Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-10 / 59. szám
1988. március 10. • PETŐFI NÉPE • 3 MILYEN TÉMÁT TŰZNE NAPIRENDRE? Beszélgetés közös dolgainkról Egy megyei tanácstagi beszámoló ürügyén 1 A tanácstörvény értelmében a helyi testület időnként beszámoltathatja tevékenységéről az általa mégválasztott r megyei tanácstagot. A mélykúti tanács r legutóbbi ülésén először tartott ilyen t beszámolót dr. Korányi György, aki j 1985 óta képviseli a községet a megyei fórumon. „Civilben” a helyi Lenin Tsz I elnöke. — Miről beszélt? — kérdeztem. — Igyekeztem kiemelni a megyei tanács munkájából mindazt, ami bentiünket és érint. Ilyen például az éves költségvetés, az egészségvédő program, a közlekedési körülmények, úthálózatjavítás, a bajai Duna-híd szélesítése, a településfejlesztési koncepciók. — Milyennek látja a testület tagjaként a megyei tanács munkastílusát? — Azt hiszem, a Bács-Kiskun megyei tanácsot sajátos demokratikus hangvétel jellemzi. A társadalmi változásokkal összhangban növekszik a beleszólási jogunk a döntésekbe. Egy kis parlarhent ez, a megye parlamentje: — Mégis, mekkora a beleszólása egy tanácstagnak a döntésekbe? — A testületi munkát véleményem szerint jól képzett apparátus szervezi, minden részletre kiterjedő előterjesztéseket kapunk. Ami a községekből érkezett tanácstagok berzenkedését rendszerint kiváltja, a város és falu közötti különbségtevés. Úgy érezzük, hogy a gyakorlat nem tükrözi igazán az egymást követő határozatokat, melyek kimondták, hogy minden állampolgár egyenrangú, bárhol is lakik. — Mondana egy példát? — Legutóbb a költségvetési vitánál volt olyan benyomásom, hogy a községek fejkvótája — a szabályozott állami juttatás — nagyon alacsony. Igaz, ha szűkíteni kell a költségvetést, nem létezik mindenkinek tetsző megoldás. Nagy vita, érdekes módon, mégsem alakult ki. A többség — magamat is beleértve — elfogadta az arányos csökkentést. Egy pozitívuma volt ugyanis, ahol eleve kevés jutott, nem vettek el annyit, mint a többiektől. — A megyei tanácstagtól elvárják, hogy képviselje a községe érdekeit. Önnek ez hogyan sikerül? — Egy sikeres akcióm volt, amikor el tudtuk érni, hogy a szövetkezetünk községfejlesztési hozzájárulása közvetlenül a helyi tanácshoz kerüljön. Jó partnernek bizonyult a pénzügyi osztály. De ez a lehetőség sajnos mostanra megszűnt. Nagyon várjuk, hogy a személyi jövedelemadó tervezett beépítése a tanácsok költségvetésébe igazságosabb közteherviselést eredményez. Mert gyakran megkérdezik ám az emberek, hogy miért kell magasabb áramdíjat, gázdíjat fizetniük, mint a városban. Miért alacsonyabb a szociális juttatások színvonala? — Tagja a megyei tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának. Itt milyen tapasztalatokat szerzett? — A sok fontos téma közül csak egyet emelek ki: foglalkoztunk a szemétlerakóhelyek kiépítésével és kezelésével, amely tanácsi feladat. Bizottságunk megállapította, hogy itt is jellemző: a költségvetés soha nem biztosított elegendő pénzt a szeméttelepek kezeléséhez. Folyékonyhulladék-ártalmatla- nító hellyel legtöbb településünk rendelkezik, de ezek közül csak harminchét felel meg a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek. Úgy vélem, ezen a területen Mélykúton is elég tennivaló akad. — A helyi ügyekkel mennyire szoros a kapcsolata? — Helyi tanácstag is vagyok, tehát közelről ismerem az ügyeinket. Az elmúlt időszakban a gázbekötések adták a legtöbb tennivalót, mert a gázprogramunkat feszített ütemben valósítottuk meg. A soron következő feladat: a község úthálózatának javítása. Indítottunk egy akciót. Termelőszövetkezetünk segít az útépítésben: kedvezményesen hozza az építőanyagot, a kevert betont. Tavaly két utca készült el, az idén legalább négyet szeretnénk megépíteni. — Végül arra lennék kíváncsi: milyen témát tűzne napirendre a megyei tanács következő ülésén? — A megye déli részének foglalkoztatási gondjait. Az ipartelepítés itt rendkívül elmaradt az igényektől. Sokan, mivel nem találnak munkalehetőséget, elköltöznek a környékről. Ezt a kérdést annál is inkább napirendre kellene tűzni, mert eddig a probléma megfogalmazásán igazából nem sikerült túllépnünk. Lovas Dániel „REMÉLEM, MEGINT ÍR RÓLAM EGY SZÉP CIKKET!” Szélmalomharc? Szemelvények a zugitalmérésről Petőfi Népe, 1986. augusztus 14. A klubvonásokat erősíteni! (Részlet egy riportból.) „1982 márciusában a kecskeméti Szeleifaluban, tanácstagi beszámolón szóba került, hogy nincs olyan társalgó-szórakozóhely, ahol a városrész és a környék idős lakói találkozhatnának.” 1985. április 19-én a Kőszeg utcai Kurucz József feleségével, önerőből, és a megyei és a városi tanács anyagi támogatásával, a 17. szám alatti házukban klubot nyit. Az erről szóló első — cikkünkben aggódtunk: erősítsék azokat a vonásokat, amelyek a klubban a kulturáltabb időtöltést segítik. Ne a szeszesital-forgalmazásra épüljön a vendéglátásuk, mint láttuk, hanem árusítsanak olcsó ennivalót — esetleg meleg ételt is —-a kispénzű nyugdíjasoknak. * 1987. november II. Közveszélyes bögrecsárdák. (Riport.) „Főszereplő: az alkohol — szinte tolakszik elénk a kihívó látvány a Szeleifaluban, a hírhedtté vált II. Rákóczi Ferenc nyugdíjasklubban. Bár az üzemeltetőnek, Kurucz Józsefnek a városi tanács kereskedelmi osztályától nincs engedélye szeszesital-értékesítésre, sörön kívül kisüsti pálinkát, rumot, kevertek hubertuszt és diólikőrt is találunk a büféjében. Tizenhárom üveg rövid ital a polcon! Tudja, hogy egyiket sem volna szabad árusítania.” * 1987. december 12. Szombati levél: Görbe bögre. „A zugbormérőket, a bögrecsárdák csaplárosnéit nem mindenki tartja jótét léleknek. A 15^—16. században erős megkötés szabályozta a „kocsmatartás” jogát. Szabály persze most is van, de talán nem elég erős. Mert mi történt, mondjuk, az 1700-as években tetten ért tilos kocsmáztatóval? Hordóit egyszerűen szétütötték, borát elfolyatták, és ezenfelül súlyosan megbírságolták.” $ 1988. január 5. Rimánkodás helyett erélyesebb fellépést! (Riport.) „Tessék tartózkodni az italméréstől! Ilyen kérés elhangzott már a kecskeméti szeleifalui II. Rákóczi Ferenc nyugdíjasklubban is. Szakszervezeti társadalmi ellenőrök és lapunk falra hányt borsói közt emlegetik a környékbeli asszonyok: Kurucz József újra és újra méri, engedély nélkül a szeszes italt a Kőszeg utcában. Olyan háborítatlanságot élvez, ami már több mint hiba.” * 1988. január 6. Lehull az álarc — marad a csupasz valóság. (Riport.) „Az ellenőr ellenőrizzen; a rendőr, a bögrecsárdák felszámolásában nyújtott segítségével is, vigyázzon a rendre. Az ország erősítésében az úton-útfélen folyó, nyílt és „titkos” reggeli szeszesital-árusítás egyfajta gáncsa az egészségesebb életnek, és így a kibontakozásnak is.” * 1988. január 28. Miért lett rosszul Kedvekné? (Riport.) „A zugitalmérések felszámolását sürgető, január 5-ei Rimánkodás helyett erélyesebb fellépést! című cikkünkre válaszolva a napokban levelet küldött szerkesztőségünknek a Kecskeméti Városi Tanács ellátásfelügyeleti osztályának vezetője: „Az megfelel a valóságnak — írja —, hogy a cikkben szereplő Kurucz József engedély nélkül árusítja a szeszes italt. Az viszont nem igaz (mint állította), hogy a helyi tanács hallgatólagosan engedélyezte volna neki az italértékesítést vagy tétlenül szemlélné azt. Intézkedtünk, hogy a klub működési engedélyét a művelődési osztály vonja vissza.” * Február 19. Mintha a Kurucz-féle kocsmaklubra valamiféle mentelmi jog vonatkozna. Tizennégyen ülnek bent. Kőbányai világos sört isznak. Egy kisszövetkezet dolgozói szerint 14 forintért kapják a — vendéglátóipari képzettséggel és árusítási engedéllyel változatlanul nem rendelkező — viszonteladó, zugitalmé- \rő házigazdától. A bolti fogyasztói ár 9,90 forint. Nem rossz üzlet! A házat átvizsgáló pénzügyőr nyomozók az egyik szekrényből pálinkával teli demizsont és műanyag kannákat húznak elő. A szoba asztalán mintegy háromszáz forint aprópénz van kiborítva. Ám kiborítóbb — ennél is — az az engedékenység, amely mellett Kurucz üzelmek rendíthetetlen nyugalommal folytathatja. Változtat-e (majd) ezen, hogy a pénzügyőrök lefoglalják nála azoknak az adósoknak a listáját, akik az idén hitelbe vásároltak tőle szeszes italt? Nem először történik ez. Kurucz precíz pontossággal megőrzött minden, vele kapcsolatos iratot, ezt is ott találjuk a két, vaskos kötegben: „Alulírott, Orosházi József rendőr alhadnagy 1987. január 8-án, bűncselekmény alapos gyanúja miatt Kurucz József, Kecskemét, Kőszeg utca 17. szám alatti lakostól egy kis alakú ábé- cés füzetet, amiben a hitelben fogyasztókat tartotta nyilván (engedély nélküli szeszmérés kapcsán), további intézkedésig átvettem.” A bögrecsárda dokumentumai közül nem hiányoznak lapunknak azok a riportjai sem, amelyek az itteni másfél —két év történéseinek keresztmetszetét adják. A házigazda számít gyűjteményének gyarapítására. Búcsúzáskor ezt mondja: — Remélem, megint ír rólam egy szép cikket! Összeállította: Kohl Antal ####################### # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK, MAGÁNSZEMÉLYEK, FIGYELEM! A Délmagyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat vas, fém, papír, textil hasznosanyagokon kívül külön felhívja partnerei figyelmét a POLIETILÉN ALAPANYAGÚ: agrofólia zsugorfólia zsákok (pl. műtrágyás is) HULLADÉKOK ÁTADÁSÁRA, AZ ALÁBBI HELYEKEN: Kecskemét, Kiskőrösi út 3. Kiskunfélegyháza, Engels u. 28. Baja, Szegedi u. 17/A. Kiskunhalas, Jókai u. 1. Kalocsa, Ciglidi kertek Kiskőrös, Ipartelep Bácsalmás. Dugonics u. 36. Solt, Kecskeméti u. 21. Ne feledje! Kettős cél — kettős haszon: pénzt kap érte, környezetet véd vele. 530 # # # # # # # # # # # # ####################### * 1986. szeptember 9. Kocsmás réggé- ' lek. (Riport.) „Hiába figyelmeztette Kuruczékat a városi tanács kereskedelmi osztálya, hagyjanak föl a tiltott italméréssel — nem használt a szép szó! A klub kapujában ugyan tábla figyelmeztet: Ittas személyek belépése 'hatóságilag tilos! (?), bent sört és rövid italt készségesen kiszolgálnak.” 1987. december 30. Levél a Szeleifa- luba. „Mekkora kő esne le a szívemről — mondta Barcsik Zoltán tanácstag -. ha a nálunk becsületsüllyesztőknek hívott kocsmákba nem mennének any- nyian, és ha az engedély nélkül, zugkocsmaként működő Kőszeg utcai nyugdíjasklubot — e környék asszonyainak évek óta tartó tiltakozására — végre zárva találnám!” * Egyelőre nem tudni túl sok biztatót Kunfehértó jövőjéről. Biztos csak a múlt: akár csak néhány éve is pezsgett az élet ott, ahol most csupán puszta föveny húzódik. Képeink ezért is tanulságosak és fölrázóak. (Pásztor Zoltán felvételei) Látogatók — Ez kérem kész majális! — mondja a néni, akinek az ágyánál most nem ül, nem áll senki, s az is lehet, hogy csak a panaszolás élvezete miatt, netán azért, hogy reá is figyeljenek, mondja ezeket. — Tessék csak megszámolni, hogy hányán vannak — int a fejével az ablak melletti ágy irányába. De nem is várja a reagálást, máris folytatja: — Pontosan nyolcán. Az előbb még csak négyen voltak. Hát jó, azok még csak elfértek valahogy, meg rendben is van, hogy mindennap bejönnek a kislány szülei, a testvére meg a nagymama. De most biztosan valami nagynénik jöttek. Nézze csak, hogy körbeállják, még levegőt is alig kap szegény. Próbálom csitítani a nénit, arra gondolva, hogy bizony mi is négyen vagyunk kivételesen, így van ez, ha beteg lesz valamelyik családtag. Eljön a férj vagy a feleség, aztán a mama, a papa és hát a gyerekek közül is, aki már nagyobbacska. Még szerencse, hogy nálunk odahaza ki lett „hirdetve”, hogy senki más ne jöjjön látogatóba, csak a szűkebb család tagjai. A betegnek még ez is sok néha, be kell osztani, vigyázva, hogy ne vigyük túlzásba. Ha már olyan türelmes és nagylelkű a kórház főnöksége, hogy mindennap egy adott időpontban megengedi a látogatást. Az ablak melletti kislány ágya körül ekkorra már tovább szaporodott a létszám. Megérkeztek ugyanis az osztálytársak is vagy hatan. Nagyon aranyosak voltak. Mindegyikük kezében valami ajándék, a virágot hozó fiú hajolt oda elsőnek, és megcsókolta a bágyadtan mosolygó beteget, aztán sorban, a puszi után lerakták az éjjeli- szekrényre a gyümölcslét tartalmazó dobozokat. A néni megint megszólalt: — Tegnap is jött egy csapat, úgy látszik, be van osztva. — Nagyon kedvesek! — kockáztatta meg a szót valaki közülünk. — Kedvesek, kedvesek — zsörtölődött a néni —, de mi szükség van erre? A kislány közben szülői segédlettel felkel, indul a kinti mellékhelyiség irányába. Látszik a szerető gondoskodáson, hogy a szemük fénye a gyermek. Amikor visszajön és lefekszik s a társak körülállják, a néni nem állhatja, odaszól: — Úgy közrefogjátok, hogy nem is kap levegőt! A gyermekek értenek a szóból, hamarosan elköszönnek. Még így is marad vagy hat-hét felnőtt látogató. Igazgatják, babusgatják a gyermeket, aki jólesően tűri ezt, még nyöszörög is egy kicsit, lehet, hogy „rájátszik” a nagyok kedvéért. A néni is megnyugodott végre, hozzá is jöttek ketten, aztán még hárman, de van, ahol nem álldogál senki. Az jut eszembe, hogy de jó is lenne egyenlően elosztani mindenkinek a szere- tetet, aminek ha vannak is túlzásai, ki merne gátat szabni neki. Bizonyára az orvosok sem. Azt tartják talán, hogy ez is a gyógyulás érdekében való „szolgáltatás” s bizonyára igazuk van. Még ha olykor betegnek és látogatónak egyaránt terhes is egy kicsit. F. Tóth Pál KORSZERE TERMÉKAZONOSÍTÁS A vonalkód hazánkban Az idén Magyarországon tartja nemzetközi konferenciáját az Automatic Idencification Manufactures, a termékazonosító berendezéseket gyártók nemzetközi szervezete. Áz áprilisi tanácskozáson szó lesz a vonalkód alkalmazásának külföldi tapasztalatairól. Viszkei György, a Magyar Gazdasági Kamara Egységes Termék Kód Irodájának vezetője elmondta, hogy Magyarország aktívan részt vesz a nemzetközi szervezet munkájában. Tevékenységük eredményeként kerülhetett sor a nemzetközi konferencia budapesti megrendezésére. Mint ismeretes, az úgynevezett EAN nemzetközi termék- azonosító rendszert beépítették a magyarországi termelőeszközökre és fogyasztási cikkekre kialakított rendszerbe. A fogyasztási cikkeknél pedig az EAN vonalkódokat alkalmazzuk. Az ilyen vonalkódokkal több mint 300 magyar gyártó látja el termékeit, mintegy 1900—2000 fogyasztási cikket. Elsősorban olyan termékekről van szó, amelyek exportja Számottevő, s így külföldi értékesítésük vonalkóddal ellátott csomagolás nélkül elképzelhetetlen. A Caola, a Budapesti Likőripari Vállalat, a Győri Keksz- és Ostyagyár, a Tungsram, a Törökbálinti Állami Gazdasági termékeinek döntő többségét már így csomagolja. A Tiszámén ti Vegyiművekben és a Hatvani Konzervgyárban is előkészületben van a vonalkód bevezetése. Sok esetben azonban nem könnyű feladat a megfelelő csomagolás kialakítása. Előfordult, hogy jelentősebb exportszállítmányokat azért küldött visz- sza a külföldi partner, mert a vonalkód a nem megfelelő csomagolóanyagon elmosódott. Éppen ezért a Magyar Gazdasági Kamara olyan műszert szerzett be az Egyesült Államokból, amellyel már a csomagolás megtervezésekor ellenőrizni lehet: megfelelője a vonalkód, olvasható-e géppel. Ezt a berendezést a vonalkód bevezetésére vállalkozóknak rendelkezésére bocsátják. Eddig elsősorban az exportőr vállalatok szorgalmazták a kódrendszer al-' kalmazását. Az általános forgalmi adó bevezetésével azonban megnő a jelentősége a vállalatokon belüli nyilvántartásban, s az adó-visszatérítés elszámolásában is. A kereskedelmi vállalatok számára nagymértékben megkönnyítheti az átárazás gépesítését. így újabban a kiskereskedelmi vállalatok is érdeklődnek a rendszer iránt. KUNFEHÉRTÓ Múlt, jelen — • mm FF C\ JOVO . . . /
