Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 16. AFGANISZTÁN Megkezdődött a szovjet csapatok kivonása események — sorokban BUDAPEST Emilio Paolo Bassi, az Olasz Köztár­saság budapesti nagykövete, életének 63. évében, május 13-án, súlyos beteg­ség következtében Budapesten elhunyt — tudatja az Olasz Köztársaság buda­pesti nagykövetsége. MANAGUA A nicaraguai kormány azt javasolta az ellenforradalmároknak, hogy a vég­leges fegyverszünetről folytatandó tár­gyalások következő, negyedik forduló­ját május 25. és 28. között tartsák Ma- naguában. Ezt szombaton sajtóérte­kezleten közölte Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter. Az ellenforradalmárok korábban azt javasolták, hogy a megbeszélések hely­színe valamelyik más közép-amerikai város legyen, május 19. és 23. között. A tárgyalások fő témája az lenne, ho­gyan lehet véglegessé tenni a jelenleg érvényben levő, ám e hónap végével lejáró tűzszünetet. BELGRAD Dubrovnik közelében szombaton es­te hajószerencsétlenség történt, amely­ben négy személy életét vesztette, há­rom pedig eltűnt. A „Basta” nevű ju­goszláv kirándulóhajó külföldi turis­tákkal a fedélzetén Kolocsep szigetéről Dubrovnikba tartott, amikor a viharos erejű szélben felborult és elsüllyedt. 57 utasa közül 50-et kimentettek. A sze­rencsétlenség okait a szakbizottság ta­nulmányozza. KAIRÓ Vernon Walters, az Egyesült Álla­mok ENSZ-nagykövete vasárnap a jordániai fővárosból Kairóba érkezett, és találkozott Hoszni Mubarak egyip­tomi elnökkel. A megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatokról, a közel-kele­ti helyzetről, valamint az irak—iráni háborúról esett szó. Az amerikai diplo­mata átadta Reagan elnök üdvözletét Hoszni Mubaraknak. Az üzenet tartal­ma nem ismeretes., Walters — aki két napot tölt Egyiptomban — ugyancsak tárgyalt Eszmat Abdel-Megid egyipto­mi külügyminiszterrel és Butrosz Gáli külügyi államminiszterreL KENTUCKY Huszonhat halálos áldozatot köve­telt szombaton este egy országúti bal­eset az Egyesült Államokban, a Ken­tucky állambeli Carollton közelében. A helyi rendőrség vasárnapi közlése szerint egy teherautó — eddig ismeret­len okból — áttért a menetirány szerin­ti bal oldalra, és nagy sebességgel neki­rohant egy szabályosan közlekedő au­tóbusznak, amely iskolásokat szállí­tott. Az ütközés következtében a busz ki­gyulladt. A helyszínre érkező mentő­alakulat 26 gyereket már csak holtan tudott kiemelni a roncsok közül. A sé­rültek száma 40, közülük hetet életve­szélyes állapotban szállítottak kórház­ba. Az utóbbiak között van á teherautó vezetője is, akit még nem lehetett ki­hallgatni. A dzsalálábádi szovjet helyőrség gé­pesített lövészezredének katonái vasár­nap reggel hat órakor elindultak haza­felé. A nemzetközi sajtó csaknem két­száz képviselője tagadhatatlanul világ- politikai súlyú eseménynek volt szent- tanúja, amikor a szovjet konvoj első zászlóalja vasárnap késő délután elérte az afgán főváros szélét. Az oszlop hét­főn indul tovább, hogy Mazan-Sarif érintésével néhány nap múlva átlépje a szovjet határt. Ezzel megkezdődött a genfi egyez­mény gyakorlati végrehajtása. Kétség­telen. hogy az afganisztani probléma­kör külső elemeinek rendezéséről intéz­kedő megállapodás teljesítéséhez min­den érintett fél következetességére és jó­akaratára szükség van: ám annak végre- hajtásával lezárulhat egy olyan konflik­tus, amely nemcsak a térség biztonsági helyzetére nehezedett teherként, hanem kilenc éven át megmérgezte a két nagy­hatalom viszonyát és a nemzetközi lég­kört. A