Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

1988. május 16. • PETŐFI NÉPE • 3 FOGADÓÓRÁN A HALASI KÜLDÖTTEKNÉL Készülődés a pártkonferenciára Amikor a szavanna közepén fölébred egy gazella, arra gondol: — Ma gyorsabban kellfutnom, mint a leglassúbb gazella, mert különben megesz az oroszlán. S mi jár az ébredő oroszlán fejében: — Ma gyorsabban kell futnom a leglassúbb gazellánál, mert különben éhen maradok. Mindkettőjüknek érdeke, hogy gyorsak, edzettek — versenyképesek — legyenek. Am mi történik akkor, ha az oroszlán „ideológiai megfonto­lásból" segítséget kap a vadászathoz? Vagy pedig a gazella a meneküléshez „állami támogatást"? Az igencsak aktuális tanmesét Kis­kunhalason hallottam Szabó Tamásáé­tól, a pártkonferencia egyik küldötté­től. Jutott idő a beszélgetésre, mert a szombat délelőttre meghirdetett foga­dóórára a felsővárosi pártházba, s a két másik helyszínre sem jött el érdeklődő. Talán mert akik akarták, már elmond­ták véleményüket, mások pedig megta­lálták gondolataikat az újságokban, rádióbaji, tévében olvasott, hallott közleményekben, állásfoglalásokban. S lehet, hogy többeknek a ballagás, a paprikaültetési szezon, a hétvégi bevá­sárlás jelentett elfoglaltságot. * Az idő azonban így sem telt hiábava­lóan. A küldöttek a frissen kézhez ka­pott — átdolgozott — állásfoglalás­tervezetet tanulmányozták. A megyei pártbizottság állásfoglalásának több fontos gondolatát is felfedezték az ala­posan átformált dokumentumban. — Miről beszélne, ha szót kapna a pártkonferencián? — kérdeztem Szabó Tamásnétól. (Negyvenöt éves, 19 éve párttag.) — Mindenképpen szeretnék annak hangot adni — alulnézetből —, hogy több, nagyobb és valódibb demokráci­át kíván a közvélemény. Ezen a pártta­gokat és a pártonkívülieket egyaránt értem. Elege van a párttagságnak is a látszatdemokráciából, meg akarja ta­pasztalni a valódit. Ez nem azon múlik, hogy felülről engedik vagy pedig nem engedik. A demokráciát a tagságnak kell alulról megteremteni, ha szüksé­ges, kikényszeríteni. A helyzet mostan­ra megérett erre. Szabó Tamásné, aki az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank RT kiskunha­lasi igazgatója, elmondta, hogy sze­mély szerint a gazdaságpolitikai kérdé­sekben érzi eléggé felkészültnek magát ahhoz, hogy gazdagítsa a pártfórumon elhangzó véleményeket. * Szintén gazdasági szakember, Váczi László (42 éves, 17 éve párttag), a Kunfehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke. — Kapott-e kérdéseket, javáslatokat környezetéből, mióta a küldöttek közé került? — Amikor az alapszervezeti gyűlé­sen eléggé kritikus véleményt mondtam a vitára bocsátott anyagról, megkér­dezték: ugyanígy beszélnék-e a konfe­rencia előtt, ha szót kapnék? Igennel válaszoltam. Idősebb párttagokkal is gyakran beszélgetek mostanában. A kérdésre — Hogy vagy? — a válasz rendszerint így hangzik: Nem jól, mert mindenki azt mondja, mi rontottuk el a dolgot... Elég régóta vagyok párt­tag ahhoz, hogy rám is jusson a felelős­ségből. Ez elől nem lehet kitérni. Még- sincs bennem konfliktushelyzet, mert azonosulni tudok a körülöttem élők gondjaival. Úgy gondolom, itt most tiszta szívvel, azoknak az eszével kell majd szólni és szavazni, akiket képvise­lek. Váczi Lászlót — mint elmondta — az foglalkoztatja elsősorban, hogyan lehetne a szövetkezeti demokrácia jól működő formáit megőrizni a reformfo­lyamat most következő, újabb szaka­szában. * A harmadik kiskunhalasi küldött, Rádi József (44 éves, 18 éve párttag), a Kunép osztályvezetője véleménye a demokráciáról nem mindenben azonos a küldöttársakéval. Szerinte ott a fő gond, hogy a meglevő lehetőségeket sem használják ki a párttagok. — Van bennem egy kis rossz érzés — mondja. — Szívesen veszek részt a pártkonferencia munkájában, de iga­zából nem nagyon tudom, mivel érde­meltem ki, hogy épp rám esett a válasz­tás. A városi pártbizottság ülésén el is mondta az egyik felszólaló: miért nem dönthettünk helyben? Küldöttársaim- hoz hasonlóan nem vagyok igazán megerősítve. Érdemibb lenne, ha az a fórum választotta volna meg a küldöt­teket, amelyik végső soron delegálja őket. — Mi foglalkoztatja véleménye sze­rint leginkább a párttagokat? — Úgy gondolom, a személyi kérdé­sek körüli találgatások befolyásolják legjobban a közvéleményt. Annyiban jogos ez, hogy a döntés arról, amit nem vállaltunk fel, nem csináltunk végig, személyekhez kötődik. Én magam is fontosnak tartom a tisztázást. A mos­tani vezetés ebben az összetételben hi­telét vesztette, s ha nem történik válto­zás, hozhatunk bármilyen jó határoza­tot, az csak félsiker lesz. A kályha, ami­től el kell indulni, hogy a párt felső vezetésében a kornak megfelelő felké­szültségű és felfogású személyek kapja­nak helyet. Ezzel összefüggésben van­nak teendőink alapszervezeti szinten is. Érdemes lenne meggondolni a helyi pártbizottságok újraválasztását is a konferenciát követően —mondta Rádi József. Lovas Dániel Marad az új, lesz még újabb, vagy vissza a régihez? A szabad orvosválasztás tapasztalatai Tiszakécskén Előírták-e valaha is, hogy ki melyik fodrásznál vágassa a haját, avagy melyik órásnál javíttassa meg az óráját? Ebben a kérdésben mindig szabadon dönthetett az ember. Más a helyzet azonban, ha az egészségét kell rendbehozatnia. A kérdés, hogy melyik orvoshoz forduljon, aligha vetődik fel. Hisz a jelenlegi körzeti rendszer eleve lehetetlenné teszi a választást. Mindenki oda megy, ahová tartozik, így bizony gyakran előfordul, hogy a beteg ahhoz az orvoshoz kényszerül, akit nem kedvel, akiben nem bízik. Hogyan lehetne ezen változtatni a jelenlegi társadalombiztosítási keretek között? Ezt próbálták ki a tiszakécskeiek. A szabad orvosválasztást hosz- szas előkészítő munka előzte meg. Nem lehetett tudni, a kécskeiek mennyire élnek majd ezzel a lehe­tőséggel. Milyen mértékű változá­sok lesznek a körzetekben? Mi tör­ténik, ha egy orvoshoz túl sokan jelentkeznek? Lehetséges lesz-e eb­ben az esetben a tisztességes szín­vonalú ellátás? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdéseket kellett a választás lebonyolítása előtt tisztázni, s a még nem ismert eredményeket va­lami módon szabályozni. így pél­dául megszabták, hogy egy felnőtt körzet 3500 főt, egy fogorvosi 5000-et, egy gyermekkörzet pedig 1800 beteget fogadhat. Aki e lét­számkorlátozás miatt nem kerül be a körzetbe, az másik orvost vá­laszthat, s az is, akinek kezelését nem vállalja az orvos. A választás márciusban volt, amikor is öt felnőtt, két gyermek- és három fogorvosi körzetből vá­logathattak a kécskei lakosok. A majd tizenkétezres lélekszámú városban a családokhoz kiküldött kérdőívekből 2062 érkezett vissza a tanács egészségügyi osztályára. Ebből 100 értékelhetetlen volt, sokra pedig annak az orvosnak a nevét írták, akihez eddig is tartoz­tak. Holott csak azoknak kellett írniuk, akik másik orvost válasz­tottak. Összesen 2411-en változ­tattak, legtöbben, 1676-an a fogor­vosi körzetükön. Az értékelések szerint ez 6 százalékos mozgást je­lentett. * Milyen szempontokat vettek fi­gyelembe a választók? Kevésbé szakmai tényezőket, inkább az or- V9S emberi tulajdonságai alapján döntöttek. Barátságos vagy rideg? Lelkiismeretes vagy felületes? En­gedékeny vagy szigorú? Sok eset­ben az orvosról elterjesztett igaz vagy alaptalan rossz hír befolyá­solta a betegek választását. A megkérdezettek többsége az elé­gedetlenséggel magyarázta átje­lentkezésének okát, a rossz vi­szonyra azonban senki sem hivat­kozott. Ilyen megfontolások alapján például az egyik orvost csak negy- venhatan hagyták el, ugyanakkor 13 5-en jelentkeztek hozzá, egy má­siktól viszont 220-an fordultak el és 52-en érkeztek újonnan a körze­tébe. Lehet ez az orvosi munka színvonalának a mutatója, és lehet egy-egy réteg gondolkodásmódjá­nak is. A tanyán élők nehezebben változtatnak, jobban ragaszkod­nak megszokott orvosukhoz, míg a városközpontban lakók öntuda- tosabbak, bátrabban élnek jogaik­kal. Többeket persze nemcsak a megszokás tartott vissza árváltoz­tatástól, hanem a félelem. Úgy vél­ték, kellemetlen lenne, ha ügyeleti rendelésen találkoznának régi or­vosukkal. Nagy változások tehát nem tör­téntek. Igazolja ezt az eredeti kör­zetlétszám újjal való összehasonlí­tása. Az egyik felnőtt körzethez például 2218-an tartoznak, a vá­lasztás során ez 2285-re nőtt. Egy másikban pedig a 2264-es létszám 2202-re csökkent. A gyermek- és a fogorvosi körzetekben nagyobb el­térések mutatkoztak. Az egyik or­vosnál 1285-re szaporodott a bete­gek száma, a másiknál 936-ra csökkent. * 0 Hogyan fogadták mindezt az or­vosok? Bavallásuk szerint sem a válasz­tás előtt, sem a választás után munkastílusokon nem változtat­tak. Nem is nagyon kellett, hiszen mindegyikőjüknél megfelelő szá­mú beteg maradt. De akinek mégis több lett akár a magáéhoz, akár a társáéhoz viszonyítva, vajon anya­gilag jobban járt-e? Ha igen, mennyivel? Ösztönzi-e ez még jobb munkára? A legtöbb gondot a premizálás kérdése okozta. Hogyan lehet ob­jektiven mérni egy orvos munká­ját? Mindenesetre kidolgozták a szempontokat, miszerint figyelem­be kell venni a körzetben maradók számát, a forgalmat, a gondozot­tak számát és a táppénzes helyzet alakulását. A fogorvosoknál pedig a betömött, kihúzott fogak szá­mát, s az elkészített fogsorok mennyiségét. Ezek alapján törté­nik minden hónap végén az értéke­lés és kifizetés. Az egy főre jutó mozgóbér 2500 forint, tehát a fel­nőtt körzetben szétosztható összeg 12 ezer 500 forint. Elméletben ezt két orvos is megkaphatná, a gya­korlatban viszont a csekély válto­zások miatt csak pár száz forint a havi jutalmak között az eltérés. Egyébként sem egyszerű feladat az orvosok minősítése. Az ellenőrzés szinte megvalósithatatlan, így az egész értékelő rendszer tulajdon­képpen azon a feltételezésen alap­szik, hogy mindenki becsületes, és senki nem akarja jövedelmét emel­ni a forgalom mesterséges növelé­sével. De minek is tenné? Már csak az adóztatás miatt sem lenne értel­me. Marad tehát fő ösztönzőnek a szakma- és emberszeretet. * Tiszakécskén a szabad orvos- választást egy év múlva megis­métlik. Aki az idén választott orvosával nem lesz elégedett, az újra változtathat körzetén. Va­jon milyen mértékű lesz akkor a mozgás? Míg ez kiderül, addig más községek és városok is pró­bálkoznak az orvosválasztással, hiszen egyetlen kisváros kísérle­te nem általánosítható. Az is igaz azonban, hogy pillanatnyi­lag Tiszakécske az egyetlen te­lepülés, mely ezen a téren ta­pasztalatokról számolhat be. Benke Márta A béke jegyében A közös magyar—jugoszláv határtalálkozóról Szeged városa megszokta már az idegeneket. Lakói még akkor sem fordulnak meg utánuk, ha egy feltűnő — galambbal díszített névjegyszerü — szöveget viselnek a kabátjuk hajtókáján ezzel a felirattal: „Magyar—jugoszláv békemozgalmi ha­tártalálkozó.” Gondolják, volt itt már mindenféle találkozó. Különben is a határ túloldaláról úgy jönnek át ide — például a szabadkaiak —, mintha hazajárnának. A Dugonics tér előtti tágas terület azonban még­is egyfajta népünnepély hangulatát árasztotta pén­teken, ezekben a napfényes órákban, amikor — pontban délben — megálltak a vendégek autóbu­szai a közelben. Nemsokára színes népviseletbe öltözött fiúk-lányok perdültek táncra a jellegzetes muzsika hangjaira. Elhangzottak beszédek is, a kölcsönös üdvözlőszavak, de mitagadás, inkább a látvány ragadta meg itt az egybegyűlteket, a sétáló, meg-megálló járókelőket. Annyi bizonyos, kissé szokatlan, ámde hatásos módját választották a rendezők annak, hogy a találkozóra oda is figyelje­nek az emberek. Azt már csak legfeljebb az esti tv-híradóból vagy a másnapi helyi napilap, a Dél-Magyarország ha­sábjairól tudhatták meg, hogy egy hosszas előké­szítés utáni, nagyjelentőségű esemény színhelye két napon át a város. Olyan eseményé, amely túlmutat a szokásos baráti összejövetelek, alkalmi találko­zók témakörén. A Jugoszláviával határos magyar megyékből — Zalától Csongrádig, így Bács- Kiskunból is —, s ugyanígy a túloldal képviseleté­ben Zágrábtól Szabadkáig a közeli helységekből érkeztek a delegátusok, összetételében is sok színt, foglalkozást, hivatást hordozó csapat, írók, művé­szek, a tudományos és közélet, a gyakorlati „béke­munka” társadalmi aktivistái, tisztségviselői, együttesen mintegy félszázan. Nem sok idejük maradt a nézelődésre, délután máris indultak a rétegtalálkozók színhelyére, üze­mekbe, klubokba, ifjúsági és más közösségekbe, az eszmecserék, viták színhelyére. Valamennyiüknek nagy élményt jelentett az esti program is. A szegedi színház megújult szép épületében láthatták a Jézus Krisztus szupersztár című rockoperát, ismert kivá­ló művészek előadásában. A másnap érdemi munkájának bizonyítéka, a tanárképző főiskolán megtartott szeminárium anyaga, talán majd nyomtatásban is megjelenik valamikor. Különben is képtelenség összefoglalni egy rövid tudósításban olyan gondolatokat, ame­lyek felölelik napjaink szinte minden tudati, mű­veltségi, életmódbeli problémáját. A térségek, etni­kumok együttélésének kedvező és lehangoló jelen­ségeitől a békemozgalom mai kérdéseire adott vá­laszok megfogalmazásáig. Az előítéleteknek a le­rombolása, a bizalom építésének az egyéni és kö­zösségi követelménye és lehetősége, igénye kapott hangot valamennyi felszólalásban. Erről beszélt Kovács András filmrendező, Gion Nándor jugosz­láviai magyar író, Zsivan Beriszavljev, a Jugoszláv Békeliga elnöke és Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára egyaránt. Mi tagadás, nehéz volt berekeszteni a tizenötödik szót kérő után a bővizű forrásként buzogó, egymásba ömlő gondo­latok tudatos és spontán áradását. A Bács-Kiskun megyei törekvésekről, a jugo­szláv—magyar kapcsolatok fejlődéséről, a nemze­tiségiek itteni sorsáról, a békemozgalom helyi sike­reiről a rétegtalálkozók keretében — Seremet Lászlóval, a megyei béke-barátsági társadalmi bi­zottság titkárával együtt — szólani tudtunk, kül­detésünk tehát nem volt hiábavaló. A találkozó zárszavára is visszaemlékezve, mint­egy összegzésként említve, azt hiszem, azoknak volt igazuk, akik sürgették: ne maradjon két or­szág keretei között a béke jegyében született együttműködés. Talán eljön az ideje annak is, hogy a többi szomszédos ország delegátusaival együtt ülhessenek le közös asztalhoz megvitatni közös dolgainkat. F. Tóth Pál HA A FÉRJ LEBUKIK, FOLYTATJA A FELESÉG * EGÉSZSÉGRONTÁS FELSŐFOKON * CEFRE - GYÜMÖLCS NÉLKÜL S ajnos tény, s nem is titkos: tele­püléseinken a munkahelyek­hez közel eső, elsőként nyitó házi italmérőkhöz naponta, hetente ér­kezik az utánpótlás a zugszeszfőz­dékből. — Honnét és mennyi?—kérde­zem Opóczki László őrnagyot, a Kecskeméti Vámhivatal vezetőjét. — Bács-Kiskun megyében szé­les a szállítók köre, az alkoholos ita­lok jogtalan előállításával kapcso­latos ügyek száma pedig nőttön nő — kezdte válaszát Opóczki László. — 1985-ben 18 pálinkafőző üstöt koboztunk el, 1600 liter pálinkával együtt. A következő két évben már 47 főzőfelszerelést találtunk és 6000 liter italt. Ehhez képest az idei első negyedévi leleplezések a visszaélé­sek rohamos emelkedését jelzik. Három hónap alatt már 26 üsttel és 2000 liter pálinkával tértek vissza nyomozóink megyei felderítő út- jukról. — Lapunk is hírt adott az egyik esetről. A kecskeméti Alsószéktó- ban, a 140. számú házban Túri Fe­rencnélfőzőkészüléket és 20 liter pá­linkát fedeztek fel a pénzügyőrök. Magam is tanúja voltam, amikor ezeket elkobozták. S hogy nézett ki azaz üst...! — Okunk van rá, hogy a zug­szeszfőzők tevékenységével köz­egészségügyi szempontból is szá­mot vessünk. Hiszen az említett al- sószéktói emberen kívül másoknál sem a higiénia mindenáron jellemző a szeszcsinálásban. Első a mennyi­ség! Ez derül ki a kiskőrösi özvegy Pinke Pálné (Madách utca 40.) ügyében hozott jogerős bírói ítélet kapcsán is. Hatezer-százharminc- három liter cukros cefrét találtunk nála, ennek a szeszadóértéke 444 ezer forint volt. Büntetése 108 ezer forint. Ugyancsak Kiskőrösön Lucza Pál (Hámán Kató út 5.) és a Szent István utca 2. alatt lakó Elek Zoltán elhatározta, hogy együtt pá­linkát főznek és adnak el. Tervüket csak részben valósíthatták meg. Le­főztek ugyan 120 liter pálinkát, út­nak is indultak vele, hogy majd Tápiógyörgye községben értékesí­tik, de egy rendőri ellenőrzésen „fennakadtak”. Elkobzás és 15 ezer forint pénzbüntetés lett a vége. Ha­sonló tanulsággal szolgált a csá­szártöltési Miks Mártonné (Úttörő utca 12.) és a tiszaalpári Kürti Ká­roly (Csokonai utca 21.) bírósági, il­letve szabálysértési ügye is. Az előb­bi személy 2006 liter cukrozott cef rét készített, amely 520 liter 50 fokos pálinkának az alapanyaga; az Házi pálinkák és a haszonleső zugfőzők utóbbinál két főzőkészüléket és 62 liter pálinkát foglaltunk le. A Kis­kőrösi Városi Bíróság Miksnéra 9600 forint pénzbüntetést szabott ki, cefréjének elkobzása mellett. Kürtit a vámhivatal 6000 forintra bírságolta. — Sokan emlegetik megyénkben Bocsát úgy, mint a zugpálinkafözés hazáját. Ezt támasztja alá az Önök tapasztalata is? — Egyes bócsai családoknál va­lóban visszatérően is előfordult már, hogy így jutottak pluszjövede­lemhez. A Bak házaspárnál kétszer is jártunk az I. körzet 56. számú há­zukban tartott nyomozás alkalmá­val. Elsőként a férjet, Bak Imrét je­lentettük fel, akit a Kiskőrösi Váro­si Bíróság 7000 forint pénzbüntetés­re ítélt a nála lefoglalt főzőkészülék és a 140 liter pálinka miatt. Nem sokkal később a feleség is odajutott, ahová a férj—a bíróság elé —, mert ő meg befőttből, almából és répacu­korból való cefréből két nap alatt 140 liter pálinkát főzött egy enge­dély nélkül vásárolt készülékkel. Is­mét elkobzás és 10 ezer 800 forint pénzbüntetés. Nem kerülte el a fele- lősségrevonást a bócsai IV. kerület 68. szám alatt lakó Bak Sándor sem. Ezerháromszáznegyven liter cefrét készített cukorból, vízből és gabo­nalisztből. Ebből a mennyiségből — ha nem találjuk meg — 280 liter 50 fokos pálinkát főzhetett volna. Egyévi próbaidőre felfüggesztett háromhavi szabadságvesztésre Ítél­te ugyancsak a Kiskőrösi Városi Bí­róság. — Nem éppen szigorú ítélet egyik sem ezekben az ügyekben. A taná­csok szabálysértési előadói, a ren­dőrség , s olykor a vámhivatal sem tud minden ügyet egyszer s mindenkor­ra, megnyugtatóan lezárni. Miért? — Nemegy—eljárást megszün­tető — határozatot hoztak a taná­csok amiatt, mert a feljelentett szeszmérők tagadtak, vagy mert a tanúk időközben meggondolták magukat: jobb a békesség a zugital­árussal alapon visszaléptek a tanús­kodástól. — A bizonyíték híján megrekedt ügyekben tehát nagyon sokszor ott a bizonyíték. Csakhogy ezt azoknak kellene igazolni, akik többnyire ma­guk is az italmérő pártján vannak, vagy akikre a zugkereskedö valaho­gyan hatni tud. — Mi is így látjuk a dolgot, ez a személyes tapasztalatunk. Nemrég valaki azért kerülhette el a felelős- ségrevonást, mert egy tanú sem akadt arra, amiről az egész utca be­szélt: hol lakik a jól ismert bögre- csárdás. Egy rendőrnek — a leg­több állampolgár igy gondolja — kell, hogy legyen akkora tekintélye, hogy ha megjelenik valamelyik zug­szeszfőzdében vagy annak viszont­eladójánál, tanúk nélkül is adjanak hitelt a szavának, a tényekről, a va­lóságról szóló beszámolójának — zárta beszélgetésünket e tanulságos megjegyzéssel Opóczki László őr­nagy. Kohl Antal OtHHHKHHHHHXHKHHHHXJ'OOt •0- { Kistermelők, \ figyelem! \ BOSCOOP AFKV Bajai telepén a nyerc- és kékróka­szerződés kötését megkezdtük. Választási nyerc július 31-éig 2500,— Ft/db, aug. 1-jétől 3500,— Ft/db. Kékróka 7500,— Ft/db f Telephelyünk Augusztus {> 20. Mgtsz 3. számú telepe (Szegedi úton, Mártonszállás felé) Telefon. 79-11-627 Levélcím. 6500 Baja, Pf. 577 Prémestelep. 1280 $ $ $ $ o o $ 0 § $ § o $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents