Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. május 7. • PETŐFI NÉPE • 3 AKIK MEGTERMELIK ÉS AKIK ELADJÁK Hol marad a haszon a zöldségpiacon? T elepülésenként, de olykor üzle­tenként is eltérő képet nyújt a zöldségforgalmazás. Aki fizet a termékekért — a fogyasztó — azt látja, hogy az eladók keze májusban is igencsak rááll az egy vagy két nullával „hizlalt” számjegyekre, mikor az ártáb- . Iájukat írják. Ezzel szemben Szabó Im- rénének, a kiskunfélegyházi 20,-as szá­mú Zöldért-bolt vezetőjének mégis az a véleménye: — Zuhannak a zöldségárak. Észen kell járni, hogy miből mennyit vegyünk eladásra, mert például retekre, karalá­béra és salátára itt nagyon nehéz vevőt találni. 140 forintos paradicsom — 190-ért A félegyházi üzlet abban a helyzet­ben van, hogy még annak az emeletes háznak a lakói közül is szállítanak zöldségféléket eladni, amelynek föld­szintjén árusít. A sclytnesi és a haleszi kiskerttulajdonösok mellett Gátérröl, Makóról és Csongrádból összesen har­mincán hozzák ide termékeiket. Nélkü­lük bajban lenne Szabóné és két másik eladótársa, hiszen a Zöldért hiába je­lent egyfajta „fogódzót” az üzlet szá- . mára, a vállalatnál átvett termékekre a vásárlás után csak egy nap múlva szá­míthatnak. A továbbértékesített para­dicsom mennyiségét sem mindig ők ha­tározhatják meg. Tíz kilogrammnál ke­vesebbet nem rendelhetnek, hiszen máskülönben nem érné meg a vállalat­nak elhozni Szentesről az árut. Ami viszont az árzuhanást illeti, arról az a véleményünk, hogy az nem egyéb ér­zékcsalódásnál. —- Holnap húsz kilogramm paradi­csomot hoznak Szentesről — mondja Szabó Imréné. — Kilónként 140 forin­tért vesszük át, és 190-ért — a vállalat által ajánlott áron — adjuk tovább. Ajánlott ár . ..? — Ez azt jelenti, hogy május 5-étől például egy kilogramm karfiolnak 89 és az uborkának 45, egy csomó zöldhagy­mának 4 és egy darab tölteni való, első osztályú fehér paprikának 10 forint az alsó határa, fogyasztói árat véve ala­pul. Ettől viszont, ha jobb minőségű egy-egy termék, fölfelé tíz százalékkal eltérhetünk. S el is térnek! Hiszen melyik kereske-. dő ellensége a saját zsebének? • Paradicsom — még mindig 210 forintért. Alku nincs! Kecskeméti vásárcsarnok — kora délután. Belül akár egy színház nézőte­re, előadás után. Reggel érdemes ide jönni, akkor még „működik” valahogy a piac. Most? Két kiskereskedő és egy kistermelő kínálja portékáját. Látom: Farkasék nál van paradicsom is, 200 forintért. Azt mondják, 180-ért vették. Kistermelő néni szomszédjuk öt kis ret­ket tett egy-egy csomóba. Az ötből négy repedezett. Nyolc forintért adná, de szerintem, 1,50 is sok érte. No, majd a Kossuth téri élelmiszer- üzlet mellett, a sétálóutca elején árusító zöldségesnél hátha több szerencsével járok. Vennék szép földiepret — 250 forint egy kilogramm —, de a pénztár­cám visszahúz. Nem kíván megnyílni az egyébként gusztusosán piros, nagy­szemű, ám mégiscsak 210 forintos szentesi paradicsom „láttán” sem. Az alatta levő sorból megfelelne a túlérett is. Kérdezem a kiszolgálót: — Az mennyi? — Száznyolcvan forint. — Adja .olcsóbban? Vinném, csakhogy mentsem az árut a teljes elposhadástól. Azonban nem számolok az ártartás mindenáron far­kastörvényével, mert az eladó nyom­ban kitér az alku elől. —- Nem lehet! Hát ha nem . nem. Egyébként is már várnak néhány kisgazdaságban, hogy végre a termelők is elmondhas­• Hogyan lehetne javítani a fogyasztók ellátását és mérsékelni az árakat? Égy, ha mindenütt jól szerveznék, a lakosság árukercsletéhez igazítanák a mezőgazdasági termelést — hallottuk Kovácséknál. (Méhes! Éva felvételei) sák: ők a kereskedelem mögötti vonal­ban hogyan dolgoznak, s milyennek lát­ják a piacot? Elmarad a termelés a kereslettől Kovács László Belsőnyírből — amellett, hogy 25 hektárra való paradi­csompalántát gondoz fólia alatt a He- tényegyházi Egyetértés Szakszövetke­zetnek —, három kecskeméti áruház­nak és a piacon szokott zöldségféléket és palántákat eladni. Számára jó érté­kesítési lehetőséget elsősorban a három üzlet jelent, amelyekkel évekre vissza­menő a kapcsolata. Hogy mivel lehetne javítani a fogyasztók ellátását és mérsé­kelni az árakat? Azzal, ha mindenütt jól szerveznék, s a piachoz, a lakosság árukeresletéhez igazítanák a mezőgaz­dasági termelést. Sipka Mihály Hetényegyházán úgy ítéli meg: — A kereskedők minden zöldség- vagy gyümölcsfélét féláron akarnak megvenni. Ezért bontottam föl a szer­ződésemet is a Zöldérttel. Inkább ma­gam viszem az árut a piacra és a bol­tokba. Legutóbb 7 ezer gyönyörű salá­tát adtam el Kecskeméten, 6 forintért fejenként. Nyáron Sopronban árulok, mivel ott olyankor jobban fizet a piac. Vasárnaptól kedd estig megvesznek tő­lem 6 mázsa paprikát. A bevételhez nem ingyen és nem ke­vés munkával jut hozzá Sipka Mihály. Három zsák osztrák műtrágyáért 5 ezer forintot fizetett. Tíz dekagramm HRF paprikamag 4 ezer forintba ke­rül. A termelőeszközök ára is sokat emelkedett. Nyolcezer helyett 15 ezer • Sipka Mihály felbontotta szerződését a Zöldérttel. forint egy motoros kapa. Hasznos lehet tehát minden olyan termesztési mód­szer, amellyel hamarább megtérülhet a befektetése. Fehérpaprikából például két tövet ültetett egy helyre; így majd dupla termést várhat. Kecskemétre vagy a Bosnyák térre? Fekete András és felesége Jakabszál- láson lakik. Hétközben mégis a kun­szállási határban találjuk őket. Ott mű­velnek egy 200 négyszögöles kertet. Az első szedésű vajretket csomózzák, hogy majd a Bosnyák téri, vagy a kecskeméti piacon értékesíthessék. — Mire számítanak? — Arra, hogy 6—8 forintért el tud­juk adni csomóját — válaszolja a zöld melegítős, barna arcú férfi, s míg pihen egy keveset, tovább sorolja: —- Nyolc­van mázsa trágyát hozattam ide tavaly 2 ezer forintért. Négyszáz forintot fizet­tem a szántásért. A bátyám lovával boronáltam. A talajfertőtlenítő és a nö­vényvédő szer 1600, egy liter vetőmag meg ötszáz forint. A csomózásért is fizetni kell, ha mi ketten már nem győz­zük. Üzemanyag, autókopás, korai ke­lés, késői fekvés .. . szóval, nem olyan könnyű a kereskedelem mögött ez a második vonal: a termelés sem! Üresedő pénztárcájukat nézegetve panaszkodnak a fogyasztók: magasak a zöldségárak. A hetényegyházi terme­lő szerint: a kereskedők mindent fél­áron akarnak megvenni. A jakabszál- lási retek termesztő házaspár Kunszál- > láson szinte éjt nappallá téve dolgozik,' hogy eljuthasson az első terméssel a piacra. Akkor hát hol marad a haszon? Kohl Antal INTÉZKEDÉSEK, VÁLASZOK Mi lett a falugyűlési javaslatok sorsa? Két hónapja már, hogy az utolsó falugyűléseket is megrendezték. Mégis érdemes visszatérni a téli, koratavaszi rendezvénysorozathoz. A községi fóru­mok eredményessége ugyanis nem csu­pán azon mérhető le: hányán vettek részt, milyen pezsgő vita folyt. Leg­alább ilyen fontos, hogy mi valósul meg a felvetett javaslatokból. Van-e visszhangja, érezhető hatása az állam­polgárok közérdekű, jobbító szándékú felszólalásainak? A községi tanácsok az elmúlt hetek­ben sok helyen áttekintették, milyen ' intézkedések születtek a falugyűlések nyomán, megkapta-e mindenki kérdé­sére á választ. Persze jócskán hangzot­tak el olyan felvetések is, melyek nem a helyi tanács hatáskörébe tartoznak. Ezek sorsát sem bízták a véletlenre. Több csatornán is eljutottak a címzet­tekhez. A kérdéseket, melyekre helyben nem találták meg a választ, a Hazafias Népfront megyei bizottságán össze­gyűjtötték, s szakterületek szerint cso­portosítva továbbították az illetékes megyei szervezethez. A visszaérkező válaszokból, a falugyűlési javaslatok alapján hozott intézkedésekből gyűj­töttünk össze egy csokorra valót. * * * A legtöbb kérés, javaslat a kereske­delem és a közlekedés címére érkezett. Nagybaracskán például többen is kifo­gásolták a kenyérellátást és a választék bővítését kérték. A megyei tanács ke­reskedelmi osztálya vizsgálatot végzett ez ügyben, s megállapították, hogy va­lóban jogos a lakossági vélemény. így á Csátalja és Vidéke Afész, valamint a Bajai Sütő- és Édesipari Vállalat a „hi­vatalos” oldalról is ösztönzést kapott, hogy megtegye a megfelelő intézkedé­seket. Annak idején mi is hírül adtuk tu­dósításunkban, hogy Dúsnak lakói nem tartják megfelelőnek a helybeli üz­letek nyitvatartását, és különösen az áfész által üzemeltetett abc-bolt műkö­désével elégedetlenek. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a település kereske­delmi hálózatát a Kalocsai Áfész-hez kellene csatolni. Ennek lehetőségét — a Meszöv-vel közösen - ; most vizsgál­ják. Újteleken egy rossz bolti pénztárgép. Foktőn a déligyümölcs hiánya adott okot falugyűlési felszólalásra. Apró ügyek ezek, ám megoldásuk nagyban hozzájárulhat egy-egy község lakóinak jó közérzetéhez. * * * Az autóbuszközlekedés, az utazási igények és a menetrend összehangolása visszatérő falugyűlési téma. Különösen azokon a településeken, melyek nem forgalmas főútvonal mellett fekszenek. Tabdin vasárnap délutáni járatot kértek, mivel sok a kollégista diák, akik ilyenkor utaznának vissza a gyak­ran távoli iskolába. A megyei tanács közlekedési osztálya kedvező fejle­ményről adott tájékoztatást: a Kunság Volán a helyi tanáccsal történt egyezte­tés alapján a Kecskemétről Császártöl­tésre közlekedő autóbuszát vasárna­ponként „betéríti” a községbe. Erről a buszról azután Kiskőrösön átszállhat­nak a diákok a távolsági járatokra. Tass és Kunszentmiklós között a helybeliek indokoltnak tartották egy 11 óra körüli járat beállítását. A Volán Vállalat nem zárkózott el, de még nem döntöttek új járat indításáról. A hajósiak azt vetptték fel, hogy a községen áthaladó közút padkája nincs legyalulva, esős időben nehéz a közle­kedés. A közúti igazgatóság illetékes főmérnöksége jelezte, hogy az átkelési szakaszon május 31-éig elvégzik a pad­karendezést. A helybeliek könnyen meggyőződhetnek az ígéret megtartá­sáról, elég kilépniük az utcára. * * * A SZÜLŐK, ÜZEMEK ISMÉT SEGÍTENEK A második 15 év a lajosmizsei óvodában Több mint 88 éve, 1900. január 23-án je­lent meg a Lajosmizsei Közlöny mutatvány- száma,. amelyben egyebek között azt írják — Szózat Lajosmizse hölgyeihez címmel —, hogy a belterületen 200 óvodás korú gyerek van, óvoda mégsincs. A szózat azonban jó időre hatástalan maradt, mert az első óvodás csoport 1925-ben alakult meg, jóllehet óvoda létesítésére már 1891-ben törvény kötelezte a községeket. Mindezt dr. Csire Gézáné vezető óvónő egyetemi szakdolgozatában olvastam. Régen sem volt tehát minden olyan egyszerű. Egy másik dokumentumból az szűrhető le tanul­ságként, hogy lelkesedéssel, hozzáértéssel, a jó ügynek támogatókat szerezve viszont nagy eredményeket lehet elérni. Ez a másik dokumentum egy összesítés, amely tartalmazza az elmúlt 15 esztendő la­josmizsei óvodai mérlegét — számokban, címszavakban, a közreműködőkkel. Tizenöt évi koordináció, mondhatjuk közkeletű mű­szóval, amelyből minden érdekelt tudja, mi­ről van szó. Arról, hogy aki teheti a helybéli , vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok közül, az segíti az óvodát. Kevésbé pénzzel, inkább anyaggal, munkával. Amint dr. Csire Gézáné elmondta, a más­fél évtized alatt 4,5 millió forint volt a társa­dalmi munka értéke. Ez persze nemcsak úgy semmire jött össze, hanem konkrét, jól meg­határozott célokra. Mert itt minden eszten­dőnek megvan a maga koordinációs felada­ta. Az idén például felszedik a nagy terasz burkolatát, újra készítik a megrongálódott mellvédfalat, rendbe teszik a fajátékokat, át­festik a lubickolómedencét. Ilyen s ehhez hasonló összefogással épül­tek a babaházak, a kerti utak, a térbeton, s a medence is, amihez külön kutat is fúrtak. A jó tervezés és szervezés volt az alapja an­nak is, hogy három év alatt teljesen felújítot­ták a Rákóczi úti óvodát. Néha még a vélet­len is segített, például a felsőlajosi intéz­ménynek. Egy Lajosmizsén üdülő svájci üz­letembernek annyira megtetszett az az óvo­da, hogy 150 ezer forintot küldött — valutá­ban. Egyetlen kikötése volt — a pénzt a felsőlajosi létesítményre kell költeni. Az éves költségvetésből komolyabb fej­lesztésre, bővítésre nem is nagyon futná, hi­szen azt elviszi a bér, a fűtés, világítás, étkez­tetés. Időközben a központi óvodát is meg­nagyobbították, s együtt a három intéz­ményben immár 13 csoportot kelleti kialakí­tani. Helyi sajátosság, hogy mivel a nagyköz­ségben nincs bölcsőde, minicsoportot is indí­tottak — idén már kettőt is — a kél és fél éves gyerekeknek. Az óvoda így tudja viszo­nozni az üzemeknek, intézményeknek a se­gítséget. Hogy ha valahol szükség van a kis­gyerekes anyák mielőbbi munkábaállásra, akkor felveszik az apróságot, mégha nem is érte el az óvodai korhatárt. így aztán nyu­godtan dolgozhatnak a szülők, jó helyen tudhatják csemetéjüket . Ez az egyik fő ok, amiért rendszeresén és hathatósan támogatják a helybéliek az óvo­dát. S tudják, hogy jó helyre megy a segítség, hiszen az óvoda dolgozói is kiveszik részüket a létesítmény csinosításából, vásárlás helyett maguk készítenek játékokat, szabnak-varr- nak — nemcsak a kevésbé mozgalmas nyári időszakban, hanem évente külön meghatá­rozott napon társadalmi,munkában is. Ha pedig a szülőknek szervezik meg a munkát — legközelebb május 7-én, szombaton jön­nek ráérő édesapák és anyák ásóval, lapáttal, gereblyével —, akkor az óvoda dolgozói ké­szítik el a szerény reggelit, ebédet. A nemrég megtartott idei koordinációs megbeszélés részben a szokásos, részben for­mabontó volt. Ugyanis az elmúlt 15 év közös munkájának tiszteletére aprócska jubileu­mot köszöntöttek, s meghívták az összes ad­digi közreműködőt a rendezvényre. Ez alka­lomra készült el a leltár is, amelyben az a bizonyos 4,5 millió forint szerepelt. De az ünnepi program egyúttal a szokásos munka- értekezlet is volt, hisz a tavalyi esztendő érté­kelését követően két további napirendi pon­tot is megtárgyaltak. Mégpedig: mire lesz szükség idén az óvodában, és a feladatokból ki mit vállal. Az óvoda vezetőnője nagyon precíz, kitű­nik ez a múltban is gondosan vezetett és megőrzött kimutatásaiból, de abból is, hogy nemsokkal a tanácskozás után már készül­nek is a külön szerződések aláírással, határi­dővel. S persze megy a munka. Ottjártamkor éppen telefonált az egyik kisiparos, hogy a héten jön a medencét festeni. Kérdésemre: menedzser vagy neveló-e in­kább dr. Csire Gézáné, a válasz egy mosoly kíséretében a következő: is-is. Amikor szük­séges, akkor szervez, így teremtve meg az eredményes szakmai munka feltételeit, s azt, hogy a gyerekek szép környezetben, jól érez­hessék magukat. Egyébként pedig nevelő, de olyan, aki hagyja önállóan dolgozni kolléga­nőit. S ha az idén befejezi az egyetemen a pedagógiai szakot, akkor is hű marad az óvodához. Ez a szívügye. És a koordináció­ban még csak most kezdődik a második 15 esztendő. Váczi Tamás Több olyan kérés, javaslat is elhang­zott a falugyűléseken, melyekre nem érkezett biztató válasz. Az igény jogos­ságát többnyire nem vitatják az illeté­kesek, ám egy sor „objektív akadály” - főként a pénzhiány — nem teszi lehetővé a megvalósítást. így például hiába kezdeményezték a lakosok Helvécián egy gyógyszertár építését. A megyei tanács egészségügyi osztályának válasza: ez csak úgy kép- zelhető el, ha a helyi tanács saját erőből vállalja az építés és fenntartás költsége­it. A közeljövőben erre nem nyílik lehe­tőség. Addig is bővítik a körzeti és üze­mi orvos kézigyógyszertárának készle­tét, hogy kevesebb alkalommal kelljen a városba utazgatniuk a betegeknek. Látszólag könnyebb orvosolni a pe- töfiszállásiak gondjait. Időnként elő­fordul, hogy késve kezdődik a körzeti orvosi rendelés. Ám ennek oka végső soron, hogy nincs helybeli orvos. Ha a Kiskunfélegyházáról kijáró helyettesí­tőt feltartja egy ottani beteg, késve ér­kezik. Megoldást csak a helybeli orvosi állás betöltése hozhat. S végül egy városi ügy. Tiszakécské- ről. Itt még emlékeznek a község-múlt­ra, s a várossá válás óta is megtartják a falugyűlést városgyűlés néven. Ezen hangzott el, hogy célszerű lenne a Föld­hivatal ingatlannyilvántartási részlegét a tiszakécskei adatokkal a városba ki­helyezni. Nagyon sok utazgatástól mentesülnek az itteniek, akiknek most ingatlanvásárlásnál Kecskemétre kell utazniuk. A tanácsi állásfoglalással megerősített földhivatali válasz nemle­ges: irattár nélkül ez a munka nem vé­gezhető, így nincs mód a részleg kihe­lyezésére. Ám a kécskeieket ismerve, lehet, hogy mégis kitalálnak valamit, s a makacskodó „objektív akadályo­kon” felülkerekedve magvalósítják a közéleti fórumon felvetett elképzelést. L. D. Új munkahelyek állami támogatással A foglalkoztatási alapból az idén mintegy 500—600 millió forintot fordít munkahelyteremtő beruházások támo­gatására az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Az év eleje óta az ország kü­lönböző részeiből csaknem 150 pályá­zat érkezett új beruházások támogatá­sára, amelyek legalább 7 ezer új mun­kahelyet jelentenének. Kisiparosoktól a nagyvállalatokig a legkülönfélébb munkáltatók igényel­nek saját anyagi forrásaik kiegészítésé­re állami támogatást korábbi tevékeny­ségeik bővítéséhez, vagy új szakmák, gyártási kultúrák bevezetéséhez. A je­lentkezők egy része egyidejűleg több mindent kíván fejleszteni, s nem egy pályázó eddigi tevékenységétől merő­ben eltérő munkával is megpróbálkoz­na. Új munkahelyeket általában üzemi keretek között szándékoznak kialakí­tani a vállalatok és a szövetkezetek, de egyre több olyan javaslat is érkezik, amely a bedolgozói rendszer szélesíté­sével kívánja munkához juttatni a vá­rosoktól messzebb élőket. A pályázatok elbírálásának első for­dulójában, áprilisban 12, összességé­ben 930 új munkahelyet biztosító ja­vaslatot fogadott el az ÁBMH, s azok megvalósításához 75 millió forint, rész­ben vissza nem térítendő támogatást adott. További 80 pályázat gazdasági­pénzügyi hátterét is megvizsgálták már a szakemberek, közülük 40-ről hama­rosan döntenek. Ez utóbbiakból vala­mivel több mint 20 kaphat majd ..zöld utat”, ennyit találtak ugyanis kellőkép­pen megalapozottnak, előkészítettnek. Ez a döntés további kétezer új munka­helyet eredményezhetne az országban. Ä benyújtott pályázatok egy része azonban nélkülözi a gazdasági-pénz­ügyi realitásokat. Vannak például olyan munkáltatók, amelyek aligha rendelkeznek saját forrással a tervbe vett beruházáshoz, kiadásaik fedezeté­nek nagyobb részét az államtól várják. A pályázat keretében indított beruhá­zások költségeinek általában 30 száza­lékát vállalja magára a munkaügyi kor­mányzat a foglalkoztatási alap terhére. Az ÁBMH-ban várják a további pá­lyázatokat. Az önálló munkáltatói kez­deményezések mellett azonban a hiva­tal is igyekszik feltárni a lehetőségeket új munkaalkalmak teremtésére. Felké­rik a kereskedelmi bankokat és innová­ciós szervezeteket, hogy tegyenek ja­vaslatokat azokban a körzetekben a foglalkoztatási lehetőségek bővítésére, ahol várhatóan nagyobb létszámcsök­kentések lesznek. • Egy „hízékony”. ártábla a sok közül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents