Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

1988. március 26. • PETŐFI NÉPE • 3 csorát, az ő intelmei kísérték a munká­ba, s az ő dorgálásait hallgatták, ha későn értek haza, vagy elfelejtődött va­lami dolog a ház körül. Ma ezek a 19 —20 éves fiúk igazi felnőttként a haza védelmére készülnek, ízlelgetik a kato­namesterség fogásait. Újoncok, még a polgári életből hozott viselkedés jellemzi őket, de akad már katonás szögletesség, határozottság, fegyelmezettség. A fia­talemberek vajon hogyan vélekednek az előttük álló katonaéletről? Megértőek az elöljárók Katonásan mutatkozott be: — Rá- donyi Zsolt honvéd vagyok. — Buda­pestről vonult be, a posta járműtelepé­nek karosszéria-lakatosa ez a 19 éves jóképű fiú. Hogy ízlik a katonaélet? — kérdeztem volna, de megelőzött. — A jelenleginél sokkal rosszabbra számítottam — kezdte — de most nyíl­tan és őszintén megmondom, elviselhe­tő itt az élet, mert emberként bánnak velünk, a szigorúság csak annyi, amennyi megkívántatik. A közérzetem nagyon jó, családias a hangulat, megér­tőek az elöljárók. Egyáltalán nincs benne elkeseredés, sőt, inkább vidámság tükröződik az arcán, hangjában. Faggatom. Mégis­csak hiányozhat valami az újonc, alig egy hónapja bevonult katonának? — Igen, hiányzik. Imádok vezetni, s itt még a honvédségi gépkocsit sem ve­zethetem, pedig otthon ez mindenna­pos tennivaló volt. Hiányzik a bátyám és a húgom is, ezért sűrűn váltunk leve­let. Édesanyám hiányát is érzem, bár ő azt mondta, ha elvisznek katonának, mert legalább rendet tanulok, amiben most már igazat adok neki. Alkalmam kínálkozik arra is, hogy hazatelefonál­jak, s így mindenről tudok, ami a csa­Újoncok Iádban történik. Mindenesetre nagyon várom a látogatási napokat, mert az az igazi, amikor megölelhetem őket... Nem majálisra jöttünk — Ha nagyobbat kiáltanék, otthon is és a munkahelyemen is meghallanák — mondta T. Nagy Gyula, aki a me­gyeszékhelyről, Kecskemétről a Kandó Kálmán utcából vonult be. Az Alumí­niumipari Szövetkezetnél dolgozott vil­lanyszerelőként, s ha nem is a honvéd­séget, de a Magyar Honvédelmi Szö­vetséget már megismerte. A megyei ve­zetőség székházában javította a gépko­csi-szimulátorokat. Jó, hogy itt maradhattam Kecs­keméten. Itt és gondolom másutt is, elfogadható az élet, de nemcsak ne­kem, mindenkinek tudomásul kell ven­nie, hogy nem majálisra jöttünk, itt fegyelem, parancs, és rend van. Sok mindent meg kell csinálni, amihez nem fűlik az ember foga, de inkább szívesen csinálom, mert nem mindegy, hogy jó­kedvű az ember másfél éven át, vagy morcos. S úgy látom, itt a morcos em­bereket nem nagyon szeretik. Kérdezem. Mi volt a legjobb tapasz­talata eddig? Gondolkodás nélkül vág­ta rá. — A kaja, azaz bocsánat, az étke­zés. A minőséggel is és a mennyiséggel is elégedett vagyok, de a legfontosabb a rendszeresség. Ami hiányzik, az a sütemény, a sülttészta, amelyet pótol a látogatóba érkező család. Nekem az első hét volt a legnehézebb. Nagyon vágyom haza, de most már megszok­tam, vagy inkább beletörődtem az itt­létbe . . . Csak a kezdet nehéz Piskóti Tibor jó messziről, Szikszó­ról vonult be. A hosszúra nőtt fiú talán a legvidámabb beszélgetőtársaim kö­zül. — Való igaz, a legnehezebb a kez­det, de miután én messziről jöttem, könnyebben igazodtam az itteni élet­hez. A barátom, aki már korábban be­vonult, fantasztikus dolgokat írt a se­regről, s amikor bevonultam, elhatá­roztam, felkötöm a gatyát. Nem azért mondom, szükség is volt rá, de végülis az alaki meg a harcászat könnyebben ment, mint ahogy gondoltam. Még most nagyon sok a munka, alig győ­zünk mindent elvégezni, de mondták, s biztosan igazuk van, nem jó a katoná­nak unatkoznia. Salgótarjánban a pénzügyi és szám­viteli főiskolán tanult; s arra gondolt, hogy bevonulása után majd jobban el tudja sajátítani a számítógép kezelését, de egyelőre most nem sok ideje marad, hiszen még a KISZ-klubba sem jutot­tak el. — Legjobban a barátnőmet sajná­lom, mert nem sétálhatunk, járhatunk együtt, de nagyon várom, hogy eljöjjön az eskütételre, mert úgy tűnik, ezt mondják, kapunk szabadságot is. Mi volt a legrosszabb tapasztalat az egy hónap alatt? Gondolkodott, keres­te a szavakat, vagy talán a tényeket? — Nem mondhatok semmit, ami a legrosszabb volt, inkább úgy fogalmaz­nék, hogy szokatlan volt, s a kettő kö­zött nagyon lényeges a különbség. Szo­katlan volt minden, de amint látja — mutatott végig magán, — belerázód­tunk az egyenruhába . . . Gémes Gábor MI A VÉLEMÉNYE A PETŐFI NÉPÉRŐL? SZOMBATI LEVÉL Van öt perced? — Tessék elhinni, volt olyan hó­nap, nem is egy, amikor tisztán le­tettem az asszonynak huszonötezer forintot. Persze hajtottam is, mert ugye ezért a pénzért már a nehezeb­bik végét kell megfogni a dolognak. És most látja, ide jutottam. Egy fiatal, mindössze negyvenkét éves ember magyarázza nekem a kórház folyosójáh. Rajta tiszta, csí­kos pizsama, kezei már régen „iro­dista” színűvé váltak, nagyon tisz­ták, fehérek, pedig évtizedekig kő­művesként dolgozott. Reggel ötkor már a szőlőt permetezte, utána irány a munkahely, ha ott végzett, vissza a szőlőbe, majd a huszonöt­harminc disznó ellátása, hétvégén maszek munkák. A baj is a szőlő­ben érte. Éppen horoltam — magyarázza —, amikor érzem ám, hogy elhagy az erőm, verejtékezni kezd a hom­lokom. Na, mondok, lecsüccsenek egy kicsit, de ezt a három sort nem hagyom itt szégyenszemre. Le is ül­tem, inkább roskadtam a fa alá, de úgy éreztem, innen már soha nem bírok felállni. Mégis fel bírtam. Megkapáltam a három sort, de erő dolgában bizony ramatyul voltam. Motorral hazaporoszkáltam. Mon­dom az asszonynak, hogy te csak egyél, nekem nincs étvágyam, ledű­lök inkább ... És a rohamkocsiban tértem magamhoz, szirénázva szá- guldpttak velem ide a kardiológiá­ra. Infarktus. Ez két évvel ezelőtt történt, azóta csak tántorgok, le-, százalékoltak — mondja és kifino­mult kezét széttárva hosszan néz ki az ablakon. Az osztályon főleg férfiak van­nak, negyven és ötven között, sőt huszonéves fiatalember is akad. Nem jól, nem helyesen élünk. Változtatni kellene. Nem hajtani, nem szorongni, egészségesen táplál­kozni, úszni, kirándulni. Csakhogy nyomja az embert a rengeteg rész­let, szorítja az idő, mert mindent elvállal, amiben pénzt, több pénzt lát vagy remél. Mindenki „vinni akarja valamire”. Közben dohány­zik, öt-hat kávéval bombázza szer­vezetit,; iszik, úgy alszik, mint a nyúl. Beszélgetőtársam azzal nyug­tatja magát, hogy még „szerencsé­je” van, mert már elkészült a családi ház, vett két tanyát, azokat rendbe tette, a fiának a takarékban komoly összeget helyezett el, az autóra befi­zetett, de a hízókat változatlanul eteti és változatlanul harmincat. — Van öt perced? — kérdezi tő­lem rohanásomban megállító ked­ves ismerősöm. Tréfásan azt vála­szolom: remélem, annyi még van. Közben idegesen arra gondolok, hogy mit akar ez tőlem. Csak be­szélgetni? De kinek van erre ideje? Kellene, hogy legyen. Beülni egy presszóba, csak úgy ketten, hár­man, a családdal, ismerősökkel, ba­rátokkal, céltalanul múlatni az időt, nem nézve órát, napot, határ­időt, pénzt. Megkérdezni, hogy vagy, mi örömöd, mi bánatod, mi­féle vágyaid vannak? Ne csak a kór­házi folyosón, társalgóban legyen kényszerű időnk a diskurzusra, mert ott már fehér arccal, pizsamá­ban, vérvétel és EKG után, két vizs­gálat közben csak panaszkodni tud az ember, nyavalyáival terhelten, kórlappal a kezében éppen rönt­genre indulva, miközben a szobák­ból nyögések hallatszanak, titokza­tos gépek csipogása jelez valamit, amit az orvosok még életnek nevez­nek. Egyre gyakrabban eszembe jut Petőfi A Tisza című verse: „Késő éjjel értem a tanyára, friss gyü­mölcsből készült vacsorára. Társa­immal hosszanbeszélgettünk, lobo­gott a rőzseláng mellettünk.” így kellene élni. Két héttel ezelőtt meghívót kap­tam a Hartai Erdei Ferenc Terme­lőszövetkezet elnökétől, amelyben baráti beszélgetésre invitált a Kali- majorba általuk szervezett művész­táborba. Először morcosán tettem félre a meghívót azzal, hogy nekem nincs időm „csak beszélgetni”. Az­tán mégis elmentem. Festők voltak ott, párttititkár, jogász, közgaz­dász, agrármérnök, tanácselnök, és este hattól éjfélig beszélgettünk. Vacsora és egy-egy pohár bor mel­lett. Mindenről szó esett: művészet, gazdaság, politika, szerelem, fiata­lok, történelem, család, irodalom. S mindannyian úgy álltunk fel az asztaltól, hogy de jót beszélgettünk, máskor is kellene ilyet csinálni. Az­tán szétszéledtünk, mondván, gye­rünk, emberek, mert holnap megint sok dolgunk lesz. De miért van sok dolgunk, miért olyan sürgős mindenkinek minden? Természetesen nem az egészséges szorgalom, a becsületesen, ponto­san, jó minőségben, időre elvégzett munka miatt, vagy főleg nem az ellen beszélek. De úgy érzem — ha­sonlóan sok-sok ezer társamhoz — mintha egymást hajtanánk, mintha egymást akarnánk leköröz­ni. Persze kizárólag anyagiakban. Mert mintha csak az számítana, ki­nek mi van: ház, autó, üdülő, betét stb. Ezek minősítik az embert a má­sik ember szemében. S ezeket meg­szerezni, összegyűjteni csak az ké­pes, aki „ráhajt” és három másod­állása van, disznókat hizlal, se ün­nepe, se vasárnapja, családi élete romhalmaz, ha véletlenül könyvet vesz a kezébe, rögtön az árát nézi, és mindent, de mindent azonnal fo­rintra számol át.. . Ők azok, akik ötszobás, tetőtér- beépítéses, alápincézett, központi fűtéses házakat építenek, és közü­lük nem egy azután tolókocsiban ül az új ház félig kész teraszán, és te­kintetében tompa fénnyel néz, néz a semmibe, haragszik az egész vi­lágra, mert szerinte a „világ” a bű­nös, az hajszolta bele a tolókocsiba. Lehet, hogy igaza van kórházi be­szélgetőtársamnak, aki azt mondta: csak ennek a nemzedéknek nehéz. Mert ez építi fel a házakat, ez tör­leszti a részleteket, de az utánuk következőknek (gyerekeinknek, unokáinknak) már csak az örökö­södési illetéket kell kifizetni, és min­denük készen van. Tálcán kapták, és így „elfelejtenek” dolgozni, alig becsülik az értékteremtő munkát. És maga mit kapott a szüleitől? — kérdezem a pizsamás embert. Csodálkozó tekintettel mér végig, és kijelenti, hogy ő tisztességes ne­velésen kívül mást nem kapott, de ez a legtöbb, amit szülő a gyereké­nek adhat. Érzi, hogy sántít az érve­lése, mert ő — amint mondta is — már megvette a házat a fiának, az autóra együtt a pénz, és azon túl is szép summa van a takarékban. Lehet, hogy ez mind már csak „rá­adás” a tisztességre? Nem tudom, mert nem ismerem a fiút, egyszer sem jött apját meglátogatni, pedig tizenöt kilométerre lakik a kórház­tól, és olyan motorja van, amelyik játszva viszi a százhúszat. Csak ép­pen az ellenkező irányba. Gyanítom, hogy „leírta az öre­get”, aki napról napra abban re­ménykedik, hogy még van öt perce. Négyszemközt egy olvasóval Szerkesztőségünkbe naponta érkeznek olyan levelek, amelyek cikkeinkkel kapcsolatban észre­vételeket, kritikákat vagy téma- javaslatokat tartalmaznak. író­ik közül kerestük fel Szabó Lászlót, hogy megkérdezzük tő­le; mi a véleménye a Petőfi Né­péről? 't Igaz, csak két éve olva­som a Bács-Kiskun megyei na­pilapot, mert azóta lakunk Kecskeméten, de alapelvem: ha valahol él az ember, legyen az egy kis falu is, igyekezzen meg­ismerni a környezetét, ne zárja magára az ajtót. Városi lap nem lévén — bár én szorgalmaznám — a Petőfire fizettem elő. Meg­veszem még a Figyelőt, a Heti Világgazdaságot is. A többit a könyvtárban olvasom, mert a mai lapárak nem a nyugdíjasok pénztárcájához valók. — Több levelet írt már ne­künk. Valamennyi végén ott állt a Si­mon István utcai lakcíme és hogy nyu­galmazott üzemgazdasági osztályveze­tő. Leveleiből viszont kiderül: érdeklő­dése szinte mindenre kiterjed. — így igaz. Nem vagyok már fiatal, de nem tudtam szó nélkül hagyni pél­dául az ifjúsági falról írt cikküket. Amennyire örültem a kérdés nyilvá­nosságra hozatalának, annyira nem az álláspontjuknak, miszerint az említett táblát el kell távolítani, mondván: jön az idegenforgalmi szezon. Hát ne azért csináljanak bármit is egy városban, hogy „mit szólnak az idegenek” hanem elsősorban az ott élőket kell számba- venni! Egy másik levelem a művelődési központ folyóirat-olvasójával volt kapcsolatos. Rendszeresen bejártam oda olvasgatni. Egyszer, észrevettem, hogy régiek a lapok ... később ímmel- ámmal fogadtak, majd rákérdeztem az okra. A folyóirat-olvasó megszűnt. Ez­zel sem értek egyet. — Ön szerint mi a felesleges és mi az, ami hiányzik a Petőfi Népéből? — Például a Szonda helyett talán jobban érdekelné a lakosságot mond­juk az, hogy a vásárlók megkárosításá­ért X boltban Y-t mennyire büntették. Helyeslem a népi ellenőrzés munkájá­ról írt rendszeres információkat, de a valós lakossági bejelentések sorsáról, a feltárt hiányosságokról, felelőseiről is olvasnánk. Az anyakönyvi hírek kecs­keméti része megtalálható a Kecskemé­ti Szemlében is. Jómagam a hosszú, folytatásos szakcikkeket (mint a szója- kérdés volt) még mint mezőgazdasági szakember is soknak tartom. Többet kellene írni a lakosság közérzetét javí­tó, konkrét intézkedésekről, a bántó, irritáló jelenségekről, személyre, felelő­sökre szólóan; a megtett intézkedések hatását is végigkísérve. Például a zug- italmérésekről közzétett riportsorozat szerzőjének csak elismerésem, de a köz­pénzen való italozásokat sem ártana feltárni... ! Több, az élet sűrűjéből merített cikket szívesebben vennének az újságolvasók. Sorolhatnám észrevé­teleim, elképzeléseim, melyek között, remélem, több olyan akad, ami talál­kozik másokéval is. — A közügyek után néhány szót ön­magáról . .. — Harminc évet szülőfalumban, ugyanennyit Nagykátán töltöttem, amelyről községi monográfiát írok, és a volt munkahelyem történetével fog­lalkozom. Tagja vagyok a Magyar Ag­rártudományi Egyesületnek, és több kisebb megbízatásom, társadalmi funkcióm van. Naponta 8-10 órát olva­sok, ebből négyet-ötöt a számomra a lenyűgözően készséges könyvtárosok körében. Feleségem szintén nyugdíjas. Biztosan nincs még harminc évem a város megismerésére, de igyekszem — mondta Szabó László, s közéleti érdek­lődése bizonyítványaként némi nosz­talgiával elővett egy sárguló papírt, amin ez áll: Megbízólevél. Pest—Pilis —Solt és Bács megyei választókerület pótképviselője, kelt 1949. május 18-án". * * * — Mi a jószándékú olvasók által megírt levelek, cikkek sorsa? — Szabó László kérdésére a válaszunk: szívesen vesszük a névvel és címmel ellátott kri­tikai észrevételeket, javaslatokat — hi­szen az olvasókért vagyunk. Pulai Sára Mérsékelt forgalom a tőzsdenapokon Mérsékelt forgalom tapasztal­ható a január óta kéthetenként rendezett tőzsdenapokon. Mint ismeretes, a Magyarorszá­gon működő bankok és pénzinté­zetek még a múlt esztendőben megállapodást kötöttek az érték­papír-kereskedelem összehangolá­sára, s ennek keretében elhatároz­ták, hogy minden második hét keddjén a Nemzetközi Kereskedel­mi Központban zártkörű üzleti ta­lálkozót tartanak, ahol áruba bo­csátják értékpapírjaikat. Az első tőzsdenapon a vállalati kötvények­ből mintegy 100 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. Az ezt követő találkozókon már kisebb volt a forgalom, ami többek között azzal magyarázható, hogy a ban­Amerikai formatervezők bemutatója Amerikai design-bemutatót tekinthet meg a közönség az Iparművészeti Múzeum­ban. A mai modem amerikai formatervezésről áttekintést nyújtó nagyszabású tárla­tot március 21 -én Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagyköve­te, és Rózsa Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg. A kiállítást — amelyet ezt követően Miskolcon és Kecskeméten is megrendeznek —, belépődíj nélkül, ingyen tekinthetik meg az érdeklődők április 10-éig. kok egy része jelenleg is likviditási gondokkal küszködik. A lakossági kötvények forgalma sem jelentős a tőzsdenapokon, mert ezeknek az értékpapíroknak az adásvételével csupán néhány pénzintézet — első­sorban a Budapest Bank, az Or­szágos Kereskedelmi és Hitelbank, a Befektetési Bank, valamint az OTP — foglalkozik. Figyelemre méltó jelenség, hogy míg az első napon egyetlen rész­vényt sem adtak-vettek, a követke­ző üzleti találkozókon megélén­kült a részvények adásvétele. A Magyar Hitel Bank, a Budapest Bank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, a Konsumbank és az Intercoop részvényei cseréltek gaz­dát. Az árfolyamok valamennyi esetben meghaladták a részvények névértékét, de voltak olyan érték­papírok, amelyek 120-130 százalé­kos árfolyamon keltek el. Az ötö­dik — utoljára megtartott — tőzs­denapon is bőséges volt a kínálat a részvényekből, mivel azonban az eladók több értékpapír esetében túlzottan magasra tartották az ár­folyamokat, így nem minden eset­ben jött létre az üzlet. A kötvények forgalma mérsékelt volt, összesen 32 millió forint értékben kötöttek üzletet a résztvevők. Ötféle vállala­ti értékpapír cserélt gazdát. Eredetileg úgy gondolták a tőzs­denapok szervezői, hogy rövidesen minden héten tartanak értékpapír­üzleti találkozót. Ám a pénzügyi életben tapasztalható likviditási gondok miatt meghatározatlan időre elálltak szándékuktól, és egy ideig még az eddigiekhez hasonló­an csak kéthetenként szerveznek tőzsdenapot a Nemzetközi Keres­kedelmi Központban. (MTI) Energetikai főiskola épül Pakson Energetikai főiskola építése kez­dődött meg Paks városközpontjá­ban. Az újszerű oktatást ugyan már tavaly szeptemberben megindította Pakson a Budapesti Műszaki Egye­tem és a Paksi Atomerőmű Válla­lat, de saját iskolaépület híján egye­lőre a szakközépiskola épületében tanulnak az első évfolyam hallgatói és még az idén szeptemberben kez­dődő második évfolyam is ott kap ideiglenes tantermeket. A főiskola — hivatalos nevén energetikai üzemmérnöki szak — épületének beruházási költségeit, mintegy 70 millió forintot teljes egészében a Paksi Atomerőmű Vál­lalat fedezi, fenntartásáról, az okta­tás finanszírozásáról is maga gon­doskodik. Az egyetem gépészmér­nöki karának oktatóin kivül az atomerőmű szakemberei is rendsze­resen tartanak előadásokat, illetve gyakorlati foglalkozásokat az in­tézményben, valamint az erőmű blokküzemeiben, számítóközpont­jaiban és szimulátoránál. Az Ipari Minisztérium és a Ma­gyar Villamos Művek Tröszt kez­deményezésére létrehozott új paksi oktatási intézmény valamennyi ha­zai erőmű számára képez szakem­bereket. Az iskolaépület átadását 1989 augusztusára tervezik. Köz­vetlenül a Paksi Atomerőmű Mű­szaki Szakközépiskolája mellett épül, így sok tekintetben előnyös a beruházás. Nincs szükség két kollé­giumra és étteremre, sőt több speci­ális tantermet, műhelyt, laboratóri­umot és a könyvtárt közösen hasz­nálják majd a középiskolai és a fő­iskolai diákok, s a szomszédban le­vő gimnázium is igénybe veheti a főiskola nagy előadótermét, amely alkalmas lesz filmvetítésre is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents