Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
1988. április 19. • PETŐFI NÉPE • 3 A nagyobbik község is csak valamivel több mint 2000 lelkes: Miskén és — társközségében — Drág- szélen összesen laknak 2607-en. Ami van: munkahely (Március 15. Tsz), bevásárlóhely (hat vegyesbolt, egy húsbolt), némi szolgáltatás (huszonhét kisiparos — csökkenőben a számuk). Erősek a hagyományok — messze földön híresek a drágszéli táncosok, az itt készülő kézimunkák; Miskén a lakosság csaknem egyharmada szlovák nemzetiségű — ez a föliratokból is kitetszik —, a képzőművészet kedvelőinek mondani sem kell, hogy Tóth Menyhért hosszú évtizedekig alkotott itt. Amiben nem különböznek: saját előrelépésükért nekik is sokat kell tenniük. Tavaly csaknem fél kilométer szilárd burkolatú út épült, a vezetékes • víz majdnem minden házban ott van, új postahivatalra is szükségük lenne. Legnagyobb tervük: szabadidő- és sportcsarnok — augusztus 20-ára szeretnék átadni. Miske, Drágszél — hétköznap Tóth Sándor képriportja QBYODNr LE KÁR MiSKE I KÖRZETI ORVOS MISKE A TÉT: AZ EGÉSZSÉG TE-klub Lajosmizsén A múlt év őszén „Természetesen — egészségesen” jelszóval meghirdetett országos mozgalomban Lajosmizse ap- raja-nagyja megmozdult. Jól sikerült az akció —'nyugtázták akkor a szervezők, akiket a siker azóta sem hagy nyugodni. — Ha ilyen programra egyszer eny- nyien jelentkeznek, bizonyára máskor is szívesen eljönnek — mondta a TE- klub egyik alapító tagja, Basky András, a lajosmizsei tanács főelőadója —, csak a mozgatórugót kell megtalálni. A rugó, úgy tűnik, működőképes, hiszen ez év elejétől megszervezték a Természetesen — egészségesen klubot. Az előzményei. ..? — Nemcsak az őszi példa igazolta, hogy az itt élők egyként összefognak, sőt külön-külön is mozgolódnak. Esténként például sokan futnak, csupán a mozgásigény miatt. Gondoltuk: miért ne futtassuk őket szervezetten? A cél érdekében decemberben jó néhá- nyan összejöttünk. Eljöttek a találkozóra a helyi sportegyesülettől, a községi KISZ-szervezettől is. Megbeszéltük elképzeléseinket, és január elsejével megalapítottuk a TE-klubot. Bárki közénk állhat, korra, nemre való tekintet nélkül. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy a klub szervezte megmozdulások ma A klub alapító tagja, Basky András még csak alkalomszerűek. Az első két, egyébként nagy érdeklődésre számot- tartó rendezvényüket az időjárás lefújta. A szánkótúrához hiába várták a hóesést, a jégdiszkóhoz a hideget. Április 17-én azonban együtt lehettek a mozogni vágyók. Ugyanis Fut a Mizse címmel tömegsportnapot rendeztek. A tét — mint programjukban hirdették — az egészség. Május elsejére szintén egész napos programmal készülnek: amatőr csapatoknak futballkupa, kerékpárverseny, a ligetben sportkavalkád lesz. Mint megtudtuk, a Széchenyi lovasklub is- felajánlotta: ingyenes bemutatókat tartanak, s lehet kocsikázni, lovagolni. A helyi sportkör szintén velük van. Egyebek között az is elképzelése a klubvezetőségnek, hogy később igazolványt rendszeresítenek, s azt egy-egy megmozduláson lepecsételik, vagy valamiféle zsetont találnak ki, és akinek év végén a legtöbb „igazolása” lesz, az ajándékot kap. — Közelebbi céljaik? — Most még az a legfontosabb, hogy mindenkivel megszerettessük a klubéletet. Már az iskolások is szívesen jönnek. — A találkozókra van megjeleli) hely? — A sportligétben többszázan elférünk. Egy-egy kerékpártúrára, kirándulásra a közvetlen környezet megfelel. Gyönyörű erdős részek vannak erre, amelyeket még sokan nem ismernek. Aztán itt a nyugdíjasklub. Nagyon jó a kapcsolatunk az idősekkel. Náluk legközelebb egészségügyi előadássorozatot tervezünk — mondotta Basky András. P. S. TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ TÜKRÉBEN Egy városrész elete Érdekes és tanulságos — igazi eseményszámba menő — tanácstagi beszámolókon figyelemmel kísérni a kecskeméti Szeleifalu életét. így van ez az idei összejövetelen is. Vasárnap délelőtt. Aki hét közben dolgozik, az is ráért eljönni a \ Füszért-raktárház ebédlőjébe, ahol szinte moccanni sem lehet a zsúfoltságtól. Szívesen odaszólnék nekik: „Emberek, menjünk a tanácsházba; a harangjáték mögött a díszterem üres, ott jobban elférnek!”, de emlékszem, a két házigazda tanácstag egyszer-egyszer ezt már megtette, amikor odahívták a lakókat beszámolóra. Szegedi János — a Szeleifalu tizenkét éven át első tanácstagja — 1950-től számítja fejlődésképesnek e peremkerületi városrészt. Akkortájt ő építtette meg az első villany- vezetéket és nyomókutat. Arról már nem tehetett— pedig hadakozott ellene épp eleget —, hogy a tanács annak idején nem vette meg az itteni munkalehetőség bővítésére azt a csempeüzemet, amely aztán egy dunántúli vállalat tulajdonába ment át. Becsüljük meg jobban, ami a lakóhelyünket gyarapítja, és ami mindannyiunk számára hasznos! — megszívlelésre ajánlotta a múltbeli eset tanulságát Szegedi János, akinek manapság is adnak a szavára. Kiáll a jó dolgok mellett, de a rosszat nem szívleli. Törvénytisztelő ember. Elhatárolta magát például a zugitalmérő-hellyé süllyedt Kőszeg utcai nyugdíjasklubtól, azzal, hogy bejelentette; lemond a klub társadalmi elnökségének vezetéséről. Tőle való az a javaslat, hogy amíp a Szeleifaluban tart a csatornázás, a vezetékekbe bekapcsolhatnák a csapadékvíz-kifolyókat. Az életkörülmények javítása továbbra is fontos törekvése a „faluból” izmosodó városrésszé formálódó peremkerületnek. Azután, hogy a villany után bevezették a vizet és a gázt a házakba, ideértek végre a csatornaépítők is. Tovább csökken az itt élő emberek hátránya nemsokára egy olyan szolgáltatással, amely — kevés kivétellel egyelőre még ismeretlen ezen a tájékon. Küszöbön a telefonhálózat kiépítése. Az első ütemben 70—80 állomás felszerelésére nyílik lehetőség, annak következtében, hogy a Hullám vendéglőig kész a vonal. Menynyibe kerül a szerelés? Egy-egy igénylőnek 10-12 ezer forintba — hallják a lakók közvetlenül a megyei távközlési üzem vezetőjétől, aki elfogadta a meghívást, és eljött a beszámolóra. A tanácstagok bevált munkamódszere egyébként, hogy választóik tájékoztatására a tanács és más intézmények vezetőit is meginvitálják. így az állampolgárok kérdéseik egy részére azon nyomban választ kapnak. Az együttgondolkodás, végső soron a lakóhelyi demokrácia jó példáját láthatjuk ez alkalommal a' Szeleifaluban. Ki más adhatna jobb javaslatot a reggeli és az esti busz- közlekedésre, mint az innét bejáró utasok? Jelezhetnék-e a tanácstagok Vargáné kérését, aki a Mérleg utcából jött, hogy díszcserjét és bokrokat kíván ültetni a házak előtt, ha erről itt most nem váltanak szót? Valaki tervezői munkáját ajánlja föl annak az utcának az útburkolására, ahol ő is él családjával. Mi legyen három üres telekkel az óvoda közelében? Az egyik hozzászóló szerint: szemétlerakóhely. Nem. Adja el a tanács azoknak, akik lakást akarnak építeni hangzik el a vitában egy újabb változat. Ám ezzel még nem fogytak ki az ötletből. Nincs játszóterük a gyerekeknek. Mit szólnának a szülők, ha inkább ezt építenének a három telken? — Maguk élnek itt, maguk tudják, hogy mire van szükségük jelentkezik ekkor hozzászólásra egy tanácsi vezető. — Vitassák meg a dolgot újra, és döntsenek! A javaslatokról talán nem is olyan soká határoznak a Szelcifalu- ban, s következhet a megvalósítás. Kohl Antal A TÁRGYALÓTEREMBŐL Nem az adó miatt szúrt a tettes Andriska Pál egy konyhakéssel megszúrta egykori sógorát, aki az így szerzett sérülésbe majdnem belehalt. A bíróság megállapította, hogy Andriska bűnös egyrendbeli emberölés kísérletének bűntettében, s ezért ötévi börtön- büntetésre ítélte, valamint hasonló időszakra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Hogy Andriska Pál a cselekményt miért követte el, arra vonatkozóan a bíróság nem tett megállapításokat. Feltárta a közvetlen okokat,,az ítélethozatalhoz ennyi is elég volt. Ám az eset mögött — a két fél vitája mellett — meghúzódik egy sereg egyéb tényező is, amelyekre csak következtetni lehet. Igen valószínű, hogy Andriska Pál — különböző okok miatt — nagyon haragudott egykori sógorára. Italozó életmódjával is összefüggő szellemi leépülése pedig megakadályozta abban, hogy ezt a haragot mértéktartó önuralommal tudja kezelni. A húr elpattant, s a mozdulat — a késsel — már visszavonhatatlan. Mint ahogyan nem lehet visszaadni a sértett — Csalló József — egyik veséjét sem. Már állt bíróság előtt Andriska Pál 61 esztendős volt, amikor tavaly, augusztus 19-én a bűncselekményt elkövette. 1971-ben egyrendbeli súlyos testi sértés kísérletének bűntette miatt már állt bíróság előtt, akkor felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amit végül nem kellett letöltenie. Annak idején az elemi iskola öt osztályának elvégzése után maradt ki az iskolából, s fiatal korában mezőgazdasági munkával foglalkozott. Később 24 esztendőn át volt mozdonyfűtő a MÁV- nál. Tíz évvel ezelőtt részlegesen megbénult, rokkantnyugdíjas lett. Állapota azóta javult, de teljesen nem jött rendbe. Nős, két felnőtt gyermeke van. A rokonság Kaskantyún él, ő maga budapesti lakos. Mérsékelt fokú szellemi leépültség- ben szenved, melyhez kritikátlanság, az ítéletalkotás gyengesége, indulatosság társul. Egyébként nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudat- vagy személyiségzavara. A cselekmény elkövetésekor enyhén alkoholos állapotban volt. de kóros részegség okozta tudatzavar nem állott fenn nála. Közös szőlő Kaskantyún Kaskantyún 1973-ban szőlőterületet örökölt a család, Andriska Pál és négy testvére. Egy örökös Andriska Pál húgának, Csalló Józsefnének adta a maga részét, két testvér pedig ügyünk főszereplőjének, akinek ezáltal 3/5 része lett. Csalló Józsefné a fia nevére íratta a 2/5 részt, majd két részletben megvette Andriska Páltól a reá eső területet. Utóbbi adásvételeket azonban nem te- lekkönyveztették, így a szőlőterülethez három személynek is köze volt. Andriska Pálnak névleg, Csalló Józsefné fiának mint résztulajdonosnak, s Csalló Józsefnének mint hallgatólagos tulajdonosnak, tényleges használónak. A földterületen két épület állt. Egy régi vályogtanya, amibe Andriska Pál hétvégeken lejárt a fővárosból. Egy téglaépület, amit Andriska Pál húgának egykori férje, Csalló József épített még együttlétük idején. Ő 1986 óta nem élt a feleségével, Budapesten lakott albérletben H. K.-nénál. A községi tanács az adófizetésre a papírforma szerinti tulajdonjog alapján rendszeresen Andriska Pált szólította fel, aki az adóívet átadta Csalló- éknak, s ők fizettek. A konyhakés után kapott Tavaly augusztus 19-én Andriska Pál az általa használt helyiségben tartózkodott, s a nap folyamán körülbelül egy liter bort fogyasztott. , Csalló József szintén leutazott Budapestről az említett szőlőterületre, két nő szállásadója, H. K.-né, valamint V. F.-né társaságában. Este nyolc óra körül érkeztek a férfi által épített házba. Kilenc óra felé Csalló József átment Andriska Pálhoz, hogy közös dolgaikat megbeszéljék. Andriska Pál átadta az adóívet, ám Csalló József sokallta az. összeget. Az volt a véleménye, hogy be kellene menni a községi tanácsra, adó- csökkentést kérni. Ezen vitatkoztak, hangoskodtak? s Andriska Pál kérdőre vonta sógorát: miért hordja ide ezeket a nőket, hisz nem is az övé. hanem a feleségéé a szőlő. Csalló József erre azt válaszolta, hogy a szőlő a fiáé, s így nyilván ő is használhatja. Majd kijelentette, hogy visszamegy, s mcgünneplik a két nő névnapját. Andriska Pál ekkor váratlan mozdulattal nagy erővel hasba szúrta Csalló Józsefet egy konyhakéssel. A sértett átvánszorgott a másik épületbe, s az ott tartózkodó nők hívtak mentőt. Csalló József életét az orvosi beavatkozás mentette meg, ennek hiányában két-három órán belül meghalt volna. A bíróság megállapította, hogy a cselekvés pillanatában Andriska Pál tudata átfogta a lehetséges következményeket, nem rajta múlott, hogy a halál nem következett be. Bálái F. István
