Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 7. Egy kitüntetett A kalapács műszer a kezeben Egy kitüntetett MÁV-dolgozó M eg nem tudom eldönteni, mennyire igaz. Mol­dova György állítása, hogy akit egyszer a mozdony füstje megcsapott, az többé már nem képes megválni a MÁV-tól. Igaz viszont, hogy a kecskeméti vontatási főnökség telepén változatla­nul csípős szag terjeng a levegőben, pedig a gőzösök már régen kimentek a divatból. A vágányok mentén olajtól átitatott földön gyalogolok a kocsirendezők házikója felé, Merész Mihályt, a Munka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett kocsivizsgálót keresem. Az épület előtt két vasutas egyenruhába öltözött férfival találkozom. Kiderül, egyikük a keresett em­ber, azonban a kézfogástól húzódoznak, mert előre tartott tenyerük olajtól feketéllik és a rátapadt portól enyhén szólva maszatos. — Egy kerékalkatrészt kellett kicserélnünk ma­gyarázzák, miközben betessékelnek az irodába. — Úgy tudtam, a kocsivizsgálóknak csak az a dolga, hogy egy hosszú nyelű kalapáccsal végigsétálnak a szerelvény mellett és a törött alkatrészek hangjára figyelve megkocogtatják a kerekeket. — Ennél sokkal több a feladatunk, válaszolja Merász Mihály. — Nekünk kell ellenőrizni a raksze- relvény összeállítását; a rakomány elhelyezését, rögzí­tését; az űrszelvény méreteit; a fékrendszert; a futó­művek alkatrészeit, de a belső világítást és elektromos hálózatot is. A-kalapács a mi kezünkben műszer, ha a megütött alkatrész tiszta, csengő hangot ad. akkor tudjuk, hogy nincsen baj. Mialatt mindezt felsorolja, elővesz néhány ujjnyi vastag szabályzatgyűjteményt: negyvenkét utasítás tartalmazza a tudnivalókat. Belelapoz az egyikbe és felém tartja: — Ez a mi törvénykönyvünk magyarázza - mindazt ami benne van, fejből tudjuk. — - A szabályzat-ismerethez milyen gyakorlati tudás párosul? — Alapkövetelmény valamilyen vasas szakmában szerzett jártasság. Aki erre a pályára adja a fejét az féléves műhelygyakorlattal kezdi, majd el kell végez­nie az egyéves féklakatosi tanfolyamot és csak ezután jelentkezhet kocsivizsgálói tanfolyamra. Tíz év gya­korlat alapján már elmondhatja magáról valaki, hogy otthon van a szakmában. Talán a magas követelmé­nyek miatt vagyunk kevesen, pedig több emberre lenne szükség. Egy vonat ellenőrzéséhez két személy kell, két oldalról párban járjuk végig a szerelvényt, amelynek hossza elérheti a 800 métert. A vizsgálat 40 50 percig tart, a kisebb javításokat — mint most is — elvégezzük saját magunk, hogy a hibás vagon miatt ne kelljen időt veszíteni és a szerelvényt meg­bontani. — A kocsivizsgáló szava döntő lehet, hiszen megtilt­hatják egy szerelvény kifutását. Nem származik ebből konfliktusuk? Az állomásfőnökség érdeke, hogy a vonat minél előbb kifusson és a rendelkezésre álló járműparkot maximálisan kihasználja. A mi kötelességünk pedig az, hogy a szerelvény körül minden rendben legyen. Ha kell, hatszor is átrakatjuk a rakományt. Egy-egy vagonban milliós értékeket szállítanak, ezért nem le­hetünk elnézőek. Minket a felettes jelenléte nem men­tesít a felelősség alól, így tudni kell nemet mondani. De az esetleges vitát sohasem a beosztás dönti el. Személyvonat érkezik Pest felől, iszonyatos súlya rázza a kis épület falait, remeg a padló a talpunk alatt. A beszélgetés kedvéért Merász Mihályt addig két társa, Kiss Ferenc és Tarjáni I. Sándor helyettesíti a munkában. — Kutyának, kocsivizsgálónak kint a helye, — magunk között ez a mondás járja — szólnak vissza félig nevetve, félig komolyan az ajtóból. — Tíz évvel ezelőtt még könnyebb volt — folytatja a megkezdett gondolatot Merász Mihály. Jobb volt a közérzetünk, mert fiatalabbak voltunk. Télen- nyáron szabad ég alatt dolgozunk, előfordul, hogy egy műszakban 30 kilométert is gyalogolunk. Az in­tenzív munka mellett nemigen marad erőm másra. Mégis elégedett ember vagyok, sohasem jutott eszem­be. hogy mást is csinálhatnék. Ezt a MAV-nál eltöl­tött 36 évet ismerték cl a Munka Érdemrend bronz fokozatával, ami nagy meglepetés volt számomra. Nálamnál jobban csak a családom örült a kitüntetés­nek. No, és persze a munkatársak, akiket több évtize­des kemény munkájuk alatt „a mozdony füstje szin­tén megcsapott'’. Kisvágó Árpád tunk ki, amely érdekeltté teszi dolgozóinkat a receptúrák pontos betartásában. Az első években termelőszövetkezetünk részére nem dolgoztunk, de miután a múlt évben -megkezdődött, a csib,«nevelés,, „házon belül” már az első évben 3 ezer tonna táppal segítettük ennek aí új ágazatnak a tevékeny­ségét. Az idén várhatóan 4 ezer tonnánál is többet adunk a csibenevelő telepre. Azt hi­szem, az önköltségünk csökkentésének jó út­ja lesz az is, hogy a közös gazdaság a terme­lési szerkezetét megváltoztatva, egyre több kukoricát és búzát termel és az alapanya­gunk jelentős részét nem kell máshonnan vásárolni. Az öt év pénzügyi mérlege? Ahhoz, hogy pontos adatokhoz jussunk, s részleteiben tudjuk bizonyítani, hogy érdemes volt létre­hozni ezt az üzemet, számolgatni kellene egy ideig. Az viszont tény, hogy tavaly 168 millió forinttal járultunk hozzá a közös bevételhez és az idei 25 ezer tonna táp előállításával elérjük a 230 millió forintot. Természetesen a nyereségünk is ennek megfelelően alakult. Számokban nehéz lenne kifejezni azt, hogy üzemünk léte milyen biztossá, zökkenőmen­tessé tette a sok szá? termelő sok ezer állatá­nak tenyésztését. Opauszky László Baranya megye és Pécs város iparosai, vállalkozói egy szép. patinás épületben helyezhették el képviseleti szerveiket. Az Iparosháznak elnevezett épületben üzle­tek, műhelyek és egy hangulatos vendéglő is helyet kapott. (MTI-fotó) NYERESÉGET TÁPLÁL A TÁPKÉSZÍTÉS Iparosház Öt év számvetése Félegyházán Az elmúlt időszak egész társadalmi-gazdasági életünket érintő folyamatai nem hagyták érintetlenül a tanácsok gazdálkodását sem. Elég. ha csak az 1986. év elején bevezetett új szabályozásra gondolunk, amely jelentősen csökkentette a helyi taná­csok kötöttségeit a rendelkezésükre álló pénzek felhasználásában. Az előírások merevségének oldódásával egyidejűleg sürgető kényszerként jelentkeztek olyan fel­adatok, mint például a nagy létszámú korosztályok fogadása érdekében a középisko­lai helyek számának növelése, a lakáshoz jutás fokozott segítése, vagy — a jelentős lakossági erőforrásokat is megmozgató — közműfejlesztés. Ezeknek a fejlesztéseknek a megva­lósítását célozta Bács-Kiskun megye és az egyes települések VII. ötéves terület- fejlesztési terve is. Igaz, a tervben az is szerepelt, hogy az ehhez szükséges fo­rintok nagyobb része csak az időszak második felében — egy akkor még re­mélt fellendülés eredményeként — áll majd rendelkezésre. Csakhogy a valós szükségletek kielégítése mihamarabbi tetteket igényelt. Ez volt az egyik oka annak, hogy számos helyi tanács jelen­tős hiteleket vett fel, illetve kötvénye­ket bocsátott ki arra alapozva, hogy azokat majd a későbbi időszakra terve­zett bevételeiből visszafizeti. Azóta azonban jelentősen megvál­toztak a tanácsi gazdálkodás feltételei. A közkiadásokkal való takarékosság jegyében a tervben eredetileg előirány­zott bevételek egy részére már nem szá­míthatnak a települések. Ez — a számí­tottnál nagyobb áremelkedéseket és a működtetési költségek terven felüli nö­vekedési ütemét is figyelembe véve nemcsak a korábban felvett hitelek visszafizetését teheti kétségessé, hanem arra készteti a tanácsokat, hogy éves költségvetésük egyre nagyobb részét fedezzék hitelből. Ezekkel a megállapításokkal vezette be a megyei pártbizottság gazdaságpo­litikai osztályán Tóth Ferenc osztályve­zető azt a munkaértekezletet, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy tisz­tázzák, beszélhetünk-e egyáltalán a ta­nácsok eladósodásáról és hogy veszé­lyezteti-e a kialakult helyzet a terület- fejlesztési célok megvalósítását, vagy akár magát a tanácsi gazdálkodást. Nincs adósságválság Gaborják József, a megyei tanács tervosztályának vezetője annak hang- súlyozásával kezdte hozzászólását, hogy az eddig felvett beruházási célhi­telek és kötvények adósságterheinek törlesztése jelenleg nem forog veszély­ben. Szerinte nem kétséges, hogy szük­ség lenne egy olyan jelzőrendszerre (en­nek kialakításában a hiteleket nyújtó OTP vállalhatna nagy szerepet), amely elsősorban magukat a helyi tanácsokat figyelmeztethetné arra, ha túlságosan nagy terheket vállalnak. Az igazi ve­szély ugyanis nem az, hogy pénzügyileg „csődbe megy” a tanács, hanem az, hogy esetleg olyan magasak lesznek a törlesztőrészletek és a kamatok, hogy nem marad pénze újabb fejlesztésekre, azaz saját későbbi döntéseit teljesen „bekorlátozza”. A megyei tanács egyébként már 1986-ban szabályozta, hogy miként kell eljárni, ha valamelyik helyi tanácsnak problémái adódnak az adósságterhek törlesztésével — kapcsolódott a témá­hoz Kőtör'ó Miklós, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetője. Nem kezdhet újabb beruházásokban, illetve lehető­ség szerint a folyamatban lévőket is ha­lasztania kell, vagy éppen leállítani. Szükség esetén a törlesztés érdekében el kell adnia létesítményeiből (például ér­tékesítheti az állami lakásokat vagy a használaton kívüli külterületi iskolá­kat), a minimális szintre kell csökkente­nie működési kiadásait. Ha szükséges, a megyei tanács hitelt nyújt a visszafizeté­si nehézségekkel küzdő tanácsoknak. Az még nem kidolgozott, hogy az ehhez szükséges forrásokat honnan biztosítja, de az nem valószínű, hogy más taná­csok terhére teremtheti elő. Ez azonban erősítette meg a hoz­zászóló is - még egyáltalán nem nap- 'jaink problémája. Ami a kötvényeket illeti, azok visszafizetéséért garanciát vállalt a megyei tanács (a gazdálkodó szervek által kibocsátottakéval ellentét­ben az idén január 1 utániakért is). A pénzügyi osztályvezető szerint az el­adósodás „tiszta” mérőszámát nehéz meghatározni. Szerinte nem az a kér­dés, hogy egy tanács sok vagy kevés pénzzel tartozik, hanem az, hogy egész­séges-e a gazdálkodása, meg tudja-e va­lósítani alapvető feladatait. E tekintet­ben szemléletváltásra van szükség a te­lepülések vezetésében, el kell tudni dön­teni. hogy melyek a valóban fontos és sürgető feladatok és azt is, hogy mi le­gyen ezek megvalósításának sorrendje. A megyei tanácsnak egyébként az átgondolt és egyeztetett hitelfelvételek­nél nagyobb gondot okoznak azok a megalapozatlan helyi elhatározások, amelyek megfelelő előkészítés (mond­juk a fejlesztés forrásainak pontos meghatározása) nélküli beruházásokra vonatkoznak. Két községi tanács pén­zügyi helyzete napjainkban is igen labi­lis ilyen döntés miatt mondta Ga­borják József. Hitelnyújtás — nem üzleti alapon Az OTP, mint hitelnyújtó intéz­mény, mind ez idáig nem vizsgálta a tanácsok hitelképességét, mondta Szöllösi Béla megyei igazgatóhelyettes. Ennek egyik oka az, hogy a kötvények­hez hasonlóan a kölcsönök visszafize­tését is garantálja a megyei tanács, így a takarékpénztárnak tulajdonképpen nincs kockázata ebben az ügyletben. Közvetlen anyagi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy mérlegelje a visszafizetés esélyeit, vagy a keresleti és kínálati vi­szonyokat figyelembe vegye a hitelezés során, hiszen az OTP hasznát a költ­ségvetés teljes egészében elvonja. Az előzőekből következik, hogy a tanácsi hitelnyújtás feltételeit a Pénz­ügyminisztérium szabályozza. (A hite­lek forása azonban akárcsak az ösz- szes többi hitelé - a lakossági betétek állománya, nem pedig a költségvetés részéről „újraelosztásra” a takarék- pénztárnak átadott pénz.) Hosszabb időszakot vizsgálva az a tendencia fi­gyelhető meg, hogy ezek a kölcsönök egyre „drágábbak" lettek (vagyis nőtt a kamatláb). A kezdeti, szinte korlát­lan kereslet után napjainkra csökkent a lakossági kötvények iránti érdeklődés is. Mindez arra mutat, hogy nehezebb lesz a tanácsok számára a pótlólagos forrásbevonás. Az OTP megyei igazgatóhelyettese szerint attól, hogy a bankszférában az év elején bekövetkezett rövid lejáratú hitelstophoz hasonló intézkedés a taná­csi hitelezési körben is bekövetkezik, nem kell a közeljövőben tartani. Ha azonban történne ilyen, az több telepü­lés gazdálkodásának igen súlyos zava­raihoz vezethetne, elsősorban a lakás- gazdálkodást teszi lehetetlenné. Az elő­fordulhat, hogy a jelenlegi viszonyok alapján reálisnak látszó adósságteher törlesztése egy váratlan korlátozó in­tézkedés vagy forráscsökkentés után (voltak ilyenek az elmúlt időszakban is) alapvető gondokat okoz egy-egy he­lyi tanácsnak. „Kötöttségeink nagyobb részét magunk vállaltuk” Kétségtelen, hogy Kecskemét város hitel- és kötvényállománya jelentős — állapította meg dr. Adorján Mihály ta­nácselnök —, de a fizetésképtelenség­hez közel sem került. A jelenlegi helyzet még a legfontosabb fejlesztési célok megvalósítását sem veszélyezteti, azon­ban a további hitelfelvételeket minden korábbinál alaposabban át kell gon­dolni. Azt — még ha most úgy látná is helyesnek — nem mondhatja ki a váro­si tanács, hogy a jövőben nem lesz szükség újabb kölcsönökre. Egy város működése során ugyanis mindig van­nak, lehetnek olyan feladatok, amelye­ket előre nem láthatnak, de megvalósí­tásuk a körülmények miatt nem ha­lasztható. A városi tanács döntési szabadságát természetesen befolyásolják pénzügyi kötelezettségei. Viszont nem szabad el­felejteni, hogy azok a törlesztőrészle­tek, amelyek az idén kötöttséget jelen­tenek, olyan hitelek visszafizetését szol­gálják, amelyek a korábbi testületi döntések megvalósításához kellettek. „Kötöttségeink jelentős részét magunk vállaltuk” — mondta a városi tanács elnöke. Azt is bizonyította, hogy egyre nehezebb a hitelfelvétel az OTP-nél - többek között a szükséges „papír­munka" felduzzadása miatt. Természe­tesen van lehetőség más bankhoz, illet­ve tőketulajdonosokhoz fordulni hite­lért (a megyei tanács szakemberei sze­rint erre is van példa több településen), de általában ezek feltételei sem kedve­zőbbek. mint a takarékpénztáré. A vá­rosi célokban viszont nehéz, szinte le­hetetlen a visszalépés, ezért az új forrá­sok bevonásának lehetőségét a tanács folyamatosan keresi. Felelősséggel és előrelátással A vita összefoglalójában elhangzott, hogy a tanácsok hitelfelvételei és köt­vénykibocsátásai az eddigi tapasztala­tok szerint megalapozottak voltak és jelentős eredményeket hoztak az egyes települések és a megye számára. A ko­rábbiaknál kétségkívül magasabb adósságállomány ellenére továbbra is politikai egyetértéssel találkoznak a jól átgondolt és előkészített hitelfelvételek és kötvénykibocsátások. Ugyanakkor szükséges, hogy az OTP és a megyei tanács szakemberei kidolgozzanak egy olyan jelzőrendszert, amely figyelmez­tet a veszélyes eladósodásra. Javasolta, hogy a gazdálkodó szférában már bevált gyakorlat alapján az illetéke­sek vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az egyes helyi tanácsoknál felhal­mozódó év végi pénzmaradványokat, időlegesen szabad pénzeszközöket ho­gyan lehetne bevonni a hitelezésbe, hogy a kihelyező tanácsok kamatjöve­delemhez, vállalkozói nyereséghez, az igénybevevők pedig többletforráshoz jussanak. Végül fontos politikai köve­telményként fogalmazta meg, hogy a következő tervidőszak elosztási elvei­nek előkészítése során a szakemberek ne legyenek figyelemmel egy-egy tele­pülés adósságállományának mértéké­re. A tanácsok adósságállományának kérdésével nem azért kell elsősorban foglalkozni, mert ez lenne most a taná­csi gazdálkodás kulcskérdése, hanem azért is, mert ellátási felelősségük be­töltése érdekében a hitelfelvétellel is él­niük kell. Ez viszont még nagyobb tu­datosságot, felelősséget, előrelátást igé­nyel a jövőben, mint napjainkban. Király László György • Részlet a kapcsolóteremből 700 tonna sertés- és baromfitápot gyártot­tunk. Kezdetben a helybeli Zöldért-boltokba szállítottuk a tápokat és nyolc tanyán létesí­tettünk lerakatot, valamint itt az üzemben lehetett őket megvásárolni. A tenyésztők közül egyre többen ismerték és szerették meg az általunk gyártott tápo­kat. A termelés megkezdése után nem sokkal már át kellett térnünk a kétműszakos mun­kára. A múlt évben a 12-féle sertés- és 7-féle baromfitápból 18 ezer 600 tonnát gyártot­tunk. Az állattenyésztők jelenleg 17 tanyai lerakatban és boltban vásárolhatnak az álta­lunk gyártott tápokból. Termékeink eljut­nak már Lajosmizsére, Tiszaalpárra, Bugáé­ra, Jakabszállásra és más községekbe is. Be­vezettük a termelők részére igen előnyös szerződéses rendszert is. A velünk szerző­dőknek a megfelelő ütemezés szerint áren­gedménnyel szállítjuk házhoz a tápokat. Kü­lön eredményként könyvelhetjük el, hogy a háztáji termelőkön túl egyre több mezőgaz­dasági nagyüzem jelentkezik vásárlóként. Az Izsáki Állami Gazdaság, a Kunszállási Al­kotmány Tsz, a harkakötönyi és jászszent- iászlói közös gazdaságok várhatóan hosszú távon tőlünk rendelik meg a különböző tá­pokat. Az év elején újabb fejlesztésbe kezdtünk, s üzemünket kiegészítettük egy granuláló üzemrésszel. Május elejétől már az igények­nek megfelelően granulált tápokkal is ki tud­juk elégíteni megrendelőink igényeit. Ekkor kezdjük meg a három műszakos munkát, s bízunk abban, hogy a növekvő termelés nem okoz majd minőségromlást. Erre biztositék az is, hogy olyan bérezési rendszert alakítot­A Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövet­kezet tevékenysége, termelési eredményei nem ismeretlenek lapunk olvasói előtt. Álta­lában sikeresen teljesítik az alaptevékenység­re vonatkozó terveiket, de ezek mellett szá­mos más olyan dologgal foglalkoznak, ami „pénzt hoz a konyhára”, és szükséges igénye­ket elégít ki. Gondolunk itt az idegenforgal­mi tevékenységükre, az autóbuszok javításá­ra, a lakatosok jelentős árbevételére és a többi árutermelő, vagy szolgáltató munká­jukra. A termelést szervezők érdemeként em­líthetjük azt is, hogy az új tevékenység beve­zetését széles körű piacfelmérő munka előzi meg és a közös gazdaság csak „biztosra megy”. Ennek jó példája a létrehozásának ötödik évfordulóját szeptemberben elérő takar­mánykeverő üzemük. Antal István főágazat- vezető a legjobb ismerője a fél évtized törté­netének, hiszen annak idején őt bízták meg az üzem létesítésével, s a mai napig is irányít­ja itt a munkát. — Szívesen vállaltam ezt a feladatot — emlékezik Antal István. — Szinte biztos vol­tam a sikerben, hiszen a város és környéké­nek takarmánytáp-ellátása nem volt zavarta­lan. Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy olyan tápokat készítünk, amelyek ellen nem lesz kifogás. A burgonyatároló felszabaduló részében láttunk hozzá az üzem gépeinek felszerelésé­hez, majd 1983 szeptemberében megkezdhet­tük a próbaüzemet Az év végéig már 2 ezer • l tolsó ellenőrzés a granulátumkészi- tő gépeknél KISIPAROSOK, KISVÁLLALKOZÓK figyelmébe ajánljuk szolgáltatásainkat: — bankszámla vezetése; — gyors, pontos ügyintézés; — az elszámolási betétszámla egyenlege után kamattérítés; — a bankszámla forgalmáról naponta értesítést küldünk; — bevételeit befizetheti pénztárunknál is, azonnal jóváírjuk. ORSZÁGOS KERESKEDELMI ÉS HITELBANK RT. KECSKEMÉT, Telefon: 76-21-964 6001 Pf. 330 / 76-27-622 Szabadság tér 1 \ 1147 V------------------------------------ J E& H VITA A VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK GAZDÁLKODÁSÁRÓL Eladósodhatnak-e a tanácsok? ! 4

Next

/
Thumbnails
Contents