Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
1988. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE Élénk vita, hasznos javaslatok a lakókörzeti taggyűlésen Moszkvai levél Kecskeméten, a Czollner téri pártházban hétfőn este tartotta taggyűlését az V. számú pártalap- szervezet, ahol megvitatták az MSZMP országos pártértekezletének állásfoglalás-tervezetét. A vitában felszólalt Pankovics József, a Politikai Főiskola tanára, az MSZMP KB képviselője. Zolnai Károly alapszervezeti titkár bevezetőjében elmondta, hogy az állásfoglalás-tervezet helyzetértékelése megfelel az élet követelményeinek, ám a dokumentum túl általános. Azontúl, hogy egyetért az anyag fő irányvonalával, úgy véli, hogy a tagság — amelynek 15 százaléka a Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetettje, s az alapszervezet tagságának több mint fele részt vett a párt újjászervezésében, a konszolidáció megteremtésében — kifejti majd elképzeléseit, javaslatait. Az első felszólaló arról szólt, hogy a dokumentum a reform folytatását tűzte ki célul, amellyel egyetért, sőt támogatja. A közhangulat valóban nem jó, .de javítani kellene az erkölcsön is, ezt a dokumentum is aláhúzza. A tervezetre hivatkozva föltette a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy veszteségesen termel egy üzem, s a párt politikai eszközökkel próbálja ezt megakadályozni. A továbbiakban azt fejtegette, a párttisztségeket betöltők ne függjenek a gazdasági vezetőktől, mert ilyen módon képtelenek azokat befolyásolni. Egy másik felszólaló a választási rendszert dicsérte, ugyanis a két ciklus a legmegfelelőbb minden párttisztséget betöltő számára. Hangsúlyozta a vezetők politikai felelősségét, s jónak tartotta a tervezetben a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát. A kádermunka döntő tényezőjének az emberi tulajdonságot tartotta, s véleménye szerint éppen ezt nem vizsgálják meg kellőképpen. Egy másik hozzászóló hangsúlyozta, hogy a szocializmus politikai gazdaságtana nincs kidolgozva, s a tudománynak erre kellene összpontosítania. A politikai intézményrendszer reformját jónak, szükségesnek tartja. A gazdaság- politikai tennivalókkal kapcsolatban elmondta, hogy nem alakult ki még a szocialista piac, s bírálta azokat a vállalatokat, ahol a devizát kétszeres vagy háromszoros áron termelik meg. A következő felszólaló a tervezet bevezetőjével egyetértett, véleménye szerint a helyzetértékelés reális, sőt benne van a saját véleményük is. A folytatásban már van ellentmondás. Két fontos dolgot emelt ki: a tájékoztatást, amely nem kölcsönös alulról felfelé és viszont. Alulról nyílt és őszinte a felvetés, de vajon eljut-e kozmetikázás nélkül a felsőbb szervekhez? Nagyon fontosnak tartotta emellett az erkölcsi normák helyreállítását, amelyben nemcsak az iskola, hanem az otthon is sokat tehet. A leírtaknál sokkal rosszabb a helyzet — mondta az újabb véleménynyilvánító —, elégedetlen vagyok. A tervezet a vártnál kevesebbet adott. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság tagjai pontosan, meghatározott időben látogassanak el az alapszervezetekhez, gyakrabban találkozzanak a tagsággal. A felvetésekre 30 napon belül kell válaszolniok, így kellene meghatározni. Egy másik felszólaló arról beszélt, hogy a dokumentum előírja a kormányzati • munka ellenőrzését. Feltette a kérdést: eddig ez nem volt szokás? Véleménye szerint a tömegtájékoztatási eszközök szenzációra törekszenek és nem adnak pontos tájékoztatást. Az értelmiség helyzetével kapcsolatosan jónak tartja a* dokumentumot, mely szerint nagyobb megbecsülést kapnak a jövőben. A Központi Bizottság önbírálatát örömmel olvasta az újabb felszólaló. Aláhúzta, hogy a dokumentum arra utal: a vezető szervek igyekeznek közvetlenebb kapcsolatokat kiépíteni a párttagsággal. Pankovics József szólalt fel ezután. Többek között elmondta, hogy a pártban viták vannak, amelyek azokat a hibákat igyekeznek feltárni, amelyek évek óta gyűltek össze. A taggyűlésen elhangzott észrevételek jó részével egyetértett, s hangsúlyozta, hogy a vélemények eljutnak a Központi Bizottsághoz. Ma már világos, hogy tovább kell formálni a kiadott tervezetet, amelyet az országos pártértekezlet hagy jóvá. Az természetes, hogy mindenre nem lesz tökéletes recept, s a pártértekezlet után is maradnak nyitott kérdések. Ezek közül néhányat említve: az alkotmánymódosítás, az egyesülési jog, a tömegszervezetek átrendeződése. Külön kiemelte, senkinek ne legyen illúziója, hogy a pártértekezlet után minden szép lesz, minden megváltozik. Egy folyamat indul el, amelyet minden kommunistának végig kell gondolnia, s csinálnia. A legfontosabb: erősíteni egymás közt a szolidaritást, az egységet, s ha a dokumentumban foglaltak közül valamivel nem ért egyet, javasolnia kell mást. Végezetül azt kérte, hogy a taggyűlésen tapasztalt aktivitással, felelősséggel munkálkodjanak, képviseljék pártunk politikáját. Még egy felszólaló következett ezután, aki a tervezet nagy részével egyetértett, de kifogásolta a helyzetértékelést, s sürgette a politikai intézményrendszer reformját. A nagyon jó hangulatú és konstruktív taggyűlést követően arra kértük Pankovics Józsefet, mondja el, mit nyújtott számára ez a taggyűlés? — Azok a példák, amelyek itt elhangzottak, a Politikai Főiskolán is gondként jelentkeznek. Nagyon örültem a párttagság aktivitásának, s annak a féltő gondoskodásnak, amely szavaikból érződött. A felvetések jó része igaz, változtatást igényel, s én ilyen értelemben juttatom el észrevételeimet a Központi Bizottságnak. Gémes Gábor Foglalkoztatási gondok és munkaerőhiány egyidejűleg A munkaerőhelyzet alakulását továbbra is az jellemzi leginkább, hogy egyidejűleg tapasztalható munkaerőhiány és foglalkoztatási gond. Ez — tekintettel a különböző országrészek eltérő termelési szerkezetére, fejlettségére — nem egyszerűsíthető le a különböző ágazatok, szakmák, netán vállalatok eltérő konjunkturális helyzetére; a megyei tanácsok, munkaügyi szolgáltató irodák nyilvántartásai nyomán kirajzolódó kép szembeszökően láttatja, hogy helyenként olyan képesítésű szakemberekre lenne szükség, amilyenek másutt csak üggyel-bajjal tudnak elhelyezkedni. (A kívánatos munkaerőmobilitás előmozdítása azonban egyelőre fölöttébb nehéz, részint mert nem lehet cél az ingázók táborának növelése, részint mert nemcsak elhatározás kérdése az ország másik végébe költözni, ott lakást szerezni, egzisztenciát teremteni. Általános érvényű tapasztalat — még ha egy-egy helyi példa ennek ellent is mond —, hogy mind nehezebben találnak munkát azok, akiknek semmilyen szakmájuk nincs. A megyei statisztikák szerint eyéb- ként összességében csaknem mindenütt munkaerő-kereslet van. A diplomás szakemberek iránt szinte mindenütt kereslet mutatkozik vidéken. A jelentkezőknél nagyobb létszámban lenne szükség pedagógusokra és szakorvosokra, például Borsodban. Ugyanilyen szakembereket, továbbá közgazdászokat és diplomás agrár- szakembereket várnak Fejérben. (Érdekes, hogy éppen ez utóbbi pályán mutatkoznak elhelyezkedési gondok az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági megyéjében, Bács-Kiskunban, főként a Helvéciái Állami Gazdaságnál és a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalatnál történt leépítések következtében.) Moszkvában már nincs tél, de még tavasz sincs. A fák szürkén ácsorognak az utak mellett, vagy mogorván ölelkeznek csupasz ágaikkal a ligetekben. Állok a. forgatagban. Kutató szemmel keresem a változásokat. De látszólag minden úgy van, ahogy annak idején itthagytam. Talán még ugyanazok a sirályok is méregetik a Moszkva folyó szürke hullámain ringatózva a KGST-palota kibomló szárnyait, és az Ukrajna Szálló barátságtalan épületóriását, mint egykoron. Elnézem az embereket. Szinte belemélyedek tekintetemmel az arcukba, keresem, kutatom rajtuk a változásokat, de hiába. Az emberek mennek, hömpölyögnek az úton, öregek, középkorúak, fiatalok. Jönnek az ismeretlenből és mennek az ismeretlenbe. Egymással beszélgetve vagy egyedül mennek mogorván, az egyiknek öröm ül az arcán, a másiknak közöny. E tömegben együtt megy a gyári munkás és a csendes laboratóriumok végtelen türelmű kutatója, professzor és tanítvány. Itt menetel a tisztességes ember és a börtöntöltelék, a szocialista munka hőse és a naplopó, művész és dilettáns. Van közöttük grúz, lett, örmény, azerbajdzsán, orosz, ukrán, magadáni és még ki tudja milyen nációhoz tartozó. Mennek egymás mellett, mert egymás mellett élnek. Ez a valóságos társadalom. Fent a magasban, a házak felett, hatalmas festett tábla hivalkodik. Rajta acélos tekintetű, félelmet nem ismerő, mellkasát a szélnek feszítő, izmos jobbjával a fényes jövőbe mutató fiatal munkás. Mellette ugyanilyen örömtől ragyogó tekintetű munkáslány. Itt a földön keresem a forradalmi változások nyomait. Hogy e forradalmi folyamat hol tart, amely egy minőségileg magasabb rendű szocialista társadalom megteremtését tűzte ki célul, azt megbízhatóan nem lehet meghatározni. A rádióban végighallgattam az írók a mikrofonnál című műsor egyik adását. A hallottak meggyőztek arról, hogy a szellemi, a művészeti szférában minden mozgásban, minden forrásban, forradalmi változásban van. Nem kendőzik a gondolatokat, szabadon csapnak össze a nézetek és kiszorulóban van minden, ami megszokott, ami sematikus. Ami évtizedeken keresztül béklyóba verte az alkotó szellem szárnyalását. Ugyanígy végighallgattam Mihail Gorbacsov beszédét, amit a kolhozok negyedik kongresszusán mondott. Nem kevésbé forradalmi változásokat sürgetett a mezőgazdaságban. Régi barátokkal találkoztam, faggattam őket. A változásokat megalapozó döntések kivívása már nem lehet kétséges, e téren eddig is sok történt. De ellentmondások tüzében ég minden. A szovjet társadalom átalakítása objektív szükség- szerűség. De átalakítani e hatalmas, bonyolult gépezetet csak merőben új gondolkodástól vezérelve lehet. Hol tart most a társadalom? Milyen erők játszanak közre, kiknek nem érdekük a változás? Az államapparátus leépítéséhez például ellenérdeke fűződik sok tízezer embernek. Márpedig az ellenérdekek mindenütt jelen vannak. És ki tud eligazodni e hatalmas társadalom érdekrengetegében? Az átalakítás felülről kezdődött el, a kommunista párt leghaladóbb erőinek az irányításával. És nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy itt Moszkvában mikor járja be az új szellem a sok ezer kilométeres távolságokat és a bonyolult irányítási szinteket? Mikor győzi meg és alakítja át a régi módon gondolkodó emberek millióit? Irányítókat és irányítottakat egyaránt. Ezeket a kérdéseket nem-a borúlátás, ellenkezőleg, a valósággal való számolás veti fel. Az SZKP XX. kongresszusa, mint ismeretes, már több mint három évtizede elítélte és szakított a sztálini despotizmussal. De bármilyen döbbenetesen hangzik, Sztálin és társainak szelleme ma (s jelen van. . Ott burjánzanak az állam- szervezet működésének bürokratikus zavaraiban, tovább élnek a szövetkezeti mozgalom nehézségeiben, az eddig elhallgatott nemzetiségi problémákban, és öröklődés folytán az emberi szokásokban, a fejekben egyaránt. Az ártatlanul meggyilkoltak lelkei erkölcsi igazságszolgáltatásért járnak vissza. És erkölcsi elégtételt követelnek a túlélők is, ki tudja hányán. És ki tudja, mi játszódik le azokban, akik még élnek, és egykoron a nagy honvédő háborúban a hazáért és Sztálinért jelszóval harcolták végig otthonaiktól a Reichsta- gig a véres csatákat, A marxizmus egyik alaptételéről beszélgetünk. Ha az eszme behatol a tömegekbe, anyagi erővé válik. És ismételten felvetődik a kérdés. Hol tart a változások szelleme? Milyen mértékben azonosultak vele az anyagi javak termelői Moszkvától Vlagyivosztokig? Mit tud róla, mit érzékel belőle a Moszkvics-gyári munkás és az üzbegisztáni gyapottermelő? A sajtó, a rádió, a televízió elismerésre méltó munkát végez. A mikrofonok, a felvevő kamerák távoli területeket járnak be, különböző szintű vezetőket és egyszerű embereket szólaltatnak meg. A megnyilatkozások értékelése még korai. Egy biztos. Érzékelhető annak a helyzetnek a felismerése, hogy bárki szabadon elmondhatja a véleményét. A helyi retorziót a sajtó a kiskirályok nyilvános leleplezésével igyekszik visszaszorítani. Ádáz küzdelem folyik e téren is a régi és az új között. Keserves küzdelemre kell számítani. Közben egy egészen más, a marxizmus—leninizmus tanításait a kor követelményeinek megfelelő, a bel- és külpolitikai helyzetet szem előtt tartó ideológiát kell megalkotni. De hát akkor eddig mi volt, kapják fel a fejüket az emberek. Tanuljuk a demokráciát. Most tanuljuk, akkor eddig mit gyakoroltunk? Hiszen azt mondták nap nap után, hogy a szovjet demokrácia az érett szocializmus demokráciája, magasabb rendű minden más demokráciánál. Egy hatalmas társadalom eszmerendszerét megmozgató kérdések ezek, milliók meghonosodott világnézetét kell felváltania .az újnak, a minőségileg magasabb rendűnek. És meg kell változtatni az oktatás, a termelés, az elosztás, a szolgáltatás mostani állapotát. Ezek valóban forradalmi változások lesznek. Állok az öreg Arbaton. Nézem a tömeget és kis országomra gondolok. Arra, hogy a népeink sorsát a történelem kovácsolta össze. Csupán az ötvözet arányai mások. A nagy október vívmányaiért a magyar internacionalisták is ontották a vérüket. Volt Magyar Tanácsköztársaság. Akik megmenekültek Héjjas, Pró- nay, Franczia Kiss, Horthy hóhéraitól, azok közül számosán a sztálini önkény mártírjaivá váltak. A felszabadító harcokban százezrével adták életüket a szovjet katonák a magyar nép boldogulásáért. Nekünk is volt Rákosink és klikkje, és nyomukban halotta- ink, és börtönökbe, internálótáborokba hurcoltak. Azután volt egy összeomlás, amikor ismét szovjet katonák életébe került egy véres testvérháború elkerülése, talpraállásunk. Mi is végzetessé válható társadalmi problémákkal küszködünk. Nekünk is minőségileg mást kell teremteni a jelenleginél. Minden területen. A gazdaságban, az ideológiában, az irányításban egyaránt. Állok az öreg Arbaton. A közelben magnó szól. Vi- szockij énekel. Hullámzik a tömeg. Van közöttük jól öltözött is, meg elnyűtt ruhájú is. Csak olyat nem láttam, mint amilyen festve van ott a magasban, szinte az égig nyújtózkodva. Moszkva, 1988. március Árvay Árpád BŰNÖZŐK NYOMÁBAN Gyenge zárak, őrizetlen méregraktárakon Mostanában — egyebek mellett— méregraktárak betörői után nyomoznak a megye rendőri szervei. Egyetlen esetben sem sikerült rajtakapni a tetteseket, így azok egyelőre ismeretlenek. Nem valamiféle új jelenségről van szó — tájékoztattak a megyei rendőr-főkapitányságon. Hosszú idő óta szinte minden évszakban ismétlődnek a jellegzetes tolvajlások, betöréses lopások a mezőgazdaságban. Ősszel a szőlőt dézsmálják, télen főként a hobbitanyákat fosztogatják, kora tavasszal, a mezőgazdasági munkák újrakezdésekor pedig a különféle vegyszerek, a kis munkagépek és -eszközök eltulajdonítása a jellemző. Érdemes néhány példát említeni az utóbbi hetek esetei közül. Izsák László kiskőrösi lakos akasztói tanyájáról március 25-ére virradóra eltűnt egy körülbelül 50 ezer forint értékű Honda kistraktor, amély egyebek mellett kitűnően alkalmas földforgatásra, rotálásra. Az épületbe, ahol a kisgépet tárolták, könnyűszerrel — lakatlefe- szítéssel jutottak be. Rotációs kapát vittek el március második felében a Tabdi-bucka 47. szám alatti tanyaépületből, álkulcsos módszerrel. A gazda kára 15 ezer forint. Az Izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet kisizsáki területéről egy háromfejes szántóeke „vándorolt” ismeretlen helyre. Az eke 15 ezer forintot ér. Ezeknél sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek a méregházi betörések. Ugyanis olyan vegyszerek kerülhetnek illetéktelen, hozzá nem értő személyekhez, akik nem tudnak bánni ezekkel az anyagokkal s ez tragédiához vezethet. Honnan és mit loptak az idén? Az öregcsertői termelőszövetkezet méregházába február 26-án törtek be, lakatlevágással, és 35 760 forint értékű gyomirtó szert szállítottak el. Sükösdön, a Május 1. Tsz Kos- suth-tanyájában lévő méregraktárból március 29-én 57 700 forint értékű permetszert vittek el úgy, hogy lefeszítették az ajtóról a lakatot. Ugyanilyen értékű vegyszert rámoltak ki hasonló módszerrel a Kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet Endre-majori méregraktárából. Elméletileg mindenhová be lehet tömi. Mégis felmerül a méregraktár-betörések felelősségének a kérdése, mert semmiféle magyarázat nem fogadható el arra, hogy miért lehet játszi könnyedséggel feltörni e veszélyes szereket őrző gazdasági épületeket? Nem vigyáznak a raktárakra? Nem az előírásoknak megfelelő zárakkal látják el ezeket? Ugyanis a lakatlevágás vagy -feszítés után gépkocsira pakolják a nagy mennyiségű lopott anyagot, mert az elszállítása másképp nem képzelhető el. Minderre — remélhetően — fényt derít majd a nyomozás. Rapi Miklós GYÓGYKEZELÉS A BARLANGBAN Már hagyományai vannak Tapolcán az idült légúti megbetegedések gyógyításában a barlangterápiának. A tapasztalatokra alapozva, sikeresen kezelik a 15 méter mély barlang tiszta levegőjén a beteg gyerekeket is.
