Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. március 14. • PETŐFI NÉPE • 3 BÍZNAK ÖNMAGUKBAN — BÍZNAK A JÖVŐBEN Falugyűlés Madarason • Az új orvosla­kás. „MÁS A SÜLYA, HA CSAK KISKŐRÖS, S MÁS, HA A VÁROS ÉS TIZENHÁROM KÖZSÉG LÉP FEL” Ha meglátom Madaras község hatá­rának jelzőtábláját — gyakran és szíve­sen jövök ide —, mindig három dolog ötlik az eszembe. A nyílegyenes, széles utcák, a messze földön híres úttörőze­nekar és a világ legnagyobb szarmata kori temetője, melyet itt ásott ki a bajai múzeum tudós igazgatója. Kőhegyi Mihály. A falugyűlésre igyekezve kí­váncsi várakozást éreztem, vajon mi szépet, újat teremtettek a madarasi em­berek, kiheverte-e a falu a szomorú is­kolatűz okozta csapást. Takarékosan, meggondoltan Krizsák Károly tanácselnök az 1986- os és 87-es esztendőkről összefoglalva tett jelentést. Amint elmondta, a pénz­eszközök szűkössége, megérkezésük bi­zonytalansága visszafogott, óvatos gazdálkodásra késztette a tanácsot, s ennek következményeként jelentős pénzmaradvány keletkezett. Miután ez a helyzet takarékosságot, a fejlesztési feladatokban pedig gondos rangsoro­lást eredményezett, az 1987-es eszten­dőt már jó alapokról indíthatták. Sőt, előbbre jutottak az útépítésben, a Kos­suth és a Nagyváradi utcában több mint egy kilométernyi készült el. Az új­falusi autóbuszvárónál megépült a for­duló, társadalmi összefogásnak kö­szönhető a 200 négyzetméternyi járda. (A társadalmi munka értéke több mint 4 millió forintra rúgott.) Orvoslakás, arzénmentesítő, iskola Vigyázni kell a lakosság egészségére, s aki ezt teszi, azt meg kell becsülni — határoztak a madarasiak, és orvo­suknak nagyon szép házat építettek, nem sajnálva sem a fáradságot, sem a majd másfél millió forintos költséget. Felnőtt és gyermek egészségének egy­aránt feltétele a tiszta, jó ivóvíz. Ezt szolgálja a hidroglóbusz tövébe telepí­tett arzénmentesítő. A tanács egyéb­ként a gyertnekintezményeket és a szo­ciális ellátást részesítette előnyben. Míg a művelődési ház elektromos hálózatát felújították, a tanácsháza épületének hasonló rekonstrukciójára már nem fu­totta. Csakúgy a Kolozsvári és a Má­tyás király utca burkolatának befejezé­sére, bár a munka négyötödében elké­szült. Az egész ország közvéleményét meg­rázta a község általános iskolájának pusztulása. Azóta áll már az új épület, 2 milliós költségét az Állami Biztosító jórészt megtérítette. Most a központi fűtés bevezetését tervezik. Nem állnak el Madarason a településfejlesztési ta­nácsrendeletükben elhatározott útépí­téstől sem, az idén a Zrínyi és a Tán­csics utca következik. Fejlesztési hitelt vesznek fel e célra, és számítanak az utca lakóinak támogatására is. Előrehaladott tárgyalások folynak egy szakáruház létesítéséről. Az ügy érdekében a bácsalmási áfész összefo­gott a madarasi tanáccsal, és a helyi Béke Tsz 6 millió forintot ad az építke­zéshez. Ha elkészül, a lakosság minden élelmiszert, ruházati és iparcikket meg­vásárolhat helyben, jó körülmények között. Vigyázzunk a környezetre! Dr. Szendrei József gyógyszerész mindig szót emel a jó ügy érdekében. Most a környezet védelmével kapcsola­tos tennivalókra figyelmeztetett. Mint mondta, a tiszta, gondozott település meghatározza a lakosság testi és lelki jó közérzetét. Sok fát és sok virágot java­solt, és üdvözölte a rövidesen megvaló­suló szemétlerakó hely tervét. Amint elmondta, a kutak tűréshatáron felüli mennyiségben tartalmaznak arzént, Gál Zoltán Helyén a parabolaantenna, műsor jön az égi csatornán • Parabolaan­tenna — a város fölött. (Tóth Sándor képri­portja) CSikeres volt az akció, szombaton gyorsan k^a helyére került a 3,2 méter átmérőjű pa­rabolaantenna — szükség volt a nagyobb mé­retre, mivel Kecskemét a műhold vételkörzeté­nek határán fekszik —, s délutántól kísérleti jelleggel már a megyeszékhely 6850 lakásá­ban nézhették a Skychannel (szó szerinti for­dításban égi csatorna) műsorát, amely a me­gyei tanács épületének tetejéről kábelen jut el a hálózatba már bekötött otthonokba. Ezt az adót a kevésbé nézett Pozsony he­lyén lehet fogni. Akinek teletextes a tévéje, az az egyéb információk mellett a részletes prog­ramot is olvashatja — természetesen angolul. Márton Lajost, az IKTVigazgatóját telefo­non hívtuk fel, s ő elmondta: még márciusban nézhető lesz a szintén műholdon keresztül köz­vetített Superchannel, és bemutató jelleggel a francia nyelvű TV 5 is eljut a kábeltévé-tulaj­donosokhoz. Az idén további kétezer lakást kötnek be a hálózatba, s felkészülnek technikailag a köz­vetlen műsorszóró műholdak (DBS) program­jainak vételére is. A későbbiekben mód lesz arra, hogy a most elhagyott programokat — amelyek helyére az új csatornákat sorolják — is visszaállítsák. • Soós Péter százados indulásra kosz. • Szerelés a megyei tanács épületének tetején. • Leszállt Kecskeméten a helikopter, fölkötii/ik az óriás lavórt. Hogyan dolgozik a városkörnyéki bizottság? mely ugyan nem jeleni közvetlen ve­szélyt, de hosszabb idő alatt károso­dást eredményezhet az emberi szerve­zetben. A víztisztító hamarosan elhá­rítja a veszélyt, a megyei és a községi tanács összefogásával egészséges ivó­vízhez jut a lakosság. Rapcsák István csatlakozott az el­hangzott véleményhez, hangsúlyozva, hogy mindenki érezze a kötelességének a rend és tisztaság megterémtését és megóvását. Vavra Sándor MÁV-nyug- díjas a központi autóbusz-megálló elégtelen vízelvezetése miatt emelt szót, jogos panaszára az elnök azonnali in­tézkedést ígért. A Hazafias Népfront titkára, Faze­kas Gyula, aki a falugyűlést levezette, családi okok miatt elköltözik Mada­rasról — jelentette be Mamuzsits Sán­dor, a községi pártvezetőség titkára. Megköszönte Fazekas Gyulának a falu érdekében sok évig végzett áldozatos munkát, majd a falugyűlés Bogácsi Ká­rolyt választotta meg a HNF titkárává. A falugyűlés után azon gondolkod­tam, hogyan lehetne röviden összefog­lalni a benyomásaimat. Panaszt hallot­tam, — panaszkodást nem. Alapos, át­gondolt beszámolót igen, — hebehur­gya okvetetlenkedést nem. Előremuta­tó terveket igen, — kishitűséget nem. A madarasiak bíznak önmagukban, te­hát — bíznak a jövőben. A Kiskőrös vonzáskörzetében lévő tizenhárom település — együtt a város­sal — 1984 áprilisában megalakította a városkörnyéki bizottságot, amelynek tagja mind a tizennégy tanácselnök. A bizottság elnökévé a Kiskőröst kép­viselő dr. Oláh Pált választották. Igaz, nem valami ki nem mondott, kötelező tekintélyelv alapján, s a bizottság sem azért jött létre, hogy helyettesítse a megszűnt járási hivatalt. — Ezt annál inkább sem tehetnénk meg — mondja dr. Oláh Pál —, mert a városkörnyéki bizottságba való belé­pés — ellentétben a járásokkal, ahová eleve tartozott egy-egy település — minden község részéről önkéntes, s le­hetőség van a kilépésre is. Itt a tagok egyenjogúak, egyenrangúak, minden szavazat ugyanannyit ér, függetlenül a település lélekszámútól. Pénz nélkül és pénzzel Az azonban más kérdés, hogy jelen­tős együttműködés alakult ki már a korábbi esztendőkben is a város és a környező községek között a