Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 12.

EMBEREK, UTAK -----i-----j--------r.---------------------;----_------------—

A

z osztályvezető főmérnök *ia*alo>cü-P!~ fiataloknak

Legutóbb Bagdadban járt — A Lánchídon futott az olimpiai lánggal A barátság Vonatán 2LZ NDK-ba

— Ott lesz-e a szöuli olimpián? kérdeztem Gyöngyösi Imrét, a

Kecskeméti Városi Tanács nyugalmazott osztályvezetőjét jó ízléssel válogatott festményekkel, grafikákkal, sportpályafutásának emlékeivel otthonossá tett dolgozószobájában.

Az atlétikai szövetség megyei szervezetének elnöke eddig a berlini, a római, a tokiói, a müncheni és moszkvai olimpián tapsolhatott a legjobbaknak. Ha egészsége engedi, bizonyára ott lesz, mert ha Imre valamit a fejébe vesz... — mondogatják rokonai, ismerősei.

— Családi vonás a céltudatosság — pontosította a beszélgetésünk kezdetén elhangzó információt. — Gürcölő, jómódú parasztcsaládból származom. Apám jászkun származék, anyám kiskun. Tizennégy gyereknek adtak életet.

Gondolom, hosszú volt az út Kunszállásról a Duna-parti egyetemig.

— Minden gyerekükre rábízták a szüleim, hogy miként akar boldogulni. Csak arra biztattak bennünket, hogy jók, tisztességes emberek legyünk. Csak? Ennél többet adhat-e szülő gyermekének! Késve, tizenkét éves koromban kerültem a kecskeméti reáliskolába. Húszévesen érettségiztem. Minden kitolódott az életemben. Mesekönyveket olvasgattam kamaszként. Középiskolásként is befogtak állatok őrzésére. A marhákkal könnyen boldogultam, a disznók többször sanyargattak.

— A kis Imre könnyen megszokta a városi környezetei? Tudtommal vonaton is csak egy szer-kétszer ült addig.

— A piaristáknál tanuló bátyám hívott meg egyszer Kecskemétre. Városföldig gyalog mentem, mert így spóroltam a vonatjegyen. Elvitt a szinházba. Annyit tudtam erről, hogy látványos csoda valami- Már az előcsarnok fölülmúlta minden várakozásomat. A stukkós cifraságok láttán majd elájultam a gyönyörűségtől. Ott tudtam meg, hogy mindez csak előleg: a színház előadás is, nemcsak az épület. Úgy odaenyvezte a tudatomra az akkor látott színművet, Gárdonyi An- nuskáját, hogy ma is elmondhatnám, amit láttam.

— Nem lehetett könnyű a középiskolában ...

— Életkorom miatt is kicsit kilógtam a sorból a reálban, nehezen találtam rá az iskolában meghonosodott stílusra. Mi tagadás, csúfoltak is. Szállásom sem volt szívderítő.

— Könnyen megszámlálhatnám, hogy amikor érettségizett, 1928- ban, hány mérnök volt Kecskeméten. Miért választotta ezt a pályát?

Azt hiszem, Irányi István rajztanáromnak köszönhető a végül is sikeres döntésem. A nyurga, rosszul öltözött parasztfiúban ő látta meg a rajzkészséget, a térlátás képességét. Akaratlanul ő hozott olyan helyzetbe, hogy magamnak is bizonyítani kellett rátermettségemet.

— Megszidta?

Ellenkezőleg. Megdicsért! Méltánytalanul. Honnan tudhatta volna, hogy mással csináltattam meg házi rajzfeladataimat? Felkiáltójeles dicsérettel kaptam vissza barátom kisVemekeit. Szégyenemben elhatároztam: nem nyugszom addig, amíg a magam munkájával nem érdemiem ki dicséretét.

— Sikerült, mint ahogyan a diploma megszerzése után néhány évvel a kecskeméti állás is.

— Kis szerencsém volt. A tanácsnál akkoriban gondosan ügyeltek a katolikusok és a protestánsok arányára. A református főmérnök mellé kellett egy más val- lású. Örültek, hogy végre van egy jól rajzoló mérnökük. Sokat tanultam Szappanos Jenőtől, közvetlen főnökömtől. Persze, pozíciója révén neki jutottak a nagyobb munkák, de így is kivehettem részemet a háború előtti konjunktúrában kicsit föllendült városfejlesztésből. Műszaki ellenőr voltam a hűtőház építésénél, közösen gondoltuk ki a kísérleti intézet első épületeit.

— Mégis elköltözött Kecskemétről.

• Gyöngyösi Imre fiatal atléták körében.

— Személyes okokból, de 1942- ben főmérnökként térhettem visz- sza. Esztergomban vészeltük át a front áthúzódását. Ott halt meg (a pincében) elsőszülött gyermekünk. 1945. március 30-án újra itthon voltunk. Házunkat találat érte. Kiválóan együttműködtem Rudnay Guidóval, az újjáépítés, az újraélesztés egyik helyi irányítójával. A bori munkatáborból hazafelé igyekezve pihent meg, és telepedett le egy időre Kecskeméten. Gyertyafénynél dolgoztam az újonnan földhöz jutottak lakóházaira kiírt tervpályázaton. A megyei tanács megalakulása után kicsit háttérbe szorultam. A városi tanács új vezetőitől sem éreztem a föltétien bizalmat.

— Bárhogyan is történt, fontos tisztségeket töltött be Kecskemét dinamikus fejlődésének éveiben.

— Köfa-vezető, majd osztályvezető főmérnök voltam. Akkor dolgoztuk ki a város általános fejlesztési tervét, épült a Leninváros, bontották le a Don-kanyart, közreműködtem Reile Géza legsikeresebb programjának, csaknem 100 utca portalanításának megvalósításában, ezekben az évtizedekben alakult ki az új városközpont mai arculata.

—; A munkahelyi kedvetlenségekért bőven kárpótolták magánéletének sikerei. A családja például, mert nincs melengetőbb teljesítmény egy jól működő családbrigádnál.

— Negyvennégy éve élek együtt feleségemmel. Fiam Bagdadban dolgozik a magyar külkereskedelmi képviseleten. Náluk töltöttük a karácsonyt és a szilvesztert.

— Tudom, hogy Albániát és Iz- landot kivéve valamennyi európai országban járt, többször volt Afrikában, Amerikában is körülnézhetett, így van mivel összehasonlítani iraki élményeit.

— Csodálatos ország. Gazdagok. Az emberek kedvesek, barátságosak. Elutaztam négy szent városukba is.

— Hangversenyen is volt Gyöngyösi Imre, a kecskeméti koncertek és főként az operák kedvelője? Ha már itt tartunk, korábban milyen híres operaházakban járt?

— Most kevés idő maradt kulturális programokra. Boldog vagyok, hogy már egyetemistaként rendszeresen ott ülhettem a pesti operaház kakasülőjén. Kilométereket gyalogoltam, mert nem volt pénzem villamosjegyre ... Voltam a Scalában, láttam Chagall híres freskóit a párizsi operában, a Met- ropolitanban, a dalszínházat különösen segítő emberek márványba vésett fölsorolásában fölfedezhettem volt főnököm, Szappanos Jenő fiának, a kiváló scenikusnak a nevét. Csodálhattam a kor számos felejthetetlen énekesét.

— Gazdag, szép életét, azt hiszem, a rendszeres sportolás koronázta?

— Szívesen atletizáltam. Egy kellemetlen sérülés miatt nem juthattam ki versenyzőként a berlini olimpiára.

— De nemcsak nézőként került kapcsolatba az 1936-ban rendezett nagy sporttalálkozóval.. .

— Megtiszteltek azzal, hogy a fővárosban 500 métert futhattam a játékok ősi színhelyéről Berlinbe tartó lánggal.

— El tudná-e mondani a legutóbbi olimpiák legizgalmasabb döntőit?

— Még a döntők dobogósait is fölsorolhatnám! Enélkül be sem mertem volán iratkozni ősz fejjel a Testnevelési Főiskola olimpiai akadémiájára. Jól sikerültek a vizsgáim. Diplomámat kis olimpiai gyűjteményemben őrzöm.

— Nyugdíjasként is tartalmasak napjai. Elfoglaltságait, kedvteléseit hosszan sorolhatnám. Mit mutat a mérleg az elillant évek szőlőhegyén?

— Tettem, ami tőlem tellett. Ha van hiányérzetem, csak annyi, hogy nem tudtam annyira hasznára lenni városomnak és szakmámnak, mint amennyire szerettem volna.

— tíondolom, ez a becsvágy, ez csakazértismegmutatom elszántság, az elérhetetlen teljesség utáni vágy teremtett olyan szép életutat, amely sok tekintetben példa lehet a fiatalok számára. De még nem kaptam választ legelső kérdésemre.

— Szöul? Fájó térdem miatt lebeszéltem magam az utazásról. Lélekben ott leszek.

— Kívánom, hogy az olimpiai akadémia diplomása a következőn ismét tapsolhasson a győzteseknek.

Heltai Nándor

• Berlin jellegzetessége, a tévétorony.

A nyelvtanulás elengedhetetlen feltétele az utazás. A mai viszonyok mellett ez nem tartozik a legolcsóbb szórakozások közé, de azért még mindig van lehetőség arra, hogy ne kelljen a pénztárcát olyan nagyra nyitni, amikor külföldre utazunk. Az ifjúsági turizmusért hazánkban az Express, a Német Demokratikus Köztársaságban a Jugendtourist tesz a legtöbbet. Szerencsére évek óta jó a kapcsolat a két utazási iroda között, így a német és a magyar fiatalok ismerkedése, barátkozása előtt még kevesebb az akadály.

Hans Peter Kittel, a Jugendtourist magyarországi képviselője a közelmúltban Kecskeméten, az Express megyei kirendeltségén járt, ahol Varjú Zoltán vezetővel tárgyalt utazási lehetőségekről, programokról. Egyre több magyar fiatal látogat az NDK-ba, ott elsősorban Berlinbe, Drezdába, Lipcsébe, Erfurtba, Potsdamba, Wei- marba, valamint Szász-Svájcba és az

Érc-hegységbe. Népszerűek a szak- és sportulak, a nyelvtanfolyamok és a testvérvárosi látogatások. Sokan választják különvonattal az utazást.

A két utazási iroda évente mintegy 36 ezer fiatal programjáról gondoskodik Magyarországon, illetve az NDK- ban. A Jugendtourist egyébként évente körülbelül 250 ezer (!) külföldi fiatalt fogad. Bács-Kiskun megyéből is igen nagy az érdeklődés az említett városok iránt — hallottuk Hans Peter Kittéitől, aki elmondta még, hogy az árak stabilitására törekednek. Olcsó a szállás a

testvéri országban, éppen ezért a belföldi turizmus is igen erős, tehát érdemes előre, még idehaza lefoglalni a szobát vagy a kempinghelyet.

Az Express részéről különösen ajánlják a két-, háromhetes nyelvtanfolyamokat augusztusban Drezdában, illetve Halléban. Tervezik, hogy különvo- natot indítanak olyan munkásvárosokba, amelyekben sok magyar él, dolgozik, és általuk jobban megismerkedhetnek a turisták a német ifjúmunkásokkal.

Hoppá-RT az iskola- igazgató

A palacsinta tette naggyá őt. A túrós, a lekváros és a pudingos. Az egész épület illatozott a sok finomságtól. A király, illetve az igazgató Hoppá- RT, azaz Hartyányi Ferenc lett egy napra. A bolondságok napján, április

I-jén. Csupa vidámság volt a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola. Együtt nevettünk a tanárokkal és a „volt” igazgatóval, Takács Istvánnal.

De röviden elmesélem,, hogyan uralta egy teljes napig e magas posztot Hoppá-RT, a tüskéshajú, örökvidám fiú. Három jelölt volt rajta kívül: Gabriel, Müszi és Tandem. Mindenki mindent bevetett, hogy őt válasszák meg királynak. Az egyik a legszebb lányokat küldte osztályról osztályra agitálni, a másik süteménnyel próbált hatni, mi meg palacsintával. Több mint háromszáz (!) palacsintát sütöttünk, osztottunk szét. Volt is keletje, pillanatok alatt elfogyott. Bizonyára ízlett iskolatársainknak, mert a mi jelöltünkre, Hoppá-RT-re szavaztak a legtöbben — a gimi háromnegyed része!

Ezután program beszédet mondott az udvaron, tanárok és diákok előtt, majd átvette a hatalmat jelképező kulcsot. Feri, akarom mondani az „új” iskolaigazgató jól játszotta szerepét. Elfoglalta helyét az igazgatói irodában, járt-kelt a folyóson, néha benézett egy- egy osztályba és szigorú pillantásait körbejáratta. Jót nevettünk rajta.

Azon a bolondos napon néhány diák tartotta az órákat, amelyeket a tanárok „kénytelenek” voltak végighallgatni, természetesen a padban. Délután ki mit tud?-ot rendeztünk az iskolában. Estére visszaállt a rend, azaz ismét Takács István lett az igazgató. Hoppá-RT pedig készülhet az érettségire . . .

Szerelem-szellem Sikk módra

*

Összeállította: Temesi László

Bajai és kecskeméti fiúk szövetkeztek, hogy új zenekart alapítsanak. A dátum 1987 decembere, azóta tehát csak alig négy hónap telt el, de már egy sik(k)-ert magukénak mondhatnak: bekerültek a Ki mit tud?, területi döntőjébe. Remélhetőleg még nagyobb megmérettetés vár rájuk, és nagyobb nyilvánosság előtt is bemutathatják tudásukat. A megyei döntőn tetszett két számuk, a Nem akarok sorban állni érted és a Szerelem-szellem, a közönség nagy tapssal jutalmazta produkciójukat. Az utóbbi számról már stúdiófelvétel is készült. Tervük, hogy a hazai népszerű zenekarok előtt lépjenek fel, hogy minél többen megismerjék őket az országban. „Ha a szerelem szelleme megérint, figyeld a csodát” — így szól daluk refrénje. Ha a fiatalok nem is csodát várnak az együttestől, de jó

*

\ Sikk együttes a megye legfiatalabb zenekara.

zenét mindenképp. A Sikk felállása: Sass Tamás (ének), Zónái Tibor (billentyű-ének), Váradi Tibor (basszusgitár), Váry Zoltán (dob) és Rossu Tivadar (gitár, ének).

Egy csésze feketekávé mellett üldögélek a kolléganőmmel, aki egyszeresük váratlanul a szemem közé néz:

— Miért nem szoksz le a dohányzásról? Nem is olyan nehéz. Ismerek egy háromnapos terápiát. Éppen most próbálta ki a férjem, és meg kell mondanom, az eredmény minden várakozást felülmúlt.

— Miben áll ez a terápia? — kérdeztem illendőségből.

— Egy világszerte ismert orvosprofesszor találta ki. Hogy is hívják?. ..

Kotorászni kezdett a táskájában, és elővett egy gyűrött újságkivágást.

— Itt van ni!—ragyogott fel az arca, és hangosan olvasni kezdte:

— Első nap — hajnalban kell kelni, és lehetőleg arra törekedjünk, hogy elfoglaljuk valamivel a kezünket. Mivel vizes kézzel nemigen lehet rágyújtani, legjobb, ha pancsolunk egyet a lavórban. A javallat szerint azonban le kell kötnünk valamivel a kezünket, ezért tanácsos fehérneműt, inget, zoknit tenni a lavórba ... Ha már kicsavartuk és kiteregettük a mosniva- lót, keményebb fizikai munka után kell nézni. Például: jöhet a padlófényezés. Száz négyzetméter fel- vikszelése az első időkben tökéletesen elegendő arra, hogy a szervezet megszabaduljon a lerakodott nikotin egy részétől.

A kolléganőm ivott egy korty kávét és folytatta a csábítóan hangzó felolvasást:

— A második napot is kezdjük vizes kézzel. Mivel mosnivaló már nemigen akad a lakásban, legokosabb, ha hozzálátunk a mosogatáshoz. A megeröltetöbb fizikai munkát pedig remekül szolgálja a szőnyegek, ruhák, pokrócok, matracok kiporolása ...

— Minden világos. De mit kell tenni a harmadik napon?

— Megint csak a vízzel kezdjük — mosolygott hamiskásan a kolléganőm. — Ismét elő lehet venni a lavórt, de fehérnemű helyett ezúttal egy rongyot vagy szarvasbőrt tegyünk bele. Öt-hat dupla ablak is megteszi a magáét. A keményebb fizikai munkát illetően a gyógyulni vágyók szabadon választhatnak, feltéve, ha megvan bennük az erős akarat. És ekkor

jön el a szervezet teljes nikotinmentesítésének ideje. Ennyi az egész.

— Érdekes, fölöttébb érdekes — krákogtam. — No és a férjed leszokott a dohányzásról?

— Nem — mosolygott hamiskásan a kolléganőm. — Viszont ragyog az egész lakás. Képzeld csak el, három nap — és sehol egy porszem!

— Nem értem, mi örömet találsz ebben a terápiában, ha a férjed végül mégsem szokott le a dohányzásról? — kérdeztem csodálkozva.

— Én ennek ellenére bízom benne — válaszolta elérzékenyül- ve. — Hiszek az ő vasakaratában. Szentül meg vagyok győződve, hogy egy hónap múlva ismét neki- durálja magát...

Vaszil Szotirov (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán)

Szokjunk le a dohányzásról!

Farkas Erika

IV. B. osztályos tanuló

Elmaradt a koncert

Egy amatőr zenekar életében mindig nagy esemény a bemutatkozás, a szereplés. A kecskeméti Kortársak nevű együttes megkapta a lehetőséget a közelmúltban a kertészeti főiskola kollégiumában a megyeszékhelyen. Össze is gyűlt vagy négyszáz fiatal, akik kifizették a belépőt elővételben, de őket zene helyett egy tábla fogadta: A koncert elmarad. Csalódottan és magyarázat nélkül távoztak a kollégiumból. Az ok, amiért elmaradt a jó előre beharangozott koncert, egyszerű: nem tudták a rendezők, hogy mivel jár egy amatőr együttes felléptetése, milyen papírok kellenek hozzá, és egyáltalán, adható-e honorárium a műsorért. Kár, hogy ez csak nem sokkal a koncert előtt derült ki, holott az együttes már jóval korábban tárgyalt a kollégium erre hivatott illetékeseivel, ami sikeresnek is bizonyult, hiszen a Kortársak bemutatkozását meghirdették és a jegyeket is árusították. Úgy látszik, fölöslegesen.