Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 31.

GONDOLATOK AZ ANYANYELVRŐL

Szép magyar beszéd (?)

Már huszonhárom éve annak, hogy elhatározták: az egyik — Kazinczy nevét viselő — győri gimnázium vállalkozását, a szép magyar kiejtés ápolását országos méretűvé növesztik. Kodály Zoltán 1937- ben elhangzott Riadójához visszanyúlva fogalmazták meg a lassanként mozgalommá terebélyesedő verseny céljait. „Eredményekkel csak akkor dicsekedhetünk, ha a magyar közönség minden rétegében tudatossá lesz a magyar nyelv és beszéd nemzeti értéke” — idézték akkor Kodályt.

S tovább: „Az eleinte megmo- solygott nyelvhelyességi mozgalomban, amely alig pár év alatt, nevezetes eredményt ért el, csak a nemzet vitalitásának, élni akarásának egyik jelét láthatjuk. Mellé álltak az írók, mert megértették, ha így halad tovább, eljön az idő, amikor nincs kinek írjanak. Mellé fog állni minden öntudatos magyar, ha megérti, hogy itt többről van szó, mint nyelvészeti vitákról. Hogy a rosszul beszélt magyar nyelvből nem új nyelvek fognak születni, hanem a magyar nyelv és vele a magyar nemzet fog megszűnni.”

Ezek a szavak — tekintsünk csak körül, tekintsünk magunkba, legyünk őszinték magunkhoz — cseppet sem veszítettek igazságukból az évtizedek elmúltával; sajnos ma is épp oly figyelmeztető erejűek, s egyszersmind épp annyira jogosan vésztjóslóak, mint amilyenek 1937-ben lehettek.

Pedig vagyunk még, akik emlékezünk az iskolai tananyagba is belopott nemzetféltő gondolatra, hogy „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. És emlékezünk arra is, hogy: „Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.” Vagy: „Nyelvében él a nemzet”. Tudod, igaz. De vajon érted-e? S érzed-e? Ezek a szépen sorjázó bölcselmek szólnak-e hozzád? megérintenek? Látni a szemed villanásain, arcizmaidnak titkolt rándulásain, hogy eljátszol a szállóigévé kövült mondattal, hogy él-e, s hogy nyelvében-e? S pironkodol — bizonnyal pironkodol —, miközben latolgatod, hogy éled-e? De jól van így. Míg megszorongat és megpirongat a lelkiismeret, mégiscsak élteted.

Nézed az új magyar filmet a moziban. A szerzője iránti kíváncsiságod vitt oda, amely aztán alábbhagy és meglendül majd újra, ahogy követed, de közben egyre csak szorongva hallgatod a kétharmadában idegen szöveget, s azon töprenkedel, mily kétségbeejtők ezek a se angol, se magyar, semmilyen dialógusok, ezek a töredezett mondatok. Arra gondolsz lopva, lehet olyan, mikor már nem az emberre magára, csak a nyelvére vár a kerékbetöretés. Majd úgy hiszed, valami gonosz varázslat az, mi nem enged szabadon, magával ránt, mikor kinn az utcán is folytatódik a filmbeli, ami csak játék volt csupán. Mint ahogy üldözéses álmaidban menekülsz, elfog a félelem, s riadtan nézel a szemközt jövőknek arcába, tekintetüket keresnéd, az ellenséget, az orvul támadót szimatolva. Agyadon, idegeiden cikáznak át a fényreklámok, a shopok, drinkbárok, bouti- que-ok, s nem érted, miként kerültél te idegenbe itt, Budapesten vagy Kecskeméten.

Rejtőzködnél, bújnál, osonnál, de utánad nyomulnak az egyre ismeretlenebb szavak, mondatok, s lassan tudomásul veszed, hogy itt minden csak tök jó, bazi és irtó jó és állati, vagy egész egyszerűen csak pite. S meglepve ismered fel, szótárra lenne már szükséged, vagy újra kellene tanulni a nyelvedet, hogy szót válthass ezekkel az úton-útfélen csapatostul felbukkanó gyerekekkel, ha akarnád, ha merészelnéd egyáltalán megszólítani őket.

Hallgatod az elnagyoltan ejtett hangokat, a szokatlanul egymásra torlódó hangegyütteseket, az együvé olvadó szótagokat, az alig mormolt, a nem is morm’olt, a lenyelt végződéseket, a kificamított szóhangsúlyokat, az idegenszerűen felkapott szó- és mondatvégeket.

És egy szép napon megállapítod magadnak, ahogy jönnek eléd újabb és újabb nemzedékeik, mind kevesebben vannak már diákjaid között is, akik otthonról hozott ösztönös biztonsággal meg tudják különböztetni még a hovát és a holt. Eltűnnek, elvándorolnak környezetedből, akik még emlékeznek arra is, hogy vannak ikes igék. És azt gondolod, rosszul hallod, mikor a közismert és közkedvelt rádióriporter rendre cseréli föl

^I> OU A «kJ0 «J/ vL* «kJ/> «f# ti/ vf/ ti/ ti/ ti# ti/ ti/ ti/ ti/

^ ^ ^t /jt ^

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR-BANK BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA

MEGVÉTELRE AJÁNLJA

az alábbi 1988. Ili—IV. negyedévben beköltözhető

TÁRSASHÁZLAKÁSOKA T

KECSKEMÉT, SZÉCHENYIVMS IV/26. tömbben

(az új gimnázium és az E75-ös út közötti területen)

I—III. em.

2 szoba + étkező 2,5 szoba + étkező 1+2 félsz. + étkező

I. em.

3 szoba + étkező

57 m2 64—74 m2 64 m2

70 m2

1 160—1 190 000— Ft 1 340—1 550 000— Ft 1 310—1 360 000— Ft

1 460000 — Ft

Valamennyi lakás loggiás

Az épületek földszintjén GÉPKOCSITÁROLÓKRA is lehet ajánlatot tenni:

13—21 m2 szóló gépkocsitároló 1 56—250 000,— Ft

43 m2 iker gépkocsitároló 400 000,— Ft

a gépkocsitárolók ára 25% ÁFA-t is tartalmaz.

A lakásokra-gépkocsitárolókra vételi ajánlatot tenni bármelyik OTP-BANK kecskeméti fiókjában lehet 1988. április 15-éig.

Külön keretben tanácsi bérlakással rendelkezők jelentkezését is várjuk.

789

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

v|/ vf/ «1/ *1/ «(/ «]/ ^1/ v|/ «1/ v{/ vf/ «1/ vl/ ^ v!/ »1/ v!/ vJ/

^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ v v

az egyes szám első személyt a többes szám harmadikkal.

Lapozgatod a könyvet is, kortársadé. S benne költemény helyén csak üres oldalak. Megszólítanak. Megszólítanak? Tagolt beszéd helyett feltalálták már a zanzát, a szecskát, a halandzsát, s egyszer már kiállították eléd — s milyen lélegzetelállító volt — a csöndet. Ha jobban figyelsz, ha befelé — s pisszenéstelen —, ebben a nagy csöndben hallani, mi több, látni fogod, itt állnak előtted: szétbontva — szavak milliárdjai. Lecsupaszítva. Felszabdalva, felhasogatva a mondatok szövedékei. Erős várunk a nyelv? — Felrobbantva, szilánkjaira zúzva . . .

Indulj el egyszer a világnak egy távoli szögletébe. Maradjon messze mögötted a veled egy anyanyelvet beszélők közege. Add át magad — akár kísérletképpen is—a gondolatot is fölfaló idegenségnek. Előbb csak azt veszed észre magadról, hogy menekülsz. A fényreklámok áradatából, az érthetetlen szavak zsongásából menekülsz — alig megmagyarázható erőtől kényszerítve. Valahová, fák közé, vizek partjára. És ott eszelősen keresed az idegen tájban azokat a fákat, azokat a madarakat, azokat a virágokat, amelyek emlékeztetnek a nyelvedben is kimondhatókra. Minden fűszálat számbaveszel, minden kis fényjelet, a madárszerű pittyegése- ket, szárnysuhogásokat — és megnevezed őket újra. Tőmondatokban beszélsz—magadnak.

Aztán körötted, hogy nem történik semmi, s „Az úton senki” — idézed még egyszer-kétszer a töredékeket, észreveszed, hogy nincs más, mint a föld, a víz, a fű marasztaló, kéjes vigasztalása — ősefnberi, ősember előtti állapot ez. Gondolat előtti. A nyelvtelen- ségé, a nyelvelőttiségé. Indulj el egyszer a világnak egy távoli szögletébe. Hagyd messze magad mögött a veled egy anyanyelvet beszélők közegét. Akkor fogod megérteni, miként maradhat meg belőled, ami emberi, a lélegező gondolat. Mit ad hozzá sejtjeidben élőörvénylő rendszereidhez — az anyanyelv. Dobozi Eszter

PETŐFI

NÉPE

AJÁNLATA

TÁRLAT

KAMASZOS HEVÜLETBEN

„Gubcsi Attila kamaszos hevületű, de fékezetten szertelen festő. Önéletrajzi lapoknak vagy akár folyamatos naplónak is vélhetnénk festményeit, rajzait. Olvasatuk sem okoz nehézséget, hiszen azon a vizuális nyelven fejezi ki magát, amit például a nagybányai elődök munkáltak ki” — írja a fiatal, kiskunfélegyházi származású festőművészről, Gubcsi Attiláról a művészeti író. Az alkotó 1977-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, tagja a Magyar Képzőművészeti Alapnak és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Több kollektív tárlaton vett már részt, valamint szerepet vállalt a szegedi Feszty-körkép restaurálásában. 1985 óta Szegeden él és alkot. Képei az általa választott szigorúbb, tartalmilag „konzervatívnak” mondható keretek között játszódnak. Egyértelmű mondanivalóra törekszik, a realitás jellemzi művészetét. Maga azt vallja: „ahhoz, hogy a művészetek tovább virágozzanak, közelebb kell maradnunk a természethez, az emberhez, róluk kell beszélnünk.”

Gubcsi Attila festményeiből a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeznek kiállítást. A tárlat ma délután öt órakor nyílik. A műveket április 24-éig tekinthetik meg az érdeklődők.

Történelmünk arcképeken

• Barkóczy János (Angelika Kaufmann festménye)

• Gr. Nádasdy Ferencné Zrínyi Ilona (Benczúr Gyula 1888)

• Tarnóczy püspök ravatalképe

Négy nemzeti gyűjtemény anyagából

A Magyar Történelmi Képcsarnok, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként működik, történelmünk képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott köz- gyűjteményünk. E kollekció őrzi a magyar történelem jeles személyiségeinek portréit, eseményeinek, helyszíneinek; kultúrtörténetünk 'jellemző részleteinek valósághű képe ábrázolásait.

A több mint 2500 festményt és 40 ezer grafikát számláló Történelmi Képcsarnok anyagából válogatták azt a 250 művet, amelyet most a Nemzeti Galériában láthat a közönség Főúri ősgalériák, családi arcképek címen szeptember 4-éig. A 17. századtól a 19. század végéig tartalomban, stílusban és művészi technikában is igen változatos műtárgyak szerepelnek a tárlaton. Nemzeti gyűjtemények — a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Országos Levéltár — fogtak össze, hogy létrehozzák ezt a történeti, kultúrtörténeti és művészettörténeti szempontból is rendkívül jelentős bemutatót.

Portréfestészetünk első darabjai az 1600-as évekből a korszak főúri személyiségeit örökítik meg. A képek a törökellenes harcokban magukat kitüntető Batthyányiak, Zrínyiek, a protestáns főúri ellenzékhez tartozó Thur- zók és Illésházyak (Illésházy István ravatalképe a kiállítás egyik kuriózuma) az Erdélyből származó Csákyak, a Habsburgok ellen szervezkedő Nádas- dyak, a szabadságharcos, méltóságos fejedelem II. Rákóczi Ferenc családi gyűjteményéből származnak. A 18. századi anyag az ekkor magas méltóságokra emelkedő Károlyi, Esterházy és Festetich család ősgalériáiból került ki. Ezek az osztrák, angol portréfestő iskolák hatásait mutató arcképek rendkívül értékes kultúrtörténeti dokumentumai a kornak. Az ősgalériák 19. századi fejlődése Donát János klasszicista művészetétől egészen Benczúr Gyula akadémizmusáig ível.

Reprezentatív olajfestmények, leheletfinom grafikák, 15 családfa-ábrázolás, levéltári dokumentumok mutatják be képben és írásban a közgondolkodásban és történelemben ismertté lett

• Pekry Lőriiicné, Petrőczy Kata Szidónia

'személyeket. Az

Iparművészeti • Zrínyi Múzeumból köl- Dorottya csönzött korabeli ékszerek, ruhák, textilek, és a Nemzeti Múzeum fegyvertárából származó kardok, fegyverek egészítik ki a tárlatot

Szinte fantasztikusnak tűnik, hogy c háborúkkal, harcokkal megtépázott évszázadokból fennmaradtak a festményeken látható használati tárgyak, vise letek, ékszerek, amelyekkel a képi anyagot a kiállítás kiegészíti.

Rendkívül értékes az a dokumentumkötet, amely művelődéstörténeti, művészettörténeti és viselettörténeti tanulmányokat, az ősgalériákról és az ábrázolt személyekről szóló leírásokat, valamint 145 illusztrációt tartalmaz.

ELSŐ ÉS MÁSODIK

V

r

/ *

9

fp|

Régebben igazi csemegének számított, ha egy új magyar film zenei anyaga nagylemezre gyűjtve is napvilágot láthatott. Nyilván azzal a céllal, hogy aki látta a produkciót és megtetszett neki a muzsika, többször meghallgathassa a fekete korongról. Nos, manapság már nem ritkaság ez a lehetőség, hiszen egyre-másra vehetjük a zenés színházi bemutatók és filmek után kiadott lemezeket. (Macskák, Á padlás, Doctor Flertz stb.) A fiatalokról és elsősorban hozzájuk szóló Szerelem első (majd második) vérig című sikerfil- m(ek) dalai egykettőre népszerűek lettek. A slágerlisták élére is feljutott Demjén Ferenc nagyszerű címadó szerzeménye. A lemez viszont megvárta a második filmet, valamikor januárban adták ki a két alkotás zenei anyagából való válogatást.

A minőség, a színvonal még a mozikban kiderült, míg 1985-ben, illetve 1987-ben, lemezen hallgatva csak megerősíthető, hogy a szerzőgárda kitűnően dolgozott. Ha nem is hagytak maguk után örökérvényű, örökzöld slágereket, azért van néhány szép, értékes szám mindkét lemezoldalon (Mindenki alszik. Most kell eldöntenem, Ne várj, Szerelemember). A zeneszerző Dés László, a szövegíró Demjén és Berencsi Attila (Bery Ari) a film kapcsán találkozott össze. Szerencsés találkozás volt. Gombóc, azaz Czakó Ildikó éne kel, akit nagy tehetségnek tartanak és éppen mostanában indul el szólóénekesi pályáján. Berencsi Attila zenekarával próbálkozik, meglátjuk majd. milyen sikerrel. Egyre vigyázniuk kell, ne a két filmen szerzett népszerűséget lovagolják meg! (Qualiton)

KÖNYV

A MAGVETŐ ÚJDONSÁGAI

Parancs János A köznapi lét szakadé- ka című vcrscskötete elmélyült és végsőkig letisztult versvilág új termésébe enged bepillantani. Parancs új írásai mellett Benjámin Péter költeményeinek műfordításával is gazdagodott a kötet. A múlandó, de ronthatatlan szépség, tisztaság, erkölcsi nemesség éppúgy tárgya e költészetnek, mint általános értelemben véve a „létezés édessége”, amelyet a felesleges illúzióktól megfosztva állít a költő az örök értékek sorába.

Kutasi Kovács Lajos Összefirkált térkép című kötete nem önéletrajz, hanem a szerző gyermekkorának vágyakozva nézegetett s képzeletében és ceruzavonásokkal „bebarangolt” zsebatlasza, amellyel utóbb útra kell, hogy sorsa és vágyai nyomán illúzió-útjait a valóságban is bejárhassa. A Brazíliában letelepedett, jelenleg Londonban élő magyar író, újságíró értekező (akinek útirajzai, tanulmányai itthon is megjelentek) kalandos, változatos, eseménydús életére tekint vissza a könyv lapjain: hogyan lett a veszprémi kalandvágyó diákból a háború utáni Európa hányatott sorú menekültje, majd bevándorló Brazíliában; mikent vált „szentképfestöből” újságíróvá, s hogyan tért vissza évtizedekkel később Európába.

Sánta Ferenc Az ötödik pecsétje 1944 utolsó napjaiba, a nyilasterror tobzódásának óráiba viszi el az olvasót. Szorgos, becsületes, egyszerű emberek estéit és hétköznapjait, vágyait és életvallomásait bemutatva. Hősei estéről estére találkoznak egy kiskocsmában,

borozgatnak, beszélgetnek, elméleti vitákat folytatnak az erkölcsről, a házaséletről, az emberi tisztességről, a megalkuvásról. (A műből készült filmet Fábry Zoltán rendezésében láthatták a nézők).

FOLYÓIRAT

FoR

RáS

88-4

Korábban gondot jelentett, hogy a Forrás lapszámai csak a hónap végén kerültek az újságos standokra. Az is előfordult, hogy átcsúsztak a következő hónapra.

Nos, ezúttal fordítva történt,

még március végén napvilágot látott az áprilisi Forrás. Nyilván hónapokkal előbb nyomdába kellett küldeni a kéziratokat, hogy frissek lehessenek a nyomdászok. (Ha már a szerkesztők azok!) Látszik, nem szűkölködik a folyóirat szerkesztősége kéziratokban, de ezúttal inkább a versék kerültek előtérbe Ez nyilvánvaló, hiszen április 11-én a költészetet ünnepeljük. A Forrás negyedik számában Utassy József, Sáránál József, Szepesi Attila, Nagy Gáspár, Pintér Lajos, Hatvani Dániel, Pákolitz István, Dobozi Eszter, Heiter Tamás, Tornay Mari. Lászlóffy Aladár, Horváth Imre, Tóth István, Kabdebó Tamás Major-Zala Lajos, Thinsz Béla, Tűz Tamás versei olvashatók.

Egy kicsit megkésve, két évre rá jelent meg Márkus István Egy élet társadalomrajza című családszociográfiájának második és harmadik része. Három tanulmány is foglalkozik Katona József drámájával, a Bánk bánnal, de egyik sem a kecskeméti színházi bemutatóról szól. Szívesen olvasnánk alapos. elemző kritikát a tavaly decemberi premierről. A Forrás legfrissebb számát Damó István Villon-témáira készített litográfiái illusztrálják. Több jelentős könyvről is található kritika.