Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
1988. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Alkotó részvételt a megújulási politika kiteljesítésében A beszámoló taggyűlések tapasztalatai az Agrikonnál Befejeződtek a megyében a beszámoló taggyűlések. Ezek az egész évi munkát összegző megbeszélések keresztmetszetét adták az egyéves ideológiai, politikai, szervezeti munkának és tanulságokat is megfogalmaztak ahhoz, hol, mit és milyen módon kell javítani. Arra kértük Sárosi Pétert, az Agri- kon Vállalat pártbizottságának titkárát, hogy foglalja össze a három pártalapszervezet beszámoló taggyűlésének tapasztalatait, hiszen egy-egy ilyen felmérésben, mint cseppben a tenger, tükröződik az elért eredmény, a meglévő hiányosság, s az ebből következő tennivalók. — Csökkent vagy növekedett a párttagok száma az elmúlt egy év alatt, s milyen volt a pártalapszer- vezetek irányító tevékenysége? — Az elmúlt évben — kezdte Sárosi Péter — a három alapszervezetnél nyolc új párttagot vettek fel, s tizenhatan léptek ki. Döntő többségük élt a lehetőséggel, s nem kívánta megindokolni a kilépés okát. Néhányan a párt politikája és a megvalósult gyakorlat különbségével magyarázták az okot, de akadt munkahelyi sértődöttség, családi ok is. Öt párttagot töröltek és átigazolásokra is sor került. Ilyen módon a pártbizottsághoz tartozó három alapszervezet létszáma kilenccel, azaz 5,7 százalékkal csökkent. Ez önmagában számottevő, azonban nem kívánatos. A beszámolási időszakban a pártépítés összességében jónak értékelhető, amely elsősorban az egyes pártalapszervezetek érdeme. A párttagság tagdíjfizetési kötelezettségének eleget tett, csupán a kettes alapszervezetnél romlott a helyzet. Itt többen kérték a tagsági díj felülvizsgálatát, csökkentését. Ami a szervezeti életet illeti, az alapszervezetek munkáját a terv- szerűség, a rendszeresség jellemezte. Havonta vezetőségi üléseket, kéthavonta taggyűléseket tartottak, amelyeken javult a részvételi arány. Általános jellemző azonban, hogy a hozzászólások, véleménynyilvánítások nem megfelelőek, azaz nem élnek a kommunisták alapvető jogukkal. A párttagság a három alapszervezetnél tizenkét pártcsoportban fejtette ki tevékenységét, ám az értekezletek terv- szerűsége, rendszeressége nem kielégítő. Ezeknek a csoportoknak az öntevékenységét, munkájuk tartalmi színvonalát növelni kell. A csoportmegbeszélések igen nyílt, esetenként aktív légkörben zajlottak le. — Hogyan érvényesült a pártirányítás a tömegszervezetekben? — A pártalapszervezetek és a KISZ-alapszervezetek között élő kapcsolat van. Ezt jól mutatja, hogy az egyes alapszervezet tagfelvételei minden esetben KlSZ-aján- lás alapján történtek. A KISZ- titkárok rendszeres meghívottjai a vezetőségi üléseknek, s a fiatalok jelzései alapján igyekeznek megfelelő segítséget és támogatást nyújtani. A szakszervezetben, a Vörös- keresztnél és az MHSZ-nél pártfeladatot teljesítő kommunistáink tevékenységüket az elvárásoknak megfelelően végzik. Rendszeresek a konzultációk, jó a partneri viszony. A vállalati programok szervezésében közösen dolgoztak. A Vöröskereszt helyi szervezete az egészségügyi felvilágosításban és a véradásban szerzett érdemeket, az MHSZ honvédelmi klub tevékenységét színvonalasan végezte, amelyhez a hármas alapszervezetben dolgozó kommunisták nyújtottak nagy segítséget. A párttagok közül öten teljesítenek munkásőrszolgálatot, s