Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
1988. április 14. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE KILÁTÓ VOLT, TÉRPLASZTIKA LESZ Meg kell teremteni a követelmények és a feltételek összhangját Taggyűlés a lajosmizsei Agroszernél Tizenhárom városban és községben van üzemegysége vagy ki- rendeltsége a 640 dolgozót foglalkoztató, lajosmizsei székhelyű Agroszer Közös Vállalatnak. így a párttagok is nemcsak több osztályt, réteget, generációt, hanem több települést is képviselnek. Hiszen a vállalat központjában megtartott taggyűlésre hivatalosak voltak a másutt dolgozó kommunisták is. A pártcsoportok együttesen, az önálló alapszervezetet alkotók pedig a titkárok révén képviseltették magukat. Ennek megfelelően azután az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezetét megvitató taggyűlésen a helyiek mellett hallhattunk véleményt Békéscsabáról, Debrecenből és Sajószentpéterről is. S igaz ugyan, hogy vállalatról van szó, így érthetően a gazdálkodás kérdései jelentették a legfontosabb témát, de számos vélemény, észrevétel hangzott el az ideológiával, a pártélettel, pártmunkával kapcsolatosan is. A vitaindító rövid volt és tömör. Si- kár József párttitkár az előzményekről elmondta, hogy a kiadott állásfoglalástervezetet nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli gazdasági vezetők, a KISZ és a szakszervezet helyi tisztség- viselői is megkapták. így igen széles körben tudott az alapszervezet véleményt kérni. Általános volt a megállapítás, hogy a dokumentum megfelelő vitaanyag, fontos, hogy ezt a témát a párt napirendre tűzi, mégpedig úgy, ahogy az a pártmunkáról szóló fejezetben követelményként is megfogalmazódik a jövőre vonatkozóan, vagyis a párttagokat megkérdezik: hogyan látják ők a kérdést a maguk helyén, a saját szemszögükből. Kevésnek tartották viszont az időt a vitára, hiszen május végén kerül sor az országos pártértekezletre. Egységes volt azonban a bizakodás abban, hogy a párttagság véleményét, észrevételeit a felkészülés további szakaszában hasznosítják, azok eljutnak a megfelelő fórumokhoz, és az általánosítható részek bekerülnek a végleges állásfoglalásba. Az elmúlt hetekben, hónapokban ez a pártalapszervezet is foglalkozott az ideológiáról és a párt vezető szerepéről kibocsátott tézisekkel, és több1 kérdésben hásonló megfogalmazást találtak e mostani anyagban is. Ezt úgy értékelték, hogy a korábbiak részben már előkészítették ezt a vitairatot is. Egyetértés mutatkozott abban is, hogy számos fontos követelmény már korábban is szerepelt határozatokban, ám a mai helyzet mutatja, és a dokumentum is A Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky utca 8. számú ház kapuja állandóan tárva-nyitva. Itt volt a város mentőállomása, ahonnan szirénázva startoltak a gépkocsik. Most a piros keresztes fehér autók helyett egy fedett szín áll az udvar sarkában. Az egyik ablakban pedig egy hónapja ott a papírlap: „Talált tárgyak kezelősége". — Látja, kulturáltabb körülmények között dolgozhatunk, mint korábbi helyünkön — fogad Gábor György, a városi tanács ügyfélszolgálati irodájának vezetője. Az irodához tartozik ez az egyszemélyes munkahely is. Vörös János új ember itt, azért segítem a kezdeti lépéseket. Most éppen az adminisztratív dolgokat intézzük. Az asztalon buszbérlet, szakszervezeti és személyi igazolvány, katonakönyv, forgalmi engedély, jogosítvány, anyakönyvi kivonat. — Ezeknek mi a sorsuk? — Feljegyezzük az adatokat, s az okmányokat postázzuk a tulajdonosaiknak. Sokan nem is tudják, hogy ezek itt vannak. Legtöbbször pedig természetesnek veszik, hogy utánuk küldjük a nem kellően vigyázott hivatalos papírjaikat. Bent egy kisebb terem. Benne autóponyva, műanyag csövek, női táska, ládányi kulcscsomó. . — Meddig porosodnak ezek itt? — A női táska lassan már átkerül a Bizományi Áruház Vállalathoz, mert nem voltak benne olyan papírok, amelyekről meg lehetne állapítani tulajdonosát. S eddig senki sem kereste. Minden tárgyat három hótartalmazza, hogy nem sikerült mindenben elérni a kijelölt célokat, a megkezdett változások nem hozták meg a kívánt eredményt. Lajosmizsén is helyesnek tartják, hogy a párt ne vállalja át az állami és a társadalmi szervek feladatait, vezető szerepét a vázolt új módon érvényesítse. Szükséges a párttagság bevonása már a feladatok meghatározásába is, s kedvezőnek ítélik a vezetőválasztás új rendjét, az alulról való jelölést is, tudva, hogy mindez jóval nagyobb felelősséget is jelent majd az alapszervezeteknek. A párttagok igénylik a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységének folyamatos újrateremtését, ehhez azonban segítséget is kémek, főként az ideológiai kérdések tisztázásában. Több és gyorsabb háttérinformációra, belső tájékoztatásra van szükség, másként nehezen tudják megítélni, értelmezni a pártétól eltérő elgondolásokat. A gazdaságpolitika középpontjában a gazdasági-társadalmi kibontakozás tennivalói állnak — írja a dokumentum. Ez helyes, vélik az Agroszernél, de mivel a bővebb kifejtésben bizonyos tennivalók már visszacsengenek, azt is meg kell vitatni, hogy mit tettünk a kitűzött célok elérése érdekében és mit mulasztottunk el. Országos szolgáltató vállalatként, ők is a saját bőrükön érzik a gondokat, s várják, hogy mint az átlagosnál sikeresebben gazdálkodó cég — amelyik az eszközhatékonyság alapján a több mint 2 ezer közül a 117-ik, s ennek ellenére nem sikerült belépnie a bérk lubba — a reform kitelnapig őrzünk. Ha addig a gazdája nem jelentkezik érte, akkor a megtalálójának felajánljuk, s ha ő nem tart rá igényt, a tanácsi dolgozóknak elővásárlási joguk van. S a kör végén átadjuk a BÁV-nak. A talált tárgyakból évente általában 7-8 lesz a házon belüliek tulajdona. Mekkora ez az arány? — Nem jelentős, hiszen évente 4-500 talált tárgyat kezelünk, az okmányokon kívül. Addig semmi esetre sem adunk el senkinek semmit, amíg nem tudja igazolni az érték jogosságát. — És mi van a készpénzzel? — Valóban több esetben hoznak kisebb-nagyobb címletű pénzt. Jó, tudjuk, hogy nem sorszám szerint rakják az emberek a forintjaikat a pénztárcájukba, de azért általában mindenki tudja, hol, hogyan hagyta el, milyen időpontban, netán miként volt hajtva. Ha pedig nincs gazdája, „azé a nyúl, aki megtalálja” közmondás alapján visszaadjuk annak, aki azt hozzánk becsülettel behozta. — Általában kik és mikkel jelentkeznek? — Jön ide kicsi és nagy, nő és férfi, helybeli vagy átutazó. Legtöbb a különféle okmány, ritkább az ékszerek leadása, most például nincs is. Sok a kulcs, a kerékpár, a motor. A nagyobb értékeket a páncélszekrényben őrizzük. Az udvari fészerfélében pedig jelenleg tizenegy kerékpár és négy motorkerékpár vátja a gazdáját. P. S. jesítése, a vállalkozás térnyerése, a versenyképesség általános javulása kedvezőbb lehetőséget teremt a jól dolgozók további fejlődéséhez. A felszólalások is igazodtak a vitaindító gondolataihoz. Nyíltan, őszintén mondtak véleményt az alapszervezet tagjai. Arról, hogy végre valóban karolják fel a nehéz helyzetben is produkálni tudó cégeket, mert bizonnyal azok az életképesek. Segítsék ezt a kiszámítható, stabil szabályozók, a már húsz éve tartó reform kiteljesítése, például a bérreform megvalósítása is. Kifejtették: nagyon fontos a budapesti lakáshelyzet javítása, de vidéken 8 millió ember lakik, s az ő gondjul| legalább akkora, mint a fővárosiaké. Egyetértettek a dokumentum megállapításával, hogy növelni kell a nyilvánosságot, s hozzátették, hogy ennek keretében tisztázni a minden párttagot foglalkoztató napi ügyeket, feltárni a korábbi gondok okait. Fontosnak tartják a kádermunkában a váltást, hogy a mérce a munka eredményessége legyen, érvényesüljön a meghatározott időre szóló választás, a pályázati rendszer és a fiatalítás — minden szinten. Egy 38 esztendeje párttag—aki végigélte, küzdötte a csaknem négy évtizedet, annak nehéz időszakait is — a párt tekintélyének visszaszerzését, a bizalom újbóli megerősítését szorgalmazta. Azáltal is, hogy csak a legjobbak kerülhessenek a pártba, bizonyítson a kiszemeltjelölt, az irányító apparátusban pedig legyen több munkás. Aki pedig vállalja és tisztességesen ellátja a pártmegbízatását, az érezze is a megbecsülést. Össze kell hangolni a követelményeket és a megvalósításhoz szükséges feltételrendszert — hangsúlyozták. Ne legyen hátrányos megkülönböztetése a vállalatnak, főként ha gazdaságosan termel, a költségvetési szervekhez, intézményekhez képest. Az itteni dolgozók, értelmiségiek is kapják meg munkájukhoz azt a pénzt, amit egy más gazdálkodási formában ki lehet fizetni. Az összefoglaló a tartalmas vita után rövid volt, az alapszervezet igazából azi nem is a párttitkárától, hanem az országos értekezlettől várja. Hogy az általánosabb megfogalmazások az előkészületek és a majdani vita nyomán konkréttá válnak, és azokat kell majd végrehajtani. Annak érdekében, hogy a hely/ci — ha nagy erőfeszítések szükségesek is ehhez—jobb legyen. Ebben egyetértett valamennyi jelenlévő párttag, de mint hozzátették, az általuk ismert pártonkí- vüliek is. Váczi Tamás Adakozók és adományok Az emberek mindig szívesen áldoztak nemes célokra. Ezt az utóbbi időben gyakran bizonyították is. A kérések, felhívások szinte minden esetben segítőkész, adakozó kedvű emberekre találtak. A füstmentes napon ugyan kevesen tették le a cigarettát, de annál többen adakoztak a rákellenes alapítvány javára. Még a szerényebb anyagiakkal rendelkezők is kitettek magukért. Többek között a Kecskeméti Margaréta Otthon idős lakói 1819 forintot juttattak el a Hungária Biztosítóhoz. A füstmentes nappal nem zárult le a gyűjtés. Az emberek még másnap is dobtak a postaládákba pénzt, így a Hungária Biztosítónál összegyűlt adomány 138 ezer 241 forintról mára 162 ezer 882 forintra nőtt a megyében. A március 8-ai lapszámunkban közzétett felhívás sem maradt hatástalan. A megyei Vöröskereszt vezetősége kérésére, hogy gyűjtsön a lakosság a megyei kórházban működő vesekőzúzó műszerre, kollektívák és magánszemélyek egyaránt válaszoltak. A Lajosmizsei Kossuth Tsz vöröskeresztes tagjai például 30 ezer 108 forintot, az Izsáki Állami Gazdaság dolgozói 23 ezer 761 forintot, a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat dolgozói 25 ezer forintot ajánlottak fel az orvosi műszerre. Bőkezűen adakozott Jónás Mi- hályné Jánoshalmáról, ugyanis 2000 forintot, Bényi László Mély- kútról pedig 1000 forintot fizetett be szintén erre a célra. Eddig 161 ezer 452 forint érkezett be a megyei Vöröskereszt számlájára, s a vezetőség minden esetben egy pártoló tagsági igazolvány elküldésével igazolta vissza az adományozóknak a pénzösszeg átvételét. JOGOSÍTVÁNY, KULCSCSOMÓ, ÉKSZER Elhagyott okmányok, gazdátlan holmik 99 Nem bírtuk már pénzzel 99 Tőserdei toronytörténet • A táblán ma meg ez olvasható: A kilátóra felmenni tilos és életveszélyes. (Pásztor Zoltán felvételei) A tőserdei torony históriája egy évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza; amikor még bővebben csordogált a pénz a központi forrásokból. A hetvenes évek végén megkeresték a Kiskunsági Nemzeti Park vezetőit az azóta átszervezett országos hivatalból: el tudnának-e helyezni valahol egy kilátótornyot? Nem sokáig töprengtek a kedvező ajánlaton, igent mondtak. Örömük csak nőtt, amikor megismerték a tervet, melyet az ismert építész, Makovecz Imre készített. A tervező ugyanis az alföldi táj adottságaiból indult ki. Eredeti elképzelése szerint a torony gerincét egy hatalmas élő fa alkotta, melyet virágkehelyként ölel körül a fűzfavesszőből font kilátókosár. Az első gondok a kivitelezésnél jelentkeztek. A kilátót a Tőserdő legmagasabb pontjára szerették volna elhelyezni. Ám a környező fák miatt túl magasra kellett volna építeni a szerkezetet. Ezt a helyszínt elvetették. A torony a Tisza holtága mellé került, a strandhoz.' Itt azonban nem akadt megfelelő méretű élő fa. így a kilátót egy kivágott fatörzs köré építették meg természetes anyagokból: fenyőpallókból, fűzfonatból. A történet következő fejezete a használatbavétellel kezdődik. Innentől vegye át a szót Iványosi Szabó András, a nemzeti park igazgatóhelyettese: Drótkötél és vasrács — Amikor az első ember felmászott a kilátóba, kiderült, hogy ingatag a konstrukció. A mozgás hatására a fenyőpallók elcsavarodtak, a kötések meglazultak. Ki kellett feszíteni minden irányból drótkötéllel a tornyot. Ez persze nem emelte az esztétikai hatását. Forgalmas helyen áll a kilátó, aki arra járt, felmászott rá. Jöttek az autóbuszos diákcsoportok. A gyerekek persze élvezték, hogy milyen jól lehet nyi- korgatni, lengetni a faszerkezetet. Őrt kellett fogadnunk, nehogy baleset történjen. De az sem lehetett ott éjjelnappal. A torony köré drótkerítés került, a feljáratához vasrács lakattal. A másik gond néhány tél elmúltával jelentkezett. Kiderült, hogy túl sok a vízszintes fafelület. Akármennyit festettük a pallókat, elkezdtek korhadni. Évente 40-50 ezer forintot költöttünk a kilátóra, de sajnos így sem voltunk képesek eredeti állapotában megtartani. A végén nem bírtuk már pénzzel. így jutottunk arra a gondolatra, hogy a tervező iránti tiszteletből nem bontjuk le a kilátót, hanem otthagyjuk a Tisza-parton mint a tájba illő térplasztikát. Kiemeljük a lépcsőket és kiteszünk rá egy magyarázó táblát. Kíváncsi voltam, mit szól ehhez Makovecz Imre, ezért felhívtam telefonon. Amikor az építész meghallotta, milyen sors vár szellemi szülöttére, meglepődött: Nem teszek szemrehányást — Kedves alkotásom — mondta —, sajnálnám, ha nem használnák többé kilátóként. Tudok róla, hogy a szerkezet ingatagnak bizonyult, a gyerekek állandóan mozgatták. Ä megerősítésére néhány éve készítettünk egy tervet Gerle János kollégámmal. Ha eddig nem használták fel, talán előbb érdemes lenne ezt kipróbálni. — S ha mégis az átalakítás mellett döntenek? — kérdeztem. — Évekig tisztességesen gondozták. • Felújítják és igyekeznek minél tovább megőrizni a vízparti tornyot. karbantartották a kilátót. Azt kell mondjam, nem ez az általános. Ezért aztán nem teszek szemrehányást, ha átalakítják. Hisz végül is nem döntötték össze, hanem igyekeznek megőrizni. Azért mégis meg kellene próbálkozni az általunk ajánlott megerősítéssel. Értelmetlen tovább halogatnunk — Nemcsak ismerjük ezt a tervet, hanem két éve meg is valósítottuk — mondja Iványosi Szabó András, mikor ismét felkeresem. — Kiderült, hogy az ajánlott megoldás sajnos nem menti meg a tornyot. A nemzeti park többi kilátóhelyén is tapasztaltuk, hogy a hazai fenyőből épült szerkezetek tíz-tizen- két év alatt használhatatlanná válnak, elkorhadnak. A tőserdei kilátó mostanra olyan állapotba került, hogy értelmetlen tovább halogatnunk az átalakítást. A helyszínen még nem látni változást, de a felújítási munkák előkészítését már megkezdte az Interart Stúdió. Újrafonják a vesszőkosarakat, pótolják a hiányzó fa alkatrészeket, s mikor mindent felszereltek, eltávolítják majd a lépcsőfokokat. A tervek szerint május 1-jére elkészülnek az átalakítással. Ezzel a tőserdei kilátótorony történetében új fejezet kezdődik. Lovas Dániel Munka és környezetkultúra Ha termelőmunkáról esett szó, ennek feltételei közt korábban kevesebb figyelmet kapott a létszámgazdálkodás és a munkahelyi környezet. Holott ezeken is múlik, hogy a dolgozók kollektívája és általuk az ország egyenesbe jusson. Egy üzem munkásaival beszélgetve hallottam, hogy ismertebb termékeiken kívül áprilistól már olyan árukat is gyártanak, amelyek számukra teljesen újszerűek, viszont a piacon könnyebben eladhatók. Miként kívánják tevékenységüket eredményesebbé tenni, hogy aki tényleg leteszi az asztalra azt, amit várnak tőle, az jól, de legalábbis nagyobb lét- biztonságban élhessen? Erre is megfeleltek nyomban a jó gazda módjára, amikor elmondották: nem sírnák vissza azokat, akiknek inkább csak arra jó a munkahely, hogy onnét az első alkalommal táppénzre mehessenek. Megérik a pénzüket azok is — azaz, dehogyis érik meg! —, akik hétvégeken be- nyakalnak borral, pálinkával, és hétfőn már az orvosi rendelő padját koptatják. Véleményt fűztek a tervezett létszámcsökkentéshez, ahhoz, hogy ezúttal kevesebb ember is elég lész az irodákban és a raktárakban; ám itt, a műhelyekben sem dolgozhattak annyian, mint azelőtt. Helyeselték azt is: jól teszi a vállalat igazgatója, hogy lent, a büfében tejen, felvágotton és kenyéren felül egyebet nem enged árusítani. A cigarettáját, ha már annyira ragaszkodik hozzá, ezentúl bárki trafikban vagy élelmiszerboltban veheti meg. Az már a múlté, amikor a büfében egyszerre negyvenen-ötve- nen kényelmesen reggelizhettek, munkaidőben. Bár jobbak lennének a külső feltételek is ahhoz, hogy az üzem környezete ne „lógna ki” abból a képből, amelyben éppen a munkának, a munkahelynek igyekeznek nagyobb rangot adni! Csakhogy a gyár mögött már 7 órától szeszes italt árusító kocsmával úgy fest a kép — salakos az a környezet, amelyben ez a vállalat gazdálkodik. Kerítése és a „szeszkonyha” között alig húsz méter a távolság. A közúti forgalom szinte súrolja az italbolt ajtaját, így a helyzetet kihasználó, élelmes kocsmáros két legyet üthet egy csapásra. Kiszolgálja a gyárkerítésen át kilopódzó — a könnyű csábításnak kitett — italozókat és azokat, akik közlekedés közben sem mondanak le szenvedélyükről. Változásra van szükség, hogy legalább a munkahelyek környékét és a közlekedést sikerüljön megtisztítani az alkohoísalaktól. Ne legyenek elnézőek az ittas vezetőkkel és dolgozókkal! Könnyű ezt újra és újra követelményként állítani, ám ha alaposan körülnézünk, látjuk, hogy a különböző egyéni és csoportérdekek — amelyek az italozáshoz fűződnek — igen erős gyökérnek. Szemben azzal a társadalmi érdekkel, hogy ebben az országban minden értékteremtő munka jól haladjon. Egészségesnek nevezhető-e az a helyzet, hogy például egy építésvezetőnek reggelente az az első dolga: megnézi, kik jöttek be ittasan és kik józanul dolgozni? Az építkezés mellett ugyanis van egy „garázs” (hol lenne, ha nem itt?), ahová egy zugitalmérő fészkelte be magát a könnyű pénzszerzésreményé- ben. Várat magára egy olyan törvény és gyakorlat, amely az eddigieknél hatásosabban visz- szariasztaná a zugitalfőzőket és -forgalmazókat, és gátat szabna annak is, hogy egyes kocsmák ajtajai üzemek bejáratára vagy kerítésére nyíljanak. Részkérdés a munka és a munkahely rangjának visszaállításáért? Nem annyira apró-cseprő, hogy a helyi tanácsok ne foglalkozhatnának ezzel a problémával. Kohl Antal B. M.