kereskede­lemben, ipari szolgáltatásokban, okta­tási és közművelődési területen. Ez volt az alap, erre épült fel a tartalmában más jellegű kapcsolat. Bár a kiskőrösi tanácselnök állítja, hogy a kisebb dolgokat pénz nélkül is meg lehet oldani, s ezt bizonyítja is néhány példával, egyebek közt a me­netrend összehangolásával, azért a bi­zottság már 1985-ben megszavazta a városkörnyéki pénzügyi alap létesíté­sét. Ez azt jelenti, hogy a tanácsok la­kosonként 25 forintot fizettek be a kö­zösbe, s így 1 millió 447 ezer forint jött össze. Egy esztendőben. De az eredeti­leg három évre szóló megállapodást az alapképzésről időközben megtoldották még kettővel. A bizottság tagjait nem is kellett nagyon kapacitálni, mert az eltelt időszak hamar bizonyította a köl- csönalap hasznát, szükségességét. Most 4,7 millió forint van a települé­seknél, amelyet azok folyamatosan,-a megállapodás.nak megfelelő ütemben fizetnek vissza. Forog tehát a pénz. Csengőd 1,4 milliót kapott telekkiala­kításra, Soltvadkert 1 milliót a tó víz­minőségének javítására. Akasztó az is­kolaépítés hiteleit törlesztette a kétmil­lió forintból, míg Fülöpszálláson útépí­tésre költötték az 1,3 milliót. Az alap­szabály lehetőséget ad vissza nem térí­tendő támogatás odaítélésére is. így kapott 350 ezer forintot a térségi fel­adatokat is ellátó MHSZ-szervezet, s jutott százezer forint a kiskőrösi könyvtár hangos anyagának kialakítá­Többségi szavazással A döntés többségi szavazással törté­nik. Ez demokratikus is, viszont kér­dés, hogy sikerül-e teljesíteni minden település kérését? — Eddig még sikerült, jóllehet senki nem jelentkezett irreális igénnyel — nyugtázza dr. Oláh Pál. — A tanácsel­nökök ismerik egymás gondjait, így a segítő szándék mellett van egyfajta kontroll is. 1990-ig még további hét­millió forintot tudunk adni a tervek szerint. A községek — mert döntően ők profitálnak az alapból — már bejelent­keztek fejlesztési elképzeléseikkel. Császártöltés még az idén kap 2 mil­lió forintot két részletben a földgázbe­kötésre, Kaskantyú is júniusban 1 mil­liót kövesút építésére. Ezek lényegében kamatmentes kölcsönt jelentenek, s a viszonylag nagy összeggel előbbre hoz­ható egy-egy beruházás. Jövőre Imre- hegy 2 millió forintot fordíthat az isko­laépítésre, és újra kért Soltvadkert is 2 milliót a művelődési ház létesítésére, de erről még nincs döntés. Tervezzük egy újabb pénzügyi alap összehozását az önálló, Kiskőrös és vidéke újság kiadá­sára. Ezt a kérdést következő ülésün­kön vizsgáljuk meg. A bizottság mellett társulások A bizottság megbeszélésein — a pénzelosztáson kívül — számos fontos, a körzet egészét érintő téma napirendre kerül. Rendszeresen visszatér a helyi és a helyközi közlekedés, a kereskedelem, s ezen belül a 3 áfész tevékenysége, az ipari szolgáltatás helyzete, a munkaerő és a foglalkoztatás kérdése, a szakmun­kásképzés, az egészségügyi, ellátás, anya- és gyermekvédelem, a családsegí­tő központ munkája, a Vadkerti-tó fej­lesztése, a postai szolgáltatások, hogy csak néhányat említsünk. Ez utóbbinál érdemes egy pillanatra megállni. A távhívásos telefonközpont volt az első igazán nagy közös munka, egy megkezdett fejlesztés, amely a vá­roskörnyéki bizottsági együttműködés­ben teljesedett ki. Öt-öt millió forintot tett le ugyanis a város és a községek, s ehhez jött még a kötvényjegyzés. Az akció sikeres volt, következett a folyta­tás. Ugyanis nem csak telefonügyben érezhető, hogy más a súlya a problémá­nak, ha az csak Kiskőröst vagy a kör­zet egy-egy települését érinti, és megint más, ha a város és a tizenhárom község (60 ezer lakos) együtt lép fel. De mivel minden ügyben nem kell minden településnek részt venni, így kisebb társulások is létrejöttek — ál­landó feladatok megoldására. Nyolc község belépett a útfenntartó társulás­ba. Az ipari árellenőrzés központja Kiskőrös. Innen, valamint Kecelről, Soltvadkertről és Csengődről látják el a térségben az építési hatósági munkát. Akasztóhoz és Soltvadkerthez .társult hat, illetve öt község a pénzügyi belső ellenőrzésre. E módszerrel megvalósult a hatékony szakmai munka és még pénzt is megspóroltak. így aztán újabb társulások megalakításával foglalkoz­nak, például szabálysértési ügyekben, gyámügyben, s szerveződik a Kiskőrös —Soltvadkert—Kecel idegenforgalmi vállalkozás is. Miért jó Csengődnek? És hogyan látja a városkörnyéki bi­zottság eddigi működését egy községi tanácselnök? Mondjuk, Csengődről Égető Árpád. — Kezdettől örültem ennek a testü­letnek — szögezi le a tanácselnök. — Úgy gondoltam, lesz egy fórumunk, ahol megtárgyalhatjuk a térségi közös dolgainkat, több információhoz ju­tunk. Mert a járás nem akadályozott bennünket, sőt sokszor tevőleges segít­séget is adott, de a község és a megye közé ékelődött, s ráadásul elválasztotta egymástól,az egyes településeket is. Égető Árpádot kritikus embernek tartják, hihető tehát, amit mond: a vá­ros nenj telepszik rá a bizottságra. Sőt, az együttműködés elsősorban a kisebb községek alapvető érdekét fejezi ki. Amelyeket inkább a saját múltjuk, az én házam, az én váram szemlélet zavar a továbblépésben. — De mindez oldódik állapítja meg a csengődi tanácselnök —, hisz a működő társulások bizonyítanak. Az itteni családsegítő központhoz tartozik Páhi, Kaskantyú és Tabdi is. Az építési előadó pedig kijár Akaszfóra, Fülöp- szállásra, Soltszentimrére és Tabdira. Látszik tehát, hogy más feladatra elté­rő módon szerveződnek a községe^. S ebben kimutathatók a gazdasági elő­nyök is. No meg a kölcsönalapból jut­tatott pénzek felhasználásánál is. Árui­kor mi megkaptuk az 1,4 milliós támo­gatást 2,3 millió forint volt az, összes fejlesztési pénzünk. Kialakítottuk az építési telkeket, s ezeknek gyümölcse igazából most érik be. Mellesleg a ka- , matmentes hitellel mintegy 220 ezer fo­rintot megspóroltunk. Érdemes lenne a tanácsok év közben jelentkező fizetési nehézségeinek áthi­dalására — amelyek a bevételek nem ütemes beérkezéséből adódnak — is gondolni, akár egy külön alap létreho­zásával is. Ezt már fölvetettem a bizott­sági ülésen. Ez is egy módja ugyanis az együttműködés további szélesítésének. V. T. Kardoska jó helyre került Tekintélyes, fehér kuvasz acsarkodik rám Kecskemét határában, a Szarkás-tanyán, Csertő Gábor portájának kapujában. Ide bizony csak az mehet be, akit a háziak is látni akarnak. A testes, jókötésű gazda elém siet, s lecsendesíti a bizalmatlan ebet. Mondom, azért jöttem, hogy megismerjem azt a kistermelőt, aki mangalicát kapott a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől. Történt ugyanis, hogy amikor a közelmúltban az Alföld Szakszövet­kezetben járt Váncsa Jenő, ellátogatott Csertő Gáborék kisgazdasá­gába is. Az itt látottak, s a kistermelő sokéves eredményei annyira megtetszettek neki, hogy hamarosan egy törzskönyvezett, őshonos mangalica tenyészkant küldött ajándékba. — Nem örülölcánnak, hogy írni akar rólunk. Anélkül is van épp elég irigye az embernek—mondja Csertő Gábor, de azért körbevezet a ta­karos portán. Sok paraszttanyán jártam már, de még ilyen szép rendet, tisztaságot sehol nem láttam. Pedig a gazda és a felesége nem fiatal már. Mindketten nyugdíjasok. Mégis többnyire maguk végzik el a tenniva­lók javát. A kampánymunkák idején a rokonság is besegít. — Nem nagyon van idő itt unatkozni — mutat körbe a gazda — százhúsz birkát, tíz anyadisznót, 40 hízót, 150 gyöngy tyúkot, 300 magyar kendermagos tojót gondozunk. Emellett a 9,5 hold szőlő, a gyümölcsös és a szakszövetkezettől bérelt szántó munkálatait is el kell végeznünk. Sokszor feltettük már a feleségemmel egymásnak a kérdést: miért csináljuk még? Hiszen már pihenhetnénk. Mindig ugyanazt válaszoltuk rá: azért, mert ebben nőttünk fel, ezt szoktuk meg. Én most, 65 évesen is mindennap reggel ötkor kelek, de Ilonka, a feleségem megelőz: igyekszik a piacra. Aztán ellátjuk a baromfit, a nagyobb jószágokat. Utána jöhetnek a kerti tennivalók. Majd, ha ránk esteledik, behúzódok a darálóba tápot készíteni. ' Télvíz idején persze kicsit könnyebb, de a jószágokat ilyenkor is gondozni kell. Aztán ott a szőlő és a gyümölcsfák. Az idén például már január 10-ére megmetszette Csertő Gábor mind a négyszáz almafát. — Folyamatosan dolgozni kell — magyarázza —, így állandóan minden rendben van, és nem torlódnak össze a tennivalók. Egy nagyobb épülethez érkezünk. A gazda kitárja az ajtót. Szebb­nél szebb birkák bámulnak ránk egykedvűen. Mindenütt patikai 1 rend, tisztaság uralkodik. Csertő Gábor hirtelen lehajol és felkap egy koromfekete kisbárányt: Ebből lesz majd az igazi kos! Nem messze ettől az épülettől néhány ól sorakozik egymás mellett. Itt, az egyik boxban kapott helyet az új szerzemény, a tíz hónapos mangalica. Kérem vendéglátómat, menjen be hozzá, mert fényképet szeretnék róluk együtt készíteni. Be is lép az ólba, ám a fiatal állat fel-alá rohangál. Uj itt neki még minden. És a gyöngytyúkok rikácso­lása is biztosan ingerli. — „Kardoska" — szólítja meleg hangon, de határozottan Csertő Gábor. A malac megáll, figyel. Elkészült a felvé­tel. A gazda kijön. — Megtörtént hpt a névadás is — mondja mosolyogva. Elsétálunk a szőlő felé. Ezt az ötvenes évek elején telepítette. Akkoriban a tejiparnál sofőrként dolgozott. Tíz éven keresztül éjszakai műszakot vállalt, hogy nappal művelhesse a háztájit. A gyenge homokföld most szépen terem. Sokéves, kemény munka eredménye ez. — Egy méter mélyen megforgattuk a talajt — idézi a történteket — a férgeket kézzel gyűjtöttük össze. Háromévenként, holdanként 5-600 mázsa trágyát juttatunk a földbe. Emellett minden évben meg­adjuk a vegyes műtrágyát is. Éttől lett jól termő ez a sovány homok. Bár az utóbbi néhány évben a kemény fagyok miatt a szőlő kevés fürtöt hozott, azért a többi növénynél a termés többnyire biztató. Az állatok is szépen gyarapodnak. Meghálálják a gondoskodást. De most, az adózással hogyan éri meg folytatniuk a gazdálkodást? — Csökkentettük a disznó- és a hízóállományt is — válaszol rövid töprengés után—, mert az az igazság, hogy az adózással kapcsolat­ban bizonytalanok vagyunk. Nem akarunk rosszul járni. Sajnos, mi nem ismerjük ki magunkat a rendeletek erdejében, és nincs, aki el tudná magyarázni nekünk, mire számíthatunk a jövőben. Nézzük a szép kertet, a gyümölcsfákat. Most még hűvös a szél, de bizonyára hamarosan beköszönt az igazi tavasz. Csertő Gábor össze­húzza a kabátját és ezt mondja: — Harminckét éve a semmiről indultunk. Aztán keményen dolgoz­tunk. Meg is lett az eredménye. Nekünk már a munka és ez a kis gazdaság az élet, a boldogság. Gaál Béla

Next

/
Thumbnails
Contents