az Agrikon-raj tagjai ez évben megkapták a kiváló raj címet. Sajnos, a munkásőrépítő tevékenységben nem sikerült előrelépni. — Hogyan értékeli a pártbizottság a vállalatnál a pártmegbízatások teljesítését, a káder- és személyzeti munkát? — A három pártalapszerv^et- ben a párttagság zöme állandó pártmegbízatással rendelkezik. Ezek értékelése az egyéni beszélgetések során megtörtént, summázva kijelenthetem, ezek az elvtársak eleget tettek kötelezettségeiknek. Ugyanakkor szükségesnek látjuk a megbízatások aktualizálását, s ezzel kapcsolatban az egyéni felkészültséget is vizsgálnunk kell. Arra törekszünk, hogy minden párttag „testreszabott” megbízatással rendelkezzék. A beszámolási időszakban a helyi politikai képzést megszerveztük, s így került sor az időszerű ideológiai és politikai kérdések tanfolyamának megtartására. Ezen huszonötén vesznek részt, az előadások látogatottsága megfelelő, az aktivitás jó. A tanfolyam keretében dolgozták fel az ideológiai téziseket. Az agitációt az alapszervezetek tagsága a munkahelyi vezetőkkel együttesen fejtette ki a gazdasági feladatok megvalósítása érdekében. Sajnos, kevés a gyakorlati életből fakadó, lelkesítésre okot adó érvanyag. Alapszerveze- teink a kádermunkát a hatáskörükbe tartozók minősítésénél, kinevezésénél gyakorolták. Általában javult a személyi ügyek előkészítése, azonban nagyobb figyelmet kell fordítani a tervszerű káderutánpótlásra. — Hogyan vélekednek a kommunisták a múlt év eredményeiről, s miben határozná meg a pártalapszervezetek legfőbb tennivalóit? — Az alapszervezeti beszámolók és viták összességében jónak tartották a vállalat múlt évi gazdasági eredményeit. A tagságot bizakodással tölti el a folyamatos munka lehetősége. A beszámoló taggyűléseket a pártbizottság határozatának megfelelően tartották meg, az aktivitás megfelelő volt. A legélénkebb vita a hármas alapszervezetnél alakult ki. A taggyűléseken megfogalmazott megállapításokból fakadó főbb feladataink: a párt tekintélyének megőrzése, fejlesztése. Az alapszervezeti munka színvonalának, a párttagépítő tevékenységnek a javítása, a pártmegbízatások teljesitésének segítése, ellenőrzése, a KISZ megújulási törekvéseinek támogatása. A vállalat gazdaságpolitikai céljainak politikai támogatása, az elért eredmények megőrzése, továbbfejlesztése. A párt megújulási politikájának megértetése, elfogadtatása és alkotó részvétel a végrehajtásban — mondta befejezésül Sárosi Péter. Gémes Gábor LÁNC, LÁNC, HOSSZÚ LÁNC! Miért drága a zöldség? — Csak mert a fiam Gábor, névnapja van, megengedhetem magamnak, hogy veszek neki két zöldpaprikát — válaszolja egy asszony csütörtökön délután a kecskeméti Dobó körúti ABC-ben arra a kérdésemre, hogy szerinte magasak-e a zöldségáxak. Nem bírja a pénztárcánk Nézem a kiválasztott két kisebb hegyes paprikát, s arra gondolok: az asszonyon kívül még hányán lehetnek olyanok, akiknek nincs pénzük nagyobbra, 12—14 forintért. Nem ér rá mindenki naponta szétnézni a piacon, hogy ott lehetne-e olcsóbban primőr zöldségfélét kapni, hiszen aki délelőtti műszakba jár, hazafelé menet Kecskeméten délután már csak egy kihalt árucsarnokot talál. A piac tehát — szűkebb értelemben — a legtöbb embernek az az üzlet, amelyik a lakásához közelebb esik, aho] naponta vásárol. Ezen a napon, más-más városrészben, de hasonló időben, mi is megnézzük, hogy hol, mennyibe kerül a zöldség és a gyümölcs. Annyira végletes árak régen voltak, mint az idén. Két kilogramm csomagolt burgonya most 37,60 forint a Dobó körúti üzletben. Drága. Savanyúságnak való is jó lenne hozzá, ha paprikáskrumplinak készítik el, de mire az első műszakot ledolgozták a háziasszonyok, a zsenge levelű saláta addigra elfonnyadt. Öt forintért adnák — ám még ennyiért sem tolongnak érte. Igaz, kapható friss kígyóuborka is — celofánba csomagolva 30—33 forint egy-egy darab —és nagyobb szemű piros retek 18 forintért csomónként, csakhogy ezek az árak nem a bruttósított bérből és fizetésből élők, meg a nyugdíjasok többségének pénztárcájához valók. Bósnyák téri paradicsom 350-ért Mit fizetnek meg a fogyasztók? Ezen töprengek, amikor a piac- csarnokban a 30 forintos almát fényesre törölgető eladónál, az Uni- ver Áfész kiszolgálójánál azt látom: nála a paradicsom 350 forint. — A Bosnyák téri piacon vettük — mondja a fiatalember. „Megnyugtatásomra” még hozzáteszi, ne lepődjek meg, mert amint hallotta: Budapesten 450 forintot is kérnek érte. Ki tudja, hány kézen átment ez a paradicsom, mire termelőjétől — a Bosnyák téri piacon át—ide, Kecskemétre „vezetett” az útja! Sok időm nincs ezen gondolkodni, mivel a helyi kereskedelem útjai és árai igencsak kifürkészhetetlenek. A Zöldért egyik eladója nem merte vállalni a kockázatot, hogy vállalatától 18 forintért átvesz egy-egy kilogrammjonatán almát értékesítésre. Mire „rátenné” a saját hasznot meg a forgalmi adót, az alma ára rögtön 22 forintra emelkedne. Eny- nyiért viszont könnyen a nyakán maradna az áru, ami nem mindig oda kerül, ahol éppen szükség van rá. Amíg itt 8 forintért kínálják az egészséges küllemű retket, a Batthyány utcai Zöldért-ABC-ben 14- ért adnák az ennél fonnyadtabbat. Ha most e kétféle minőségű és ellentétes árú termék valami csoda folytán helyet cserélne, az ABC eladóinak nem fájna a feje amiatt: vevőre talál-e a szebb és olcsóbb retek? Lehet olcsóbban is! A Batthyány utcai üzletben a lakosság gyümölcséhségét — ahogyan a vezető fogalmazza — az idén több tonna narancs eladásával csillapitották. Ma is érkezett egy szállítmány. A 47 forintos déligyümölccsel persze nem veheti fel a versenyt a harmadosztályú, tíz forintért kapható, zöldes jonatán alma. Ebből egyébként — a két hétig tartó márciusi vásárban — 15 mázsát adtak el. A kereslet mellett a minőséghez jobban igazodó termékárak ritkák. Annak, hogy valamit olcsóbban és kisebb haszonnal is el lehet adni, ma még kevés követője akad. Néhol és néhány árunál azonban erre is látunk példát. Az Univer Áfész hunyadivárosi ABC-jének nem olcsójánosok a kereskedői. Vakulya Franciska a zöldségosztályon épp ottjártunkkor írja újra a jonatán alma ártábláján a harmincas számot, amelyet egy vevő egy óvatlan pillanatban letörölt. Mindenesetre az üzlet nyer azzal, hogy egyes termékeinek az ára nem eget verő. A karalábé nyolc forint, a fokhagymáét 130-ról 80-ra csökkentették. (A piacon már 60 forintért is adják.) A vékony uborka kilogrammonkénti árát „merték” 70-ről 40 forintra mérsékelni. S hogy a pettyes citromon is túladjanak — amely teába vagy limonádénak éppen olyan jó, mint a kívül teljesen ép —, 35 helyett 25 forintért árusítják. Ez, a 20 forintos kubai narancs s a tíz és 12 forintos hegyes és fehér paprika azt mutatja — nem csak az árak túlfeszítésével lehet manapság forgalmazni! A Zöldérttől is azt várják a fogyasztók, hogy áruival és áraival vállaljon nagyobb részt a megyében a piacszabályozásból. Szeretnének több és olcsóbb áruhoz jutni értékesítőhelyein. Példaként a vállalat évente ismétlődő budapesti vásárára szoktak hivatkozni. Miért nincs ilyen nálunk is? — kérdezik. Miért ne mehetnénk bele mélyebben?! Vásár volt — felelhetjük erre Kemény Endrének, a megyei Zöldért igazgatóhelyettesének tájékoztatása alapján —, csak nem olyan nagyszabású, mint a fővárosban. Á hónap első felében, 14 vagon almán és még négyféle terméken felül, megyénkben eladtak 3 vagon vöröshagymát. Szerinte itt, Bács-Kiskunban bármennyire is „tépné” magát a Zöldért, nem tudna akkora vásárt rendezni, mint Budapesten. Ott több a vevő, nagyobb a kereslet, és így a haszon is. Nem újak ezek a megállapítások. Minden évben ismét és ismét ezt halljuk. Közben pedig alig-alig történik valami azért, hogy a Zöldért a székhelymegyében és a városban jobban megvesse a lábát. Jánoshalmán mindössze egy boltja van abból a 62-ből, amelyből 24 szerződéses. Valójában ezek is — a harmincnégy, hagyományos formában és a négy, jövedelemérdekeltség szerint üzemelő üzlettel együtt — a viszonteladók sorában foglalnak helyet. S hogyne rakódna a fogyasztói árakra újabb és újabbfforint, amikor 60 magánkereskedőt is ott találunk a hosszú és már-már ellenőrizhetetlen értékesítőláncban! Szerettük volna megtudni, hogy a Zöldért viszontvásárlói milyen áron kapják a zöldségféléket to- vábbeladasra (ezeket egybevethettük volna a kiskereskedő partnerek napi áraival), de az igazgatóhelyettes erről nem volt hajlandó nyilatkozni, mondván:-— Ebbe ne menjünk bele ennyire mélyen! Áz áru útjának ez a csatornaszakasza így rejtve maradt előttünk. Azt viszont tanúsíthatjuk, hogy a kecskeméti piaccsamok asztalai közül hármat (!) lefoglalt a Zöldért, hogy ezzel is igazolja térhóditását. A három asztalról 30 ezer forint értékű árut adnak el egy-egy napon. Jó kezdet — így tovább. Csak több asztalnál és több helyen kínálják közvetlenül is a termékeket, kevesebb ráfordítással és alacsonyabb fogyasztói áron! Kohl Antal ÉPÍTÉSI SZEZON Az időjárás nemcsak a mezőgazdaságnak, az építkezéseknek is kedvezett. Városföldön is jó ütemben haladnak a lakóházak építésével. (Tóth Sándor felvételei) Kevesebb jó minőségű földet vonnak ki a termelésből A mezőgazdaságilag művelhető földek védelmére az elmúlt években hozott intézkedések eredményeként ma már az igénylők alaposan megfontolják, hogy hol és mekkora területet foglaljanak el. Az elmúlt évben — az öt évvel korábbi körülbelül 5000 hektárral szemben — hozzávetőleg 2000 hektár mezőgazdaságilag hasznosítható földet vontak ki a termelésből. Többségük gyenge termőterület volt, de esetenként igénybe vettek jó minőségű földeket is más célokra. A területek átvételéért kifizetett összeget — 180-190 millió forintot —- a korábban kivont, újrahasznosított területek rekultivációjára fordították. A mezőgazdasági művelés alól kivont területekért magas összeget kell fizetni, ami még növekedhet akkor, ha a föld öntözött. Az így befolyt összegek a Földvédelmi Alapba kerülnek, amelyből korábban a termelésből kivont területek újrahasznosítását finanszírozzák. Tavaly 303 üzem pályázott 9000 hektárral, s összesen 216 millió forintos támogatásra jelentettek be igényt. Ebből 288 kérelmet fogadtak el; ezzel 181 millió forint értékben 8600 hektár föld rekultivációjához nyújtottak segítséget. A sikeresen pályázó üzemek a Földvédelmi Alapból a költségnek mintegy felét kapták támogatásként. Néhány gazdaság — mivel különösen értékes termőterületet kívánt újra hasznosítani — a fele résznél nagyobb összegű térítést is kapott. * A földtörvény tágabb teret biztosít a parlagföldek hasznosítására. Régebben rt jogszabályok korlátozták ,az(iállami és szövetkezeti tulajdonban lévő elaprózott 1 területek értékesítését magánszemélyek' részére, a tartós használatbavétel pedig nem hozott megfelelő eredményt. Újabban ezeket a területeket el lehet adni, amitől a parlag csökkenését várják a szakemberek. Keserű, kegyetlen és mámorító Shakespeare-esszenciák Hogyan lehetséges megteremteni Shakespeare látnivalókkal teli színházát ma, egy üres színpadon, abból ízelítőt kaphatott a kecskeméti közönség is a londoni kétszemélyes „Mime” pantomimszínház vendégjátéka során, amely a tavaszi napok jeles eseménye volt. A hozzávalók — a férfi- és a női szereplőn kívül — drámánként mindössze egy-egy kellék: egy vasalódeszka, egy kesztyűkészlet, néhány sapka, egy paraván és egy létra. A két fiatal előadóművész utánozhatatlanul eredeti pantomimszínháza még csak néhány éves, alapító tagja: Nola Rae 1963 óta él Londonban, s klasszikus balettiskoláit befejezve fordult a műfaj felé. 1976-ban szervezte meg színházát, mely show-műsoraival igen rövid idő alatt népszerű lett. Partnere a londoni születésű John Mowat, aki képzőművészeti tanulmányai után kezdett érdeklődni a pantomim iránt. Első szólóprodukciójával 1980-ban mutatkozott be, azóta rendszeresen lép pódiumra — egyedül vagy az együttes tagjaként. Az irodalomtörténészek szerint a Shakespeare-tragédiákban megnézheti magát az ember, mint egy tükörben, ám az efféle élő előadás ugyancsak kivételnek számít. Shakespeare-kivonatokkal kapcsolatban nem szokás tükröt emlegetni, ami nem csoda, hisz általában Shakespeare-kivonatok sincsenek. A mostani eset egészen rendhagyó, ugyanis a közönség teljes művek vagy részletek helyett — izgalmas ízekkel, színekkel — Shakespeare-sűrítménye- ket, „esszenciákat” kapott. A két pantomimművész a Macbeth, a Hamlet, a Lear király és a Rómeó és Júlia című drámák tragikus szituációiból bontott néhányat elemeire, hogy aztán fergeteges humorral újra összerakja őket keserű, olykor kifejezetten kegyetlen groteszkekké. Nem vont le értékükből, hogy többet láthattunk bennük magunkból, mint a neves szerzőből, akinek szellemétől egyáltalán nem tűnt idegennek ez a hasonlíthatatlan, a commedia deli’ arte hagyományaiból is idéző, de mégis, minden részletében pontosan megtervezett gesztus- vagy „bohócszínház”. Az igazmondás, leleplezés, mulattatás e speciális formájában lenyűgöző pontossággal és közérthetőséggel fogalmazták meg a mozgás, a mimika nyelvén azokat az ellentmondásokat, melyekét olykor Shakespeare is szívesebben adott bohócai szájába, mert hiszen a feje tetejére állított, „keserű, kegyetlen és mámorító” világban ők foglalták el már akkor is —- bukfenc közben, fejükre állva — a helyes pozíciókat. Előadásukban magától értetődő természetességgel született meg a néző szeme láttára a huszadik századi abszurd színház egyik lehetőségeként is érvényes, sajátos színpadi nyelv. A hangtalan párbeszédek, monológok különleges érzékenységgel vázolták a legösszetettebb szituációt is, melyben a költői tömörítés vagy épp filozofikus lényeglátás eszközeként mindent el tudott mondani a mozgás-, a tánc- és átváltozásművészet. Károlyi Júlia