szovjet szakemberek a bécsi sajtó- értekezleten hangoztatták még, hogy az európai leszereléshez is igen fontos az új politikai gondolkodásmódnak katonai térre való átültetése, annak az elvnek a katonai doktrínákban történő alkalmazása, hogy a haderő szintjét a védelmi célokhoz elégséges legalacso­nyabb szintre kell csökkenteni, továb­bá a feleknek a haderőcsökkentés min­den szakaszában folyamatosan tekin­tettel kell lenniük' egymás biztonsági érdekeire. képviselőtársait. A KB első titkára hangsú­lyozta: az azerbajdzsáni népet továbbra is a szpros barátság szálai fűzik össze az örmé­nyekkel, a történelem során a két nép egy­más mellett élt és fog élni. Hangsúlyozta, hogy nem szabad teret engedni olyan szélső­séges provokációknak, amelyek a két népet megpróbálják szembeállítani. A szavazást követően ismét felszólaló Vezirov kijelentet­te, hogy az azerbajdzsán nép békében és ba­rátságban akar élni az örmény néppel. Az azerbajdzsáni külügyminisztérium tisztviselője a telefoninterjúban elmondta, hogy a városban teljesen nyugodt a hangu­lat. A legfelsőbb tanács ülése idejére Baku valósággal kiürült, mert aki tudta, a tévén vagy a rádión kísérte figyelemmel a tanács­kozást. Heti világhíradó AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA SZOMBAT: Magyar- -finn—olasz hárompárti szakértői kerekasztalt kez­denek az európai biztonság, a bizalom­erősítés és a leszerelés kérdéseiről Hel­sinkiben. — Nagyszabású szolidaritási rockkoncert a londoni Wembley stadi­onban a 24 éve börtönben sínylődő dél-afrikai fekete polgárjogi vezető, Nelson Mandela 70. születésnapja al­kalmából. VASÁRNAP: A francia nemzetgyű­lési választások második fordulóján a Szocialista Párt nem kapja meg a várt abszolút többséget, de vitathatatlan, hogy őt illeti a kormányzás. — 120 ország hatezer tudósának részvételével nemzetközi tanácskozás kezdődik Stockholmban az AIDS elleni küzde­lemről. HÉTFŐ: Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár az afganisztáni rendezési megállapodások végrehajtásáról tár­gyal Nadzsibullah afgán államfővel; ugyanaznap találkozik Agostino Casa- roli bíboros, vatikáni államtitkárral, aki átadja neki II. János Pálnak a szovjet —vatikáni kapcsolatok javítását szor­galmazó levelét. — Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a árt válságos helyzetére és betegségére ivatkozva benyújtja lemondását. KEDD: Az EGK külügyminiszterei jóváhagyják az EGK és a KGST Moszkvában parafáit közös nyilatko­zatát, és a Magyarországgal folyó ke­reskedelmi tárgyalások meggyorsítását határozzák el. — Az NDK-vezetőkkel tárgyal Berlinben Frantz Vranitzky osztrák kancellár. — Jelentős személyi változásokról dönt, a gazdasági reform meggyorsításáról, valamint a vezetők kiválasztásának javításáról hoz határo­zatot a, LEMP Központi Bizottsága. — Az Örmény Legfelsőbb Tanács úgy határoz, hogy kéri Karabah-hegyvidék Örményországhoz csatolását a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksé­gétől és az Azerbajdzsán SZSZK Leg­felsőbb Tanácsától. SZERDA: Eredméaytelenül fejező­dik be Turgut Özal török miniszterel­nök tárgyalása Athénban Andreasz Papandreu görög kormányfővel. CSÜTÖRTÖK: Párizs és Teherán helyreállítja a több éve megszakadt diplomáciai kapcsolatait. — A helyi közigazgatás hatáskörét kibővítö új ta­nácstörvényt fogadnak el a lengyel par­lamentben. — A nyugat-európai parla­ment szintén jóváhagyjá az EGK és a KGST kapcsolatfelvételéről szóló nyi­latkozatot. — A nyugatnémet Bundes­tag felhívja Romániát, tartsa tisztelet­ben a nemzetiségek jogait. PÉNTEK: Shultz amerikai külügy­miniszter közli: Washington népi kí­vánja újra megadni Romániának a leg­nagyobb kereskedelmi kedvezményt, mert Bukarest nem tartja tiszteletben az emberi jogokat. — Az Azerbajdzsá­ni Legfelsőbb Tanács összeül az ör­mény kérés megtárgyalására. • A HÉT KÉRDÉSE: ÉLETKÉPES LESZ-E A SZOCIALISTA KISEBBSÉGI KORMÁNY ÉRANCIAORSZÁGBAN? Mitterrand biztos győzelme után az elnökválasztáson a parlamenti választás némi csalódással zárult a francia szocialisták számára: a második fordulóban nem szerezték meg a remélt és várt abszolút többséget a nemzetgyűlésben. Ilyen egyéb­ként először fordul elő az V. Köztársaság történetében. Csak kisebbségi kormány alakitható, miután a szocialisták és kommunisták szövetsége már régen a múlté, és a 27 kommunista képviselő legfeljebb esetenként támogatja majd a szocialista kisebbségi kormányt. Ennek az ingatag helyzetnek a terhével kezdi meg Francois Mitterrand második elnöki időszakát. A választási végeredmény azonban szinte minden politikai pártnak csalódást okozott. A szocialisták kisebb arányban győztek, mint azt előzőleg gondolták, a jobboldal viszont visszavágásra készült, s ez elmaradt. A szélsőjobboldali Nemzeti Front pedig Le Pen elnökválasztási 15 százaléka után majdnem búcsút mondha­tott a parlamenti szereplésnek: a korábbi 35 helyett most mindössze egyetlen képviselő adhat hangot a törvényhozásban á szélsőséges nézeteknek. Az FKP szintén veszített. Igaz, csak nyolc helyet, és a 27 képviselői mandátum váratlanul jó eredménynek számít a mélypontot jelentő elnökválasztási szereplés után. Bizonytalanság és az erőviszonyok lázas elemzése jellemzi e napokban a francia belpolitikai életet. Mitterrand elnök első nyilatkozatában igyekezett tisztázni a képet. Leszögezte, hogy a szocialisták nem lépnek szövetségre semmilyen más erővel. A kisebbségi kormány az elnök programját hajtja végre, s ehhez nem a pártoktól, hanem a választóktól vár támogatást. Mitterrand az oktatás és szak­képzés erőteljes fejlesztését, a beruházások ösztönzését, a francia ipar korszerűsí­tését helyezte kilátásba. Enyhíteni kíván a munkanélküliségen, és meg akarja őrizni a társadalombiztosítási rendszert — mondta. Ezeket az elképzeléseket kell majd Michel Rocard kormányfőnek megfelelő törvényjavaslatok formájában a parlament elé terjesztenie, ahol alkalmanként kialakuló, és változó többségek hagyhatják azokat jóvá. Az első próba június 23-án a bizalmi vita, akkor derül ki, életképes-e ez az elképzelés. Megfigyelők szerint nem fenyegeti azonnali bukás veszélye az új kormányt. A jobboldali középpártok szövetségén belül egy csoport önállósulni készül, és ettől a csoporttól a szocialista kormány esetenként támogatást remélhet. A kom­munisták egyelőre fenntartásaikat hangoztatják, de azt is leszögezték, hogy a szocialistákkal meglevő nézetkülönbségek ellenére nem fogják a jobboldalt segíte­ni. Gőzön István TILTAKOZÁSOK „Minden ember szülőföldjén boldoguljon!” A Romániában élő magyarság és más nemzetiségek településeinek fel­számolását célzó átalakítás ellen, az egyetemes európai történelmi és kultu­rális örökség megmentése érdekében újabb hazai művészeti, tudományos szövetségek emelték fel szavukat, a ma­gyarországi egyházak vezetői pedig „Minden ember szülőföldjén boldogul­jon!” jelmondattal felhívást tettek köz- zé. , Az egyházak felhívásában megfogal­mazottak szerint a magyarországi egy­házak evangéliumi kötelességüknek engedve ökumenikusán és saját feleke- zeteik összefogásaként segítséget nyúj­tottak az áttelepülőknek, mert mint ke­resztyének, másként nem tehettek. Szolgálatukban kifejeződést adtak an­nak, hogy minden nemzeti kisebbség­hez tartozó embernek is a szülőföldjén kell boldogulnia és emberhez méltó éle­tet élnie. A magyarországi egyházak azzal a reménységgel vannak, hogy ke­resztyén hitükkel a megbékélést szol­gálhatják. Készek arra, hogy a romá­niai egyházakkal, azok vezetőivel és híveivel együtt gondolkodjanak és imádkozzanak. A romániai intézkedé­sek nyomán az európai civilizáció ezer­éves kulturális kincsei, falvak, s azok templomai ítéltetnek pusztulásra. Ezért kérnek minden hívőt, testvért és bará­tot, egyházat, egyházi és világi szerve­zetet és minden jóakaraté embert, hogy a legszélesebb nyilvánossággal siessen segítségükre. „Reménységgel és imád­sággal tekintünk minden, megbékélést szolgáló kezdeményezés elé, így külö­nösen miniszterelnökünk közeljövőben Romániában teendő útjára és tárgyalá­saira" — hangoztatja a felhívás. A Magyar Régészeti és Művészettör­téneti Társulat győri vándorgyűlésén tiltakozott a romániai intézkedések el­len. A magyar történeti és művészeti emlékek hivatott védelmezőiként azzal a kéréssel fordultak a Magyar Népköz- társaság kormányához, hogy emelje fel szavát az egyetemes európai történelmi és kulturális örökség megmentéséért. A Magyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetsége nyílt levelet inté­zett minden romániai alkotó művész­hez és értelmiségihez abban a remény­ben, hogy közös az aggodalmuk a ro­mán tervekkel kapcsolatban. Egyebek között hangoztatják: a kisebbségi kul­túrák őrzése, fejlesztése egyetemes nemzeti, emberi kötelesség, amelynek folyamatosan meg kell felelni. A magyar színházi szakma — csatla­kozva a Magyar Építőművészek Szö­vetségének felhívásához — a világ szín­házi embereihez fordult, hogy emeljék fel szavukat a romániai falvak meg­mentéséért. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT ROMÁNIAI ELUTASÍTÁS Bartók Béla hamvainak július 7-ei temetésére az eseményt előké­szítő kormánybizottság — az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében — meghívta a nagy zéneszerző szülőfaluja, Nagyszent- miklós küldöttségét és felajánlotta, hogy a delegációt vendégül látja. Az illetékes román hatóságok közölték bukaresti nagykövet­ségünkkel, hogy a meghívásnak nem tesznek eleget. Országgyűlési bizottságok tanácskoztak (Folytatás az I. oldalról) ségügyi bizottsága a tegnap a Parla­mentben — Pesta László elnökletével — tartott ülésén. Az egészségügyi ágazat 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló előterjesztés leszögezi: az egészségügyi ellátó hálózat mennyiségi kiépítése az elmúlt években befejeződött, ennek megfelelően a fejlesztési célkitűzések — minimális hálózatbővítés mellett — főként a felszerelés korszerűsítésére, a gyógyító munka színvonalának javí­tására irányulnak. Folytatódott az ala­pellátás korszerű szemléletén alapuló községi egészségügyi központok ki­alakítása alapvető laboratóriumi, fizi­koterápiás lehetőségekkel. Több me­gyében előrehaladt a községi alapellá­tást elősegítő osztályok, illetve csopor­tok szervezése az integrált intézmé­nyekben. A tájékoztatóhoz fűzött szóbeli ki­egészítőjében Győrffy István szociális és egészségügyi miniszterhelyettes hangsúlyozta: az ágazati szakmapoliti­kai célkitűzések teljes körű megvalósí­tását jelentősen hátráltatta a támoga­tás csökkentése. A források mérséklő­déséhez vezetett az is, hogy egyes ter­melői árak emelkedése meghaladta á tervezett mértéket. A gondokat fokoz­ta. hogy csökkentek a fejlesztésre for­dítható beruházási pénzek is. A nehe­zedő gazdálkodási feltételek ellenére a szakmai programokat sikerült folytat­ni, s a pénzek belső átcsoportosításával jelentős műszerfejlesztéseket is végre­hajtottak. A tanácsok tartalékaik moz­gósításával gondoskodtak az egészség- ügyi ellátás színvonalának megőrzésé­ről. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy az ellátási gondok megelőzésére a kutatási források egy részét is a gyógyí­tó munkában hasznosították. Az idei feladatokról szólva kifejtette: az egészségügyi intézmények működő- képességét minden eszközzel fenn kí­vánják tartani, ennek érdekében a ta­nácsok — szükség esetén egyéb fej­lesztéseiket is elhalasztják. Folytatják azt a kísérletet, amely a reális költségvi­szonyok feltárását célozza. Tervezik, hogy a műszerpark korszerűsítése so­rán újabb komputertomográfokat állí­tanak üzembe. A fejlesztéseknél na­gyobb komplexitásra törekszenek, a korszerű technikai feltételek megte­remtésével egy időben a kórházak infrastruktúráját is javítják. Nagyobb figyelmet fordítanak az intézményi ön­állóság, felelősség növelésére, s olyan finanszírozási rendszert dolgoznak ki. amely a teljesítményeket helyezi előtér­be. A nyugdíjrendszer téziseit — az őszi ülésszakon lefolytatott parlamenti vi­tát követően — társadalmi vitára bo­csátják. Rehabilitáció Kiskőrösön és vonzáskörzetében (Folytatás az I. oldalról) kínáló kisüzemet, de a nehézségeket ez sem oldja meg. Elég bepillantani a Kiskőrösi Állami Gazdaság adataiba, hogy lássuk, a helyzet nem vigasztaló. Míg 1985-ben 28 dolgozót tudtak rehabilitálni, addig jelenleg a 30 megváltozott munkaké­pességű ember közül csak 13-at. A töb­biek ügyét a rehabilitációs bizottság rendezi kisebb-nagyobb sikerrel. Csak fokozza a problémát, hogy a bizottsághoz fordulók jelentős százalé­ka közel áll a nyugdíjas kor eléréséhez, így munkába állításuk, esetleg átképzé­sük, más munkahelyre való átirányítá­suk még nehezebb. A kiskőrösi képhez tartozik az is. hogy a nagy terület ellenére nincs füg­getlenített rehabilitációs szakemberük. Az orvosszakértői munka pedig nem­hogy támogatná, hanem inkább aka­dályozza a rehabilitációs munkát. A hatékonyabb orvosszakértői ellátás­ra azonban kicsi a remény, mert az orvosok számára — hangzott el - „nem hivatás” a bizottságban dolgoz­ni. A felsorolt hiányosságok természete­sen egyben már a feladatokat is megje­lölik. Megoldásuk pedig egyre sürge­tőbb. hisz az életkörülmények nem ja­vulnak. a szerkezetváltás következté­ben nő a munkanélküliség, így az egyébként is elesett emberek még na­gyobb védelemre szorulnak. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents