Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 19. HOVA LETTEK A PETŐFI-RELIK A tudomány mellett voksoltak Beszélgetés az új kiskőrösi irodalmi történeti kiállítás vezető-szervezőjével 1987 októberében lapunk is beszámolt a mú­zeumi hónap megyei megnyitójáról. Fodor András, József Attila-díjas költő avatta föl a szülőház udvarán a megfiatalított Petőfi Iro­dalmi Múzeumot; az új kiskőrösi állandó kiál­lítást. Fél év telt el az emlékezetes esemény óta, de a hozzánk érkező levelek, a telefonhívások jelzik: nincs béke a Petőfi téri nádfödeles pa­rasztportán. A közönség egy része — elsősor­ban a kiskőrösiek — nem tudják feledni a régi kiállítást; nehezményezik, hogy a tárlatrende­zők megváltoztatták a szülőház egyik szobájá­nak a berendezését. Többen a régi kiállításon még szereplő, de ma már nem látható kiskőrösi relikviákat keresik. Tudnak-e az októberben fölavatott bemuta­tó szervezői a kiskőrösiek gondjairól? Mi ma­gyarázza a változásokat? Hol vannak a hiá­nyolt emlékek? — ezekről a kérdésekről be­szélgettünk a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Igazgatóságon dr. Sztrinkó István igazgatóhe­lyettessel, aki a régi tárlat lebontásától felelős­ként kísérte a Petőfi Irodalmi Múzeum megfia­talítását, újrarendezését. — Mindig gond egy új kiállí­tás megszervezése — kezdte dr. Sztrinkó István —, hisz a lát­ványelemek egybegyűjtése nem megy egyszerűen. Az állandó kiállítások megújítását pedig az épületek rekonstrukciójával is egybe szoktuk kötni. Hosz- szas előkészítés előzte meg a kiskőrösi anyag lebontását is. Azon senki sem vitatkozott, hogy az 1968-ban megnyitott tárlat fölött eljárt az idő. El­avult Petőfi-képet közvetített, és persze technikailag is elhasz­nálódott. — Kit hívtak segítségül az újrarendezéshez? — Mindenekelőtt meghatá­roztuk, milyen tematikájú anyagot szeretnénk. A kiskő­rösi tárlat -— tűztük célul — mutassa be a „mi Petőfinket”; legyen a múzeum megyénk leg­teljesebb Petőfi-kiállítása. Megbízásunkkal hazánk egyik legnevesebb szaktekintélyét, dr. Kiss József irodalomtörté­nészt, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézetének főmunka­társát kerestük meg. Bemutat­nom aligha kell őt. Nevével mindenütt találkozhat a kö­zönség, ahol Petőfiről van szó: tanulmányok élén, szövegki­adások szerkesztőjeként. Nem­rég hagyta el a nyomdát terje­delmes gyűjteménye, a Petőfi- okmánytár. Nagyrészt az ő munkája az új kritikai kiadás is. Szakmai körökben példa­ként állítják a fiatalabbak elé félelmetes kritikai szigorát. . . — Amire egy Petőfi-kutató­nak különösen nagy szüksége van __ — Valóban. A költő alakja körül annyi legenda és félreér­tés támadt, hogy nem könnyű kihámozni közülük a valósá­got. Kiss József tudósnak azonban éppen a kételkedés a legfőbb vonása. Csak azt fo­gadja el igaznak, amit minden­felől újra és újra alaposan meg­vizsgált, ami mellett legalább tíz bizonyító érvet talált. A fe­szültségek forrása Kiskőrösön — úgy gondolom, éppen ez. Többen nehezményezték pél­dául, hogy túl szabadosán tár­gyalja a szülőhely kérdését. Volt olyan levélíró, aki — tár­sai nevében — követelte, hogy Mezősi Károly portréját távo­lítsuk el az épületből. „Minek tette oda Kiss — igy a levélíró —, amikor az a kiskunfélegy- háziaké ...”-— A kiállítással, mint lát­vánnyal is gondok vannak ... — Mit tehet a múzeumveze­tőség? A tudomány mellett voksol! Nem írhat ki népszava­zást arról, hogy végül is melyik bárd volt „István öcsém”-é, vagy melyik gyapjúkendő véd­te a hidegtől Hruz Máriát? A Petőfi Irodalmi Múzeum se­gítségével, az új bemutató lát­ványterveit dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet fő­igazgatója készítette el. A for­gatókönyv lektora dr. Orosz László irodalomtörténész volt. A bemutatót pedig — a vonat­kozó jogszabályok szerint hat tagú szakmai zsűri bírálta. Megelégedéssel szóltak a mun­kákról . ,. — Mi lett a sorsa a régi kiál­lítás relikviáinak? — Kiskőrösnek — a tárgy­leltár a bizonyság! — nem sok eredeti Az ország első köztéri .^tőfj-??,obrát 100 ezer forintért restauráltattuk, s már ismét látható a szülőház udvarán. Nem tartottuk fon­tosnak felhasználni a bemuta­tón a sok emlékszalagot, ko­szorút, könyvet. Szükségtelen volt ismét kiállítani a XVII. század végi bútorokat. A hite­les ereklyék egy részét r mert sajátja — visszavitte a Petőfi Irodalmi Múzeum. Adott vi­szont újabbakat. A mostani anyag eredetiség és hitelesség szempontjából jóval gazda­gabb, mint a korábbi volt. — Több levélíró is fölháboro­dott: hogy merték átrendezni a szülőház belső szobáját? Mit ke­res a barna posztó a parasztpor­tán ...? A szülőszoba berendezé­séhez, és a konyhához — bár ez utóbbinak a tárgyai csak jelzés értékűek nem nyúltunk. Ha eredeti enteriőrt kívántunk vol­na kialakítani, a barna beren­dezés valóban nem illene a me­szelt falhoz. De itt másról van szó. Mivel a korábbinál na­gyobb számban mutatunk be életrajzi dokumentumokat, kéziratmásolatokat, a család személyes használati tárgyait, szükséges volt, hogy a szülőház belső szobáját is „bekössük” a kiállításba; az irodalmi résszel egyező stílusban. — Tapasztalhatták Önök is: Petőfivel kapcsolatban ma is felfokozott az érzékenység ... — Olvastuk a bejegyzéseket, munkatársunk is rendszeresen beszámol a látogatók vélemé­nyéről. Minden alkotásról le­het vitatkozni, lehet benne hiá­nyosságokat, pontatlanságo­kat keresni. Egy azonban vitat­hatatlan: ha ma egy új állandó kiállítás életrehívása a feladat, segítségül nem fordulhatunk máshoz, csak a szakma legis­mertebb tudósaihoz. S remél­jük, az idő minket igazol. Farkas P. József A MEGYESZÉKHELYEN IS RENDEZETT Németh Antal ma lenne 85 éves Németh Antal színházi rendező, kri­tikus, színházesztéta nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1903. május 19-én született Bu­dapesten. Tanulmányait a pesti és a berlini egyetemen végezte. Munkássága kezdetén számos cikket írt a színháztudomány köréből, majd az új szovjet irodalom, színház és film első magyarországi méltatója volt. Az 1920-as években a kísérleti avantgárd színházi törekvések híve, berlini tartóz­kodásakor, 1928—29 között ismerke­dett meg a weimari stílusú színházzal. Ösztöndíjasként Münchenben, Köln­ben és Párizsban tanulmányozta a kor­szerű rendezést. Doktori értekezését A színjátszás esztétikájának vázlata címmel írta. Rendezőként az Alapi-féle vándorló Országos Kamaraszínháznál mutatko­zott be, Strindberg Húsvétjának szín­padra állításával. 1930-ban a Színészeti Lexikon munkátársaként is dolgozott. 1935-ben a Magyar Rádió főrendezője, június 1-jétől a Nemzeti Színház igaz­gatója, 1937-ben a Nemzeti Kamara- színház életre hívója. Bár a jobboldal nyomására került az igazgatói székbe, befolyását, rendezői tehetségét igyeke­zett a haladó eszmék szolgálatába állí­tani. Friss műsorpolitikával, a magán- színházakból átszerződtetett művészek közreműködésével újrarendezte Shakespeare drámáit, Moliére és Ibsen darabjait, az új magyar drámairoda­lom ma már klasszikus alkotóit (Tamá­si Áron, Németh László, Kodolányi János stb ), németellenes darabjaik szá­mára sokszor ő biztosított színpadot. Több mint nyolcvan drámát rendezett, Geothe Ős Faustját, Kleist Ampyhytri- onját, O’Neill Amerikai Elektráját is ő állította először hazai színpadra. Mint a Nemzeti Színház igazgatója gyakran szerepelt vendégrendezéseivel német nyelvterületen (1937-ben Hamburg­ban, Frankfurt am Main-ban, 1943- ban Bernben). 1944. június 30-án leváltották és megszűnt tevékenysége a Magyar Rá­dióban is. A felszabadulás után nem foglalkoztatták, először 1956-ban ren­dezett a Kaposvári Csiky Gergely Szín­házban. Az 1957/58. színházi évadra Kecskemétre szerződött. Első rendezé­se Shakespeare Othellója volt, Bicskey Károly, Fogarassy Mária, Dobák La­jos főszereplésével. Majd S. Maugham: Eső című drámáját vitte színpadra. Az 1958/59-es színi évad nyitó darabjá­nak, Móricz Zsigmond Úri murijának is rendezője volt: Simon György, Méd- gyesi Mária, Tompa Sándor játszották a főszerepeket. 1959. február 13-án mutatták be Fehér Klára Nem va­gyunk angyalok című vígjátékát, már­cius 20-án Visnyevszkij Optimista tra­gédiáját, április 22-én Shakespeare Szentivánéji álomját. Rendezéseinek si­keres megvalósítói: Medgyesi Mária, Dévay Camilla, Galambos Erzsi, Fo- nyó József, Fekete Tibor volt többek között. Kecskeméti rendezései közül a Visnyevszkij-darabért nívódíjat ka­pott. 1959 65 között a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett, de vendégként az Erkel Színházban és a Veszprémi Petőfi Színházban is színpadra állított darabokat. A kölni televízió számára Az ember tragédiájának televíziós vál­tozatát készítette ei. 1968. október 28-án hunyt el Bala- tonfüreden. írásai közül a Bánk bán száz éve a színpadon címmel 1935-ben megjelent tanulmányát említjük. K. M. ARANYDIPLOMA A MUNKÁSŐR ZENEKARNAK Minősítő hangverseny Baján Nem akart szűnni a vaslaps, amikor a napokban a Munkásőrség Megyei Zenekara bajai minősítő hangverse­nyének záróakkordjai elhangzottak és Szirmai János karmester leintette a sa­ját hangszerelésében előadott Volga- indulót. Amíg a rangos zsűri tanácsko­zásra vonult vissza, a harminchat tagú együttes további számokkal örvendez- tette meg a Helyőrségi Művelődési Ház közönségét, a bajai Bokányi Dezső Munkásőr Egység, és a fegyveres testü­letek képviselőit. A megyei munkásőr fúvószenekar elsőként alakult meg, 1958. június 1- jén, és bemutatkozó nyilvános hang­versenyét rövidesen, az augusztus 20-ai ünnepen tartotta. Ezért kívánják majd az idén 30 éves fennállásukat e napon megünnepelni. A létszámuk az évek so­rán 25—35 között ingadozott, de most is közöttük muzsikál három alapitó tag. A többiek a volt Ifjú Gárda zene­kartól és a kerekegyházi úttörőegyüt­tesből csatlakoztak, hozzájuk. Mindannyian szívügyüknek érzik, hogy ünnepségek, koszorúzások alkal­mából színvonalas zenei aláfestést ad­janak, ezért lelkiismeretesen próbál­nak. Gyakran szerepelnek katonai es­kütételek, sportünnepélyek alkalmá­val, s szívesen adnak térzenét. Évente mintegy 40 alkalommal lépnek fel A művészeti vezetést a karnagyokon kívül Prepszent Aurél és Szatmári Ist­ván, illetve Takacs Sándor koncertmes­ter, továbbá a hét szólam vezetője látja el. Az együttes számos elismerésben ré­szesült, így birtokosa a Kecskemétért emlékplakettnek, a Szocialista Kultú­ráért kitüntetésnek és a Haza Szolgála­táért Érdemrend arany fokozatának. Az országos minősítő hangverse­nyek töretlen szakmai fejlődésről ta­núskodnak: 1976-ban bronz, 1982-ben ezüst, majd három év múltán arany fokozatot érdemeltek ki. A bajai minő­sítő hangversenyre a Kórusok Orszá­gos Tanácsa neves szakemberekből ál­ló bírálóbizottságot küldött ki: Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerzőt, Hara László Liszt-díjas fagottművészt éá Se­bestyén András főosztályvezetőt. A hallgatóság egyetértésével találko­zott döntésük: az együttest az igényes műsor színvonalas előadásáért „Arany diploma’/ minősítésben részesítette. Balázs Árpád elismeréssel szólt az együttes kiegyenlített hangzásáról, fe­gyelmezettségéről, és magas fokú mű­vészi kvalitásairól. * A hangverseny befejeztével Matus György, a bajai egység parancsnoka köszönte meg az emlékezetes hangver­senyt. Rajnai József ezredes a Mun­kásőrség Országos Parancsnoksága, Vízin Miklós megyei parancsnok pedig a Bács-Kiskun megyei parancsnokság nevében fejezte ki elismerését a zenekar minden egyes tagjának. Gál Zoltán PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM A POKOL KATONÁI Színes, magyarul beszélii amerikai film, rendezte: Robert J. Siegel, szerep­lők: Russ Thacker, Brad Sullivan, Jacqueline Brooks. A hetvenes évek végétől kezdve sok amerikai film még több fiatal hőse pró­bálta — többnyire a mozinéző rokon- szenvét is elnyerve — elfelejteni a viet­nami háborút. Az első korszak neveze­tes munkái közül való az Apokalipszis, most, a Hazatérés s a hírhedt Szarvas­vadász. Már a legutóbbi évek még illú- ziótlanabb és még általánosabban há­borúellenes alkotásai közé tartozik a most látható mozidarab, de folytatha­tó a sor a közeljövőben Magyarorszá­gon is bemutatásra kerülő Szakasz (Oliver Stone), és a még csak hírből ismert Füll Metál Jacket (Stanley Kub- rick) című produkciókkal. Valameny- nyiükre jellemző, hogy az erőszakelle­nesség érdekében vetik be a mozitech­nika minden „erőszakát”. A brutális harcok leírása A pokol katonái-ban is csak része az elszenvedett gyötrelmek­nek, legalább ilyen fontos szerepet kap a kiképzés embertelenségének ábrázo­lása. Ä nézőt ezúttal sem csak a testi, hanem a lelki kegyetlenkedések ábrá­zolása is a székhez szegezi. Robert J. Siegel alkotása nyomaté­kosan ismétli el a már közhelyként is­mert tételt, mely szerint csak áldozatai lehetnek minden háborúnak. A film fiatal hősének sikerül ugyan megszök­nie a vietnami színtérről, ám nem me­nekülhet a büntetőtábor hasonlókép­pen iszonytató megtorlásaitól. A leg­rettegettebb őrmester parancsnoksága alá kerül, aki minden elképzelhető módszert bevet, hogy Katonáit „kemé­nyen és férfiasán” átnevelje. Társai a túlélés átlagos és praktikusabb mód­szerét választják: kibúvókat keresnek, betegségeket szimulálva próbálkoznak meg a kiképzések elodázásával. A fiú azonban a humánum nevében követke­zetesen megtagadja a kapott parancsok végrehajtását. Szinte túlontúl ismerős a modell, és talán sejthető, hogy a való­ság logikája szerint nemcsak a harcté­ren, a büntetőtáborban sem lehet iga­zán derűs egy happy and. KÖNYV ERDÉLYI VÁRAK, VÁRKASTÉ­LYOK A Kárpátok magas bérceivel övezett Erdély történelmi hagyományokban gazdag és változatos vidékét: városait, falvait, folyókkal szabdalt vadregényes völgyeit, hegyvidékeit járva a múltat híven idéző építészeti emlékek, várak, lakótornyok, templomerődök, kasté­lyok sorát, többnyire ezek maradvá­nyait, romjait találja a turista. Erdély a történelmi Magyarország műemlékekben leggazdagabb területe volt, sokáig az önálló magyar állami­ság őrzője, történelmünk alakulásának igen fontos tényezője. Várainak, vár­kastélyainak áttekintő bemutatására Bél Mátyás vállalkozott elsőként, 1735-ben, a századfordulón Borovszky Samu, Förster Gyula, Orbán Balázs, majd 1955-ben Gerő László. A Pano­ráma Kiadó Utazások a múltban és jelenben című sorozatában most Kiss Gábor kalauzol bennünket Erdély mű­emlékei között, sorra járva tizenhat magyarok lakta megye (Arad, Beszter- ce-Naszód. Bihar, Brassó, Fehér, Har­gita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Maros, Máramaros, Szatmár, Szeben, Szilágy, Temes) épí­tészeti emlékeit. Idézi kétezer év törté­nelmét, az ősi dák birodalmat, melyet 107-től a rómaiak uralma, 270-től a gótok, 376-tól a hunok, majd a gepi­dák, avarok, szlávok, bolgárok uralko­dása váltott fel, s közel ezer év magyar történelmi emlékeit őrzik a régi erődít­mények többnyire romokban heverő maradványai. A sok-sok fotóval, alaprajzzal, régi metszettel is illusztrált kötet kitűnő ké­zikönyv lesz az Erdélyben túrázóknak, olvasmányos írás a történelem iránt érdeklődő olvasóknak. LEMEZ, KONCERT KECSKEMÉTEN IS A minap került a hanglemezboltok­ba a Balladák című összeállítás, ame­lyen Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa korábbi szép felvételeit gyűjtötték cso­korba. Nevezhetnénk aranyalbumnak is, hiszen az utóbbi tíz esztendőben szü­letett megzenésített balladák így egy LP-n hallgathatók. Egyúttal egy kor­szak lezárásának is tekinthető a ko­moly muzsikával, elgondolkodtató szöveggel komponált dalsorozat, annál is inkább, mert az utóbbi időben keve­sebbet hallatják a hangjukat az egykor termékeny szerzők: Szörényi. Bródy, Tolcsvay és a többiek. Bár a szóban forgó lemezre felkerült egy új felvétel is, a Fehér Anna, melynek még az ősbe­mutatója sem volt meg. Ha születnek időnként Szörényi— Bródy művek, azokon érezhető, hogy több esztendő alatt készültek, igénye­sen, magas színvonalon. Ez jellemzi a Fehér Anna balladáját vagy az utóbbi évek egyik sikeres színházi produkció­ját, a Kőműves Kelement. Szörényi Le­vente értékeit, tehetségét jelzik azok a komoly hangvételű darabok, melyeket korábban szólólemezén hallhattunk először. A Végtelen úton .... a Hej, barátom egy-egy tömör dráma, A je­lenkor ítélete ugyancsak vaskos mon­danivalót tartalmaz. Koncz Zsuzsától szintén természetes az autentikus elő­adásmód, az egyszerűség és az igényes­ség. Újra hallgatva régebben rögzített balladáit, ma is a fentieket erősíthetjük meg. Vörös Rébék és a fél lemezoldal­nyi Szondi két apródja került a Balla­dák című korongra, mindkettő jól il­leszkedik a Szörényi-kompoziciókhoz. Így, együtt, egy szorongással teli világ­ban, komorabb zenével, gondolkodás­ra serkentő sorokkal tökéletes lemez került a kezünkbe. Akkor is, ha csak egyetlen egy új mű szerepel az összeállí­tásban. Koncz Zsuzsa országjáró turnéja so­rán a legszebb balladákat is énekli, és huszadik nagylemezének új szerzemé­nyeiből is műsorra tűz néhányat. Ven­dégművészt hívott, Bródy János szemé­lyében. Fordul a világ... című műso­rukkal Kecskemétre is ellátogatnak május 23-án, hétfőn este hatkor és nyolckor. A két koncert az Erdei Fe­renc Művelődési Központban lesz. (Képünk Koncz Zsuzsa egy korábbi kecskeméti fellépésén készült.)'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents