Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 10. A magyar királyság megalapítói A magyarság élettörténetének alaku­lását az idők folyamán több jelentős esemény és személyiség fellépése hatá­rozta meg. Ezek hatását, következmé­nyeit a nemzet ma is érzi, hiszen törté­nelmének s nem ritkán fennmaradásá­nak napjainkig érvényes példát, útmu­tatást adtak. Miután Árpád népe bezúdult a Kár­pátok hágóin és birtokba vette e he­gyekkel koszorúzott medencét, megál­lapodott. Itt letelepedve folytatta állat- tenyésztő, halászó-vadászó és földet művelő foglalkozását és megkezdte zsákmányszerző kalandozásait nyuga­ton is. Ezek nemegyszer szövetségesi megbízásból lefolytatott büntető hábo­rúk is voltak, amelyben a hasznot a préda jelentette. Ez a jelenség csaknem természetesnek mondható, mert a no­mád állam életfeltétele a külső zsákmá­nyolás volt. Amit ugyanis otthon nem tudtak megtermelni, előállítani, azt csak a martalékból, illetve annak ellen­értékéből szerezhették meg. A 933. évi merseburgi, majd a 955. évi lech-mezei (augsburgi) vereség után a törzsfőknek be kellett látniuk, hogy a nyugati vadászterület életveszélyessé vált. Ezután az orosz szövetségben ví­vott Bizánc elleni harcokban vezették le tettvágyukat s gyarapították a nemzet­ségek vagyonát. Az új hazában idegen nemzetek közé ékelt magyarság tehát nyolc évtizeden át állt harcban Európa népeivel, mígnem a fejedelmi széket 970- ben elfoglaló Géza (meghalt 997-ben) belátta, hogy népének sürgősen szüksé­ge van a békére. Letiltotta a bizánci ka­landozásokat is és „ ... figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem ked­velt ...” olvashatjuk az 1077 körül írt, Szent István életét előadó, úgynevezett „Nagyobbik legendádban. Géza fejedelem tehát — aki koráb­ban sohasem kedvelte a fegyvernyug­vást, mondja a Szent László királyunk utasítására megírt Nagyobbik legenda szerzője —, államférfiúi bölcsességében a szomszédokkal, volt ellenségekkel próbált meg kibékülni s velük barátsá­gos viszonyt fenntartani. Géza ugyanis még időben felismerte, hogy a nyugati császárság már-már megsemmisítéssel fenyegette a magyarságot. A túlsó ol­dalon viszont Bizánc tárt karokkal és békülékenyen fogadta a magyart is, mint annyi más török—szkita népet. Könnyen tűnhetett úgy Gézának, mintha Bizánc lenne a megmentő. Ha Géza akkor kelethez csatlakozik, eléri közvetlen célját, a megmenekülést a nyugati veszedelemből. De hogy mi­lyen áron, azt megmutatta a bolgár— török példa: Bizánc először a nemzeti­séget, azután államiságát vette el a segí­téségért hozzá fordulónak. Mindezt átgondolva Géza a nehe­zebb utat választotta. Követeket kül­dött Ottó német—római császárhoz, akitől nyugati, tehát római katolikus püspököt kapott, s aki elindította a hittérítést Magyarországon. Később, 996-ban, a nyugati kapcsolatok meg­szilárdítására Géza feleségül kérte Ist­ván fia számára Henrik bajor herceg lányát, Gizellát. Ugyanekkor „ . . . összehívta Magyarország főem­bereit és az utánuk következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy ural­kodjék őutána és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette. Ezek után betelvén napjai, az Úr megtestesü­lésének 997. esztendejében e világ ha­szontalan viszontagságait égi örömmel cserélte föl...” — írja a Nagyobbik legenda. Ezekkel az eseményekkel új korsza­ka kezdődött a magyarság történeté­nek. Géza előfutára volt Istvánnak, mint a Karolingok uralmát megalapo­zó Kis Pipin Nagy Károlynak. Az utat, amely a magyarság megmaradását je­lentette, Géza fejedelem ismerte föl, de István jelölte ki és járta végig népével. S ez az út tövises és sokszor keserves volt. István fejedelemnek először atyja központosító törekvéseit kellett foly­tatnia, hogy biztosítsa egyeduralmát és a lazán kapcsolódó nomád törzsek szö­vetségéből szilárd és egységes államal­kotó nemzetet kovácsolhasson. A munka nehéz volt. Véres belső har­cok árán lehetett csak megdönteni a törzsfők és a zsákmányoló hadjáratok során meggazdagodott kapitányok ha­talmát, kiterjeszteni Árpád vezér tekin­télyét mind a hét törzsre. Ami nem ment szép szóval, ment erőszakkal, katonai hatalommal, hi­szen már a költő Zrínyi Miklós is meg­állapította: „Az mi régi szent István királyunknak koronája semmi a pallo­sa nélkül”. Először a somogyi nagyúr rokont, Koppányi győzte le véres csatában Veszprém alatt. Testét — 998-ban a magyarság korabeli jogszokásának megfelelően felnégyelték és „ . . . egyik részét küldé (István) esztergomi kapu­ra, az másodikat Veszprimé, az harma­dikat el-fel Győré, az negyediket el-bé Erdélyben ... — írja a Karthauzi Név­telen Bódogságos Szent István királ- nak innepiről című művében a XVI. század elején, — s ott kifüggesztették”. Koppány után a Tiszavidék besenyők­kel kevert törzseire, valamint a Maros —Tisza—Duna négyszögén és Erdély­ben uralkodó Ajtony—Gyulára került sor, kinek székhelye Gyula-Fehérvár volt. Ez a törzsfő a bizánci politikának volt előharcosa. 1002-ben, 1003-ban el­szenvedett veresége a később görögke­letinek nevezett vallás terjedését vég­képp megakasztotta. De már előtte, 1000 őszén megérke­zett Asztrik apát II. Szilveszter pápa koronájával s 1000 karácsonyán „ . . . István királlyá választatott s az olajkenettel felkenve a királyi méltóság diadémájával szerencsésen megkoro­náztatott ...” —, olvassuk a Nagyob­bik legendában. Eldőlt tehát a vita Bi­zánc és Róma, kelet és nyugat között. István — korszerű, nyugati frank mintára — hozzálátott az ország igaz­gatásának megszervezéséhez, a római katolikus egyház irányításával pedig a kereszténység elterjesztéséhez. Állam- szervező, államalapító munkája sikeres volt. Első koronás királyunk 1038. au­gusztus 15-én hunyt el, és munkásságá­ért 1083-ban avatták szentté. Dr. Csonkaréti Károly Élethalálharc A profizmust minden apró részleté­ben szívesen fitogtató műfaj eredeti da­rabjaival és gyakrabban látható után­zataival szemben az új francia sci-fi a merészebb és kockázatosabb utat vá­lasztja: sorra lemond minden eszköz­ről, amit ma e filmtípus elengedhetetlen tartozékaként tart a néző számon. Le­mond a színekről is egy másféle érzé­kenységű árnyalatgazdagság nevében. Nem száműzi ugyan teljes mértékben az akciót és a vért, de úgy tűnik, csupán azért, hogy annál merészebb ellenpont­ként kísérjék a főszereplők egymással és a tárgyakban még létező világgal folytatott, érzékeny metakommuniká­cióját. A történet szerint nincs is másra le­hetőség, ugyanis a földet megtörhetet- lennek tűnő csend üli meg. Nem derül ki pontosan, milyen katasztrófa tör­tént, mint ahogyan az sem, hogy az emberek hangképző szerveit érte-e va­lami speciális károsodás, vagy inkább az emberi beszéd épült le; annyi azon­ban bizonyos, hogy a két főszereplő férfi a legbensőségesebb pillanatokban igen nagy erőfeszítéssel és megindító igyekezettel próbálják szájukat hangok vagy talán szótagok kiejtésére igazíta­ni. Á párbeszédkísérlet provokálója az idős orvos, aki az erődként szolgáló, lerobbant kórház falai között mint sejteni lehet - a civilizáció egyik leg­utolsó gesztusaként már egyedül hasz­nál az étkezéshez asztalkendőt, s aki egy lehetséges kultúra első állomása­ként a fehér paravánokra barlangrajz- szerű vázlatokat firkál. A sérülten érke­ző fiatal ugyancsak egyike a néhány kivételnek, akik még normálisan érez­nek és alkalmazkodnak a megcsonto­sodott, brutális világban. Luc Besson, a forgatás idején mind­össze huszonhárom éves rendező hor­ror-előállítási módjára jellemző, hogy a fiatal nőből — alaposan felcsigázva az érdeklődést — több egymást követő alkalommal csak a cellaablakon ételért kinyúló kezét mutatja meg. Jóval ké­sőbb, megerőszakolása, meggyilkolása után egy már-már tárgyi hűvösségű, majdnem „absztrakt konstrukcióként” láthatjuk viszont. A Pierre Jolivet által játszott hős meg sem próbál emlékez­tetni a hasonló tematikájú szuperpro­dukciók hőseire, egy szimpatikus, de mindenben átlagos figuraként „csak” arcával kell kifejeznie, mit,'hogyan és mennyit érez. Ábban a végső határ- helyzetben, amely a XX. századvégi né­ző (és olvasó) számára sokszorosan is­merős és nyugtalanító — akár a leépü­lés, akár a megsemmisülés belátható távolságon belüli drámájának színtere­ként is. Ott kísért — többek mellett — például Beckett is a kényszer szülte alapszituációban, amelyben a hősnek játszania kell. hogyha már nincs játék, hisz minden választás rossz, így az asz­talra dobott valamennyi kártya is csak egy az öngyilkos választások közül. A francia eredetiben Az utolsó csata címet viselő alkotás legfőbb értékét ta­gadhatatlan erényei mellett sem jelkép- rendszerének eredetisége jelenti, hanem az a lenyűgözően erőteljes, rendhagyó- an kevés eszközzel előállított atmoszfé­ra, mellyel a következetes gondolati rendszert a névtelen, hangtalan szerep­lők játéka segítségével egységes, csupán zörejekkel ható, fekete-fehér képi vi­lággá emeli. Károlyi Júlia Középkori temetkező­helyre bukkantak Építkezés közben egy nagy kiterjedésű középkori temetkezőhelyre bukkantak a hajdani várfalon kívül Pécsett, a mai Zsolnay Vilmos út mellett. A régészek véleménye szerint a sírok száma több százra tehető, közülük jelenleg több mint hatvanat tártak fel. A szabályos sorokban elhelyezkedő sírokban különös, kb. 10-20 centiméteres földpadkák vannak, ' amelynek funkcióját a további kutatás során igyekeznek tisztázni a régészek. (MTI-Press) fiatalokról - fiataloknak SOK VOLT A FORMALITÁS A Krímben is megújul a Komszomol • A krími küldöttség: balról Irina Tkacsenko, a Komszomol Krím Területi Bizottságának nemzetközi kapcsolatokkal fog­lalkozó munkatársa, Tatjana Bilivszkaja, a bizottság titkára és Alekszandr Gnvipa, a Komszomol Csernomorszk Kerületi Bizottságának titkára. (Méhesi Éva felvétele) A közelmúltban megyénkben tartózkodott a Komszomol Krím Területi Bizottságának delegációja, amelynek vezetője Tatjana Bilivszkaja volt. A terü­leti bizottság titkára elmondta, örömmel fogadta el a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsá­gának meghívását, mert ezzel még jobban elősegíthetik a két testvéri szövetség fiataljainak a kapcsolatteremtését. Ennek első megnyilvánulásaként meghivást adott át a megye ifjúkommunis­táinak arra a rendezvénysoro­zatra, amelyet októberben ren­deznek a Komszomol megala­kulásának 70. évfordulója al­kalmából. — A Szovjetunió politikai éle­tében tapasztalt új szellem ho­gyan hat az ifjúsági mozgalom­ra? — kérdeztem a titkártól. — A Komszomol életében az 1987-ben megtartott XX. kong­resszus volt a választóvonal, ahol nyíltan és őszintén elmondták, hogy a szövetség korábban nem tett meg mindent a saját területén, sok volt a formalitás — válaszolta. — Ez a hangnem addig ismeretlen volt a kong­resszusok történetében. A választott küldöttgyűlés átértékelte a munkánkat és meghatározta a fő irányvonalakat. Cél, hogy minél nagyobb mértékben bevonjuk a Komszomol-tagokat az ideológiai tevékenységbe, a munkára nevelésbe. Például Ifjú mesterek cím­mel versenyt hirdetünk különböző szakmákban, hogy a fiatalok összemér­jék a szakmai tudásukat, tapasztalato­kat szerezzenek. —- A reformtörekvések mennyiben könnyítették meg a munkájukat? — Azzal, hogy szabadabb légkörben dolgozhatunk, szervezhetünk, jelentő­sen könnyebbé vált a munkánk. Óriási a változás például a tagfelvétel rendjé­ben. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a XX. kongresszus után nagyobb jogo­kat kaptak az alapszervezetek, tehát ezentúl itt is elbírálható, ki léphet sora­inkba. A tagdíjjal is jobban gazdálkod­hatnak, most már nem központi elszá­molás alá esik, és ezáltal több jut a kisebb közösségeknek, amit értelmes dolgokra felhasználhatnak. — Nőtt vagy csökkent a komszomo- listák létszáma? — Csökkent, de ez nem jelenti az ifjúsági szövetség tekintélyének csök­kenését is. Inkább minőségi változást jelent, méghozzá pozitív irányban. A valamivel kisebb taglétszámmal még hatékonyabb ifjú­ságpolitikai munkát sze­retnénk végezni. — Ezek szerint meg­szűntek a gondjaik? — Sajnos, nem. Elég ha csak a lakáskérdést hozom szóba. Az ifjúsági lakásépítkezéseket a Komszomol irányítja. Szeretnénk elérni, hogy minél többen költözhes­senek új otthonba, ezért jelentősebb mértékben kívánjuk támogatni a fi­atalok ilyen irányú tö­rekvéseit. — Milyen lehetősége­ket Iát a krími és a Bács- Kiskun megyei ifjúsági szövetség kapcsolatának fejlesztésére? — Az itt szerzett ta­pasztalatok is meggyőznek arról, hogy érdeklődnek irántunk a megyében élő fiatalok, kíváncsiak ránk. Ugyanez el­mondható rólunk is, hiszen egyre töb­ben szeretnének Bács-Kiskun megyébe látogatni. Odahaza természetesen be­számolok az itt szerzett benyomásaim­ról. A jövőben még szorosabbá kíván­juk fűzni kapcsolatainkat, előzetesen minden programot konkrétan megbe­szélünk a KISZ Bács7Kiskun Megyei Bizottságával. Tervezzük a többi kö­zött dolgozó fiatalok cserelátogatását, ismerkedjenek meg ifjúsági klubjaink­kal, alapszervezeteinkkel. Legközelebb a Komszomol ünnepségére várjuk a Bács-Kiskun megyei küldöttséget. (temesi) KÓRHÁZBÓL A PÁLYÁRA r Ujrakezdte. . . Keserves hónapokat élt át egy fiatal kecskeméti sportoló. Bőtös Margit, aki sokáig csak reménykedett abban, hogy újra pályára léphet. Tavaly év elején érezte, hogy egyre nehezebben bírja a dereka a terhelést, fájdalmakkal jár minden mozdulat. Nem maradt el az injekciókúra, a Dutép SC röplabdázó- jának azonban ez csak ideig-óráig je­lentett megoldást... — Orvos orvost követett, nem akar­tam belenyugodni, hogy nem csökken a fájdalmam — rnpndta Bőtös Margit. — Végül is a spőrtkórházban kivizsgál­tak és csigolyaívnyúlvány-szakadást ál­lapítottak meg. Nagyon elkeseredtem, szinte biztos voltam benne, hogy nem folytathatom tovább a sportolást, de ebbe sem akartam belenyugodni! Keze­lésekre jártam, tavaly augusztusban műtötték meg. Szerencsére sikerült az orvosi beavatkozás és ez újra visszaad­ta a hitemet. Folytathatom a sporto­lást. — Ezután meddig pihentél? — Hónapokig tétlenségre voltam ítélve. Ettől talán még jobban elkese­redtem, mint korábban. — Hogy bírtad ki meccsek nélkül ezt az időszakot? — Miért „hallgatott" ilyen sokáig? — kérdeztem a ma is fiatalos, 38 éves sztártól. — Négy gyerekem van (2,4, 15 és 18 évesek) és számomra a legfontosabb a családom — felelte. Isié of Man szige­tén élek feleségemmel és fiaimmal, illet­ve leányaimmal, elvonultan a világtól. Jót tett ez a néhány év pihenés, kicsit feltöltődtem. — De a karrierjének nem használt. — így igaz, újra ki kell harcolni a népszerűséget, ami nem könnyű. De úgy érzem, hamarosan sikerül. — Milyen érzés egy volt sztárnak, hogy elfelejtették, ritkábban játsszák a számait? — Ez a kérdés engem nem foglalkoz­tat, mert egykori sikereimből jól élek és boldog vagyok a családommal. Most jön ki az új nagylemezem, ettől sokat — Nagyon nehezen. Néha azért el­jártam edzésekre, mérkőzésekre és néz­tem a lányokat. Nem volt könnyű látni őket, ahogy könnyedén mozognak, ne­kem pedig minden mozdulat nehezem­re esik. Sokat úsztam, hogy erősödjek. — Mikor kezdhetted el az edzéseket? — Decemberben, pontosan egy év után, hogy utoljára labdába ütöttem. Pályára viszont csak az idén januárban léphettem, a Szeged ellen „mutatkoz­tam be”. — Ilyen hosszú kihagyás után milyen érzés volt? — Alig vártam ezt a pillanatot. Igaz, csak égy szettet játszottam, de az is jólesett. Február közepétől lettem fo­kozatosan kezdőember a csapatban. Egyre jobban érzem a labdát. — Erőnléttel is bírod a megterhelést? — Igen, állandó javulást érzek és a derekam se fáj. A gerincemet kell meg­erősíteni, de mindent megteszek azért, hogy újra a régi formában játszhassak. Bőtös Margit legyőzte fájdalmát, be­tegségét. Búcsúzólag azért „lekopog­ta”: — Remélem, hogy nem kell feladni élvonalbeli reményeimet. Bízunk benne, hogy továbbra is hasznára lesz a csapatának. várok. Megpróbálok újra felkapasz­kodni. Ami ezután jön az életemben a zene terén — siker, elismerés — hab a tortán. — Ön könnyű hangvételű dalokat énekel. A magánéletben milyen zenét szeret? — A musicalek a kedvenceim és a negyvenes évek zenéjéért rajongok. Szeretem a vidám dalokat, hiszen az alaptermészetem is ilyen. — Mi van egykori partnerével, Suzi Quatróval? — Nagyon ritkán találkozunk. Ő Londonban él és mindennap szerepel a tévében — beszélget a nézőkkel! Már csak néha énekel. Egyszer azért jó vol­na egy közös dalt előadni, hátha újra a slágerlistára kerülnénk. T. L. Pályázat A KISZ Bács-Kiskun Megyei Bi­zottsága mellett működő középis­kolai és szakmunkástanuló tanács pályázatot hirdet olyan csoportok és személyek támogatására, akik a Kommunista Ifjúsági Szövetség céljait, feladatait, megújulási törek­véseit elősegítik. A pályázattal az a célunk, hogy anyagi támogatásban részesítsük a szűkebb lehetőségekkel bíró városi, iskolai közösségeket, melyek a di­ákság számára hasznos, a KISZ számára politikailag fontos tevé­kenységet végeznek, illetve jutal­mazzuk ezeknek a csoportoknak a vezetőit, akik az iskola, a város éle­tében meghatározóak, tevékenysé­gükkel elősegítik az ifjúsági szövet­ség munkáját. A célra rendelkezésre álló össze­get differenciáltan (5-től 30 ezer fo­rintig), az alábbi szempontok figye­lembevételével ítéli oda a megyei középiskolai és szakmunkástanuló tanács: > Kiemelten támogatjuk azokat a programokat, amelyekben a közös­ség vállalkozik arra, hogy munká­ját, eredményeit nyilvánosság előtt bemutatja, rendezvényük az ifjúság széles köréhez szól. A lehetőségek maximális kiakná­zására törekvő, ötletes, újszerű kez­deményezésekkel fellépő, hagyo­mányteremtő, a diákok aktív rész­vételére számító egy- vagy többna­pos komplex rendezvény legyen. Támogatjuk a példaadó, hagyo­mányápoló, a város diáksága szá­mára nyitott, városi szintű rendez­vényeket, amelyek törekszenek ar­ra, hogy minél több embert mozgó­sítsanak. Több éven keresztül a diákok ér­dekében kiemelkedő munkát végző pedagógusok, társadalmi aktívák elismerésére, jutalmazására, érde­keltségi rendszerének továbbfej­lesztésére fordítjuk. A támogatást — a kért összeg megjelölésével — meg kell pályázni. A pályázat maga a kidolgozott, konkrét programterv és a költségve­tés, melyet a városi diáktanácshoz (ennek hiányában az irányító KISZ- bizottsághoz) kell eljuttatni. A terv­nek tartalmaznia kell ezenkívül a pá­lyázó nevét, címét, OTP- számlaszá­mát, a szervezők, felelősök, védnö­kök és támogatók felsorolását. Pályázatot nyújthat be: minden KISZ-szervezet, középfokú oktatási intézmény, közművelődési intézmé­nyek, DSK, DSE, diákcsoport. A pályázatokat 1988. május 30- áig kell a területi KISZ-bizottságok­nak rangsorolva „megküldeniük a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizott­ságára. Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács Hab a tortán? Chris Norman a Smokie együttessel vált világhírűvé. Nevéhez számos világsláger fűződik, a magyar származású Suzi Quatróval énekelt, az Egymásba gabalyodva című dal szinte valamennyi országban vezette a slágerlistát. A közelmúltban másodszor turnézott hazánkban. Több évi hallgatás után mintha megkopott volna népszerűsége, de újra elkezdte a munkát és most már szólóénekesi karrierre törekszik. Egyik koncertje után szívesen nyilatkozott lapunknak:

Next

/
Thumbnails
Contents