Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

(Folytatás az 1. oldalról) szocialista társadalom védelme érdekében határozottan eleget tesz alkotmányos kötelezettségeinek. A nemzet érdekeit képviseli, és cselekvő részese kíván maradni a haladásért, a békéért folytatott küzdelemnek.

A kormány kettős alárendeltségben működik. A párt politikája iránt maximálisan elkötelezett, mert a párt a nép szolgálatában . tevékenykedik. Ugyanakkor a kormány az Ország- gyűlés előtt is felelősnek érzi magát, mert a parlament a nép akaratának megtestesítője. Nem független a kormány tehát, de önálló, mert csak így, tud hatékonyan és felelősséggel dolgozni.

Á kormány megújuló munkastílusának fontos eleme a társadalmi szervezetekkel való együttműködés, a folyamatos párbeszéd. Ezen a téren a viták, ütközések számának növekedését is természetesnek tartjuk. Ebből következik, hogy nem ígérhetünk senkinek vita 'nélküli együttműködést. Attól ugyanis, hogy az érdekképviseleti szervezetek igényeiket megfogalmazzák, a valóság és főleg a lehetőség még nem változik meg. És ne legyen senkinek illúziója: a megoldott feladatok újabb konfliktusokat fognak felszínre hozni.

Azt is világosan látjuk, hogy a kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen szembekerülhet, nemegyszer szembe is kerül valamely társadalmi réteggel, mert sérti azok közvetlen napi érdekét. Ma azonban nemcsak az eltérő érdekekkel kell megütközni, hanem a közgondolkodásban meglévő beidegződésekkel is, olyanokkal, amelyek szembenállnak törekvéseinkkel. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, hadd idézzek néhány mondatot a példa kedvéért a tegnapi felszólalásokból:

Panker elvtárs szép és igaz felszólalásában fogalmazta meg munkatársai nevében a kérdést: „Milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek szorgalmasan dolgozó munkáskollektívák?” Válaszom: ez lesz a jól és hatékonyan működő szocializmus. Amelyik munkáskollektíva nem lesz eredményes, annak biztonságát nem garantálhatjuk. S hogy ma csak ennyi bizonytalan közösség van, az annak köszönhető, hogy a durván évi 560 milliárd befizetett tiszta nyereségből több mint 200 milliárd forint termelési támogatást visszafizetünk.

Bleir Katalin el.vtársnőt idézem: „Tisztességes munka legyen az értékmérő”. Ez kevés. A nyereséges, hasznot hozó tisztességes munka lehet csak az értékmérő.

Arra biztattak, hogy legyünk bátrak. Örülök neki. Ez a biztatás ránk' fér. De a népi tapasztalat szerint a bátorság és a vakság között különbség van. Mi nem vagyunk vakok. Minden bátor döntésünk ott, önöknél csattan.

Bátor intézkedéseinktől mindenki azt várja, hogy ő valamit kap, s az ő helyzete javul. Ez lehetetlen. Mi bátorsággal, határozottsággal nem káoszt, hanem rendet akarunk. Az pedig csak fokozatosan valósulhat meg.

A kormány a jövőben nem akarja magára vállalni az emberi kapcsolatok szervezését, a társadalmi öntevékenység kibontakoztatását. Nem azért, mintha nem lenne ezen a téren javítani való, hanem azért, mert a kormány minden olyan területről vissza akar vonulni, ahol indokoltabb és természetesebb, ha a dolgok nélküle történnek.

A tétlenség sokba kerül

Van végiggondold programunk. Tudjuk, hogy mit és hogyan akarunk cselekedni. Magatartásunk kiszámítható. Aki segíteni akar, bőven talál erre alkalmat.

Minden helyzetben van megoldás —- mondhatjuk történelmi tapasztalataink alapján. Most nem az a kérdés, hogy lehet-e cselekednünk, hanem az, hogy mit kell és mit érdemes tenni. Az eredménynek természetesen ára van. Ezért is fizetni kell, de összehasonlíthatatlanul többe kerülne a tétlenség.

Egyszer ebben a teremben felhívták a figyelmünket az idő jelentőségére.

E gondolat soha nem volt aktuálisabb. mint ma. Az idő érték. Saját lehetőségünk a cselekvésre, amit vagy kihasználunk, vagy elvesztegetünk. József Attila írta: „ ... az időt mi hoztuk magunkkal.” Az idő nem dolgozik senkinek, csak lehetőségeket teremt. Marx szerint minden valamire való gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele hatékonyan, de ne elhamarkodottan, mert ma nagy hajlam van a kapkodásra, ami ugyanoda vezethet, mint az elkényelmesedés. ■

Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy a legszínvonalasabb politikai tevékenység, a legszakszerűbb kormányzati irányítás sem helyettesítheti az emberi alkotó munkát, a szorgalmat, tehetséget, műveltséget.

Mi három napig tanácskozunk most magunkról, de nem magunkért, hanem a nemzet felemelkedéséért. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy •nőst ezekben az években nemcsak a magyar nép, hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Ezért sikereink, ha szerény mértékben is, de kihatnak az egész szocialista rendszerben végbemenő megújulásra. Esetleges kudarcunk pedig a szocializmus progresszív törekvéseivel szembenálló, konzervatív erők pozícióit erősítené meg. Fejelősségünk tehát rendkívül megnőtt. Én hiszem, hogy sem a magyar nép, sem a hazánk határain túl élő barátaink nem fognak bennünk csalódni.

TÍMÁR JUDIT, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa rámutatott: — Minden társadalmi-gazdasági folyamat térben megy végbe, az ágazati fejlesztéseknek, a politikai döntéseknek mindig vannak térbeli konzekvenciái is. E mostani állásfoglalásban nem tekinthetjük tehát a területi problémákat a sok közül egy „kipipálandó” kérdésnek. Semmiképpen sem intézhető el felelősségünk az alábbi, az állásfoglalás-tervezetben e problémakörnek szentelt, mindössze két mondattal: „Arányos településfejlesztésre van szükség, aminek keretében növelni kell a kisebb települések népesség- megtartó képességét... A felülvizsgált és a jelenlegi helyzetnek megfelő- en módosított országos és megyei programok alapján folytatódjék az elmaradott térségek gazdasági alapjainak erősítése.”

A falvak népességmegtartó képességéről szólva megállapította: ehhez először is olyan összetételű lakosság szükséges, amelyben még megvannak az egyszerű népességreprodukció feltételei.

Elengedhetetlen továbbá a gazdasági megtartóképesség is, s olyan időszakban, amikor a hatékonyságot tűztük zászlónkra, nem sok esélye marad a „levetett” technológiával, ráfizetéssel dolgozó kisüzemeknek. Szükség van a népesség megtartásához legalább minimális infrastruktúra kiépítésére is. Csakhogy kérdés, megfelelő munkalehetőségek híján és idős lakossággal hogyan teremthető meg az elvárt „önerőre támaszkodás”. Ha pedig a falu érdeke most is csak a városi szűrőn át közvetítődik, akkor félő, hogy a kistelepülések pártalapszerve- zetei örök végrehajtónak, számonkér- teknek érzik csak magukat.

Ezután Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel.

SZŰRÖS MÁTYÁS:

A szocialista Magyarország hozzájárul

a világ jobbításához

Egy szocialista ország elszigetelten, magára hagyatva aligha képes követ- i kezetes és átfogó reformpolitika folytatására; különösen érvényes ez a kisebbek számára. Nekünk fontos háttér és bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inkább ösztönzik és segítik immár két, sőt három évtizedes törekvéseinket.

Abban, hogy nemzetközi politikai körülményeink kedvezően változtak az elmúlt két-három évben, legnagyobb hatása és jelentősége annak van, hogy a szocialista világban kibontakozóban van a szocializmus megújhodása.

A változások legfontosabb jellemzői között említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet—nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt azért, mert javult a szovjet

amerikai viszony. A magyar külpolitika élt a kedvező változások kínálta lehetőségekkel.

Mindez további aktív nemzetközi szerepvállalást igényel, nem hagyhatjuk sodortatni magunkat az eseményekkel, részt kell vennünk a számunkra is kedvező külső feltételek

formálásában és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Ugyancsak rendkívül fontos feladat a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése.

Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista re- form-Magyarország-képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkés partnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egycsapásra megoldjuk, de arra számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben, tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni. Ez a várakozás tükröződik abban a nagy figyelemben is", amely tanácskoTANÁCSKOZIK A PÁRTÉRTEKEZLET

zásunk előkészítését követte, és munkáját Világszerte kíséri.

Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása.

A pártértekezlet dokumentum- tervezetének vitája során elhangzott vélemények újólag igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű, belpoli- tikailag is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „a nemzetiségi kérdés tökéletesen megoldódott”, ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakorlatilag teljes az egyetértés azzal, hogy párt- és állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, fellép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megküDR. TÉNYI JENŐ, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára a népegészségügy helyzetéről, eredményeiről szólt, majd gondjainkat ecsetelte. Az ezer lakosra jutó általános halálozás, a születéskor várható átlagos élettartam, a társadalmi beilleszkedési zavarok előfordulási gyakorisága aggodalomra ad okot.

A felszólaló hitet tett amellett, hogy mind az egészségmegőrzési program sikere, mind a hatékonyabb küzdelem a krónikus betegségek visszaszorításáért, alapvetően függ az önellátás, az önsegítés és a laikus segítség fontosságának felismerésétől. Hogy mit ért az orvos az önsegítés fogalmán? Azokat az egészséggel kapcsolatos döntések tömegét, amelyek a mindennapi életben az étkezéstől az életmód ezer elemén át az orvoshoz fordulás és együttműködés kérdéseit is érintik.

Ezekben ugyanis, ha akarjuk, ha nem, a döntést a laikus, azaz az állampolgár hozza. Dr. Tényi Jenő javasolta, hogy az újonnan megválasztandó Központi Bizottság mielőbb tűzze napirendre a népegészségügy helyzetének átfogó elemzését.

DÉVAINÉ SERES ERZSÉBET, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője az alapszervezeti munka fontosságáról beszélt. A párt politikáját kiki a munkahelyén valósítja meg. Ha nem így gondolkodunk, nem így fogjuk fel a párttagok, a pártalapszerve- zetek hivatását, akkor a párt vezető szerepe, egysége nem érvényesülhet. A pártértekezletnek ki kell mondania, hogy az alapszervezetek a pártmunka műhelyei, s nem „leosztott” feladatok végrehajtói.

KRASZNAI LAJOS, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára utalt

lönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg egy kétmilliós közösség gondjait. Minden ember természetes joga, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált nemzetközi normák, a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkezése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához.

arra, hogy a párttagok közül sokan bizalmatlanná váltak a párt vezető testületéivel szemben, egy sajátos bizalmi válság jelei mutatkoznak.

Ma sem tudunk elfogadható magyarázatot adni arra — még ezen a fórumon sem —, hogy a XIII. kongresszust követően, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyszámú prioritás teljesítésének gazdasági feltételrendszere ingatag alapokon áll, akkor a tervezés miért vállalta mégis e célokat? Ennyire felületesen értékeltük volna a helyzetünket? Krasznai Lajos azután így folytatta: — Nem vitatom, hogy osztozni lehet és osztozni kell minden szinten a felelősségben. Amit a népgazdaságból nem tudtunk kipréselni, azt megpróbáltuk agitáció- val pótolni. A kiútra történelmi analógiákat kerestünk, vigasztalgattuk magunkat, hogy voltunk már kilátástalanabb helyzetben is és azon is úrrá lettünk. A felelősségérzet és a tehetetlenség lassan minden szinten szembefordult egymással, amelynek eredménye az egymásra mutogatás és az önmar- cangolás lett.

Tömeges igény ma már, hogy ha a párt alkotmányosan is a társadalom vezető ereje, akkor mutasson a nemzet számára kivezető utat. És ez már inkább tömeges társadalmi követelés, mint a bizalom megnyilvánulása. Felszólalása befejező részében sürgette, hogy a párt különböző szintű szerveinek és testületéinek működését övező „misztikumot”, a döntések túlzott •centralizálását vizsgálják felül.

Ezután Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára kapott szót.

Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront — hivatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény reformját, a népszavazásról, valamint az egyesületekről szóló törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való visszaélés lehetősége.

A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt kell haladnia az állampolgári jogok kiteljesítésének, amelynek feltétele a szuverén törvényhozás; az önállóan politizáló kormány, az erős tanácsi ön- kormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő érett állampolgár. Ezek között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak és az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állampolgári közösségeknek, érdekképviseleteknek.

Vagyis — Mihail Gorbacsov szavait is idézve, hiszen azok, nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel— a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásával megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja.

IZSÁK GYULA, a Bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke hangsúlyozta: Kulcskérdés a politika és a gazdaság kapcsolata. Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúltban a társadalmi munka- megosztásból. Részletes programot adott a gazdaságnak, a KISZ-nek, a népfrontnak, a tudománynak és minden szervezetnek hazánkban.

— A mezőgazdaság a párt agrár- politikájától azt várja, hogy adjon hosszabb távra szóló, világos, kiszámítható programot — mondotta a továbbiakban. A mezőgazdaságban nehezebb a szerkezetváltást megvalósítani, mint a gazdasági élet más területein, s a kiszámíthatatlan változásokhoz a mezőgazdaság — sajátos helyzete miatt — nem tud gyorsan alkalmazkodni. Nagy gond az agrárolló, amelyet az ágazat már nem tud elviselni. 1987-ben 1254 tsz közül 460 veszteséggel, vagy 5 millió forint alatti nyereséggel zárta az évet, ami döntő mértékben — elismerve egy-egy gazdaság vezetésében meglevő negatív tényezőket is — az említett agrárolló elviselhetetlen nyitódásából ered.

SIPOS GÉZÁ ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottsáAzt tartják: egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni! A szocialista jogállam közelebb visz ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként reménytelen a gazdasági felzárkózás is a fejlettebbekhez.

Ritkán történik meg, hogy Magyar- ország és a világtörténelem óramutatói együtt járjanak. Most itt van ez a kivételes alkalom, jól kellene bánnunk az idővel. Ez esetben ne legyen, igaza Kossuthnak, aki azt mondta: a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó: késő.

A nemzedékváltás és a felelősségérvényesítés nyelvén csak dadogva tur dunk beszélni, mert amire nincs érvényes, intézményes megoldásunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikának része. Az állampolgároknak és a pártok tagjainak jogos szükséglete.

Én most azt javaslom mégis, hogy ezt a felelösségrevonást végezzük el együtt, lélekben, ki-ki addig a mértékig, amíg saját felelősségével nem találkozik. S aztán így önmagunkban megbékülve keressük az előttünk járó nemzedékben azt, ami abban nagy és tiszteletre méltó. Önbecsülésünkhöz és üdvösségünkhöz ez is hozzátartozik.

Az értekezlet vitája megerősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk, lesz magyar kibontakozás!

gának első titkára elöljáróban szólt a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól.

— Mi azt várjuk, hogy a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető előadásban is elhangzott: a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése; ebben kulcskérdés a párt saját tevékenységének megújítása; növekedjen a társadalom demokratizálódása, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek szerepe — mondotta.- Ehhez béke kell — tette hozzá. — Nem több eszközzel, nem több katonával fenntartott béke, hanem a lehető legalacsonyabb szinten megvalósítható egyenlő és elégséges biztonság. Ezzel azonosulunk, erre készülünk, s mindig csak ehhez kérjük a támogatást. A hadtest, a hadsereg személyi állománya nevében is biztosíthatom pártunkat, hogy a békéért és a belső nyugalomért készek vagyunk mindent megtenni.

POZSGAY IMRE:

Lesz magyar újjászületés!

NÉMETH MIKLÓS:

Érvényesüljön a teljesítményelv

Elöljáróban kijelentette.

Az állásfoglalás-tervezetet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Annyi okos szó és fontos gondolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fontosat akarnak mondani. így aztán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerősítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megtételét. Hiszen tudjuk, hogy milyen keveset érnek azok a javaslatok, amelyek mögött szervezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek az egység görcsös és bénító követelményei helyett a vitában, az áramlatok küzdelmében, a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ki az új minőségű egységet. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés, s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen helyen a vita a démon, mely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita a megújulás eszköze.

Bajaink méreteit és azok legfőbb okait ismerjük. A tavaszi pártviták és a társadalom megnyilvánulásai tudósítottak bennünket arról is, hogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem a felelősségérzet és a cselekvőkészség is.

A magyar politikai élet a maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításában ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Éélreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Úgy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis a gazdasági veszteségek, a morális leala- csonyodás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem az öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nálunk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást fel kell váltania a nép által való kormányzásnak.

Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság es a pártonkívüliek, a kommunisták és a nép, a nemzet egymásra találtak. Kiderült, mint annyiszor, hogy egymástól nincs mit félniök. Félni csak attól kell, hogy a politika a csendes, de mégis forradalmi értékű változásoknak csupán a hordalékát látja, és a kockáztatni is képes kezdeményező szellem helyett hatalomféltő reflexei lépnek működésbe.

Azt remélem, hogy a pártértekezlet után alaptalannak bizonyul ez a félelem.

Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkívüliek egyaránt tudnak?

Tudják, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló ösz- szes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. Nekünk élni kell, és előbb- utóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában.

Az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a párt- és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük.

A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Ennek következménye a termelési tényezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktúra általános elmaradottsága, a piac kiépí- tetlensége, a tőkepiac vagy a nagyobb teljesítményre ösztönző és serkentő verseny hiánya.

Szembe kell néznünk a társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal is: a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulásával, a lakosság egészségügyi állapotának romlásával, a társadalmi beilleszkedés zavaraival. Vitathatatlan, hogy e problémák megoldásához, a feszültségek oldásához több pénzre lenne szükség. A bővebb anyagi forrásokat elsősorban nem a takarékoskodás, hanem a bátrabb, a szabadabb és főképpen ésszerű vállalkozás biztosítja.

Régóta foglalkoztat mindenkit, hogy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elszalasztjuk a nagyobb nyereség, a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amely a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt.

Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kap• Indulnak a Bács-Riskun megyei küldöttek a szálláshelyükről az ülésterembe.