Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12. • PETŐFI NÉPE • 5 „AKI 1848-BAN ANNYI IDŐS VOLT, MINT ÉN MOST” >) A vers élményét jelenti” Petőfi Kecskeméten írt Elfogultság nélkül állítható, hogy lapunk gyakran és színvona­lasan foglalkozik névadója életmű­vével. Különösen a hetvenes évek elején, a költő születése százötve­nedik évfordulójához kapcsolódva ismertettük módszeresen Petőfi munkásságát, megyénk területéhez fűződő kapcsolatait. Magyarázó jegyzetekkel közölj tűk Dunavecsén, Kunszentmikló- son, Kecskeméten, Szalkszentmár- tonban, Kiskunfélegyházán írt verseit, számba vettük a qiegyei emlékhelyeket, az itt található em­léktárgyakat. Kutattuk: mit jelent a huszadik század második felében élő magyaroknak Petőfi Sándor. Választ kértünk és kaptunk — akkor — fiatal Íróktól is. Ezekből idéztünk egy-egy jellemzőnek vélt mondatot. írásai „nagy példát ad­nak ahhoz, hogyan élhet valakiben tiszta ötvözetként a ,magánem­ber’, a ,költő’ és a ,közéleti szemé­lyiség’.” (Simonjfy András.) Petőfi „magát a magyar költészetet jelen­ti, ha úgy tetszik a költészetet, mindenesetre a verset: a vers élmé­nyét.” (Munkácsi Miklós.) „Mű­vész volt, tökéletességre törekvő.” (Czakó Gábor.) „Petőfi: az újkori Magyarország okos, megveszte­gethetetlen iíjúsága.” (Kiss Bene­dek.) „Egyszerre bámultam és gyűlöltem azt a hetyke zsenit, aki járta a falvakat, fogadókat, pa­rasztházakat és csak a Pató Pálo- kat, csak a koronás bitangokat hi­báztatta mindenért (Vathy Zsu­zsa). „Költő, akinek a verseit néha kedvetlenül, néha mosolyogva ol­vasom, aki 1848-ban annyi idős volt, mint én most, és mégis öreg­nek érzem magam mellette: néha hitetlennek és romlottnak, néha bölcs túlélőnek.” (Csapiár Vil­mos) versei Égg Élf Mit ír a megyei útikönyv? Örömmel olvastam a Petőfi Népe idei, január 29-én megjelent „Talál­kozó Petőfivel Kecskeméten” című tudósítást, hiszen a múlt évi kun- szentmiklósi találkozó után ismét a szülőföld, Bács-Kiskun megye ad otthont a Petőfi-emlékhelyek országos találkozójának. „Rövid életéből csaknem három esztendőt töltött a neki köszönhetően is hírős városnak ismert homoki településen a költő, 14 verset keltezett itt, tehát a város joggal számítódhat az ismertebb emlékhelyek közé. Csak ennvi lenne? A feltehetően huszonegy emlékhely­ről érkező küldöttek örömmel veszik majd kezükbe a Petőfi Népe aznapi számát. Bizonyára az újság nevéből megérzik, hogy a szülőföld megyei lap­ja a lakossággal együtt büszkén vallja: Petőfi népe vagyunk. Tapasztalatból tudom: az ilyen talál­kozók jó alkalmak arra is, hogy minél több írásos emléket vigyenek haza ma­gukkal a küldöttek. Bizonyára már örömmel vásárolják meg a Pusztatou- rist Idegenforgalmi hivatal 1986-ban ki­adott Bács-Kiskun megyei útikönyvét. Én is örömmel vettem meg a múlt év decemberében, érdeklődéssel la­pozgattam az úti­könyvet. Elsősor­ban a Petőfi- emlékeket kezd­tem kutatni. Áthatva a ta­lálkozó céljától arra gondoltam, milyen kincset érő kiadványt visznek haza ma­gukkal a küldöt­tek Kecskemétről Debrecenbe, Pá­pára, Aszódra. Kiskunfélegyhá­zára, Sárszentlő- rincre, Mezőbe- rénybe, Budapest V. kerületébe. Kiskőrösre és folytathatnám a sort. Forgatom a könyv lapjait: mivel Kecskemét első a sorban, meg a talál­kozó színhelye is, fokozott érdeklődés­sel keresem benne: mi köze van Kecs­kemétnek Petőfihez? A megyeszékhelyről szóló leírásból — a 26-ik oldaltól az 52-ik oldalig — ennyit tudunk meg Petőfi kecskeméti kapcsolatairól: 30. oldal: „Petőfi Sán­dor utca”, 40. oldal: „A városháza homlokzatán Petőfi Sándor... emlék­tábláival találkozunk.” 47. oldal;... Petőfi Sándor utcán végigsétálva,:..” 48. oldal; „ . .. a már ismert és bejárt Petőfi utcán,. . .”. De! Ennyi lenne csak Petőfi és Kecs­kemét kapcsolata? Újra hivatkozva a Petőfi Népére; az 1981. március 14-ei számából is tudhatjuk — „A boglyake- mencés, egytantermes, az evangélikus templom mögött álló „tanintézet” a századfordulón bontották le ...” „A kisdiák a Hábel-családnál (az apa egykori székálló legényénél), Ko- vácsayéknál, keresztanyjáéknál, leg- hosszabban anyai rokonainál, a hajda­ni Beretvás, a mostani OTP-igazgató- ság helyén lévő takaros házban lakott.” És a szülőház képe? Úgy érzem, a kecskemétiek nem kis büszkeségére említhették volna: az is­kolai tanulmányok útján Kecskemét indította el Petőfit. 1843-ban is Kecskeméten volt Petőfi. A város kulturális életében oly jelentős szerepet játszó Katona József Színház említésénél bizonyára nem rontott vol­na a mondanivalón: Petőfi mint szí­nész, több mint harmincszor lépett fel az általa „hírős város”-nak titulált helységben. Utalni lehetett volna arra is; „Gyak­ran megfordult az Aranyhomok étter­mének bejáratánál állt Szilády-nyom- dában, az Ókollégiumban lakó baráta­inál, Ács Károlynál és Jókainál. A színlaposztóknak szánt Emlény című verse március 23-án —jutalomjátéka napján — került a tipográfiába”, amint azt a Petőfi Népe 1981. március 14-ei számában közreadta Heltai Nándor. Továbblapozva a Bács-Kiskun me­gyei útikönyv lapjait, Kiskőrösön (56. oldal.) már kellő súllyal jut hely annak a törekvésnek, amellyel a város őrzi Petőfi emlékét, s igyekszik azt a jövő számára megtartani. Nem vitatom a könyv képválogatását. De, ha elismeri a szülőház látogatottsági adatait (évi # llruz Mihály há/a 55—60 ezer) — idegenforgalmi kiad­vány lévén — a képanyagbán is helye lenne. A következő Petőfi-emlékhely Kis­kunfélegyháza (63. oldal). Mindjárt ezen az oldalon olvashatjuk; „A Petro- vics család 18-22-ben költözött ide, s Petőfi Sándor ezen a földön állt először lábra”. Az életrajzban járatlan látogatónak mindenképpen zavarólag hat ez a kate­gorikus kijelentés. Joggal vetődik fel a kérdés; ha 1822-ben költözik Félegyhá­zára a Petrovics család, miért megy Kiskőrösre szülni Hruz Mária az 1822. év utolsó napjaiban? Mi történt a szoborral? Közelebb áll az igazsághoz a 66. ol­dalon található „Hattyúház” cím alatti szöveg. „Az oszlopos, klasszicista nyu­galmat árasztó épületet — mint a falán elhelyezett emléktábla tudatja— 1822- től bérlőtársként majd 1824-—1830 kö­zött egyedüli árendásként bérelte Pet­rovics István.” „A Hattyúházzal szemben Köllő Miklós Petőfi-szobrát látjuk, amely a fehéregyházi csatatérre készült, de fel­állítására ott már nem kerülhetett sor ...” A teljes igazság a következő; a ma Kiskunfélegyházán látható Pető- fi-szobrot 1 (Köllő Miklós alkotása) 1897. július 31-én Segesvárott, az emlékoszlopot szintén ezen a napon avatták fel Fehéregyházán. A két alkotás sorsát ismerjük. Az em­lékoszlop Fehéregyhájíán maradt, a Pe- tőfi-szobor pedig szomorú hányódások közepette került Kiskunfélegyházára. Kunszentmiklósnál (88. oldal) bizo­nyára elírás „Petőfi Gimnázium (Kál­vin tér 17.).” Bármennyire is szeretik Kunszentmiklóson Petőfit, nem hin­ném, hogy egyszer is gondoltak arra, hogy a gimnázium névadója Petőfi Sán­dor legyen. De viselte a gimnázium a „Schola Reformatorum K. Kun-Szent-Miklosi- ensis” (Kis-Kunszentmiklósi Reformá­tusok oskolája), a Kunszentmiklósi Re­formátus Reálgimnázium”, majd „Kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnázium”, ma pedig (az 1949/50 tanévtől) Kunszentmiklósi Állami Damjanich János Gimmnázium nevet. A 90. oldalon következik; „Szabad- szállás 7000 lakosú kiskun település, je­les Petőfi-emlékhely.” Jó és tömör a Pe- tőfi-életrajz. A Szabadszállásra alapo­san ráragadt „Petőfinek és híveinek bi­zony vasvillák mutatták kifelé az utat • • • „kitétel enyhítésére, érdemes tudni, hogy 1831-ben egész nyárig az „algynasiumban” tanult Petőfi, Újlaky rektor alatt. Itt született Petőfi István (Petrovics István), Sándor öccse, akit 1825. augusztus 31 -én az itteni reformá- tus templomban kereszteltek meg. Az öreg Petrovics ez időben Félegyhá­zán volt mészá­ros, s István úgy született mégis Szabadszálláson, hogy anyja Hruz Mária — itt volt látogatóban hú­gánál. Mit bérelt Petrovics? A sorokban el­veszve találunk rá Szalkszentmár- ton nevére. (Az idegenforgalmi szakmában én'ezt káros megkülön­böztetésnek ve­szem). Igaz, így folytatódik a be­mutatás; „A 2900 lakosú település Kis­kőrös után a leglátogatottabb Petőfi- zarándokhely.” Falai között Petőfi 113 verset írt, köztük a közismert Feketeke­nyér és a Falun című költeményeit.” Talán a szöveghűségéért: Petőfi első szalkszentmártoni beköszöntő verse nem „Feketekenyér” (talán nyomdahi­ba), hanem Fekete kenyér. Petőfi így ír­ta le. „Petrovics István 1845 tavaszán vette bérbe a múlt század fordulóján épület kocsmát és mészárszéket...” szöveg helyett a beálló vendégfogadót és mé­szárszéket bérelte (mivel funkciójában ez volt,) illett volna. A ház nem csak irodalomtörténeti, de egyedülálló ipartörténeti emlék is. Ut­cai falsíkján a mészárszékablakot kö­rülvevő freskó hazánk egyetlen festett mészárszékcégére. A Szalkszentmáítonról közölt anyaghoz tegyük még hozzá; Marton László egészalakos Petőfi-szobrát 1969- ben avatták fel. A Petőfi-idéző dunavecsei sorokból - -jó összeállítás—talán csak azt említ­sük meg, hogy a Petőfi tér 1. szám alatt lévő Petrovics István által bérelt épület csak mészárszék volt. 1'846 Szent György napján Petőfi és szülei elhagyták Szalkszentmártont, s ezzel a szülőföld — a mai Bács-Kiskun megye — területét. Útjuk Dömsödre vezetett. Majsai Károly Pái-napkor (1843. január 25.) Dínomdánom (1843 január) Üresen áll már a kancsó (1843 január) Farkaskaland (1843 január) ' Könyeim (1843 február) Halál vágy (1843 február) Az első dal (1843. március 5-e előtt) Jövendölés (1843. március 5-e előtt) Jön az ősz ... (1843 március 14-e előtt) inkasszóra hajnal ébred . .. (1843. március 14-e előtt) Lopott ló (1843. március) Emlény (1843. március 23- 30 között) Víz és bor (1843. március) Én (1843. március) Mit tehet a költő? Mindig a jövő szövetségesei a nagy költők, Korunkban aligha várható, hogy — Petőfi szavaival — lángoszlopokként „ők vezessék / A népet Kánaán felé”, de ki vjtatná, hogy nélkülük szűkebb a horizont, sivárabb az élet, lomhább a holnapot kutató gondolat. Mert de tudta szegény Nagy László: „minden igazi versből sugárzik, vibrál a külde­tés — Izgat vagy lázit a jóért, pörlekedik a rosszal és elfogult mindig. Nyugtalanul elégedetlen másokkal és önmagukkal”, ... Költészet nélkül félszárnyú lenne az emberiség”. De mit tehet a költő, ha olvasatlan könyvek jajgatnak országszerte? Mit tehet a köztudatban néhány versre szűkített Petőfi? . És a ma vagy a holnap Petőfije?! Elszikesedik társadalmunk, ha mindeneket megelőz a ha­szon lesése, akár így: haszonlesés. Elveszti küldetését Petőfi, ha példájával nem az új értékek, az új kimondók fölfedezésé­re, meghallgatására ösztönöz, ha visszafordítja a tekintetet, ha megelégszik a már nyilvánvaló teljesítmények nyugtázá­sával, vagy éppen rájuk hivatkozva utasítja el a tőlük szük­ségszerűen különböző mást, újat. Az irodalomtörténeti társaság egyik kecskeméti vándor- gyűlésén — Weöres Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc fontos köteteinek megjelenése után — kénytelen volt vitat­kozni az előadó a kortárs költészet elszürkülését, eljelenték- telenedését panaszlókkal. Egykori kritikákból idézett. Petőfi kiteljesedésének éveiben arról panaszkodott valaki, hogy Csokonai halála óta elhalt a magyar líra. Arán/ éppen az őszikéket remekelte, amikor egy bíráló úgy vélte, hogy a segesvári csatatéren fejezte be földi pályafutását az utolsó nagy magyar költő. Ady már robbantott ifjú szívekben, de maradi irodalmi szemlénk a nagyszalontai költő nevével jelzett aranykort sírta vissza. Halála után Adyból is az új utakat eltorlaszoló bálványt akartak csinálni a renyhék. Nézzünk körül, olvassunk! Jókai — barátjáról Jogász voltam a kecskeméti kol­légiumban, Petőfi pedig színész egy ott letelepült vándortársulatnál. Neki is jelent már meg két verse a lapokban. Együtt álmodoztunk elérhetetlen dicsőségről és amellett tanultunk, angolul, franciául. Meg­tettük azt, hogy lefordítottuk Lear királyt és aztán rábírtuk a kecske­méti közönséget, hogy Shakespeare darabjára a színházat megtöltse és tapsoljon Lear királynak! Az a túl- világi mámor, amit a fölséges szel­lemóriás ihlete támasztott.agyam­ban, mentheti azt a vakmerőséget, hogy én, a tizenhét éves gyerek, egy dráma írására vállalkozzam (mind­járt a legmagasabban kezdve); megírtam a „Zsidó fiú” c. szomorú­játékot, melynek hőse „Emeritus Fortunatus”, II. Lajos kincstárno­ka és azt beküldtem a magyar tudós akadémia pályázatára ... (Önéletírásom, 1895.) % Nemeslelku alapítvány A Kecskemét 1882. október 12- én közölte, hogy Ács Károly a nemzetiségi megbékélés hirdetője, a magyar biztosításügy egyik kez­deményezője, a hajdani jogakadé- mista és első népi szolgabíró újabb alapítványt ajánlott föl volt tanin­tézetének. Néhány hét múlva 40 éve lesz, hogy Petőfi, mint színész Kecske­métre jővén velem ott ismeretséget kötött. Ezért 100 forintot ad, hogy kamataiból évről-évre jutalmazzák a legjobb Petőfi nyomdokain hala­dó eredeti költemény szerzőjét. (Kecskemét, 1982. okt. 17.) ADATOK AZ UTÓKOR EMLÉKEZETÉHEZ A költő kultusza a Hírős városban Összeállította: Heltai Nándor Talán-talán a rejtőző Calliope című kéziratos — nyomtatott fejlécű — kéz­iratos diáklap is közölt a jogakadémis- tákkal barátkozó Petőfi Sándortól elő­ször Kecskeméten verset? Inkább a re­mény íratta le velem az erősen kérdője­les óhajt, mint a lehetőségekkel számo­ló logika. Lapul az 1847-es kecskeméti naptár is valahol a pápai református könyv­tárban. Egy évtizede még látták kuta­tók a Salamon Ferenc könyvkötő kia­dásában megjelent művet. Azóta csak tudunk róla, mint az 1846-ban kiadott kalendáriumról. Meglepő, hogy. a Népdalok címmel közölt 11 vers között Petőfi-költemé- nyek is találhatók, betűhíven? Az 1844- ben írt Megy a juhász a szamáron, a két esztendővel korábbi Disznótorban cí­mű. Ha előkerül a naptár, alaposabb elemzést igényel. A rendőrileg körözött költő ünnep­lésére sokáig gondolni sem lehetett az önkényuralom éveiben. A kiegyezés után megjelent Kecskeméti Lapokban hasztalan kerestem nevét. Csak 1873. március 3-án olvashattak először ala­posabb ismertetést a költőről a hírlap előfizetői. Az egri származású Blumen - féld Ignácz — nevét még ugyanabban az évben Virányira magyarosította — ekkor kezdte meg három részes, Tanul­mányok Petőfi körül című tanulmá­nyát, melynek summázataként termé­szetesnek mondja, hogy a nép tudatá­ban Petőfi neve azonosul a forradalom­mal. A cikk megjelenésekor már utca is hirdette a Kecskeméthez is kötődő köl­tő nevét. Azért a Nagykávéház utcát nevezték el róla 1871-ben, „mert abban lakott Petőfi”. Valóban Némethy Györggyel közösen ott bérelt kis szo­bát Vargánétól 1843 januárjában. A későbbi számozásban (1907 után) 18-as számot kapott épületet száza­dunk közepén tüntették el. Régen le- bontották.Brukker János kávés, főként az itt állomásozó tisztek körében nép­szerű kávéházat is. A rövid, kelet—dél­keleti irányú, enyhe hajlású utca a Vá­sári Nagy utcát (ma hozzávetőlegesen a Petőfi Sándor utca) kötötte össze a Vásári-kis (a Kisfaludy) utcával. Nap­jainkra nemcsak 19 házat rombolt le a földgyalu, megszűnt maga az utca is. Nyíltabban a negyvennyolcasok, meg a népkör tagjai emlékeztek a het­venes évektől a költőre. A március 15- ei társas, vacsorával, gyakran tánces­téllyel egybekötött emlékezéseken sű­rűn idéztek költeményeit, életművét. Az évtized végére az iparosok, különfé­le egyletek is tisztelegtek március tizen­ötödike emlékének, a költőnek. Köte- lességszerűen emlegették az ezredévi ünnepségek során is. Sokat mond az akkori idők hangula­táról a Kecskeméti Lapok hasábjain, 1899. március közepén olvasható tudó­sítás. A március 15-ei emlékünnepsé­gen „visszaemlékezve a nagy napokra, hálás elismeréssel hajoljunk meg szere­tett királyunk fölkent személye előtt, akinek alkotmányos érzülete a magyar­ság iránti rokonszenve, szeretete bizto­sítja Magyarország jólétét, a nemzet szabadságát, alkotmányát." Ezek után gondolható: a királyra ürítették az első szabadság-poharat. És Petőfi? Valaho­gyan megfeledkeztek róla ... Máig örvendetes a hajdani kecske­méti munkásoknak az az elhatározása, hogy műkedvelő csoportjukat Petőfiről nevezik el és nemcsak nevében, hanem forradalmi érzületeivel összhangosan terjesztik a kultúrát, serkentik nagyobb öntudatra a kétkezieket. Valamelyest a polgárság körében is nőtt az érdeklődés az országjáró poéta iránt. Többek javaslatára legalább egy márványtábla emlékeztet arra a helyre, ahol a nemzet költője elsajátította a betűvetést. A forradalmak után a svindli kurzus próbálta kisajátítani a szalmafödelű kunyhók lakóival szövetséges forradal­márt. Kecskeméten is élesen kikelt e szellemi eltulajdonítás, politikai hami­sítás ellen az a Szabó Dezső, akinek munkásságát újabban nem olyan elfo­gultan minősítjük, mint még néhány esztendeje is. A helyi lap beszámolójá­nak néhány mondatával érzékeltetem a városházán, 1922 januárjában tartott emlékünnepségen elmondott beszédé­nek hangulatát. „Szabó Dezső azt a Petőfit akarja bemutatni, akit Kolozs­váron édesanyja által megismert és nem azt, aki ferenejózsef-kabátban, hivata­los apparátussal ünnepelnek. Az ünnep­lők Petőfiből azt vették ki, ami tetszésü­ket megnyerte, mentegették, hogy jó fiú volt, még miniszteri tanácsos is lehetett volna belőle. Az igazi Petőfi elveszett az ünneplésben." Rá is vonatkoztatható József Attila szép jövendölése: A tömeggel együtt majd felszállsz. A felszabadulást köve­tő évek reménységes távlatai azt ígér­ték, hogy végre hazatalál az igazi Petőfi honába. Később még őt is cenzúráz­ták . . . Most van róla elnevezett szép isko­lánk, szobrunk, ha csak félalakos is, utca is tudatja létezését, róla nevezték el a megyei napilapot, több új emlék­tábla került a falakra — de sürgetően sokasodnak a tennivalók is. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents