Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 9. KÜZDELEM A TALPONMARADÁSÉRT A „szállások” termelőszövetkezete • Három év után tavaly először lett nyereséges ágazat a juhászat (Straszer András felv.) Újtelek nem szép. Sok az elhanyagolt ház, a romos épület. Itt- ott düledezik a kerítés, belátni a portákra. Errefelé szinte egy sincs azokból a terebélyes, erkélyes- teraszos családi házakból, amelyek előtt a városi panellakó csodálattal és enyhe irigykedéssel áli meg. Az olyanokból, amelyek nemcsak a jólétről, gyarapodásról bizonykodnak, hanem főképp arról, hogy lakóik itt akarnak élni. — Hat község tartozik a téesz- hez — magyarázza Pécsi János, az Újteleki Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke.— Településszerkezetünk nem a legszerencsésebb. Egyre fogy a lakosság. A Kalocsa környéki szállások elnéptelenedésének számos oka van. Az elmaradottság, az ellátás hiányosságai, a szűkös pénzforrások . . . Az elnök nem folytatja. Annyiszor elmondták már, ő is, mások is, az elvándorlást mégsem sikerült megállítani. Maradjunk inkább a téesznél! Ám ahogy erről kezdünk beszélgetni, hamarosan kiviláglik, hogy hiába is próbálnánk megkerülni az előbbi témát. Munkaerőgondok évek óta Az újteleki téesz sorozatos egyesülések eredménye. A hatvanas években még mindegyik községhez (szálláshoz) egy-egy téesz tartozott. Ezek aztán fokozatosan összeolvadtak, míg végül 1978-ban létrejött, 4100 hektáros területtel, az Alkotmány Termelőszövetkezet. A munkaerővel már akkor gondok voltak. A fiatalok elmentek. Olyan alacsony volt a téeszben a kereset, hogy jelszóvá lett: bárhová menj fiam, csak a téeszbe ne gyere! Nem is igen mentek, helyette a kalocsai, dunaújvárosi ipari üzemekben helyezkedtek el. Az akkori építési korlátozások miatt fészket is másutt raktak. Az egyesüléskor ketten voltak a téeszben 30 éven aluliak, az elnök és egy fiatalasszony. A közös gazdaságban maradtak csak úgy tudtak megélni, hogy a téeszben bevezették a részes művelést, s kialakult a nem nagy arányú háztáji gazdálkodás. A közös és a háztáji jó közepes szintű jövedelmet adott a tagoknak, s ez változatlanul így van ma is. — Az egyesülés után az intenzív gazdálkodás irányába kellett haladnunk — mondja az elnök. — Elsőként beléptünk a Bácsalmási Napraforgó-, aztán a Bajai Kukoricatermelési Rendszerbe. Később csatlakoztunk a Kalocsakör- nyéki Agráripari Egyesüléshez. Ez nagy segítség a téesznek, hiszen a KA- GE az utóbbi időben gyors ütemű fejlődésnek indult. 1987-ben 3 millió forint volt a visszaosztott nyereség, hasonlóan az előző évekhez. A növénytermesztés feltételei Az a hárommillió tavaly valóban nagy segítséget jelentett. így csak 385 ezer forint lett a téesz vesztesége, amit a nyereségtartalékból fedezni tudtak. Évtizedek óta 1987-ben hozta a legrosszabb eredményt a növénytermesztés. Elvitte a termést a rossz időjárás, de a téesz vezetői szerint gondosabb munkával, megfontoltabb- költséggazdálkodással még a háromszázezer forint körüli veszteség is elkerülhető lett volna. — Azt hiszem, nem dolgoztunk rosz- szabbul, mint máskor — véli Simon Ignác főkönyvelő. — De ha rossz az eredmény, a vezetési-szervezési hiányosságok is hamarabb előtűnnek. Igyekszünk tanulni belőlük. — A növénytermesztésről nem tudunk lemondani, mert ehhez vannak szakembereink, ilyenek a termelési feltételeink. A gabonaprogram részeseiként három évig 22 millió forintos gép- beruházást valósítottunk meg világbanki kölcsönből és saját erőből — mondja az elnök. — Ez bizonyos mértékig kötelez bennünket a vetésszerkezetet, a termésátlag növelését illetően. De a kalászosok területét 1000 hektár alá csökkentjük, és növeljük a „pénzesebb” növényekét, a borsóét, szójáét. Kukoricánál elértünk már 8 tonna-feletti termés- - átlagot, a búza 4-5 tonna között szokott lenni.