Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

1988. március 9. • PETŐFI NÉPE • 3 ELKERÜLI GYÜRÜFÜ SORSÁT Bácsszentgyörgyi látogatás Ha Bácsszentgyörgyről akar írni, legjobb, ha Zengő Pista bácsihoz for- r dúlok — kaptam a felvilágosítást a ga- t rai községi tanácson. — Ó mindent tud t a falujáról, amit csak tudni lehet. Így utam egyenesen a bácsszentgyörgyi Pe­tőfi Sándor utca 31. szám alá vezetett, j (Az olvasónak azonban tartozom egy magyarázattal azzal kapcsolatban, hogy miért Garán érdeklődtem. Nos, azért, mert tíz évvel ezelőtt a két község ! „házasságot” kötött. De talán a testvé­ri kötelék kifejezés jobban illik kapcso­latukra. Bácsszentgyörgynek, azaz a kistestvérnek ugyanis kereken 300 la­kója van, Garának, a nagyobb, de nem idősebb testvérnek pedig éppen tízszer annyi.) — E parányi község hat évszázados létének az a titka, hogy a Duna és a Kígyós árterületének rejtekében, de ugyanakkor országos kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. Tudomá­som szerint Mező-Szentgyörgy neve 1391-ben szerepel először — egy bir­tokvita kapcsán — a Zichy okmánytár­ban. Nevének előtagja többször válto­zott az évszázadok folyamán, de Szent Györgynek ajánlott temploma nyomán az utótag a mai napig megmaradt. Amikor pedig a felszabadulás után, 1947-ben községgé alakult, megkülön­böztetésül a Bács előnevet kapta — tudtam meg Zengő Istvántól, aki itt született 82 esztendővel ezelőtt, és mint mondja, nem is szándékozik elköltözni innen, sem a nagyközségbe, Garára, sem a városba, Bajára. Egyébként szükség van itt őrá. Honnan vennének a helyébe könyvtárost? És ugyan ki gondozná, és mutatná meg a látoga­tóknak a helytörténeti gyűjtemény kin­cseit, melyeket egyébként éppen az ő lelkes kutatómunkájának köszönhe­tünk. — Bizonyos, hogy vannak néhányan, akik úgy vélik, jobb lenne a régi önálló­ság —'kapcsolódott be a beszélgetésbe Hajzer Jenő, a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet ágazatvezetője, elöljárósági tag.—Az viszont bizonyos, hogy aligha lenne Bácsszentgyörgynek tiszta ivóvi­ze, ha a garaiak nem segítenek. A 7 milli­ós költséget ugyanis a helybeliek nem tudták volna előteremteni. A jó ügy ér­dekében mindenki összefogott, társa­dalmi munkával, munkagéppel, anyagi­akkal. A bajai OTP munkatársai nem­csak a hiteleket intézték el, de még ki is jöttek a községbe, hogy ne kelljen a la­kosságnak Bajára fáradnia. Kilencven- száz körül van a porták száma a község­ben . Az öregeknek elengedték a díj felét. Nagy vivmány — nem sok kistelepülés dicsekedhet vele —, hogy a szemetet összegyűjtik és elszállítják. Eleinte talán még idegenkedtek tőle az emberek. — Ugyan, ki látott már olyat, hogy a falu­ban is összegyűjtik a hulladékot? Van itt hely bőven, ahova le lehet rakni, vagy el lehet ásni—de a jót könnyű megszokni. Ma már mindenki természetesnek tart­ja, hogy jön a garai költségvetési üzem gépkocsija, és még a salakot is összesze­di.- Törődnek most az idősek sorsával is — tette hozzá a házigazda. — Tizen­hatan vannak, akiknek mindennap autó hozza az ebédet. Rövidesen elinté­ződik, hogy az ügyeletes orvos kijön Ba­járól a betegekhez. Ha az életkörülmé­nyeket sikerül javítani, jobban ragasz­kodnak majd az emberek a szülőfalu­jukhoz. Most mintha megállt volna az elvándorlás, tavaly például két új ház épült. — Nemcsak az infrastruktúra kiépí­tése lényeges, fontos a munkaalkalmak megteremtése is. A termelőszövetkezet­nek eddig is volt itt vágóhídja, az idén a juhtenyésztés és a bőrfeldolgozás kibő­vítésén fáradozunk. Nagyon jó hímző­szakkörünk van, 10-12 ügyes kezű asz- szony szerepelt már szép sikerrel orszá­gos és megyei kiállításokon. Mi lenne, ha ők díszítenék a kikészített juhbőrö- ket, irhabundákat? Ilyen és hasonló mó­don szeretnénk legalább 20-30 ember­nek még helyben munkát adni—mond­ja határozottan az elöljáró. — A lányom a tanítónő, és bizony itt nem kell a nagy létszám okozta nevelési gondokkal küzdeni. Az alsó négy osz­tály van csak itt, a felsősök Garára jár­nak. Mi mégis azt mondjuk: — Ha ösz- szefogunk, Bácsszentgyörgy nem fog Gyűrűfű sorsára jutni. Hat évszázados történelme alatt mindig öt-hatszáz la­kos találta meg itt a boldogulását. Hisz- szük, hogy eljön az idő, amikor az embe­rek új ra felfedezik a tiszta levegő, a tágas tér, a csend és nyugalom jóságát-szépsé- gét. Ez pedig nálunk együtt megtalálha­tó. Gál Zoltán Áruház kabinettel NEM SZERETIK A TÜDÖSZÜRÉST? Hívás nélkül is lehet menni Újabb kereskedelmi létesít­mény, a Bükk Áruház nyílik Miskolcon. A több mint ötezer négyzetméter alapterületű üzlet­ben a Borsodi Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat, a Borsodi Ru­házati Kereskedelmi Vállalat, valamint a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kínál­ja áruit. Az áruházban oktató- kabinetet is létesítettek az ipari tanulók oktatására. A múlt évben Kecskeméten a 70 ezer értesített lakos közül mindössze 40 ez­ren jelentek meg tüdőszűrésen. Az idén a január 1. és 10. között beidézetteknek csak 10 százaléka vette igénybe a szűré­si lehetőséget. Vajon miért nem veszik komolyan az emberek a tűdőszűrést? A többi között erről beszélgettünk dr. Szelei Piroskával, a kecskeméti tüdő­szűrő állomás főorvosával. — Amíg az ember egészséges, addig nem megy orvoshoz. Bizonyára a szűrés­ről is megfeledkezik, ha nem küldenek értesítőt. Előfordult már ilyen? — Igen, de ez nem gyakori. A karto- nozókban minden 14 éves és annál idő­sebb lakost számon tartunk a tanácsi lakásjelzés alapján. Minden héten tájé­kozódunk az ügyfélszolgálati irodán, hogy kik költöztek Kecskemétre, vagy kik hagyták el a várost. A nyolcadik osztályosok pedig szervezetten jönnek az iskolából a szűrésre, őket értesíteni sem kell. Egyébként minden hívás nél­kül el lehet jönni, reggel 8-tól este fél 6-ig az emberek rendelkezésére áll a tüdőszűrő állomás. — A kisebb településeken szinte ese­ményszámba megy a tüdőszűrés. Ott szinte mindenki megjelenik. Itt mi törté­nik azokkal, akik a hívás ellenére sem jönnek el? — A tüdőszűrést miniszteri rendelet írja elő. Ha azonban valaki nem veszi igénybe, nem tudunk vele mit csinálni. Olyan is volt már, hogy a felszólító levelek sorozatát küldtük, és az illető egyszerűen nem vette át. Az embereket nem lehet kényszeríteni arra, hogy el­jöjjenek. Szerintem a meggyőzés a leg­fontosabb. — Talán nem is a hanyagság, hanem inkább a bizalmatlanság tartja távol az embereket. Nem hisznek igazán a szű­résben. A rákot például — a köztudat­ban így él — nem is mutatja ki időben a röntgen. — Ez nem így van. A kiterjesztett szűréssel olyan betegségeket ismerhe­tünk fel, amiket időben felfedezve gyó­gyítani lehet. Valamikor a tbc megálla­pítása volt a döntő feladatunk, ma már nem csak ez. Sajnos, egyre több a tüdő­rák, a halálozási statisztikában meg is előzte az emésztőszervi rákot. Ha pa­naszmentesen jön ide valaki, és a rönt­gen elváltozást mutat a tüdejében, ak­kor van legtöbb esélye a gyógyulásra. — Mire terjed még ki a vizsgálat? — A szűrés során a krónikus légúti betegségekre is fény derülhet. Az ilyen­betegségben szenvedőket már itt, az in­tézetben ellátjuk. A szíven mutatkozó elváltozásra is felfigyelünk, és azonnal a megfelelő szakemberhez irányítjuk a beteget. A szűrés alkalmat ad arra is, hogy rátekintsünk a bőrre, és felfedez­zük elváltozásait. — Gyakran fordul elő rendellenesség? — Évente 25-30 főnél találunk vala­milyen bőrbetegséget. Vizsgáljuk még a vizeletet is, amely jelezhet rejtett cu­korbetegséget és egyéb vesemegbetege­déseket. A vérnyomásmérés során évente legalább 600 egyénnél állapítot­tunk meg magas vérnyomást. A kóros elváltozásokról jelzést küldünk a kör­zeti orvosnak. Ezen kívül a nők emlő­szűrést és nőgyógyászati rákszűrést is igénybe vehetnek. Egy év óta minden-' nap van intézetünkben ilyen jellegű szűrés egy jól felszerelt rendelőben. Hétfőn és szerdán tíztől fél 6-ig, ked­den, csütörtökön és pénteken 8-tól 16 óráig tart a rendelés. — Nem jár sok tortúrával ez a sok vizsgálat? Ettől nem kell tartani. Ugyanis a szűrés jól megszervezett. Minden egy helyen van. Aki eljött tüdőszűrésre, an­nak ki sem kell lépnie a folyosóra ah­hoz, hogy a többi vizsgálaton is részt vegyen. Már csak azt kellene az embe­reknek megérteniük, hogy mindez az egészségük érdekében történik. Benke Márta NÉPI ELLENŐRZÉS KILENC MEGYÉBEN Közérzetvizsgálat A Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság az év első felében 9 megyére kiterje­dő vizsgálaton méri fel, miként valósul­tak meg a gyakorlatban a lakosság élet- körülményeinek, közérzetének javítá­sát szolgáló központi intézkedések, a különböző szintű területi tanácsok, in­tézmények, vállalatok, illetve szövetke­zetek hogyan segítették e döntések va- lóraváltását. A vizsgálat elsősorban a foglalkozta­tással, a szociális és az egészségügyi ellátással, a kommunális szolgáltatá­sokkal, valamint a lakosság és a taná­csok kapcsolatával összefüggő kérdé-. sekre terjed ki. A népi ellenőrök többek között értékelik a munkaerőközvetítő irodák, a munkaügyi információs szol­gálatok működési tapasztalatait, a fia­tal pályakezdők, munkavállalók elhe­lyezkedési lehetőségeit, az átképzésben részt vevő dolgozók támogatásának módjait, a nyugdíjasok, illetve a kiste­lepüléseken élő nők foglalkoztatásá­nak helyzetét. Összegzik a lakáshoz jutás és a la­kásépítés támogatásának helyi mód­szereit, a tanácsi bérlakások elosztásá­nak rendjét, a rászoruló, szociális tá­mogatást igénylő családok segítésének helyi Tehetőségeit, valamint az egészségmegőrzéssel, az egészségügyi ellátással kapcsolatos feladatok elvég­zésének feltételeit. Emellett az egyes országrészeket vizsgálva választ keres­nek arra is, kielégítően alakul-e a la­kosság ellátása napi fogyasztási cik­kekkel, az igényeknek megfelelőek-e a kommunális szolgáltatások, s ezek fej­lesztéséhez milyen mértékben sikerült igénybe venni a lakosság közreműkö­dését, anyagi hozzájárulását. Végezetül a tanácsok és a lakosság ka*pcsolatát elemezve nagyító alá veszik' az állampolgári beadványok intézésé­nek módját, az ügyfélszolgálati irodák működésének tapasztalatait, illetve a székhely és a társközségek együttműkö­dését, az elöljáróságok tevékenységét. A vizsgálat előkészítésében elsősor­ban a lakosság véleményére, jelzéseire támaszkodnak a népi ellenőrök. Ezért számos helyen ankétokat, lakóhelyi, munkahelyi, ifjúsági fórumokat szer­veznek, s az így szerzett információk alapján alakítják ki a vizsgálat prog­ramját, kérdéseit. Ezzel együtt haszno­sítják a témához kapcsolódó, korábbi népi ellenőrzési vizsgálatok megállapí­tásait, illetve a közérdekű bejelentések, javaslatok és az egyéni panaszok inté­zésének tapasztalatait. A közélet tisztaságáért Sok minden késztetett arra, hogy a közélet tisztaságáról, jelenlegi helyzetéről elmondjam véleménye­met. A téma ma különösen két ok miatt fontos és időszerű. Az egyik az, hogy a közélet tisztaságának kérdéseiről az utóbbi időben na­gyon kevés szó esik. Ebben bizo­nyára szerepe van annak, hogy el­sősorban gazdasági életünk gond­jai, a stabilizáció feladatai foglal­koztatnak mindenkit. Pedig annak jelentősége, hogy a közélet szerep­lői, tehát mindazok, akik a köz­ügyek intézésében akár „hivatásos­ként”, akár társadalmi megbízatás keretében részt vesznek, a munka­helyükön és magánéletükben tanú­sított magatartásukkal miként je­lennek meg a nyilvánosság előtt, mind a társadalmi közérzet, mind pedig a politikai hangulat szem­pontjából vitathatatlan. Az embe­rek ugyanis egy szervezet működé­séről általában az ott dolgozók, kü­lönösen pedig a vezetők magatartá­sán keresztül alkotnak véleményt. A másik ok, ami a témát aktuá­lissá teszi: az utóbbi időben mun­kám során egyre gyakrabban talál­kozom olyan jelenségekkel, ame­lyek társadalmi rendszerünktől ide­genek, vagy legalábbis azoknak kellene lenniök. Elsősorban nem azokra a — rit­kán felderíthető — korrupciós jelle­gű bűncselekményekre gondolok, amelyek milliókban ki nem fejezhe­tő erkölcsi károkat okozva végül is a bíróságok elé kerülnek. Hanem azokra, amelyek ugyafl -^»jogászi nyelven mondva — nem „tényál- lásszerűek”, azaz, nem minden részletükben bizonyíthatóak, de ha másként nem is, erkölcsileg min­denképpen elítélendők, mert sértik vagy sérthetik a közélet tisztaságát. Furcsa, de ilyen lehetőséget néha maga a jogszabály teremt. Az ügyészségnek például az építési en­gedélyezési eljárások törvényessé­gét vizsgálva, — amely a magánter­vezési tevékenységet is érintette —, már 1974-ben felvetették: az ÉVM tiltsa meg azt, hogy az építésügyi hatóságok dolgozói magántervezői tevékenységet végezhessenek, illet­ve műszaki vezetői feladatot vállal­hassanak. Mert bár formálisan az államigazgatási eljárási törvényben rögzített összeférhetetlenségi elő­írásokat neip szegték meg, nem tar­tottuk a közélet tisztaságának szempontjából szerencsésnek azt, hogy például az egymással szembe­ni asztalnál ülő építési előadók egy­más terveit bírálják el; hogy az épí­tési hatóság vezetőjének műszaki tervei alapján egyik beosztott adja ki az építési engedélyt, vagy hogy a tanács embere annak az épületnek a műszaki vezetését vállalja el, amelyre ő adta ki az építési enge­délyt. Az állampolgárok ugyanis joggal igényelhetik az állami szer­vektől azt, hogy ügyüket tisztessé­gesen, elfogulatlanul intézzék, ezért az állami szervek dolgozóinak munkájuk során — a jogszabályok betartása mellett — még az olyan helyzeteket is kerülniük kell, ame­lyek enhek ellenkező látszatát kelte­nék. * A kétféle szemlélet nagyon hosszú ideig zavarta a törvényesség biztosítása érdekében végzett mun­kánkat, míg végülis a véleményünk szerinti egészséges felfogás győzött. Először az 1982-ben kiadott mi­niszteri rendelet korlátozta a taná­csi dolgozók magántervezési tevé­kenységét azzal, hogy csak ajánlott terv helyszínre alkalmazását (adap­tálását) engedélyezte, 1986-ban pe­dig már a Minisztertanács rendel­kezett úgy, hogy az építésügyi ható­ságok vezetői és ügyintézői — az illetékességi területükön — semmi­lyen formában nem folytathatnak építéstervezést. Az ügyészségek azokkal szem­ben, akik e szabályokat megszegik, a tényállástól függően most már fe­gyelmi, illetve büntető felelősségre- vonást kezdeményezhetnek. A jog­alkotó bezárta az esetleges „kiska­put” is, szabálysértéssé nyilvánítot­ta ugyanis azt, ha valaki más által készített tervet a sajátjaként igazol. Tehát, ha például egy tanácsi építé­si előadó valaki más — magánter­vezésre jogosult — nevében készít terveket (ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az általa készített tervet később aláíratja egy ismerősével) akkor nemcsak a tervezőt, hanem a „csendestársat” is felelősségre kell vonni. Több olvasó most azonnal meg­kérdezhetné: ezek szerint a Legfel­sőbb Bíróság helytelenül döntött, amikor a jánoshalmi tanács magán- tervezést végző csoportvezetőjével szemben kiszabott elbocsátás fe­gyelmi büntetést semmisnek nyilvá­nította? Valójában nem erről van szó. Magát az ítéletet még nem lát­tam, de enélkül is egyértelmű a bí­rósági ítélet helyessége. Igaz ugyan, hogy az említett csoportvezető amint azt a bíróság jogerős határo­zata is megállapítja — a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére más ne­vében készített egyedi terveket és az összeférhetetlenségre vonatkozó törvényi előírásokat megszegte, te­hát nagyon súlyos fegyelmi vétséget követett el; mondhatnánk úgy is, vétett a közélet tisztasága ellen. Ám a munkáltatója nem emiatt szabta ki az elbocsátás fegyelmi büntetést, hanem azért, mert ellene vesztege­tés miatt büntetőeljárás indult, le­tartóztatták, mely a közvélemény­ben nagyfokú felháborodást váltott ki. A büntető ügyben ugyan jogerős felmentő ítélet született (itt is tisz­tázni kell: a bíróság nem azt vitatta, hogy az illető elkövette-e, amit el­követett, hanem úgy ítélte meg, hogy amit elkövetett, az nem bűn- cselekmény, hanem szabálysértés), s mivel a tanács végrehajtó bizott­sága nem a szabálysértés miatt mondta ki az elbocsátást» ráadá­sul magát az eljárást is jogszabály­sértően folytatták le — ennek kon­zekvenciáját most már viselnie kell. Ezzel a példával elsősorban azt kívántam érzékeltetni, hogy a köz­funkciókat ellátó állami szervek al­kalmazottainak kerülniük kell az olyan helyzeteket, amelyek a lakos­ság találgatásaira, netán bizalmat­lanságára adnának lehetőséget. Saj­nos,'olyan eset is előfordul, amely még ennél is „érdekesebb”. Nemrég a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság tárta föl, hogy tanácsi dol­gozók hivatali munkájuk során szerzett információkat felhasználva közérdekből kisajátított ingatlanon — melyet jutányos áron és nem minden segítség nélkül szereztek meg — építettek otthont maguk­nak, több szabálytalanságot is el­követve. Említhetnénk példát a sza­bálytalan lakáscserék hatóságilag történő szentesítésére í» még sok másra. Ezek abban közösek, hogy mindig az állam a károsult; tágabb értelemben a közélet tisztasága. Fő kérdés ezek után: mit lehetne, és mit kellene tenni a visszásságok ellen? Mindenekelőtt talán bátorí­tani kellene az embereket arra, hogy ne legyenek közömbösek az igazságérzetüket sértő, vagy csupán erkölcsi felfogásukkal ellentétes olyan jelenségekkel szemben, ame­lyek egyben a közélet tisztaságára is árnyékot vetnek. Számos esetben mi is a közérdekű bejelentésekből szerzünk tudomást visszásságokról. Sajnos, egyre gyakoribb, hogy a be­jelentések névtelenül érkeznek. Eb­ben bizonyára szerepe van annak is, hogy ugyan törvény garantálja a közérdekű bejelentők védelmét, mégis gyakran előfordul, hogy a vezetők mondvacsinált okokra hi­vatkozva megpróbálnak megszaba­dulni azoktól, akik a .hibákat szóvá merték tenni. Őszintén szembe kell nézni azzal is, hogy amikor sok üzemben, gyárban létszámleépítés fenyeget, nyilván nem a közérdekű bejelentő lesz az, akihez az igazgató a legjobban ragaszkodik. Igazából annak lenne nagy visszatartó ereje, ha a sajtó még a kis ügyeket is a ■ nyilvánosság elé tárná, de nem ak­kor, amikor a vezető már esetleg egyéb okból nincs is a hivatalában. A. vezetői példamutatás talán még ennél is fontosabb. A hivatali vagy vállalati beosztással együttjá­ró hatalom mellett csakis a példa ad erkölcsi tekintélyt a vezető számára azokkal szemben, akik önös érde­keiket a közérdek elé kívánják he­lyezni, vagy magatartásukkal más módon csorbítják, veszélyeztetik az állami szerv tekintélyét. Dr. Bódog János megyei főügyészhelyettes Új autóklub­telephely Új telephelyen kezdte meg mun­káját a Magyar Autóklub zalaeger­szegi szervezete. A 24 millió forin­tos költséggel felépített 200 négy­zetméter alapterületű, korszerű mű- x helyben egy időben 8 jármű javítá­sát végezhetik el. Az új létesítmény­ben klubhelyiség és oktatóterem is rendelkezésére áll a mintegy 9 ezer 500 klubtagnak. TÖBB MAGYAR RÉSZVÉNY Világbanki alaptőke-emelés A Világbank igazgató tanácsa a közelmúltban döntött arról, hogy a szervezet alaptőkéjét 74,8 milliárd dollárral, 171 milliárd dollárra emelik. Mint ismeretes, hazánk tagja a nemzetközi pénzügyi szervezetnek. Mit jelent az alaptőke-emelés Magyarország számára? Erről Ipper Ist­ván, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője a következőket mondotta: — Hazánk a tagországok döntő többségével együtt évek óta szorgal­mazta a Világbank általános alaptőke­emelését. Ennek révén ugyanis a nem­zetközi pénzintézet tovább bővítheti kölcsönnyújtását, amely a jelenlegi évi 14 milliárd dollárral szemben az 1990- es évek elejére már meghaladhatja a 20 milliárd dollárt. Az alaptőke-emelés azért is fontos, mert erősíti a Világ­banknak hitelezők bizalmát, s tovább javítja a pénzintézet „legjobb adósi” pozícióját. Ez lényeges abból a szem­pontból, hogy a Világbank a jövőben is kedvező feltételekkel vehessen fel hi­teleket a nemzetközi pénzpiacokon, s igy az általa nyújtott kölcsönök feltéte­lei is kedvezően alakulhassanak. A Világbank ügyvezetőségének dön­tését követően várhatóan április végén hozza meg a határozatot a szervezet kormányzó tanácsa az alaptőke- emelésről. Ezután kezdődhet meg a részvények jegyzése, amely 1993 szep­temberéig tart. Ha az alaptőke-emelés­ről megszületik a határozat, ez azt je­lenti, hogy hazánk újabb részvényeket fog vásárolni. Magyarország a Világbank alaptő­kéjében jelenleg 4518 részvénnyel ren­delkezik, amelynek értéke 545 millió dollár. Ebből 45,2 millió dollárnak megfelelő összeget—4,5 milliót dollár­ban, 40,7 milliót pedig forintban — fizettünk be. A fennmaradó rész az úgynevezett lehívható hányad, amelyet a Világbank rendkivüli esetekben igénybe vehet. Ha a tőkeemelést jóvá­hagyja a szervezet kormányzó tanácsa, abban az esetben Magyarország továb­bi 3532 részvény jegyzésére lesz jogo- sult. Ennek értéke 427 millió dollár. Ebből 12,8 millió dollárt kell majd befi­zet™. mégpedig úgy, hogy a jegyzéssel egyidejűleg 1,3 milliót, majd az azt kö­vető 3 esztendőn belül további 11,5 milliót. Mint ismeretes, Magyarországon 13 fejlesztési program finanszírozásában vett, illetve vesz részt a Világbank. Ezekre a célokra 1,176 milliárd dollár értékű kölcsönt nyújtott, illetve nyújt. Ezek a hitelek jelentős mértékben hoz­zájárulnak a gabonatermelés fejleszté­séhez, az energiatermelés és -felhaszná­lás korszerűsítéséhez, a finomvegyipar, a közlekedés fejlesztéséhez, több erő­mű rekonstrukciójához, az ipari szerkezetátalakítási, a növénytermesz­tési és a távközlési program megvalósí­tásához. Használt faoszlop eladó 280—300 cm méretben. Érdeklődni lehet 4r, Kalász Mgtsz, Csikéria Tel.: Csikéria 2. Ügyintéző: Snyehoia Géza ágazatveze

Next

/
Thumbnails
Contents