Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
1988. április 28. • PETŐFI NÉPE • 3 IDŐSZERŰ MOZGALMI KÉRDÉSEKRŐL BESZÉLGETTÜNK SIBALIN ISTVÁNNÉVAL, AZ SZMT TITKÁRÁVAL A szakszervezet és az érdekek P iros és sárga tulipánok, gyöngyvirág, örökzöld fenyők és ami elkísér utunkon végig a faluban: fehér sziromruhát öltött meggyfák csaknem mindegyik ház előtt. Szemet gyönyör- ködtetőek. Petőfiszálláson bátran kitehetnék a táblát: Virágos község. Különféle ügyiratok aláírása után, egy értekezlet előtt válaszolt kérdéseimre Sibalin Istvánná, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa titkára. — Mikor került először közvetlen kapcsolatba a tömegszervezettel? — A szakszervezetek támogatását először pályakezdőként érzékeltem, mégpedig az alapvető életkörülmények biztosításában (albérlet, munkahelyi étkeztetés). Első munkahelyemen, a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban kaptam az első segítséget, a baráti, közösségi gondoskodást. Később, Kecskemétre átkerülve, férjem munkahelye és az ottani szakszervezet segítsége révén jutottunk lakáshoz. — Mint SZMT-titkár, ismeri-e a szakszervezeti közvéleményt? — Miután — Marx megfogalmazásával szólva — a személyiség a társadalmi viszonyok összessége, mikromé- retekben ezeknek sokfélesége hat, a tudati állapot pedig ezek visszatükrözője, aligha mondhatnám,' hogy naprakészen ismerem a 175 ezres megyei tagság tudati állapotát. Azt viszont egyértelműen igen, hogy elsősorban mely kérdéskörök foglalkoztatják a szakszervezeti közvéleményt. Azt mondhatnám, hogy a társadalom, a gazdaság jelenlegi állapotával és a jövő alakulásával ösz- szefüggő kérdések, így a termeléssel, a gazdálkodással, a munkaerő-foglalkoztatással, az -átcsoportosítással, az adórendszerrel, az árak alakulásával, az életszínvonallal, a szociálpolitikával kapcsolatosak és mindezekkel összefüggésben az érdekvédelemmel, az érdekképviselettel és az érdekérvényesítés hatásfokával kapcsolatos kérdések különösen és erőteljesen. — Viszonyaink kedvezőtlenül befolyásolják olyan hagyományos szakszervezeti tevékenységek kibontakoztatását, mint serkentés a rendszeres tájékozódásra, önnevelésre... — Megannyi tapasztalat alapján vallom, hogy az iskolarendszer demokratizmusa, a tömegkommunikáció, a tudatosan szervezett tájékoztatás, a munkahelyi demokratikus fórumok együttes hatásaként ma az emberek és benne szakszervezeti tagságunk tájékozottsága felülmúlja bármely korábbi állapotot. Mindezek következtében azonban megváltozott a tájékozottság és a műveltség struktúrája. Gazdaságunk, az életszínvonal alakulása az anyagi érdekek erőteljesebb érvényesítése irányában hat, és objektív szükségletként a rövid távú érdekek érvényesülése tapasztalható. Ez azonban nem nélkülözheti és nem nélkülözi az ember, a munkavállaló, az egyén egyéb szükségleteinek kielégítését. Így a szellemi, esztétikai, erkölcsi szükségleteinek kielégítését sem. — Mégis csökkent a könyvtári tagok száma. — Tapasztalati adatok is bizonyítják, hogy az olvasás továbbra is fontos információközvetítő eszköz — gondolok itt a szakszervezeti könyvtárhálózat adataira még akkor is, ha az öt évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva csökkent az olvasók száma. A szak- szervezeti könyvbizományosok forgalma folyamatosan növekszik. Az elmúlt évben például megnégyszereződött. — Igén, a sekélyes, többet ártó, mint használó krimiké megsokszorozódott, divat lett a szakácskönyvgyújtés, elkapkodják a szexualitással üzletelő kiadványokat ... De az amatőr művészeti együttesek is fogyatkoznak. — Diák- és pedagóguséveim szép élménye volt a művészeti csoportokban való tevékenység, azok segítése. Igaz, hogy a másodgazdaság és más tényezők (korszerű audiovizuális eszközök megléte) hatásaként a művészeti csoportok száma jelentősen visszaesett. Alapszervezeteinkben jelenleg 188 művelődési közösség működik. De az objektív helyzet feltárásához az is hozzátartozik, hogy nagy múltú és számú művészeti csoportok és művelődési közösségek működnek napjainkban is megyénkben, munkahelyi és szakszervezeti támogatással, sőt új törekvések hatását is tapasztaljuk. Hadd említsek néhányat: szakszervezeti művelődési házainkban mintegy 40 tartós művelődési közösség funkcionál, Baján 15 éves múltra tekint vissza a Tóth Kálmán irodalmi klub, kiskunfélegyházi művelődési házunk most már utánpótláskörrel is működő Holló László képzőművészeti körét, ide sorolnám a nemzetközi hírű Kecskeméti Pedagógus Énekkart, a fotóklubot Baján és Kecskeméten, a népi díszítőművész szakköröket szerte a megyében. — Meddig tartható fenn visszafordíthatatlan károsodások nélkül az emberek többségét napi 10-12 órányi munkára késztető állapot? — Nagyon lényeges: a dolgozók a fő munkahelyen, a főmunkaidőben jussanak hozzá a jó megélhetést biztosító jövedelemhez. Ez azonban egy hosz- szabb — ám gyorsitható — folyamat, és több tényező együttes hatása eredményeként érhető csak el. Ha ösztönözzük és elismerjük a jól végzett, az alkotó munkát, ha el tudjuk érni a dolgozók közreműködését a minőség, a szervezettség javításában, jobb feltételek teremtődnek a kulturális ellátottsághoz is. — A kulturális tevékenység milyen részt kap a Bács-Kiskun megyei SZMT munkájában? — A szakszervezetek létrejöttének okát és értelmét mindenekelőtt az érdekvédelemben kell keresnünk. Az érdekvédelem tág fogalomkörébe alapvetően és szükségszerűen a szellemi és kulturális érdekvédelem is beletartozik. A mozgalom a múltban is képes volt a szervezett dolgozók világnézetét, erkölcsi magatartását, ízlését, életmódját, úgyszólván egész életét jó irányba befolyásolni. Mai körülményeink ennek szükségességét még fokozottabban igénylik és ez meghatározza a szakszervezetekben a művelődési, a kulturális munka súlyát. A szakszervezetek a gazdasági fejlődés, az egyéni előmenetel, a biztonságos élet nélkülözhetetlen feltételeként tekintenek a művelődésre, és részesei az ehhez alapvetően szükséges feltételek kialakításának megyei és munkahelyi szinten egyaránt. — Jut-e pénz a kulturális kiadásokra? — kevesebb, mint korábban, mert szervezeti keretekben is csökkent a kulturális alap. Aggodalmunk, hogy a munkahelyeken a jóléti kulturális alap kötelező képzésének megszüntetése veszélyeztetni fogja a kulturális érdekvédelemre fordítható összeget. Eddigi vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a szakszervezeti bizottságok szinte mindenütt és egységesen törekednek arra, hogy előző évi szinten tervezzék a jóléti kulturális alapot. Ha ez így is lesz — hiszen a döntés most aktuális — reálértékben ez akkor is kevesebb az előző évinél. — Mintha a szakszervezet jelenlegi felépítése megakadályozná a tudás, a képzettség méltó elismerésének szorgalmazását, a rétegérdekek képviseletét. — Az érdekérvényesítést sok, és ezek közül számos jogos bírálat éri. Tudni kell, hogy nemcsak a belső szervezeti felépítés, a szándék határozza meg a mozgalom lehetőségeit, hanem számos külső, objektív körülmény is. A legutóbbi választás óta erősödnek az oktatási ágazatban, az egészségügyben, a közigazgatásban, a közigazgatási egységhez kötődő önálló alapszervezet létrehozására irányuló törekvések. Én úgy vélem, hogy ez reális törekvés, összhangban van a társadalomban a decentralizálási törekvésekkel. Ugyan-; csak helyet kell adni a mozgalomban a rétegérdekek eddiginél jobb kifejezésének. — Én aggasztóbbnak tartom, hogy még azok is kénytelenek lemondani önmaguk továbbképzéséről, akikben buzog a tanulási és tettvágy, mert minden szabad idejüket otthonteremtő pénzkeresésre kénytelenek fordítani, bár sokak számára egyre elérhetetlenebbek a lakásárak. — Álláspontom és álláspontunk, hogy a munkavégzés elemi feltételei — mindenekelőtt a lakás — nélkül senkitől sem várható tartósan, hogy minden energiáját felélje munkahelyén. Jóval több szolgálati szobát vagy más lehetőséget kell a szülőktől távol lévő pályakezdők közreműködésével kialakítani. A drága albérleten megspórolt pénznek néhány év alatt elegendőnek kellene lennie egy kisebb lakás tulajdon- vagy .használati jogának megszerzéséhez. A megyében, ha nem is a kívánt mértékben de azért van e téren előrelépés. — Befejezésül vissza kell térjek korábbi kérdésemhez. Míind többen érzik úgy, hogy erőteljes reformra szorul a szakszervezeti mozgalom. — Nem most szembesülünk először a jogok, érdekek árnyaltabb érvényesítésének igényével. A bizalmi rendszer kialakítása ennek az igénynek az érvényesítésével kezdődött. Lehet, hogy egy-egy termelő egységnél külön bizalmi csoportot kívánnak majd alakítani a mérnökök, a művezetők, az adminisztrátorok, a szakmunkások. Jelenleg úgy tűnik — a megyei tapasztalat legalábbis erről győz meg —, hogy a munkahelyekhez való kötődés még inkább erősödik. Azt is meg kell jegyeznem, hogy már most is működnek szövetségi alapon szerveződő ágazati szakszervezetek. — Támogatják-e az önállósodási folyamatokat? — A mozgalomban is — a társadalmi folyamatokkal párhuzamosan — az alulról való meghatározottság és az ön- szerveződés reális igény és ezeknek az igényeknek a mozgalom helyt kíván adni. Jelenleg az ágazati központi vezetőségek hatásköre egy-egy új alapszervezet létrehozása, illetve annak engedélyezése. Ha egy struktúra nem elég rugalmas, akkor a struktúrát kell megváltoztatni, hiszen a tagság nagy része az elmúlt időben kifejezte kötődését a mozgalomhoz. Heltai Nándor A lakók összefogásával Ehelyett Tiszta udvar, rendes ház feliratot látunk azokon az épületeken, amelyeknek lakói példásan törődnek környezetükkel. Száztizenhatan kapták meg eddig e megülönböztető címet. Miért? Mert portáik elé keskeny, szalagszerű parkot építettek; ezt is és a kerítéseik mögött lévő előkertet buzgón gondozzák. Kapálják, gyomlálják, locsolják. És ha hátul körülnézünk, a gazdasági udvarokban is rend fogadja a látogatót. A sertések és a baromfiak óljai elkerítve. Nyoma sincs annak, hogy a táblás házaknál valamikor is építkeztek volna. A törmeléket elvitették. Mindezt értékelte a Vöröskereszt helyi szervezete, amelynek titkárát, Gácsi- Varga Istvánnét arra kértük: legyen a kalauzunk. — Annak idején egybefüggő szőlőterület volt a házak helyén. 1965 óta épül a település. Ma már több mint kétszáz család lakik itt. A természettel jó barátságban élnek. Nagy részük a fák és a virágok szeretetét még a tanyáról hozta, ahonnét beköltöztek — mondja Gá- csi-Vargáné. — A hat éve kezdődött tisztasági mozgalom nyomán megváltozott a falukép. Egyébként a tanáccsal és a népfronttal együttműködve dolgozunk a környezetvédelemért. Segítségükkel ültettünk ki 200 utcai meggyfát. Legfontosabb azonban: a lakók összefogása. Nélkülük nem sokra mennénk. Nem csak az §0 kilogramm meggy a haszon... Az biztos, hogy abból a 7000 forintból, amennyi a vöröskeresztes tagdíjak itt maradó 11 százalékából és a havonta eladott száz Családi Lap árának 40 százalékából évente összegyűlik, nem művelne csodát a Vöröskereszt Petőfiszálláson. Fő tartalékuk az egészséges emberi gondolkodás, ami hajtóereje a faluszépítő mozgalomnak. Rákóczi út 4., Szász János kertész udvara. — Itt, amikor kinyílnak a rózsák, csodálatos látvány! — örvend májust váróan Gácsi-Vargáné. Pár házzal arrébb Tarjányi Istvánná sepri a járdát. Sertéseket szállítottak tőlük; közben a traktor homokot hordott a kapujuk elé. Bent, a kertben azonban a seprű már nem, csak az öntözőcső „segít”. Hogy a homokból kibújt zöldhagyma, zöldborsó és a többi vetemény ne szomjazzon, ezeket — az orgonával, a rózsával, a tulipánnal, a szegfűvel és a harangvirággal együtt —- naponta locsolja a gondos háziasszony. A kert és az ápolt környezet hasznáról faggatom Tarjányinét. — Több pénzt megspórolunk így — feleli az asszony. — A zöldségfélék saját termesztéssel kevesebbe kerülnek. Jó időjárású esztendőben 40-50 kilogramm meggyet szoktunk leszedni. A tiszta levegő jót tesz gyermekeinknek is. Van hely, ahol szaladgálhatnak és játszhatnak. Itt nem szokás, hogy az első tüsszentésre orvoshoz menjenek vagy az iskolából kimaradjanak. „A BARAKK A MŰKÉRT SZÉGYENE” Megalakult az első kecskeméti cigánytanács „A Hazafias Népfront műkertvárosi körzeti bizottsága 1988. április 25-én 17.30 órakor a szolgáltatóházban cigánygyűlést rendez, melyre önt és családját tisztelettel meghívja. A gyűlésen a Műkertvárosban élő cigányok megalakíthatják a körzeti népfrontbizottság mellett működő cigánytanácsot. Fellép: Hol- lai Kálmán színművész. A belépés díjtalan.” A meghívásnak a kecskeméti városrészben lakó hetvennégy cigánycsalád harminchárom felnőttkorú tagja tett eleget. Rajtuk kívül ott voltak többek között a megyei, a városi népfrontbizottságok, párt- és tanácsi szervek, a területen működő gyermekintézmények, valamint az ingatlankezelő vallalat képviselői is. A körzet elnöklő tanácstagja és egyben népfrontbizottsági tagja, Bálái Ferenc István köszöntötte a cigánygyűlés résztvevőit. Azután Bari Károly: Azt hiszitek ..., majd Garai Gábor: Bizalom című versét mondta el Hollai Kálmán. A művészi előadásért kijáró taps után Ignácz Sándor, a körzeti népfrontbizottság titkára szólt az egybegyűltekhez: — Ilyen gyűlést még nem tartottak a Műkertvárosban. Azért is fontos ez az esemény, mert példát mutathat más városrészeknek, településeknek. Az előzetes beszélgetéseken önök szorgalmazták: legyen valamiféle társadalmi vezetőségük, amely segíti gondjaik megoldását. Itt az alkalom, választhatnak cigánytanácsot. — Kívánnak-e cigánytanácsot alakítani?— kérdezte a gyűlés elnöke. Harminchárom kéz egyszerre lendült a magasba. Az elhatározás egységes volt, de nefn kétely nélküli. Ugyanis a műkertvárosi cigányok ma két csoportba tartoznak, életkörülményeik szempontjából. Sokan a legsivárabb helyzetben, barakkokban élnek, mások viszont önálló családi otthonokban laknak. Nagy a különbség a két életlehetőség között. Ezért tették fel a kérdést: — Két cigánytanács lesz? Mert milyen együttérzéssel képviseli majd valaki az olyan embert, akinek teljesen mások a gondjai-bajai? Gyorsan tisztázódott: a választás teljesen demokratikus, a népfront hat tagot és közülük egy elnököt javasol, a tagok felét innen, a másik felét onnan, s bárkit leszavazhatnak, illetve beválaszthatnak. Szavazás közben komoly viták támadtak egy-egy személy körül. Újabb javaslatok is elhangzottak. Végül hét személyt választottak a tanácsba. Az első kecskeméti cigánytanács tagjai: Bari Ernő, Bari István, Bábán Ferenc, Lala Mihály, Radics Anna, Trifont István és Tóth Pál. A választás után sokan kértek szót. Elmondták panaszaikat, kéréseiket. Ezen az összejövetelen nem volt mellébeszélés: számonkérték önmaguktól is a hibáikat, amelyeken ugyan a többség változtatni akar, de ez segítség nélkül nem megy. A barakklakók azt szeretnék, hogy emberhez méltóan élhessenek, mert — mint az egyik felszólaló mondta — a barakk ma a Műkert szégyene. Egy éve nincs ott közvilágítás, hiányzik a vezetékes víz, a fürdési lehetőség, a járda, s még az illemhelyeket sem ürítik ki. Kérték, hogy a kertvárosi iskolában szervezzenek esti oktatást a csonka általános iskolai végzettségű cigányoknak. Oda szívesen eljárnának tanulni. Hiányolták, hogy nincs egy klubhelyiség a fiataloknak, s hogy a KISZ sem keresi fel a cigányfiatalokat. Az elhangzottak útravalók lehetnek az új cigánytanácsnak, melynek első dolga, hogy összegezze a problémákat és továbbítsa azokat az illetékes szervekhez, fórumokhoz. A cigánytanács feladata lesz, hogy változtasson a mai helyzeten, mert változtatni kell. Ebben mindenki egyetértett. Máskülönben igaza lesz annak a közbeszólónak, aki az iskolaigazgató szavaiba vágott, hitetlenkedve. Az igazgató a következőket mondotta: — A kertvárosi iskolának jelenleg negyven cigány- tanulója van, s ez az összlétszám 16 százaléka. Természetes, hogy az iskola tanárai szeretnék a legjobban, ha a cigánygyerekekkel egyenlő eséllyel foglalkozhatnának ... (Közbekiáltás: Ahhoz még 200 év kell, igazgató elvtárs, ha maradunk a mostani körülmények között.) Az iskolavezető egyébként közölte: nincs elvi akadálya annak, hogy esti tanulócsoportot szervezzenek a hiányos általános iskolai végzettségű cigányoknak. Rapi Miklós Egy virágos község: Petőfiszállás • A szép környezet megnyugtatja az embert. • Molnár Béla tulipános udvarában. (Straszer András felvételei) • A tiszta levegő jót tesz gyermekeinknek is — mondja Tarjányiné. Udvarában van egy magas eperfa! A 62 éves Kátai Istvánná és 86 esztendős édesapja még a tanyáról hozott magával tulipánhagymákat, hogy Rákóczi úti házuk előtt elültessék. — Az a biztos, amit mi megcsinálunk! — pihenteti meg szemét kis időre a piros és sárga tulipánokon Kátai néni. — Odakint, a tanyán felvettük a szalmaszálat is a földről. Én már nem tudnék másképp élni itt, a faluban sem, csak ahogyan a tanyán megszoktam. Mielőtt lefekszem, járok egyet az udvarban és már arra gondolok, hogy holnap mivel kezdem a napot. A Kossuth utcai Molnár Bélánál az egyik eperfa ráhajlik a házra. Ám esze ágában sincs ezért kivágni! Finom, cirmos gyümölcséért és árnyat adó lombjáért becsüli a 15 éves fát. Amellett az ő udvarában díszük a legtöbb és legszebb tulipán meg árvácska. Odébb egy másik tiszta udvar, rendes ház. Gazdája már csak azért, sem engedheti, hogy szomszédjától lemaradjon a zöldterület-gondozásban, mert felesége Csáki Dezsőné, a vöröskeresztesek tisztaságfelelőse. — A virágok, a fák, a zöld fű és a tiszta levegő valósággal orvosság — állítja kísérőnk, Gácsi-Varga Istvánná. — Á szép környezet megnyugtatja az embert, segít eloszlatni a napi fáradtsá-' got. Másnap frissebben ébredünk. Nem kételkedem benne. Ők ezt Petőfiszálláson már jobban tudják. Kohl Antal ÖT ÉV ALATT NEGYVEN SZÁZALÉKKAL Miért emelkedtek a lakásárak? A lakásépítési költségek és árak átlagosan 36-42 százalékkal emelkedtek 1983 és 1987 között — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az új lakások építésekor felmerülő díjak alakulását, és ennek okait feltáró vizsgálatában. Az ellenőrzés során 3300 állami, illetve szövetkezeti lakás költségeit és árait, 1000 magánépítő ráfordításait, valamint 200 gazdálkodó és tanácsi szerv lakásépítési gyakorlatát elemezték a KNEB munkatársai. A jelentésben megállapították, hogy az állami és a szövetkezeti lakások építési költségei Öt év alatt az országban átlagosan 36 százalékkal, Budapesten pedig 48 százalékkal nőttek. A költségnövekedésnek több mint a felét az építkezéshez felhasznált különféle anyagok, szerelvények, ajtók, ablakok, valamint az energiaárak és a szállítási költségek emelkedése idézte elő. Ezek együttesen az építési költségek 60-80 százalékát adják. Az építési költségek növekedéséhez hozzájárultak a drágább építési díjak, valamint az is, hogy igényesebb kivitelezésű, kedvezőbb alaprajzú, magasabb szobaszámú, jobb minőségű anyagokból készült lakásokat építettek. Az új hőtechnikai követelmények bevezetésével például négyzetméterenként átlagosan 1000 forinttal növekedtek meg az építési költségek. A lakásépítési árakat az utóbbi időben mind jobban növelték az úgynevezett járulékos költségek: a telekárak, a tartóshasználatba-vételi díjak, valamint a közmüvesítési költségek és a tervezési díjak drágulása. Az OTP lakásépítési árai szabadárasak. A KNEB-vizsgálat szerint az általuk értékesített lakások négyzetméterárai 1983 és 1987 között 42 százalékkal emelkedtek; a fővárosban ez a növekedés jóval túllépte az átlagot. Az áremelkedés üteme meghaladta az építési költségekét, ezt főként a járulékos költségek rohamos emelkedése okozta. A magánerőből épített lakások és családi házak összes ráfordítási költségei 20-50 százalékkal nőttek 1983 és 1987 között, ennek oka pedig a telekárak és közműköltségek, az építőanyagok, a szállítási díjak, valamint a kisiparosok díjának emelkedésében keresendő — állapította meg a vizsgálat. A KNEB állásfoglalása szerint a lakásépítési ár problémája nem egyszerűsíthető le csupán árszint-növekedési kérdésekre, így nem elégségesek azok az intézkedések sem, amelyek kizárólag az áremelkedés fékezését célozzák. Ezért a lakásgazdálkodás átfogó reformjára van szükség, s újra kell értékelni a lakáshoz jutás rendszerét is.