----Szántóterületünk aranykoronaértéke magasabb annál, ami után támogatás jár /— teszi még hozzá a főkönyvelő. — Az aranykorona nem fejezi ki igazán a föld minőségét, s az sem egészen világos, a miénk miért ennyi. V eszteséges ágazatra nincs szükség 1987 sikert is hozott a téesznek. Három év után először lett nyereséges a juhászat. Csökkent az elhullás, az eddigi 0,7 helyett 1,2 volt az egy anyára számított szaporulat. Az állatok legfeljebb három hónapot töltenek hodály- ban, a többit a legelőn, hogy minél kevesebb legyen a takarmányozási költség. — Tavaly összeültünk a juhászat vezetőivel, dolgozóival, és megbeszéltük, mit kellene tenni. Mert veszteséges ágazatot nem tarthatunk fenn — mondja Pécsi János. — Teljesítményhez kötöttük a bért, és valóban nagyobbak lettek a hozamok, jobbak a teljesítmények. A juhászoknak három év alatt elérhető húszszázalékos kiegészítő pótlékot hirdettek meg. A dolgozók havi jövedelme így tízezer forint kürül volt már tavaly is. Mégsincs elegendő juhász. — Átjáróház a juhászat most is — mondja keserűen az elnök. — A juhászok úgy települtek ide, vagy máshonnan járnak be. Az itteniek nem vállalják ezt a munkát, inkább háztájiban nevelnek állatot. Hirdetéssel toboroztunk embereket, hármat felveszünk, jó, ha egy marad. A varrodában is az a baj, hogy kevés az ember. A Kalocsai Konfekcióipari Vállalatnak varrnak bérmunkában köpenyeket. Az idősebb asszonyok a szalagrendszer és a fazonok gyakori változása miatt csak 70-75 százalékra teljesítették a normát. Ez pedig nem érte meg sem nekik, sem a téesznek. Most már csak tizenöten dolgoznak a varrodában, jórészt fiatalok. Az üzem léte a teljesítménynövelésen múlik. Egyébként felszámolják, még ha másféle melléktevékenységre egyelőre nincs is kilátás. Kevés fiatal — sok nyugdíjas A fiatalokat nem vonzza az újteleki csendes élet. Ráadásul az itjú, de már egy-két év gyakorlatot szerzett jó szakembereket előbb-utóbb elcsábítják a termelési rendszerek. — Nem is tudjuk őket igazán jól megfizetni —-- mondja Simon Ignác. — A téesz-szövetségi átlagtól a szakemberek fizetése 15-20 százalékkal marad el. Tagságunk több mint fele nyugdíjasjárulékos, sokan közülük nagyon kevés pépzből élnek. Az Alkotmány Téesz 1981—85 között átlagosan 7 millió forint nyereséget könyvelhetett el. 1986 gyengébb év volt. A vezetők azt is elismerik, csupán a KAGE nyereségosztalékának köszönhető,.hogy a tavalyi veszteség nem lett nagyobb. Ezt az évet pontos tervekkel, határozott célkitűzésekkel kezdték. Felmérve saját lehetőségeiket, számolva azzal, hogy a gazdálkodás feltételei semmivel sem könnyebbek, mint egy évvel ezelőtt. Az Alkotmány Termelőszövetkezetben — az elnök szavait idézve — keményen kell dolgozni a talponmaradásért, s azért, hogy könnyebb legyen az élet a szállásokon. Magyar Ágnes Lengyelország Reform és demokrácia A lengyel gazdasági reform integráns részét alkotja a közélet demokratizálása. A reformot tehát a demokrácia szabályaival összhangban kellett végleges formába önteni. Pontosan így jártak el a népszavazás meghirdetésével, amelynek eredményeit figyelembe vették — ugyanúgy, mint a szakszervezetek, a PRON és a Szejm állásfoglalását is — a gazdasági reform II. szakaszának módosított programjában. A fő reformcélok és cselekvési irányvonalak azonban érvényben maradtak. Megszűnő atyáskodás A kormányzati munka és a központi gazdaságirányítás megreformálásának eredményeként már sikerült felszámolni az irányítószervek és a gazdasági egységek közötti hagyományos, atyáskodó viszonyt. Kétharmaddal csökkentették azoknak a vállalatoknak a számát, amelyeknek az igazgatóit a kormányzati szervek nevezik ki. Ezen a jegyzéken csupán honvédelmi szempontokból komoly jelentőségű vállalatok maradtak meg. A többi vállalatnál már 1982 óta pályázat útján töltik be az igazgatói és más vezetői tisztségeket, amelyeknek során döntő szavuk van a dolgozó önkormányzatoknak. Eddig háromszáz közép- és nagyvállalatot helyeztek helyhatósági felügyelet alá, s még 4000 esetben tervezik megtenni ugyanezt a lépést. A Szejm jóváhagyta a gazdasági tevékenység vállalásáról szóló törvény előzetes tervét. Ez jelentősen megköny- nyíti a kis állami, szövetkezeti, sőt még a magánvállalatok alapítását is. A tervezett javaslatok megvalósítása hozzájárul a lakossági szükségletek jobb kielégítéséhez. Ugyancsak a termelés felélénkítését célozza a gazdasági tevékenység szerződéses formájának a kibővítéséről szóló minisztertanácsi rendelet. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató cégeket kizárólag nyílt versenytárgyalás útján adják a szerződéses vállalkozók kezébe. Kötvények Január 1-jén lépett életbe a gazdaságban a monopolista gyakorlat megakadályozásáról szóló törvény. E törvény célja egyes vállalatoknak a termelés, a termékválaszték és az árképzés terén tanúsított önkényének a korlátozása. Néhány vállalat ugyanis a korábbi téves gazdaságpolitika következtében a belföldi piacon monopolhelyzetre tett szert. A vállalkozószellem felkeltését szolgálja még a kötvénykibocsátásról szóló törvény, amelynek a tervezete már elkészült. A kötvényeket és részvényjegyeket nemcsak az állami és szövetkezeti vállalatok, hanem magánszemélyek is megvásárolhatják majd. Lengyelországban értékpapírpiac létesítését is tervezik. Bevezetik a gazdasági kockázat esetére szóló biztosítást, és módosítják a társaságok alapítására vonatkozó jogszabályokat messzemenő jogi és pénzügyi könnyítésekkel. Mindemellett lehetőséget adnak a szabad termelési kapacitások bérbevételére. A vállalatok termelőeszköz-ellátása terén a kötelező közvetítés alá eső cikkek száma a felére, 21 tételre csökkent, a központi finanszírozású importtermékek száma pedig 77-ről 43-ra csökken. Megkeresni a bérrevalót Kidolgozták az ár- és bértörvény módosításának tervezetét. Ez utóbbinak az a lényege, hogy szigorú összefüggést tart szükségesnek — mind a dolgozók, mind pedig az igazgatók vonatkozásában — a bérek nagysága és az adott vállalat gazdasági és pénzügyi helyzete között. A vállalatnak most meg kell keresnie a bérrevalót. Pénzt egyetlen minisztérium és egyetlen bank sem ad és nem is kölcsönöz. Kibővülnek a bérek részben saját eszközökből való fedezésének a lehetőségei az egyes költségvetési intézményeknél is? Amíg érdemes a kapa nyelét megfogni... Szabadszállás, Lenin Tsz. A pártirodában Barta Miklós, a 65 tagú pártalapszervezet titkára megértőén bólintott, amikor feltettem a kérdést, miről beszélnek ma a kommunisták: — A legnagyobb gondunk, bajunk, bánatunk a hitelek megvonása, és korlátozása. A közös gazdaságnak az elmúlt évben 51 millió forint volt a nyeresége, fennállása óta a legnagyobb. Ebből a tagságnak 8,7 millió forintot fizettünk ki, amelyre megítélésünk szerint nagy szükség volt. A már említett összegnek az adója 9,2 millió forint, s így fejlesztésre, beruházásra csupán — miután minden kötelezettségünknek eleget tettünk — 10 millió maradt. Ä baj ott van, hogy nincs úgynevezett guruló forint, azaz készpénz. A nyereség jó része terményben és papíron van meg. A több és a jobb termék előállításához azonban pénz kell, hogy megvásárolhassák a termesztéshez szükséges gépeket, berendezéseket, növényvédő szereket, műtrágyát s ne soroljuk tovább. — A fejlesztésből semmi sem lesz ebben az évben, mert nem tudunk gépeket vásárolni — folytatta a titkár. — A földműveléshez jó gépek kellenek, s minálunk hat évnél idősebb erőgépek nem dolgoztak, kicseréltük őket, mert azok működése már nem volt gazdaságos. Jelenleg se pénz, se hitel. Kínkeservesen sikerült 140 ezer forintot szerezni, s a két szervestrágyaszóró helyett egyet vásároltunk. Mit tehetünk? Aligha mást, mint felújítjuk a gépeket, de azt már előre tudjuk, hogy úgy többe kerül, mintha újat vásárolhattunk volna. S ez nem minden. A szárítóüzemük tíz évvel ezelőtt kezdett munkához, s 1984-től már gázzal készítették a nyugati exporta kerülő, kiváló minőségű, tizenkétféle gyümölcs- és zöldségszárítmányt. Az üzemet szerették volna ebben az évben továbbfejleszteni, hozzáigazítani a piaci igényekhez, mert termékeikre van kereslet. — A vita most folyik, de nem lehet tartós ez a huzakodás, ugyanis'a vetésszerkezetet a szárítókapacitáshoz kell alakítanunk. Jól benne vagyunk a tavaszban, már vetni kellene, ugyanis ettől függ megélhetésünk. Az illusztráció kedvéért mondom, hogy a szárítóüzem múlt évi nyeresége 24 millió lorint volt. Gondjáinknak ez csupán az egyik része, nálunk nyáron nagyon sok bérmunkás dolgozik a kertészetben. Nagyon kézimunka-igényes a hidridkukorica címerezése, a fűszer- és csemegepaprika, a zeller, a petrezselyem növény- ápolása. A munkások bérét nekünk kellene bruttósítani, de ezt a piaci árak nem engedik meg, ezért feltehetően nem tudjuk őket foglalkoztatni. Kényszerhelyzetben vagyunk, megpróbáljuk ezeket a munkálatokat géppel elvégezni. Á társadalmi életre itt is kevés idő jut, mert mindenki szeretné tartani az eddig elért életszínvonalat. Ehhez pedig pénz, következésképpen munka kell. Mint máshol, itt is a tizenkétórás munka után várja a legtöbb embert a háztáji, a kisegítő gazdaság. — Nagyon sok kommunistával, pártonkívülivel beszélgettem az elmúlt napokban. Jól ismerem a véleményüket. Mindenki nagyon várja a májusi pártértekezletet, bíznak abban, hogy az ott hozott határozatok sok ellentmondást feloldanak. Mindenki tudja, az elkövetkezendő esztendők nem lesznek könnyűek, de azt is, hogy szavakkal, szólamokkal nem lehet nagyobb életszínvonalat elérni, kilábalni a kátyúból. Az emberek, a kommunisták úgy vélik, amíg érdemes a kapa nyelét megfogni, addig csinálják, s most még érdemes ... Gémes Gábor Indulnak a gépek az NDK-ba KGSTkooperáció keretében több mint egy évtizede szállít az NDK-ba mezőgazdasági gépekhez tartozékokat a Rekard téti gyára. A pillangós növények betakarítására alkalmas vágószerkezeteket vonaton küldik partnerüknek. (MTI— PRESS) GAZDASÁGI LECKE A SZOVJETUNIÓBAN Fizetésnapon — fizetés nélkül Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna a Dnyepropetrovszkból érkezett hír, hogy ebben az ukrán városban rendszeresen késnek a fizetésekkel, mert — mint a Trud című lap közölte — nem volt miből kiadni a béreket. Megbomlott a pénzforgalom törvénye. Tavaly a megyében a tervezettnél kevesebb árut értékesítettek, így a helyi bank kritikus helyzetbe került. Másutt is megesett hasonló, de az okok igencsak különbözőek. Jelentősen csökkent a szeszes italok forgalma, a fogyasztási cikkek importja, a helyi ipar és a szolgáltatás viszont nem tudja betölteni az így keletkezett űrt. — Dnyepropetrovszk megyében most van javulás, de a helyzet továbbra is bonyolult, mert az állam bármely pillanatban megtagadhatja pótlólagos összegek folyósítását, mint ez most történt — mondja Pjotr Pikus, az Állami Bank megyei igazgatója. Hogyan ítéljük meg hát ezt a helyzetet? Jó, hogy az állam a jelek szerint a problémát nem a bankópréssel akarja megoldani, mint az a múltban nemegyszer megtörtént. A gazdaság átterelése a teljes önelszámolásra, a nyereségességre és az önfinanszírozásra lezárja azt a korábban kiapadhatatlannak tekintett forrást, amelyből a veszteséges vállalatok és ágazatok a végtelenségig hiteleket meríthetnek, vagyis nem éleszti pénzügyi injekciókkal újjá a tehetetlenséget, a kezdeményezés hiányát és a hozzá nem értést. A áru- és pénzkapcsolatokkal összefüggő előítéletek leküzdése, amelyről két évvel ezelőtt a pártkongresszuson szó volt, a gyakorlatban tovább folyik. Lehull a lepel egy nyilvánvaló, de bizonyos ideig hihetetlennek tartott tényről, hogy minél több a pénz, annál inkább elértéktelenedik a rubel és meggyorsul az inflációs folyamat. Ezt korábban egyszerűen elhallgatták, sőt az inflációs jelenségeket is. Ma minderről becsületesen, nyíltan beszélünk. Jó, hogy kidolgozták s bevezették az új gazdasági mechanizmust, amely felhasználja az érdekeltséget, felkelti az emberek vállalkozókedvét, lehetővé teszi, hogy ne a szesz forgalmából, hanem a könnyű-, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szolgáltatások fejlesztésével elégítsék ki a meglévő keresletet. Rossz dolog az, hogy az emberek egyelőre nem tudják még a bérüket olyan árukra fordítani, amilyeneket kívánnak; hogy a helyi szervek elhanyagolják a szövetkezetek és a magánmunka fejlesztését; hogy az ipari vállalatok vezetői egyelőre nem tudnak élni az irányítás közgazdasági eszközeivel és hogy az elképzeltnél lassabban valósul meg az, amit elterveztünk, s mint ahogy szeretnénk. Természetesen jobb volna, ha Dnyepropetrovszkból jobb hírek érkeznének, hogy például a munkások az időben megkapott fizetés mellé jelentős minőségi prémiumot is felvehessenek. Jobb lenne, ha az üzletekben több lenne az áru, hogy az emberek többet mosolyogjanak, boldogabbak legyenek, bátrabban bírálják a hibákat. A középfok azért vonzó, mert arra késztet, hogy állandóan visszatekintsünk a megtett útra. Értékeljük, hogyan volt, elemezzük a jelent és meghatározzuk a jövőt, végül pedig kételkedjünk — úgy lesz-e. Idegen tőle a „vitathatatlan” és egyedül lehetséges „igazság”, a tekintély előtti vak hódolat. A felsőfok természeténél fogva vonzódik a pangáshoz, nincs mire törekednie, nem kell fejleszteni semmit. Számára nincs — és ami a fő — nem létezhet probléma, tehát ok sincs az önelemzésre, méginkább a kritikára. Jó, hogy elmúlt az az idő, amikor az országban főként felsőfokot használtak. Köztudomású, hogy ez hová vezet. Egy idő múltán nem érhette kritika azt a köztársaságot, megyét, várost, amely kapcsolódott Brezsnyev vagy a hozzá közelállók életének egy-egy lapjához, még ha a felsőfok leple alatt meg is sértették a szociális igazságot, és törvénytelenségek történtek, mint Kazahsztánban, Moldáviában, Üzbegisztánban és Dnyepropetrovszkban is. Természetesen nem könnyű leküzdeni a pangást. Szerintem éppen ezért nem egyszerűen egybeesésről van szó, amikor az állam adósai között a Statisztikai Hivatal által megnevezett négy köztársasági agráripari bizottság között ott van az ukrán, a moldáviai, az üzbég bizottság. Tavaly csökkent az állatállomány négy köztársaságban, köztük van Kazahsztán, Ukrajna és Moldávia. A szerződéses kötelezettség teljesítésében leginkább elmaradt vállalatok Üzbegisztánban és Moldáviában vannak. Hogy éppen Dnyepropet- rovszk megyében jut jóval kevesebb helyi termék a munkabérként kapott rubelre, mint a köztársaság más megyéiben. A jelek szerint a szovjet társadalom egyre inkább magáévá teszi ezt a leckét. Jobban kell dolgozni ahhoz, hogy jobban éljünk. A felsőfok — mint ismeretes, a cselekvést jelentő igékhez nem használható. Alekszandr Dimov I
