Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
4 • PETŐFI NÉPE *1988. április 19. Műtárgyvédelmi központ Az elmúlt évek során a vidék legnagyobb múzeumi bázisává nőtt a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Felsőőrsi Műtárgyvédelmi Központja. A restaurátorok, gyűjteménykezelők és a technikai személyzet—összesen 25-en — itt dolgozzák fel a megyei ásatások leleteit, itt készítik elő a kiállításokat, rendszerezik a tudományos anyagokat és itt tárolják a múzeumi törzsanyagok zömét is. A Jókai-villába kerül restaurálás után a zenélő képóra, amelyen Buda visszavételét örökítette meg a korabeli mester. (MTI-fotó: Arany Gábor.) Tanulás pihenés közben Megkockáztatom a jóslatot: a legérdekesebb kurzus a veszprémi lesz, az az augusztus eleji egy hét, amelynek munkaerő-politika adja majd a témáját. Az addigra vélhetően nem csökkenő foglalkoztatási gondok izgalmas vitákat jövendölnek a közigazgatási nyári egyetem előadóinak és hallgatóságának. Jóslataimat egy különös kártyapakli lapjainak ra- kosgatásával latolgatom. A pakli borítóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emblémája díszíti, s a következő kérdések kaptak helyet rajta: Tudja-e már, hol tölti a nyarat? Ismeri Magyarország tájait? Tanulna-e magyarul? Szeretne megismerkedni a magyar művészetekkel? Ismeri Kodály nevét? Tud eszperantóul? Tájékozott a számítástechnika alkalmazásában? Érdekli a magyar társadalom, gazdaság és mező- gazdaság? Megismerkedne az urbanisztika és a környezetvédelem eredményeivel? Amíg ki-ki eldönti a kérdésekre adandó válaszát, hadd mondjam el, hogy a pihenés közbeni tanulás és a tanulás közben való pihenés eszményét megvalósító nyári egyetemekről van szó, a TIT-nek azokról a nyári kurzusairól, amelyeknek tavaly húsz városunkban 2647 hallgatója volt. Növekvő számban hazai és nyugati országokbeli érdeklődőkkel, az ismeretterjesztés követelményeihez alkalmazkodóbban simuló tematikával és nagyon sok érdekes programmal. Nehéz válogatni közülük. Talán ezért is döntött úgy a nyári egyetemek titkársága, hogy idejében, már kora tavasszal közzéteszi a kínálatot. Tetszetős formában sikerült. A pakliban különböző nagyságú lapok vannak, szám szerint huszonkettő. Ezek mindegyike egy-egy kurzus nevét, helyét, idejét, tematikáját és a jelentkezéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat tartalmazza.. És persze azt a nem régi felismerésen alapuló közművelődési szándékot is, hogy a „nyári egyetem nem lehet túlságosan kötött, azaz hagyni kell, hogy a résztvevő hallgatók igénye szerint alakuljon ez a képzési, tanulási forma”. A jelentkezők, az érdeklődők lesznek tehát e kurzusok főszereplői, mégpedig „a kérdező, a tapasztalatait közlő, s a jelenségekről véleményt formáló ember pozíciójában”. Megkeverem a kártyát, átrakom a pakli tartalmát. Időpont, kurzuskezdet szerint csoportosítva így a győri lap kerül az élre, ott ugyanis már június 13-án megkezdődik az ergonómiai nyári egyetem, Június 27-én Kecskeméten és Miskolcon lesz kapunyitás: a hírős városban a családi és óvodai nevelés kölcsönhatásáról hallhatnak majd, a borsodi megyeszékhelyen pedig menedzserképző indul. Július már főidény: nép- művészeti nyári egyetem Zalaegerszegen, közgazdasági Budapesten, műemlékvédelem Egerben, magyar nyelvet és irodalmat ismertető Debrecenben, a mai Magyarország életét bemutató Pécsett, pedagógiai Szegeden, ifjúsági kurzus Salgótarjánban, eszperantó Gyulán, katonapolitikával és honvédelmi neveléssel foglalkozó nyári egyetem kezdődik Szolnokon, környezet- és természetvédelmi kurzus lesz Sopronban, a Magyarország a XX. században című előadás-sorozatnak pedig Nyíregyháza ad otthont. Augusztusban a településtervezési rendszer korszerűsítéséről lesz szó a Savaria urbanisztikai nyári egyetemen Szombathelyen, a mai magyar filmművészet két jeles alkotójának, Gyarmathy Líviának és Böszörményi Gézának a munkásságáról Egerben, foglalkoztatáspolitika és közigazgatás kapcsolatáról Veszprémben, a halászat és halbiológia kérdéseiről a keszthelyi Georgikon falai között és a népek közös építészeti, kulturális örökségéről Egerben. Nem igazi kártyacsomag az, amelyben nincs egy ász vagy Fekete Péter. Ebben ä pakliban a Vadgazdálkodás Magyarországon feliratú lapocska okoz meglepetést, Keszthely ugyanis vadászati téli egyetemnek is otthont ad 1989 januárjában. Nem nehéz elképzelni, hogy a szakmai előadásokat itt gyakorlati programok gyanánt miféle foglalatosságok egészíthetik majd ki . . . A kedvcsináló kártyacsomag feltehetőleg sokakhoz eljut majd. Ezen kívül az ismeretszerzés e hasznos hazai formáiról a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesten, a Bródy Sándor utca 16. szám alatt (telefon: 337-853), vidéken pedig a megyei szervezeteknél szívesen és készséggel ad'bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek. Bárki bármilyen lapot emel ki a pakliból, ezen a játékon csak nyerni tud. Juhani Nagy János FILM JEGYZET Tüske a köröm alatt A hazai játékfilmeknek korábban is volt küldetéstudatuk, ám az utóbbi években még tovább erősödött a társadalmi elhivatottság. A tavaly készült tizenkét játékfilm között például már egyetlen kivétel sem akadt, amelyik valóban játékos, de legalábbis kevésbé görcsös tudott volna lenni. Filmgyártásunk tavalyi reprezentánsait nem csupán a műfaji másság állította két, élesen elkülöníthető csoportba, hanem a feldolgozás milyensége is. Aligha véletlen, viszont tény, hogy míg a játékfilmek kizárólag alapanyagként hordozták magukban a drámát, a dokumentummunkák — szinte külső beavatkozás nélkül a jó érzékkel kiválasztott tények segítségével — ki is teljesítették azt. Természetesen a fikciók nincsenek híján érvényes életérzéseknek, tanulságoknak sem, de — a másik műfaj számos képviselőjével ellentétben — katartikus hatással mégsem rendelkeznek. Nem kivétel a tendencia alól a játékfilmes terepen tíz éve nem járt Sára Sándor Csoóri Sándorral közösen írt legújabb alkotása sem. (A produkció ezzel együtt is megkapta az idei játékfilmszemle egyik különdíját.) Pedig alkotói gárdájában még a mellék- szereplők — Koncz Gábor, Benkő Gyula, Szirtes Adám, Balázsovits Lajos neve is imponáló. Sára alkotása ráadásul nem csak úgy általában, fordult a valóság felé, a forgatás előzményeinek ismeretében már-már a doku- mentarizmus törvényei szerint is eredt a hús-vér problémák nyomába. Sára és Csoóri addig járta az országot, míg egyszerű, de persze elképzelésükhöz azért igazítható történetre nem lelt. A dokumentum műfajára emlékeztetőén takarékosak a film eszközei is, a mértéktartóan vázolt helyszínt a Hortobágy egy tanyája s egy libanevelő telepe szolgáltatja. Ide menekül a főszereplő Hódosi András festőművész a fővárosi művészvilág korrupció- és pletykaáradata elől. Az előzmények közé tartozik, hogy élete egyik megrendült pillanatában felajánlotta valamennyi munkáját — mintegy háromszáz festményét — az éhező afrikaiaknak. Egykori barátai szerint nem humanizmus volt az indok, inkább az, hogy jó pontokat szerezzen a politikai hatalom előtt. Mindez persze rágalom, Hódosi azonban nyugalmat akar és csendet, így hát leköltözik a tanyára. Igénytelen jelenléte ellen senkinek nincs kifogása egészen addig, míg össze nem barátkozik az egyik megyei vezető lányával. Megismerkedésük átrendezi addigi viszonyait: szakít szeretőjével, az állatorvosnővel is. Zsuzsa, a szerel: mes egyetemista legfőbb vágya, hogy visszafordítsa a férfit elhagyott művészetéhez. Az őszinte érdeklődésnek köszönhetően kiábrándultsága lassan felenged, de a korrupcióval vidéken is körülpántolt világ nem engedi kiteljesedni szerelmüket. Kiderül, hogy az apa a lányát is belekeverte egy komoly panamába . . . A Tüske a köröm alatt című új alkotás szándéka szerint legalábbis állapotrajz. Csoóri azonban nem elégedett meg ezzel az alapanyaggal, olyan cselekményszálakat is választott hozzá, amelyek feszültséget kölcsönözhetnek számára; igy szerkesztette bele a történetbe a szadista „Tanár urat”, az egykori börtönnevelőt, de a kuriózumszámba menő politikai vonatkozások mellett alaposan megtűzdelte a filmet naprakész problémákkal is, például szerepet kap benne a vidéki vezetők kiskirályoskodása és a környezetvédelem is. Kár, hogy egyik sincs a megfelelő mértékben kidolgozva. Sára a produkciót abszolút főszereplőjévé választotta Hódosit, akire Cserhalmi — akarva, nem akarva — alakítása közben áttestál korábbi szerepeinek személyiségeiből is. Részint ennek köszönheti az egyébként sematikus figura azokat az egyéni színeket, melyek nélkül teljes mértékben érdektelen lenne a sorsa a néző számára. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Csillagtúrán veteránokkal Március 15-étől folyamatosan indultak a kecskeméti úttörők a Szalvay Mihály Párt- és Munkásmozgalmi Veteránklub tagjaival városi csillagtúrára, 48-as emlékhelyek meglátogatására. Összesen tizennyolc úttörőcsapattól érkeztek a gyerekek, hogy emléktáblákat, szobrokat, emlékhelyeket tekintsenek meg együtt, és hallgassák meg az adott helyen rájuk várakozó idős ember magyarázatát a hely jelentőségéről, a száznegyven évvel ezelőtt történtekről. Útjuk első állomása minden esetben a Kossuth-szobor volt. Körbejárták, elolvasták a feliratokat, majd emlékeztek. Valamennyiüknek szép emlék marad, hogy valamennyi Petőfi- emléktáblát, -helyet megtekintettek, többen virágot, apró koszorút is hoztak. Emlékeztek Jókai Mórnak az Ókollégium falában levő táblája előtt, útjukat pedig minden esetben a Klapka-háznál fejezték be, megnézték a Bozsó-gyűjteményt is. Tudósítóink jelentik Dusnokról, a Dózsa György úttörőcsapattól fényképes levelet kaptunk. A híradást pedig a csapattanács írta. „Arról adunk hírt — szól a beszámoló — hogyan ünnepeltük meg a 48-as szabadságharc 140. évfordulóját. Az eseményt hosszú készülődés előzte meg. Valamennyien kokárdát készítettünk, és a csapat minden tagja megtanult egy forradalmi verset. Negyvennyolcán kerékpárra szálltak, a menet elején négy lovas huszár haladt, így mentünk Bajára, a Petőfi-szobrot koszorúzni. A 30 kilométeres úton a sükösdi és érsekcsanádi delegáció köszöntött bennünket, velünk küldte el a virágokat a bajai emlékműhöz. A következő napon akadályversenyen vettünk részt, számot adtunk arról, mit tudunk a forradalom irodalmáról, zenéjéről. A vetélkedőt 1848 méteres váltófutással zártuk.” * Negyedik alkalommal rendezték meg a Kecskeméti Lánchíd utcai iskolában a Pajtás Tűzoltó Kupa megyei versenyét. Az eseményt látványos megnyitóval kezdtük: közreműködött az iskola fúvószenekara. A szoros és nehéz verseny próbára tette a versenyzők ügyességét és állóképességét. A lányok közül az első'helyen a házigazda, Lánchíd utcai iskola csapata végzett, a második helyre a kerekegyháziak kerültek. A fiúk versenyében a Tóth László Iskola csapata győzött, a második helyre a Halasi útiak csapata került. A vándorserleget — összesített eredményükért a kerekegyháziak nyerték! (Gratulálunk!) * * Slezták Vanda Bajáról küldte el levelét. Mint írja, ők is megemlékeztek az áprilisi ünnepekről, a felszabadulásra a városi tanács dísztermében emlékeztek. Beszámol egy új, követésre méltó prózamondó versenyről is. „Azok a hetedikesek akik már öt éven keresztül tanulták a német nyelvet, a Bajai Jelky András Úttörőcsapatnál német vers- és prózamondó versenyen vettek részt. A versenyen — vers kategóriában — Mikó István szerepelt a legjobban, őt követte Mészáros Ferenc és Illés Agnes. A prózamondók közül Debe- lyácska Helga, Szigethy Csanád, Jursonovics Edit került az élre. A felkészítő tanárok: Orháné Kroósz Anna és Krix Katalin tanárok voltak.” * A Helvéciái Központi Iskolában esztendők óta emlékezetes farsangi mulatságokat tartanak a gyerekek. Ebben az évben különösen jól sikerült a helyi művelődési központban tartott „buli”. Nagy Balázs hosszú beszámolójából részletet közlünk. „Régi hagyomány nálunk, hogy a farsangi mulatságon színdarabokat is bemutatunk. Hosszú hetek izgalmas próbái előzték meg az idén is a bemutatót. Valamennyi raj felkészült, sok tapsot kaptak. Az ötödikesek János vitéze, a hatodikosok Toldija különösen nagy közönségsikert aratott.” Vendégek a szerkesztőségben # Az elmúlt napokban kedves vendégek keresték fel szerkesztőségünket: a Kecskeméti Zrínyi Ilona Úttörőcsapat kisdobosai. Végigjárták a szobákat, megcsodálták a „mindentudó” telexgépeket. Képünkön a laptervezés munkájába avatja be a csoport tagjait Forgách Éva tördelőszerkesztő. (Gaál Béla felvétele.) Fórum az úttörőházban Április 29-én, pénteken a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban egész napos fórumra kerül sor. Az esemény keretében a Pajtás szerkesztőségének munkatársai találkoznak a város és a megye úttörőcsapatainak képviselőivel. Természetesen elsősorban a megyében levő csapat-, raj- és őrsi újságok szerkesztőivel, íróival, a riporterszakkörök küldötteivel. Kérünk benneteket, jelentkezzetek, írjátok meg, hányán, honnan érkeztek, milyen kérdésekre, problémákra kerestek választ. Jelentkezéseteket a következő címre küldjétek: Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon, Kecskemét, Széchenyi tér 7. A boríték címoldalára írjátok rá: FÓRUM. , VADASKERTI VETÉLKEDŐ Vetélkedőt hirdetünk kisdobosok és úttörők részére! A kecskeméti úttörőház, a Petőfi Népe Szerkesztősége és a vadaskert munkatársai kínálta fejtörőre reméljük sokan neveznek be. A fordulónkénti legjobb megfejtők kis állatokat nyerhetnek, a játék végén pedig a legeredményesebben versenyzők a Budapesti Á^Jptkertbe szóló kiránduláson vehetnek részt. AZ ELSŐ RÉSZ KÉRDÉSEI: 1. Hány faj él jelenleg a vadaskertben, ebből mennyi a madár és mennyi az emlős? 2. Jellemezd a számodra legkedvesebbet! 3. Összekevertük a láma, az őz és a dámvad tulajdonságait. Keresd ki a megfelelőt: farka nincs — talpa párnás —a bika lapátos agancsot visel - homlokmirigy - hatos agancs—nyári szőrzete rozsdavörös fehér foltokkal — 4 ezer méter magasságig is felhatol — há- ziasítható. 4. A vadaskert melyik lakójáról állítható: Hazánkban nem őshonos juhféle. az utóbbi időben azonban szép számmal fordul elő középhegységeinkben. A megfejtéseket a Szalvay Mihály Ú t- törő- és Ifjúsági Otthonba küldjétek (Kecskemét, Széchenyi tér 7.), április 27- éig. A borítékra írjátok rá: Vadaskerti vetélkedő. A kérdéseket Gál Gyula állította össze. Három madár N. Gribacsov meséje _ Egy öreg ember mesélte nekem ezt a kis történetet. ' — Három madár dalolt a liget fáinak lombjai között. Mindegyik a maga módján, a maga szokása szerint. Az egyik szomorúan, a másik vidáman —, a harmadik dalában vidámság is volt, szomorúság is. Hallotta ezt a hangversenyt az öreg varjú, furcsállotta, hogy nem egyformán énekelnek. — Én a tavaszról dalolok ... — mondta a vidámdalú madárka. — A tavasz az olyan csodálatos valami, olyan szép, olyan nagyszerű dolog! r K — Én is a tavaszról... — mondta a másik. — De arról, ami elmúlt. Olyan szép volt, hogy nagyon szomorúvá tesz, a miért nem jön többé vissza ... A harmadik kismadár, ha tudott volna, felnevetett volna. — Az én dalom a mai napról szól. Ebben minden benne van. A tegnap is, a holnap is. A fészkem is és a vihar is, az égen futó felhők is, és a holnapi új hajnal is. De benne van az elmúlt tavasz is, amelyik ugyan nem jön vissza, de jön helyette másik! Éppen azért arra kérlek, ne faggass túl sokáig, mert rövid a nap és félek, hogy nem tudok minderről eleget dalolni! Ezt mesélte nekem egy öreg ember. Fordította: Antalfy István
