Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

• Aczél György és Grósz Károly az ülésteremben. zalmatlanságot kelt. Mind többen csak a szervezetek, az intézmény- rendszer, a struktúra, a személyi fel­tételek radikális megváltoztatásában látják a garanciákat. — Jónak tartjuk azt a tervezetben megfogalmazott célt, hogy a gazdasá­gi szervezeteket motiválják a piac tör­vényei— mondotta. — Csakhogy számolnunk kell azzal is, hogy ebben az átmeneti időszakban a gazdasági A Központi Bizottság titkára fel­szólalásában hangoztatta: az új gon­dolkodásmód nélkülözhetetlen a szo­cializmus vonzó, humanista céljainak megvalósításához, nem jöhet létre parancsra, nem lehet csupán néhány ember alkotása, nem alakulhat ki máról holnapra. Az új gondolkodás- módot a társadalom valamennyi réte­gében meglévő szellemi erő alkotó kibontakoztatása alakíthatja ki és te­heti hatékonnyá. Ebből kiindulva szólt arról: ma mindenütt előtérbe kerül a müveit, kezdeményező, szuverén gondolko­dású, innovációra, együttműködésre képes, kockázatot vállaló személyi­ség. El kell ismerni, a hazai társadal­mi légkör hosszú időn át nem kedve­zett ennek a típusnak sem a gazda­ságban, sem a politikában. Ma jobb ugyan a helyzet, de az elmaradás nagy, és sók mulasztást kell pótolni. Látni kell, a mai értelmiség arcula­tát a humán értelmiség mellett döntő módon határozza meg az anyagi ja­vak termelésében közvetlenül részt­vevő műszaki és agrárértelmiség, to­vábbá a fizikai munkát is végző ipari és mezőgazdasági munkásértelmiség. Fontosnak tartotta, hogy a ma­gyar értelmiség; a szellemi munkások nagy többsége az elmúlt évtizedekben jelentős munkát végzett: kiemelkedő tudományos, műszaki és művészeti alkotásokkal gazdagította hazánkat. Ezért is halogatás nélkül hozzá kell kezdeni a szellemi alkotó munka fel­tételeinek megjavításához, és érzékel­hető fordulatot kell elérni. Az értelmiségpolitika megújításá­nak szolgálnia kell a „humán erőfor­rás” sokoldalú hasznosítását, mivel nélküle a társadalmi, gazdasági ki­bontakozás nem valósítható meg. Az eddigi késlekedés, amelynek okai között nemcsak a helyzetfelis­merés bizonytalanságai, hanem a fel­adatok rangsorolásában érvényesülő ANTALÓCZY ALBERT, a Ko­márom Megyei Pártbizottság első tit­kára felszólalásában megállapította: a párttagság, az egész nép által várt és óhajtott átfogó változások, a több területen nélkülözhetetlen fordulat nem következett be, és ez — párosul­va a lakosság életkörülményeinek ne­hezedésével — romló és feszültségek­kel terhes közhangulatot okozott. Az elmúlt hónapok rendkívül aktív, te­vékeny és szemléletformáló pártvitái újra és újra felszínre hoztak olyan véleményeket, hogy az utóbbi évek­ben a párt vezető szerepe csökkent, a gazdaság kritikus helyzetben van, a politikai hangulat feszült. A taggyű­léseken, testületi üléseken többségé­ben kritikai, nem egyszer élesen bírá­ló vélemények, megjegyzések és ja­vaslatok hangzottak el. Mindenütt egyértelmű volt azonban, hogy a ki­bontakozást a párt vezetésével, szoci­alista módszerekkel tartják megvaló­síthatónak. — A vitákban egyértelműen meg­fogalmazódott, hogy a demokratikus centralizmusban a hangsúly most a demokratizmus szélesítésére, az önál­lóság továbbfejlesztésére kerüljön — mondta. A párt megújulása fontos szervek mozgástere igen szűkre sza­bott. Előfordul, hogy többezres kol­lektívák eredményes munkáját az irá­nyító szervek egyetlen, nem körülte­kintő intézkedése szinte a nullával teszi egyenlővé. Az ilyen helyzeteket nem lehet össztársadalmi érdekre va­ló hivatkozással megmagyarázni. E helyzeteket elkerülendő legyen le­hetőség az igazi gazdaságpolitikai pluralizmus kialakítására. rövid távú szemlélet és a mindennapi gondok nyomasztó súlya is ott van, jelentős