dzsalálábádi ezred ezerötszaz katonájának elindulása jelképezi, hogy a Szovjetunió eltökéltségéhez és jószán­dékához kétely nem férhet. A sziklás hegyek között kanyargó or­szágúton beérkező konvoj üdvözlésére afgán katonák, felnőttek és gyerekek sorakoztak fel a főváros policsarkhi ne­gyedében létesített ideiglenes „szállás­helyig” vezető több kilométeres út men­tén. Kétnyelvű zászlók és feliratok hir­dették: „Köszönet a hősi internaciona­lista katonáknak” — „Szerencsés haza­térést, jó utat” — „Éljen a megbontha­tatlan szovjet—afgán barátság” — „Az afgán nép sorsa egybefonódik a nemzeti megbékéléssel”. Ä BTR-60-as páncélo­zott szállító harcjárműveket, a BMP-2- es lövészpáncélosokat, a lánctalpasok vontatta ágyúkat, a csapatszállító te­herautókat, a terepszínű híradó- és had- tápkocsikat rövid időn belül virágcsok­rok borították, az út porától piszkos, de mosolygó szovjet katonák nyakába vi­rágfüzéreket akasztottak az afgán em­berek. Hétfő reggel ünnepélyes keretek között búcsúztatják őket. Az MTI tudósítójának értesülése A jugoszláv parlament szombat esti ülésén elfogadta a közeli napokban be­vezetendő új gazdasági reformintézke­déseket, majd pedig ezekhez igazítva módosította az ország idei népgazdasá­gi tervét. Az új reformintézkedések életbelép­tetésével hatályon, kívül helyezik majd a tavaly november óta érvényes árbefa- gyasztási és részleges bérstopot. Egy­idejűleg szabadárassá teszik a termé­kek 60 százalékát, liberalizálják a kül­kereskedelmi import felét, a keményva- luták dínárárfolyamát pedig a kereslet —kínálat törvényei szerint alakítják. A csomagterv fenntartja az eddigi restrikciós pénz- és hitelpolitikát. A forgalomba kerülő pénzmennyiség legfeljebb 69 százalékkal növekedhet. Az idei infláció nem haladhatja meg a 90-95 százalékot, ami 70-80 százalék­kal alacsonyabb lenne a múlt évinél. A hitelkamatokat az inflációhoz igazít­ják. A fogyasztást korlátozzák. Az ál­talános és közös fogyasztás 10 száza­lékkal lassabban emelkedhet, mint a gazdaság jövedelme. A bruttó személyi jövedelem 139 százalékkal lehet maga­sabb az időarányos tavalyi keresetnél. A szövetségi költségvetés kiadási tételei szerint az első zászlóalj békés körülmé­nyek között tette meg a Dzsalálábád és a Kabul közötti százegynéhány kilo­méteres utat. A fogadás emelkedett hangulatát sem zavarták meg inciden­sek, bár a megelőző napokban a kor­mányellenes erők rakétatámadásai és pokolgépes robbantásai megzavarták Kabul életét. Szombaton is tizennégy rakéta csapódott be a főváros területé­re, két helyen pedig pokolgépes me­rénylet történt. A szovjet csapatkivonásról az április tizennegyedikén aláírt genfi egyezmény intézkedik. Kilenc hónapon belül az utolsó szovjet katona is elhagyja Afga­nisztánt, az első három hónapban a kontingens fele tér haza hazájába. A már Kabulban tartózkodó ENSZ- megfigyelőcsoport képviselői újság­íróknak azt mondották, hogy semmi fennakadást nem várnak a kivonási menetrendben. A csoporthoz tartozó Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök terjedelmes tudósításokban számoltak be va­sárnap az Afganisztánban állomásozó szov­jet csapatok kivonásának megkezdéséről. Több nagy televíziós társaság Kabulból adott erről beszámolókat, az NBC pedig va­sárnap délelőtti televíziós magazin-műsorát Moszkvából sugározta. A napilapok is terje­delmes helyszíni beszámolókat, részletes je­lentéseket közölték vasárnap. A cikkek egy­öntetűen aláhúzzák, hogy a szovjet csapatok kivonásának megkezdése, az a bejelentés, hogy egynegyedük már e hónapban elhagyja az országot, jelentős mértékben hozzájárul­hat a május végén kezdődő moszkvai csúcs- találkozó légkörének alakításához, elősegít­heti más kérdések megoldását is. A The New York Times vasárnapi jelenté­se szerint Washington „nem siet behatolni” Afganisztánba és bár arra számít, hogy a kabuli kormányzat „összeomlik”, nem akar azonnali elismerést biztosítani egy'esetleges ellenkormánynak, noha természetesen támo­90-95 százalékkal lehetnek magasab­bak az 1987. évinél. Branko Mikulics, a szövetségi kor­mány elnöke expozéjában hangoztatta, hogy az új gazdaságpolitika sok szem­pontból szigorú és terheket ró a társa­dalomra, de nincs alternatívája. Min­den más még rosszabb .ép. nehezebb helyzetet teremtené, lúj — • -H ■ Ezeket az új intézkedéseket csak a Nemzetközi Valutaalappal és a nyugati hitelezőkkel már egyeztetett és aláírás­ra váró megállapodásra támaszkodva tudják bevezetni és végrehajtani. A re­form abból indul ki, hogy az ország legalább 1,5 milliárd dollár új hitelt kap, s mintegy 20 milliárd dolláros kül­földi adósságállományából az 1987— 1995 között esedékes 6 milliárdnyi tar­tozás visszafizetését 4 évi türelmi idővel elhalasztják 16 évre. A fenti liberalizáló lépésekhez a jugoszláv devizatartaléko­kat a jelenlegi 1,2 milliárdról feltétlenül 2 milliárd dollárra kell növelni. Az új gazdasági program elfogadá­sát megelőzően a parlament két háza, a szövetségi tanács, valamint a köztár­saságok és tartományok tanácsa kü- lön-külön megvitatta a Branko Miku­ENSZ-katonák egy része a szovjet af­gán határra utazik. A szovjet katonai erők 1979 decem­berének utolsó napjaiban vonultak be Afganisztánba a két ország kormányá­nak egyezménye alapján. Távozásuk­kal lezárul egy történelmi szakasz a közép-ázsiai ország életében, helyet ad­va az újnak, hiszen a genfi megállapo­dás teljesülése egyben azt jelenti: az afgán nép kizárólag saját kezébe veszi sorsa irányítását, bármi is legyen dön­tése jövőjéről. A közvetlen katonai se­gítségnyújtás politikai és katonai ta­nulságainak levonása bizonyosan hosszú időt vesz majd igénybe, de azt senki sem vitathatja, hogy a szovjet vezetés a csapatok hazahívásával pél­dát mutatott a konfliktusok békés meg­oldására, a gyakorlatba ültetve át a nemzetközi viszonyok alakítására meghirdetett új politikai gondolkodás- módot. gatni kívánja azt. A lap azt írja, hogy az amerikai kormányzat „nem lesz az első” egy ellenkormány elismerésével, mert még a fun­damentalista irányzatú iszlám államok sem szívesen támogatnának olyan afgán ellen­kormányt, amely egyedül az amerikai elis­merésre alapítaná hatalmát. Amerikai rész­ről ugyan jelezték, hogy milyen feltételek mellett lenne hajlandó Washington egy ilyen lépésre, de kétlik, hogy a Pakisztánban szé­kelő ellenforradalmi szövetség egyhamar ké­pes lenne a feltételek teljesítésére: az ország nagy része feletti ellenőrzés megteremtésére és Afganisztán „nemzetközi kötelezettségei” teljesítésének garantálására. Emellett attól tartanak, hogy a kabuli kor­mánnyal szemben álló helyi afgán csoportok parancsnokai nem fogadják el a kívülről rá­juk erőszakolt megoldást. Washington ráa­dásul legalábbis türelmi időt akar adni Die­go Cordovez ENSZ-főtitkárhelyettes közve­títési kísérletének egy nemzeti egységkor­mány megteremtésében. lies vezette szövetségi kormány eddigi kétéves tevékenységéről előterjesztett beszámolót, azt többségi szavazatok­kal elfogadta és a kormányt további két évre megerősítette tisztségében. A vitában a szlovéniai és horvátor­szági képviselőcsoport negatívan érté­kelte a kormány HluriKáját és fölvetette a bizalmi kérdést. A 220 tagú szövetsé­gi tanács 189 képviselője vett részt a szavazásban, közülük 125 voksolt a kormány mellett és 64 ellene. A köztár­saságok és tartományok 88 tagú taná­csában 87 képviselő adta le szavazatát, közülük 64 a kormány mellett, 23 pe­dig ellene. így Branko Mikulics kabi­netje jelentős szótöbbséggel újabb két évre bizalmat kapott. A parlament ülése vasárnap délelőtt folytatódott. * 4= * Ralf Dizdarevicset, a bosznia-her- cegovinai tagköztársaság képviselőjét választották meg a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság Elnökségé­nek elnökévé, a következő egyéves megbízatási időre. Elődje, Lázár Moj- szov mandátuma lejárt. Az alelnök Sztane Dolanc (Szlovénia) lett. DIZDAREVICS AZ ÚJ ÁLLAMELNÖK Gazdasági reformintézkedések Jugoszláviában AMERIKAI LAP JELENTÉSEK ír üzletemberek tárgyalásai Lörincze Péternek, a Magyar Gaz- tót tartott az ír gazdaságról, a dasági Kamara főtitkárának meghívá­sára május 11. és 15. között héttagú ír üzletember-delegáció tartózkodott ha­zánkban Padraic A. White-nak, az ír Iparfejlesztési Hatóság (IDA) vezér- igazgatójának vezetésével. Az ír vendégek a Kamarában hazai ipari és kereskedelmi vállalatok képvi­selőivel találkoztak. Ennek keretében Padraic A. White és John Lloyd, az IDA nemzetközi igazgatója tájékozta­szerkezetátalakítás tapasztalatairól és a tőkeimporttal kapcsolatos sikeres ír gazdaságpolitikáról. Az előadásokat konzultáció követte. A delegáció vezetője tárgyalásokat folytatott az ír—magyar kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről, a két ország közötti beruházási lehetőségekről, kö­zös vállalatok alapításáról, távközlési, szállítmányozási és mezőgazdasági együttműködésről. Vidéki színházak vendégszereplése Budapesten rabját, a Play Strindberg-et hozza el 24- én a Katona József Színházba. A világhírű Godspell című musical lesz a debreceni Csokonai Színház ver­senyprogramja a színháztalálkozón. A zenés játéknak a Nemzeti Színház ad helyet május 25-én. Ugyanitt játsszák el Shakespeare Hamletjét a Szegedi Nemzeti Színház művészei, 27-én. A nem fővárosi társulatok bemutatko­zása Budapesten a Zalaegerszegi Heve­si Sándor Színház előadásával zárul május 30-án a Nemzeti Színházban — a darab címe: A 13 és háromnegyed éves Adrian Mole titkos naplója. A budapesti és vidéki színházi műhe­lyek által az évad legszínvonalasabb produkcióinak tartott, s most a VII. Országos Színházi Találkozón egy cso­korban látható előadásokat szakmai zsűri bírálja el. A találkozó során ta­nácskozásokat és vitákat is rendeznek a színházi szakemberek, a kritikusok és a művészek. Nyugatnémet lap az erdélyi magyarságról Az NSZK-ban,a kérdés iránt meg­nyilvánuló széles körű érdeklődésnek megfelelően az erdélyi magyarság hely­zetéről, sok magyar nemzetiségű ro­mán állampolgár Magyarországra való áttelepülésének okairól közölt szomba­ton hosszú Írást a Frankfurter Allge­meine Zeitung című befolyásos nyugat- ' német -napilapé- — — — ™ t ~ A budapesti keltezésű cikk szerzője, a lap állandó bécsi tudósítója megálla­pította, hogy növekszik a Romániából a szomszédos Magyarországra mene­külők száma. Ennek oka — írja —, hogy „a Romániában tapasztalható sú­lyos gazdasági helyzet a nemzeti ki­sebbségekkel szemben fokozódó ellen­séges érzülettel párosul". Az áttelepü­lők túlnyomó többsége magyar nemze­tiségű. A magyar hatóságok — számol be róla a tekintélyes újság — nem kül­dik vissza az érkezőket. A frankfurti konzervatív lap azon­ban — a kisebbségek, főként magyarok hátrányos helyzetét elemezve — emlé­keztet arra is, hogy a romániai kisebb­ségeknek nem mindig jutott osztályré­szül az ilyesfajta megkülönböztetés. Megállapítja, hogy a szintén Erdélyből származó Petru Groza, a második vi­lágháború utáni román miniszterelnök (1945 márciusától a demokratikus kor­mány elnöke, 1952—1958 között a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnö­ke — a tud. megjegyzése) a normális együttélésért szállt síkra. — 1965-ben, amikor Ceausescu lett a vezető, és „romániai tavaszt” ígért, a magyar és a német kisebbség is úgy gondolta, hogy részt vehet Románia -megújításában — idézi fel a múltat'a nyugatnémet újságíró, majd hozzáfűzi: a helyzet romlása körülbelül 1974-ben következett be, amikor a román gazda­ság visszaesését „szélsőséges román na­cionalizmussal, a nemzetiségek beol­vasztására irányuló kísérletekkel pró­bálták ellensúlyozni”. A lap végül szembeállítja a román nemzetiségi politikát a többi szocialista országnak a határain belül élő magyar kisebbség iránt tanúsított magatartásá­val. Rámutat: Budapesten elismerésre méltatják, hogy az utóbbi időben ki­váltképp a Szovjetunió készséget tanú­sít a kárpátaljai magyarok irányában. Kárpátukrajna fővárosában, Uzsgoro- don (Ungvár) magyar tanszéket létesí­tettek, az emberek ápolhatják a kap­csolatot Magyarországgal, és van kis- határforgalom. Románia azonban — hallható Budapesten — semmivel sem igazolható kivételt alkot — állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. ÚJABB VÁLASZTÁSOK FRANCIA OR Mitterrand feloszlatta a, nemzetgyűlést Pierre Mauroy egykori francia miniszterelnököt választották szombaton a Fran­cia Szocialista Párt első titkárává. Mauroy-t a párt igazgatóbizottsága egyhangúlag szavazta meg, miután a másik jelölt, Laurent Fabius visszalépett a jelöléstől. Fabius a testület többségi, mitterrandista szárnya által korábban megtartott szavazáson 63:54 arányban maradt alul Mauroy-val szemben. Felfrissítik a káderállományt Milos Jakes beszéde a prágai pártkonferencián Nincs bizonytalanabb ülés, mint a párizsi Bourbon-palota biborbársony padsora: lám, az 1986 júniusában meg­választott francia nemzetgyűlési képvi­selők máris távozhatnak helyükről. Hi­ába szól megbízatásuk öt esztendőre: az elnöki palota lakójának akarata bármikor lekurtíthatja ezt az idősza­kot. Ebben az évtizedben ez már má­sodszor történik meg, mindkét alka­lommal Francois Mitterrand elnökké választása nyomán. A magyarázat abban keresendő, hogy amióta a de Gaulle kezdeményez­te alkotmányreform eredményeként az államfőt közvetlenül választja az ál­lampolgár — ám nem ugyanakkor, amikor a parlamenti képviselőket —, az ilyen szavazásokon kialakuló elnöki többség a meghatározó a parlamenti­vel szemben. Az államfő ugyanis alkot­mányosjogánál fogva bármikor felosz­lathatja a nemzetgyűlést — az ellené­ben megválasztott parlament viszont csak alkotmányos válság árán próbál­hatná meg kikényszeríteni a korábban győztes és még akár több évre is érvé­nyes megbízatással rendelkező elnök lemondását. Ennek megfelelően Mitterrand 1981- ben és 1988-ban a jobboldali többségű parlamenti testület feloszlatása mellett döntött, viszont amikor 1986-ban a ve­le szemben álló jobboldali többség győ­zött a nemzetgyűlési választásokon, az államfő a helyén maradt és a jobboldali többség vezetőjét, Chiracot ruházta fel a miniszterelnöki tisztséggel. Az így ki­alakult egyedülálló politikai „társbér­lettől” szabadulhat meg most Mitter­rand az új parlamenti választással, amelyet éppen ezért sokan az elnökvá­lasztás harmadik menetének neveznek. Bár Mitterrand a mostani elnökvá­lasztás első fordulójában csak a voksok 34 százalékát kapta meg, azt követően, hogy a másodikban 54 százalékos többségre tett szert, szinte bizonyosra veheti, hogy az általa formált és őt tá­mogató Szocialista Párt fölényes dia­dalt arat. Ez viszont szabad kezet biz­tosítana terveinek megvalósításához a törvényhozásban. A győzelmi esély részben azzal ma­gyarázható, hogy az „elnöki többség” — azok összessége, akik meg- vagy új­jáválasztották az Elysées-palota lakó­ját — a közvetlenül e szavazás után sorrakerülő parlamenti választásokon is érvényesül. így volt ez 1981-bén, ezt jósolják a közvélemény-kutatások most is. A nemzetgyűlési választást ezúttal is, akárcsak 1981-ben választókörzeten­kénti egymandátumos felosztásban, kétfordulós, többségi szavazási rend­szerben bonyolítják le, s ez már a sza­vazatok 36-38 százalékával abszolút többséget biztosíthat a szocialistáknak. Minden szavazókörzetben egy kép­viselőt választanak. A június 5-ei első fordulóban az nyeri el a mandátumot, aki megkapja a szavazatok több mint felét. Ha senki nem ér el ilyen jó ered­ményt, egy hét múlva újabb fordulóra kerül sor — ezt nevezik ballottage-nak. Ebben azok a jelöltek versenghetnek, akik az első fordulóban a voksoknak legalább 12,5 százalékát megszerzik — azaz a „gyengébbek” ide már nem is juthatnak el. A gyakorlatban azon­ban ritka, hogy a második fordulóban két jelöltnél több induljon, mivel ilyen­kor általában összefognak a jobb-, il­letve a baloldali erők és saját táboruk­ban ugyanarra a jelöltre voksolnak: ar­ra, aki a „családon belül” a legjobb eredményt érte el az első menetben. Az első fordulóban 36-38 százalékos országos átlag már azt jelenti, hogy a baloldal jelöltjei közül a szavazókörze­tek elsöprő többségében a szocialisták állnak majd az élen—így a kommunis­ta parlamenti képviselet minimálisra csökken. A jobboldalon viszont a chi- racisták, a centristák és a Le Pen vezet­te szélsőjobboldal között oszlanak meg a voksok, és Le Pen olyan feltételekhez köti támogatását, amely sok centrista szavazót visszariaszt — ugyanis előze­tes megállapodást követel rasszista, de­magóg programjának elfogadására. Ezért a jobboldal számszerű többsége, akárcsak az elnökválasztáson, várha­tólag ezúttal sem érvényesül, szavazói arányánál sokkal kevesebb mandátum­ra tehet csak szert. Amennyiben az alig húsz nap múlva esedékes első fordulóban érvényesül a közvélemény-kutatók jelenlegi jóslata, miszerint a franciáknak nem is 38, de éppenséggel 41 százaléka adja voksát az első fordulóban a szocialistákra, ak­kor a nemzetgyűlés óriási többséggel rendelkező, meghatározó erejévé válik a magasba emelt ökölben tartott rózsa pártja. A sors iróniája, hogy éppen a klasszikus jobboldal sietett visszaállíta­ni a Mitterrand által bevezetett ará­nyos választási rendszer helyett a két­fordulós szisztémát — amely ezúttal ismét a jobboldal ellen hat majd. Ez nem veszi le a napirendről Mitter­rand tervét, a politikai centrum felé történő nyitást — de az eddigi parla­mentben ellenfelei diktálták volna en­nek feltételeit, az újban várhatólag ő lesz az úr. így valósul meg a nyolcvanas évek Franciaországában egy történel­mi paradoxon: a játét szabályait a jobboldal határozta meg — aklamazá- sukban viszont Mitterrand a mester. B. D. A párt munkastílusának megújítá­sát, tagjainak cselekvőbb fellépését sür­gette szombati beszédében Milos Ja­kes. A CSKP KB főtitkára a prágai városi pártkonferencián felszólalásá­ban kifejtette, hogy enélkül nem lehet sikeresen megvalósítani a reformokat Csehszlovákiában. A főtitkár szerint még sok helyütt tovább él a régi, merev gondolkodás, a kényelem, a kivárás, a közömbösség a változtatásokkal szemben. Nem elég csak programokat és határozatokat el­fogadni, mondotta, azokat következe­tesen végre is kell hajtani. Jakes utalt arra. hogy az országban megkezdték a párt káderállományának a felfrissítését és megfiatalítását. Á járási párttitkárok egyharmada. a kerületi vezető titká­roknak pedig a kétharmada cserélő­dött ki. Kívánatos, mondotta, hogy senki se maradjon túl sokáig ugyanab­ban a pártfunkcióban. Az eddigi döntések, fejtette ki a CSKP főtitkára, jó alapot adnak a re­formok beindításához. A központi irá­nyítás ésszerűsítésével felszabaduló né­hány ezer ember mindenekelőtt a válla­latoknál, illetve a szolgáltatások szférá­jában kap állást. Jakes hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiában nagy érdeklő­déssel várják az SZKP küszöbönálló pártkonferenciájának eredményeit, és leszögezte, hogy a CSKP azonos célo­kért küzd és hasonló úton halad, mint a szovjet párt. A pártfőtitkár kitért az ország gazdasági helyzetére is. Megem­lítette, hogy rendkívüli intézkedéseket hoztak a belpiaci helyzet stabilizálásá­ra, csökkentették a kivitelt, s növelték az importot azokból az árukból, ame­lyekből hiány van. A gondokat azon­ban csak a gazdaság teljesítőképességé­nek növelésével lehet véglegesen meg­oldani — jelentette ki. Kiemelte a fe­gyelem és felelősség, az ellenőrzés jelen­tőségét, az egyenlősdi felszámolásának a fontosságát, s felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a reformok sikerét elősegítené a szocialista országok gazdasági integ­rációjának a gyorsítása. A főtitkár röviden szólt a külső és belső ellenzék aktivizálódásáról is. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Teng Hsziao-ping és Raul Alfonsin találkozója Az elmúlt tíz évben követett kínai politika helyesnek bizonyult, Kínának ki kell tartania a reform és a nyitás politikája mellett és még szélesebbre kell tárnia a kaput a külvilág felé — jelentette ki vasárnap Teng Hsziao-ping, Kína vezető politikai személyisége azon a találkozón, amelyet Raul Alfonsin argentin elnökkel tartott. A vendég, aki pénteken érkezett Kínába négynapos hivatalos látogatásra, a hétvégén találkozott és tárgyalásokat folytatott Jang Sang-kun kínai elnökkel, Csao Ce-jang pártfőtitkárral és Li Peng miniszterelnökkel is. i A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásával vasárnap megkez­dődött a vidéki színházak bemutatko­zása a fővárosban, a VII. Országos Színházi Találkozó részeként. A nyíregyházi társulat Miroslav Krleza Galícia című, kétrészes drámá­ját adta elő a Thália Színházban. Hét­főn a Pesti Színházban a Pécsi Nemzeti Színház mutatja be Gogol Háztűznéző című „hihetetlen történetét”. Kedden a József Attila Színházban az egri Gár­donyi Géza Színház művészei a „Figa­ro házasságát” adják elő. Május 18-án a Fővárosi Operett Színházban Nyikolaj Erdman Az ön­gyilkos, 23-án a Vígszínházban Örkény István Pisti a vérzivatarban című drá­máját mutatja be a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A Kecske­méti Katona József Színház George Ber- nard Shaw Pygmalionjával vendégsze­repei 21-én a Pesti Színházban. A Vesz­prémi Petőfi Színház Dürrenmatt da-

Next

/
Thumbnails
Contents