Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

1988. május 19. • PETŐFI NÉPE • 5 V' KIÚT AZ ÖRDÖGI KÖRBŐL A bérmunkára alapoznak Megőrizte pozícióját a kerekegyházi kisszövetkezet r0lt idő. ami­kor az öt­venes évek­ben alakult kere­kegyházi ipari szövetkezet jó munkalehetősé­get kínált a hely­belieknek: első­sorban fa- és épí­tőipari szakmunkásoknak, valamint szakképzetlen asszonyoknak, lányoknak. Az évek során azonban elmaradt a gazdasági fejlődésben, dolgozóinak se mindig tudott munkát adni, munkabért is keveset fizetett. Tagjai sorra kiléptek, elsősor­ban a szakmunkások — közülük is főleg az asztalosok — vállaltak máshol jobban jövedelmező munkát. Következésképpen a termelékenység még nagyobb mérték­ben visszaesett, a szövetkezet gazdasági eredményei tovább romlottak, bérszínvo­nala elviselhetetlenül alacsony szinten maradt. Ebből az ördögi körből 1982-ben sikerült kilépniük oly módon, hogy kisszövetkezetté alakultak. Azóta a kerekegy­házi ipari szövetkezet a legjobban fizető gazdasági szervezetek egyike a községben. Olcsóbban vállalkoznak Természetesen a névtáblacsere ön­magában semmit sem oldott meg, de lehetőséget adott arra, hogy a több és a jobb munkával egyenes arányban jobb eredményeket érjenek el. Ugyanis a gazdálkodás szempontjából kedve­zőbb szabályozók vonatkoznak a kisz- szövetkezctekre, mint a hagyományos formában működőkre. A kerekegyházi kisszövetkezet tagjai, dolgozói akartak és tudtak élni a lehetőséggel. Nem in­gyenjutottak hozzá: nagyon is megdol­goztak a több bevételért, nagyobb nye­reségért, jobb fizetésért. — A szövetkezet termelési szerkezete csak annyiban változott, hogy a meglé­vők mellett újabb tevékenységbe kezd­tünk magyarázza Szalai József el­nök. r-» Ez az új a fémipari termelés: a kecskeméti Ezermester szövetkezetnek készítünk vegyifülkeelemeket. A leg­több bevételt hozó ágazatunk azonban továbbra is a faipari. A kecskeméti Szék- és Kárpitosipari gyár, a fővárosi faipari és a tiszakécskei ipari szövetke­zet megrendelésére bútorvázakat, labo­ratóriumi berendezéseket gyártunk. • A szövetkezet faipari üzemében most már sok szakmunkás dolgozik. Felvételünkön: Pavelka György a szék- és kárpitosipari gyárnak készíti a bútor­vázat (Méhesi Éva felvétele). Saját termékünk nincs, de nem is terve­zünk ilyet; egyelőre a bérmunkával is megtaláljuk a számításunkat. Az igé­nyeket alig győzzük kielégíteni, sajnos, kapacitás hiányában sokat vissza kell utasítani. Hulladékból energia — Mi a titka népszerűségüknek? — Megfelelő minőségben dolgo­zunk, határidőre szállítunk, az átlagos­nál olcsóbban vállalkozunk. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy alacsony a re­zsiköltségünk. Valamivel egyszerűbb az adminisztrációnk, mint a hagyomá­nyos szövetkezeteké, így a nem termelő dolgozók számát minimálisra csökken­tettük. Ez egyébként zsebbe vágó érde­künk is, ezért jellemző, hogy egy dolgo­zó többféle munkakört lát el. Ugyan­akkor az energiatakarékosságban is jó eredményeket értünk el, elsősorban annak következtében, hogy fahulla­dékkal tüzelünk. Ilyen apróságokkal sikerült költségeinket a lehető legki­sebbre csökkentenünk. A szövetkezet azonban nemcsak az­zal erősítette meg pozícióját, hogy most már jól jövedelmező munkalehe­tőséget kínál a helybelieknek, hanem azzal is, hogy szolgáltatásai a lakosság számára nélkülözhetetlenek. Férfi- női fodrászaik, víz- és gázszerelőik áta­lánydíjas rendszerben, tehát anyagi ér­dekeltségben dolgoznak, így a szövet­kezetnek sem ráfizetéses a tevékenysé­gük. Rugalmasságukra jellemző példa, hogy a gázszerelő részleg szervezését már akkor elkezdték, amikor még csak a hivatalos szervek terveiben szerepelt, hogy Kerekegyházát bekötik a gázhá­lózatba. Bútorboltot nyitottak — Eredményesen zártunk minden évet, amióta kisszövetkezetként műkö­dünk — folytatja az elnök. — A nyere­séget azonban nem osztjuk fel teljes egészében, nagy részét fejlesztésre for­dítjuk. Faipari gépeket vásároltunk, gatterüzemet hoztunk létre. Termelé­sünkben nagy jelentősége lesz az új fű­részüzemünknek, amit a napokban in­dítottunk be. Ennek köszönhetően megszabadultunk az alapanyag-ellátá­si gondjainktól; magunk fűrészeljük fel a bútorgyártáshoz szükséges fát. Ugyanakkor bérfürészelést is válla­lunk, erre mindig nagy igény van és jól jövedelmez. Felújítottuk, szépen rend­behoztuk szolgáltatóházunkat, a múlt év nyarán bútorboltot nyitottunk a község központjában. Most már ilyen is van Kerekegyházán. — Terveik? — Az idén 31 millió forint árbevételt akarunk elérni és 2 millió forint nyere­séget. Ez utóbbi fele a tavalyinak, an­nak ellenére, hogy a bevételünk — a tervek szerint — több lesz. Az áremel­kedések miatti költségnövekedést nem háríthatjuk át megrendelőinkre, hiszen ők sem emelhetik, ellenkezőleg: sok esetben a központilag meghatározott mértékben csökkenteni kénytelenek termelői áraikat. Rezsikiadásainkat nem tudjuk a jelenleginél jobban lefa­ragni, így kénytelenek vagyunk — más cégekhez hasonlóan — szembenézni az eredménycsökkenés tényével. Almási Márta KÖZGAZDÁSZ-TALÁLKOZÓ Nyílt és őszinte viták KELLEMES KÖRNYEZET, ra­gyogó napsütés és víz. Fontos felté­telek, hogy egy nagy csapat fiatal jól érezze magát, s a legjobb videofilm kedvéért se maradjon a szobában. Mégis, a fiatal közgazdászok, akik május eleji hétvégéjüket töltötték Kecskeméten, szinte csak félórákat voltak a szabadban, jórészt a Tó Szálló sörözőjéből kialakított elő­adóteremben ültek. Önként jegyzet­füzetekkel, praktikus kis magnókkal felszerelkezve. Kétnapos tanácsko­zásuk sikerét mi sem bizonyítja ennél jobban. Talán csak az a tény, hogy az Agrikon KISZ-bizottsága által kezdeményezett és szervezett köz­gazdász-konferenciára a várt száz résztvevő helyett több mint kétszá­zan jöttek el. A tanácskozás témájaként a ki­bontakozási programot segítő köz- gazdasági eszközrendszer kérdéskö­rét jelölték meg. Hogy a legtöbb elő­adás és a legérdekesebb viták a mo­netáris irányítás tapasztalatait érin­tették, annak nem dr. Puskás Sán­dor, a rendezvény fővédnöke, az Or­szágos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese iránti udvariasság volt az oka. A fiatal köz­gazdászok, de az előadók is, úgy ítél­ték meg: a sikeres szerkezetátalakí­tásnak s a kibontakozásnak is egyik alapfeltétele, hogy a pénz szabályozó szerepe növekedjen a