Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
■ Miből lesz a valuta? Lovaglószállás Bugacpusztán Százezer turista fordult meg az elmúlt évben Bugacpusztán. Közülük minden második a csárda szakácsainak főztjét is megkóstolta. Érdemes volt tehát felújítani, kibővíteni a csárdát. A terület gazdája, a Kiskunfélegyházi Lenin Termelő- szövetkezet a további fejlesztésben is üzletet lát. Mintegy 17 millió forintot invesztálnak a bugaci létesítményekbe az idén —, nyilván a későbbi tisztes haszon reményében. Megéri a befektetés. Ezt bizonyítják a néhány éve épült üdülőtanyák, melyek kihasználtsága szinte százszázalékos. A főszezonra szeretnék megnyitni az új lovaglóközpontot. Ez egy olyan lóistálló, mely fölött 16 szobát alakítanak ki. Elsősorban azokra a külföldi ven•-A • Német turisták a karikásostort próbálgatják dégekre számítanak, akik kellemes környezetben szeretnék megismerni a lovaglás tudományát. Félig elkészült a csárda szomszédságában a pinceborozó. Az érkező vendégeket itt fogadják majd házikolbásszal, meleg pogácsával. A hordókból pedig a bugaci csárdánál. mindenki maga töltheti meg tetszés szerint a poharát. A következő terv egy üdülőházakkal egybeépített kemping, és a közelben egy sétálóerdő, melynek kialakításához a Duna—Tisza Közi Idegenforgalmi Bizottság is támogatást nyújtott a termelőszövetkezetnek. Bővült a jachtkikötő 9 Most még csöndes a Sugovica, de az új stég hamarosan benépesedik. Folklórműsor a csárdában A megvalósulás küszöbére érkeztek a kalocsai kikötő megnyitásának tervei is. Ha újjáéled az egykor forgalmas kikötő, fontos szerepet kaphat az ideérkező vendégek fogadásában Juca néni csárdája. A magánvállalkozásban épült vendéglátó hely már ma is közkedvelt. Forgalmának 80 százalékát az Ibusz szervezett csoportjai adják. Az idén megfordultak már itt holland, francia turisták is. A csárda épületét kibővítették egy fedett terasszal, ahol folklórbcmutatókat rendeznek a külföldi turistáknak. • A Duna menti csárda forgalmát a nemzetközi idegenforgalomra alapozták. 1988. április 12. • PETŐFI NÉPE • 3 MINDENKI ELFOGADTA A MEGHÍVÁST Nyugdíjas-egyesület alakult Kecelen Gondoskodás — csupa nagybetűvel Kecel tízezernyi lakosának több mint egyötöde nyugdíjaskorú. Közülük sokan segítségre, gondoskodásra, törődésre szorulnak. Bár a magány időleges feloldására, az alkalmi kikapcsolódásra ott a nevelési központban négy éve működő nyugdíjasklub, s van öregek hétközi otthona. De ezek még nem szolgálhatják az érdekvédelmet, amire nagy szüksége van a szóban forgó korosztálynak. Ezért is döntöttek úgy jó néhányan, hogy „szervezkédnek”. S most itt ülünk a Szabadság téri pártszékház egyik szobájában Laták Edével, a keceli nyugdíjas-egyesület elnökével és Szőke Mihállyal, aki titkári funkciót lát el. Az előzményekről, a megalakulásról, a tervekről beszélgetünk. — Múlt év végén negyvenhatan jöttünk össze a cél érdekében — mondja Laták Ede nyugdíjas tanácselnök. — Megalakítottuk a szervezőbizottságot, majd megfogalmaztuk az alapszabálytervezetet, melyet elküldtünk a Kiskőrösi Városi Tanácshoz. Közben ez év január 7-én alakuló ülést tartottunk. — Az érintettek hogyan fogadták az ötletet, a meghívást? — Hatvanhárom nyugdíjast szemeltünk ki, nekik küldtünk meghívót az alapszabály-tervezettel együtt. S mit gondol, hányán jöttek el? — kérdez vissza a titkár. — Valamennyien ott voltak az alakuló közgyűlésen, ahol az elnök ismertette szándékunkat. — Miről esett szó? — Legfőbb célunk valamennyi nyugdíjas érdekvédelme. Keressük, támogatjuk azokat az új formákat, melyekkel az idősek gondjait orvosolhatnánk, az esetenkénti mellőzöttség érzését feloldhatnánk, magányukat, kiszolgáltatottságukat enyhíthetnénk. Egyszóval, a gondoskodás—csupa nagybetűvel. . Figyelemmel kísérjük helyzetüket, ahol tudunk, segítünk, tájékoztatjuk az illetékeseket. E célok figyelembevételével kilencfős vezetőséget választottunk. Az egészségügyi, szociális ügyekért dr. Tompa Zoltán felel. Ő nyugdíjas körzeti orvos, s volt járási tisztiorvos is. Herczeg Gábor a Szőlőfürt Szakszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke volt, aki most a mezőgazdasági témákban összekötő, s egyben elnökhelyettes. Kiss Gézáné SZTK-ügyekben jártas, ő a nyugdíjfolyósításokkal kapcsolatos dolgokat intézi. Magdi néni, Kovács Jánosné a klubot vezeti. Pálinkás Jánosné amolyan összefogó, a segítőhálózatot tartja szem előtt. Ugyanis „rálátós” körzeteket alakítottunk ki. Valaki ha pár napja nem találkozott valamelyik idős emberrel, akkor ránéz, mi van vele, beteg-e, vagy csak rossznak tartja az időjárást. Tehát ne későn vegyük észre, ha valamelyik öregnek baja esett. Pálinkásné szakmája kereskedő, s mint a nőbizottság elnöke ment nyugdíjba, tehát sokakat ismer. Szatmári Illés vezetőségi tagunk rendőr, ő a hatósági összekötő szerepét vállalta. Prucser Jenő az Állami Biztosítónál dolgozott, most a gazdasági ügyeket intézi. Persze, a vezetőség mellé szívesen veszünk pártoló és tiszteletbeli tagokat. Elsősorban azokra számítunk, akik valamilyen módon segíteni tudnak. — Jómagam a napokban voltam ügyeletes — veszi át a szót Szőke Mihály. — Heti egy alkalommal ugyanis kilencőnk közül valaki itt tart fogadóórákat. Minden problémával foglalkozunk. Elsőként SZTK-ügyet intéztem. — Általában milyen a helyzete a több mint két és fél ezer nyugdíjasnak? — Legtöbbjük, mintegy nyolcvan százalékuk járadékos — mondja az egyesület elnöke. — A létminimummal egyenlő a nyugdíjuk. Szinte mindenki-' nek van kis kertje, állatkája a ház körül. Itt kisebbek a különbségek, nincsenek akkora feszültségek, mint városon. A sérelmek is másfajták. De ezekért az emberekért is kell tenni, mert hiszen ez az a korosztály, melynek tagjai sokat tettek az asztalra, s cserébe mégis oly keveset kapnak. — Ki lehet a tagja ennek az egyesületnek? — Az érdeklődés máris nagy — mondja a titkár. — Eddig több mint kétszáz tagunk van. Egyébként a havi ötforintos tagdíjat is az első ülésen részt vevők szavazták, meg. Minden nyugdíjast szívesen felveszünk, aki elfogadja az alapszabályunkat, céljainkkal egyetért. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csak a tagokkal törődünk. Az egyesületet a Kiskőrösi Városi Tanács március 16-ai határozatával nyilvántartásba vette, az alapszabálytervezet módosítása nélkül. Ezt megelőzően két nappal — a Hazafias Népfront kezdeményezésére «— a Magyar Nyugdíjas Szövetség létrehozására megalakult intézőbizottság tanácskozott Budapesten. Pulai Sára AZ ÁFÉSZEK ÖSSZEFOGÁSÁVAL Kistermelési rendszerek A kistermelők szakmai munkájának segítésére új szervezeti formát alkalmaznak a fogyasztási szövetkezetek. Áfészek összefogásával megalakultak az első kistermelői rendszerek, amelyeket meghatározott feladatra szerveztek. Tagjaik a szövetkezetek korábban létrehozott szakcsoportjai, illetve az újonnan szervezett szakcsoportok közül kerülnek ki. Az áfészek szakcsoportonként meghatározott összeget fizetnek a rendszervezető szövetkezetnek, hozzájárulásként. Ebből a kistermelői rendszer indításához szükséges anyagiakat fedezik. A közös költségek további finanszírozására — akárcsak a nagyüzemi rendszereknél — évente „tagdíjat” fizetnek a tagszövetkezetek. A kistermelői rendszerben a szakcsoportok tervet készítenek, együtt szerzik be a szaporítóanyagokat és a gazdálkodás legfontosabb eszközeit. Bizonyos munkákat együtt végeznek el, és megszervezik a termények értékesítését, s a feldolgozásban szintén együttműködnek. Elsők között alakult meg — hat környékbeli fogyasztási szövetkezet részvételével — a rábaközi áfész gesztorságával működő, zöldségtermeléssel és később a termények feldolgozásával is foglalkozó kistermelői rendszer. A mezőtúri áfész zöldspárga termelésére alakított hasonló szervezetet, amely 50 hektáron telepíti el az exportpiacon is egyre keresettebb növényt. A közeljövőben tervezi kistermelői rendszer alakítását a balassagyarmati áfész a bogyósgyümölcsűek, a derecskéi áfész a torma, a győri áfész a gomba, a kónyi áfész pedig vegyeszöldség termelésére. A szarvasi áfésznél angóranyúl-tenyésztő, a jászberényinél pedig májliba termelői rendszer alakítását fontolgatják. Az új kistermelési rendszerek — pályázat útján — igényelhetnek anyagi segítséget az érdekképviseleti szerv, a Szövosz által kezelt központi közös támogatási és fejlesztési alapból. Komfortos présházak Baja a dunai vízi turizmus egyik, országosan is számottevő központja. A Sugovica-parti hotel- és kempingkomplexumban évről évre bővítik a szolgáltatásokat. Az utóbbi időben annyira megnövekedett a jacht- és csónakforgalom, hogy most a szálloda kikötőjének stégjét 30 méterrel meghosszabbították. Lakókocsis autókaravánok is gyakran ejtik útba a várost. Tavaly 24 angol, holland, német csoport ütött tábort a kempingben. Külön minikempinget alakítottak ki számukra. Összesen 131 lakókocsi talál egyszerre helyet, és az sem közömbös, hogy a kemping fürdőjében éjjelnappal meleg víz folyik a csapból. A következő hetekben megnyitnak egy magánvállalkozásban épült mini golfpályát, s a közeli tervekben szerepel egy kis szabadtéri úszómedence is a kényesebb ízlésű nyugati vendégek számára. A gyógyvízre alapozva Kiskunmajsán kétszeresére bővítette a kemping fogadóképességét a Jona- thán Tsz. Így az idén már 100 lakókocsit tudnak egy időben fogadni. Az elmúlt héten — az idény nyitányaként — az észak-budapesti kempingklub 140 tagú csoportja próbálta ki a majsai kempinget. A 84 ágyas motelben március óta szovjet csoportok váltják egymást. Két-két napot töltenek a fokozatosan kiépülő fürdőhelyen. \ .innak már visz- szatérő vendégek is. A Marlboro-cég európai főnöke például minden évben 10 szobát lefoglal a motelben. A motel kihasználtsága csaknem 80 százalékos a Pusztatourist, s a különböző utazási irodák révén: zömmel osztrák, holland, belga turisták érkeznek. A fürdőkomplexum legújabb létesítménye: két teniszpálya, melyeken májustól sportolhatnak a vendégek. • A majsai üdülőtelep legfőbb vonzereje: a gyógyvíz. A fedett medencék jóvoltából itt hosszabb a fürdési idény. A hajósi Bagó család nemrég nagy vállalkozásba fogott. Ha- gyományhűen újjáépítették a kétszázéves családi présházat. Mégpedig úgy, hogy a felső szinten három kétszemélyes, fürdőszobával ellátott vendégszobát alakítottak ki. Mindezt az a kedvezményes hitelakció tette lehetővé, mellyel rajtuk kívül mások is éltek: a Beck család, Frickék, Ummen- hofferék, a Hársch család. Ösz- szesen tíz ilyen komfortos présházat építettek. így a hajósi pincefaluban az idei évtől éjszakára is vendégül tudnak látni egy au- tóbusznyi turistacsoportot. Or- bán-nap környékén fogadják az első vendégeket, akik az Ibusz szervezésében érkeznek az NSZK-ból. (Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar irodalomban már kezdtek úgy humoreszket — és nem is akárki! — hogy nekem a feleségem gyanús, de mit csináljak, ha nekem is gyanús a feleségem.) Az még hagyján, hogy január elseje óta háztartási könyvet vezet, mert úgy látta a tévében, „meg különben is, tisztábán kell lennünk a kiadásainkkal, szívem’’. Ezt ö mondta, holott tudja, hogy tudom, ha szívemnek szólít, a legkevésbé gondolja úgy. Mondom, ez még hagyján, de hogy miket irkái a háztartási könyvbe! Az ember alig áll meg szó nélkül. Itt van például a dúsan terjengő kiadások rovat. (Érdekes, a bevételek elférnek egy szerény kis oszlo- pocskában is. Mit elférnek? Lötyögnek a rubrikákban, s míg kiadásunk mindennap többféle is akad, a bevétel meg csak egy-két napon jön be.) Egyik nap azt látom az egyéb kiadások között, hogy Géza, nyolcvan forint. Kérem, én egy béke tűrő ember vagyok, nem is sokallom ezt a Gézát, mert csak tizedannyiba került mint a fogorvos, de azért mégis. Elhatároztam, hogy várok. Ha még egyszer hasonló beírást látok, azt már szóvá teszem. Nem is kellett sokat várni. A következő héten jött egy Béla, aztán egy Amália. Nehát ez már több a soknál! Este kipakoltam: Idefigyelj, anyukám, mondtam a nejemnek, én korszerűen gondolkodó mai ember vagyok, nem ellenzem a nyitott házasságot, de úgy látom, ez a miénk már egy átjáróház, aminek mind a két vége nyitva van és keresztül megy rajta az egész népvándorlás. Az asszony zokogásban tört ki, és könnyek között elmondta, hogy teljesen félreértem a dolgot, neki Géza, Béla és Árnál a munkatársai, és a cégnél az a szokás, hogy a névnapjára mindenkinek összedobnak egy kis pénzt, és vesznek valamit kedves megemlékezésül. Na, ezt megmagyarázta — gondoltam magamban. Sajnálni kezdtem viszont, hogy az én munkahelyemen nem dívik ez a megemlékezés. Amikor bejött az alkoholtilalom, a főnök komolyan vette, és megtiltotta, hogy alkoholt fogyasszunk. Céklalevet csak nem ihatunk Benedek-napon, a nemjóját! Aztán kolosszális ötletem támadt. Hát kell azt tudni az asz- szonynak, hogy nálunk nincs névnapi muri? Kell a fenét! így aztán egyik nap beültem a Fehér Egérbe, és megittam a barátommal egy üveg doktor Zsivágót. Tudják, az a jugoszláv vodka. Amikor hazamentem, elővettem a háztartási könyvet, és beírtam: Borisz, s utána, hogy 400 forint. A feleségem nem állta meg szótlanul, pedig az ő névnapjai összesen már legalább 500 forintra rúgtak: Nem is tudtam, hogy Borisz nevű munkatársad is van — szólt gúnyosan. O mondtam neki, biztosan beszéltem is már róla, tudod, a Paszternák Borisz, a könyvelésből. Nana — mondta az asszony, nehogy aztán Boriska legyen belőle! Ettől kezdve, ha valahol ittunk valamit a haverokkal, mindig előrángattam egy-egy névnapot a naptárból. Csak az a feneség, hogy a haverok nagyon ivósak. S amikor már több név jött össze, mint munkahelyem összlétszáma, legendákat kellett kitalálnom. Ez elment a cégtől, az meghalt, új emberek jöttek. Csakhogy a névnapok is véges számúak, és szép lassan elfogynak. Lenne még az utónévtár, de nagyon különleges neveket adhatok, mert az asszony is gyanút fog, ha Bendegúz meg Kis Égi Ajándék kerül a háztartási naplóba. A baj azonban mégis megtörtént. A sok névnapozásban elfogyott a pénzünk, és nem tudtunk kivergődni az adósságból. Mígnem egy szép napon a nejem beírt a könyvbe: Lajos, 4000forint. De nem ám a kiadás, hanem a bevétel rovatba! Na, mondtam, feladom. Ebben nem tudlak utánozni. Hol van az a nő, aki ennyit adna egy névnapomért? József Miklós Szöveg: Lovas Dániel Kép: Straszer András Gyanús a feleségem
