Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. március 12. • PETŐFI NÉPE • 3 CSALÁDBAN ÉLNI Nevelőszülői ház Bácsalmáson „Én nem mennék vissza, szeretek itt” Csaknem 700 állami gondozott gyermek él a megye nevelőotthonaiban. Az intézetben nevelődő gyermekek nem élvezhetik a szülői gondoskodást, szere- tetet, nem érezhetik a családi élet egyszerre szabadságot és biztonságot nyújtó légkörét. Nem kapnak az életben való eligazodáshoz szülői tanácsot. Hányán gondolkodtak már azon. hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni ... A bácsalmási vezetők, látván a problémát, cselekedtek. A megyei tanács támogatásával létrehozták a megye első nevelőszülői házát. A tanács megvásárolt egy régi épületet, felújította, majd átadta a Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézetnek. A már rendbehozott házba olyan házaspár költözhetett be gyermekeivel, aki vállalta néhány állami gondozott kisgyermek fölnevelését is. A sok jelentkező közül Marko- tánékra esett a választás. Őket keressük fel bácsalmási otthonukban. □ □ □ A Sallai utcában álló nagy, fehér házban négy hónapja lakik a Marko- tán család. A hét gyermek közül csak az 5 éves Kati és a 8 éves István a házaspáré. A többiek a kecskeméti és a felsőszentiváni nevelőotthonból kerültek hozzájuk. A tágas nappaliban a 85 éves dédnagymama és a családfő fogad bennünket. Markotán István egy közeli község téeszében agrármérnökként dolgozik, de most itthon kellett maradnia, mert a két legkisebb lány, Éva és Kati betegek. Felesége, aki óvónőből lett főállású nevelőszülő, pár napja a kórházban fekszik, ezért jó ideig az apára hárul a család minden gondja. Szabadkozik is, mert a két kislány festéktől maszatos. — Főzni is én főzök — mondja —, csak a mennyiséggel van még egy kis baj. Hét gyerekkel és a nagy lakással rengeteg munka lehet. — Miért vállalták? — kérdezem Markotán Istvántól. Csodálkozik. — Miért? Semmi olyat nem találtunk benne, amiért ne vállaltuk volna. Tudom, furcsán hangzik: én ezt élvezem. — Azért nem lehet könnyű. Megszokták már egymást? — Kezdetben sokat küszködtünk. Szinte ölték egymást a gyerekek. A nevelőotthonban ugyanis másféle törvények uralkodnak, s akik onnan jöttek, bizony hozzászoktak, hogy sok mindent verekedéssel intézzenek el. Néha még mi is megkaptuk, hogy fogjuk be a szánkat. Most persze finom voltam, ennél sokkal csúnyábban is válaszoltak. Ugyanakkor kiszolgáltatták magukat. Elvárták, hogy elébük rakjuk a pohár vizet. Ez itt nálunk nem szokás. Nehéz volt ezt velük elfogadtatni. — Rend, tisztaság van a lakásban. Talán a gyerekek is segítenek? — Igen, de kezdetben még az ágyukat sem rakták össze. Legtöbbet azonban a tanulással kínlódunk. Nem tudnak önállóan tanulni. Két órát is eltöltenek a könyv mellett, mégsem haladnak semmire. Pedig jó képességű gyerekek, nem buták. Végül is azt a módszert választottuk, hogy mindig kikérdezzük tőlük a leckét. A nappaliban egy magas könyvespolc áll, rajta legalább ezer könyv. — Sajnos, nem szeretnek olvasni —1 folytatja az apa. — Se mesét, se regényt. Tettem már ki olyan könyvet, ami a szexuális életről szól, hátha a két nagylány a kezébe veszi. Bele se néztek. Még a természetes érdeklődés sincs meg bennük. Kérdezni sem szoktak, pedig nem bizalmatlanok, nagyon is ragaszkodóak és nyíltak. Inkább az érdeklődés hiányzik. A két kicsi kiszalad a szobából. Egy idegen észre sem venné, hogy nem testvérek. Éva a dédi ölébe ül, Kati az édesapja mellé húzódik. — Kati és István hogyan fogadta az új családtagokat? — Örültek. Éva és Kati már az első napon összebarátkozott. Azóta állandóan együtt vannak, mintha összenőttek volna. Persze előfordul, hogy veszekednek, de érdekes, hogy a gyerekeink betartják a szabályokat. Soha nem hangzik el ilyesmi: „te otthonos vagy”, „te nem ide tartozol”. — Nem féltették a két gyereküket? — Mitől? Rosszat mindenhol lehet tanulni. De mindent meg is lehet beszélni: mi a helyes és mi nem. Katira és Istvánra inkább jó hatással vannak a többiek. Meg kell szokniuk, hogy nincsenek egyedül. Legalább edződnek, keménységet tanulnak. A fiam is rájött, hogy ha érvényesülni akar a családban, másként kell viselkednie, mint eddig. Itt egyforma mindenki. Nincs kivétel. — Biztos ebben? Mindig igazságos tud lenni? Soha nem döntött még a lánya vagy a fia javára? • A kertben. • Évi a dcdi ölébe fii. • „Semmi olyat nem találtunk benne, amiért ne csináltuk volna.” (Gaál Béla felvételei.) Semmiféle megkülönböztetés nincs. Hozzájuk talán még egy kicsit szigorúbbak is vagyunk. — Nem gondoltak még arra, hogy kár volt vállalni ezt? — Soha. Ez eszünkbe sem jut. A nagyobb gyerekek is megérkeznek az iskolából. Az előszobában lehúzzák a csizmájukat, és sorban belépnek a nappaliba; Gábor 8 éves, István 12, Kati és Tímea 13. A szobájuk felé tartanak. Ott tartják a játékaikat, és mindenki a saját íróasztalának a fiókjában a füzeteit és a féltett tárgyait. A falakat maguk díszítgették fel színes sztárfotókkal, rajzokkal. A 12 éves István ügyes kezű. — Szeretek rajzolni — mondja. — De az a legjobb, amikor Pista bácsival kinn dolgozunk az udvaron. Alig várom, hogy kertészkedjünk. Én tudok ám ásni! Tímea a fiókban keresgél.-— Mutassak fényképeket? — kérdezi, és egy halom fotót vesz elő. Markotán Pisti fölhasal az íróasztalra, nehogy bármiről is lemaradjon. — Ő volt a legjobb barátnőm az otthonban — mutat egy kislányra Tímea. Mindenki sírt, amikor eljöttünk. Testvére, István közbeszól: — De visszalátogathatunk, Joli néni azt mondta. Tímea helyesel: — Így van. De én azért nem mennék vissza. Szeretek itt. □ □ □ A Markotán család jelenleg 11 tagú. Évának 8 hónapja testvére született, akit a kórházban hagyott az anyja. Őt és még két kisgyermeket akar elhelyez-' ni Markotánéknál a gyermekvédő intézet. A házaspár emiatt aggódik. A férj egész nap dolgozik, ő csak másodállásban gondozó. Hogy tud majd az asz- szony egyedül mosni, főzni és tíz gyermekkel lelkiismeretesen törődni? Nem válik az otthon miniintézetté? S vajon nem veszti-e el azt a szerepét, amiért tulajdonképpen létrejött? Ésszerűtlen szabályok, rendelkezések is nehezítik a nagy család életét. A házaspár különböző összegű fizetést kap a nevelőszülői feladatokért. Ezenkívül gondozási díjjal, dologi kiadásokra juttatott pénzzel és a családi pótlékkal egészítik ki a jövedelmüket. A baj csak az, hogy ezek az összegek különböző időpontokban jutnak el a családhoz, így szinte lehetetlen a gazdálkodás. De ez még a kisebb gond. A nagyobbik az, hogy 4 hónapja a családi pótlék meg sem érkezik. S Marko- tánék hiába sürgetik a hivatalokat, azok bizony nem sietnek. Mindezek ellenére a két szülő mindent megtesz, hogy a nevelőszülői ház megfeleljen rendeltetésének. A bácsalmási jó példa egyébként máris követőkre talált. Ugyanis a nyár folyamán Tiszakécskén is létrehoznak egy nevelőszülői házat. A cél ugyanaz: minél több gyermek családban nőjön fel. Benke Márta Kutatók a sertéstartó nagyüzemekben A nagyüzemi sertéstelepeken nem tudnak érvényre jutni az állomány genetikai képességei, mivel számos helyen szaporodásbiológiai zavarok mutatkoznak. Ezek megakadályozzák a nagyobb teljesítmény elérését és rontják az ágazat jövedelmezőségét. Az Iparszerű Hústermelést^Szervező Közös Vállalat, valamint az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ együttműködési szerződést kötött az egyik legnagyobb hiányosság, a szaporaságban mutatkozó rendellenességek megelőzésére. A megállapodás azért is fontos, mert a közös vállalatot 260 nagy- ' üzemhez köti partneri szerződés, és ezekben az üzemekben összesen 130 ezer kocát tartanak. Ilyenformán a szaporaságnak akár csak néhány százalékos fokozása is sokat javíthat a gazdaságosságon. A kutatóközpont korszerűen felszerelt mozgó szaporodásbiológiai állomást üzemeltet. Az állatorvosok és biológusok segítségével végeznek el olyan komplex vizsgálatokat, amelyekkel kideríthetik: hány állat képessége marad el a követelményektől és az ilyen egyedeket is kiválaszthatják. A kutatók közreműködésével lehetővé válik, hogy viszonylag rövid idő alatt felfedjék a rendellenességeket és akár állatorvosi kezeléssel, vagy a nem megfelelő teljesítményű egyedek lecserélésével felszámolhatják a meddőséget. A kutatóközpont szaporodásbiológiai osztályán is végeznek elemzéseket, megfigyeléseket, ezek szintén jó szolgálatot tesznek a szükséges intézkedések megtételéhez. Az együttműködés keretében az első tíz gazdaságban megkezdték a tudományos programok végrehajtását. Pártbizottságot választottak a Kiskőrösi Állami Gazdaságban Nemrégiben összevont párttaggyűlésen értékelte a Kiskőrösi Állami Gazdaság pártvezetősége — rendhagyó módon — három év munkáját. Erre azért került sor, mert az MSZMP Politikai Bizottságának határozata értelmében azokon a helyeken, ahol a tagság létszáma is indokolja ezt, az eddigi pártvezetőségek egytestületes — végrehajtó bizottság nélküli — pártbizottságokká alakulnak át. Ennek az elvárásnak tettek eleget a Kiskőrösi ÁG kommunistái is. Szendi István, az állami gazdaság pártvezetőségének titkára beszámolójában elsőként a szervezeti élettel foglalkozott. A testület üléseit éves munkaterv szerint tartotta, de minden évben sok volt a kötelező vagy ajánlott napirend, és határozatokat határozatra hoztak; viszont egyre kevesebb idő jutott azok végrehajtására. Ennek illusztrálására elmondta, hogy a múlt esztendőben tizennyolc témát vitattak meg. Ezek azonban csak a legfontosabbak voltak, még sok kérdésben kellett állást foglalniuk. A taglétszám a három év alatt kilenccel csökkent, és csupán egy fegyelmi eljárást kellett lefolytatniuk. A pártvezetőség hat alapszervezet munkáját szervezte. A pártvezetőség legfontosabb tennivalója a gazdaságpolitikai munka segítése volt. Megfogalmazta a főbb tennivalókat, amelyek a gazdasági vezetők számára mintegy irányelveknek számítottak. A párt vezetőség elismerésre méltónak tartja az utóbbi három év gazdálkodását: a pénzügyi stabilitást, a nyereség átlagosan 30 millió forint felett tartását. A dolgozók keresetszintje is növekedett, 1985-ben még csupán 73 ezer, az elmúlt esztendőben pedig már 91 ezer forint volt. A pártvezétőség decemberi ülésén megvitatta és minősítette a gazdaság ez évi tervkoncepcióját, amely szerint az idén 60 millió forint nyereség elérése a cél. Az eddigi tevékenység mellett Solt- szentimrén megteremtik a húsmarhatartás és -hizlalás feltételeit. Almából 25 tonnát, szőlőből 6,5 tonnát terveznek hektáronként. Mintegy 8—10 ezer tonna szőlőt szeretnének feldolgozni, bérpalackozást végezni, és nem kevesebb mint 40 ezer sertést meghizlalni. Ezek a kívánalmak szinkronban vannak a népgazdaság által megfogalmazott feladatokkal, de a tervezett 60 milliós eredményt csak megfeszített munkával lehet elérni. És ha ez sikerül, ez lesz a gazdaság 39 éves fennállása alatt a legmagasabb. Ezt a tervet természetesen a pártvezetőség a politikai munka sajátos eszközeivel segíteni kívánja. Az ideológiai munkában jelentős előrelépés történt a gazdaságban. Első-' sorban a vezetők politikai ismereteinek bővítését szolgálta a. politikai vitakör; az évente 80—100 dolgozó részvétele a politikai oktatáson szintén arra mutat, hogy ezt a gazdaság pártalapszerveze- tei fontosnak tartották. Emellett évente mintegy tízen vettek, vesznek részt magasabb szintű politikai oktatásban. A káder- és személyzeti munka a párt káderpolitikai elveinek érvényesülésével eredményesen folyt. A pártvezetőség titkára ezután a tömegszervezeti munkáról szólt, majd ismertette azokat a tennivalókat, amelyeket az alapszervezeteknek, a gazdaság valamennyi kommunistájának végre kell hajtani. Ebben a legjelentősebb természetesen a gazdasági munka segítése. A vita után az összevont párttaggyűlés elfogadta a három év munkájáról szóló beszámolót, majd megválasztották a Kiskőrösi Állami Gazdaság párt- bizottságát. A titkár Szendi István lett. Gémes Gábor SZÁZ EVE SZÜLETETT MAKARENKO Pedagógiája kulcsszava: a közösség Régi szokás jubileum alkalmával a nagy egyéniség életútjának főbb állomásait felidézni, a csúcsok megmutatásával követésre serkenteni az utódokat. Makarenko élete — holnap lesz születésének 100. évfordulója — olyannyira tiszta volt és elveiben következetes, hogy ma is példa lehet a hivatásos nevelők számára, ámde még többet meríthet bárki az ő ma is friss vizű kútjá- ból, ha alkotásai, a nevezetes makaren- kói életmű felé fordulunk tanulságokért. Makarenko pedagógiája ma is időszerű. Most már világosan látjuk, hogy egyetemes értékei vannak, és nemcsak a szocialista országok pedagógusai és elméleti kutatói vállalják az örökséget, hanem a nyugat-európai nevelésügy szakemberei is mind gyakrabban fordulnak a nagy szovjet pedagógushoz. Volt idő, nálunk is, másutt is, amikor egyedül ő állhatott minden iskola jelképes katedráján, amikor neve elhomályosította az elődök és kortársak minden érdemét. Ha ezeket az esztendőket megérte volna, hevesen tiltakozott volna az istenítés, a dogmává me- revítés ellen, hiszen többször is hangoztatta, hogy amit ő alkotott, az pedagógiai rendszer, nem modell, amit másolni," szolgai módon utánozni lehet. És egy-egy makarenkói gondolat sem varázsige, amelynek hallatára megoldódnak az iskolai nehézségek, megjavulnak a vásott gyerekek. Van viszont egy kulcsszava az ő pedagógiájának, amely ma is érvényes, jóllehet a mostani pedagógiai divatok nem kedveznek neki: ez a közösség. Még a pedagógia világában kevésbé járatos emberek is tudják Makarenkó- ról, hogy elesett, csavargó, sőt: bűnöző gyerekekből igazi közösséget formált. Azt vallotta, hogy az új társadalom számára közösségi embereket kell nevelni, de közösségi gondolkodást- magatartást csak közösségben lehet elsajatituni. mégpedig nem lelkes szólamok, hanem olyan ráhatások révén, mint a személyes példa és a tevékeny- kedtetés. Számára az iskola is elsősorban olyan öntörvényű közösség volt, amely a nevelőhatások megszervezésével tűnt ki a korabeli szovjet közösségek közül. A szellemi javak megszerzésének fontosságát sohasem becsülte le, de az iskolai tanítás-tanulás folyamatát is a közösségi élet gyakorlóterepének tekintette. Jelenkori ellenlábasai ezen a ponton hadakoznak vele leginkább, főleg a polgári ellenfelek vádolják meg azzal, hogy a közösségi gondolat és magatartás abszolutizálásával elnyomta az egyéniséget, így aztán végül is a személyi kultusz merev társadalmi gyakorlata nyert megerősítést pedagógiája által. A tendenciózus nyugati ellenfelek „a sztálinizmus leghívebb pedagógiai kifejezőjét” látják benne. Ezek az állítások persze végletes nézetek, igazságtalan bélyegek, mert Ma- karenkótól mi sem állt távolabb, mint a személyiség lebecsülése. Aki olvasta az alapműnek nevezett Pedagógiai hőskölteményt, az tanúsíthatja, hogy az ő telepén minden gyerek kezdhetett valamit, valami értelmeset az életével, önmagával, képességeivel. És az igazi közösségben a korábbi rejtett képességek is felszínre törhettek. < Ancsel Éva azt írja: Makarenkónak „minden írásából az derül ki, hogy szótlanul bár, de gyönyörködött telepesei egyéniségében, és létrehozta a reális lehetőségeit annak, hogy ezek az oly sokféle arcú, lelkű gyerekek belevigyék képességeiket á közös tevékenységbe. A nevelőről sem gondolta, hogy annak szükséges vagy lehetséges szen- vedélytelen mentorként föllépniéTPé- dagógiai és erkölcsi nézetei együtt alkotnak rendszert. Az eszmevilágát kutató szakemberek meggyőzően kimutatják, hogy az olyan erkölcsi kategóriák, mint az emberiesség, a- segítőkészség, a széretet, az őszinteség, a becsületesség, az ember tisztelete, az emberitársadalmi értékek megőrzése, a helytállás, a felelősségtudat oly sűrűn hálózzák be eszmerendszerét, mint testünket az erek. Nem árt ezekre az eligazító fényforrásokra is emlékeztetnünk a jubileum kapcsán, amikor napjainkban az emberek erkölcsi ellenállóképessége oly nagy mértékben meggyengült. Maradandó életművet hagyott ránk. Kevesen tudják, hogy Nyugat-Európá- ban az említett ellenvetések dacára is Makarenko-reneszánsz van kibontakozóban. Mind többen ismerik fel, hogy értékei egyetemes értékek. Hogy félisten lett volna a pedagógiában? Ezt leghűségesebb hívei sem állítják róla. Igaz lenne, hogy néhány állításán túlszaladt az idő? De még mennyire igaz. De hát sohasem állítottuk.róla, hogy az ő tanítása kőtáblára vésett tízparancsolat. A makarenkói pedagógia csupán kincsesbánya, amelyből még na- gyon-nagyon sokáig drága ércek hozhatók felszínre. P. K. 1. BÉRLŐK IS JELENTKEZHETNEK Lakásokat hirdet az OTP Megszokott, mégis várt esemény: új lakásokat hirdet eladásra az Országos Takarék- pénztár. Az esztendő legfrissebb kínálata kecskeméti: a Va- csihegyen, illetve a Széchenyi- városban 90 és 120 otthon szerepel a listákon, ezeknek 30 százalékát — az ismert elvek szerint — annak adják majd, aki a legtöbbet fizet értük készpénzben. 1988 újdonsága: most először azoknak a jelentkezését is várják, akik tanácsi bérlakásban élnek, s ezt akarják saját tulajdonúra cserélni: a frissen épülő otthonok kerek tíz százalékát remélik így gazdához juttatni. (A végső döntést ezekben az esetekben a lakásügyi hivatal hozza meg). Valamit az árakról is: a Va- csihegyen — ahol magastetős, kétemeletes házak épülnek — 60—67 négyzetméteres, meglepően változatos elrendezésű otthonokért 1 millió 90—1 millió 470 ezer forintot kérnek. A Széchenyivárosban — itt öt, egyenként 24 lakásos, magaste- fős, szép loggiás épület készül — egyszobástól két és fél szobás, étkezős, külső körloggiás lakásig terjed a skála, míg az árak 700 ezernél kezdődnek és 1 millió 550 ezer forintnál érnek véget. Ebben nincs és nem is lesz ÁFA, ami ugyanakkor megjelent a garázsárakban. Csak mutatóba: a szóló kisga- rázs 160, az iker nagygarázs pedig mintegy 400 ezer forintba fog kerülni. A Vacsihegyen május környékén, a Széchenyivárosban valamikor a III. negyedévben kezdődhet a költözés. Magyar—osztrák párosverseny A .határállomáson dolgozó magyar és osztrák vasutasok együttműködésének értékelésére pénteken találkozót rendeztek Hegyeshalomban. Az eseményen jelen voltak a MÁV Vezérigazgatóság, a Budapesti Vasútigazgatóság, valamint a ÖBB, az Osztrák Szövetségi Vasutak képviselői is. A találkozó résztvevői megelégedéssel nyugtázhatták, hogy az 1987-es esztendő sikeres évnek bizonyult a két ország vasúti kapcsolataiban. A közös munka révén Áusztriából Hegyeshalmon keresztül 1 millió 800 ezer tonna áru érkezett hazánkba és tőlünk több mint 2 millió tonna távozott. A szállítmányok pontos továbbításában, az ellenőrzésben. az iratok pontos és határidőre való kitöltésében ezúttal a magyar vasutasok bizonyultak jobbnak, s immár tizedszer nyerték meg a munkaversenyt, amelyben osztrák kollégáik is kiválóan helytálltak. A közös munka jelentős eredménye: a Hegyeshalomban és a határ túlsó oldalán szolgálatot teljesítő vasutasok hibájából egyetlen nemzetközi gyorsvonat sem késett. A pénteki ünnepségen megjutalmazták a magyar—osztrák „párosverseny” legjobbjait.