gazdaságban. Ezért is irányult e kérdésre annyi figyelem. A gyakorló közgazdászok számá­ra igen hasznos előadásokat tartot­tak a témák szakértői az értékelem­zésről, az ehhez szorosan kapcsoló­dó stratégiai tervezésről és a vállalati válságkezelés tapasztalatairól. De a rendezvény kétségkívül legérdeke­sebb része a szombaton este tartott fórum volt. Már csak azért is, mert ezen nem csupán az előadók fejtették ki véleményüket. A késő éjszakába nyúló beszélgetésen az ifjú közgaz­dák is nagy kedvvel „szálltak be a ringbe.” A FÓRUM ELŐADÓI, akik — Halni Tamás vitavezetőt, a Közgaz­dasági Szemle rovatvezetőjét idézve — a vállalati szférát, az államigazga­tást, a társadalomtudományokat és a bankokat képviselték, nemcsak a hallgatósággal, hanem olykor egy­mással is vitáztak. Hallgatók és elő­adók talán legfontosabb és legegy­öntetűbb megállapítása volt, hogy az ő.szinte vita, a nyílt véleményütköz­tetés, egymás türelmes meghallgatá­sa számunkra ma, amikor szüntele­nül új dolgokat kell tanulnunk (vagy egyeseket éppen újratanulnunk), jó­formán nélkülözhetetlen. A fórum érdekes és reménykeltő tanulsága, hogy a fiatal közgazdá­szok nem tekintenek borúlátóan átjö­vő elé. Szívesen cselekszenek, ám ha­tározottabb magatartást várnak el a gazdaságirányítástól is. A hozzászó­lók közül többen szóvá tették a fele­lősség kérdését, nem annyira a múl­tat idézve, mint inkább a jövőt félt­ve. Egyetértettek ifj. dr. Marosán Györgynek, az MSZMP Társada­lomtudományi Kutató Intézete fő­munkatársának véleményével, hogy mai viszonyaink között nehéz a fele­lősöket megtalálni. Ha nem tisztá­zott a tulajdonos személye, a felelős­séget is könnyebb elhárítani. Mint kiviláglott, a fiatal közgazdászok so­kat várnak a társasági törvénytől, amely hivatott lenne áz érdekeltségi, tulajdonosi viszonyok tisztázására, és szabadabb utat nyitna a kialakuló tőkepiac előtt is. A népgazdasági ter­vezésjelenlegi rendszere igen sok kri­tikát kapott a fórumon. Dr. Mohai György, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének osztály­vezető-helyettese igyekezett a hiva­talt megvédeni, elismerve ugyan, hogy a megújulás a tervezés mai gya­korlatát sem kerülheti el. Általános bűnbaknak tenni, s összes bajunkat a tervezés hibájául felróni azonban túlságosan egyoldalú nézet. A FIATAL KÖZGAZDÁSZOK felvetették, hogy társadalomtudósa­ink adósak még a gazdasági változá­sok ideológiai hátterének, s egy hatá­rozottabb, tudományos igényű jövő­képnek a felvázolásával. A bankok képviselőjét sarokba szorították az­zal a kérdéssel, miért nem élnek kö­vetkezetesebben a felszámolási tör­vény adta lehetőségekkel, miért hagynak még mindig létezni tartósan veszteséges vállalatokat? Igaz, elfo­gadták dr. Puskás Sándor válaszát: a bankoknak nem érdekük, hogy le­nyeljék a hitelezési veszteségeket, ez­zel magukat is nehéz helyzetbe hoz­va. Abban, hogy a fölszámolásnak indult eljárások többnyire szanálás­sal végződnek, s a rosszul gazdálko­dó vállalatok továbbra is működhet­nek, elsősorban nem a bankok a vét­kesek. A monetáris (pénzügyi) irányítás problémája a fórumon is központi helyet vívott ki magának. Szinte minden hozzászóló érintette, s a vé­lemények legfőképpen abban egyez­tek, hogy az elfekvő, elsősorban a lakosságnál felgyülemlett pénzeket is be kell kapcsolni a gazdaság vérke­ringésébe. Szóba került a bérszabályozás és általában a vállalatok szabályozásá­nak kérdése is. A fiatalok sürgették az államigazgatási apparátus létszá­mának csökkentését, a költségvetési kiadások megnyirbálását. Ha nem is mondták ki kereken, a felszólalásokból érezhető volt, hogy a fiatal közgazdászok munkájuk na­gyobb megbecsülését várják társa­dalmunktól. Nem is elsősorban ányagi, mint inkább erkölcsi megbe­csülését. Ma még kevés az olyan ve­zető, mint dr. Kuczik István, az Agri­kon vezérigazgatója, aki a fórumon elismerte, hogy a vállalat sikerének jó részét az ott dolgozó közgazdá­szoknak köszönheti. Vagy dr. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója, aki részletesen be­mutatta, milyen óriási mértékben já­rult hozzá a vállalat talpraállásához a honi közgazdák gyakorlati és kuta­tói tevékenysége. ŐSZINTE KÉRDÉSEK, őszinte válaszok, tanulságos viták jellemez­ték a fiatal közgazdászok kétnapos konferenciáját. Valóban „reformre­torika” nélkül, ahogy azt célul tűzték ki. Halm Tamás a rendezvény meg­nyitóján elmondta, amikor a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa mellett működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Munkabizottsága felkarolta a kezdeményezést; azzal a szándékkal tette, hogy szellemi mu­nícióval lássa el az ifjú közgazdákat. A „munícióadás” olyan sikeres lett, hogy a tanácskozás résztvevői és ren­dezői úgy határoztak, jövőre újra ta­lálkoznak Kecskeméten. Új tapasz­talatokkal, új kérdésekkel, nyílt és őszinte vitákra készen. Magyar Ágnes MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK „Megállás nélkül dolgozok sötétedésig” Szó sem volt köztünk az egyenjogúságról. Balázs Ferenc­cel, a Jánoshalmi Termelőszövetkezetek Közös Vállalata sertésgondozójával sokmindenről beszélgettünk, de éppen erről nem. Mégis mindaz, amit az életről, életvitelről elmon­dott, frappáns állásfoglalás lehetne az elévülhetetlennek tű­nő vitában. Balázs Ferenc nem rágódik a kérdéseken, hanem egyszerűen fogja magát —- és teszi, amit kell. Délutánonként előbb érek haza a munkából, mint a párom - mondja —, ha előre megbeszéltük, hogy mi legyen a vacsora, előkészítem a főzést. Például leszedem, kifejtem a borsót, sokszor már fő is, mire az élettársam hazajön. Segítenem kell neki, ha azt akarom, hogy legyen ideje a kertre, a jószágokra, a ház körüli munkákra. Túl sok a tennivaló, egyikünk sem győzné egyedül. Magunk termelünk meg mindent, amit csak lehet és érdemes: a konyhára való zöldségfélét, csirkét, kacsát nevelünk, disznót hizlalunk. Ilyeneket nemigen vásárolunk boltból. Legfeljebb, ha nyá­ron ráéhezünk egy kis töltött paprikára, vagy még a disznó­vágás előtt töltött káposztát ehetnénk, akkor veszünk darált húst. A boltba egyébként csak lisztért, cukorért, ilyesmiért megyünk. — Akkor nem is nagyon veszik észre az áremelkedéseket! — Annyira nem, mint a városiak, de azért mi is megérez- zük. Többe kerül a termelés. Ettől függetlenül mindig arra törekedtünk, arra törekszünk most is, hogy gazdaságosan fektessük be a javainkat. Párom a helyi Petőfi Tsz-ben dolgo­zik. A háztáji illetményt terményben kérjük: azt föletetjük a jószággal, így nyereség is van rajta. Minden évben leadunk 8—10 hízott disznót. Volt idő, amikor nyulat is tenyésztet­tünk —, azt még a feleségemmel, aki meghalt pár évvel ezelőtt —, de bajos volt az átadás, hát elhagytuk. De azért mindig megtaláltuk, megtaláljuk, hogy miből pénzeljünk. Meg nem gazdagodtunk, de ami kellett, megszereztük. Há­zat vettem, kibővítettem, fürdőszobát építettem. Fiatal ko­runkban a feleségemmel képesek voltunk a több kilométerre levő tanyánkról begyalogolni Jánoshalmára táncolni, szóra­kozni. A vándorcirkuszosok műsorát nagyon szerettük, azt mindig megnéztük. Miután beköltöztünk a községbe, 1963- ban tévét vettünk, azóta ez az egyetlen szórakozásunk. — A hatvanas évek elején még nem sok családnak volt tévékészüléke! — Nem bizony, ezért nálunk is sokan összejöttek esténként tévét nézni, hozták magukkal a kisszéket, sámlit. De régen vé­ge ennek a korszaknak, most már én is ritkán nézem meg a filmet. Hajnalban kelek, megetetem azállatokat, aztán elindu­lok munkába. Busszal visznek bennünket a telepre, háromne­gyed hatra érünk ki. Miután délután hazamegyek, folytatom a munkát, megállás nélkül dolgozok sötétedésig. Előfordul, hogy a kora esti műsort, az Ablakot, a nyugdíjasok műsorát megnézem a tévében, néha a mesét is; a Híradót lehetőleg el nem mulasztom. A filmet általában nem bírom megvárni, hiá­ba ülök a készülék előtt, elalszom. Fáradt vagyok. Balázs Ferencnek két asszonylánya van és három unokája. ~ Hasonlóképpen élnek ők is — mondja —, mindig dolgoznak. Amennyire tudtam, segítettem őket az építkezés­ben, de hát a szükséges pénz nagy részét nekik kellett előte- remteniök. A szüleim élete is folytonos munkában telt el, akár az enyém, s a gyerekeimé is ilyen. Különbségek inkább csak az igényeink között vannak. Nekünk már nem volt jó a lavór, meg a bádogkanna: fürdőszoba kellett. A gyerekek­nek kocsijuk van, ők már a Sportcsarnokban is jártak Pes­ten. Mindig talál az ember valamit, amiért dolgozni kell. A közös vállalat Balázs Ferencnek a második munkahe­lye. S bizonyára nem is lesz több, mivel három év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. — Huszonegy évig dolgoztam az erdészetnél. Szerettem ott, de nehéz volt a munka. Akkoriban nem segítette annyi gép az erdészeti, faipari dolgozókat, mint manapság. A kö­zös vállalathoz 1976-ban kerültem. Kangondozó vagyok, legfőbb feladatom a búgó koca kiválasztása... — Hogyan csinálja? — Úgy, hogy a kocákat kiengedem az ólból, közéjük a kanokat. Ezek kiválasztják a párzásra hajlamos nősténye­ket, én meg gyorsan behajtom őket a kutricába. Ugyanis mesterségesen lesznek megtermékenyítve. Hát... mit lehet erre mondani?! Balázs Ferenc darabbé­rért végzi ezt a munkát, a kismalacok számától függ a jöve­delme. Nagyon oda kell figyelni, hogy a kiválasztott koca a helyére kerüljön. A bérlista hónapról hónapra azt mutatja: Balázs Ferenc lelkiismeretesen látja el feladatát. A. M. A MÍNUSZ 27-28 FOKOT IS ELVISELIK Reménykeltő új szőlőfajták Az alföldi szőlőtermesztést a rend­szeres téli és késő tavaszi fagyok súlyo­san károsítják. Ezek a hatások az el­múlt három évben fokozottan jelent­keztek olyan piaci, ökonómiai hatá­sokkal együtt, amelyek az ágazat alap­jainak újragondolására késztetnek. En­nek a kérdéskörnek érzékeny pontja az alföldi borvidék helyzetének meg­ítélése. A Kertészeti Egyetem Szőlészeti Bo­rászati Kutató Intézetében a termésbiz­tonság fokozását, a széles sorközű, ma­gasművelésű szőlőkultúrát elsősorban veszélyeztető téli fagyok kivédésére többirányú kutatómunka folyik. Az in­tézet nemesítési programjában, rezisz- tencia-nemesítési célkitűzéseiben köz­ponti feladat a fagyellenállóság. A kér­dés megoldására az intézet hosszú távú programot dolgozott ki. A gyorsabb előrehaladás érdekében széles körű nemzetközi együttműködést alakított ki a hasonló témában dolgozó intéze­tekkel, így az örmény, az összoroszor- szági, a moldáviai kutatóintézetekkel. Közvetlen munkakapcsolat alakult ki a Növi Sad-i egyetemmel és a csehszlo­vák Tudományos Termesztési Egyesü­lés „Resistant” intézményével. Az el­múlt két évben két NSZK-beli intézet­től is beszereztünk rezisztens fajtajelöl­teket, hibrideket. A nemesítési programunkban beho­zott mintegy kétszáz rezisztencia- (ellenálló) fajtát az intézet génbankjá­ban helyeztük el, ami egyúttal összeha­sonlító kísérlet is. A genetikai előrehe- ladás gyorsítása érdekében az együtt­működő intézetekkel keresztezési prog­ramot indítottunk. A hibridek értékelé­se ebben az évben megkezdődik. A reménykeltő fajtajelölteket az in­tézettel együttműködő gazdaságokban állítottuk kísérletbe, 200-300 tőkétől egy hektár területig. Kihelyezett neme­sítési kísérletet folytatunk Kecelen, Izsákon, Soltvadkerten, Hartán, Já­noshalmán, Kunbaján, Lakiteleken, Etyeken, Markazon. Az elmúlt évek eredményei megerő­sítik, hogy reális genetikai lehetőség van olyan fajták előállítására, amelyek a mínusz 27-28 Celsius-fokos téli fa­gyokat is képesek túlélni. A felhasznált rezisztencia-források lehetővé teszik, hogy nemcsak a fagytűrő képesség fo­kozására, hanem a gombabetegségek­kel szembeni ellenálló képességre is le­het egyidejűleg szelektálni (válogatni). Az intézetben kísérletbe állított hib­ridek, fajták, az elmúlt években előállí­tott hibridek, a lelkes szakemberek ál­tal támogatott üzemi kísérletek a kö­zeljövőben a fajtaszámnak olyan bőví­tését eredményezhetik, amellyel a taka- ratlan magasművelésü alföldi szőlőter­mesztés kockázatát nagymértékben csökkenthetjük. Ifj. Kozma Pál PÁLYAVÁLASZTÓ FIATALOK! Fiúk jelentkezését várjuk a KZK-ba, szakmát tanulni: \ — géplakatos, — esztergályos, — marós, — köszörűs, — villamosgép-szerelő. FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: ált. isk. végzettség, alkalmassági vizsgálat. Tanulmányi idő: 3 év. SZÁMOS KEDVEZMÉNYT BIZTOSÍTUNK: — jól felszerelt tanműhely, — étkezés, munkaruha, — tanulmányi ösztöndíj+ 200 Ft, ' — társadalmi ösztöndíj. A szakmunkásvizsga megszerzését követően a továbbtanulást támogatjuk. Címünlp-KECSKEMÉTI ZOMÁNC- ÉS KÁDGYÁR személyzeti és szoc. osztály Kecskemét, Halasi út 2. Telefon: 27-688. 1156

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents