Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-07 / 82. szám
1988. április 7. • PETŐFI NÉPE • 3 NAGYÜZEMI GYÁRTÁS FÉLÉVES ELŐKÉSZÜLETTEL ÚJ MUNKAALKALMAK — ÓRÁNKÉNT 28 EZER PÉLDÁNY Kormánykiadványok Lajosmizséről ■ A kedvezményesen is 14 millió forintos nyomósor (Straszer András felvételei) A negyedik megszólított járókelő tudta csak. hogy hol van a Pallas Kiadó Vállalat új nyomdája. Egyikük-mási- kuk lajosmizsei őslakos mivoltára hivatkozva vonta kétségbe információmat, amely szerint a tavasztól itt készül a Magyar Közlöny, az év végén pedig legalább egy tucat hivatalos időszaki kiadványt sokszorosítanak a nemzetközi műútra kapaszkodó nagyközségben. Csodálható? Tavaly ilyenkor még a Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet gépei zakatoltak a nyomdai célokra hasznosuló, csaknem kétezer négyzetméteres csarnokban. Ilyenkor? Novemberben tárgyaltak először az épület megvételéről, decemberben már alá is írták az adásvételi szerződést. (Gyors intézkedést várt a kormány a különféle hivatalos közlönyök rendszeres megjelentetésére a mind kellemetlenebb, az irányítást is nehezítő késések megszüntetésére. A kiadványokat előállító fővárosi nyomdák nagyobb összeget kértek a közlönyök előállításának korszerűsítésére. Végül is azt a javaslatot fogadták el, hogy a modernizálásra szánt pénzből új, elsősorban e kiadványok előáll!-, tására szakosodé tipográfiát létesítsenek.) Tapasztalt szakembert — mondanám: a szakma nagy öregjét, ha nem volna dinamikusabb ma is számos huszonévesnél — kértek föl, bíztak meg az előkészületek irányításával. Ablaka István kezdeményezésére, irányításával épült fel a volt disznóvásártéren az egyik legnagyobb vidéki nyomda, a kecskeméti Petőfi. Most könnyebb is, nehezebb is a helyzete, mint akkor volt. Könnyebb, mert bővíthető mostani, jó állagú épületük (az erős oszlopok, a vastag tartófalak egy emeletet is meg- bímának), nehezebb: a bizonytalanná vált gazdasági helyzetben a fenntartó, a beruházó kiadó vállalatnak kétszer is meg kell gondolni, hogy mennyit és mire’ költ. Egyelőre tartják a maguknak diktált gyors iramot. Tíz és fél óra volt hátra 1987-ből, amikor hatalmas kamionok gördültek be a Vízgépészeti Vállalat mögötti csarnok elé. A rakodómunkások meglepve nézegették a gépalkatrészek közül kikandikáló papírokon parádézó csábos női idomokat. Kiderült, hogy az amerikai, svéd, nyugatnémet részekből összeállított, ötszínnyomá• Útban a leendő fényszedő részleg felé (Szalontai Nándor, Ablaka István) sós, egy óra alatt 28 ezer 24 oldalas újság kinyomtatására alkalmas masinán nyomták nem is olyan régen a Playboy magazint. Viszonylag olcsón sikerült megvásárolni a próbanyomásoknál az előzetes ajánlásokat igazoló gépet. A tervek szerint május végén, június elején veszik át a Magyar Közlöny előállítását. Szalontai Nándor osztályvezető szerint jövőre már száznál többen dolgoznak a megye új ipartelepén. Amennyiben számításaik beválnak, továbbfejlesztik az üzemet, amelyben több száz embernek szeretnének állandó munka- lehetőséget teremteni. Eddig is sokan jelentkeztek. Úgy tervezik, hogy egy-két év múltán mintegy negyven időszaki kiadvány mellett könyveket, brosúrákat is gyártanak. Folyamatosan egészítik ki gépállományukat. Idén kisebb ofszet- ívnyomókat szerelnek föl, néhány qjer példányszámú sajtótermékek sokszorosítására. Aligha jellemezhetném meggyőzőbben az Ablaka István irányításával dolgozók aktivitását és derűlátását, mint azzal, hogy biztosra veszik a földgáz gyors bevezetését, az ígért telefonvonal kiépítését. Igaz, ami igaz, a megbízott vezető külföldi tárgyalásai során hamarabb teremthetett kapcsolatot budapesti főnökeivel, mint olykor Lajosmizséről a megyeszékhelyi műhelyekkel, vállalatokkal. ^ Nándor Huszonnégy óra füst nélkül Valamikor még az értekezleteken is rá lehetett gyújtani, — van, ahol még most is?! — s a terjengő füstfelhőben csak a hangjáról ismerték föl a hozzászólót. Kemény harc eredménye volt, hogy a nemdohányzók tiltakozni mertek az ellen, hogy akaratukon kívül szívják be nap mint nap a mérgező nikotint. A vonatokon aztán kijelölték a nemdohányzó-fülkéket, majd az autóbuszok utáfi éttermek és szórakozóhelyek falán is megjelent a felirat: „Tilos a dohányzás”. Egyre több munkahelyen „száműzték” külön helyiségbe a cigarettázókat, s közben egyre több egyén és közösség fogadta meg, hogy — ha még csak egy napra is —, de leteszi a cigarettát. Később egyesületek is alakultak, amelyek célul tűzték ki a dohányzás elleni küzdelmet. S mivelhogy a fiatalok sem kímélték a füsttől a tüdejüket, az iskolában az osztályfőnöki órák témájává vált a cigarettázás káros következményeinek ismertetése. Cukrokat, rágógumikat, gyógyszereket gyártottak, hogy e szenvedély rabjait átsegítsék a nemdohányzók táborába. Még a dohánygyárak is vállalták, mivel kötelezték őket erre, hogy a cigarettás dobozokra nyomtatják: „A dohányzás káros az egészségre”. Persze tudják ezt a dohányosok is, mégis — a felirat figyelmeztetése ellenére — újra és újra a dobozhoz nyúlnak, hogy jóízűen elszívjanak egy cigarettát. Ma azonban füstmentes világnap van, mely arra int mindenkit, hogy legalább egy napra tegye le a cigarettát! A saját és mások egészsége érdekében. A felhívó szóban benne rejlik az emberiségért érzett aggodalom, féltés,, amely sajnos nem alaptalan. Évről évre több a tüdőrákos, a szív- és érrendszeri megbetegedések száma, s ez nagyrészt e szenvedély következménye.' Nyugat-Európában évente 40 ezer embert kell amputálni a dohányzás okozta érszűkület miatt, Magyarországon pedig a halálozási statisztikában első helyre kerültek a szív- és érrendszeri betegségek. A dohányzás klasszikus érméreg — mondják az orvosok, hátha a dohányosok erőt vesznek magukon és elnyomják végre égő cigarettájukat. De mintha önmaga ellen fordult volna az ember! Sokszor ádáz harcot vív a természeti erők ellen, hogy legyőzze azokat, ugyanakkor — a józan észt meghazudtolóan — pusztítja önmagát. De vajon meddig? A füstmentes világnap — a többi hasonló akcióval együtt — az ember megmentését szolgálja. Hazánkban e nap alkalmából felhívást tettek közzé; kérnek minden dohányzó lakost, hogy ezen a napon nyilvános helyen és közterületen ne gyújtson rá, s az el nem szívott cigarettaadag árát ajánlja fel „A rák ellen, az emberért, a holnapért” társadalmi alapítvány javára. Ezzel a cselekedettel nemcsak a saját, hanem a mások életét is meghosszabbíthatja. Ezt a kis áldozatot talán mindenki meg tudja hozni egészsége — egészségünk érdekében. Benke Márta A párt vezető szerepének korszerűsítése Az elmúlt évtizedekben, de különösen a kongresszus óta eltelt években olyan jelentős gazdasági, társadalmi, politikai változások mentek végbe hazánkban, amelyek elengedhetetlenné teszik a párt vezető szerepének, a poli tikai intézményrendszer működésének átfogó fejlesztését. Annál is inkább szükséges ez, mert a hosszabb időn át végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy politikai intézményrendszerünk működése ma már nincs összhangban megváltozott társadalmi, gazdasági körülményeinkkel. Folyamatosan megújítva Társadalmunk politikai intézményrendszerének központjában a párt áll. Vezető szerepének érvényesítése azonban csak úgy lehet töretlen, ha folyamatosan megújítja működését. Az elmúlt években zavarok keletkeztek a párt és az állami szervek munkamegosztásában.' A vita során a párt tagjai élesen bírálták a pártmunka hivatali, bürokratikus stílusát, sürgették, hogy a párton belül teremtsünk olyan feltételeket, amelyek közepette a párt egésze tudatos, szervezett politikai mozgalomként tölti be vezető szerepét. Alapvető következtetés, hogy a párt a jövőben csak úgy képes hivatásának megfelelni, ha a párt tagsága szándékát kifejezve, a progresszív törekvéseket integrálva, jó politikai programokat dolgoz ki, és ehhez megnyeri dolgozó népünk legszélesebb rétegeit, ha megújítja a párt egységét, munkamódszerét. A párt megújulásában meghatározó jelentőségű működési rendjének korszerűsítése, ezen belül is a demokratikus centralizmus helyes értelmezése és gyakorlata. A párt működésének alapelvéről szólva irányadónak kell tekinteni, hogy az MSZMP eredményes tevékenységéhez egységes, hatékony és jól működő pártvezetésre van szükség. A Központi Bizottság márciusi ülésén ezért kapott kiemelt figyelmet a Központi Bizottság és a területi párttestületek szerepének növelése a párt irányításában, a döntések meghozatalában, végrehajtásuk ellenőrzésében. Megfogalmazódott azonban az is, hogy a pártban a centralizmust és a demokráciát nem szabad egymástól elválasztani és bármelyikét önkényesen előtérbe helyezni. A demokratikus centralizmus következetesebb érvényesítése érdekében a pártmunka minden szintjén fokozott figyelmet kell fordítani a párton belüli demokrácia fejlesztésére. Biztosítani kell, hogy a párttagság tevékeny alkotója, részese legyen a párt működésének, politikája formálásának, a végrehajtásnak és az ellenőrzésnek is. A párt belső életében az utóbbi években bürokratikus túlszabályozottság is jelentkezett. Ezért növelni kell a pártszervezetek önállóságát, felelősségét és lehetőségét a párt politikájának alakításában és érvényesítésében, ez pedig csak a pártdemokrácia erőteljes fejlesztésével lehetséges. Politizáló szervezet legyen A bürokratikus vonások következtében helyenként a pártban működési zavarok is keletkeztek, alábbhagyott a politikai érzékenység, terjed az elkényelmesedés, a fegyelmezetlenség. A pártot mint politikai mozgalmat hátrányosan érintette, amikor a pártmunka „befelé fordult”, amelynek megnyilvánulása a rendezvénycentrikusság, vagyis az, hogy sokkal több energiát fektetünk a párt szervezeti mozgatására, mint az emberek között végzett aktív politizálására, a kényes kérdéseket is felvállaló szüntelen párbeszédre. Elhatározott szándék, hogy ezektől a vadhajtásoktól a párt mielőbb megszabaduljon, és ezáltal valóban politizáló szervezet legyen, melyben annak szervezetei és tagjai önálló, felelős szerepet vállalnak, kapnak. Mind a párt tagságának, mind a vezető szerveknek az az álláspontjuk, hogy meg kell szilárdítani, teljesebbé kell tenni a párt egységét. Az utóbbi években mintha feledésbe ment volna, hogy a párt egységét a párt előtt álló feladatokhoz igazodóan újból és újból meg kell teremteni. Pártunkban a munka minden szintjén alapkövetel- " ménynek kell tekinteni az 1983. áprilisi központi bizottsági ülés álláspontját, amely szerint a pártnak mindig úgy kell dolgoznia, hogy tagsága pontosan értse, mit támogat és mit ellenez a párt. A politika vonalának helyes értése teremtheti csak meg a lehetőségét annak, hogy bizonyos célkitűzéseket egységesen értelmezzen a párt és ez a feltétele annak is, hogy egységes legyen a végrehajtás. Egyszóval napirendre kell tűzni a párttagság, a pártszervezetek alkotó bevonását a pártpolitikai célok és a megvalósításukhoz szükséges módszerek kijelölésében. Itt a párton belüli tájékoztató munka, a testületi ülések előkészítésének megjavításáról van szó. Ezek az elképzelések a párton belüli beszámolási rendszer egyszerűsítésébe, a pártmunka társadalmasítására, és nem utolsósorban a párton belüli konstruktív vita fejlesztésére irányulnak. Vitában formálódó egység Azt valljuk, hogy a párt vezető testületéiben a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig az egyes nézetek szembesítésével, a pártszerű viták keretei között formálódik a párt egysége. Ezért a pártban olyan légkört kell teremteni, amelyben a kommunisták őszintén, nyíltan kifejthetik véleményüket. A Központi Bizottság márciusi ülése előtt a párttagok körében olyan vélemények hangzottak el, hogy a kommunisták sok, közügyet szolgáló észrevételére nincs mindig meggyőző reagálás, hogy helyenként baj van a vitakultúrával. A vélemények többször nem a napirenden lévő kérdésekhez kapcsolódnak, a vitában nem a megoldási módokat keresik, hanem az eszmecsere minduntalan pusztán helyzetismertetésbe torkollik. Szükséges megemlíteni, hogy az utóbbi időben a párton belül is léteznek a véleményekben elférő politikai árnyalatok, közöttük olyanok is, amelyeket ha pártszerű vitában nejn tisztázunk, komolyan alááshatják a pártegységet. Vitát tehát az eszmei, politikai egység erősítéséért és ne önmagáért szervezzünk. Ma már visszatetsző például, ha pártrendezvényeken azért kérünk fel előre hozzászólókat, hogy a tagságnak vagy a felsőbb szerveknek demonstráljuk az aktivitást. A személyi feltételek megteremtése A párt vezető szerepe érvényesítésének fontos kérdése és feltétele, milyen felkészült káderekkel rendelkezik, hogy milyen a káderpolitika, a kádermunka gyakorlata. A pártnak két esztendővel ezelőtt elfogadott határozata van, mely a mai kor igényének is megfelelve állít követelményeket. Mindezek mellett a viták megerősítették, hogy e határozat sikeres végrehajtásához kedvezőbb feltételeket kell teremteni, mert csak így érhetjük el azt, hogy kádermunkánk biztosítsa a párt célkitűzéseinek, a kormány stabilizációs programjának személyi feltételeit. Politikai munkával kell kialakítanunk — a káderállomány körében és a közvéleményben is— a párton belüli választásoknál a kettős jelölt állításának helyes értelmezését, fogadtatását. Erre azért van szükség, hogy a káderek a javasolt két ciklus letelte után képességüknek megfelelően, tisztességgel kerülhessenek más beosztásba. Számottevő tartalékaink vannak a kádermunka további demokratizálásában is. A szervezeti keretek korszerűsítésére is szükség van, ez is a párt jobb működését szolgálja. El kell érni a hatáskörök leadását azoknak a szervezeteknek, áhol az adott politikai vagy személyi kérdéseket legjobban ismerik. Csökkenteni kell azokat az irányító szerveket, amelyek már nem segítenek, hanem szigetelnek az alapszervezetek és az érdemi irányító központok között. Napirendre került a pártban alkalmazott írásos, adminisztrációs tevékenység felülvizsgálata, mert mennyiségénél fogva hovatovább már komoly erőket von el a politikai munkától. Ezzel egyidőben nagyobb rangot kell adnunk a pártmunka politikai, mozgalmi jellegének. A tagság véleményét kérve A Központi Bizottság javasolja, hogy a XIV. kongresszusra készüljön el az új szervezeti szabályzat tervezete, amelyben a párt működésének korszerű szervezeti kereteit kívánjuk összefoglalni. Párttagságunkra, pártszervezeteinkre — remélhetőleg javaslatokban és véleményekben bővelkedő — eszmecsere vár. A Központi Bizottság elhatározta, hogy mielőtt az országos pártértekezleten megvitatásra és elfogadásra ajánlja a párt vezető szerepe korszerűsítésének, a pártmunka megújulásának kérdéseit, kéri ehhez valamennyi pártszervezet és a párttagság véleményét javaslatait. Bizton lehet számítani arra, hogy a vita során és majd a pártértekezleten kozott határozatok végrehajtása során közös munkánk sikeréhez a pártszervezetek, a kommunisták újból sok értékes észrevétellel és aktív munkával járulnak hozzá. dr. Latos István az MSZMP KB osztályvezető-helyettese A Minisztertanács Tanácsi Kollégiumáról A kormány a Minisztertanács tanácsi kapcsolatainak közvetlenebbé és hatékonyabbá tétele, valamint a kormányzati és a tanácsi tevékenység összehangolása érdekében legutóbbi ülésén döntött a Minisztertanács Tanácsi Kollégiumának létrehozásáról. A konzultatív testület feladatairól szóló részletes tudnivalók a Magyar Közlöny legfrissebb számában olvashatók. Miként a kormányülést követő szóvivői tájékoztatón már ismertté vált, a kollégium a tanácsok érdekfeltáró fóruma is, amelynek feladata segíteni, hogy a kormányzat és a tanácsok tevékenysége között minél jobb összhang alakuljon ki. Ezt elsősorban a kölcsönös tájékoztatás, az információk kétirányú áramlása révén érheti el. A kollégiumot a Minisztertanács elnöke vezeti. Tagjai a belügyminiszternek a tanácsi ügyekben illetékes helyettese, továbbá a Minisztertanács elnöke által meghatározott időre felkért tanácselnökök, tanácsi vezetők, akik a tanácsi munka különböző szintjeit képviselik. A tanácsi kollégium munka- módszere kötetlen—maga állapítja meg ügyrendjét és munkatervét — üléseit szükség szerint, általában negyedévenként tartja. A Magyar Közlöny 11. számában közölt 1022/1988. számú kormányhatározat alapján a kollégium megvitatja a tanácsok szervezetét és működését érintő jelentősebb döntési javaslatokat; értékeli a tanácsi tevékenység és a központi irányítás tapasztalatait, kezdeményezi hatékony módszerek kialakítását és elterjesztését; véleménycserét folytat az időszerű és jelentősebb állami feladatok végrehajtásáról. A kollégium működésével összefüggő titkársági feladatokat a Minisztertanács Hivatala látja el. A kollégiumi ülésekről a Minisztertanács elnöke mindig a kormány soron következő ülésén ad tájékoztatást.