károkat okozott. Szavakban, deklarációkban ugyan nagy. hang­súlyt kapott az emberi tényező fon­tossága, a gyakorlatban azonban nem történtek igazi, átütő erejű lépé­sek. Az emberi tényező formálásában meghatározó szerepe van az iskolai oktató-nevelő munkának, amelynek színvonalától, hatásosságától függ mindáá; ahli á későbbi életvitel, élet­stílus kialakításában döntő szerepet játszik. A felsőoktatás kiemelkedően fon­tos társadalmi, gazdasági funkciója ma mindenki számára világos. Az oktatást — a népgazdaság sze­lektív fejlesztése szempontjából — „húzóágazatnak” kell tekinteni, és minél hamarabb ennek megfelelően kell biztosítani ellátottságát is. A gazdaság szerkezetváltásának kényszere sürgeti a szerkezetváltást az oktatásban is. Az iskolarendszer fejlesztése mellett nagy figyelmet kell fordítani az átképzésre és a tovább­képzésre, a tanfolyami szakoktatás­ra. A gazdasági eredményektől nyil­ván nem függetlenül, de minél előbb növelni kell a felsőoktatás korszerű­sítésére fordítható Összegeket, és fo­kozatosan emelni kell a hallgatói lét­számot is. A tudományos kutatásokról szól­va kifejtette: a jövőben megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani az alapkutatásokra, amelyek — sajnála­tos módon — az utóbbi időben visz- szaszorultak. Ezen a területen sok ki­váló magyar kutató működik, érde­künk és kötelességünk munkájuk tá­mogatása. A továbbiakban hangsúlyozta: a kultúrpolitika reformja elképzelhe­tetlen a kultúra demokratizálása nél­kül. elemének tartjuk a döntési rendszer korszerűsítését, a döntési folyamat gyorsítását és demokratikus vonásai­nak erősítését. A kádermunkában is nyíltságra, fiatalításra, a kölcsönös képviselet jelenlegi merev formáinak oldására, a két ciklus gyakorlatának általános bevezetésére van szükség. A megyei pártbizottság véleményére alapozva azt javasoljuk, hogy ez az elv a XII. kongresszustól számítva lépjen érvénybe. LETOVAI ILDIKÓ, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsá­gának titkára hangsúlyozta, hogy a pártértekezletre való felkészülés idő­szakában a mozgalom — éppen jelle­génél fogva — újra széles tömegekhez jutott el. Felszólalásának további részében arról beszélt, hogy ma az állampolgá­rok részvétele meghatározó a célok megjelölésében, a feladatok megoldá­sában. Úgy ítélte meg, hogy a lakos­ság mozgósítását a korábban gyako­rolt módszerekkel már nem tudjuk megvalósítani. Nagyobb érzé­kenységgel, több figyelemmel, a problémákat jobban érzékelve kell segíteni a valós lehetőségek megisme­rését, az új típusú közmegegyezés kia­lakítását. Ehhez a népfrontnak is ön­álló tefékenységi formákat kell ke­resnie. Végezetül arra hívta föl a figyel­met, hogy a társadalom minden réte­ge fordulatot, pozitív változást akar és ehhez politikai útmutatást, na­gyobb bizalmat vár a párttól. Ebben a bizalomépítésben, bizalomterem­tésben a népfrontnak nemcsak lát­szatfunkciója van, szerepét önálló politikai feladatnak tekinti. PATAKI ATTILA, a Bakonyi Ba­uxitbánya Vállalat pártbizottságá­nak titkára elmondta, hogy korábbi tapasztalatai szerint a tagság vélemé­nyére, észrevételére rendre elmarad­tak a világos, egyértelmű válaszok. Példaként említette a megyei pártbi­zottságok információs csatornáin át befolyt véleményeket. Őszinte, a ba­jokat nem elkendőző összegzések ezek. Évek óta tálalják a párttagság hangulatát, véleményét és a válaszok, az intézkedések mégis elmaradtak. Az állásfoglalás-tervezettel kapcsola­tos pártbizottsági ülésen egyebek közt arról is folyt a vita — mondotta —, hogy egyáltalán beszélhetünk-e válságról. Ez azonban szóba sem ke­rült volna, ha a párt központi appa­rátusa, valamint az irányítás minden terhét magára vállaló Politikai Bi­zottság időben odafigyelt volna a jel­zésekre, ha a pártközvélemény hosz- szú időn át tartó mellőzése nem távo­lította volna el az alapszervezetekben dolgozó párttagokat a központi párt­apparátustól. A felszólaló hangsú­lyozta annak fontosságát, hogy a pártmunka legfőbb színterévé az alapszervezetek váljanak. Hangoztatta azt a véleményét, hogy az önállóság ne legyen azonos a magára hagyatottsággal. Fontosnak tartotta, hogy a párt- szervezetek legyenek önálló arculatú- ak. Biztosítani kell a lehetőséget a progresszív gondolkodásnak, a kö­zösségi akarat kifejlődésének és meg­valósításának. SZABÓ ISTVÁN, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára a pártegység megújításában,a legfonto­sabbnak azt tartotta, hogy a pártérte­kezlet olyan döntést hozzon, amely fő vonalaiban tükrözi a tagság korábbi hónapokban tett javaslatait, kifejezi a tettrekész és konstruktív erők szán­dékát, amiért dolgozni, küzdeni való­ban érdemes. A továbbiakban a pártalapszerve- zetek tevékenységének fontosságáról szólt, hangsúlyozva, hogy a pártalap- szervezeteket és az őket irányító párt­szerveket ez az új helyzet arra kötele­zi: a társadalmi célokkal egybeeső kezdeményezéseket használják fel, ezekből is építkezve, önállóan gon­dolkodva, alkotó politikai munkát végezzenek. Végezetül kifejtette, hogy szükség van az együttműködő szervek őszinte véleménynyilvánítására a párt mun­kájáról. Biztosítani kell, hogy a ki­sebbségben maradottak pártszerű ke­retek között kifejthessék álláspontju­kat. Joguk van azt ugyancsak párt­szerű keretek között fenntartani, mi­vel a kisebbségi vélemény is válhat a többség véleményévé. * Az országos pártértekezlet Szabó István felszólalásával befejezte első munkanapját; a vita szombaton reg­gel 9 órakor folytatódik. Berecz János sajtóértekezlete Péntek este a nemzetközi sajtó- központban Barabás János, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese köszöntötte a pártérte­kezletről tudósító újságírókat — 30 országból 221-en érkeztek —, majd Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adott tájékozta­tást a pártértekezlet első napjáról. PÁL LÉNÁRD: Előtérben a művelt személyiség A pártértekezlet hírügynökségi és lapvisszhangja A szocialista és a nyugati hírügynökségek pénteken részletesen beszámoltak az MSZMP országos értekezletének kezdetéről és Kádár János előadói beszédéről. A nyomtatott sajtóban pénteken megjelent elemzések természetesen még az értekezlettel szembeni előzetes várakozásokat, véleményeket és találgatásokat tükrözik. A Reuter, az AFP, a DP A és az AP hírügynökségek az MSZMP főtitkárának beszéde alapján azt írták, hogy a politikai intéz­ményrendszer a felmerült feladatok megoldásában nem állt min­dig a helyzet magaslatán. Megemlítik azt is, hogy Kádár János beszélt a pártba vetett bizalom megingásáról. Az AP tudósítója kiemelte, hogy a párt elítéli az MSZMP és az ifjúsági mozgalom gyengítésére kifejtett erőfeszítéseket. A DPA a párton és az államon belüli demokratizálódási folyamat gyorsításának igényét tartja jelentősnek és rámutat, hogy a főtitkár szerbit meg kell szüntetni a felmerült ideológiai bizonytalanságokat. ^ A Tanjug jugoszláv hírügynökség péntek délutáni jelentésében Kádár János beszédét ismertetve hangsúlyozza, hogy a gazdasági nehézségek tükröződnek az egész társadalmi és politikai életben. Növekedett az emberek elégedetlensége saját helyzetükkel, csök­kent a párt és a vezetők iránti bizalom. A jugoszláv rádió- és tévéállomások az értekezletről szóló péntek délutáni hiradásaik- ban kiemelték: a magy ar vezető hangsúlyozta, hogy a tanácskozás összehívására az ország jelenlegi helyzete adott okot. Az elmúlt években bizonyos kedvező eredmények ellenére sem történt minő­ségi változás a gazdálkodásban, romlott a belső és külső egyen­súly. Ez azt bizonyítja, hogy a XIII. kongresszus határozatai nem mindenben voltak elég reálisak. A csehszlovák Rudé Právóban pénteken megjelent előzetes írásban a lap kiemeli, hogy nemzetközi téren is nagy az érdeklő­dés az MSZMP értekezlete iránt. A Budapestre érkezett külföldi újságírók száma azt jelzi, hogy a pártértekezlet iránt fokozottabb az érdeklődés, mint a XIII. pártkongresszus iránt — állapítja meg a lap. A Rudé Právo azt írja, hogy az értekezletnek olyan helyzet­ben kell új feladatokat megszabnia, amikor kiéleződtek az ellenté­tek és érzékelhető a feszültség. Pénteken minden számottevő francia lapban budapesti beszá­molók jelentek meg a magyar pártértekezlet fő témáiról, várható fejleményeiről és az ország gazdasági-politikai helyzetéről. A tudósítások hangsúlyozzák, hogy az 1957 óta első pártértekez­let fő feladata kiutat találni a gazdaság idült betegségeiből. A lapok szerint nagyarányú változások várhatók az MSZMP vezető szerveiben is, s a polgári sajtó nagyrészt ennek találgatá­sával foglalkozik. A Nagy-Britanniában pénteken reggel megjelent nagy napila­pok közül több bő terjedelemben foglalkozik az MSZMP értekez­letével. A kormány hoz közelálló The Daily Telegraph azt hangoz­tatja, hogy „a pártértekezlet, egész lefolyását és végső kimenete­lét illetően teljesen nyitott”. A lap szerint a szocialista országok „második világháború utáni történetében ezúttal először fordul elő, hogy párteseményt ilyen spontaneitás jellemez”. A The Times Budapestre küldött munkatársa az értekezlet programjáról beszá­molva arról ír, hogy „a találgatások és a spekulációk az ország vezetésében végrehajtandó messzemenő változásokra összponto­sulnak”. A The Guardian szintén a napirendre kerülő személyi kérdéseket feszegeti, kiemelve, hogy ezek mögött „a magyar reformok jövőjének rendkívül fontos kérdése húzódik meg”. A DÖNTÉS NEM KÖNNYŰ ... Boldogság vagy pénz? Kiskőrösi diákok jelenükről és jövőjükről • Majoros Zsuzsa • Gillich András Az iskolában becsöngettek. Ez persze nem aka- J, dályozza meg a É diákokkal való beszélgetést. Ta­lán még örülnek is a találkozás­nak, az alkalmi disputának, mert éppen dolgozat­íráson a sor. A Kiskőrösi Pe­tőfi Sándor Gim­názium és Kerté­szeti Szakközép- iskola öt végzős növendékével ül­jük körül az asz­talt. Takács Ist- • Szabó István van igazgatótól előzetesen megtudom, hogy az idén 135-en érettségiznek két gimnáziumi és szakközépiskolai osztályban. Azok­nak, akik munkába kívánnak állni, nem lesz gond az elhelyezkedés, akik pedig továbbtanulni szándékoznak, már hónapokkal ezelőtt döntöttek. Nos, mi először erre a döntésre va­gyunk kíváncsiak. Szabó István, 4/A: — Nemrégen határoztam. Szeretem az autókat, a kalandokat, a verseny­zést, ezért gépkocsik közelében. tölte- ném a legszívesebben a napjaimat. Nem kifejezetten autójavításra gondo­lok, hanem új konstrukciók létrehozá­sát is vállalnám. Ehhez viszont alaptő­ke kell, sok-sok pénz. Előbb azonban az érettségi sikerüljön! Kurucz Krisztina, 4/A: — Mindig az akartam lenni, amit éppen megláttam: egyszer általános is­kolai tanár, máskor középiskolai. Az viszont biztos, hogy pedagógusi pályá­ra készülök. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar—törté­nelem szakára jelentkeztem. Amint hallom, nem lesz könnyű bejutni, mert hatszoros a túljelentkezés. Majoros Zsuzsa, 4/B: — Most határoztam a jövőmről. Pici gyerekek között érzem a legjobban ma­gam, ezért tanítónő szeretnék lenni. Majd megpróbálom a főiskolát, de egyelőre nem adtam be a jelentkezési lapot. Miért? Belátom, hogy 3,8-es át­laggal nem sok reménnyel indulhatnék a felvételi vizsgán. Inkább dolgozom, és majd közben próbálkozom a főisko­lával. Már érdeklődtem munkahelyről is.. . Gillich András, 4/B: — A szakközépiskolában fejezem be tanulmányaimat. Miután a szőlő- és gyümölcstermesztést tanultam, a jövő- met is ezen a pályán képzelem el. A kecskeméti kertészeti főiskolán ha­marosan felvételizek, majd meglátjuk, milyen sikerrel. Édesanyám ugyancsak a főiskolában végzett, tulajdonképpen az ő példáját követem. Kis Zora, 4/A: — Szakközépes vagyok. A pályavá- lasztás valóban nem könnyű dolog. Irodában például nem tudnám leélni az életemet. Vonzanak a különleges szak­mák, akartam már kamionvezető is lenni. Döntöttem, hogy az érettségi után dolgozom, állásom viszont még nincs. — Lehet egyáltalán tizenhéí-tizen­• Kis Zora nyolc éves fejjel a jövőről dönteni? Érez­hető a felelősség? Majoros Zsuzsa: — Én érzem a döntés súlyát, de külö­nösebben nem befolyásolja az életemet. Legalábbis most még nem. Szabó István: — Az biztos, nem most alakul ki az életem, legfeljebb elindulok az úton. Kevés fogalmam van a mindennapok­ról, de nemcsak nekem. Milyenek az emberek? Lehet, hogy nagyokat fo­gunk csalódni. Kurucz Krisztina: — Véglegesen nem lehet határozni a jövőről. Ha a tanári pályát választom is, arra alapozok néhány évig, még nem garancia, hogy egy tantestületből me­gyek nyugdíjba. Gillich András: — Három szép főiskolai év vár rám. ahogy mások jelzik. És ha nem vesznek fel? El sem tudom képzelni, mihez kez­dek . . . Kis Zora: — Tanulni már nem kívánok, elég volt egyelőre. A munkától nem ijedek meg. Várom, hogy dolgozhassam! A fi­zetés nem számít, úgyis tudom, hogy 2500-2800 forintnál nem fogok többet keresni, ha netán képesítés nélküli óvó­nőként helyezkednék el. — Mit tesztek, ha terveitek nem vál­nak valóra? Majoros Zsuzsa: — Gyors- és gépírást tanultam. Leg­feljebb elmegyek egy irodába ... Kurucz Krisztina: — Nagyon sokat készülök a felvéte­lire, borzasztóan bántana a kudarc. Ha mégsem vesznek fel, képesítés nélkül tanítok majd. Gillich András: — A május 18-ai közös írásbeli érett­ségin már sok minden eldől... De ak­korra ez a cikk már megjelenik? Kis Zora: — Sok minden érdekei, a történe­lem, a rajz, a sport, úgyhogy valame­lyik területen majd csak kikötök. — Hogyan képzelitek el az életeteket tíz év múlva? Majoros Zsuzsa: —- Bölcs szeretnék lenni. És örömet találni a gyerekek között. Szabó István: — Furcsa kérdés. Milyen Leszek? Erős? Okos? Dolgos? Laza? Nem tu­dom megmondani. Nem lenne rossz, ha sok pénzem lenne, lakás, autó sem ártana. Gillich András: — Nem akarok megszakadni a taní­0 Kurucz Krisztina • Dr. Réthey P Miklósné tás utáni munkában, vagyis nem fogok a szőlőbe rohanni. Talán nős leszek már tíz év múlva. Kurucz Krisztina: — A boldogság a legfontosabb: szakmai és magánéleti vonatkozásban egyaránt. Kis Zora: — Lesz autóm, lakásom. Ezt persze kérdésként is feltehetném. Jó szülő sze­retnék lenni. Fiatalos és boldog, így látják a jelenüket és jövőjüket a kiskőrösi fiatalok. Vajon reális képet festettek? Ezt a kérdést tettem fel dr. Réthey P. Miklósné tanárnőnek, aki a pályaválasztással kapcsolatos ügyeket intézi a kiskőrösi gimnáziumban. — Véleményem szerint reálisan lát­ják a jelent, annak ellenére, hogy egyre több helyről hallani elhelyezkedési gondokról. Kisebb településen pedig még aggasztóbb a helyzet, hiszen lénye­gesen kevesebb a munkahely. A kiskő­rösiek szerencsés helyzetben vannak, diákjaink találnak állásokat. — Meddig követik figyelemmel a diá­kok sorsának alakulását? — Valamennyien kiváncsiak va­gyunk, hogyan sikerül a tanulók felvé­teli vizsgája. Örömmel újságolják a jó híreket, de beszámolnak az esetleges sikertelenségről is. Az egyetemekről, főiskolákról ugyancsak eljutnak a hí­rek hozzánk, hogyan állják meg növen­dékeink a helyüket. Általában nincs panasz rájuk. Borzák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents