Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-16 / 143. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 16. SZÍNVONALAS KIÁLLÍTÁS A SZÓRAKATÉNUSZBAN Felnőtt világ A kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum új kiállítását nem lehet tíztizenöt perc alatt megnézni, ugyanis fantasztikusan gazdag anyagot tártak közszemlére. Ki hinné, hogy az ország egyetlen játékgyűjteménye ilyen változatos és ilyen tetemes mennyiségű? Öröm ez, minthogy az ugyancsak jó érzés, hogy az ember felfedezi saját gyerekkorának kedves játékait, ráismer a múltbéli eszközökre, csodálkozik: jé, ilyen nekem is volt! (Kérdés: a mai gyerekek fogják-e majd ezt kiáltani, mondjuk 2010-ben, az akkor soron következő szórakatén uszbeli tárlaton?) Az új állandó kiállítás három részre tagolódik. Az első terem vitrinéiben megismerkedhetünk a magyar játéktervezés- és gyártás, valamint a -forgalmazás múltjával. Tisztelet illeti a kutatót, aki a korábban nem ismeretes anyagot egy csokorba gyűjtötte, sőt dokumentumokkal, tárgyakkal illusztrálta. Különös színfolt a bejárattal szemben berendezett korhű játékbolt. Kedve lenne a látogatónak vásárolni a hajdani tetszetős és fantáziadús játékokból. Ezt persze nem teheti meg. (Vigaszként a másik sarokban néhány népi játékból, ügyes kézimunkából vehet.) Láthatók a vásárok, búcsúk ponyvasátrainak kínálatai, a század- fordulós képző- és iparművészeti játéktervek, prototípusok. Igen értékesek a korabeli játékműhelyeket bemutató kollekciók, például a Grabowieczky Leon-féle Grabóka, a Vájná Géza vezette budapesti Bergengócia és a bajai Farkas-baba műhely, valamint a füleki és ipolysági játékkészítő üzemek tevékenységét reprezentáló játékszerek. kicsiben • Karácsonyi motívum, ötletes díszlet. (Fotó: Straszer András) A jelent az ELZETT győri gyáregységének termékei képviselik, de a jogelőd lemezjáték-mintázó kőlapjai is helyet kaptak. A második teremben a hagyományos és a mai ünnepek legszebb játékai, tárgyai szemlélhetők. Csodavilág tárul elénk! Megannyi apró játék, holmi. Cizelláltak, aprólékosan kidolgozottak, a felnőttek eszközeit utánzók. Felnőtt világ — kicsiben. Minden, amit csak el lehet képzelni, a gyerekbirodalomban, a gyerekszobában is megjelenik. Kézzel festett piciny porcelánedénykék, fatek- nők, pléhvonatkák és a többi. Ezek a jellegzetes játékok kísérték végig a nebulók életét ősztől tavaszig. Egészen más képet mutat a falusi gyerekek kelléktára, egyszerűbb (nem szegényesebb!) játékokat vehettek a kezükbe. A rongylabda, a nádsíp, a háncsból, • Építőkocka és kerékpározó ördög. fából, csuhéjból készült figurák, tárgyak a népi világban arattak osztatlan sikert. Tegyük hozzá: ma is érdeklődnek ezek után a gyerekek, maguk készítik, éppen a Szórakaténuszban. A húsvét díszei, jelképei szépek, változatosak. Még inkább a karácsonyi ünnep kiállított tárgyai, játékai. A terem közepén egy fenyőfa-sziluetten sorakoznak a díszes, értékes játékszerek. Kitűnő ötlet az installáció. A Szórakaténusz emeleti körgalériájában japán, finn, orosz, német csodál- nivalók láthatók, köztük számos ajándékba kapott játék. Néhány külföldi plakátnak is jutott hely a vitrinek között. El ne felejtsem megemlíteni a kiállítás rendezőjének a nevét. A nívós tárlat anyagát a játékmúzeum anyagából Kalmár Ágnes válogatta és alkotta egységessé, a játék és az ünnep kapcsolata alapján. Látványos, tükrökkel, üvegekkel cselező, ízléses installáció osztja többfelé a teret, hófehér drapériával hangulatot teremtve. (Tervezői: Vass Tibor és Vass-Eysen Ervin.) Ez a kiállítás máris sokakat vonzott, remélhetőleg az elkövetkezendő néhány évben — amíg látogatható lesz —, sem lesznek kevesebben kíváncsiak reá. Borzák Tibor „ITT ÁLLOTT’ Emléktáblát? Mérgesen, szomorúan keresett meg régi ismerősöm. Tőlem kérdezte, noha tudta, hogy én is másoktól kaphatok választ: — Miért bontották le az egyik legrégibb, pusztai (ágasegyházi) iskolát? Csodálatos ősgyep vonzaná közelében a látogatókat, lehetne tájház, bármi. Miért is? A községi tanács vb-títkárnője szerint 1982-ben hibáztak az akkori illetékesek. — Azonnal értékesíteni kellett volna, amint megszűnt benne a tanítás. A forgalomtól távoli épületeket — az iskolát, a tanítói lakást — boldog-boldogtalan rongálta. Ki tokostól egy ajtót vitt el, ki az ablaktáblákat emelte el. Fölszedték a padlózatot, lopták a cserepeket. Közpréda lett oly sok tanyai gyerek otthona. Az egyik kémény bedőlt a nagyobbik osztályterembe. Az Ingatlanközvetítő Vállalat útján meg apróhirdetésekkel próbáltuk értékesíteni, de senki sem jelentkezett. Százezer forintért odaadtuk volna a több mint százéves tanodát. Ezért határoztuk el: értékesítjük. Egy kisiparos bontja le anyagáért. Még van két használaton kívüli tanyai iskolánk, de kétségtelenül-ez volt a legszebb, a legvonzóbb környezetű. Megint szegényedtünk! * * * Petőfi édesapjának fereneszállási csárdája kiválóan állta a tovafutó idő támadásait, felelőtlen emberek sem rongálták, mégis lebontották. Mezősi Károly negyedszázada talán látta és le is írta: „Az egykori Város kertfoldje közepe táján ma is áll egy régi, nádtetős tanyaépület. A körülötte levő földdel a petőfiszállási Béke Termelőszövetkezethez tartozik ... Ez az egykori csárda külsőleg már egyszerű tanyaépületnek látszik. Kiskunfélegyházától hét és fél kilométer távolságra két ablakszemével tekint a szegedi betonúira . .. Belül még a csárda régi épületrészeit találjuk. A verandáról öles szélességű pincelejárat ódon, nagy pincébe vezet. A falépcsős lejárat melletti falban mélyedéseket látunk ... A kamra meny- nyezete ma is gerendás ...” Gondoljuk csak el, milyen idegenforgalmi, művelődéstörténeti vonzású lenne egy korhűen helyreállított csárda a nemzetközi műút mentén. Felüdülhetne test és lélek. Feltételes módot kell használnom, mert eltüntették az öreg Petrovits által bérelt vendégfogadót. Állítólag az út nyomvonalának kiigazítását tervezték, a ház zavarta a mérnöki elképzeléseket. Értesüléseim szerint később eltekintettek a kiigazítástól, de addigra hűlt helye volt az épületnek. * * * A Jókai-írásokban szereplő fehértói csárda is forgalmas út mellett állt. Ezt is lebontották, ahelyett, hogy hasznosították volna romantikus múltját. Az ember nem tudja, hogy örüljön vagy bosszankodjon a létét idéző emléktábla olvasásakor. Tudom, időnként elkerülhetetlen történelmi, építészeti, irodalmi becsű épületek lebontása, de az elviseíhetőnél, az indokoltnál többször figyelmeztetik márványtáblák a járókelőket: „Itt állott...” Mintha olykor a régi épületek gazdái, az új házak tervezői csak ímmel-ammal próbálkoznának egy-egy jeles ház megőrzésével, egy-két apróhirdetéssel, szűk körű felhívásokkal igazolnák, hogy szándékuk ellenére kénytelenek a szanálás mellett dönteni. Olvastam lapunkban, hogy az ágasegyházi hajdani öreg iskola volt diákjai emlékoszlopot állítanak fel régi iskolájuk helyén. Bizonyára többen is segíthettek volna az epület valódi értékesítésében, ha időben tudomást szereztek volna a tanács gondjairól. ! Föltüntetik-e vajon ezen az emléktáblán, hogy miért pusztult el az öreg iskola? Heltai Nándor FI LM JEGYZET Az érzékek birodalma Több évig dobozban pihent Oshima Nagisza filmje. Legfeljebb egy-egy szakmai tanácskozás alkalmával engedélyezték levetitését, persze zárt körben. Akik látták — szakírók, filmforgalmazók — ilyen jelzőkkel illették: borzalmas, eszméletlen, undorító .. . Csoda, hogy most, amikor a mozik műsorukra tűzték, nagy várakozással ültem a vetítővászon elé? De ami ott fogadott... Nos, mielőtt erről szólnék, valamit be kell vallanom: nem egy pornófilmet láttam az utóbbi években, amik először az újdonság, a tiltott dolgok iránti kíváncsiság erejével hatottak, azután unalmassá váltak, konklúzióként olyan megállapításokat érlelve, hogy mint annyi minden más, az emberi test is igen behatárolt, már ami a szexualitást illeti, azaz: csak a szereplők személye, adottságai változók, a sztori mindig ugyanaz. Tudom, hogy a munka emelte ki az embert az állatok ösztönvilágából, a pomófilmek ürügyén mégis a munkához hasonlítom a szexet: nem nézni, csinálni kell. Visszatérve az Oshima Nagisza rendezte filmhez; Az érzékek birodalma nem más. mint amikor a pornó erecskéi megduzzadva belerohannak a horror vörös, áradó patakjába. Igen, egy levágott férfi nemiszervnek megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy patakzik belőle a vér. Aki nem hiszi, az azért inkább a moziban győződjön meg róla, megtekintve e japán produkciót. Önfegyelem, illetve gyomor kérdése az egész. No meg azé, hogy a kedves néző betöltötte-e a tizn- nyolcadik életévét, különben be sem engedik. Mint általában a pomófilmek esetében. Az érzékek birodalmában sem fordulatos a cselekmény, hacsak nem a testhelyzetek változására vonatkoztatjuk a fordulatot. A rendező meg a producer pontosan tudja, hogy izgalmat nemcsak az értelem, hanem az egészséges ösztön is kelthet, mégpedig ez a rövidebb, könnyebben megtehető út. Különösen, ha a gyarló emberi testtel a pszichikumra is kiható gondok vannak. E film esetében ilyen az úgynevezett fehérmájú$ág; a kielégíthetetlen nemi vágy, amiben — no, nem szenved, inkább — lubickol a főhősnő. A japán leányzó nem tud betelni azzal, ami partnerének „nagy természetéből” eredően, mindig készséggel az övé. Csillapíthatatlan vágyát ő sem tartotta normálisnak eleinte, orvoshoz fordult, de az megnyugtatta, hogy csak túl érzékeny. S mit tesz egy túl érzékeny hölgyike? Előbb csak fojtogatja szeretkezés közben a partnerét — megérdemli, ha hagyja magát! — majd e szadista játék az aberráció kiterjedésével halálosan komollyá válik. Az orgazmus végeláthatatlan magaslatainak egyik csúcsára megérkezvén, a bájos távolkeleti prostituált olyan erővel szorítja meg a kimonó övét szerelmese nyakán, hogy azt a férfi túlélni képtelen. S innentől már csaknem logikus)?), hogy amit annyira szeret, azt magához vegye, ahogy a halál kedvesét. Fogja hát a nagy kést és nyissz! S az operatőr nem bambul el: egészen közelről láttatja velünk, hogyan is történik az ilyesmi... Aki időközben nem menekül ki a moziból, az a film legvégén megtudhatja, hogy ez az eset megtörtént a valóságban is, s a vágyaiba belehibbant csaj napokig bolyongott Tokióban azzal, amit levágott. Mígnem elkapta az igazságszolgáltatás. Ez így jól hangzik, csak e film esetében azt nehéz elhinni, hogy nagyobb hányad az igazság és kisebb a szolgáltatás . .. Üzlet! S tegyük hozzá: különösebb rizikó nélküli biznisz. Gondoljunk Freudra, aki az ember tudatalattiját két alapvető ösztönre osztotta: az egyik a fajfennmaradást jelentő nemi, a másik az életbenmaradást jelentő táplálkozási ösztön, s az állatvilágban még mindkettő agresszivitással párosult. A társadalom követelményei által ezek tudatosulnak, korlátok közé kerülnek. De mindig motoszkál a kíváncsiság az emberben, hogy ha át nem is töri e korlátokat, legalább átkukucskálhasson rajtuk. Vagyis a horrorra és a pornóra mindig vevő a közönség. Nosza! Ám az egészséges ember biztos, hogy megborzad e történet láttán, "s talán kíváncsiskodó önmagától is ... Koloh Elek PAPP ZOLTÁN Bástyák és kalandok AT I AI S ebben a pillanatban ■ hasonlóképp cselekszik a buszvezető is. (Mint kisvártatva majd kiderül, egy anyasertés keresztezte váratlanul, a maga sajátszerú KRESZ- szabátyai szerint a járgány útját — de itt még nem tartunk a narrációban.) A busz megtorpant. Mintha e pillanatban kötne meg a ragasztó, amit valakik a kerekek alá csurgattak. Ami ennek hatására történik, az— á Italé - nosice — fellelhető a középiskolás fizikakönyvekben is. Működésbe lép a tehetetlenségi erő. Az utasok előrebuknak. A hátrébb állók az előrébb állókra. Binyecz valamicskével nagyobbat bukik előre, mint a rőtavarhajú. Részint, mert a nagyobb súlyú test tehetetlenségi nyomatéka is óhatatlanul nagyobb; részint meg, mert kissé el is hagyja magát. (Hadd következzék, aminek úgyis be kell következnie.) így aztán a távolság, amely előbb még Binyecz száját a vöröske nyak- szirtjétől elválasztotta, zéróra csökken. S ha csupán múló pillanatig is, ám Binyecz tevőlegesen érzékeli a bársonyos bőrt, annak ízét, a finom illatot, miközben aranypihék selymes kis torzsái csiklandozzák. A busz újra nekirugaszkodik. ÖTÖDIK FEJEZET A vásznon már a zárókép. Marika, a vizhordálány és az acélos markú brigádé ros kézenfogva lépkednek a MEG SZEBB JÖVŐ felé. Zsongító zene festi alá lépteiket. Alakjuk lassan kihátrál a képből, hogy átadja helyét a transzparenseknek, zászlóknak, rudakra tűzött hatalmas képeknek ... Majd megjelenik a VÉGE felirat. A kigyulladó villanyfényben Pilkauf tovább erősködik. — Igaz, amit a verebek csiripelnek? Hogy tudniillik egyszer te már nős voltál? Binyecz előbb a kiüresedett mozivászonra néz, csak aztán Pilkaufra. — Nos? — makacskodik a lány. — Igaz? Mire Binyecz agyában peregni kezd egy másik film. Ezerkilencszázötvenegy tavasza. DISZ-taggyűlés az Auditorium Maximumban. Binyecz hátul, a visszahúzódó ttság (bomba)biztos fedezékében. Arabeszkeket rajzol egy irkalapra. Lassan, komótosan. Az irkalap túlfele már betelt. Spórolni kel! a hellyel. Hisz a gyűlés vége még a jövő kiismerhetetlen méhében. .. Elnöki megnyitó. Napirend-ismertetés. Elfogadás — kézfelnyújtással. Referátum. Korreferátum. Másik korreferátum. Hozzászólások .. . S mindez a délután alkony felé közelítő csendjében. Az ablakon túl, lent a mélyben, sportpálya. Binyecz egy ideig leltározza a labdapuffanásokat... Egy, kettő, három . .. Tizenegy ... Ötvenkettő .. . Százkilencnél elunja. Rajzolgat tovább. — Akkor szavazásra teszem fel a kérdést. — Az elnök hangja fakó, már-már rezzenéstelen. — Mi van? — hajol oda Binyecz Deutsch Jameshez. — Mi van? — Lemondott a kari DISZ-vezetőség sportfelelőse. Újat kell helyette választani. — Kit? — Árpás Jolit. — Az Árpást? — Binyecz előtt fel- ködlik egy sápadt, szemüveges lány arca, savószín szeme. — Azt hát. — James is rajzolgatni kezd. — Igaz, hogy még életében nem látott sportpályát. De azért legyél egészén nyugodt. Megválasztjuk. Egyhan- gúlag. Az elnök eldarálja a rutinszöveget: — Aki mellette van, hogy Árpás Jolán kolleginát megválasszuk a kari DISZ- bizottság sportfelelősének, az emelje fel a kezét ... Binyecz előtt újra feltűnik a lány képe. S most érzi csak igazán, mennyire ellenszenves neki Jolika szemforgató képmutatása, már húszévesen is herva- dókékharisnya-enerváltsága, affektált hanghordozása, nyálas modora. Közben virgácsként emelkednek magasba a karok. Az elnök végigpillant az Auditorium Maximumon, fel, egészen a legfelsőbb padsor magasságáig. Most olyan a terem, mint egy hatalmas virgácserdő — a Télapó-ünnepség forr- pontján. Nem is annyira kérdi, mint inkább motyogja — folytatásként az elnök: — Ellenpróba. Van-e, aki esetleg . . . — S már mondaná is: „Köszönöm. Megállapítom, hogy a taggyűlés résztvevői egyhangúlag" ... — amikor (szintén csak rutinból) fölpillant. Egyetlen kar a magasban. Binyeczé. Hogy föltartotta, zakóujja kissé visszacsúszott. Látni ingmandzsettáját. Egy- hén kopott, nem is egészen makulátlan. Ráadásul mintha gyűrött is lenne. Az elnök ... Mint aki nem akar hinni a szemének. Egyelőre még szava sincs. .. Binyecz meg úgy érzi, most már képtelen lenne leengedni a karját. Mintha zsinórt kötöttek volna a csuklójára, és egy ellenállhatatlan erő keményen húzná fölfelé. De még az is elképzelhető, hogy annál föntebb, ahol már. . . — Indokolja meg! Azonnal indokolja meg! A mély felháborodástól szinte széppé lesz a helyéről felugró nő harapófogószerű arca. Ritkás hajából egy tincs lapos homlokára hull, már-már kigöndö- rödötten. Binyecz jobbja még mindig a magasban. Majd lassan, fokozatosan fölemeli a balt is. Mozdulatai, mint aki mély álomból vagy kábulatból ébred. Mutatóujjával a magasba szúródó jobb kar felé bök. — Ez az indok — mondja. S mivel tartózkodás nincs, így kerül be a jegyzőkönyvbe: Árpás Jolán kolleginát megválasztották a kari DISZ- bizottság testnevelési és sportfelelősének — egy ellenszavazattal. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV DOBAI PÉTER: ÍV Eddigi sokrétű munkássága alapján általában ugyancsak nehéz megjósolni, hogy Dobai Péter legközelebbi művével milyen műfajban lép az olvasók elé, azt valamivel talán könnyebb, hogy mi foglalkoztatja, s majd miről (is) beszél. A Magvető Könyvkiadó Rakéta Regénytár sorozatában a könyvhétre megjelent legfrissebb munkája is a korábbi filmforgatókönyvek, történelmi regények, tanulmány- és verskötetek egyik fő motívumának variációjára épített kisregény. Az egyik újra meg újra át- és továbbgondolt téma ebben a minden szögletében következetes, határozott életélményekből épített univerzumban az ifjúkori nagy szerelem. Pluszon- és harmincas évei után a negyvenen túl egy teljes regény terjedelmében veselkedik neki Dobai, hogy végiggondolja, lehet-e megtartani, „konzerválni” egy efféle nagy érzés egész életet meghatározó élményét? „Mi történik akkor, ha ennek az intenzitása fogyóban is több energiát adó, igazibb szenvedélyt jelent, mint bármi más, ami utána következett? Mi történik, ha a férfi is, a nő is réges-rég máshoz kötötte életét, mástól vállal gyerekeket, és ez az érzés — amelyet a magát kijátszottnak és becsapottnak érző feleség tehetetlen keserűségében drognak, doppingszernek nevez — mégis létezik? Átívelhet-e egy hajdanvolt tökéletességét már csak a másik iránti leküzdhetetlen igényben őriző szenvedély két külön-külön kialakított életformát, családi meghatározottságokat?” A kisregény tényszerűen próbálja vizsgálni, hogyan működik több évtized múltán az idealizmus, a racionalizmus és a rezignáció. A végeredmény, vagyis a szerelem arcának újabb módosulása” meglehetősen illúziótlan, de főként nem túlságosan eredeti. Annak ellenére sem, hogy hangvételben, látásmódban a korábbi szépprózai művek töretlen folytatásának tetszik. Jobbik része nem a szerkezet és nem a fegyelem, hanem a fegyelmezetlenségek, a kitérők, a szabálytalanságok, a szerző feltűnően személyes, többnyire adalékmegnyilatkozásainak eredménye, melyekből ismét saját arcéle rajzolódik ki a legkarakteresebben. A kisregény párbeszédei gyakran erőltetettek, illusztrációi csupán a gondolati konstrukciónak. Pontosabbak, sőt olykor kifejezetten izgalmasak a költői széljegyzetek, melyek lényegesen messzebbre vezetnek, mint a tulajdonképpen igen banális és leegyszerűsített sztori kiszámítható eseményei. Gazdag lemezkínálattal találja szembe magát a zenebarát. Észrevehető, hogy a külföldi LP-k között a legkedveltebb, a legnépszerűbb sztárok összeállításai is megjelentek. A héten tegnap és ma Budapesten, a Kisstadionban adott és ad koncertet Sandra, akinek ' Ten on one (The singles) címmel készült el legutóbbi, 1987-es albuma. Ezen a fekete korongon főképpen az ismert, slágerlistás dalai találhatók, köztük az Everlasting lőve, a Hi! Hi! HU, a Maria Magdalena, a Stop fór a minute és egyebek. A Virgin lemezcégnél kiadott Sandra-korongot kellő időben vette át a Hungaroton, ugyanis a koncerttel egy időben a lemezbarátok is hozzájuthattak Sandra hangjához. Szintén tavalyi album Madonnáé is. Az első számú sztár You can dance című lemezén ugyancsak a már ismert számokat adja elő. Ennek az a háttere, hogy mire nálunk is megjelent a nagylemez, akkorra a rádióból, a külföldön beszerzett albumokról alaposan megismerhettük Madonnát. Nem az első LP- je ez, és érezhető, kiforrott, profi muzsika szól. A változatos hangú énekes kitűnően bánik előadói képességeivel, nem tűnnek nevetségesnek a különféle effektekkel ízesített szerzemények. A legsikeresebb számok: Over and over, Intő the groove, Where’s the party, a Holiday, az Everybody. Áttérve a hazai termésre, először egy olyan lemezt ajánlunk a pergő muzsika kedvelőinek, amely itthon készült ugyan, de külföldi szerzeményeket, slágereket adnak elő a magyar énekesek: Délhúsa Gjon, Varga Miklós, Kovács Kati, Szánd Judit, Túri Lajos, Berki Tamás, Babits Marcella és Zwolenszki Ferenc. A Super Hits-ekét korábban a Neoton Família készítette, mára átadták a stafétabotot egy másik teamnek. A lényeg az, hasonlítson teljesen az eredetire az „indigózott” dal. Á Favorit-os Super Hitsen így is van: a Pét Shop Boys, Madonna, Boy George, a Modern Talking, a Spanga, Bilgeri és a többiek slágerei jó szórakozást nyújtanak magyar módra is. A Locomotív GT vadonatúj nagylemezzel jelentkezett. Vagy mégsem? Az 1974-es amerikai turnéjuk idején angolul rögzített albumot adta ki a Favorit. Ajánlatunk negyedik lemeze sem magyar nyelvű tehát. Ez a legendás lemez végre itthon jelent meg, tudniillik Amerikában nem adták ki, a szalagok után is sokat kellett kutatnia a kinn élő Laux Józsefnek. Az akkori ABC Record stúdióban felvett — főképp Kovács Kati hajdani nagylemezén megismert — dalokat tavaly keverték újra az MHV stúdiójában. így lett tehát újszerű, korszerű hangzású a sokat emlegetett LGT- album. Érdekességnek, zenei csemegének nagyon jó a tizennégy évvel ezelőtti összeállítás, ám kitartóan várjuk az 1988-as, friss LGT-albumot is!
