Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PtTÖn NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 121. szám 1988. MÁJUS 22., vasárnap Ara: 1,80 Ft Tanácskozik a pártértekezlet A párt feladatairól, a politikai intézményrend­szer fejlesztéséről szóló állásfoglalás vitájával folytat­ta munkáját szombaton reggel 9 órakor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt országos értekezlete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A ta­nácskozás szombati munkanapjára is sokan jelezték felszólalási szándékukat. Az értekezleten részt vevő 860 küldött munkáját a hazai és a nemzetközi sajtó képvise­lői ezúttal is megkülönböztetett figyelemmel kísérték a tanácskozás helyszínén és a nemzetközi sajtóközpont­ban. Az ülést az elnöki tisztet elsőként betöltő Dudla Jó­zsef, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bi­zottságának első titkára nyitotta meg. Grósz Károly- nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökének adta meg a szót. Tisztelt Pártértekezlet! Az állásfoglalás-tervezettel és az előadói beszéddel alapvetően egyet­értek. Összegzi az elmúlt másfél év gondolatgazdag vitáit, szellemi, poli­tikai erőfeszítéseinket. Közös mun­ka, a párttagság formálta. Jogos kér­dés: ad-e újat, elegendő-e munka- programnak? Szerintem igen, bár én sem vitatom, hogy lehetne gondolat- gazdagabb, és pontosabban fogalma­zott. De jelentősnek tartom azt a szel­lemiséget, amit sugároz, azt, hogy sok mindenben mást, és másképpen kell csinálni a, jövőben, mint ahogy eddig tettük. Újat ad abban is, hogy nem részleteket szabályoz, hanem a fő irányát jelöli ki egy politizáló párt törekvéseinek, melyek megvalósítá­sában — és nem csak kidolgozásában — a párttagság önálló és aktív közfe- működésére épít. Egyformán mérlegeljünk eredményeket és hibákat! A tegnapi vitában már sok szó esett a politikai helyzetről. Nem aka­rom ismételni, egy-egy részélménnycl gazdagítani, mert lényegében egyet­értek az alapminősítéssel. De szeret­ném hozzáfűzni a következőket: Arisztotelésztől származik a klasz- szikus igazság meghatározása: „Iga­zat az beszél, aki együvé tartozónak tartja az együvé tartozót, és különvá- lasztottnak a különválasztottat. Té­vedésben az vagyon, aki ellenkező­képpen beszél, mint ahogy a dolgok állanak.” A követelmény tehát világos: nem beszélhetünk másképpen, mint ahogy a dolgok állnak. A gazdasági és a poli­tikai helyzet igen összetett. A gazda­ságban évek óta jelen van a növekvő adósságállomány nyomasztó terhe, ugyanakkor tiszteletet parancsoló erőfeszítések tanúi lehetünk, amelyek az ipar. a mezőgazdaság, a kereskede­lem eredményeinek növelésére, a jobb és hatékonyabb munkára irányulnak. Világszínvonalú termék az egyik üzemben, rossz minőségű áru a má­sikban, esetenként mindkettő ugyan­abban a gyárban. Stagnáló életszín­vonal az egyik oldalon, szemmel lát­ható növekvő jólét a másikon. így folytathatnám tovább. Az előbbi idé­zet szellemében tehát az eredménye­ket és a hibákat is egyformán számba kell venni. Most itt érthetően inkább a hibákról van szó, tehát nem egészen arról, „ahogy a dolgok állanak”. Itt szeretném azt is elmondani, hogy ezeknek a negatív jelenségeknek egy része nem írható korábbi téves döntések számlájára. A fejlődéssel, az átalakulással együttjáró nehézsége­ket, torzulásokat, kiszámíthatatlan következményeket ne keverjük össze a koncepcionális, stratégiai léptékű vezetői tévedésekkel. Nem vitatom természetesen — az írásban is megfo­galmazott— megállapítást, hogy je­lenlegi gondjaink nagy része saját hi­bánkból fakad. Meg tudjuk-e válaszolni, hogyan jutottunk ilyen helyzetbe? Azt hi­szem, igen. Már sokát ismerünk az Okokból, természetesen még nem mindent. De eleget ahhoz, hogy neki­kezdjünk a helyzet érdemi megvál­toztatásának. A gazdaságirányításban, a szellemi életben, a személyzeti munkában te­ret nyert a szubjektivizmus, s a köz­életben új formalizmus terjedt el. Egyesekben és egyes intézményekben megerősödött a csalhatatlanság tuda­ta. Néhány nagy gazdasági természe­tű kérdésben súlyosan tévedtünk. Eb­ben tetten érem saját felelősségem is. hiszen 1980 óta mint a Központi Bi­zottság tagja és a XIII. kongresszus küldötte szavazatomat adtam olyan döntésekhez is, melyeket az élet,utó­lag nem igazolt. Természetesnek tar­tom, hogy ezek politikai következmé­nyeit vállalnom kell. Érdemi változásokat! Ez a helyzet fokozatosan, hosz- szabb idő alatt alakult ki, s ha így marad, egy új minőségű szakaszba léphet át, melynek következményei tragikusak lesznek­Először a párttagság, majd a veze­tés ismerte fel viszonylag gyorsan, hogy érdemi változásokra van szük­ség. A felismerés különbözőképpen hatott. Vannak, akik elbizonytala­nodtak. Gyorsan nőtt azoknak a szá­ma, akik a kialakult helyzetért első­sorban másokat vádolnak, összevisz- sza mutogatnak, megfeledkezve saját felelősségükről. De egyre többen munkához láttak. Ok alkotják ma a párt erejét. Mit kell tennünk? Egyetértek Kádár elvtárssal. A legsürgősebb feladat: meg kell szi­lárdítani a hatalmat. Ennek legfonto­sabb feltétele: megújítani pártunkat. Sokak szerint az egypartrendszer nem vált be, és ezt a mai gondok kapcsán vélik bizonyítottnak. Azt mondják tehát, legyen több párt. Az­• Megyei küldöttek az ülésteremben. ■MHBiannBMBH zal nem számolnak, hogy ez nem puszta elhatározás kérdése, hanem valóságos társadalmi lehetőségek függvénye. A mai egypártrendszer népi törekvések egyértelmű kifejező­dése, történelmileg kialakult eredmé­nye. Olyan szervezet, amelyet az osz­tályharc sodrában kibontakozó ele­ven mozgalmak sokasága hozott lét­re. Meggyőződésem, hogy egy párt kell, helyesebben egy párt kell. Olyan harci szövetség, amejynek indult, amilyen volt, és amilyen lehet, ha megszabadul a rákövesedett eszmei előítéletektől. Ha erősödik benne a demokratiz­mus és a fegyelem, és ha szakít azok­kal a kötöttségekkel, amelyek a titko­lódzás, a befeléfordulás, az elzárkó­zás munkastílusbéli merevségeiből erednek. Ebben az esetben az MSZMP egyedül is képes lesz — ter­heivel együtt betölteni vezető sze­repét, érvényesíteni a többpártrend­szer kétségtelenül meglévő, politikai­lag praktikus előnyeit. Olyan helyzet van ma, hogy a párt megújításában, célszerű és korszerű megreformálásában országunk min­den- szocializmust akaró lakosa, min­den számottevő politikai, fersadalmi erő közvetlenül érdekelt és nem csak a párttagság. A párt az, amely a leg­több tapasztalattal és lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy önmagát megújítva mozgásba hozza az egész társadalmat. A közelmúlt szomorú példái a szo­cialista világban bizonyítják, hogy ott. ahol a párt megbénul, az egész társadalom bénul meg, amivel senki nem nyerhet, de mindenki veszíthet. Ez a közös érdekeltség biztosíték ar­ra. hogy a kibontakozás lehetséges. Amikor felfokozott szenvedéllyel napi gyengeségeinket ostorozzuk, nem tagadhatjuk meg a múlt értékeit, mert meggyőződésem, hogy az a poli­tikai mozgalom, amelyik nem becsüli megharcolt múltját, az gyökértelenné válik és bizonytalan lesz a jövőben is. Mit garantál a kormány? A párt megújítása mellett felada­tunk az állam helyének, és benne a kormány szerepének pontos kijelölé­se. Megítélésünk szerint ojyan kor­mányra van szükség, amelyik érzé­keny a valóság napi kérdéseire, haté­konyan foglalkozik a termelés és az elosztás rá tartozó kérdéseivel. Olyan, amelyik kockázatot is mer vállalni, ugyanakkor felelősséggel tartozik. Amelyik a jövő érdekében az elkerülhetetlen konfliktusokat sem kerüli ki. Épít az egyén felelősségér­zetére. A folyamatosság és a megúju­lás viszonyában a döntésre érett, át­gondolt megújulásra teszi a hang­súlyt. Igényes önmaga és mások munkájával szemben. Mit garantál a kormány? A demokráciát, azt, hogy a több­ség érdekében tevékenykedik, és eny- nyiben a mindenkori kisebbséggel is szembehelyezkedik. Abban a meg­győződésben.' hogy minden jogos ré­A pártértekezletről mondják... Bács-Kiskun kommunistáinak küldötteit a pártértekezlet második munkanapjának megkezdése előtt kérdeztük pénteki ben yomásaikról. Dr. Bodóczky László, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára: — Nem kis felelősség megbízóinkat, a kecskeméti párttago­kat képviselni a tanácskozáson. Az eddigi — időnként megle­hetősen éles hangú — vitából számomra egyértelművé vált, hogy az ország helyzetét, gondjait a kecskemétiek sem látják másképpen, mint a miskolciak. Sok találgatás előzi meg — természetesen és teljes joggal: nagyon fontos kérdésről van szó! — a személyi változásokat — Dr. Tobak István, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vezérigazgatója: — A vita nagyon tartalmas, alapos helyzetismeretről tanús­kodik. Egy súlyos helyzetben levő ország néz szembe őszintén a problémáival. Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnöke: — Úgy láttam, volt hozzászólás, amelyik az elnökségnek tetszett és volt, amelyik a terem többi részén ülőknek tet­szett. Ez a gondolkodásmód különbségét mutatta ki. Maguk a felszólalások őszintén visszatükrözik az ország hangulatát, és már a főtitkári beszámoló is kritikusabb volt, mint az állás­foglalás-tervezet. Az igazság mindenképpen az asztalra kerül. Egyértelmű a változtatás iránti igény: személyekre vonatko­zóan, politikára vonatkozóan, stílusra, eszközrendszerre, ga­ranciákra vonatkozóan. Pontos, jó, egyértelmű garanciák kel­lenek, hogy az elkövetett hibák ne ismétlődhessenek: meg kell találni a módját, hogy a hatalmon levő párt el tudja kerülni a hibákat, az igény erre óriási. Molnár Mihály, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára: — Rendkívül kritikus, rendkívül éles hangú, érzelmileg talán egy kicsit a vártnál is túlfűtöttebb légkör — ezt, mondjuk, az utóbbi időszak vitái indokolják — jellemezte eddig a tanácsko­zást. Egy félelmem van: a lényegi, tartalmi kérdésekről túlzot­tan a személyi kérdések felé irányul az érdeklődés. Szabó Tamásné, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának vezetője. Ő eddig az egyetlen, aki Bács-Kiskun képviselői közül szót kapott. — Milyen visszhangja volt fölszólalásának7 — Akik közelebbről ismertek, nagyon aranyosan gratulál­tak. Azért annak örülök a legjobban, hogy — teljesen ismeret­lenül — megsimogatott Vámos Tibor akadémikus, és csak annyit mondott: tetszett, amit elmondtam. — Könnyen írta meg a beszédét? — Sok kínlódással. Lelkiismereti kérdésnek éreztem, hogy a halasi és a megyei pártértekezlet állásfoglalásából azokat a ' gondolatokat átvegyem, amikkel magam is egyetértettem. Először hosszúra írtam, aztán átdolgoztam: igyekeztem sűrí­teni. Tudtam, hogy nagyon sokan akarnak szót kapni. Ballai József tegérdek érvényesülése a társadalom egészében, kompromisszumok útján biztosítható. Figyel a kisebbségi véle­ményekre és türelemmel, együtt kí­ván működni mindazokkal, akik a szocializmus érdekében, de a kor­mány álláspontjától eltérő vélemé­nyeket vallanak. Esélyegyenlőséget törekszik bizto­sítani minden alkotni, hasznosat ten­ni akaró erő számára. Biztosítja az önálló arculatú egyéniségek kifejlő­dését, akik nem oldódnak fel nyom­talanul a kollektívákban, hanem ép­pen egyéniségükkel, tehetségükkel, másságukkal erősítik a közösséget, és viszont. Olyan viszonyokat akar kialakíta­ni ez a kormány, amelyek közepette érvényesül a teljesítményelv, ennél­fogva a legméltányosabban ember­szemléletű. Humanizmust és törvé­nyességet szavatol, ugyanakkor a . (Folytatás a 2. oldalon) GRÓSZ KÁROLY: A párt megújításával kell megszilárdítani a hatalmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents