Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

1988. május 26. • PETŐFI NÉPE • 3 BÁCSALMÁS, HERCEGSZÁNTÓ, CSIKÉRIA Küldöttválasztás a délszláv kongresszusra • Bácsalmáson a helyi tamburazenekar fogadta a gyűlésre érkező választókat. Nagy lendülettel folynak az előké­születek a nemzetiségek ötévenként — s most év végén — tartandó kong­resszusaira. Megyénkben három he­lyen: Bácsalmáson, Hercegszántón és Csikérián gyűlt össze a délszláv anya­nyelvű lakosság, hogy megválassza képviselőit. Mindhárom eseményen részt vett és felszólalt Vuity István, a Magyarországi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének elnökhelyettese. Bácsalmáson a helyi tamburazene­kar dallamai köszöntötték a művelődé­si központ előcsarnokában a vendége­ket. Sokan érkeztek Mátételkéről és Tompáról, ugyanis a helyi népfrontbi­zottságok előzetesen úgy határoztak, hogy az említett települések lakossága együtt választja meg küldötteit. E dön­tésben kétségtelenül közrejátszott, hogy így mindannyian gyönyörködhet­tek a szövetség tánckarának, a nemzet­közi hírű Fáklya együttesnek a műso­rában, amely öthetes franciaországi vendégszereplése előtt most lépett fel itthon utoljára. Prikidánovics Ottó, a Hazafias Nép­front városi titkára szólt a kongresszus előtt álló feladatokról, majd Vuity Ist­ván átadta Markulin Márk nyugalma­zott tanárnak, kiemelkedő békemoz­galmi tevékenységéért, az Országos Bé­ketanács emléklapját. A küldöttválasz­tás eredménye: Bácsalmás várost Bor- sodiné Fontányi Gizella és Prikidánovics Ottó, Mátételkét Piukovics F, Pálné, Tompát Macskovics Ignácné képviseli a kongresszuson. A hercegszántóiak is megválasztot­ták küldötteiket. Gyurity József tanács­elnök bevezető szavai után Seremet László, a HNF megyei bizottságának munkatársa elismeréssel szólt a lakos­ság lelkes, hagyományőrző munkájá­ról, az anyanyelvi oktatás színvonalá­ról és a Hazafias Népfront Délszláv Klubjának sokrétű tevékenységéről. Több hozzászóló hangsúlyozta, hogy a nemzetiségek életében a legfontosabb az anyanyelv ápolása, érezzen minden­ki felelősséget érte, és kövessen el min­den tőle telhetőt ennek érdekében. A hercegszántóiakat Páncsity István, Gyurity József és Filákovics Radovan képviseli a kongresszuson, az országos választmány tagjaként pedig részt vesz Sibalin József. Vélin Marin és Szabov- lyev István is. Csikéria ezerszáz lakosának mintegy fele délszláv nemzetiségű. A nemzetisé­gi lét kérdései iránti élénk érdeklődést bizonyította, hogy a művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében a ké­sőn érkezők állóhelyhez is nehezen ju­tottak. Fenyvesi Mihály a megyei, Ma- rancsik András pedig a helyi népfront­bizottság nevében szólt a megjelentek­hez, hangsúlyozva a cselekvő hazafiság jelentőségét és a nemzetiségeknek a ki­bontakozási program végrehajtásában való fontos szerepét. Csikérián egyhan­gúlag Piukovics Milos Márk tanácsel­nököt választották meg küldöttnek. Befejezésül az általános iskola tánc- csoportja, majd a Fáklya együttes adott élményszámba menő műsort. Szűnni nem akaró tapssal köszönték meg a küldöttválasztó gyűlés résztve­vői az Arany János versére írt Ráckevei ballada cimű táncdrámát, melynek ko­reográfiáját az együttes vezetője, az Er- kel-,és SZOT-díjas Kricskovics Antal készítette. Ez az alkotás egyébként ta­valy, a bunyevácok letelepedésének há­romszázadik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen nívó­díjban részesült. Szöveg és kép: Gál Zoltán AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Jelentősen csökkent a fiatalkori bűnözés Bács-Kiskunban Ritkán találkozhatunk olyan statisz­tikai adatokkal, hogy csökkent a me­gyénkben a bűncselekmények száma. Azért is örvendetes e hír a fiatalkori bűnözésről, mert ilyen arányú válto­zásra az utóbbi 30 évben nem volt pél­da. Bács-Kiskun megye a gyermek- és fiatalkorú bűnözést illetően általában az első három „legfertőzöttebb” megye között szerepel. Néha előfordult 4-7 százalékos csökkenés, de ez „dobogós helyünket” nem veszélyeztette. Azért is jó dolog, hogy a 18 éven aluli korosztály bűnözése mérséklő­dött, mert így esélyünk van arra, hogy a felnőtt bűnözés csökkenése is előbb- utóbb bekövetkezik. Adatok és tények mutatják, hogy az állami, társadalmi szervek intézkedései előzték meg, ala­pozták meg a csökkenést. * * * A szülők felelősek elsősorban a kör­nyezetükben felnövő gyermekekért. Ezért intézkedéseket tettünk 1981-ben annak érdekében, hogy azokat a szülő­ket, felnőtteket szigorúan vonják fele­lősségre, akik gyermekeiket vagy a ve­lük kapcsolatban lévő kiskorúakat ve­szélyeztetik, bűncselekményekbe so­dorják, okozói annak, hogy az erkölcsi züllés és bűnözés útjára lépnek. A családok és a bennük élő fiatalok megóvása érdekében nem a tűzoltó munkát — a családból való kiemelést — tartottuk elsődlegesnek, hanem a megelőzést. Nyilván ennek a következ­ménye az is, hogy míg 1981-ben a me­gyében 1844 állami gondozott volt, ez a szám a múlt évben 1456-ra csökkent. E munkában jelentős részt vállalt a rendőrség, a gyámhatóság és az isme- retteijesztés területén a TIT, a Vörös- kereszt és a Hazafias Népfront is. Újabban a hat Családsegítő Központ is jelentősen hozzájárul a megelőzés­hez, mert eszköztáruk szerteágazó és differenciált. Az utóbbi 2-3 évben több ezer személy érdekében intézkedtek, hogy megakadályozzák gyermekek és családok veszélyhelyzetét. * * * A rendőrség fokozott figyelemmel kísérte azokat a szülői magatartásokat, amelyek következtében a gyermekek bűnelkövetők lettek. így az utóbbi években már 150-170 olyan esetet derí­tenek fel, ahol súlyos szülői kötelesség­szegések történnek. A gyámhatóságok is intézkedéseket hoztak a családban fellelhető alkoho­lizmus, súlyos szülői felelőtlenségek fel­tárása, felszámolása érdekében. A számtalan ismeretterjesztő elő­adás is a megelőzést szolgálta. Egyre inkább teljed, hogy az iskolák a fiatal­korúak bírósági tárgyalásaira elhozzák 8. osztályos tanulóikat, hogy.közvetlen benyomást szerezzenek a bűncselekmé­nyek jogkövetkezményeiről. * * * Mig a gyámhatóságok 1981-ben 30 feljelentést tettek szülők ellen súlyos mulasztások, szülői kötelességszegése­ik miatt, addig ez a szám már 1987-ben 55-re emelkedett. A feljelentések meg­alapozottabbá váltak. 1981-ben a megye bíróságai 16 sze­mélyt, 1987-ben már 79 személyt — főleg szülőket — ítéltek el azért, mert veszélyeztették a nevelésükre, gondo­zásukra bízott kiskorúakat. Az is figyelemre méltó, hogy míg ko­rábban a szülői mulasztásokkal kap­csolatos feljelentések 80 százalékát vá­rosi gyámhatóságok tették, tavaly már a községek és nagyközségek kezdemé­nyezték az ügyek 80 százalékát. Felis­merték, hogy a családi rendezetlenség, az ott élő kiskorúak testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése nem magánügy, nem csupán családi ügy­Nyilván ennek is a következménye, hogy 1987-ben megyénkben 16,8 száza­lékkal csökkent a fiatalkorúak bűnözé­se, míg az országos csökkenés 6,5 száza­lék volt. A 14 éven aluli gyermekkornak bűnözése is 26,3 százalékkal csökkent. 1986-ban tízezer fiatalkorúra számít­va 213 elkövetővel harmadikak vol­tunk a megyék sorrendjében, 1987-re e szám 179-re alakult és ezzel „lekerül­tünk a dobogóról”. Negyedik helyünk pozitívnak értékelhető, nem magyaráz­ható demográfiai változással. Reméljük, hogy e társadalmi össze­fogás továbbra is megmarad megyénk­ben és a következetes megelőző munka folytatódik. Ez valamennyiünk, de kü­lönösen a szenvedő áldozatnak tekint­hető kiskorúak — a jövő generációjá­nak — érdeke. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze Tizenhárom évvel a házasságkötés után KSH-felmérés „A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített arról, hogy a 13 évvel ezelőtt alapított családoknak hogyan alakult az életük, hány gyermeket nevelnek, milyen lakás- körülmények között élnek, mi a foglalkozásuk, s arról is, hogyan vélekednek a népesedés jelenéről és jövőjéről. Á vizsgálódás során csaknem 4500, 1974-ben házasságot kötött nőt kérdeztek meg, immár negyedik alkalommal, hogy nyomon kísér­hessék életük alakulását. A felmé­rés arra is választ kíván adni, mi­lyen hatással vannak a nők gyer­mekvállalási kedvére az elmúlt há­rom évben hozott népesedéspoliti­kai intézkedések, például a gyed be­vezetése. A felmérés szerint 13 év alatt az 1974-ben kötött házasságok 22,5 százaléka bomlott fel. Ez meglehe­tősen magas arány, bár az elvált nők egy része időközben újra férj­hez ment, így 86 százalékuk család­ban él, 13 százalékuk volt elvált a felmérés idején, s egy százalékuk özvegy. A válások aránya eltérő at­tól függően, hogy hol élnek a meg­kérdezettek; a fővárosban minden harmadik, a vidéki városokban minden negyedik, a községekben viszont csak minden hatodik házas­ság ért véget válás miatt 13 év alatt. A legstabilabbak azok a házassá­gok, ahol a feleség háztartásbeli maradt, illetve ahol több gyermeket nevelnek. A megkérdezettek szerint leginkább a túlhajszolt munka, a családi együttlét hiánya veszélyez­teti a házasságokat. Különösen ab­ban az esetben, ha a feleség vállal különmunkát főfoglalkozása mel­lett. Tizenhárom évvel a házasságkö­tés után 100 család közül 58-ban kettő gyermeket, 21-ben egy gyer­meket, 14-ben három gyermeket nevelnek. Négy vagy ennél több gyermek 100 család közül csak há­romban van, gyermek nélkül pedig mindössze négy család él 100 közül. A megkérdezett családoknak 13 évvel ezelőtt 80 százaléka nem ren­delkezett önálló otthonnal. Döntő többségük családtagként szülőkkel, rokonokkal élt együtt. Hat évvel a házasságkötés után a családok 71 százaléka, 13 év után pedig már valamennyi megkérdezett család önálló lakásban élt. Nem megfelelő lakáskörülmények között, például albérletben, általában azok élnek, akiknek a házassága felbomlott. Életvitelünk csapdái Magyarországon évente 18-20 ezer ember hal meg a népesség általános egészségromlása miatt. Miközben az elmúlt két évtizedben Európában átlagosan 3 és fél évvel nőtt a születéskor várható élettartam, nálunk ugyanezen idő alatt egy évvel csökkent. A súlyos egészségromlást több tényező idézte elő, ezek közül kétségkívül a legsúlyosabb az egészségromboló életmód tömeges elterjedése, de jelentős szerepet játszik benne környezetünk növekvő szennyezettsége, valamint az egészségügyi ellátás hiányosságai. Ez utóbbi mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy hazánkban a nemzeti jövedelemnek igen kis hányadát, mindössze 3,5 százalékát költjük egészségügyi célokra, miközben ugyanez az arány a legfejlettebb országokban 8—12 százalék. Ráadásul ez a szerény egészségügyi bü­dzsé nem elég hatékony: nem oda összpontosulnak a fő erők, ahol a lakosság egészségi állapotát alapvetően be­folyásolni lehetne, vagyis nem az alapellátásba. A meg­rendült egészséget ugyanis csak sokszoros költséggel vagy egyáltalán nem lehet helyreállítani; amit elmulasz­tunk a megelőzésben, a korai szűrésben, az gyakran végzetes következményekkel jár. A belső egyensúly megingása Természetesen az egészségügyet egymagában nem le­hel felelőssé tenni az önpusztító életvitelért, az egészséget súlyosan károsító szokások járványszerű terjedéséért. Társadalomtudósok egy csoportja csaknem egy évtizede vizsgálja hazánkban e kérdéskör mélyebb, szociológiai okait. Az Akadémia Szociológiai Kutató Intézetében dr. Lo- sonczi Ágnes vezetésével végzett vizsgálatok fő tanulsá­ga, hogy a lakosság szembeszökő egészségromlása egyér­telműen társadalmilag meghatározott. Az emberek ugya­nis nem választhatják meg sem a kort, amelybe beleszü­letnek, sem a társadalomban elfoglalt helyüket, de még a szüleiket sem — így ha az életmódot tesszük felelőssé, fel kell tenni a kérdést, hogy ki a felelős az életmódért? A kutatók az egészségromlás legfőbb okát abban lát­ják, hogy hazánkban a lakosság az elmúlt évtizedek igen nagy társadalmi változásaiból következő tehertételekre sem testileg, sem lelkileg nem volt felkészülve. A riasztó adatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt fél évszázadban felnőtt generációkban a társadalmi környe­zet és az értékrend viharos, gyors változásai súlyos sérü­léseket okoztak. A háború, az ötvenes évek, az iparosítás, a nagy népességmozgások, majd az önkizsákmányolásra alapozott második gazdaság napjainkra széles társadal­mi rétegeknél az utolsó erőtartalékokat is felemésztette. Eközben alapvető cél- és értékátalakulás ment végbe: a háború előtt a társadalom bázisa a nemzet, a család, a vallás, a magántulajdon volt. Az ötvenes években ennek szinte minden ponton az ellenkezője volt a hivatalos értékrend, s napjainkban ismét jelentős változásoknak vagyunk tanúi. A szociológusok hangsúlyozzák, hogy az effajta társa­dalmi terhek növekedése közepette az egyes ember képes­ségei általában elégtelenek ahhoz, hogy belső, elsősorban lelki egyensúlyát fenntartsa. Az egyén kevés külső támo­gatást kap s ezen nem csak anyagiakat kell érteni — céljai megvalósításához, rendre tapasztalja, hogy reá­lis tervei, például a lakásszerzés, csaknem megvalósítha­tatlanok. A megingott belső egyensúlya fenntartására olyan kiegyensúlyozó, feszültséglevezető szokásokat vesz fel, amelyek legtöbbször ártalmasak. Gondoljunk'csak a mértéktelen evészetekre és ivászatokra! Aki állja a kudarcokat... A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az önpusz­títás kevesebb energiát emészt föl, mint a fáradságos önépítés. Ez utóbbi olyan felkészültséget életlehetőséget és belső erkölcsöt kíván, amelynek épp a legveszélyezte­tettebbek vannak híján. Ugyanakkor az ártalmas kikap­csolódási módok kéznél vannak, nem kivánnak energiát. A nehéz múlt, a kielégítetlen jelen és a nehéznek Ígérkező jövő tömegeket foszthat meg a legfontosabbtól, a küzdés értelmétől, elronthatja a közérzetet, sőt az életkedvet is. A kutatók hangsúlyozzák azt is. hogy az egészségrom­lás korántsem egyformán veszélyeztet minden társadalmi réteget hazánkban. Az elmúlt évtizedek életszínvonal­emelkedésének ebben a vonatkozásban is vannak egyé[- telmü nyetesei és vesztesei. Sajnos az évek során mind az előnyök, mind a hátrányok jószerivel ugyanazoknál a rétegeknél növekedtek, és a társadalom intézményrend­szere még ma is felkészületlen ezeknek a különbségeknek 'a csökkentésére. A tiltás kevés Általános tapasztalat, hogy annál kevésbé sérül meg az ember, minél felkészültebb a küzdelemre, minél jobban állja a sikertelenségeket, ha tud újrakezdeni. A társada­lomtudósok döntő tényezőnek tartják, hogy a felnövek­vő nemzedékek már az iskolában sajátítsák cl az elemi testi-pszichés ismereteket, az egészségügyi kultúra ábécé­jét. Önmagában a tiltás'- akár a dohányzásról, a szesz­fogyasztásról vagy a kábítószerekről van szó kevéssé eredményes, ha nincs mellette pozitív, célra vezető, fele­lős életvezetési program. Ám felelősséget, belső, morális erőt akkor lehet az emberek nagy tömegétől elvárni, ha életvezetésük a meg­tapasztalt állampolgári önállóságra épül. ha a belső sza­bályozás kívülről is találkozik visszaigazolással. A szoci­ológusok hangsúlyozzák, hogy az emberek önmagukért érzett felelőssége kevéssé bontakozhat ki. amíg azt ta­pasztalják. hogy az életviszonyaikat érintő döntésekbe alig szólhatnak bele. Az egyes embernek természetesen sokféle lehetősége van arra, hogy tudatosan is védje testi-lelki egyensúlyát. A mindennapi életnek sajátos ritmikája van, erögyüjtö, erőfelhasználó, a célt elérő, majd lazító, pihenő és ismét erőt gyűjtő szakaszok követik egymást. A jó ritmus segít megőrizni a testi-lelki erőt. Fontos, hogy a pihenés, ami­vel az ember életerőit újrateremti, építő legyen, ne fele­mésztő, ne pusztító módon ellensúlyozza a hajszát. P. É. ŰJ VASÚf I MENETREND, SZOROSABB NEMZETKÖZI KAPCSOLAT Sajtótájékoztató a vonaton és Szabadkán A MÁV Szegedi Igazgatósága az új vasúti menetrend érvénybe lépése előtt sajtótájékoztatóra hivta meg Bács- Kiskun, Békés, Csongrád megye újság­íróit, hogy ismertessék a menetrend- változásokat. Ezt stílusosan egy mo­torkocsiban tartották, amely Szegedről Szabadkára közlekedett. Tóth Imre igazgatóhelyettes ismertette a menet­rendben beálló módosításokat, ame­lyek túl azon, hogy segítik a gyors cél­hoz jutást, előmozdítják a vasút gazda­ságosabb üzemeltetését is. Az új menet­rend május 29-étől 1989. május 27-éig lesz érvényben, s a megyében a követ­kezők a változások: A nemzetközi vonatok közül a Pus­kin expressz a Keleti pályaudvarról 0.50-kör indul Kiskunhalasra. A Moszkva—Belgrád vonatrész válto­zatlanul az eredeti Cegléd. Kiskunfél­egyháza, Kiskunhalas vonalon közle­kedik. A két különböző útvonalon közlekedő vonatpár egyesítése és szét­választása Kiskunhalason történik. A Budapest—Cegléd—Szeged vona­lon a vasárnapi nagyobb forgalom le­bonyolítása érdekében a Szeged ex­pressz két részben közlekedik, 17,45 —20,27 és 18.10—20.34-kor. Megszű­nik vasárnap a Szeged—Nyugati pá­lyaudvar közötti személyvonat. A Bu- dapest-Zuglóról 1.26-kor és ellenirány­ban Szegedről hétköznap 20.18-kor in­duló postavonatok személyszállításra is igénybe vehetők. Megszűnik a Budapest-Keleti pálya­udvarról Kiskunhalasra közlekedő, hétfőn 0.30-kor induló gyorsvonat, va­lamint a 21.30-kor induló személyvo­nat. Közvetlen gyorsvonatpár közleke­dik Kiskunfélegyháza—Dombóvár kö­zött, indulás Kiskunfélegyházáról 6.30-kor, illetve Dombóvárról 18.05- kor. Kiskunfélegyházán csatlakozás van Szegedről érkező budapesti gyors­hoz és este a Budapest—Szeged sze­mélyvonathoz. A hét végi forgalomban Kiskunfélegyháza és Dombóvár közöt­ti gyorsvonatpár hétfőn és szombaton Szegedről indul, pénteken és vasárnap Szegedre érkezik. A Szeged—Miskolc —Szeged közötti átlós gyors csak hét végén közlekedik. Szegedről Miskolcra pénteken 15.15-kor indul, Miskolcról pedig hétfőn 5.20-kor. A többi napo­kon a Nyugati pályaudvarról 16 óra­kor és ellenirányban 9.55-kor érkező Miskolc gyors továbbítja a közvetlen kocsicsopórtot, amely Cegléd—Szeged —Cegléd viszonylatban önállóan köz­lekedik. Kecskemét—Fülöpszállás között a déli órákban kedvező csatlakozásokkal új vonatpárt helyeznek forgalomba. Kecskemétről indul 11.06-kor és Fü- löpszállásról 12.30-kor. E vonatpár közlekedtetésével megszűnik a Kecske­métről 22.30-kor Szabadszállásra indu­ló személyvonat. Szabadkán Lovász Lázár, szegedi vasútigazgató, illetve Gerhard Burbach, a Jugoszláv Vasúti Szervezet szabadkai elnöke együttesen jelentették be, hogy 17 évi szünet után május 29-étől ismét megindul a személyi forgalom Szeged és Szabadka között. — A több mint másfél évtizeddel ezelőtt megszüntetett személyszállítás a kihasználatlansággal függött össze — mondta kérdésünkre Lovász Lázár. — Kevés volt az utas. A teherfuvarozás megmaradt, sőt növekedett, s a hatva­nas években a magyarországi szaka­szon a pályát is átépítettük. Azért most indítjuk naponta a két vonatpárt ma­gyar, illetve jugoszláv részről, mert erre már egyre sürgetőbb volt az igény, könnyítjük a kishatárforgalmat, erősít­jük Szeged .és Szabadka testvérváros kapcsolatát, s így ünnepeljük az igaz­gatóság fenáljásának jubileumát. Egye­lőre szeptemberig tervezzük a vonatpár közlekedtetését, de ha a vonatok ki­használtsága eléri a 30 százalékot, ak­kor ez állandósulhat^ sőt, ha szükségét látjuk, újabb kocsikat is csatlakoztat­hatunk hozzá. ;— Nehéz megjósolni az utások szá­mát — fejtette ki Gerhard Burbach —, de véleményem szerint nagyon so­kan fogják igénybe venni. A pálya javí­tása is a forgalomtól függ. Terveink szerint erre a 90-es évek elején kerülne sor, de ha a vontatott kocsik száma emelkedik, ezt az időpontot előrehoz­zuk. A teherforgalom így is jelentős, mert ezen a vonalon szállít a magyar vasút évi százezer tonna cukorrépát, s küldünk mi vissza üres szerelvényeket. Ügy tűnik, sikerül megvalósítani — ép­pen Szabadka kisebb fogadóképessége miatt — a Kelebiáról hozzánk érkező, és tőlünk Röszkén üresen távozó vona­tok áramlását. A Szeged—Szabadka közötti sze­mélyvonat Szegedről reggel 7 és 18.20- kor, Szabadkáról pedig 8.55 és 16.30- kor indul. A menetidő az útlevél- és vámellenőrzéssel együtt 60 perc. A me­netdíj 4 éves korig ingyenes, 12 éves korig 30 forint, illetve 1000 dinár, a teljes árú menetjegy pedig 50 forint, illetve 1700 dinár. A menetjegyeket me­nettérti utazáshoz megvásárolhatják. Ezen a vonaton nincs kedvezmény és belföldi utazásra nem vehető igénybe. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents