Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. március 3. l^apjainkban különösen figyelmet -L ’ érdemel az olyan közművelődési, művészeti közösség, amely nemcsak a színvonalas produkciókat, hanem az anyagiakat tekintve is eredményesen működik. Nos, a Pannónia Filmvállalat kecskeméti rajzfümes műterme a sikeres alkotói közösségek közé sorolható. A tavalyi esztendőt 17 millió forint árbevétellel zárta — ennek körülbelül a 20 százalékát jelentették a határainkon túl eladott filmekből, illetve a külföldi bérmunkákból származó bevételek. — A nyereség: mintegy 600 ezer forint. — Megnövelte a bevételünket — mondja Mikulás Ferenc, a műterem vezetője —, hogy a Magyar történelmi mondák című sorozatunkat nem kopSIKERES ÉV UTÁN díj, szép nyereség számít a kecskeméti rajzfilmes műterem? szültek, a bevétel egy része minket illetett. — Vagyis, ha nem koprodukcióban készül egy sorozat, akkor a tévé többet fiiét érte, de csak őt illeti később minden jog, esetleges haszon? — így van. — Viszont ez úgy hangzik, mintha a műterem így megenné az aranytojást tojó tyúkot. — Csakhogy a haszon valóban esetleges, ráadásul sok esetben ellentmond az igazi művészi értékeknek. És a külkereskedelmi szakemberek is követhetnek el mulasztásokat, hibákat. Néha az az érzésem, hogy bagóért adnak el egy produkciót, vagy a szükségesnél jóval kevesebbet fordítanak a külhoni piaci lehetőségek felmérésére. Tehát közel sem biztos, hogy azok az aranytojások szép számmal és az elvárható nagyságban pottyannának az ölünkbe. — Az említetteken kívül, minek köszönhető még a tavalyi nyereséges tevékenység? — Egyebek mellett armak, hogy az egyedi filmeket szponzorok bevonásával készítettük, s így a műterem szempontjából jelentősen csökkentek a kiadási költségek. Igyekeztünk, igyekszünk egyre több reklámfilm forgatására is vállalkozni, ami ugyancsak hoz a konyhára. — Még mindig a sikernél maradva, ejtsünk szót a másik öldaláról is. A művészi jelentőségre, fesztiváldíjakra, 'elismerésekre gondolok. — Ezeket nagyon fontosnak tartom. Már csak azért is, mert napjainkban hajlamosak vagyunk szinte mindent anyagi oldalról megközelíteni. Második éve, hogy a filmkritikusok díját animációs produkciók kategóriájában kecskeméti alkotás nyerte el. Tavaly a Souvenir, az idén pedig a Hogyan kerül rodukcióban készítettük a televízióval. Igaz, hogy így, ha később eladja a tévé ezt a produkciót a külföldi filmpiacon, akkor mi nem részesülünk a bevételből. Például a Magyar népmesék vagy a Leó és Fred epizódjait több nyugati ország megvásárolta tavaly, s mert ezek a tévével közösen kéTöbb Milyen jövőre Eszter az asztalra? című egyedi film. Az egyéb hazai elismeréseken kívül, a Birminghamben (itt ugyancsak a Souvenir) és a Chicagóban (a Leó és Fred sorozat egyik epizódja) rendezett nemzetközi fesztiválon nyertek díjat kecskeméti produkciók az elmúlt évben. Jelentősnek tartom továbbá, hogy a Soros-alapítvány jóvoltából több rajzfilmesünk részese lehetett különféle külföldi tapasztalatcseréknek, Tokiótól Annecy-ig. — Az évek folyamán cserélődött az alkotói gárda a kecskeméti műteremben, s az úgynevezett második generáció is egyre többet hallat magáról. — Valóban. A fiatal rendezők közül Weisz Béla, Homolya Gábor, Balathy László, Táró Annamária, Deák Péter, az animátorok gárdájából Halasi Éva, Hajdú Mariann, Király László, Gyapai Tamás nevét külön is megemlíteném. Egyébként a közelmúltban egy neves, tapasztalt, kitűnő rajzfilmrendező lett műtermünk tagja: Szilágyi Zoltán, aki korábban Romániában élt, alkotott. S a közeljövőben Kecskeméten telepszik le egy másik neves erdélyi rajzfilmes, Nagy Lajos is. Közismert, hogy tavaly megnyiít a Magyar Iparművészeti Főiskola kecskeméti kerámia- és animációs mesterképző intézete, ami szakmai szempontból mindenképpen jelentősnek mondható, hiszen mi is iskolázunk be fiatalokat minden évben a főiskolára. Ugyancsak az alkotói gárda utánpótlását hivatott szolgálni az a kezdeményezés, amely ez év őszétől lehetővé teszi, hogy a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán animációs szakot is választhassanak a hallgatók. — Erre az esztendőre mennyi árbevételt tervez a műterem? — Szeretnénk elérni a 20 milliót. — Ma ez nagyon optimistán hangzik. • Istvánt királlyá koronázzák (a Magyar történelmi mondák sorozatból). • Bolond (a Magyar történelmi mond: Két 13 részes sorozatot befejeztünk az idén. Több külföldi francia, ausztrál, olasz bérmunkára van kilátás, s a reklámfilmekből, illetve a kiegészítő tevékenységeinkből (poszterek, matricák, kifestők, mesekönyvek kiadása) származó bevételeinket is növelni akarjuk. Természetesen számolunk azzal, hogy az eddigieknél sokkal nehezebb lesz az esztendő. Emelkednek a költségeink: borsosabb lesz a nyersanyagok és a szolgáltatások ára, ráadásul a bruttósításból is adódik többletkiadás. Mindez nagyon körültekintő gazdálkodást követel tőlünk. A személyi jövedelemadó nálunk is sok bonyodalmat idézett és idéz elő. Ettől függetlenül reméljük, hogy aki kiemelkedően dolgozik, az ezután is megtalálja a számítását műtermünkben. De túllépve ismét az anyagiakon: fontosnak t-artom, hogy.kultúrpolitikai szempontból jelentős, művészileg igényes filmek készüljenek Kecskeméten, még akkor is, ha a külföldi bérmunkák nagyobb nyereséggel kecsegtetnek. Öszöntöndíj- rendszerünk jó példája a kultúra és a gazdaság kedvező összefonódásának: korábbi ösztöndíjasaink közül több külföldi alkotó is jelentkezett, hogy új egyedi filmjét a mi műtermünkben szeretné elkészíteni, ami természetesen árbevételünket gyarapítja majd. — A Magyar népmesék című sorozatok nemes célt: hagyományaink ápolását szolgálták. — Most ugyanezt szolgáljuk a Magyar történelmi mondák epizódjaival vagy az Avarok című új produkcióval. A Kentaűrfi 13 részes sorozata — még az idén elkészül — játékos, érdekes, szórakoztató alkotás, mely elsősorban a gyermekek érdeklődésére számíthat majd. Ahogy műtermünk új egész estés mozifilmje is, amely a Vízipók — csodapók, illetve a Mátyás király mondakört feldolgozó sorozatokból készült mozifilmekhez hasonlóan, a Leó és Fred epizódjaiból áll össze egész estés alkotássá. Még az idén bemutatják a filmszínházak az oroszlán és idomárjának konfliktusaira épülő sztoricsokro't. És természetesen a jövőben is lehetőséget kínál műtermünk a nagyobb kísérletezési, művészi önkifejezést engedő egyedi animációs alkotások készítésére. — Június Hd-án kezdődik a II. Kecskeméti Animációs Filmszemle. melyen az elmúlt három esztendő magyar rajzfilmjei kerülnek mérlegre. sorozatból). £ seregszemle egyik fő szervezője, rendezője a kecskeméti rajzfilmes műterem. Miben hasonlít és miben különbözik maid ez a filmszemle a korábbitól? Ez alkalommal is a legjobb magyar egész estét betöltő rajzfilmek, sorozatok, egyedi alkotások, reklám- és referenciafilmek, amatőr munkák mérettetnek meg a versenyvetítéseken. Vi- szon több külföldi — japán, francia, lengyel, belga, angol — produkciót nézhetnek meg az érdeklődők, mint az első kecskeméti filmszemlén, igaz, versenyen kívül vetítik valamennyit. — Ha jól tudom, az előzsűrizés már megtörtént. Hány kecskeméti rajzfilmet láthatunk? . - Összesen 73 magyar animációs alkotás szerepel majd a versenyprogramban, s ezek közül 17 film készült a mi műtermünkben. Koloh Elek Egy múmia utóélete Angol régészcsoport tárta fel 1906- ban a thébai Ámon-templomot. Az ősi egyiptomi szarkofágokat a múmiákkal együtt válogatás nélkül behajózták és Angliába vitték. Az expedíció vezetője a bristoli múzeumnak ajándékozta a szerzemény zömét. A később H—7386- os katalógusszámmal jelzett múmiát is, amely — egyéb adományokkal együtt — nem keltett nagy szenzációt, mert a befáslizott tetem szarkofágját jellegtelen futószalagterméknek ítélték a muzeológusok. A H—7386-os múmia ládájában talált halottkísérő tárgyak is értéktelenek voltak, ezért a fáraómúmiákkal nem versenyképes bebalzsamozott egyén a múzeum egyik raktár- helyiségébe került. Ott hevert 1976-ig. Kilétére talán sohasem derül fény, ha az 1976. évi forró nyáron nem kezd folydogálni a halotti lepelből a tartósító balzsam. Ennek láttán a múzeum vezetősége hamvasztásra ítélte a múmiát. Hogy megsemmisítésére végül mégsem került sor, az David Dawson bristoli régésznek és a helyi orvosegyetem néhány oktatójának köszönhető. Daw- sonék vállalkoztak a múmia megmentésére, sőt „feldolgozására” is, abban a reményben, hogy talán sikerül alaposabban is bepillantaniuk az óegyiptomi balzsamozóművészet fortélyaiba, eszköztárába. A korábbi múmiavizsgálatok során ugyanis a munkában részt vevő orvosok —,a medicinát érdeklő adatok javára — elhanyagolták az ókori halottkonzerváló technika tanulmányozását. A H—7386-os tetem elemzése során kiderült, hogy a halottat a mumifikálás virágkorában, i. e. 1050 körül tartósították. Dawson és munkatársai óvatosan, rétegről rétegre „vetkeztették” le a tetemet. A szorosan a halottra csavart lenszövet szalagok alatt és között elpusztult rovartetemeket találtak. Ezek a „hullabogarak” a konzerváló nátron és a gyantaköpeny alá is behatoltak, és felfalták a halott lábának izom- és bőrszövetét. Az ókori mumifikáló mesterek — ez is kiderült — nem dolgoztak sterilen: a belső szervek, az agy és az érrendszer is — amelyeket általában a halott mellett kipreparálva helyeztek el — hiányoztak. Dawson véleménye szerint a H—7386-os múmia balzsamozói fércmunkát végeztek. A kutatók minden textildarabból mintát vettek, sőt a múmia testüregeit kitöltő nílusi iszapból, szalmából és sóból is, és ezeket a mintákat sokoldalúan elemezték. A réteges vetkeztetés során rábukkantak a legértékesebb adatra: a halotti lepel egyik foszlányán megtalálták az elhunyt nevét. A H— 7386-os névtelen tetem „valakivé” vált: Har-em-ken-si volt a neve, s pap volt a thébai Ámon-templomban. A boncolás sok mindent kiderített Har-em-ken-si egyéniségéről is. Alacsony, kövérkés, elpuhult (fizikai munkát nem végző) ember volt. Elálló fülei, horgas orra miatt nem volt valami férfiszépség. Fejét az akkori papi szokás szerint kopaszra nyíratta. Görnyedten járt, hajlott testtartásának a kereszt- csontját nyüvő köszvény volt az oka. Valószínűleg a bőséges, ám egyoldalú táplálkozás következtében élete utolsó éveiben az állcsontjában fogeredetű, mély tályogok alakultak ki, megkeserítve étkezés közben az életét. Ötvenéves korában halt meg. Képünkön: a kutatók porszívót is használtak a múmia feldolgozásakor. KÖNYVESPOLC Varga Imre válogatott versei Szép a figyelemre méltó vállalkozás kiadóink részéről, hogy sorra bemutatják azokat az alkotókat, akik a Szomszédos országok magyar irodalmában vivták ki írói rangjukat. Az idősebbek egy része már közismertnek tekinthető, így mostanában sor kerülhetett azokra is, akik az utóbbi egy-két évtizedben kezdték a pályájukat, s bár könyveik eljutottak hozzánk, de kis példányszámban, s inkább csak a szükebb írói-irodalmi közvéleményben visszhangoztak. Most csak a költészetből véve példát: a Magvető Kiadó Farkas Árpád, Király László,. Szőcs Géza, Tóth László, s legutóbb Varga Imre válogatott verseinek kötetét jelentette meg. Varga Imre 1950-ben született Kisgyarmaton (Csehszlovákia), s nagyon hamar, már húszévesen feltűnt az Egyszemű éjszaka című antológiában. A pozsonyi Madách Kiadónál megjelent könyvei: Cru- soe-szaltók, A medve alászáll, Boszorkányszombat. Ezek anyagát egészítette ki újabb műveivel, amelyeknek egy része már Magyarországon keletkezett, ugyanis 1982 óta Budapesten él a költő. Szemléleti változásaival együtt is megnyugtatóan egységes színvonalú, megismerésre és szeretetre érdemes költészet Varga Imréé. Indulásának ideje, a hetvenes évek, a határainkon túli magyar irodalmakban még inkább, mint idehaza, a különböző neoavantgarde törekvésektől is hangosak voltak, s természetesen főként a pályakezdők munkáiban. Különösen nagy volt ennek a jelentősége a csehszlovákiai magyar lírában, amelyben sokkal erősebb volt a hagyományhoz kötődés, s amely többnyire csak regionális értékeket teremtett. De nemcsak ez a „történeti” érdeme van Varga Imre pályakezdésének. Az egész magyar líra fejlődése szempontjából — az eddigi pályát mérlegre téve — nem annyira merész újítónak, mint inkább olyannak látszik, aki hagyományt és újítást korszerűen ötvöz együvé, s ezt magától értetődően, olyan szemlélettel teszi, amely nyitott mindenfajta értelmes újításra. Varga Imre egyszerre asszimiláló és teremtő költő. S bár e teremtésben a poétikai eredmények sem mellékesek, mégis az újítókhoz leginkább az a szemléleti vonás köti, amely folyamatosan rákérdez a nyelv mibenlétére, a szó erejére, a nyelvi közlés érvényességének ellehetetlenülésére. Nem a nyelv kritikája ez elsősorban, hanem fájdalommal teli rögzítése az értékbizonytalanságnak, amelyet a kisebbségi lét gondjai csak ríyomatékosítani tudnak. S ne higgyük, hogy az áttelepülés- sel ez* a kérdés lezárható. Épp ellenkezőleg: az új versek ciklusa, mindenekelőtt a Szelek városa című hangsúlyosan a nemzetiségi sorsban élő személyiség léthelyzetét állítja a középpontba. S a lezár- hatatlan múlt lírai tükörképe ekként lehet Önarckép — nélkülem. A személyiség és a nemzetiség létének fenyegetettsége még egy tá- gabb körbe épül be: az emberiségébe. „A pokol kutyái vonulnak” ezekben a versekben, s ha játékosironikus elemekkel telítetten, de Boszorkányszombat kavarog. A költő csak egyet tehet, azt, amit József Attilát idézve így fogalmaz meg: „Csak a kérdés enyém, másoké a válasz./ S azoknak, akik asztalhoz intnek,/ mondom keményen: nem megyek kibicnek.” Vasy Géza A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM FELTÁMAD A VADNYUGAT Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm. Rendezte: Michael Qrich- ton. Szereplők: Yul Brynner, Richard Benjamin. A történet alapsémája elsősorban ifjúsági irodalomból ismerős, több évtizeddel ezelőtt még egyszerűen csak időutazásként emlegették azt a modellt, melyben egy mai hős — mindegy, hogy szándékosan vagy véletlenül — személyesen is tapasztalatot szerez a régmúlt vagy jövendő idők életéről. Ám ha tudjuk, hogy Michael Crichton (többek közt) a Gyilkos robotok rendezője nyúl a mindenféle rendű és rangú szórakoztatás által agyonkoptatott sémához, még reménykedhetünk, hogy lehet belőle esetleg valami izgalmas is. Még arra is tippelhetünk, hogy fontos szerepet kap benne az elektronika, Crichton ugyanis előszeretettel játssza (filmbeli) véres játékait robotok és efféle szerkezetek segítségével. A sztori a jól ismert módon indul: Delas üdülőhelyén nem is a beláthatatlan jövőben — a legdrágább szórakozásként kínálják a kellemes időtöltést ígérő időjátékot. A mulatságra vágyó turisták kedvükre válogathatnak az 1880-as évek Vadnyugata, a dekadens Róma vagy a középkor tökéletesen hiteles környezete között. Korhű jelmezekbe bujtatott, a megkülönböz- tethetetlenségig emberi robotok fogadják a vendégeket, akik gátlástalanul kiélhetik közöttük az ösztöneiket. - Delasban minden érted van, itt minden vágyad teljesül! — hirdetik az utazási irodák reklámjai minden sarkon. A felügyelőségnek csupán az a feladata, hogy karbantartsa a lerobbant példányokat. Komolyabb hiba kijavítására nem is vállalkozhatnának, mert a robotok működési elve titkos. A két főszereplő jóbarát is kiválóan szórakozik a > veszélytelennek tűnő szerkezetek lepuf- , fantgatása közben, nem számolnak azzal, hogy egyik pillanatról a másikra agresszívvá válhatnak. A néző számára viszont már az első perctől kiszámítható minden lépés. FOLYÓIRAT MŰVÉSZET A Művészet című folyóiratot talán még rendszeres olvasói sem ismerik fel könnyen az újságárusoknál, ugyanis az idei első számmal már megváltozott, nagyobb méretű lappal találkozhatunk. Ebben az új formában a borító keret nélküli, így teljes felületét betöltheti a fedőlapra szánt alkotás; Ezúttal Gyarmathy Tihamér munkája, akinek munkásságával is megismerkedhet az olvasó. Interjú és elemző tanulmányok teszik teljessé az új szellemű, modern magyar festészet élvonalába tartozó alkotó portréját. A lap egyik legérdekesebb tanulmányának — Profi, amatőr, dilettáns a képzőművészetben címmel — Vitányi Iván a szerzője, és tavaly júliusban hangzott el Kecskeméten a III. országos amatőr képző- és iparművészeti fórumon. Kifejti, hogy a címben jelölt, a köztudatban tisztázatlanul élő fogalmak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, s beszél a jelenségről, mint széles körű társadalmi kérdésről. A fogalmak tisztázására rendszeri ajánl. Javaslata szerint, mielőtt helyére próbáljuk illeszteni a profi, amatőr, a dilettáns és az autodidakta fogalmát, meg kellene tudni különböztetni azokat a dimenziókat, amelyekben ezek a fogalmak elhelyezhetők. „Úgy vélem, a következőket kell egymástól elválasztani: foglalkozás, funkció és érték. Nem azonosak, és nem is feltételezik egymást. Esetleg több az érték a profik, mint az amatőrök világában, de nem feltétlenül. Fordítottjára is van példa, azért,' mert valaki profi vagy tanult, nincs garancia rá, hogy igazi értéket teremt.” A tanulmányok mellett számos recenziót, beszámolót olvashatunk a kortárs festészet — Vojnich Erzsébet, Kovács Johanna, Varkoly László, Tolvaly Ernő, Rácmolnár Sándor által képviselt — legérdekesebb jelenségeit felvonultató kiállításokról. Menyhárt László Együttműködés címmel beszámol a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézete kecskeméti műtermének megalakulásáról is. LEMEZ FORDULT A VILÁG , Koncz Zsuzsa huszonegyedik nagylemezének szövegeit hallgatva az a véleményünk, egy új világ életéről tudósítanak bennünket. Folytatva a hagyo- 1985 novemberében megjelent Újhold lemezén teremtett meg. Zsuzsa új világában a „pénz beszél”, a látvány eltűnik, hit nélkül nem lehet élni és alkotni, és ahogy a költő mondja: szabadság, szerelem kell. A Fordul a világ című, 1987 szeptemberétől novemberéig rögzített lemez dalait Koncz Zsuzsa új szerzőgárdája komponálta: Bornai Tibor, Laár András, Dolák-Saly Róbert, Móricz Mihály és természetesen a régiek is adták névjegyüket: Szörényi Levente, Bródy János. Két dal szövegét maga az énekesnő írta, sőt Bornai Tibor mellett zenei rendezőként is szerepel. A lemez tíz dala valóban új hangzású, ebben játszanak szerepet a tehetséges muzsikusok, főképpen a KFT tagjai. Koncz Zsuzsa egyre képzettebb, tisztább hangon szólaltatja meg a szerzeményeket. Mondhatnánk, a jó munkához idő kell. A Liszt-díjas előadó- művész az utóbbi időben csak 2-3 évente készít nagylemezt. És mindig tökéletesen sikerül az új összeállítás. A mostani LP nyitódala a Zeng az ének (Vámos Miklós regényének alapötlete nyomán) a slágergyanús. Profi a szöveget és a zenét illetően is. Bornai dicséretére! A címadó dal ütemes, egy „forduló”, megújuló világról ad hírt. Lassabb, drámaibtí az Ősz elején. Unom a sok mesét — közli határozottan Koncz Zsuzsa, a dallam viszont máshonnan ismerős. Sass Sylviával közösen énekli a Szabadság, szerelem című számot a lemez főszereplője. Lehet mottó is. A B oldalon ugyancsak szép, lírai kompozíció a nyitószám. Végig „szívdobogás” (vagy a város monoton zaja?) hallható A város közepén-ben . Hol az a dal? kérdezi Koncz, és nosztalgiázhatunk egy kicsit, hiszen mi is kérdezhetnénk, manapság hol vannak a karakteres, csak egy-égy művészre, stílusra jellemző nóták. Nem is tudom, van-e a nyolcvanas évek második felében olyan Koncz-sláger, amire sokan emlékeznek (A Kárpáthyék lánya talán ilyen.) Jó lenne, ha erről a legfrissebb lemezről is maradna az utókorra szeretett kompozíció. Lehet, hogy a Kőműves Kelemenné című rockballadából .megismert A hitetlenség átka című dal lesz ez? A zárószám, a Hová tűntek . . . egy letűnt világra emlékeztet, mégpedig a sok-sok élményt őrző gyerekkorra. Egy mondat a lemezborítóról: Koncz Zsuzsa szerénységét, egyszerűségét tiszteletben tartva ízléses, esztétikus lett Koncz András terve. (Pepita)
