Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

1988. június 17. • PETŐFI NÉPE • 3 HEL VÉCIAI HÁZÉPÍTŐK Miből telik? • Itt laknak majd Téglásék és Val- kaiék. (Straszer András felvételei) KÜLDÖTTEK A PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN A bizakodás termelőerővé válik (4) — Segíthettünk volna, ha előbb érkezünk — üdvözöl bennünket isme­rősként Baranyi József egy épülő iker­lakásos háznál. Megrongálódott, el­dőlt a rokon, Téglás János által szerzett emelő. A nagy terhelés miatt szétcsú­szott a két szár, egy merevítővel gyó­gyították meg a szerkezetet. Hetekig várhattak volna, amíg a megyeszék­helyről kiautóz vállalati ember, tudják, magukra számíthatnak. Föl is készül­tek az adódó bajokra, nem titok, hogy kire miben számíthatnak. Téglásék jövőre költöznek. Maguk is kíváncsiak, hogy miként válik be a ta­tabányai bio-falazó. Haladós vele a munka, de majd az első fűtési szezon után minősíthető véglegesen. Kiderül, hogy valóban jól őrzi-e a benti hőmér­sékletet, kirekeszti-e a kinti fagyokat, kánikulát. * * * Az erre járók, főként az építést még csak tervezgetők meg-megállnak: mit lehet ellesni? Nehezen becsülhetnénk túl az önerős-kalákás építkezéseknél kialakult tapasztalatcserét. Nemcsak új házak ezreivel gyarapodott az or­szág, hanem sok-sok tudással. Azelőtt hírből sem nagyon ismert szerszámok­kal dolgoznak magabiztosan kerté­szek, földmunkások, háziasszonyok. Egy-egy építkezés az egész életre kiha- tóan befolyásolja a szemléletet. Megta­nulnak számolni, szervezni á vállalko­zók, öntudatosabbakká válnak. A si­kerélmény erősíti az egyéniséget, céltu­datos életvitelt követel a nagy feladat. Aligha véletlen, hogy egyetlen italos emberrel sem találkoztam a helvéciai építkezők között. A másik lakást a jövendő gazda édesapja és több barátja segíti mielőbbi befejezéshez. Kecskemétről járnak ki. Csak egy-két percre szakították meg munkájukat. Előbbre tartanának — ez volt mondandójuk lényege —, ha ta­valy minden szükséges anyagot időben megvásárolhattak volna. A hiány, a késedelem lassította a munkát, drágí­totta az építkezést. Valkaiék is csak jövőre vehetik birtokukba nagy alapte­rületű lakásukat. * * 4= Népes család fogad az óvodával átel- lenben épült új házban, pedig Zoltán, a legnagyobb nincs is odahaza: katona. T. Nagy Sándor, a férj, gépkocsiveze­tő-anyagbeszerző a gazdaságban, a most gyermekgondozási segélyen lévő asszony takarító. — Mi mást kérdezhetne a havi fize­tésből élő városi: miből telt a 105 négy­zetméter alapterületű kétszintes új ott­honra? A ház asszonya a szóvivő. — Második házasságomba hoztam némi pénzt, előző lakásunk rám eső részéért kaptam valamennyit. Százezer forint kamatmentes kölcsönnel segített a gazdaság, 3 gyerek után 230 ezer fo­rint a szociális segítség. Az OTP-től 380 ezer forintot vettünk föl. Férjemnek volt ifjúsági takarékbetétje, 75 ezer fo­rinttal gyarapodott ebből az építési tő­kénk. így se boldogultunk volna, ha nem családi alapon dolgozunk. Az egyik rokon öccse kisiparos, volt aki a burkolómunkához értett. Mi sem kí­méltük az erőnket. A gyerekek is hasz­nosították magukat. Még a víz- és gáz­hálózat kiépítéséhez is hozzá tudtunk járulni az előírt, összesen 26 ezer forint­tal. * * * Szívem szerint bekopogtatnék min­den új lakásba, beszélgetnék az építők­kel, végigkísérnék egy építkezést, részt vennék az új otthont tervezgető családi megbeszéléseken. Sajnos csak néhány általános információ, következtetés rögzítésére maradt helyem. A tősgyökeres helvéciai Orbán Nán­dor szakszervezeti bizottsági titkár sze­rint továbbra is élénk az építkezési kedv a gazdaság dolgozói, a helvéciak között. — Sajnos támogatásukra kevesebb a pénzünk, mint egy-másfél évtizede. In­kább csak a visszafizetett régi kölcsö­nökből gazdálkodhatunk. Többen kér-* nek támogatást, mint amennyit most vállalhatunk. De azért segítünk, aho­gyan tudunk. Újabb telkek kialakítását szorgalmaztuk. A vasúton túl, az ifjú­sági tábor közelében is lesz közművesí­tett telek. Legalább négyszázan élnek az egykori iskolaigazgatóról elnevezett telepen. Jól érzik magukat. Hamarosan újabb házakat alapoznak. Nem tudtam megnyugtatóan eldön­teni, hogy valóban kizárólag személyi ellentétek miatt alakították-e ki a falu­tól távol az új telepet, mint sokan gon­dolják. Számosán úgy vélik, hogy sze­rencsésebb lett volna, ha a faluközpon­tot erősítik az új utcák. Az biztos, hogy régebben nem volt a gazdaság és a ta­nács között felhőtlen viszony. Az is nyilvánvaló, hogy hatéko­nyabb építészeti hagyományok előnyö­sen befolyásolták volna a telep arcula­tát. Szerencsére tavasztól őszig lomb­koronák takarják a sátortetőket. * * * Mindent összevetve elismerés illeti a kezdeményezőket. E lakótelep nélkül több család a kecskeméti lakáshelyze­tet rontotta volna. Feltehetően sokan a megyeszékhelyen kerestek volna ál­lást. Szerencse, hogy a hatvanas évek vé­gén lehetővé vált külterületi lakótele­pek építése. A tudósok, politikusok egy része úgy vélte korábban, hogy még a meglévő tanyákat is el kell tüntetni mi­előbb, új házak építéséről szó sem le­het, hiszen akadályozzák nagyüzemi táblák kialakítását. Juhász István nyugalmazott kecske­méti tanácsi főmérnöktől tudom, mi­lyen erős ellenállás nehezítette a megye- székhelyi külterületi üzemi központok engedélyezését. Csak hosszas előkészí­téssel sikerült elfogadtatni 1968-ban a Törekvés Termelőszövetkezet és a bor- bási lakótelep tervét. A megyei taná­cson a minisztériumban döntöttek ar­ról, hogy mi épülhet a külterületen. A tanács attól félt, hogy a távolság miatt megnövelt kommunális kiadásra nem lesz fedezet. Többnyire — mint a helvéciai lakótelepen is — indokolat­lannak bizonyult az aggodalom. Mennyivel jobb hangulatban, meny­nyivel hatékonyabban dolgoznak a munkahelyük közelében, a gyerekko­ruk óta megszokott természeti környe­zetben élők, mint a városi, nagyközségi sivár központokba kényszerültek ... Hcltai Nándor Farkas Jánosné, a Kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet elnöke, a párt városi végrehajtó bizottságának tagja nem először vett rész ilyen orszá­gos jelentőségű tanácskozáson. Két kongresszuson is küldött volt, tehát volt tapasztalata ahhoz, hogy összeha­sonlítsa az előbbieket az országos párt­értekezlet munkájával. — Óriási lelki tehertétellel indultunk el a pártértekezletíe, mert tudtuk, hogy itthon várnak bennünket. Minden kül­dött, jómagam is éreztem azt a felelős­séget, amellyel képviselnem kellett elv- társaimat, a megyét. Nagyon igénybe vett idegileg és fizikailag is, ugyanis a pártértekezleten — az eddigi kongresz- szusoktól eltérően — nevén neveztek mindent, s keményen, sokrétűen hang­zottak el a hozzászólások, a jobbításra tett javaslatok. Amikor hazaértünk, a közös gazdaság vezetői hétfőn korán reggel a szobámba tódultak, s várták a beszámolót. Mindent elmondtam, s ve­zető társaim lényegében elégedettek voltak küldetésemmel. Néhányan meg is jegyezték: jó munkát végeztünk az ország érdekében. Megfiatalodott a ve­zetés, van biztosíték a politikai, gazda­sági kibontakozásra, egyetértettek a Akiknek nem hisznek — Kezdetben örültek a sok tejnek — emlékszik vissza Vanyó Attila és a felesége. Tíz perce érkeztek meg a kecskeméti anyatejbegyűjtő állomásra. Az asszony „próbafejésre” jött. Havonta egyszer mindegyik anyukának, aki tejet ad be, a begyűjtő állomás dolgozói előtt kell a szokásos tejmennyiséget produkál­nia. Vanyóné már otthonosan mozog. Leveti a blúzát, a haját beköti egy ken­dővel, majd hozzákezd. Közben bárki illetéktelen jöhet, láthatja a tevékeny­kedő asszonyt. Férje az udvaron várja. — Én hordom be reggelente a tejet — meséli tovább a férj. — Mindennap másfél litert. A feleségemnek az első gyereknél is ilyen sok teje volt. Nem is gondoltuk, hogy ebből baj lehet. Egy idő után azt vettem észre, hogy gyanú­san néznek itt rám. Később már meg­jegyzéseket is tettek, amikor beraktam a hét üveget a kisablakon. Először csak annyit mondtak, hogy gyanús a tej. Nézegették, nézegették, aztán megkérdezték, hogy miért olyan furcsa színű? Hát milyen színűnek kel­lene lennie? Este betesszük a hűtőbe, reggelre természetes, hogy kiválik a zsi­radék. Ezt á magyarázatot persze nem személyi változásokkal is. Úgy tűnik, hogy csökkent az emberekben, kom­munistákban és pártonkívüliekben a feszültség. Farkasné nem csak munkatársainak számolt be. A pártértekezlet után a község vezetőit, mintegy hetven embert hívtak össze, ahol a küldöttek tevé­kenységéről tájékoztatást adott, s vála­szolt a kérdésekre. — A megbeszélés számomra is újsze­rű volt, s nyugodt szívvel megismétel­hetem, amit a résztvevők megfogal­maztak: a párt Politikai Bizottságában fiatal, tehetséges, képzett emberek kap­tak helyet, azonban a Központi Bizott­ság fiatalításával nem voltak elégedet­tek. Úgy gondolom, s ezt meg is mond­tam: ez a párt XIV. kongresszusának lesz a feladata. Sok kérdés hangzott el a pártértekezlet hangulatáról, a szava­zásról, s a pártelnöki funkcióról. Egy­behangzó vélemény volt: a személyi kérdések megoldásában előbbre jutott a pártértekezlet, de ezt nem lehet végle­gesnek tekinteni. A megújulás — hang­súlyozták — a huszonnegyedik órában történt. S ezzel még nem ért véget a pártértekezletről szóló beszámolósoro­zat, hiszen a közös gazdaság pártalap­fogadták el, továbbra is úgy néztek rám, mint egy csalóra. Nem tudjuk, hogyan kezdődött ez az egész,' de hal­lottuk, hogy Tóth főorvos sem hitte el, hogy a feleségemnek ennyi teje van. Vanyóné közben befejezte a próba- fejést. Átnyújtja az üvegeket egy fehér köpenyes asszonynak, aki mogorván öntögeti a tejet egyik üvegcsőből a má­sikba. A kételkedők — Maga el tudja képzelni, hogy egy asszonynak ennyi teje legyen? — kérde­zi a gyermek-szakfelügyelő főorvos, dr. Tóth György, amikor felkeresem a kór­házban. Elmondom, hogy tanúja voltam an­nak az ellenőrzésnek, amelyen az anyu­ka 380 gramm tejet tudott adni. Ami­kor a fejés körülményeinek ecsetelésére térek rá, Tóth főorvos azzal szakít fél­be, hogy itt kezdődik Ázsia, és nem a Boszporusznál! Ha nem engednének be valakit, beverné az ajtót. Vanyónénak egyébként a havonkén­ti próbafejésen túl egy háromtagú bi­zottság előtt is be kellett mutatnia adottságát. Az asszony el is ment a megjelölt egészségügyi intézménybe, ahol — miközben folyt a rendelés, a betegek fogadása! — megetette gyer­mekét, majd fejt. — Úgy tudom, elég keveset — mondja Tóth főorvos —, de majd felhí­vom a doktornőt. Abból az elképzelésemből, hogy ren­delkeznek a tej valódiságát igazoló ellenőrzéseknek egy kevésbé megalázó és biztonságos módszerével, gyorsan kiábrándít a főorvos. — Ez az egész erőteljesen hit kérdése — közli velem. — Éppen ezért csalá­sokra adhat alkalmat. Én egyébként elfogadom, hogy lehet extremitás, de azt tisztázni kell. A Vanyó házaspárban még a herce­hurcák legelején felvetődött a kérdés: — Már az is bűn, ha valaki eltér az átlagtól? Akik meggyőződtek — Vanyónéval minden rendben van — nyugtat meg dr. Horváth Piroska, az említett bizottság egyik tagja. A család azonban továbbra is nyug­talan, hisz semmit sem közöltek velük. Elégedettek-e az eredménnyel, vagy folytatódnak a gyanúsítgatások? — Kétszázhúsz grammot szopott a baba — tájékoztat a doktornő —, és utána az anyuka még 275 grammot produkált. Az eredményről értesítettük az anyatejbegyűjtő állomást. Török Lászlóné védőnő szintén részt vett azon a bizonyos próbafejésen. — Nagyon kellemetlen ez nekünk is — mondja —. Az anyukák minden esetben zaklatásnak veszik, ha ilyen ügyben szólok nekik. Legjobb lenne mindezt otthon rendezni, de nem lehet. * Ugyanis nekem nem hinnék el az ered­szervezetének tagsága is igényt tartott a tájékoztatásra. — A szakszövetkezetben a pártveze­tőség tagjainak, a középvezetőknek tartottam beszámolót, összekapcsolva ezt gazdasági kérdésekkel. A tájékoz­tató bizalommal töltötte el az embere­ket, s ez véleményem szerint kihat a termelésre is. A politikai garancia meg­teremtődött, ez a legfontosabb a stabi­lizálódás útján. Kétségtelen, nem lesz­nek látványos gazdasági eredmények, szenzációs munkasikerek, de jobb kell legyen a gazdálkodás, mert ennek ma már megvannak a politikái alapjai. Ezt az országos pártértekezlet teremtette meg. Visszatérve a mi kis gazdaságunk­hoz. Nálunk a pártalapszervezet tekin­télye nem csorbult, mert helyi politikát folytatott, olyat, amely megfelelt az emberek elvárásainak. Úgy vélem, eb­ben tovább kell erősíteni tevékenységü­ket. Ami az én munkámat illeti: lesz még beszámoló, hiszen mandátumunk nem járt le a pártértekezlet befejezésé­vel. Vissza kell adnunk annak hangula­tát, ismertetni kell a határozatokat, erősíteni az emberek pártunkba vetett hitét. Gémes Gábor ményt. Azt mondanák, hogy a védőnő nem írt igazat. Persze még így sem biztos, hogy min­denkit megnyugtat a tanúk előtt szüle­tett 275 gramm, mert az asszony csak egyszer fejt a rendelőben. Arra meg kinek van ideje, hogy mind az ötszöri műveletet ellenőrizze! Pedig Vanyóné erre is vállalkozna. Hogy igazát bizonyítsa, arra is hajlan­dó, hogy 24 órára befeküdjön a kór­házba. Győződjenek meg végre, hogy neki valóban másfél liter fölösleges teje van! Ezt az eljárást egyébként Tóth főorvos sem ellenezné. Horváth doktornő legyint: — Fölösleges. Úgysem fogadnák el az eredményt. Ugyanis amit Vanyóné csinál, az nem szabályos, nem az elfo­gadott módszer. Ő mind a két melléből kifeji a tejet, holott csak abból lehetne, amiből szopott a kicsi. A kórházban azt mondanák, hogy módszeresen ter­meli a tejet. Föltételezhetően Vanyóné nem is­meri a szabályokat. — Az igazság az — fejezi be a dok­tornő —, hogy amíg fele összeget fizet­tek a tejért, fele volt a cirkusz. És akik védekeznek — Gondolja csak meg — magyaráz­za dr. Kuczka Kálmán, a társadalom- biztosítási igazgatóság ellenőrző főor­vosa -L-, januártól 200 forintot fizetünk egy liter anyatejért. Van olyan család, ahol havonta 10-12 ezer forintot fel­vesznek ennek a fejében. Nekünk hiva­talból kötelességünk ellenőrizni, ha már ilyen nagy összegeket fizetünk ki. Dr. Kuczka Kálmántól származik az a körlevél, amelynek felszólítására ke­rült bizottság elé Vanyóné. A körlevél egyebek közt ezt tartalmazza: „Ellen­őrzésem során megállapítottam, hogy az utóbbi időben nagymértékben meg­növekedett az anyatejek leadási meny- nyisége. Az orvosi és védőnői igazolá­sok alapján az anyatejet adó anyáknak saját gyermekük táplálásán túl 45-46 litert is igazolnak nem egy esetben ... Ezen valószínűtlen mennyiség miatt el­rendelem a próbafejéseket a védőnők és az anyatejet elrendelő orvosok bevo­násával. A nagyon kirívó eseteket pe­dig személyesen fogom megyei szakor­vos bevonásával ellenőrizni.” A körlevél ismertetése után Kuczka főorvos szerint sokan visszaléptek, nem adtak többé tejet. Miért? Csak találgatni lehet. Az biztos, hogy a főor­vos egy kis községben az ellenőrzés so­rán majdnem megjárta. Ugyanis ami­kor al egyik családnál meg akart győ­ződni a tej valódiságáról, a férj vasvil­lával támadt rá ... * * * A kecskeméti anyatejbegyűjtő állo­más ajtaján egy fiatal nő lép be. Gyer­mekét most hozzák haza a kórházból, s neki anyatejre van szüksége. Megmu­tatja az orvosi igazolást, följegyzik a nevét. Közben Vanyó apuka is megér­kezik, az ablakon beadja a pár üveg tejet. Mit csináljon? Öntse ki inkább? Benke Márta KOREAI ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES Mosoly, báj, harmónia Vendégszereplésre hazánkba érkezett a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság negyventa­gú Állami Népi Együttese. Nyitó műsorukat Kecskeméten tartot­ták, szerdán este, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Eddig több mint félszáz országban mu­tatkoztak be a koreai táncosok, zenészek, énekesek: Ázsiában, Európában, Afrikában és Latin- Amerikában egyaránt meghódít­va a szépséget, harmóniát szerető közönséget. Már színgazdag, gyönyörű öl­tözékeikkel ámulatba ejtik a né­zőt, s miközben ez a látvány az ismeretlen — vagy legalábbis a legtöbb hazánkfia számára csak periférikusán ismert — zenei hangzásvilággal, mozgáskultúrá­val párosul, szinte reflexszerűen csapódnak össze a nézőtéren a tenyerek. Táncaik nincsenek annyira megtűzdelve akrobati­kus elemekkel, mint azt más nemzetek népi együtteseit nézve tapasztalhatjuk. A varázslatot az átgondoltan koreografált pro­dukciók harmóniája, illetve a jól begyakorolt összmunka adja-. S persze a báj, a derű, a kellem, a kedves mosoly, ami a szereplők arcáról sugárzik. Az emberek többsége azért ül be egy színházterembe, mert re­méli, hogy az adott műsor gon­dolatokat tolmácsol és ébreszt, illetve illúziókat kelt benne. Nos, ez utóbbiban, a koreai együttes különösen profi. A hangok, a mozdulatok, a mimikák az élet szépségeit idézik szüntelen, s mindezt szinte misztifikálja a tá- vol-keletiség. Miért vagy ideges? Miért rohansz morcosán? Miért hajszolod agyon magad? — vil­lognak a kérdőjelek valahol a színpad és a nézőtér között, a magasban, s amikor lehullanak a széksorok közé, ilyen jelzéseket szülnek: — Nézd meg a felkelő napot, ragyogjon tekinteted! Ke­resd a szerelmet! Nézd, mennyi örömöt kerülsz el szüntelen! Ke­resd a csöndes nyugalmat, a kel­lemes harmóniát! stb. , Kétségtelen: felgyorsult, zűrös mindennapjainkból, elanyagia- sodott, törtető európaiságunkból az illúziók kellemes félszigetére távolodhattunk e szerda esti röp­ke másfél órában. De hogy ez a távolság mégse legyen olyan ha talmas, az énekes hölgyek csoda­piros ajkán felcsendült jó néhány magyar népdal is. Magyarul! Persze ezt valószínűleg egy ked­ves gesztusnak szánták, az is volt, ugyanakkor sokkal közelebbinek érezhettük a távol-keleti csodá­kat. Változatos, élménygazdag mű­sort láthatott a művelődési köz­pont közönsége. Az üresen ma­radt széksorokat tekintve: sokan sajnálhatják, hogy elmulasztot­ták megnézni a koreai együttes re- vüszerűen látványos produkcióit. K.E. PRÓBAFEJÉS Mennyit ér az anya tej? A nők húsz százaléka nem tudja gyermekének biztosítani a megfelelő mennyiségű anyatejet. Holott — ismeretes — az anyatej olyan tápanyago­kat tartalmaz, amelyek mással nehezen pótolhatók. Az anyatejjel táplált gyermek védettebbé válik a fertőzésekkel szemben. Áldás az, ha valaki nemcsak saját gyerekének, de másokénak is adni tud. * Tavaly a kecskeméti anyatejbegyűjtő állomásra 34 738 litert vittek be, havonta csaknem 300 litert. Fontos szakszervezeti feladatnak tekinti a lakásépítés támogatását Orbán Nán­dor szb-titkár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents