Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI \NéPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ____________________________________________________________________ X LIII. évf. 57. szám Árai 1,80 Ft 1988. március 8., kedd EGÉSZSÉGES INNIVALÓ A FALVAKBAN Házi kutak helyett vezetékből A vízgazdálkodás idei tervei A vízgazdálkodási ágazat az idén mintegy 20 milliárd forintot fordíthat beruházásra, fejlesztésre, megközelítően 5 milliárddal többet, mint tavaly. A többletet elsősorban a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer fokozott építése indokolja. Az összes fejlesztés nagyobb része azonban a vízellátás, a csatornázás és a szennyvíz- tisztítás bővitését szolgaija. A tervek szerint a közüzemi vízművek napi teljesítményét 100 ezer köbméterrel növelik. Ennek révén és a hálózatbővítéssel az országban újabb 100 ezer lakos juthat egészséges ivóvízhez. így várhatóan 90—110 olyan faluban is felváltják kifogástalan minőségű vezetékes vízzel a házi kutak vizét, ahol ez az elfogadhatónál több nitrátot, vagy egyéb szennyeződést tartalmaz. Az év végére 87,5 százalékra emelkedik a közműves vízellátásban részesülő lakosok aránya. A folyókban, tavakban és a felszín alatti talajrétegekben tárolt vízkészletek minőségének fokozottabb védelmét szolgálja a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. Elsősorban a Balaton és a Velencei-tó körzetére, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatásterületére és más fontos vízminőségvédelmi területekre koncentrálják a beruházásokat. A közüzemi szennyvíztisztító telepek napi teljesítményét mintegy 70 ezer köbméterrel növelik. Az év végére újabb, megközelítően 100 ezer lakos, s ezzel már az összlakosság 49,7 százaléka veheti igénybe a csatornázási szolgáltatást. A közcsatorna-hálózatba bekötött lakások száma 30 ezerrel emelkedik, s a korábban bekapcsoltakkal együtt megközelíti az 1,6 milliót, a téljes állomány 40 százalékát. A csatornázás és szennyvíztisztítás kiterjesztése azonban sok erőfeszítést igényel a következő években is, hiszen a tisztítóművek teljesítménye az ivóvizet szolgáltató vízművekének egyharmadát sem éri el, tehát a felhasználáskor szennyeződött víz jelentős része még tisztítatlanul kerül a folyókba és a talajba. A vízgazdálkodási ágazat változatlanul nagy figyelmet fordít a vízkárelhárítás feltételeinek javítására. Az idén egyebek között 38 kilométer hosszú szakaszon magasítják és erősítik az árvédelmi töltéseket, 12 kilométer hosszú mederszakaszon folyamszabályozást végeznek, a Balaton keszthelyi öblében pedig mintegy 200 ezer köbméter iszapot kotornak ki. Fejlesztik továbbá a belvízcsatorna-hálózatot, valamint a kukorica- és az ipari- | növények termelési programjával összehangoltan bővítik az öntöző főművek teljesítményét. A fürdők és strandok fejlesztésére viszont — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — csak szerény mértékben kerülhet sor. A fővárosban és vidéken is elsősorban rekonstrukciós munkákat irányoztak elő. (A dunamenti települések vízműfejlesztéséröl cikkünk a 3. oldalon.) Lejtőn az Imrehegy? Megkezdődött a labdarúgó-bajnokság Az NB I és az NB II tavaszi nyitányával párhuzamosan megkezdődött a megyei labdarúgó-bajnokság is. A magyar bajnokság második vonalában a megyénket képviselő KSC „kisiklott” Dunaújvárosban, de még javíthat mérlegén a következő fordulókban. A megyei bajnokságban sem volt „csúszásmentes” a pálya, a hazai környezetben játszó Imrehegy felé lejtett a rangadón. Az első és a második helyezett csatájából a listavezető kiskőrösiek kerültek ki győztesen. A forduló másik idegenbeli győzelmét az Izsák együttese aratta Helvécián. Három találkozón nem bírtak egymással a csapatok — Kiskunfélegyházán és Jánoshalmán gólt sem rúgtak —, a további mérkőzésen pedig a pályaválasztók nyertek. A tavaszi első forduló mérlege: 18 gól, kétezer-száz néző előtt. Az imrehegyi rangadón voltak a legtöbben. hatszázan buzdították csapatukat. Részletes beszámolónkat lapunk 7. oldalán találhatják meg olvasóink. • A KSC-nek helyzete volt Dunaújvárosban, csak szerencséje nem. Ez a helyzet is kimaradt, Czéh fejese (sötét mezben) a kapufa mellett hagyta cl a játékteret. (Farkas Tibor felvétele) A NEMZETKÖZI SAJTÓINTÉZET TANÁCSKOZÁSA A glasznoszty a kelet—nyugati kapcsolatokban A nemzetközi tömegtájékoztatás vezető újságíróinak részvételével tanácskozás kezdődött tegnap a budapesti Hilton Szállóban. A Nemzetközi Sajtóintézet (1 Pl) soros rendezvényén — amelynek szocialista ország először ad otthont — két napon át tizenöt állam képviseletében mintegy 30 újságíró vitatja meg a glasznoszty jelentőségét a kelet—nyugati kapcsolatokban. A magyar újságírókat Aczél Endre, Balázs József, Boldizsár Iván, pálos Tamás és Vince Mátyás képviselték. A világ minden iájáról egybegyüll újságírókat a kerekasztal-konferencia elnöki tisztét betöltő Paul Lendvai, az Osztrák Rádió intendánsa köszöntötte, majd Péter Gallincr, az IPI igazgatója emlékeztetett arra, hogy a szakmai testület — amely Zürich—London székhellyel, a második világháború után alakult — az újságírók szakmai felkészültségének tökéletesítését, az információáramlás és a tájékoztatás hatékonyságának elősegítését tekinti elsődleges feladatának. A továbbiakban kiemelte: a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása nem első ízben szerepel az IPI fórumán: legutóbb, 1981-ben Bécs- ben szerveztek e témában véleménycseréi. Azóta jelentős fejlődés következett be a kapcsolatokban a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet más területein egyaránt. A résztvevőket köszöntötte Balázs József, a Külpolitika című folyóirat fő- szerkesztője. A magyar politikai közélet nevében Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a nemzetközi tanácskozás képviselőit. A tájékoztatás személyiségei mindaddig, míg meg nem szólalnak a fegyverek, erősebbek lehetnek minden hadseregnél — utalt a sajtó hatalmas közvélemény-formáló erejére Berecz János. Ennek az erőnek azonban — fűzte hozzá — nagy felelősségérzettel kell párosulnia, hiszen a sajtó munkatársain múlik, mire mozgósítanak, hogyan tájékoztatnak; az együttműködést keresik vagy a szembenállást élezik, őszinte, nyílt tájékoztatással az emberi értékeket becsülik, vagy az értékek pusztulását kiváltó ellenségeskedés erőit feszítik. E közös felelősségben nem mutogathatunk egymásra; minden ország tájékoztatási személyisége, a kelet—nyugati tájékoztatás szakemberei csak közös utat járhatnak, annak ellenére, hogy jó néhány kérdésben különbözik a véleményük, meggyőződésük, eltérő normák szerint élnek és dolgoznak. A glasznoszty szellemében közösen kell keresni a kelet—nyugati együttműködést. Küldetés ez; és Budapest — a magyar vendéglátók reményei szerint — jó légkört biztosíthat ennek a küldetésnek a teljesítéséhez. E gondolatot folytatva a nemzetközi sajtót a megismerés nélkülözhetetlen eszközeként értékelte Berecz János. Szerepe mindenekelőtt abban áll, hogy megakadályozza a félreértés, a félremagyarázás elterjedését; törekedjék a megismerésre, hogy torzítás és befeke- títés nélkül kutassa a valóságot. Ehhez természetesen az utazás szabadságát, a kapcsolatok szélesítését is biztosítani kell. Ez azonban önmagában nem elég: célul kell tűzni a megértésre való törekvést, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem egyszer éppen a meg nem értés az oka a szembenállásnak. A tanácskozás vitával kísért előadásokkal folytatja munkáját. * Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Sajtóintézet budapesti ke- rekasztal-konferenciájának részvevőit. HALASI HÁZIIPARI SZÖVETKEZET: Elveszített és megnyert partnerek t kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet dolgozói számára szokatlan termelési problémákkal kezdődött, de végül is kiemelkedő gazdasági eredményekkel fejeződött be az 1987-es esztendő. Erről szólt a napokban tartott évzáró közgyűlésükön Mrazek Tibor, a szövetkezet elnöke. Nőtt a nyugati export A meglepetéseket korábban megbízhatónak tűnő gazdasági partnereik okozták. „Az évet a tőkésexporttermelésben a szokásos módon kezdtük” —, idézte fel a történteket az elnök. Tázlári üzemükben a Hovor cég megrendelésére köntösöket varrtak, a halasiak a Max-Schőder-nek készítették a női ruhákat, varró bedolgozóik és a szegedi szakcsoportjuk tagjai a Hucke és az Elho cégnek dolgoztak, a kézimunkázok az Ekelund-nak hímezték a blúzokat. Ment minden simán, a rendes kerékvágásban. Március második felében mint derült égből a villámcsapás érte a halasiakat a hír, hogy az egyik cég Bács-Kiskun megyéből Sza- bolcs-Szatmárba, a másik Magyarországról Törökországba vitte el megrendelését, a harmadik pedig felhagyott azzal a tevékenységgel, amelyben a halasiakkal együttműködött. A szövetkezet határozott fellépésének köszönhetően, külkereskedelmi partnerük, a Hungarocoop vállalat segítségével sikerült egyik megrendelésüket visszaszerezniök, illetve újakra szert tenniük. Két újdonsült tőkés partnerük végül olyan sok munkával bízta meg őket, hogy társszervezetekkel is meg kellett azt osztaniok. Ám ezzel még nem voltak túl a nehezén: a kényszerű termékváltás miatt ugyanis lemaradásukat be kellett hozniuk. A varrónők sokat túlóráztak, szakcsoportjuk tagjai minden eddiginél többet — és egyáltalán: egészen év végéig valamennyien rengeteget dolgoztak. így aztán nem egyszerűen utolérték önmagukat, hanem az 1986. évi 10 millió forintos tőkésexport-termelésüket 56 százalékkal, 15,6 millió forintra növelték. De nem kevésbé örültek annak, hogy munkájuk minőségével sikerült elnyerniük az egyik új megrendelőjük, a világhírű Sporting Dress cég elismerését. A konfekcióvarrással, a kézimunkával és a csipkével végül is több mint 550 ezer nyugatnémet márkával gyarapították a népgazdaság bevételét. Mindezzel ellentétesen változott meg a szocialista piacon való értékesítésük. • Az utóbbi egy-két évtizedben nem volt olyan nagymértékű kereslet a halasi csipkére, mint az elmúlt esztendőben. (Archív felvétel) Az exportőr cég tavaly mindössze a 45 százalékát igényelte annak, amit a halasiak 1986-ban ebben a relációban értékesítettek. A megrendelésnek ez a nagymértékű csökkenése nem érte váratlanul a szövetkezetieket. A belföldi eladásból származó árbevételüket 67 százalékkal növelték az előző évihez képest. Új megrendelőikkel — köztük a Hódiköttel, a Bács-Coop Skála GTvel, a Szigma Kereskedelmi Vállalattal — tartósnak ígérkező kapcsolatot alakítottak ki. Mindennek eredményeként ötmillió forintot meghaladó nyereséget könyvelhettek el tavaly, 16 százalékkal többet, mint 1986-ban. A növekedés a többlettermelésből, valamint a munkahatékonyság javulásából adódott. A. M. JUGOSZLÁV ATOMBOMBA? Cáfolat a Magyar Szóban A Der Spiegel című nyugatnémet hetilap értesülése, hogy Jugoszlávia atombomba gyártásán dolgozik, minden alapot nélkülöz — jelentette ki Krunoszlav Pisk, a zágrábi „Rudjer Boskovics” atomkutató intézet igazgatója az újvidéki Magyar Szónak adott nyilatkozatában. A Der Spiegel azt jelentette, hogy a zágrábi intézetben a krskói (Szlovénia) atomerőműben keletkezett radioaktív hulladék újrafeldolgozásával kísérleteznek, hogy az A-bomba alapját képező plutónium kiválasztásának technológiáját elsajátítsák. A kísérlet és az erre szolgáló laboratórium finanszírozója a szarajevói „Energoinveszt” vállalat, de mögötte — a Der Spiegel szerint — nagyobb érdek, éspedig Líbia és Kadhafi áll. — A zágrábi intézet a valóságban az atomhasadás alkalmával keletkezett úgynevezett radioaktív salakanyag ösz- szegyűjtésével, sűrítésével és biztonságos tárolási lehetőségeivel kísérletezik. Tulajdonképpen üvegszerű, az üveghez vegyileg hasonló felépítésű anyagba igyekszünk beépíteni, hogy vizzel érintkezve a radioaktív anyag ne szűrődjön megint ki a környezetbe. De ennek semmi köze sincs az atombombagyártáshoz — mutatott rá az igazgató, aki elmondta, hogy Jugoszláviában egyedül a szarajevói „Energoinvest” foglalkozik nukleáris technológia kidolgozásával és exportálásával. A zágrábi kísérleteket azért támogatja, hogy az esetleges új találmány növelje verseny- képességét a külföldi és a hazai piacon. A fő finanszírozó a Horvát Köztársaság. A krskói erőművel a „Rudjer Boskovics” intézet semmiféle szerződést sem kötött, s radioaktív kísérleti anyagot sem kap tőle. A kísérleti munkák során semmiféle radioaktív anyagot nem használnak, mert komputer segítségével „szimulálják” azokat az elemeket, amelyek az atomhasadás alkalmával keletkeznek. Pisk végül kiemelte, hogy a krskói erőmű a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szigorú felügyelete alatt áll. Jugoszlávia aláírta és be is tartja azt a nemzetközi egyezményt, amely tiltja az atomtechnológiával való kereskedést olyan országokkal, amelyek azt háborús célokra használhatnák fel. Az égboltot tartják Egy kínai mondás szerint a nők tartják az égbolt felét. Bár a közmondások túlozni szoktak, ezúttal ez a fél égbolt az igazsághoz képest nem is tűnik soknak. Idézzünk fel egy mindennapos képet: két kezében tömött szatyor, kabátjába kisgyerek kapaszkodik, arcán ólmos fáradtság, fejében a mpg hátralévő, elvégzendő munkák járnak. Hazafelé tart Magyarországon, a XX. század vége felé egy asszony. Olyan, mint több millió társa: munkahelyén a férfiakkal azonos részt kap és vállal a feladatokból, ugyanakkor évszázados tradícióknak megfelelően ő a felelős a családért, összetartó erő és érzelmi akkumulátor, édesanya és otthonteremtő. A nő. Nem felejthetem el nagyanyám alakját, amint vizes kezét kék kötényébe törli, elrendezi a tányérokat az asztalon, „kiszedi az ételt és megáll — nézi, amint eszünk. O már reggel öt óra óta talpon volt, minden munkát elvégzett a ház körül, tudta, hogy a mosogatás is rá vár — rámnézett, elmosolyodott: — Egyél kisfiam — mondta, és megsímogatta a fejemet. Átolvashatom a világirodalmat, esztétikatörténetet, komoly tudósok tanulmányait arról, hogy mi a szép — én ennél a jelenetnél szebbet még nem éltem meg. A szépség nem elsősorban formai kategória, így a nők nem azért szépek, mert szebbek, mint a férfiak. Hanem azért, mert mindaz, ami az életben szép: szerelem, család, otthon, harmónia, csak a nők által válhat érezhetővé, valósággá. Ezt minden férfi tudja, tudjuk. Hogy mégsem eszerint alakulnak az élet dolgai? Ebben mindannyian bűnösek vagyunk. A férfiak azért, mert — soha nem tisztázott alapon — ősi előjogokra építve akarják kijelölni a nők helyét, az asszonyok pedig azért, mert az egyenjogúsodás — ugyancsak eléggé homályos — zászlaja alatt olyan jogokat követelnek, melyekkel nem is biztos, hogy jól járnak. Meggyőződésem, hogy a történelemben soha nem dolgoztak annyit a nők, mint ma. Ugyanakkor soha nem kért ennyi áldozatot a társadalom tőlük. Nőnapon előszeretettel szokták sorolni az adatokat, hogy a világ különböző helyein mennyivel kevesebbet keresne}: a nők, mint a férfiak, hogy nehezebben tudnak elhelyezkedni, hogy a szokások még mindig erősebbek a kodifikált törvényeknél, de nem kell messzire menni. Ha ma valaki hazánkban egy háromgyerekes, két műszakban dolgozó munkásasszony életét akarná leírni, megérteni, akkor alighanem nagyobb hőst találna, mint a történelmi eposzok bármelyik alakja. A nőknek nemcsak ezért kívánunk minden földi jót március 8-án, nőnapon, hanem, mert mindezen túl arra is van erejük, hogy szépek és kedvesek legyenek. Az egész égboltot tartják. Hámori Zoltán • A zömmel nőket foglalkoztató Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat a napokban ünnepséget rendezett az Erdei Ferenc Művelődési Központ színháztermében, a nemzetközi nőnap tiszteletére. A nagy számú résztvevővel megtartott, bensőséges hangulatú összejövetelen dr. Szabó Miklós, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet, méltatva a 2300 fős vállalati kotlcktíva nő dolgozói által végzett munkát. Ezután dr. Tobak István, a vállalat vezérigazgatója kitüntetéseket adott át a munkában élen járó asz- szonyoknak, lányoknak. A megemlékezés szórakoztató műsorral fejeződött be,--neves .fővárosi színművészek közreműködésével. (Straszer András felvétele)