Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-03 / 53. szám
1988. március 3. • PETŐFI NÉPE • 5 TÍZ ÉVVEL AZ ÁLLAMI DÍJ ELNYERÉSE UTÁN II. MINŐSÉGI ACÉL A CÉL Ha beköszönt Szőlőmetsző Triton... de ezt is vállaljuk . . . Hiába, akik már összeszoktak, nehezen tudják elhagyni egymást. — A hagyományokhoz hűen kell dolgozni — szögezte le Kovács Ottó —, mert amit eddig produkáltunk, az kötelez valamennyiünket. Mi a vasútra tettük fel az életünket, s nem akarunk változtatni, végigcsináljuk a nyugdíjig, sőt még utána is. A brigádmozgalom jó elképzelés, a mi példánk bizonyítja, hogy csak jól kell kiválasztani az embereket, a célokat, s akkor minden sikerül. — A brigádmozgalomban egyre szaporodnak az értékelés szempontjai — így Kovács László pályamester —, de mi valamennyien vállaltuk a többletet. Miért? Évtizedekkel ezelőtt valahonnan a mélyből indultunk, s a munka, a tanulás, a közös együttlétek során kialakult egy baráti, elvtársi közösség, amelyet nem lehet, de nem1 is akarunk megszüntetni. Alig lehet ezt szavakkal vagy mással mérni, de talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy egymást váltogatva verekedtük át magunkat az élet gondjain, s találtunk boldogságot, örömet, kikapcsolódást a kollektívában. Gémes Gábor 4 Nemcsók József: — Én a brigádnak köszönhetek mindent. 4 Vörös István és Szabó András 4 A 218 éves diósgyőri kohászat történelmének jelentős állomásához érkezett. Az idén a Lenin Kohászati Müvekben a vállalat egész tevékenységét átfogó változást, radikális szerkezet- átalakítást terveznek, amely szerint az LKM a hazai minőségi acélgyártás bázisává válik. SZOMSZÉDOLÁS Ászokhordók, széktámlák Ceglédről Annak, aki Cegléden keresztül vonattal Budapestre utazik, vagy gépkocsival Jászberény felé tart, nem kerülheti el a figyelmét a Fűrész, Lemez és Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregysége. Különösen nyáron érdekes látvány, amint a hatalmas farönkhegyek fölött lévő öntözőrendszerből vastag sugarakban ömlik a víz a feldolgozásra váró anyagra. Bácsi Lajos, aki kezdettől fogva irányítja a kollektívát, szinte csodálkozva mondja beszélgetésük elején: Az állami díjas brigád, mint az az előzőekből kiderült, további babérokat, újabb és újabb elismeréseket, kitüntetéseket szerzett. Ezeket — bár sablonosán hangzik —, a brigádok a követelmények betartásával érték el. Ma egyre több elmarasztalást kap á brigádmozgalom — mondják róla —, hogy csupán formálisan működik, mindent a brigádok számlájára írnak, mesterségesen felpumpálják eredményeiket. Nem soroljuk tovább, de ott, ahol tartalommal töltötték meg a kereteket, bebizonyosodott a mozgalom életképessége, ereje és a munka, az emberi áldozatvállalás példáivá váltak. A vezetők is elégedettek A MÁV Szentesi Építési Főnökség vezető mérnökének, Vígh Imrének szakmai ítélete igazán mértékadó a MÁV Szegedi Igazgatóságánál. Ő így vélekedett a brigádról: — A városföldi építésvezetőség jelentős feladatot lát el a Cegléd—Szeged közötti vonalon, de az egész igazgatóság területén is. Az itteni telep munkájának kiemelt szerepe van az úgynevezett lépcsős síngazdálkodásban. Ez nem más, mint a használt vagy gyengébb teherbírású sínek felcserélése nagyobb teherbírásúra, illetve a kiemelt vágányok kisebb teherbírású vonalra való áttelepítése. Ebben a munkában élenjár a Dózsa György brigád, akárcsak Szegeden, a Rókus pályaudvari munkáskollektíva. Rájuk mindenben lehet számítani, legyen az vonalhegesztés, sínmezőkészítés vagy átmeneti síngyártás. Ide sorolom a munkacsúcsokat, a torlódásokat, a hétvégi műszakokat is. Nem elhanyagolható a precizitás sem. Nálunk milliméternyi pontossággal kell dolgozni, nem adhatjuk át úgy a pályát, hogy a vonat döccen- jen, s ebben ez a brigád már igazán profi. A munkán kívül is megvan a brigádban az egyetértés, szívesen összejönnek. Véleményem szerint az anyagi elismerésen kívül ennek egyre nagyobb a szerepe. Kétségtelenül igaz. és nálunk is fellelhető: van ahol a brigádmozgalom nem tud kibontakozni, valószínűleg azért, mert nem találtak egymásra az emberek, képtelenek voltak a kereteket megtölteni tartalommal. 4 Vígh Imre vezető mérnök: — Erre a brigádra mindig számítani lehet. Az összetartás ereje Mi az, ami ezt a brigádot három évtizeden át nemcsak összetartotta, sikerekre vitte, hanem baráti szálakkal is összefűzte tagjait, családjait? A brigádtagok véleményéből kiderül, miért ragaszkodnak egymáshoz, a kollektívához. — Amikor kezdtük — mondta Vörös István brigádvezető —, fiatalok voltunk, legtöbben szakma nélkül, csupán hat osztállyal rendelkeztünk. Követelményeket állítottunk magunknak, először a nyolc osztályt kellett mindenkinek elvégeznie, majd egy, később két szakmát megtanulnia. Dolgoztunk, tanultunk, szórakoztunk, s ebben össze- ko.vácsolódott a brigád. Később mi lettünk a példaképek, aztán már azért kellett tartani a szintet, s még inkább többet tenni. Szükség van a szocialista brigádokra — mi ezt tartjuk —, mert ránk mindig lehet építeni. ' — Én ennek a brigádnak köszönhetem az iskoláimat, a szakmámat — húzta alá Nemcsók József. — Az én Ami a tevékenységünk eredményeit illeti, 1987-ben 270 millió forint volt az árbevételünk s ehhez 38 ezer köbméter faanyagot használtunk fel. A jelenleg 450 dolgozót foglalkoztató gyáregység tevékenységének részletes ismertetésére lapunk egy oldala sem lenne elegendő. Munkájuk minőségéről akartam hallani, amikor megkérdeztem Kiss Imrét, a Szék és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárának igazgatóját, mi a véleménye a ceglédi partnerről, — Csak a legjobbakat tudom mondani — hangzott a válasz. — A ceglédiekben a legjobban a rugalmasságot becsülöm. Ha váratlanul is adjuk le a megrendelésünket, tudjuk, hogy bízhatunk bennük, határidőre, kiváló minőségben kapjuk meg a kért alkatrészeket. Opauszky László munkahelyem a műhelyben van, javítom a kézi szerszámokat, a hegesztőberendezéseket, egyszóval mindent, amit kell. A brigád nélkül soha sem kaptam volna ennyi elismerést, nem láthattam volna az ország legszebb tájait, s nem utazhattam volna abba a tizennégy országba, ahol eddig jártunk. Én ragaszkodom ehhez a kollektívához, munkatársaimhoz, itt érzem jól magam . . . Együtt továbbra is — Mindig teljesítettük a tervet — fogalmazta meg Szabó András —, de amikor megkaptuk az Állami Díjat, akkor különösen ráhajtottunk, mert mi voltunk az etalon, hozzánk mértek mindent. Nekünk sem könnyű, mert kevés a pénz, hat és fél ezer az állagfizetés. Más munkát is vállalunk, nem csak vasútit, azért, hogy ne kelljen elmenni, ne kelljen itthagyni a brigádot, a vasutat. Most a megváltozott gazdasági helyzetben többet kell majd dolgozni, — Alig hiszem, hogy gyáregységünk lassan készülődhet fennállásának huszonöt éves évfordulójára. Jövőre lesz kerek negyedszázada, hogy az első hatvan méteres műhelycsarnokban felsiví- tottak a fűrészgépek, Cegléd új üzeme megkezdte a termelést. Elsőként a vállalat hordógyárának készítettünk dongákat, más megrendelőknek pedig különböző fűrészárukat. Alig néhány év múlva a fővárosban megszűnt a hordógyár, és a mi telepünkön épült egy új, hetvenmillió forintért. Nagy lendülettel láttunk hozzá az öt hektoliteres hordók gyártásához, s ez a termékünk közvetett exportra került. Ugyanis a Szovjetunióba és más államokba ezekben a hordókban szállították a bort. Nagy volt a kereslet, hiszen hosszú ideig évente 33—34 ezer kiváló minőségű tárolóedény hagyta el üzemünket. Az alapanyag-ellátásunk nem volt zavar: tatan, egyre nehezebben jutottunk megfelelő minőségű tölgyfához. Ekkor kezdtük felhasználni az olcsóbb, de nehezebben megmunkálható akácfát, amiből elegendőt tudtunk beszerezni. Bebizonyosodott, hogy ebből a fafajtából is igen jó hordók készíthetők. Gyáregységünk további fejlődésében jelentős az 1978-as esztendő, akkor kezdődött meg a székülés és támlaidomok gyártására alkalmas üzem építése, ezt követte a préscsarnok, majd a hámozócsarnok. A 240 millió forintos beruházás 1980-ban fejeződött be s ekkor már képesek voltunk a hazai bútoripar igényeinek jó részét kielégíteni. Ez a szerkezetváltásnak is beillő fejlesztés szerencsés lépésnek bizonyult, mert a borkivitel csökkenése magával hozta a hordógyártásunk „csődjét” is. így azután a fűrészáruk mellett egyre inkább a bútoralkatrészek váltak fő termékünkké. Gondolhatná valaki, hogy nincs semmi baj, nem kell hordó, gyártjuk a bútoralkatrészeket. Ezelőtt néhány évvel a hazai bútoripar igényei is csökkenni kezdtek. Szerencsére idejében gondoskodtunk termékeink elhelyezéséről s az akkoriban kezdődött tőkés exportunk még a mai napig is jelentős. Sok olasz, francia, belga és NSZK- cégtől érkező megrendelést kell teljesítenünk. Ennek az évtizednek a kezdetén a Szék és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyára is „felfedezett” bennünket. KECSKEMÉTI DIVATSZAKÜZLETUNK Évente 3-4 millió forint értékű székalkatrészt szállítunk részükre. Három évvel ezelőtt a Kecskeméti Parkettagyár is a megrendelőink sorába lépett, tavaly például már 7 millió forint értékű szalagparketta-fedőrétegét készítettünk a gyárnak. Ami a másik, mondhatnánk úgy, hogy egykori fő profilunkat illeti, nem hagytuk abba. Mostanában azonban nem kicsi, hanem nagy ászokhordókat gyártunk, illetve a régebbi hordók javítását is vállaljuk. A 10-től 140 hektoliteres nagyságig terjedő hordók gyártására Bács megyéből sok megrendelést kapunk. A napokban szállítottunk el például a Kiskőrösi Állami Gazdaságba két, egyenként hatvan hektoliteres hordót. Kiskunhalas, Bácsborsód, Kunfehértó, Helvécia, ezek a helységnevek nem ismeretlenek dolgozóink előtt. Reméljük, a jövőben is sok ászokhordónk segíti majd a Bács megyei borászok munkáját. 4 Készül az ászokhordó. 4 Targonca emeli a konténerekbe a készárut. BULGÁRIA Együtt dolgozik, kiváló eredményekkel a Dózsa György brigád A bolgár szőlőkultúra évezredek mélyére, a trák időkre nyúlik vissza. Ősi szokások elevenednek fel akkor is, amikor a bolgár gazdák Szőlőmetsző Trifon beköszöntét várják. Ez a kora tavaszi ünnep a falusi ember, a parasztgazda utolsó vigassága az aratásig. Ha jön Trifon, a gazda tudja, kezdődik a dologidő, vége a csendes, ráérős téli napoknak. Trifon napján már kora hajnalban talpon van a falvak népe. Nem kell senkit figyelmeztetni az ünnep beálltára, hiszen már előző nap sürög-forog az asszonynép, hogy illőn, ínycsiklandó lakomával tisztelje meg Trifon Zarezant (szőlőmetszőt). Friss, meleg fehérkenyér és pillekönnyű pogácsa illata szállong a levegőben. A fedők alól fűszeres zamatot lehelnek ki a zöldséges lében rotyogó kövér, sárga tyúkok. A részegítően édes hajtogatotfrétes sütőben várja a tálalást. A főtéren zene szól, az emberek emelkedett hangulatban gyülekeznek, hogy aztán együtt menjenek ki a szőlőbe. Itt a szertartás nagyon egyszerű, de tapasztalt gazdát kíván; kiválasztják azt a két-három tőkét, amely az előző évben a legjobb termést hozta, majd megmetszik. A metszést az végzi, akit a gazdák egyhangúlag kiválasztanak, hogy elvégezze Trifon dolgát. Miután lemetszi a szőlőveszőt, megöntözi borral és megáldja, hogy még nagyobb termést hozzon, mint előző évben. Az ünnepség tetőpontja csak ezután következik: királyt választanak. A király csak olyan ember lehet, aki jól ért a szőlőműveléshez, eljár a gazdák ügyében, segíti munkájukat, s szerénységével kiérdemli társai tiszteletét és megbecsülését. A királyt ott helyben, a szőlőben megkoronázzák. Koronája piros fonállal átkötött szőlővesszőből, gólyaorrból és bazsalikomból készül. Ezután felharsan a kürt. a király és menete visszavonul a faluba, ahol megkezdődik a vidám lakomázás és a tánc, az énekszó késő éjszakáig hallatszik, míg el nem fárad a fiatalság is. A napkeltével Szőlőmetsző Trifon búcsút vesz a falutól, ahol megkezdődnek a tavaszi munkák előkészületei. NŐNAPI AJÁNLA TA Nagyméretű, NSZK-import ADLER szoknyák és blúzok nagy választékban vásárolhatók, amíg a készlet tart. Kecskemét, Batthyány u. 19. sz Tel.: 20-882 ((fia lomo ha mondom segít a gondon 587 4 Nagy teljesítményű markoló-rakodó gépek dolgoznak a/ anyagtelepen.
