Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 12. Manőverek az infláció és a pénzügyi korlátozás között Beszélgetés Nyers Rezsővel Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 25—27-ei ülésén Nyers Rezső előterjesztette az újmechanizmus-tervezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestem fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. — A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése a reformfolyamatot tulajdonképpen még pozitívan értékelte, és határozatának lényege: tovább a reform útján. Központi intézkedések kezdődtek vagy inkább felújultak. A jól gazdálkodóktól egyre több jövedelmet elvontak, ismét megjelentek az utasítások. Mi volt . az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkezdődhettek? — A politikai akarat elegendő volt a reform elindításához, de kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt az ország reformképessége a hetvenes évtizedben már nem bizonyult megfelelőnek. A vállalatok egy része megfelelően tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, másik része viszont nem tudta átalakítani a termelési reform szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, s elgyengült. A reform első éveiben az 1-3 százalékos infláció mellett a lakosságot kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. A párt felső vezetésében megoszlottak a vélemények a gazdaságpolitika fontos kérdéseiben, így a reformpolitika értelmezésében is. — Egyik munkájában azt írta, hogy a politikai szilárdság és a folyamatos növekedés egymással szoros kölcsönha. fásban érvényesülhet. Az elmúlt húsz évben gazdasági fejlődésünket erőteljes hullámzás jellemezte. Tehát hullámzó volt a politikai szilárdság is. — Igen. A dinamikus növekedés javította az életviszonyokat, a reform pedig a nemzett közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi hírnevét szélesítette. A hetvenes évtized végétől változott a helyzet: a gazdasági problémák robbanásszerűen felszínre kerültek, a növekedés lényegében megállt, ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének tudatát. A nemzeti siker-tudat is veszített erejéből. — Miben marasztalható el a hetvenes évek gazdaságpolitikája? — Szerintem abban, hogy miközben az életszínvonal-politika helyes-irányét és jól kimunkált volt, a termelési politika sok vonatkozásban téves irányú és rosszul, túlcentralizáltan irányított volt. A politikai instabilitás irányába hatott az is, hogy a 70-es évek elején erőteljes parasztellenes nézetek és törekvések kaptak lábra a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban. Gyengítette a politikai szilárdságot az is, hogy a KGST-piaera való termelőkapacitások mértékét .illetően is megoszlottak a vélemények. Ma már látható, hogy a szocialista export-kapacitásokat nem csak a lehetséges import mértékéig fejlesztették, hanem téves felfogásból, azon túl növelve. És nem utolsósorban gyengítették a politikai jó közérzetet a társadalom perifériáin mutatkozó negatív jelenségek, egyebek között a szegénység makacs újratermelődése. Amikor’ 1972-ben a reformot „megállították”, az még csak félig kész állapotban volt. A megállítás rövid távra szóló „lélegzetvételként”, politikai kompromisszumként nem okozott volna politikai instabilitást, de azután hosszú időre megmerevitette a politikát, a gazdaságot, s olyan időszakban, amikor a világ- gazdasággal való lépéstartás további változásokat követelt volna. — Sokan rokonszenveztek volna a 70-es években a kompromisszummal! ... — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállalatok, mert támogatást kaptak. Az élet- színvonal emelkedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszenvet. Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis piacokhoz való igazodását, hanem inkább csak rásegítő intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot. A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött létre a haza és a nyugati piac,, közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsonyjövedelmezőség, és az életszínvonal javítására épült kompromisszum tarthatatlanná vált. — Most, 1988-ban milyen garanciákat lát az intézményrendszer változási képességére? — Nem vagyok fatalista, és nem hiszek a társadalom százszázalékos megszervezhetősé- gében, továbbá abban sem, hogy minden feltétlenül úgy lesz, ahogy szeretnénk, ahogy tervezzük. De azt sem hiszem, hogy nemzetünk szellemi és politikai fejlődőképességé kicsi lenne a jó megoldáshoz. Ami pedig a garanciát illeti, szerintem nagyon sok minden a társadalom belátási képességétől függ. Ma úgy ítélem meg a helyzetünket, hogy a politikának, a gazdaságpolitikának a korábbinál nagyobb a változóképessége. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt, hogy a kommunista világmozgalom nagy részében felismerték az ideológiai és politikai reform szükségességét, s egyre inkább friss szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a lehetőségeinkből mennyit tudunk hasznosítani, az számomra még nem látható. Tehát az irány ma jó, de még kérdés, hogy mekkorát lépünk majd. — Egyfajta elbizonytalanodás tapasztalható még a politikusok között is. Ha ez így van, mi az oka?-•íj Én az olyan, hosszú távú útkereséssel kapcsolatos tisztázatlanságot, amely például a távlati jövőképpel kapcsolatos, pozitív bizonytalanságnak érzem, mert az mélyebb újragondolást igényel. Negatív előjelű bizonytalanság viszont az, ami esetleg a stabilizációval és a közeljövő politikai reformjával kapcsolatban jelentkezik. Ezt le kell tudni küzdeni. Vagyis, ha helyzetünk újragondolásában vannak bizonytalanságok, akkor ne utópikus célokat, népboldogító felfogásokat keressünk, vagy pláne hirdessünk, hanem olyanokat, amelyek által az emberek közelebb juthatnak a szocialista politika konkrét, mostani céljaihoz. — Mi a véleménye az új szabályozó rendszer vállalatokat sújtó hatásáról? — A vállalati teher valóban nagy. Ebből is látszik, hogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megteremtésében. Ezért aztán maximális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt, egy-két éven belül. Hasonló a terhelése a szociális-jóléti szférának és a lakosságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigorítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesíthető. Azt még ma nem tudom a magam részéről jól megítélni, hogy a kormány szabályozói milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatok vagy széles vállalati kör számára. — Mi lesz velük? — Egyfelől az inflációs módszer, másfelől pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárduljon. Manőverezniük kell a vállalatoknak is, hogy a saját helyzetük megszilárduljon. Ennek hogyanját és mikéntjét maguknak a vállalatoknak kell megtalálni. — Megítélése szerint az infláció hogyan alakul az idén? — Az már biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja felé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 40 évben nem volt példa. Remélem, hogy ezt a csúcsot jövőre nem szárnyalja túl, inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell, hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott, és a program-mederben tartott legyen. — Az Országgyűlés ipari bizottságának egyik ülésén erőteljesen kritizálta az infláció egyes rétegekre való hatása mérésének módját. Mit tart helytelennek? — Azt, hogy elöregedett a mérési módszer, túl nagy rétegcsoportokat vizsgálnak. Valamennyi rétegcsoporton belül jelentkeznek eltérő jövedelmi hatások. A munkásosztályon belül például van nagy, közepes és alacsony keresetű dolgozó. Ugyanez a helyzet történetesen a nyugdíjasoknál. Tehát az így kiszámított rétegárindex jövedelemátcsoportosulás esetén, amikor a különböző rétegek fogyasztási szerkezete differenciálódik, számottevő rétegek helyzetét nem pontosan tükrözi. Finomabb rétegvizsgálatokra van szükség. E kérdésben egyébként most „párbeszédet folytatunk” a KSH-val. — A gyárkapun belül a jövedelmek között lényeges különbség nincs. A nagyobb eltérések álfában a főmunkaidő utáni teljesítményekből származnak. A gyárkapun belül mi ösztönzi a dolgozót? — Nincs elegendő ösztönzés. A túlzott állami bérszabályozás rendszere keresztezi a teljesítményérdekeltséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A kereseti differenciálásról még annyit: szerintem nadrágszjjmegszorítás idején lehetetlen komolyan differenciálni. Mégis ösztönös reagálással differenciálga- tunk, részint elvi okból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a- helyzeten. — Véleménye szerint a személyi jövedelemadónak van teljesítmény-visszafo- gó hatása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell kompenzálniuk. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünknek legalább akkora — régóta fenálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthetően erősen fékező hatása lehet. Ezt a kormány is vizsgálja, mi az Országgyűlésben külön is vizsgáljuk. — A Központi Bizottság vagy a kormány különböző témákban elemzéseket kér a Magyar Tudományos Akadémia intézeteitől, így a Közgazdaságtudományi Intézettől is. Ezekről az elemző anyagokról azonban a közvélemény semmit sem tud. Miért kerülnek ezek az elemzések az asztalíiókba, vagy ki tudja hová, s miért nem ismerheti meg a lakosság? — Szerintem a párt és a kormányzati politika ezzel kapcsolatos stílusát meg kell reformálni. Tárnái László A mezőgazdasági kistermelés támogatása A tej felvásárlási ára növekszik. A jövőben a tehén- és üszőtámogatás a -következők szerint történik: a támogatás mértéke az első tehén után 2100 Ft, a második és minden további tehén után a kistermelő évi 4500 Ft-ot kap darabonként. Azok a kistermelők, akik meglévő > tehénállományukat előhasi üsző tenyésztésével növelik, és egyben arra is vállalkoznak, hogy az üszőt az ellést követően 4 éven keresztül tovább tartják, az éves tartás után. járó támogatást 4 évre előre is megkaphatják. Ez azokra a kistermelőkre is vonatkozik — a meglévő állomány növelése mellet — akik most tehéntartásba kezdenek. Ennek megfelelően a kistermelő adott esetben az első tehén után 4x2100 Ft-ot, tehát 8400 Ft-ot kaphat. A második és harmadik, és minden további tehén után 4x4500 Ft, 18 000 Ft támogatás A PETŐFI NYOMDA LEGFIATALABB TELEPHELYÉN Szarvason jártunk Békés megye egyik legrégebbi, a középkorban alapitott városa Szarvas. A török hódoltság idején elpusztult, majd az 1720-as évek táján szlovákokkal betelepítve kezdte meg azóta is tartó s egyre jobban fejlődő életét. Itt alapította meg a haladó gondolkodású tudós-pap, Tessedik Sámuel Európa első gazdasági iskoláját s közben szívósan munkálkodott a sovány szikes földek termőre fordításáért. Nem lehet elhallgatni, hogy ebben a városban született Bajcsy-Zsilinszky Endre, az ellenállási mozgalom mártírja. Aki Szarvasra megy, nem mulasztja el az arborétum megtekintését, ahol 84 hektáron • Molnár István Kecskeméten ismerkedett a ké/i és gépi szedéssel. # l imai Vilmos gépmester a gyomai nyomdát cserélte lel ezzel a munkahellyel. Értékes tapasztalataival segíti a fiatalokat. • Gyuricza Zoltánne köny vkötő (,vontán tanulta meg a szakmát, ez az első munkahelye. • Szász Imre telepvezető büszkén mutatja a Világültetés című verseskötetet, az általuk készített első könyvet. sok száz különleges növény szépségében gyönyörködhet. Mi azért jöttünk Szarvasra, hogy annak a kis kollektívának a háza táján nézzünk körül, akik a kecskeméti Petőfi Nyomdához tartoznak. A tanácsháza mögötti utcában, régi stílusú hatalmas, földszintes lakóházak sorakoznak. Ezek egyikében találtam rá a szarvasi nyomdászokra. Szász Imre üzemvezető készségesen nyújtott felvilágosítást az üzem létrejötte utáni néhány évről. — A város régi gondja oldódott meg a telep megvalósításával — mondta Szász Imre. — Hosszú évtizedek óta nem volt helyi nyomda és mind a közületi, mind a magán megrendelőknek Gyomára, vagy Békéscsabára kellett menniük. Könnyű elképzelni, hogy ez milyen fáradságos és költséges volt. Amikor a városi tanács és a kecskeméti Petőfi Nyomda vezetői megállapodtak 1984 nyarán, az építők is hamarosan munkához láttak. Ezt az épületet — egykor az MHSZ-székházat — alakították át a szükségleteknek megfelelően. Tíz helybeli férfi és nő ezzel egy- időben megkezdte a nyomdász szakmával való ismerkedést Kecskeméten. Mire elsajátították az alapismereteket, 1985 augusztusára, az üzemünk is elkészült. — Én nyomdaipari technikumot végzett gépmester vagyok, s a gyomai nyomdából jöttem ide. Huszonketten láttunk munkához s ma már harmincán igyekszünk a rendeléseket teljesíteni. Van munkánk bőven s úgy érzem, megrendelőink elégedettek a kezünk alól kikerülő különböző nyomtatványokkal, meghívókkal, címkékkel és egyéb nyomdaipari termékkel. Az :első teljes évben, 1986-ban 4,5 millió forint -értékű munkát végeztünk, tavaly viszont már 9,5 millió forint volt az árbevételünk s ebből 1,2 millió forintot nyereségként könyvelhettünk el. Külön büszkék vagyunk arra, hogy már verseskönyv is készült telepünkön. Kántor Zsolt helybeli költő kötetét nyomtuk ezer példányban, díszes kivitelben. A Haltenyésztési Kutató Intézetnek is készítünk egy könyvet . . . Birkás Béla. a Petőfi Nyomda vezér- igazgatója is elégedetten nyilatkozott a kis kollektíváról. Nyomdánk fejlesztése során több öreg. de még kitűnően felhasználható gép felszabadult mondta. Örültünk annak, hogy lehetőség nyílt ezeknek egy olyan városban való hasznosítására, ahol nem volt nyomda s ezzel nemcsak a megrendelőknek tudtunk segíteni, hanem harminc dolgozó is kapott munkalehetőséget. Legfiatalabb, legkisebb és legtávolabbi telepünkre csak nagyon ritkán tudok eljutni, de ilyenkor örömmel látom, hogy milyen jól összekovácsolódtak és egyre jobb eredményeket érnek el. Opauszky László MÉRŐAUTOMATÁK illeti meg őket. Feltétele azonban az, hogy az előre adható támogatásra szóló igényét az üsző(k) ellé- sétől számított egy éven belül bejelenti. A több éve változatlan feltételű támogatási forma — a támogatás mértékén túl — úgy változott, hogy a jövőben a négyéves tehén- tartás-támogatást csak az a kistermelő veheti igénybe, akinek a korábbi időből származó ilyen jogcímű visszafizetési kötelezettsége nincs. A nagyüzemi ültetvény területéhez csatlakozó, valamint a* nagyüzemi méretű kistermelői ültetvénytelepítéshez továbbra is kaphatnak a nagyüzemekre meghatározott 20—40 százalékos, illetve fix összegű állami támogatást. Továbbra is megmaradt az a szabály, hogy az állami támogatást annak a mezőgazdasági nagyüzemnek kell igényelnie, amelynek területén vagy szervezésében valósul meg az ültetvénytelepítés. LENGYELORSZÁG Saját termés az asztalon A hobby-telkek, kiskertek elosztásával Lengyelországban a vállalatok foglalkoznak. A hétvégi kertek átlagos nagysága 300 négyzetméter; minden nő rajtuk, amit kevés gyakorlattal, de sok gonddal termesztenek a hétvégekre „kisgazdákká” átvedlett munkások és alkalmazottak. Nevelnek fiatal gyümölcsfákat, ribiszkét, málnát, egrest, egy kis zöldséget, egy kis virágot, s ha munka közben elfáradnak vagy a szomszédokkal tereferélnek egy keveset, letelepednek a földre vagy az összehordott farönkökre. Ház nincs a telken, csak szerszámos- kamra, ahová behúzódhatnak az eső elől, vagy ha a kerti munka úgy kívánja egy-egy éjszakát kiböjtölhetnek. Nem éppen a legkényelmesebb szálláshely, de ki törődik ezzel a csekély kellemetlenséggel, amikor arról van szó, hogy naponta, hetente friss zöldséget, gyümölcsöt vihet a konyhába tavasztól őszig. S ezért nem kell sorban állni, pénzt kiadni a piacon, „csak” némi idő és munkaerő szükségeltetik hozzá. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy —1 noha már gyorsan sokakat juttattak „nyúlfarknyi” parcellához — jelenleg is többszázezer család várakozik telekre. Van azonban egy gond: kevés a megfelelő terület. Kivételt jelent a Zielona Góra-i vajdaság, ahol a városi hatóságok a leendő telektulajdonosokkal együtt végzik el a különböző okokból parlagon heverő földdarabok, elhagyott bányatérségek. rekultiválását. Viszonylag rövid idő alatt ismét művelésre alkalmassá teszik a területet. A gondos telektulajdonos egy négyzetméternyi területről 5-6- szor nagyobb termésre számíthat, mint a nagy kertgazdaság. S ez nem csak szóbeszéd. Zielona Gorában évente megrendezik a kiskerttulajdooosok mező- gazdasági mintavásárát, ahol az amatőrök profi szinten mutatkoznak be termékeikkel. A telek minden esetben a családi szükségletet elégíti ki, felesleg ritkán marad, ám ha igen, szabad vele kereskedni is. A hétvégi „kisgazdák” újabban rákaptak a kisállattartásra: nyulat, méhet tartanak méhészeti termékeket termelnek. A háború előtt egy lengyel állampolgárra 0,8 hektár termőföld jutott, jelenleg csak 0,5. A bányászat, az ipar sok termőföldei kivont a mezőgazdaság hatásköréből. Viszont a Zielona Góra-i példa azt mutatja, hogy szervezéssel sok föld válhat ismét hasznosíthatóvá. Sőt, a vajdaságban nemrég további lépéseket tettek a termelési kedv fokozására. A városlakók rendelkezésére bocsátják a településen kívüli, gyengébb talajminőségű területeket, ahol az átlagosnál nagyobb telkek létesíthetők. Az eredmény: a vajdaság epertermő medencévé vált, ahonnan a fölösleget külföldre szállítják. A Mikroelektronikai Vállalat Elektronikai Gyárában több éve készítenek mérőautomatákat a nagybonyolultságú integrált áramkörök ellenőrzéséhez. A fejlesztések eredménye a gyorsabb, úgynevezett ICOMAT 125-ös mérőautomata. Működésére jellemző, hogy másodpercenként 20 millió funkcionális mérés elvégzésére képes. A gyár fejlesztőmérnökei már dolgoznak az új — másodpercenként 40 millió mérésre alkalmas — mérőautomata tervezésén.
