Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

(Folytatás a 3. oldalról)

befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem változott, ugyanakkor az ötven-hatvan éveseké megkétszereződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit.

— E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéretet nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb társadalmi teljesítménnyel, a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövő-orientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB titkára. Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosszú távú fejlesztése érdekében; e területeken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerkezetátalakításnak megfelelően keresnek megoldást.

A politikai intézményrendszer reformjáról szólva leszögezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önálló arculatú, nyilvános érdek képi viselete adhat választ arra a dilemmára, hogy egypártrendszerünk körülményei között hogyan lehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. Az olyan párt vonzó az ifjúság számára, amely dinamikusan politizál, amelynek a szervezetei is politizálnak. A fiatalok iránti nagyobb türelemre, a közéleti mozgástér bővítésére van szükség.

A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont megütközést kelt állapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalástervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetséget. A KISZ-munka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmunkánk, gyakorlati szervezőmunkánk több ifjúsági rétegben gyenge, az elmúlt években teret vesztettünk a nagy egyetemeken,, a húszévesek körében gyengébbek pozícióink, mint a harmincasok között. A KISZ-ben megvan a szándék a belülről induló bátor átalakulásra, az ifjúság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére.

A párt és a társadalom egészét átható politikai fordulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arra törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani tanácskozáshoz. Ennek jegyében zajlottak le a tömegeket megmozgató vitáik. Az ifjúságnak és az egész társadalomnak ma mindennél inkább perspektívára, belátható, vonzó szocialista perspektívára van szüksége. Amikor nagyobb társadalmi teljesítményt, munkafegyelmet, szigorúságot igénylünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürgetünk. Teljesítéséhez a magyar szocializmus nagy horderejű átalakítására van szükség. Most egyszerre adott ehhez a kényszer és a lehetőség. Ne szalasszuk el! — mondotta befejezésül Hámori Csaba.

RAJKI SÁNDORNÉ, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve rámutatott: a párt a szükségesnél kevesebb figyelmet fordított működésének megújítására, elhatalmasodott a formalizmus, a bürokrácia, felerősödött a tekintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jó néhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének. Gyenge a párton belüli demokrácia, a vezetés és a tagság eltávolodott egymástól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folyamatokban megfelelő a kontroll. A párttagság széles köre előtt nyilvánvalóvá vált, hogy programjaink, határozataink egy része nélkülözi a konkrét helyzet elemzésére épülő reális célokat, jó elhatározásaink véghezviteléhez pedig rendszerint nem volt elegendő erőnk, elszántságunk.

Mindezek kifejezetten a pártra tartozó,' csak általunk megoldható és helyrehozható problémák. A tagság erre vár. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem a döntő feladat. Olyan pártnak kell lennünk, amely elsőként és pontosan érzékeli az élet változásait. nem tér ki a problémák elől, megalkuvás nélkül levonja a tanulságokat és halogatás nélkül cselekszik. Olyan pártnak kell lennünk, amely a dolgokat folyamatában, történetiségében vizsgálja. Elodázhatatlan, hogy a pártdemokrácia fejlesztésével adjuk vissza a tagságnak, önmagunknak a mozgalmi közösséghez tartozás élményét, a politikaformálás lehetőségét és-a végrehajtás eredményességének örömét. Ezzel összefüggésben szorgalmazta: a pártértekezlet alkosson olyan állásfoglalást, amely konkrét feladatok sorát jelöli ki a párt tagjai és vezető szervei számára. Teremtsen lehetőséget helyzetünk valósághű, tudományos elemzésére, új politikai program és új szervezeti szabályzat megalkotására a XIV. kongresszuson. Kérje fel az újjáválasztott Központi Bizottságot, hogy legközelebbi ülésén készítsen feladattervet, amelyben rögzíti mostani állásfoglalásunk alapján a kongresszusig elvégzendő teendőket téma és időpont megjelölésével. Ezt a párton belül hozza nyilvánosságra. Emellett az értekezlet hajtsa végre a párt legfelső irányító testületéiben azokat a személycseréket, amelyek egyértelművé teszik az elhatározások komolyságát, garantálják és ki is kényszerítik minden szinten a párt politikai és morális megújulását — mondotta befejezésül.

BARTA GYÖRGY, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára így kezdte felszólalását:

— Ha egy mondatba sűrítve kellene elmondanom hozzászólásom lényegét, így fogalmaznék: új szavakat, új arcokat és új, a meghirdetett politikai szándékokat hitelesítő tetteket várunk. Támogatjuk és sürgetjük a kibontakozásra, a párt megújulására tett erőfeszítéseket. Lépéskényszerben vagyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott. Élesen vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyre ásva kezdte meg gyötrelmes önvizsgálatát.

— Bár nem kevés, ami történt az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történelem keményen fog ítélni az elmúlt évekről. Számon fogja kérni a halogatott, elmulasztott lépéseket. Nagyon nagy a várakozás a tekintetben, hogy most az országos pártértekezlet olyan kérdésekre is adjon választ, amelyeket a létező szocializmus eddig még nem tudott megoldani.

A felszólaló hangsúlyozta, hogy a történelmi távlatvesztés, az értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van, mégpedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alkotó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, amelyeket a pártnak már korábban be kellett volna fogadnia a társadalom- kutatás műhelyeiből. Létfontosságúnak ítélte, hogy a párt szót értsen az ifjúsággal, amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ébbe nem lehet belenyugodni — hangúlyozta —, kell, hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára.

Barta György aláhúzta, hogy a • pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos személyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bizonyságául annak, hogy a változások élén a párt áll. Ezért helyes a KB és a Politikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési módokat, új cselekvéseket csak új emberektől várhatunk. Ez nem puszta óhaj kérdése, ezt a pártban a szervezeti szabályzatnak is garantálnia kell. Olyan szabályok kellenek, melyek biztosítják, hogy a ma megválasztott vezetők holnapután nem fogják dinamizmusukat, hitelüket veszteni. Alapvető kérdés, hogy képes-e a párt hatalmi pozíciójában szavatolni a társadalom egészének érdekében álló folyamatok érvényesülését. Ezért értékelődött fel olyannyira a pártdemokrácia kérdése. Ézért kapott a vitában sok és jogos bírálatot a jelenlegi választási rendszer, az, hogy a két ciklusnak nem mostantól fogva kell kezdődnie, hanem már az egykori megválasztástól.

Ezután az információ és az informálás fontosságáról beszélt. Utalt arra: sokan elgondolkodtatónak tartják, hogy a párttagság, a hazai közvélemény egészét foglalkoztató egyikmásik kérdésről, újszerű megfogalmazásokról és érvekről egy londoni sajtóértekezletről vagy a minap egy amerikai tévétársaság riporterének rámenős kérdései nyomán értesülhe- ■ tett. Kérdezni a hazai újságírók is tudnának. Azonkívül ezekhez a dolgokhoz nekünk, az MSZMP tagságának kissé több közünk van, mint nekik, odakint.

A bizalom helyreállítására, az ifjúság visszaszerzésére csak egy olyan párt képes, amely megőrzi tartását, komolyan veszi saját követelményrendszerét és nem adja fel az eszményeit. Egy olyan párt, amely nem bonyolódik bele kicsinyes, párhuzamos igazgatásba, formális helybenjárás- ba, egy szürke, unalmas páríélet ad- minisztrálgatásába. A párt csak akkor fogja történelmi küldetésébe vetett hitét, önbizalmát visszanyerni, ha megújítja önmagát — mondotta végezetül.

KERESZTURY DEZSŐ akadémikus, író kötelességének tartotta, hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta:

— Emlékszem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismerem a világerők hatalmasodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbülést váltott ki és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket?

A továbbiakban az állásfoglalástervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok félárnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem

A Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértekezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előre lépünk, az a politikai intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára.

A gazdasági-társadalmi megújulás puszta illúzió a politikai intézmény- rendszer korszerűsítése nélkül — hangsúlyozta. A gazdaság, valamint az intézményrendszer összhangjára, együttmozgására van szükség. Szabadabbá kell tenni az utat a tisztább, világosabb munkamegosztással, a döntési és felelősségi viszonyok egyértelműbb és ellenőrizhető elhatárolásával a szocialista társadalmi fejlődés és a gazdasági kibontakozás előtt.

Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozta, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától,' a dolgozó emberek nagyobb megbecsülésétől, a róluk történő fokozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta.

r—■ A gazdasági-társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerítik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társadalom tűrőképességének azonban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkezdődő folyamatok anyagi, ideológiai és politikai hatásaival. Az adórendszer, a foglalkoztatási gondok, a magán- és külföldi tőke megjelenése, a nagyarányú infláció az emberek gondolkodását, politikai hitét is megpróbáltatások elé állítja. A kibontakozási stratégia körvonalaBLEIER KATALIN, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyárának szakmunkása: Túlságosan sokat beszélünk a gazdaságban fellelhető problémákról, és néha elhallgatjuk politikai természetű gondjainkat, pedig a gazdasági problémáknak egy része politikai tévedéseinknek egyenes következménye. Felmerült a kérdés, hogy miért nem tárta fel a KB élesebben, időben az ország gazdasági nehézségeit. A párttagságot és pár- tonkívülicket 1986 végétől jó néhány sokkhatás érte. Ennek következményeként mind a pártonkívüliek, mind a párttagok között sok esetben tapasztalható, hogy megrendült a bizalom a párt és a kormány vezetőivel szemben.

Bleier Katalin a továbbiakban javasolta, hogy az állásfoglalás sokkal határozottabban fogalmazza meg a bürokrácia, a megvesztegetés, a korrupció elleni fellépést, majd javasolta, hogy a megválasztandó Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet.- Valósuljon meg a gyors, őszinte tájékoztatás a párton belül — mondotta. — Ha alsóbb szinten a döntéshozatal előtt nem kérjük ki a párttagság véleményét, akkor hogyan akarjuk elvárni, hogy álljon ki mellette, harcoljon annak következetes megvalósításáért?

MENYHÁRT LAJOS, az

MSZMP Debreceni Városi Bizottságának első titkára annak a véleménynek adott hangot, hogy ha a Magyar Szocialista Munkáspárt az ország társadalmi, politikai életében betöltött vezető szerepének megfelelően vezényelni akarja a jelenlegi helyzet megoldását, akkor számba kell vennie a hangulati tényezőket, meg kell tanulnia a társadalmi atmoszféra kezelését, mert az emberek megnyerése nélkül nem lehet megoldást találni.

— A döntésre érett kérdések között az egyik leglényegesebbet, a politikai intézményrendszer korszerűsítését nem lehet tovább halogatni — mondotta ezután. — Ennek a korszerűsítésnek az iránya csak a demokratizálás lehet, mind a párton belül, mind az intézményrendszer egészében. Ennek rendkívül fontos eszköze lehet a felelős nyilvánosság. Történész vagyok, tanulmányaim és közéleti-politikai tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a létező szocializmus eddig centralizált politikai intézményrendszereket hozott létre. Ezek az intézményrendszerek egy adott fejlődési szakaszban alkalmasak voltak a szocializmusépítés beindítására, de a fejlődésnek ebben a stádiumában

jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg

— s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi.

— Amennyire nagyra értékelem tehát az MSZMP határozott szándékát a válsághelyzet feltárására, a szükséges változtatások végrehajtására, annyi aggodalommal is töltenek el a tervezet hiányosságai, aránytalanságai.

— A legveszélyesebbnek tartom

— mondotta — a művelődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes változás, jóravaló fejlődés.

zása mellett már a közvetlenül előt- _ tünk álló évekre is olyan gazdasági célokat kell meghatározni, amelyek mérséklik azt a gazdasági magatartást, amely szűkíti a fogyasztást, és visszafogja a növekedést. A gazdaság élénkítésére fordítsunk nagy energiát, ne csak a visszafogásra — tette hozzá.

A SZOT elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: a dolgozók többsége kész vállalni az átmenet nehézségeit, ám százezrekre tehető azoknak a száma, akik a megnövekedett terheket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein belül. Az árak alakulásáról szólva kiemelte, hogy a szakszervezetek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnövekedés, a tervekben megszabott, a kormányprogramban elhatározott mértéket túllépi.

A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott:

— 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítő elemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei szögezte le, majd így folytatta: A mozgalom ma ismét útkeresésben van, mert változó körülmé- , nyék között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A fejlődés iránya: az önállóság, a társadalmasítás, a réteg- és szakmai érdekek jobb képviselete.

Beszéde befejező részében Gáspár Sándor emlékeztetett rá: történelmi tapasztalat, hogy a tagolt és szétaprózott szakszervezeti mozgalom soha nem tudja hatékonyan ellátni feladatát. A szakszervezeti munka hatását ez nem növeli, hanem csökkenti. A mozgalom ereje mindig a szolidaritásban és az egységben volt.

már működési zavarokkal küszködnek. Ahhoz, hogy az intézményrendszer parancsnoki hídján álló politikai szervezet - az adott esetben Magyarországon a Magyar Szocialista Munkáspárt — továbbra is vezényelni tudja a szocializmusépítés társadalmi programját, elkerülhetetlen ennek az intézményrendszernek a demokratizálása.

DUDLA JÓZSEF, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára az elmúlt időszak meghatározó élményt adó politikai vitáiról szólt. Míg egyfelől számos friss, új, jó felismerés született az elméletben, másrészről ragaszkodtunk a változatlan értékrendhez, és az azt követő mechanizmusokhoz. Vagyis egyszerre voltunk reformerek és konzervatívak.

— Mi a változásra voksolunk! — hangsúlyozta Dudla József. — Mert minél tovább tart a régió gazdasági eróziója, annál kedvezőtlenebbé válnak a megújulás anyagi és szellemi előfeltételei.

— A párt vezető szerepének modernizálása megkívánja a politikus- ság újratanulását, hogy miként lehet politikai mozgalomként befolyásolni a gazdasági, a társadalmi fejlődést. Mindennek igen fontos eszköze a nyíltság.

KOVÁCS GÉZA, a szabolcsbákai tsz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a korábbi negatív tendenciák mára elviselhetetlen mértékben felfokozódtak. A megye lakossága mind türelmetlenebbül ítéli meg és kéri számon a megyei vezetésnek a kormányzati szervekkel együtt megtett — és mindeddig vajmi kevés eredményt hozó — intézkedéseit. Egyre határozottabban fogalmazódik meg az igény, hogy az emberek életét döntően befolyásoló foglalkoztatási gondok megoldására hosszabb és garantált gazdaságfejlesztési stratégiát kell kidolgozni. Ilyen lehet például, hogy az ország leginkább elmaradott határ- menti térségeiben végbemenő gazdasági fejlesztések kedvezményben részesüljenek.

A továbbiakban a mindent irányítani kívánó centralizmust bírálva rámutatott, hogy a pártmunka jelenlegi gyakorlata szerint a felsőbb szervek akaratát továbbítják az alapszervezetek a végrehajtás szintjéig. Ez a módszer nem teszi lehetővé a párttagság és az állampolgárok aktivitásának teljes körű kibontakozását.

Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot — mondotta —, melyben mihelyt megfogalmazzuk a célt, nyomban

GÁSPÁR SÁNDOR:

Útkeresésben a szakszervezet

szervezeteket hozunk létre az irányításra. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, amikor azok működtetésének feltételei alig-alig voltak meg, csak hat állami szerv vett részt a „bábáskodásban”. Napjainkban pedig, amikor a „gyermek” felnőtté vált, 24 állami szerv és 6 jogositvány- nyal rendelkező vállalat keseríti meg a mezőgazdasági szövetkezetek életét, fékezi az eredményesebb munkát, fokozza terheit. Végül sürgette: a pártnak fel kell készítenie tagjait annak elfogadására, hogy nemcsak az állami tulajdon szocialista, hogy hárítsuk el azok bizalmatlanságát, akik ellenzik a külföldi vagy magántőke termelésbe vonását, engedjünk teret a valódi vállalkozói közösségeknek, melynek természetes velejárója a jövedelemkülönbségek megléte is.

KARVALITS FERENC, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a gazdaság tartósan alacsony teljesítménye, az életszínvonal visszaesése, egyes rétegek nehéz szoAz MSZMP Központi Bizottságának elnöke a pártértekezletet megelőző vitákról elmondta: azok hozzájárultak helyzetünk tisztázásához, a tennivalók számbavételéhez és kifejezésre juttatták a cselekvőkészséget és a tenniakarást.

A pártegység igazi próbája a cselekvés, a határozatok végrehajtása, mert akkor derül ki, hogy csakugyan egységre jutottunk-e. Az egység erősödésének ma különösen fontos követelménye a pártszervek és -szervezetek önállóságának növelése és ezzel párhuzamosan a kommunisták önálló gondolkodása, felelősségvállalása és cselekvése. Természetesen a nézetek és tettek sokféleségével a párton belül is számolnunk kell, hiszen egy sok százezres létszámú szervezetet nem lehet úgy tekinteni, mintha annak tagjai beprogramozott automaták lennének.

— Az állásfoglalás-tervezet megerősíti, hogy a demokratikus centralizmus pártunknak továbbra is fontos működési elve. Helyeseljük a Központi Bizottságnak azt a véleményét, hogy ennek az elvnek korszerű értelmezése és gyakorlati alkalmazása még további munkát igényel. Ez azért szükséges, mert az utóbbi időben gyakran találkozunk a demokratikus centralizmus eltérő magyarázásával, sőt félremagyarázásával is.

A továbbiakban a többségi döntés elvének érvényesítéséről, a kisebbségi vélemény fenntartásának lehetőségéről beszélt: — Indokolt — mondotta a többi között —, hogy a kisebbség véleményét gondosan mérlegeljük, de azt sem kell kizárni, hogy a kisebbségben maradtak újólag átgondolva álláspontjukat, eljussanak annak korrigálásához. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak a többségi vélemény helyességében „illik” kételkedni. Mint minden másnak, a kisebbség szerepének eltúlzása is veszélyekkel járhat, többek között azzal, hogy akadnak, akik eljutnak akár a

FEJESNÉ JENEI CSILLA, a

Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója elöljáróban kiemelte: — Azt hiszem, mindannyian elfogadjuk, hogy az ifjúság jelenti a jövőt, viszont a mai ifjúságpolitika tovább folytatása az ország jövőjét teheti tönkre.

Felszólalásában azt elemezte, hogy nem könnyű ma párttag hallgatónak lenni az egyetemen: — Nehezen lehet olyan politika mellett érvelni, amelynek nem ismerjük sem a szándékát, sem az indítékait, és amely nem ad meggyőző választ napi problémáinkra. Különösen nehéz dolog ez akkor, ha sok kérdésben a párthatározatok és KB-állásfoglalások nem is jutnak el az egyes párttagokhoz, meghozatalukban személyes beleszólási lehetőségünk nincs, így sokszor mi magunk sem vagyunk igazán meggyőződve helyességükről. Ha elfogadjuk — és kérem, hogy fogadjuk el —, hogy a párt vezető szerepét nem adminisztratív eszközökkel, hanem tagjain keresztül, meggyőzés útján kívánja a jövőben gyakorolni, akkor ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Aktívan politizálni helyi szinten is csak információk birtokában lehet. Addig, amíg titkos párthatározatok léteznek, illúzió bármiféle demokratikus döntéshozó mechanizmusról beszélni. Szomorú dolognak tartom, hogy pártértekezleti küldöttnek kell lennem ahhoz, hogy megtudjam, létezik a Politikai Bizottságnak egy, a felső- oktatásról szóló határozata. Hasonló a helyzet a nemrégiben alakult politikai célú ifjúsági szervezettel kapcsolatban is. Annyit tudunk, hogy szerveződését törvénytelennek titulálták, de azt nem tudjuk, hogy mi ezzel kapcsolatban a hivatalos állásfoglalás. Egy azonban biztos: programjuk van, amivel nekünk vitatkozni kellene, és ehhez a csöppet sem könnyű feladathoz eddig nem kaptunk segítséget.

A továbbiakban azt a véleményt hangsúlyozta, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, de nem kellene, hogy az egyedüli ifjúsági tömegszervezet legyen. Ez már ma is így van, legfeljebb a többi szervezet egyéb —

ciális viszonyai önvizsgálatra kell, hogy késztessenek.

— Nyilván azon lehet és kell is vitatkozni — folytatta —, hogy miben hibáztunk mi, a párt testületéi, vezetői. Nem szabad vitatkozni ugyanakkor azon, hogy miben hibázott a bányász, a kohász, a kombáj- nos, az orvos, hiszen ők — néhány kivételtől eltekintve — tiszteletet érdemlően tették kötelességüket.

A párt belső életével kapcsolatban kifejtette:-— Meggyőződésem, hogy a társadalomnak nem egyszerűen működőképes pártra, hanem dinamikus, cselekvéseiben mindig konzekvens, határozott és eredményeket is felmutatni képes pártra van szüksége. Maguknak a testületeknek is rendszeresen meg kell újulni. El kell jutni a pártnak addig is, hogy a vezetés és a testületek iránti bizalmat időközönként — ha a helyzet így kívánja, s nemcsak a ciklusok lejártával — szavazással is próbára tegye.

frakciók szabadságának hirdetéséhez.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a tapasztalata, hogy pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, gyakorolja jogait és nehezebb körülmények között is becsülettel teljesíti kötelességét. Az egész pártra árnyékot vet azonban annak á kisebb hányadnak a magatartása, amely lazítja, sőt megsérti a párt fegyelmét. Sajnos, róluk sokkal többet beszélnek, mint azokról, akik fegyelmezetten élnek és dolgoznak. Ha a; számokat nézzük — mármint azt, hogy hány párttagot vonunk felelősségre -— ez a taglétszámnak kis töredéke, 0,6-0,8 százaléka, számszerűleg mintegy évi 6000 fő körül mozog.

Miközben látjuk és méltányoljuk a jó példákat, azt sem hallgathatjuk el, hogy lazult a pártfegyelem, ami megmutatkozik eszmei, politikai megnyilvánulásokban és etikai kérdésekben is. Nőtt azoknak a száma, akik nem vállalják a párt politikája melletti nyílt kiállást, a politika védelmét, cselekvő támogatását. Akadtak olyan párttagok is, akik a párt politikájával szembehelyezkedtek, a párt ügyeit illetéktelen körökben vitatták. A jószándékú figyelmeztetés, sőt pártbüntetés sem bizonyult eredményesnek, s ezért nem maradhattak soraink között.

Sajnos, az erkölcsi lazulás a párttagok egy részét is érinti. Körükben is előfordul a munka nélküli jövedelem- szerzés, spekuláció, ügyeskedés, megvesztegethetőség, a közös vagyon tékozlása, jogtalan előnyök igénylése és elfogadása.

A Központi Ellenőrző Bizottság álláspontja, hogy a jövőben az eddiginél is következetesebben és szigorúbban kell eljárni mindazokkal szemben, akik visszaélésekkel rontják a közmorált, sértik a pártfegyelmet.

__________________________i

sz

akmai vagy közösségi — tevékenysége mellett, de korántsem mélléke- sen, politizál. Azért sem lenne Jó csírájában elfojtani minden ilyen szerveződést, mert hiszen ezek teremthetik meg egy későbbi pluralista társadalom alapját. Itt természetesen nemcsak az ifjúságról van szó. A jelenlegi politikai intézményrendszer reformja során főleg a népfront és a szakszervezetek, a független, alulról jövő szakszervezetek kaphatnak fontos szerepet egyfajta ellenpólus kialakításában.

Az állásfoglalás-tervezetben előtérbe került a pártegység védelme. Én is úgy gondolom, hogy egységesebb pártra lenne szükségünk, de nem feltétlenül abban az irányban, amerre a mai politika halad. Nem valószínű, hogy az a legjobb megoldás, ha a nem teljesen egyetértő, de egyébként jószándékú párttagokat kirekesztjük, mert akkor a velük korábban szimpatizálók egy részének megrendülhet a bizalma, ami csak tovább gyengíti az egységet.

Hangot adott annak a véleménynek is, hogy nagy lépés lenne a pártdemokrácia felé, ha elfogadnánk, hogy a párton belül szabadon képződhessenek politikai platformok, alternatív véleménycsoportok meghatározott kérdésekkel kapcsolatban.

— A döntéshozó mechanizmust — mondta — azáltal is lehetne javítani, ha a kongresszusok amolyan pártparlamentként funkcionálnának. A küldötteket nem egy-egy alkalomra, hanem meghatározott időre szóló mandátummal kellene felruházni, és a politikai helyzettől függően — de semmi esetre se csak ötévenként kellene őket összehívni.

Kázsmér János, a Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója a gyár kommunistáinak véleményét tolmácsolva elmondta:

— Nem érezzük biztonságban magunkat az állandó gazdasági környezet- és szemléletváltozások miatt. A szavak gyakran mást mondanak, mint a tettek. Az állásfoglalás-tervezet célkitűzései ugyan megnyugtatóan hatnak kétségeinkre, de a végrehajthatóság garanciáinak hiánya biGYENES ANDRÁS:

A nézetek és tettek sokféleségével

párton belül is számolnunk kell