Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

1988. május 10. • PETŐFI NÉPE O 5 A JÁTSZÓTÉR MÉG MEGVAN Villanyszerelők ecsettel Azt mondja a brigádvezető-helyet- tes, eddig nem loptak el onnan semmit. Arrafelé jár reggel-este, ma is látta, hogy megvan minden a játszótéren. A brigádvezető töpreng. Milyen fur­csán vigyorgósak mostanában az em­berek. Néznek az ablakból, nevetgél­nek, hogy néhány meglett férfi pingálja a hintákat. Ki is kiabálnak, hogy jó, jó, de aztán ki lesz az őr? Aki felügyel, nehogy eltűnjön a hintalánc, vagy szét­verjék a mászókát. A brigádvezető mérgelődik. Hát ki vigyázzon a játszó­térre, ha nem azok, akik mellette lak­nak, akiknek a gyerekei odajárnak ját­szani? Tán még őrt is a brigád állítson?! Festékfoltok a ruhán A Bajatex November 7. szocialista brigádjának hat tagja közül négyen vil­lanyszerelők. Járnak mindenfelé a gyárban, sok emberrel beszélnek. Mos­tanában jobb itt a hangulat — mond­ják. Hiába, rögtön érződik, ha egy üzem vezetősége tudja, mit akar. Itt tudják. Most éppen szervezeti korsze­rűsítés folyik a gyárban, meg hurcolko- dás. Átcsoportosítják a gépeket, szer­vezik a nyereségközpontokat. „Profit- center”, az amerikaiak így mondják. Mindegy különben, minek hívják az új szervezetet, csak ne legyen az egyik hé­ten így, a másikon meg amúgy. Itt már eldöntötték, hogyan legyen, és nekifog­tak. Van dolguk a villanyszerelőknek bőven. A Bajatexet, még Finomposztó ko­rában, sokan akarták temetni, csak nem nagyon hagyta magát. Bizonyta­lan helyzet! Babity István, aki hajdani patronálóból lett brigádtag, felcsattan. Mondjon neki valaki a gyapjúiparban egy olyan vállalatot, amelyiknek éppen nem bizonytalan a helyzete. Most mindegyiknek az. Megrokkantak — drága az alapanyag, kevés a pénz is —, pont ilyen időkben, amikor szalad­ni kéne, nem totyogni. Mondom, hogy beszéljünk a játszó­térről. Elém tesznek egy fényképet. Férfiak a mászókán, kezükben ecsettel. Bart a György., brigádvezető-helyettes rautatja a ruháját; még mindig tele van foltokká!ijlíígy járkáltak napokig,-jnjnt az ügyetlen festősegédek. Nevetés az ablakból Azzal kezdődött, hogy a Bajai Váro­si Tanács felhívást tett közzé. Uj játszó­tereket is lehetett volna építeni, de az nagyon sokba kerül. Ennek a réginek a felújításába is besegített a vállalat, adott hozzá anyagot, festéket, miegy­mást. Ennél jobban nem akarta a bri­gád megterhelni a céget. A munkát el­végezték ingyen. Nyemetz László brigádvezető elko- morodik. Csak legalább ne röhögtek volna! Azok ott, az ablakokban. Gú­nyolódtak: minek dolgoztok, előbb- utóbb úgyis tönkreteszik mások! Vajon akkor is nevetnének, ha pénzt kéne ad­ni a játszótér felújítására? Köszönömöt senki se mondott. A brigádnak persze az is elég, ha a tanácsnál megköszönik. Címekre meg nem vágynak. Barta György aztán he­lyesbít. Dehogynem. Szerették volna elérni a Magyar Népköztársaság Kivá­ló Brigádja címet, kétszer föl is terjesz­tették őket, de aztán még hírt se hallot­tak felőle. Pedig jólesett volna, ha leg­alább annyit mondanak, emberek, ti most ezért meg ezért nem kaptátok meg. Próbáljátok jövőre újra, addig is jó munkát. Volt úgy, hogy jöttek, most azonnal szedjetek össze minden papírt, kitüntetést, máris visszük. Aztán egy évig semmi válasz. Mire volt a nagy hűhó? Barta György azt mondja, a brigád­mozgalom hanyatlóban van. A válla­latnál volt .régen versenyfelelős, aki agi­tált, szervezett, összehangolt. Már az sincs. Mondták pedig a vezérigazgató­nak, most talán megérné. Éppen most kellene jobban támaszkodni a brigá­dokra. Babity István szinte csak az orra alatt dörmög, hogy nem ártana változ­tatni a feltételeken sem. Nem a mozi- meg a színházjegyeket kellene gyűjteni, dolgozni kéne! Az jobban segítene a vállalaton. Egy kalap alatt? 1984-ben megkapták a Baja Váro­sért kitüntetést, a Szakma Kiváló Bri­gádja címet is elnyerték. Szerelték a sportuszoda világítását, a gyári bölcső­dét, az antallaposi iskolát. Két éve le­égett az egyik üzemrész, ott megcsinál­ták az új hálózatot. Mindent társadal­mi munkában. Régebben sokat mérgelődtek azon, hogy annyira egy kalap alá vették a különböző brigádokat. A termelő­üzemben dolgozók kicsit ráhajtottak, teljesítették a 130 százalékot, aztán ha­\ »illámszerelők mindenfelé járnak a gyárban. • Barta György, Babity István, Nyemetz László (Pásztor Zoltán felvételei) zamentek. A villanyszerelők meg a szá- badidejüket áldozták. Mégis-a termelő brigádot értékelték jobbnak. Vagy ott volt a Tiszta üzem mozgalom. Ugyan, hogyan lehet a Finomposztót a Bácska Húsipari Vállalathoz hasonlítani, ahol akár enni lehet a padlóról? No jó, azóta változtak a szempontok. Az átlagkor­szak talán végétért. A lelkesedés viszont alábhagyott, mondja erre Nyemetz László. Egyre kevesebb az olyan ember, aki hajlandó tenni valamit ellenszolgáltatás nélkül. A mai gyerekek meg ezt látják. Azt viszont nem látják, hogy a régi dolgo­zókat nagyon megbecsülnék. Jön egy új, majdnem többet kap, mint a régi. Na, de jellemző is, kik hagyták itt a bajba jutott vállalatot leghamarább. Akiket csak a pénz kötött ide, elpáro­logtak, amint félteni kellett a jó fizetést meg a nyugalmas munkahelyet. Elmen­tek máshová több pénzért, majd onnan is továbbállnak még többért. Mondta is már magának Babity István, nem kéne neki elmenni egy másik céghez, nagyobb fizetésért? De még mindig itt van. Jursonovics Kálmán, aki eddig csen­desen üldögélt, rábólint. így van ez, a pénz beszél manapság. Új munkahely, géemká, vállalkozás, mellékesek. Élni kell. Ha lehet, nem rosszabul, mint az­előtt. De hol van már a régi lelkesedés?! A mérleghinta ülőkéje Kicsit hallgatunk, aztán Barta György azt mondja, igenis bíznak a megújulásban. A gyáréban is. S ha ez a megújulás, a reform kiterjed a gazda­ság, a társadalom egészére, a brigád­mozgalmat se kerülheti el. Azokat meg elsodorhatná jó messzire, akik rosszul csinálják a dolgukat. Akkor igazán le­hetne bízni. A brigádvezető indulatos. Ez mind igaz, de a meglévő dolgokra is jobban kellene vigyázni. Nem elég, hogy csak dolgozunk, ha azután ellopják, letörde­lik, tönkreteszik! Ez a játszótér is. Nem a gyerekekkel, a kicsikkel van baj, akik tényleg csak játszanak! A nagyobbak - kal meg a felnőttekkel! Hát mi a csudá­nak kell valakinek a mérleghinta faülő­kéje?! Nyemetz László lehiggad, neki­dől a szekrénynek. Amink van, leg­alább azt óvjuk. Még kérdeznék, de délután két óra van. Kezdődik a-vizsga. Elsősegély- nyújtás, magyarázza Barta György. A villanyszerelőnek tudni kell, mit csi­náljon, ha valakit megráz az áram. Ä gyárkapuban egyenesen beleütkö­zünk a doktornőbe és népes kíséretébe. A tolongásban! valaki félrelök, nem szándékosan, de egy pillanat alatt elve­szítem szem elől Nyemetz Lászlót és a többieket. Eltűntek valahol az épület­ben, az orvosnő mögött. A játszóteret viszont meg kellene nézni. Topogok a kapu előtt, aztán el­indulok a buszállomásra. Nem nézem meg. Félek, hogy reggel óta történt va­lami. Hátha elvitték a mérleghinta ülő­kéjét. Talán látták is, ki volt, aki fel­döntötte mászókát. Valaki nézte az ablakból. És .mosolyogva bólogatott: nem megmondtam, hogy kár a gőzért, fiúk? * * * A Bajai Városi Tanács műszaki osz­tályának tájékoztatása szerint a felhí­vásra összesen kilenc brigád jelentke­zett. Tagjaik tizenegy játszóteret festet­tek át, újítottak fel a városban. A No­vember 7. brigád — Nyemetz László, Barta György, Babity István, Jursono­vics Kálmán, Márton Istvánná és Taba Kálmán — az elsők között jelentkeztek, és elsőként fejezték be a munkát. A ta­nács hamarosan elkészíti az értékelést, bár ki tudja, érdemes-e, szabad-e egyál­talán rangsort felállítani. Sokan dol­goztak és sokat. Ma ragyognak a ját­szóterek. Reméljük, holnap is. Magyar Ágnes Mit mutat a HAM-modell? Élelmiszerexportunk jövője Az egyértelmű sikerek és a szinte osztatlan hazai és nemzetközi elis­merés évei után a magyar élelmi­szer-gazdaságnak is szembe kell néznie a fokozódó külpiaci verseny nehézségeivel és a nagymértékű vál­lalati differenciálódás következmé­nyeivel, a nemzetközi fizetőképes­ség és a belső gazdasági egyensúly megőrzésével összefüggő problé­mák, valamint az egyre sürgetőbb környezetvédelmi igények kihívása­ival. Csáki Csaba akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem rektora a magyar élelmiszer-termelési modell — Hungárián Agricultural Model (HAM) — kidolgozásának irányí­tója szerint a magyar gazdaságban a dinamizáló szerepet csak az ipar töltheti be. A lépésváltás kényszere Napjaink Európájában az élelmi­szer-termelés a kétségkívül kedvező hazai adottságok ellenére sem lehet a gazdasági fejlődés motorja. A magyar gazdaság jövője, nemzet­közi fizetési gondjaink enyhülése, a lakosság életszínvonalának növe­kedése elsősorban attól függ, hogy milyen mértékben lesz képes a ma­gyar ipar a lépésváltásra, az export­képes termékek mennyiségének és választékának bővítésére. A HAM-modellel végzett számí­tások — maximum — évi három- százalékos átlagos növekedésre ad­nak lehetőséget. Az elkövetkező 15 év távlatában a várható növekedési ráta a legmagasabb az első ötéves periódusban, később valamelyest csökken. Évi kétszázalékos mező- gazdasági növekedés természeti és gazdásági feltételei azonban min­denképpen adottnak tekinthetők. Erre utalnak az agroökológiai te­herbírásra és a biomassza-erőforrá­saink hasznosítására vonatkozó vizsgálatok eredményei is. Milyen mértékben célszerű ennek a termelési potenciálnak a kihasz­nálása, lemondhat-e a magyar gaz­daság részben vagy egészben a meg­lévő mezőgazdasági termelési lehe­tőségek kihasználásáról? Az ország fizetési kötelezettségei és a magyar ipar helyzete meglehetősen leegy­szerűsítik a választ. Az exportké­pesség maximális kihasználása, a marginális vagy kevésbé exportké­pes termékek kivitele nyilvánvaló­an nem érdeke a mezőgazdaságnak sem. A magyar gazdaság azonban jelenleg igényli ezt az exportot is, nincs olyan ipari termék vagy ter­mékcsoport, amelyik képes lenne az élelmiszerexport marginális részé­nek helyettesítésére. Helyes tehát az a cél, amely to­vábbra is évi 1,7—2 százalékos me­zőgazdasági növekedéssel számol az elkövetkező években. Az exten- zív növekedést — amely a mezőgaz­daságot is hosszú ideig jellemezte — a világpiac ma már nem értékeli. Az új körülmények között a terme­lés bővítését a hatékonyság növelé­sével együtt kell megvalósítani, sőt a hatékonyságnak elsőbbséget kell kapnia a növekedéssel szemben. Mérce: a világpiac Számítások bizonyítják, hogy bármilyen mértékű további agrár­növekedés csak akkor kívánatos á gazdaság egésze szempontjából, ha az párosul a hatékonyság és piacké­pességjavulásával, és lehetővé válik az exporttámogatás fokozatos csökkentése. Mezőgazdasági termékeink mintegy negyede és a növekmény túlnyomó többsége is külpiacokra kerül. A hatékonyság mércéje a ma­gyar mezőgazdaságban tehát csak a világpiac lehet. Ez pedig egyértel­műen csak exportorientált fejleszté­si stratégia alapján érhető el. Valódi exportorientációra és nem minden­áron való exporta van szükség. Je­lenleg ugyanis az export számotte­vő részének hatékonysága ala­csony, piaci pozícióink gyengék. * A magyar élelmiszer-gazdaság a nemzetközi feltételek változásaira csak lassan reagál. Ennek fő oka a világpiac és a termelők közötti kap­csolat nem kellő hatékonysága. Bi­zonyított tény, hogy a mai feltételek között nagy a valószínűsége annak, hogy a termelők által kedvezőnek tartott termékstruktúra nem azo­nos a világpiac által igényelt, célsze­rű exportszerkezettel. A magyar élelmiszer-termelésben az export­központúság inkább csak szavak­ban létezik, és a világpiaci verseny- képesség fokozásához elengedhe­tetlenül szükséges feltételek számos eleme hiányzik. Magas feldolgozottsági szinten A különböző számítási változa­tok szerint a mezőgazdasági alap- anyag-termelés átfogó termékszer­kezete viszonylag megalapozottnak tekinthető. Kifejezi a konkrét öko­lógiai és termelési feltételeket, és nem is lenne célszerű abban alapve­tő változásokra törekedni. Nem mondható ugyanez el az élelmiszer- termelés egészének, és különösen a külpiacokra kerülő termékeinknek az összetételéről. Tudomásul kell venni, hogy a nyers termékekre és feldolgozott tömegárura épülő ha­gyományos termékszerkezet szá­mottevő nemzetközi leértékelődése a mezőgazdaság területén is bekö­vetkezett, bár itt a viszonylagos visszaesésünk kisebb mértékű, mint az ipari termékeknél. Az export áruszerkezetének alapvető átalakí­tása nélkül az agrárexport haté­konysága nem javítható. Kínála­tunkban a magasan feldolgozott, kiváló minőségű, az egyes piacok helyi igényeihez messzemenően iga­zodó termékeknek kell meghatáro­zóvá válniuk. (MTI-Press) ' Számítógépes biofarm EJ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KlSKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE • A biofarm technikusa a para­métereket ellenőrzi a vezérlőbe­rendezés terminálján. GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK Megnevezés 1988. I. negyedév az 1987. I. negyedév %-ában SZOCIALISTA IPAR A termelés a/ 100,8 A foglalkoztatottak száma 97,8 Az egy foglalkoztatottra jutó" termelés a/ 103,1 A megyei székhelyű vállalatok, szövet­kezetek összes értékesítése b/ 113,7 Ezen belül: külkereskedelemnek 110,1 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR A saját építési-szerelési tevékenység b/ 112,8 Az építési-szerelési tevékenységen fog- lalkoztajtott fizikaiak száma v 109,5 Az egyúépítési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaira jutó saját építési-szerelési tevékenység értéke b/ 103,0 mezőgazoasAg Szarvasmarha Sertés állomány az összes gaz­daságban március 31-én 100,0 97,4 A mezőgazdaság árueladása a szocialista kereskedelemnek /mennyiség/ Vágómarha 102,5 Vágósertés súly szerint 97,9 127,7 Tehéntej 102,6 Tyúktojás 118,3 KISKERESKEDELMI ELAOASI FORGALOM Bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 107,4 Vendéglátás 124,4 Ruházati cikkek 103,3 Vegyes iparqikkek 118,8 ÖSSZESEN 114,9 a/ Terméksorok alapján, b/ Összehasonlítható áron. Az úgynevezett biokert vagy biofarm néhány esztendő alatt is­mert fogalommá vált. Művelői be­bizonyították, hogy igen csekélyke területen tudnak dísz- és pihenő­kertet, mellette haszonkertet létre­hozni, s bebizonyították egyszer- ‘ smind azt is, hogy mindenféle vegyszer nélkül is szép termelési eredményeket lehet elérni. Más kérdés, hogy az ilyen biokert bi­zonyjóval több törődést, fejtörést, valamint jóval több szakmai és kétkezi közreműködést követel. Száz évvel ezelőtt a kisgazdaság alig használt a kocsikenőcsön kí­vül gyárilag előállított vegyszert (de talán a nagy sem). Az utóbbi néhány évtizedben azonban megtöbb­szöröződött a vegyszerek mezőgazdasági hasznosítása. Ma már a terme­lés egyik fontos és nélkülözhetetlen föltétele, hogy elegendő és változatos összetételű műtrágya, növényvédő szer, gyomirtó szer, üzem- és kenő­anyag, állatgyógyszer és -tápszer, sőt az utóbbi években már sokféle növekedést és megtermékenyítést szabályozó vegyszer is álljon a terme­lést irányító szakemberek rendelkezésére. A 60-as években kiderült, hogy többféle vegyszer az emberi és állati szervezetben felhalmozódik és súlyos, életveszélyes elváltozásokat okoz­hat. A túlzott és indokolatlan vegyszerhasználatnak rövidesen jelentkez­tek az ellenzői. Egyre fokozódott a félelem a vegyszermaradványoktól, ami egyes nyugat-európai országokban oda vezetett, hogy kezdték több­re becsülni a férges, de nem permetezett gyümölcsöt a tetszetős, de esetleg vegyszermaradványokkal szennyezettnél. Egyes városokban úgynevezett reformüzletek nyíltak, ahol vegyszer nélkül termelt zöldségeket, gyümöl­csöket lehet vásárolni. Számos országban tekintélyes szervezetek alakul­tak — és alakulnak ma is —, amelyek a vegyszerek nélküli termelést írták a zászlójukra. Sokan úgy vélik, hogy a permetezés az egyetlen igazán eredményes eljárás a kártevők, a betegségek leküzdésében. Pedig a modern körülmé­nyek között is számos jól bevált, ökológiai szempontból kifogástalan növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási módszert lehetne jobban hasz­nosítani, melyek ráadásul olcsók, anyag- és energiatakarékosak és gazda­ságosak. Igaz, hogy ezzel szemben általában több emberi munkaerőt vesznek igénybe, ezért elsősorban a kistermelésben, hétvégi kertekben, családi házak kertjeiben hasznosíthatók, ahol a munkaerő mint költség- tényező kisebb problémát jelent. A Mofarmok most már terjednek a Távol-Keleten is. A Tokiótól 30 kilométerre fekvő Funabasi város nagyáruházában próbaüzembe helyez­tek egy számítógépes vezérlésű „zöldségüzemet”, biofarmot, amelyben teljesen vegyszermentesen és a normálisnál kétszer gyorsabban termesz­tik a hagyományosnál ugyan 50 százalékkal drágább, viszont egészsége­sebbnek reklámozott zöldségféléket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents