Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
4 • PETŐFI NÉPE # 1988. április 16. * FOGÁSZAT, SEBÉSZET, RÖNTGEN Állatkórház a város szélén — Ma csendes napunk van — mondja dr. Lakos Kálmán, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás Állatkórházának vezető főállatorvosa, míg a festőállványokat, festékescsöbröket kerülgetve bemegyünk talpalatnyi irodájába. A szekrényből máris előkerül a kötelező fehér köpeny, és mig belebújok, megtudom: állatkórház Kecskeméten már az ötvenes években is volt, a Műkertvárosban. 1970-ben költözött a stáb mostani helyére, a Halasi útra. A három állatorvos, egy üzemmérnök (aki technikai dolgokkal, például rönt- génezéssel foglalkozik) és a gondozók éjjel-nappal, hétvégén is fogadják a beteg állatokat. Egy fiatalember kukkant be, dr. Tuboly Csaba, ő ma az ügyeletes. Háta mögül hátborzongató vonítás hallatszik. Azt hittem, csupán egyetlen ajtó választ el a hang tulajdonosától, de míg a kezelés helyére érünk, még azt is meglátom, hogy a nagyműtő a mostani felújításkor milyenné formálódik. Egy nagyobbacska terem egyik sarkában áll az a magasított asztal, amelyen markos kezek igyekeznék lefogni a kapálózó németjuhászt. Gazdája, So- modi Gáborné félig elfordulva meséli, hogy Golyó kutyáját csúnyán megharapta a szomszéd eb, és a seb szakszerű kezelését inkább az állatorvosokra bízzák. Nyüszítéssé csendesül a fájdalmas üvöltés, megkönnyebbülten nézek szét a teremben, amelynek egyik felét furcsa alkalmatosság foglalja el. — Ez a lókaloda — mondja kézmosás közben dr. Temesváry István —, arra való, hogy a nagy testű állatok ne tudjanak rúgni, arrébb táncolni a kezelések alatt. Legtöbbször a lovak fogainak kezelésekor vesszük igénybe. A múltkor nem volt szerencsénk, az egyik páciens kirúgott, belegabalyodott a hámba, és hogy meg ne fulladjon, el kellett vágni a szíjakat. Szabványosra nyírt fülek Egy fülke nyílik a teremből, a következő betegre várva itt ütjük el az időt. Ősz hajú férfi hajlik a félhomályos szoba egyetlen fényforrása fölé. Pont olyan röntgengép-átvilágító ez, mint amilyen bármely embergyógyász intézményben lenni szokott. Takács Béla néhány érdekes felvételt mutat. — Ez egy kutya mellső lába, látja a törést rajta? — még a laikus is jól érzékelheti, mennyire elcsúsztak egymás mellett a csontok. — Ez már a műtét után készült röntgenkép, fémrészek, csavarok segítségével illesztettük helyére az állat lábát. Meggyógyult. Amióta van röntgenkészülékünk, gyorsabban, könnyebben állapíthatjuk meg például azt is, hol kell fölnyitni a beteg hasát, ha valami idegen testet lenyelt. Találtunk már gumibabától szögig, papucsdarabtól cérnaspulniig elképzelhetetlenül sok mindent. Tovább lapozzuk a felvételeket: ezt a vizslát baltával találta el egy jótét lélek, emezt egy autó gázolta el, törését elég furfangosan gyógyítottuk — mondják. — Látja, milyen szögben vannak ott a csavarok? — Háát... Hirtelen ötlettől vezérelve kérdezem. — T artanak otthon állatot? — Míg kertes házban laktunk, volt kutyánk, macskánk. De a bérházba szerintem már csak hal és papagáj való. A természetszeretetemet pedig kiélem a vadászatban — neveti meglepődésemet Takács Béla. — A főnökünk is vadászik. — A gyógyítók fájdalmat okoznak?- A vadászatban, úgy mondják, több az erdőzúgás, kevesebb a vadűzés — szögezi le dr. Lakos Kálmán. — A fájdalomokozásról pedig az a véleményem, hogy aki ezt mondja, nem látott még szenvedő állatot. Nagyon sokszor megfigyeltük már, hogy az eleinte kapálózó, mindenképpen szabadulni akaró beteg a kezelés közben megnyugszik, mintha felfogná, hogy az átmeneti nagyobb fájdalmat az ő érdekében okozzuk. Hogy meggyógyuljon. Egyszer cirkuszosok hoztak egy összemart páviánt. Én voltam az ügyeletes és bizony félve fogtam hozzá a sebek összevarrásához. Gazdája a biztonság kedvéért egy lánccal kötözte össze kezét, lábát. Már mosakodtam, amikor egy reccsentéssel elszakította a kötelékeit. Amíg valóban fájhatott neki a műtét, „szó nélkül” tűrte. Be sem fejezzük a beszélgetést, megérkezik — mit is mondok — zsebben behozzák a következő pácienseket. Két aprócska törpe pincher. A kisműtőben, a parányi asztalon magatehetetlenül, elaltatva fekszenek, míg fülüket szabványosra igazítják. Gazdájukkal, Antal Péterrel még vitába is keveredünk, vajon jó-e ez, szebbek lesznek-e a kutyu- ‘ sok a „csonkító műtét” után. Temesváry doktor szűkszavúan, mellettünk el0 Szabványos lesz a kiskutyák fiile dr. Temesváry István és l akács Béla segítségével. • Néhány perc alatt szabadul a mangalica. • Ne félj a szuritól! (Tóth Sándor felvételei) lépve csak ennyit mond: külföldön, nyugaton már nem élnek ezek a régi szabványok. Állatszállítóvá alakított utánfutó áll a bejárat elé, az érkező páciens fülsiketítőén visít, ahogy egy jó tüdejű mangalicához illik. Tiltakozása teljességgel hiábavaló, őurasága néhány perc után „férfiatlanul” távozik. Gazdája, T. Nagy János, fajtaváltás ide vagy oda, családjának mangalicát hizlal. Mondja, otthon van még a göndör szőrű jószágból néhány. Az utánpótlás segítése Dél körül csökken a látogatók száma, mondják az állatorvosok, és egy kávéra bevonulunk a műtő melletti irodába. — Nehezebb-e a munkájuk, mint a körzetekben dolgozó kollégáiké? — Ide az esetek nagyobbik részében a kistestű állatok, kutyák, macskák, sertések, ritkábban madarak kerüinek — sorolja dr. Temesváry István. — Persze tehenet, lovat is hoznak, vagy mi küldjük értük a mentőkocsit. Közelebb kerülünk a szorosan vett állatorvosláshoz, hiszen a tanyaudvaron nem lehet műtétet elvégezni. — Veszélyes üzem a maguké? — Nem veszélyesebb sok más egyébnél — véli a kórház vezetője. — Olyan gondozók segítenek bennünket, akikre jó lélekkel hagyatkozhatunk. Ha ők rftegfognak egy állatot, nyugodtan végezhetjük a munkánkat. Veszély persze van. Nem olyan régen egy tehenet hoztak, amit természetesen megvizsgáltunk, és közben derítettük ki, hogy veszett. Hogy a bajt megelőzzük, végig kellett oltani a vele foglalkozó egész társaságot. De ez véletlen balesetnek számít. Szerencsére túl vagyunk az igazán veszélyes járványokon. Egy-egy harapást, rúgást meg ... vele jár ... — Valamennyien nagyüzemben kezdték pályafutásukat, fordulok a legfiatalabbhoz., dr. Tuboly Csabához. — Miért éppen a kecskeméti állatkórházban kötött ki? — Zalából jöttem ide egy állami gazdaságból. Miért ide? Azt hiszem, egy kicsit túlnépesedett az állatorvosok társasága. Itt találtam helyet. Már megszoktam, jó itt. — Jó bizony! És nemcsak szerintünk — állítja a főállatorvos. — Az országban három helyen fogadhatunk állatorvos-hallgatókat. Székesfehérváron, Gödöllőn és nálunk. Heti váltásban jönnek hozzánk külföldről is —, és az államvizsga előtti gyakorlatot szintén itt töltik. Az utánpótlás felkarolása azért nem mond ellent az előbbi megjegyzésnek. Kutyakozmetika, panzió Elfogyott a kávé, a ragyogóan melegítő nap arra csábít, hogy körbejárjuk az épületet. Meglesem a kórház házőrzőjét, amint éppen kicsinyét szoptatja; némi kötekedés után megértetem egy bolondozó vizslával, hogy nem kérek puszit. Az istállóba beköszönök a fejét unottan emelő lónak, és őszinte tisztelettel nézem a kórház önkéntes véradóit: két birkát. Majd a lassan megszokott állatszagot más váltja fel; az állat- gondozók pihenőjében konzervlecsó rotyog a villanyrezsón. Mig készül az ebéd, elhelyezkedünk. Vincze Lajos életútjának kissé furcsa alakulásáról beszél: — Az eredeti szakmám fodrász. Voltam állatfelvásárló, harmadik éve pedig itt vagyok állatgondozó. Nem olyan ördöngös dolog ez. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy „mi is van benne”. Persze nem lehet a betegre rászólni, hogy ne mozogjon, tartsa a fejét, de előbb-utóbb megszokja az ember, hogyan kell hozzájuk nyúlni. Két éve azon gondolkodom, miként lehetne az eredeti és a mostani mesterségemet ötvözni. Az építkezés hozta a lehetőséget, lesz kutyakozmetika is. — Meg panzió — kottyant közbe egy nagyon fiatalnak tűnő, vékony, szemüveges fiú, Zavadszki Zsolt. — Ha valaki elutazik, ide hozhatja majd, reméljük már a nyáron, a kedvencét megőrzésre. — Népi sajnálják azokat az állatokat, amelyikek a műtőasztalra kerülnek? — naiv lehet a kérdés, mert csodálkoznak rajta. — Persze, hogy sajnáljuk — mondja Vincze Lajos. — De segítünk rajtuk. Meg az is tévedés ám, amit sokan hisznek: hogy itt vérben fürdik a társaság. A disznóvágáshoz is jó gyomor kell, itt meg legalább élve marad, meggyógyul az állat. Elkészül a késői ebéd, jó étvágyat kívánva továbbállunk. Az ajtó előtt fehér kuvaszt ölel egy pityergő kislány. Pedig a kedves állat csak egy szurit kap majd. Gál Eszter A korszerű KGST-ért Minőségileg új, magasabb szintre kell emelni az együttműködést a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. A szocialista országok sokoldalú gazdasági együttműködését korszerűsíteni kell ahhoz, hogy a KGST meg tudjon felelni a kor követelményeinek. A szervezetben folyó átalakulásról nyilatkozott Kádár Bélá- né, a KGST titkárának magyar helyettese Moszkvában. A KGST tavaly ősszel mégtartott 43., rendkívüli ülésszakán elhangzottak rávilágítottak arra, hogy az együttműködésjelenlegi formája nem kielégítő, növelni kell az operativitást, a munka minőségi fejlesztésének gyorsulnia kell, hiszen országaink ma hátrányban vannak a nemzetközi szinthez mérten. A tagországok a nyolcvanas évek közepén felismerték, s fő vonalaiban pontosan felvázolták azt az utat, amelyet bejárva közelebb juthatunk a kívánt célhoz — mondta Kádár Béláné. — A gazdasági integráció fejlesztésének központi elemévé vált a műszaki haladás problematikája. Ezt tükrözte a tagországok 2000-ig szóló komplex programja, amely öt fő irányt és 93 konkrét programot jelölt ki a műszaki fejlődés érdekében. A struktúra tökéletlensége Az októberi ülésszak feladatul tűzte ki azt is, hogy az együttműködés megjelölt fő irányainak megfelelően alakítsák át a szervezeti kereteket is. Ennek célja, hogy az együttműködés mindhárom szintjén — kormányközi, ágazati és vállalati — hatékonnyá tegyék a szervezeti formákat. A KGST bizottságainak az a feladatuk, hogy kidolgozzák a stratégiai koncepciókat, előkészítsék a kormányközi egyezményeket, az ágazati megállapodásokat. A tagországok gazdaságpolitikájának összehangolásában a fő eszköz a tervek koordinációja. A tervkoordináció célját, annak fő témáit ötévenként az ülésszak határozza meg — mondta a magyar titkárhelyettes. Az 1949-ben létrehozott KGST mechanizmusa, a struktúra tökéletlensége fékezi a kijelölt célok elérését. A 43. ülésszak konkrét programot és feladatokat adott a gazdasági, jogi, pénzügyi mechanizmus fejlesztésére. Szabadabb árumozgás A szervezeti átalakulás hosszú folyamat, nem lehet végrehajtani egy csapásra — folytatta Kádár Béláné. — Csak több szakaszban hajtható végre például az árképzés rendszerének, a valutamechanizmusnak, a külgazdasági kapcsolatok rendszerének vagy a tervezési együttműködésnek a korszerűsítése. Fontos új eleme az együttműködésnek a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok körének kiszélesítése. Ez egyfelől szabadabbá teszi az árumozgást, másfelől rugalmasabb árképzésre teremt lehetőséget. A továbbiakban a titkárhelyettes arról beszélt, hogy eddig az uralkodó szemlélet az ágazati volt, de napjainkban az együttműködésben egyre inkább előtérbe kerül a funkcionális irányítás szükségessége. Ezt mindenekelőtt az egyes tagországokban végbemenő belső folyamatok eredményezték. '' " A 43. ülésszak 19 ágazati szervet megszüntetett, s az ott elfogadott döntés értelmében egyharmaddal csökkennek a bizottságok. Nem csupán számszerű csökkentésről van szó, hanem a feladatok újragondolásáról, a bizottsági munkaköröknek az új igényekhez való igazításáról. • • Összehasonlító elemzéssel Ennek megfelelően alakul át magának az apparátusnak, a KGST titkárságának a szervezete és munkája is. Az ülésszak megjelölte azokat a területeket, amelyeken lényegesen többet vár a titkárságtól. Elmélyültebb, sokrétűbb közgazdasági elemző munkára van szükség, s erre alapozva kell javítani a prognózisokat, a gazdasági folyamatok várható hatásának előrejelzését. Ahhoz, hogy a KGST a világgazdaságban mind gyorsabban találja meg a helyét, szerepét, tökéletessé kell tenni a világgazdasági folyamatok összehasonlító elemzését. A titkárság feladata továbbá konkrét fejlesztési javaslatokat is kidolgozni. Mindent egybevetve, a KGST szervezetének, de elsősorban a szervezeten belül folyó munkának részben tükröznie kell a tagországokban kibontakozó belső folyamatokat, részben pedig segítenie is kell azok kibontakozását, s e folyamatok serkentő hatását érvényesítenie kell a sokoldalú együttműködés mind több területén — fejezte be Kádár Béláné, a KGST titkárának magyar helyettese. Szántó András Gépsor exportra A Tungsram Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt győri gyára az idén már több mint 600 millió forint értékben készít gyártógépeket, berendezéseket. Termékeik jelentős részét — 85 százalékát — szállítják külföldi megrendelőknek, a többi között a Szovjetunióba. A győri gyárban ezekben a napokban készül el a Szovjetunió részére az a lámpagyártó gépsor, amely óránként 1500 halogen lámpát tud gyártani. PÁLYAMÓDOSÍTÁS ELŐTT Konszern lesz a Medicor Huszonöt esztendő után a Medicor jelentős szervezeti átalakítást hajt végre. A nagyvállalati szervezet túlélte ön- ^ magát, s annak ellenére, hogy a Medicor növelte eladásait és átrendezte piacait, egyre nagyobb erőfeszítésekkel is csak kisebb eredményeket tudott elérni. Tavaly háromnapos vezetői tréningen, amelyen két amerikai konzulens is részt vett, közösen döntöttek a szervezet teljes átalakításáról. Az elképzelések szerint az orvostechnikai eszközöket gyártó cég lesz az első hazai állami tulajdonú részvénytársaság, ahol külföldi cégek is vásárolhatnak majd részvényeket. Terveik szerint mintegy 20 százalék lesz a Medicorban a külföldi érdekeltség. A külföldi tőke jelenléte lehetővé teszi, hogy a Medicor konszern gyorsan megtérülő beruházásokhoz, a szükségessé váló technológiai rekonstrukciókhoz akadálytalanul szerezhessen be külföldről gyártóberendezéseket. A Medicor konszern megalapításának előzményeiről dr. Huszty András gazdasági vezérigazgató-helyettest kérdeztük. — Az elmúlt években sokszor elterjedt a hír, hogy a Medicor csőd előtt áll. A cég tartós fizetési nehézségekkel küszködik, az új termékeknél elmaradt a várt piaci siker. Végeredményben nyereséges vagy veszteséges most a Medicor? — A Medicort egyértelműen nehéz helyzetbe hozza az állandóan változó szabályozórendszer. Amikor nincsenek stabil mutatószámok a gazdaságban, nem lehet megteremteni a belső stabilitást sem. Felborulnak az értékrendek. A nagyvállalati modell már életképtelenné vált, tartalékai kimerültek, nem lehet megteremteni a belső érdekeltséget, ha a gyárak nincsenek közvetlenül kitéve a gazdasági szabályozók és1 a piac változásainak. A nagyvállalat még mindig egyfajta védettséget nyújt, óhatatlanul is nivellálásra törekszik, s közben már nem lehet nyomon követni, hogy milyen csatornákon, merre folyik el a pénz. A folyamatosan jelentkező tőkehiányt a vállalat különböző nagyságrendű hitelekkel pótolja. A nagy hitelállománnyal óriási kamat jár együtt. A Medicor nyeresége tavaly 500 millió forint volt, s nagyjából ennyire rúgott az éves kamatkötelezettség is. Számításaink szerint az 1988-as évre a nyereség már nem fedezte volna az esedékes törlesztéseket. A megalakuló tíz részvénytársaság mindegyike önálló jogi személy lesz, saját jogon számolnak el a költségvetéssel, az egymás közötti együttműködést szerződésekben szabályozzák. A gyárak önálló üzletpolitikai koncepciót dolgoznak ki, ennek alapján határozzák meg, milyen osztalékot fizetnek majd részvényeseiknek, s ehhez milyen nyereséget kell produkálniuk. — Az irányító apparátus azonban változatlanul a volt vezérigazgatóság marad, hiszen ha a Medicor konszernnek 98 százalékos részvénytöbbsége van az új részvénytársaságban ez azt jelenti, hogy az igazgatótanácson keresztül, sőt a közgyűlésen is a vállalatok sorsát meghatározó szavazattöbbséggel rendelkezik. Gyakorlatilag a függőség majdnem olyan, mint a tröszti leányvállalatok esetében. — A Medicor Irányító Vállalat operatív módon nem kapcsolódhat be a részvénytársaságok munkájába, tiszteletben kell tartania a közgyűlések, az igazgatóságok jogkörét. Mint fő részvényes, elsősorban a fejlesztéspolitika, a stratégia kialakításával törődik. A leányvállalatokhoz képest lényeges előnye az új társaságoknak, hogy a régi adósságokból gyakorlatilag nem cipelnek magukkal semmiféle kötelezettséget. Tiszta lappal indulnak. Mondhatom úgy is, hogy üres lappal, hiszen az álló- és forgóeszközökön, készleteken kívül forgóalapot nem tud számukra biztosítani a Medicor-központ. Viszont joguk van arra, hogy működésükhöz józan belátásuk szerint hiteleket vegyenek fel. Ez már a részvénytársaságok számláját terheli. — A Medicor Irányító Vállalat miből kívánja törleszteni a korábbi bankkölcsönöket, kamatokat? Hiszen ha az újonnan létesült részvénytársaságok is újabb kölcsönökért folyamodnak a bankokhoz, saját nyereségük ennek a fedezetére kell... — A vállalat eddig és ezután is pontosan eleget tesz hitel-visszafizetési kötelezettségeinek. A vállalati átszervezés második részében egyébként a Medicor — most már mint a részvénytársaságok 98 százalékos részvénytöbbségének birtokosa — áruba bocsátja részvényeinek egy részét. Elképzeléseink szerint a többséghez szükséges részvénymeny- nyiséget tartjuk meg, s a többit értékesítjük. Mintegy 1,5 milliárd forint értékű részvényt kívánunk eladni. — S ezzel maga a Medicor konszern is részvénytársasággá válik? — Nem, erre a jelenlegi törvények nem adnak lehetőséget. Terveink szerint 1989. január l-jével alakul át a fennmaradó vállalat részvénytársasággá, mihelyt ezt az új társasági törvény lehetővé teszi. — A tíz újonnan alapított Medicor- részvénytársaság elvesztette ugyan a láncait, de vajon honnan vehet magának jogokat? Mi a biztosíték arra, hogy az új konstrukcióban éppen egymással kívánnak kereskedni, s hogy továbbra is vállalják az alkatrészellátási kötelezettségeket egymás számára? S mi történik, ha például a fejlesztési munkára nem a Medicor Fejlesztési Rt-nek adnak megbízatást, vagy a kereskedelmet új formában kívánják gyakorolni? — Lényegében joguk van arra, hogy teljesen új kapcsolatrendszert alakítsanak ki, ebbe az irányító központnak nincs beleszólása. Mindez feltételezi, hogy az egymás közötti team-munka sokkal szorosabban függ az eredménytől, a teljesítménytől, a szolgáltatás színvonalától. Elvileg lehetőség van arra is, hogy egymás vállalatában részvényeket vegyenek, s így közvetlen beleszólást szerezzenek a másik vállalkozás munkájába. Az új konstrukció megteremtette a tőkemobilitás lehetőségét a vállalatok számára. Bizonyos, hogy;, a legkeményebb erőpróba a fejlesztésre és a kereskedelemre vár. De gyakorlatilag minden részvénytársaságra érvényes: egyedül kell bizonyítani életképességét.
