Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 3. _____________________\p Tu dáspróbák Egyik ismerősöm azzal a megjegyzéssel indította útnak középiskolás fiát a megyei versenyre, hogy ha lehet, ne az utolsó helyen végezzen. Talán titkon azért ennél sokkal jobb eredményre számított, de arra végképpen nem/hogy kamasz fia nyerni fog, továbbjutva az országos erőpróbára. Ehhez persze nem kevés időt kellett fordítani a tanulásra, az alapos felkészülésre. Azok a diákok, akik már középiskolás éveik legelején határozott elképzeléssel bírnak jövőjükről, tudatosan készülnek céljaik elérésére. Azokat a tantárgyakat, amelyek érdemjegyei számítanak áz egyetemi, a főiskolai felvételiknél, intenzívebben tanulják, többet olvasnak, többet tudnak meg az őket érdeklő témakörről, mint amennyit a tankönyvekből lehet. Ez természetes, minthogy az is; a tanulmányi versenyeken nemcsak a tananyagban szereplő ismeretek felől érdeklődnek. Hol, milyen alkalmak adódnak a megmérettetésre? A középiskolás diákok megyei, területi és országos"” versenyeken indulhatnak. Az egyik legismertebb forma az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, melyen az előző tanévben Bács- Kiskunból mintegy kétezer fiatal törekedett babérokra. (Sokak számára termett is babér!). Az utóbbi esztendőkben szép eredményeket értek el a kecskeméti Bányai Júlia, Katona József Gimnázium növendékei, vagy a bajai III. Béla, a kalocsai I. István, a félegyházi Móra Ferenc, a halasi Szilády Áron, a kécskei Móricz Zsigmond Gimnázium diákjai. Egyre többet hallatják a hangjukat a szakközépiskolások is. Ezeken a versenyeken nem kisebb a tét, mint az első tíz közé való bejutás, hiszen a legsikeresebb szereplőknek nem kell felvételizniük a kérdéses felsőoktatási intézménybe. Ez óriási szerencse, mondhatnánk. Lehet hogy az, de nem kis ára van a „győzelemnek”. Magam is csodálattal hallgattam azokat a fiúkat, lányokat, akik győztesként hazatérve meséltek arról, hány órát, éjszakát áldoztak fel a siker reményében. Az biztos, hogy megéri! A Szép magyar beszéd és az Édes anyanyelvűnk elnevezésű versenyekre az utóbbi tanévekben egyre többen jelentkeztek, és az országos döntőkben is megálltak a helyüket. A Ki tud többet a Szovjetunióról? három kategóriában szokott lezajlani, középiskolások, szakmunkás- képzősök és a felnőttoktatásban részt vevők mérik össze tudásukat. A Szaktárgyiak közül magas színvonalú az Arany Dániel matematikai, a Kitaibel Pál biológiai, az Irinyi János kémiai verseny. Vannak olyan alkalmak, amikor a tehetségről, a kézügyességről kell tanúbizonyságot tenniük a fiataloknak. ■ Ilyen például az Illyés Gyula szavalóverseny vagy a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel, című akció. Szőkébb pátriánkban szintén vannak már hagyományai az erőpróbáknak. Matematikából, fizikából, törénelemből, magyar nyelvből, angolból rendeznek minden évben versenyt. A Katona József irodalmi pályázaton is sokan szerepelnek írásaikkal. Jelenleg még javában zajlanak a sokszínű, változatos versenyek, így áz eredmények ismertetésére, a tapasztalatok összegzésére még visz- szatérünk. És nemcsak a győztes diákoknak gratulálunk, hanem tanáraiknak is, akik önzetlenül segítik őket a felkészülésben. Borzák Tibor A tudós forradalmár halálának évfordulóján tozó dinamikája hatotta át. Munkamódszerének fő jellemzője volt a problémák előzetes, elmélyült tanulmányozása, különösen a köz- gazdasági tényezők elemzése, a megoldáskeresés, a következetes változtatás, a gyors döntés, a bátor vállalkozás. A közömbösség, az értetlenség, a korrupció, a bürokratizmus sok nehézséget és keserűséget okozott számára, de szívós és — sajnos — sok tekintetben hiábavaló küzdelemre kényszerítette. A 80 esztendővel (1908. május 3-án) ezelőtt elhunyt Türr István hosszú élete a nemzeti öntudatra ébredés évtizedeit, a szabadságharcok, az európai tőkés fejlődés fel- gyorsulásának, átalakulásának időszakát fogta át. Benne élt a kor ütközésekkel, szövevényekkel telített áramlatában. Ellentmondásoktól sem mentes gazdag életútja, a nemzetközi és a hazai haladást szolgáló cselekedetei, kezdeményezései, merész vállalkozásai, széles látóköre, vonzó egyénisége, mélységes humanizmusa nagy tekintélyt szereztek nevének. Kétségtelen, hogy Türr István internacionalistaként és hazafiként írta be nevét a múlt század közepén lezajló szabadságharcok és polgári forradalmak, a diplomácia és békemozgalom, a nemzetközi és a magyar gazdaság és közművelődés történetébe. Faludi Gábor K atonai, gazdasági, diplomáciai tevékenysége révén Türr István neve nemzetközileg ismert és rangos. A magyar közvélemény az életmű igazi, dokumentálható, maradandó értékeit azonban töredékesen ismeri. A közhiedelemben a romantikus, kalandos, fantáziával megáldott, idealizált vagy sok pontatlansággal átszőtt életút körvonalai élnek tovább. Kétségtelen, hogy a történelmi kor bonyolult, ellentmondásokkal telített valóságából táplálkozó Türr hosszú élete nagy ívet rajzolt. Egyértelmű, hogy a nemzetközi látókörű, a jövő összefüggéseiben is gondolkodó és cselekvő Türr életműve ma is időszerű, a holnap számára is figyelemreméltó, maradandó értékű. A Bajáról induló agilis, nyugtalan természetű, tehetséges fiatal 17 évesen (1842) katonai pályára lépett, 1849-ben az olasz szabadság- harc mellett magyar légiót szervezett és vezetett, majd Svájcban, Angliában, Franciaországban élt. Közben több függetlenségi mozgalom katonája és egy ideig közvetítő volt a magyar emigráció és egyes európai kormányok között. Az olasz egyesítési mozgalom részese, Garibaldi munkatársa, Nápoly kormányzója volt. Katonai karrierje (36 évesen altábornagy) nemzetközi tapasztalatokhoz, kapcsolatokhoz segítette. Az 1860-as évektől érdeklődése a gazdaság, a vállalkozás és a nemzetközi problémák kompromisszumos, békés megoldása felé fordult. .Háborúellenes nemzetközi szövetségek megteremtésén fáradozott, tárgyalt (anyanyelvükön) a nemzetiségek képviselőivel, elnökölt a nemzetközi békekongresszuson (1896). Jelentős nemzetközi gazdasági-műszaki vállalkozásokba kezdett (a Darien-földszoros átvágása, a Korinthoszi-csatorna építése). Az 1867-es kiegyezést követő évtizedekben azon volt, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat hazája gazdasági és \ I VfltK'-isatotnai /silip. • I ürr-cmlcktábla Baján. kulturális fejlesztésére hasznosítsa. Hazai tevékenységében megkülönböztetett helyet foglal el a szűkebb szülőföld — Baja—Bácska — gazdasági, kulturális fejlesztése (Ferenc-csatorna, Baja—Bezdán tápcsatorna, Népoktatási Kör). A hitelélet fejlesztéséről, a csatornaépítésről, az öntözésről, a vízi és vasúti közlekedésről, az utakról, a mezőgazdaság fellendítéséről számtalan előadást tartott, cikket, tanulmányt írt. Az oktatás, a kultúra érdekében Népoktatási Kört szervezett (1868-ban Baján, 1870- ben Budapesten), és könyvkiadót alapított (1869). Figyelemreméltó erkölcsi-pedagógiai nézeteket vallott és publikált. Előadásai, publikációi és gyakorlati szervezőmunkája azt bizonyítja, hogy reálisan ismerte fel az ország bonyolult gazdasági-társadalmi helyzetét, megkésettségét. Azt akarta, hogy a nemzetközi tapasztalatok és erőforrások felhasználásával a belterjesség irányába fejlődjön a mezőgazdaság, hogy gazdaságosabb legyen a termelés, növekedjék a termelékenység, a magyar termékek versenyképesebbek legyenek az európai piacon, csökkenjen az ország kiszolgáltatottsága. Mindezt szolgálja a hitel-, a pénz-, az adópolitika, a közlekedés, a vízgazdálkodás. Tetteit, közgazdasági szemléletét a gyakorlati szükségletek és az élet válGYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Szalvay-vetélkedő az úttörőházban Az elmúlt napokban rendezték meg a hagyományos Szalvay Míhály-vetél- kedőt a tábornok nevét viselő úttörőházban. A kecskeméti úttörőcsapatok közül tíz jelentkezett, három-három képviselőt küldött az eseményre. A gyerekek csoportját egy-egy veterán egészítette ki, a jó válaszokat segítve, tanácsot adva,. Áz eseményen megjelent Szalvay Árpád, a névadó leszármazottja is. A vetélkedő győztesei a ménteleki iskola úttörői voltak, (Molnár Annamária, Borsodi Csaba, Szabó István és az őket segítő veterán klubtag Máté Ignácné), a második helyen a Buday Dezső iskola, a harmadikon a Béke tériek végeztek. A vetélkedőt az úttörőház munkatársa, Kiss Ferencrié vezette. Képünkön Szalvay Árpádot örökítettük meg a gyerekek körében. (Straszer András felvétele) Baráti körökben Páhin A Kiskőrös közelében lévő község úttörői közé menni mindig öröm: vidámak, tájékozottak, frissek és minden értelmes, jó ötlet megvalósítására készek. A csapat létszáma esztendők óta százötven-százhatvan gyermek. A csapatvezető személye is változatlan, az örök fiatal Kruchió Mihály, aki hajdan főiskolásként, Szegeden jegyezte el magát a mozgalommal. Hihetnénk, hogy azért dolgoznak kiválóan Páhin, mert kevesen vannak, de ez így nem igaz. A Páhin élő gyerekek folyamatosan tartalmas és olyan színvonalú mozgalmi életet élhetnek, amire évek, évtizedek múlva is szívesen emlékeznek. Hatodikosokkal, hetedikesekkel beszélgettem ottjártamkor arról, hol mit tartanak emlékezetesnek, jónak a náluk folyó munkában. — Szerintünk ehhez a csapathoz tartozni — válaszol a kérdésre Pinke Márta, - olyannyira, hogy egyik társunk, Bodóczky Zsolt, bár Kiskőrösre költöztek, naponta kijár az iskolába .. . Nálunk minden ünnepély emlékezetes és szép, ami pedig a fő, a mi elképzeléseinket és kérdéseinket mindig figyelembe veszik nevelőink. — A tanév alatt többször indulunk országjárásra, kirándulásra. Legutóbb ötvenen a Dunakanyarral ismerkedtünk. Budapesten az Országházat néztük meg, meg a Nemzeti Múzeumban a" koronázási jelvényeket. Voltunk Esztergomban is, Visegrádon is, a múzeumi gyűjteményeket, a skanzent láttuk. — Nekem a márciusi akadályverseny volt emlékezetes, — ezt Petz János mondta, — meg a farsang, amire hetekig készültünk ... De azt is fontosnak tartom, hogy már két éve nincsenek rajok, baráti körökké szerveztük át a felső tagozatot. — Erről talán bővebben beszéljetek! — Rájöttünk arra, hogy kisközösségnek jók a rajok, a többiek pedig a koruktól függetlenül baráti körökben valósítsák meg elképzeléseiket. — Tehát a baráti körök személyes szimpátia és érdeklődési területek szerint szerveződtek? — Igen. A baráti körök — feleli Pesti Ildikó — maguk határozzák meg a programot, a mozgalom keretein belül. Kirándulnak, szüretelnek, vagy éppen hasznosanyagot gyűjtenek ... — Valamit nyertetek is a gyűjtéssel .. . Szlovák Erika, Bódogh Ildikó és Sörös Pál az elmúlt nyáron Csillebércen, tíznapos jutalomtáborozáson volt! Kiérdemelték, mert ők hárman gyűjtötték a legtöbb papírt és színesfémet. — A baráti körök megszervezése után miért lett jobb a mozgalmi munka? Andrási Agnes így látja: — Mert nagyobb az önkormányzatunk! Tanáraink segítenek bennünket, de nem dolgoznak helyettünk! Kilenc baráti körünk van, és a kirándulástól kezdve az akadályversenyen át a sport- versenyekig mindent képesek vagyunk megszervezni! Az benne a nagyszerű, hogy nincs „kötelező” feladat és a kör tagjainak érdeklődése is azonos. Ez nem életkorunk szerint szervezett őrs, hanem érzelmi alapon kialakított, egymás épülésére folyamatosan figyelő csoport, baráti kör. Elszakadtunk a hagyományos közösségi formától, és ez nálunk nagyon jól bevált. — Szólnunk kell még a gárdáról —> veszi át a szót a hetedikes Bodóczky Zsolt, az úttörőtanács elnöke —, hiszen gárdistáink mindenhol ott vannak, országos helyezéseket érnek el. Nálunk nagy megtiszteltetésnek számít gárdistának lenni. Tevékenységük folyamatosan kiváló, a lövészek rendszeresen indulhatnak Csillebércre, jutalomtáborba. — Úgy tudom, hogy a jutalomtáborozás lehetősége ebben a csapatban nem csupán egy-két úttörőnek adott. . . A kérdés hallatán a gyerekek izgalma szemlátomást megnőtt, szemük csillogott az örömtől. Pedig a jutalomtábor cseppet sem ismeretlen itt, hiszen csak a honvéd-gárdisták nyolc év alatt ötször lettek az országos versenyen elsők/ ' i ■’<,,}(’ Hí A — Ott vagyunk minden jutalomtáborban! — szögezték le. Csillebércen, Zánkán, a Balaton mellett, sőt, külföldön is! — Külföldön? — Igen. Csehszlovákiába rendszeresen járunk, háromesztendős a duna- szerdahelyi úttörőkkel való kapcsolatunk. Az idén egy társunk Dániába indulhat, egy pedig Lengyelországba! sei— VADASKERTI VETÉLKEDŐ Az előző rész helyes válaszai: 1. Jelenleg a vadaskertben 61 faj él, ebből 4! emlős, 19 madár és 1 hüllő. A/ egyedszám általában 400. 2. Kedvenc állatként legtöbben a majmokat jellemezték. 3. A tulajdonságok szétválogatva: láma: talpa párnás — 4 ezer méter magasságig is felhatol; dámvad: a bika lapátos agancsot visel — nyári szőrzete rózsdavörös, fehér foltokkal; őz: farka nincs homlokmirigy — hatos agancs. 4. Nem őshonos juhfélénk, ami szép számmal fordul elő középhegységeinkben: a muflon. A legjobb megfejtők névsora: Böde Szilvia, Bártfai Richárd, Ádám Tibor, Halász Péter, Halhi Zsolt, Farkas Krisztián, Nagy Viktória, Takács Krisztina. A felsoroltaknak egy igazolást küldünk, aminek bemutatásával választhatnak a vadaskertben a jutalomállatokból (kacagó gerle, tengeri malac, fehér egér, kisnyúl). A nyertesek ne felejtsenek el dobozt is vinni magukkal. A második forduló feladatai: 1. Készítsetek fényképet, rajzot vagy festményt tetszőleges technikával A/4- es lapra: Tavasz a vadaskertben címmel! 2. Határozzátok meg a trófea fogalmát; hogyan állapítható meg az őz kora az agancs alapján? 3. Milyen fiatal állat él jelenleg a vadaskertben? 4. A régi idők háziállatai közül melyekkel találkozhatunk vadaskerti sétánk során? 5. Állítsátok össze a majmok napi étrendjét! A megfejtéseket az úttörőotthonba küldjétek (Kecskemét, Széchenyi tér 7.) május 11-éig. A borítékra írjátok rá: Vadaskerti' vetélkedő. (Vezeti: Gál Gyula.) ' y TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Lantos Dórd a bajai Tinódi Lantos Sebestyén Úttörőcsapattól küldte levelét. „Minden hónapban egy szabad szombaton sportnapot rendeznek nekünk szüléink az iskolában. Az áprilisi program keretében egy gyalogtúrát tettünk Kárászra. Csaknem százan voltunk, akiket társunk, Thuma Judit édesapja vezetett a célul kitűzött Máré várához. Jó gyaloglás és az uzsonna elfogyasztása után indultunk vissza késő délután Bajára.” A kecskeméti Kodály-iskola negyedikes Bobó őrsének nevében Vörös Tímea küldött beszámolót. „Előzetes anyák napi műsort mutattunk be a Jókai utcai Öregek Napközi Otthonában. Hegedültünk, verset mondtunk, énekeltünk. A helyszínen zongorát is találtunk, egyik társunk nyomban bemutatta tudását. A vendéglátóknak apró ajándékainkat is átadtuk, ők pedig üdítővel vendégeltek meg bennünket. Jól éreztük magunkat, elhatároztuk, hogy máskor is eljövünk az idős emberekhez.” V ásárban jártam Nemrégiben egy érdekes Nagy vásárban jártam, A rengeteg látnivalót Amulva csodáltam. Sok árus a vásárlóját Nemcsak némán várta, Dicsérte a portékáját, Hangosan kínálta. Itt a finom és olcsó tej! Mekegte a kecske, Az én mézem csodafinom! Zümmög a méhecske. Erős hálót kínált a pók, Sok-sok vevő kérte, Adja oda a hálóját Részletfizetésre... Teknősbéka a teknőjét Féláron kínálta. Újat vesz majd, ezt a régit Már régen használja. Mit gondoltok, a vásárban Árultam vagy vettem? Mire eldöntöttem volna, Szépen felébredtem. Opauszky László Összeállította: Selmeci Katalin
