Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
1988. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 TIZENHÁROM ÉVE A SZÖVETKEZET ÉLÉN Amire az elnök büszke Nusser Elemér, az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szö- vétkezet (Épszisz) elnöke 1937-ben született Kecskeméten. A megye- székhelyen töltötte gyermek- majd ifjú éveit, s mai napig itt él és dolgozik. Szereti a várost. Büszke az épülő, szépülő házakra, de legfőképpen arra, hogy 'a városképet meghatározó épületek közül jó néhány az Épszisz munkája nyomán született újjá. — Tény, hogy az utóbbi néhány évben sok nehéz, de szép feladatot kaptunk — mondja az elnök, majd felsorolásba kezd. — Korszerűsítettük és rendbe hoztuk a Piarista Gimnáziumot, a Katona József Gimnáziumot, a Béke Téri Általános Iskolát, a Berkes Ferenc Szak- középiskolát, ismertebb nevén az Okollégiumot. Ezek mellett a szövetkezet munkáját dicséri a felújított-bővített Három Gúnár Fogadó és a Vám- és Pénzügyőrség épületének helyreállítása, eredeti formájára. Nusser Elemérrel irodájában beszélgetünk, amelynek falát szinte elborítják a különböző oklevelek. A Kiváló Szövetkezet címet hétszer érdemelték ki, az OKISZ elnökségének vándorzászlaját pedig éppen a napokban már a negyedik alkalommal kapják meg. Ezek az elismerések azt bizonyítják, hogy az Épszisz nemcsak szépen, hanem hatékonyan is dolgozik. Tavaly például százmillió forintos árbevételük mellett több mint 14 százalékos arányos nyereséget könyvelhettek el. Nagy dolog ez, különösen most, amikor hazánkban anynyi vegetáló építőipari vállalatról hallani. A kecskeméti szövetkezet vezetője szívesen beszél az Épszisz munkájáról, eredményeiről. Önmagáról azonban már kevésbé. Aláhúzza, hogy az elismerések nem neki, hanem az egész kollektívának szólnak. Ebben bizonyára sok az igazság, ám az is kétségtelen, hogy a sikerekben az elnöknek — aki jó harminchárom éve asztalosipari tanulóként kezdte a munkát az Épszisznél — jelentős szerepe van. Három évtizede még bizonyára aligha gondolta volna, hogy valaha ő lesz ennek a fejlődő szövetkezetnek a vezetője. Akkoriban a szakmunkásvizsga után újabb ismereteket akart elsajátítani. Ezért végezte el a faipari, technikumot. Aztán néhány év múlva átkerült a Kecskeméti Faipari Vállalathoz technológusnak. 1965 januárjától, amikor a Szék- és Kárpitosipari Vállalat átvette a gyárat, kinevezték főmérnöknek. — Abban a beosztásban hét évig dolgoztam, — emlékezik Nusser Elemér — és jelentős vezetői gyakorlatot szereztem, amit jól kamatoztathattam, amikor 1972-ben visszajöttem a szövetkezethez az asztalos-kárpitos üzem vezetőjének, és még ma is hasznát látom. Aztán az Épszisz jelenlegi munkáiról beszélgetünk. Az elnök javasolja: üljünk kocsiba és nézzük meg a Berkes- Ferenc utcában a kollégium felújítását. Kjs kerülővel elhaladtunk a Béke Téri Általános Iskola mellett. Ennek most a kerítését hozzák rendbe a szövetkezet dolgozói. A Berkes Ferenc Kollégiumon kívülről alig látszik, hogy odabent nagy munka folyik. Az alsó szintet már átadták a diákoknak. Az első emeleten a befejező műveleteken van a sor: festenek és helyükre kerülnek a beépített szekrények, a különböző szerelvények. Á harmadik szinten már jóval nagyobb a felfordulás. Itt felszedték a padlót, leverték a vakolatot. Cserélik a vizesblokkokat és a régi elektromos kábeleket. Mindenütt nagy a hajtás. — Bizony igyekezni kell — magyarázza az elnök —, hiszen megígértük, hogy őszre, a fűtési szezonra átadjuk az egész épületet. Biztos vagyok benne, hogy megteszünk. A munka folyamatos, mert az úgynevezett vertikális brigádok három-négy különböző szakma feladatait is képesek megoldani. Embereink szorgalmasak és értik a dolgukat. Hamarosan tehát újjászületik a Berkes Ferenc Kollégium. Bízom benne, hogy erre a munkánkra is büszkék lehetünk. Gaál Béla TEJTÁRSULÁS Az ötlet megvalósulásra vár • Fejés előtt így készítik elő a fejőházat Felsőszentivánon. Napjainkban egyre erőteljesebb szerep jut a megvalósítható, hasznot hajtó, kisebb-nagyobb ötleteknek. Szerencsére van közöttük olyan, amelyből végül kézzelfogható eredmény születik. Ehhez viszont meg kell győzni a kétkedőket, legalább annyira, hogy foglalkoztassa őket az elgondolás. A Bácska jó néhány mezőgazda- sági üzemének, sőt a Csongrád megyei Tejipari Vállalat Bácsbokodi Tejüzemének is előnyt jelentene egy közös érdekeltségen alapuló társulás létrehozása. A tejüzemben érdeklődésünkre Karchés Mátyás üzemvezető elmondta, hogy évente 41 millió liter tejet dolgoznak fel, amelynek jó részét 21 Bács-Kiskun megyei tsz, illetve két állami gazdaság szállítja. 1984-ben és tavaly felújították az üzemet, az idén pedig saját anyagi erőforrásaikat felhasználva, bővítik. A munkák elkészülte után a különböző zsírtartalmú tejek, gomolyatúró és kakaó mellett nagyobb mennyiségű trappista sajt gyártására nyílik lehetőség. Csakhogy az anyagi erőforrások szűkek. Ha a környező gazdaságok hozzájárulnának a bővítés költségeihez, könnyebben és nem utolsósorban jobb megoldásokat lehetne találni. Természetesen, ez nem egyirányú „adakozás” lenne. A Csongrád megyei Tejipari Vállalat úgymond fogadóképes a nyereség visszaosztásának gondolatára is. A Bácskai Koordinációs Gazdasági Társaság ülésén elmondott ötletet a jelenlévő gazdasági szakemberek bólogatva fogadták ugyan, de hozzátették, további tárgyalásokat kellene folytatni. Az ötlet gazdája, felvetője, Beslity István volt, a Felsőszentiváni Termelő- szövetkezet elnöke. Miről is van szó? Induljunk ki a felsőszentiváni gazdaság gondjaiból. A tsz-nek régóta van szakosított tehenészeti telepe, ma 340 tehenük évente átlagban 5 ezer 500 liter tejet ad, összesen 1,6 millió litert. Az ágazat nyeresége eléri a négy-ötmillió forintot. A dolog szépséghibája, hogy a tej ártámogatását leszámítva az ágazat milliós veszteséget hozna. A tejtermelés jövedelmezősége ma nagymértékben a szabályozástól függ. A biztonságáról pedig jó néhány gazdaság véleménye egyértelművé vált, amikor megszüntette ágazatát. A körzet tejtermelésének és a községek tejellátásának folyamatosságát, stabilitását előremutató- an csak összefogással lehetne megteremteni. Vagyis a termelő gazdaságok egyezséget kötve — esetleg anyagiakkal hozzájárulva — a tejüzemmel, garantálnák a felajánlott tej mennyiségét. Ennek fejében az üzem értékesítési bevételéből egyrészt visszaoszthat a tehéntartóknak, másrészt fejlesztheti a községek ellátásának körülményeit. Ez utóbbival kapcsolatban még az is meggondolandó, hogy a piac értékítéletének függvényében egyes termékek fogyasztói árát változtatnák, a ma megszokottól ellentétesen, esetenként lefelé is. A bácsbokodi tejüzem egyik szállítója a Katymári Egyetértés Tsz. Évente 2,2 millió liter tejet adnak át feldolgozásra. Az elnök, Vágvölgyi János, szerint a társulás gondolata nagyon helyénvaló, esetleg részvénytársaság létrehozásának lehetőségeit is meg kellene vizsgálni. A Tataházi Petőfi Tsz elnökhelyettese, Kiss Imre, a pénzügyi vonatkozásokat firtatta, mondván, 500-as tehenészetük szakemberei nem zárkóznak el a konkrét számítások, az elképzelés tervvé alakítása elől sem. A Csá- volyi Egyesülés Tsz elnöke, Kras- csenics József, okos dolognak véli a társulás alakulását, amelyből valamennyi résztvevő — termelő és feldolgozó —, nem kevésbé a felhasználó lakosság egyaránt profitálhatna. A bácsbokodi tejüzembe szállító szövetkezetek vezető szakembereinek véleménye egyértelmű. A környéken nem oly régen létrejött Bácskai Koordinációs Gazdasági Társulás elnöke, dr. Sümegi József , egyfajta alapot is kínál a megvalósításhoz: A BKGT-t — mondta — végül is azért alapították a gazdaságok, hogy különböző társulási formák létrejöttét, első lépéseit segítse. A tej-üggyel kapcsolatban természetesen a társulni szándékozók rendelkezésére állnak, egészen a szervezésnek addig a pontjáig, amíg ezt a feladatot a megjelölt gesztor át nem veheti. G. E. Tiszta vizet a pohárba és a folyókba! Az egészséges ivóvízbázisok megőrzése, az árvizek elleni védekezés mindannyiunk alapvető érdeke. Hogyan képviseli ezt az érdeket az újonnan alakult Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, változott-e a szemlélet, a feladatok rangsorolása, mennyiben kell újragondolni, átértékelni a tennivalókat — kérdeztük dr. Varga Miklóstól, az új főhatóság vízügyekért felelős államtitkárától. — A vízgazdálkodási feladatokat továbbra is a társadalmi igényeknek megfelelően kell elvégeznünk, az új szervezeti keretek azonban a korábbinál lényegesen szélesebb teret engednek a komplex ökológiai szemléletnek. Munkánk szempontjából előnyös, hogy az ágazat vezetője egyúttal a Minisztertanács tagja, hiszen igy inkább megvan a lehetőség a környezetvédelmi és vízgazdálkodási érdekek érvényesítésére a különböző társadalmi-gazdasági döntésekben. Ugyanakkor a társadalmi igények is közvetlenebbül jelennek meg. Nem vitatható annak a kedvező hatása sem, hogy ezentúl a környezetvédelmi eszközrendszer is támogatja a vízgazdálkodást. — Mit sorolna a legfontosabb feladatok közé? — Az egyik lényeges kérdés továbbra is, hogy a jövő számára megfelelő mennyiségben és minőségben megőrizzük a vízkincset. Alapvető tennivaló továbbá a társadalom reális vízszükségletének kielégítése és a vízkárok elleni védekezés is. Nagy gondot fordítunk a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátására, különösen a veszélyeztetett — így például a délalföldi — térségekben. Folyamatosén javítjuk a vízellátás és a csatornázás közötti arányt, s fejlesztjük az árvízvédelmi vonalak kiépítését. Jelenleg 4200 kilométert tekintünk elsőrendű árvíz- védelmi fővonalnak, ám ennek mintegy kétharmada még nem a kívánatos mértékben van kiépítve. Változatlanul fontos az öntözés biztosítása. Ennek érdekében folytatjuk az öntözőművek rekonstrukcióját. Beruházásaink közül az egyik legnagyobb erőfeszítést a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer mégépítése kívánja. Kiemelt program alapján történik a Balaton és a Velencei-tó vízminőségének védelme, s folytatódik a víztakarékosságot célzó akcióprogram, annak érdekében, hogy a lakosság és a gazdaság vízfogyasztása a valódi szükségletekhez igazodjék. Növekszik a rátrátszennyeződés — Két nagy tavunk kapcsán szóba került a vizek minősége. Hogyan lehet értékelni a jelenlegi helyzetet, vannak-e kritikus pontok? Milyen szennyező anyagok tekinthetők a legveszélyesebbeknek? — Vizeink állapotát folyamatosan figyelemmel kísérjük a hazai laboratóriumi hálózat segítségével. A laboratóriumok évente másfél millió adatot elemeznek, 48-féle kémiai, biológiai, bakteriológiai komponenst vizsgálnak; mindezekről havonta készül értékelő je- léntés. így szinte naprakész képet alkothatunk vizeink állapotáról. Megállapítható, hogy a szennyeződések között nagy többségben fordulnak elő a különféle kőolajszármazékok, zsírok, .szerves anyagok, például élelmiszer-ipari hulladékok. Ezek főként oly módon károsítják a vizeket, hogy megzavarják az oxigénháztartást, gátolják az oxigén felvételét. Az utóbbi időben növekszik a nitrátszennyeződés aránya, elsősorban a nitrogénműtrágyák elterjedt használata miatt. Szerencsére olyasfajta toxikus anyagok, amelyek tönkreteszik a vízi élővilágot, csak mikromennyi- ségben fordulnak elő. — Az eddig megtett intézkedések nyomán tapasztalhatók-e már eredmények? Milyen tendenciát jeleznek a mérések, az elemzések? — A Dunán az utolsó tíz esztendőbén határozott javulás figyelhető meg. Különösen a felső szakasz mutat kedvező képet, olyannyira, hogy egy-egy mellékágban különleges, rég nem látott halak — mint például a kecsege — jelentek meg. A Tisza Magyaroszágra belépő szakaszának első osztályú a vízminősége, de lejjebb már romlik a helyzet a tiszai mellékfolyóknak „köszönhetően”. A Dráva, a Mura viszonylag tiszta vizű folyónk, ám a Körösön, a Maroson, a Sajón, a Hernádon, a Krasznán romló tendenciát figyelhetünk meg. — A magyarországi felszíni vízkészlet túlnyomó részét „importáljuk”. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyebek között a vízminőség kérdésében is egyeztetésekre, közös programokra lenne szükség. Van előrehaladás ezen a téren? — A felszíni vízkészlet 90 százaléka származik külföldről. Ez a körülmény természetesen megköveteli, hogy együttműködjünk a szomszédos oszágokkal. Á több évtizedre Visszatekintő közös munkában nagy hangsúlyt kap a vízminőség-védelem kérdése. Az egyes országokkal megkötött, úgynevezett határvízi együttműködés államközi egyezményeken alapszik, ezek egy részét (a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és Romániával) az utóbbi évtizedben korszerűsítettük. Az egyezmények minden esetben kimondják, hogy a határ menti és a határt átmetsző vizek állapotát negatívan befolyásoló beavatkozást a szomszédos országok nem tehetnek, az ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalást azonban nem részletezték. Az utóbbi években véglegesített kétoldalú szerződések, valamint a nyolcoldalú dunai deklaráció és az ötoldalú tiszai vízminőség-védelmi egyezmény hatékonyan járulnak hozzá a közös vizgazdálkodási gondok megoldásához. Az egyezményt a gyakorlat minősíti ,— Mire térnek ki a kétoldalú egyezmények? — A magyar—osztrák vízügyi . egyezmény lamondja, hogy a felek a határvizeken egyoldalúan a másik szerződő fél hozzájárulása nélkül nem tesznek olyan intézkedéseket és nem végeznek el olyan munkát, amely bármelyik szerződő fél területén hátrányosan befolyásolná a vízügyi viszonyokat. Az egyezmény kiterjed a rendkívüli szennyezések soron kívüli jelzésére is. Ausztria irányából az elmúlt 10 évben 22 alkalommal érte rendkívüli szennyezés vizeinket, ám az utóbbi években csökkenő tendenciát tapasztaltunk. Számunkra igen kedvező volt a bécsi szennyvíztisztító-telep üzembe helyezése, ennek következtében a Duna magyar szakaszán javul a víz minősége. A magyar—csehszlovák vízügyi együttműködés az előzőhöz hasonló elveken alapszik, de any- nyival bővebb, hogy a felek tájékoztatják egymást a vizgazdálkodási, fejlesztési távlati tevékenységükről, s főleg azok határvizeire gyakorolt hatásairól is. Annak ellenére, hogy Csehszlovákiából — mint a vízgyűjtőn felül elhelyezkedő országból — kapjuk a legnagyobb szennyezést (elsősorban a Duna, az Ipoly, a Sajó, a Hernád és a Bodrog közvetítésével), az együttműködés az utóbbi években operatívvá és mintaszerűvé fejlődött. Ennek egyik példája a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületének közös vízvédelmi terve, amely a szlovák vízgyűjtőn több mint 100 szennyvíztisztítótelep megépítését irányozza elő 1993-ig. Áz utóbbi 10 évben 98 esetben érkezett rendkívüli szeny- nyezés Csehszlovákiából, ezeknek nagy része azonban a kellő időben történt jelzés és a közös intézkedések következtében nem okozott kárt. A magyar—szovjet vízügyi egyezmény értelmében egyetlen határfolyónk, a Tisza két szelvényében, Záhony és Tiszabecs környékén végzünk közös vizsgálatokat. A határszakaszon évtizedek óta első osztályú a víz minősége. Tíz évvel ezelőtt itt vezettük be először a közös bekteriológiai vizsgálatokat, legutóbb pedig a vízradiológia vizsgálata és kutatása terén történtek jelentős előrelépések. A rendkívüli szennyezések száma itt a legkevesebb, átlagosan egy eset évente. A magyar—román vízügyi együttműködés hullámzónak tekinthető. A meglévő egyezményhez kapcsolódó vízminőség-védelmi szabályzatok a legkorszerűbbek, annál nehézkesebb azonban az előírások végrehajtása. A határvizeken nincs látványos romlási tendencia, ám itt történik a legtöbb rendkívüli szennyezés — tíz év alatt 183 eset —, melyek nagy részét a román fél nem ismeri el. Rendkívül korrektnek mondható a magyar—jugoszláv vízügyi együttműködés. Szorosak a vízvédelmi szervek kapcsolatai, rendszeresek a határvizek közös vizsgálatai. Közösen végezzük a radiológiai elemzést is. CSEHSZLOVÁKIA Elodázhatatlan átszervezés A szocializmus építésének negyven éve alatt Csehszlovákia szép sikereket ért el az iparban, a mezőgazdaságban, valamint a lakosság élet- színvonalának emelésében. Számos gyártmánya, mint például a T atra és Avia tehergépkocsik, az atomreaktorok és az atomerőmüvek különböző berendezései, cukorgyári és sörgyári berendezések, valamint fafeldolgozó- és üvegipari termékek, gépek és berendezések, textil- és cipőipari gyártmányok szerte a világon a csehszlovák tudósok, munkások tudását, ötletességét, felkészültségét bizonyítják. Persze a pozitív fejlődés mellett akadnak hiányosságok is, s ezek következményeként különösen az utóbbi években már nehezebben tud lépést tartani a nagyvilággal a legkorszerűbb technológiák kifejlesztésében, a tudomány és technika eredményeinek gyors alkalmazásában, a tömeggyártás minőségének javításában. Évről évre növekszenek az elfekvő készletek, ezek értéke 650 milliárd korona, ez gyakorlatilag egyévi nemzeti jövedelemnek felel meg. Túlhaladott a népgazdaság irányításmódja is, amely az extenzív fejlesztésnek kedvezett, s a döntésekben a bürokratikus-adminisztratív felfogás dominált. A bérezésben elburjánzott egyenlősdi nem ösztönzi kellőképpen az egyes dolgozókat és munkakollektívákat arra, hogy jobban törődjenek munkájuk eredményevei. A ma is érvényes irányítási rendszer már nem jelent biztosítékot arra, hogy a Vili. ötéves terv (1986—1990) feladatai megvalósulnak. Az átszervezéssel kapcsolatos munka javítását szolgálja az állami vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat, amelyet 1987 júliusában bocsátottak össznépi vitára. A hozzászólások, javaslatok alapján egyértelműen kiderült, hogy a közvélemény döntő' többsége egyetért az átszervezéssel, a vállalatok és központjaik közötti kapcsolatok elvi változásával, önellátásával, valamint a vállalati önkormányzat fejlesztésével. Hasonló visszhangot és támogatást nyert két, a mezőgazdasági és nem mezőgazda- sági szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos törvényjavaslat is. Az előkészítő munkálatok gyors ütemének köszönhetően a CSKP KB 1987 decemberi ülése egységes koncepciót dolgozott ki, s döntése fontos határkő lett a gazdaságirányítás átépítésében. A CSKP KB főtitkára, Milos Jakes hangsúlyozta: „Az idő célkitűzéseink szempontjából igen fontos tényező. Az elfogadott döntések végrehajtásában minden késedelem a megvalósítás egyes fázisainak eltolódását je• Számos országban ismertek az atomerő- müvi berendezések. (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) lentené, s ez végső soron a reform ütemének lelassulásához vezetne." Ladislav Hvizdos (Orbis—MTI—Press)
