Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

1988. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 BANKOK, TANÁCSOK, VÁSÁRLÓK — BÁCS-KISKUN MEGYEI KÍSÉRLET Üresen álló lakóházak értékesítése Értekezünk, mert valamikor valakik valamiért betervezték, mert tehetetlenek vagyunk bizonyos ügyekben, mert így szoktuk meg, ritkábban, ha a meghívottak összeadódó tapasztalataitól, leleményességétől várjuk az érdemleges változást, a javulást. Ez utóbbiakhoz sorolható a kedden délelőtt a bajai tanácsházán tartott, az üresen álló családi házak értékesítéséről szervezett közös tanakodás. Hónapok óta érlelődött egy ilyen eszmecsere gondolata. Utcai beszélgetésekben, munkahe­lyeken, hivatalos fórumokon szidták a tanácsokat, a rendelkezéseket: miért nézik tétlenül, hogy ezer és ezer ház áll üresen falvainkban, a városokban pe­dig sokan várják mind csüggedtebben a lakáskiutalást, a vásárláshoz szüksé­ges támogatást. Ezennel tudathatom, hogy a megyei tanács illetékes osztályai hónapok óta keresik a megoldás módját. Mivel egyelőre nem szállíthatók át a falun felesleges házak a közeli városokba, más lehetőségeket kerestek. □ □ □ A találkozót — a házigazda bajai tanács közreműködésével — szervező három megyei szakosztály (a terv-, az építési és vízügyi és a pénzügyi) vezetői belátják, hogy nem férnek el a résztve­vők az úgynevezett vébé-teremben (ahol közvetlenebb légkör alakulhat ki), át kell költözniök a pulpitusos ta­nácsterembe. Tokai László általános el­nökhelyettes köszöntőjében kifejezi azt a reményét, hogy kötetlen, tartalmas, célratörő beszélgetés után jó hírekkel örvendeztethetik az érdekelteket. Rövi­den ismerteti a megyei tanács által kez­deményezett célvizsgálat főbb megálla­pításait. Eszerint megyénkben hozzá­vetőlegesen 1400 családi ház lakatlan. Ezeknek legalább a fele ma még kielé­gítő állapotú, villannyal, vízzel ellátott, vagy könnyen ellátható. Ha szervezet­ten felajánlanák ezeket értékesítésre, akkor a többnyire kispénzű érdeklődő­ket különféle kedvezményekkel hozzá­segíthetnék a gondjaikat megszüntető vételhez. □ □ □ Gyors, szabatos felszólalások. Szó esik a kísérleti jellegű akcióhoz minta­vételként megvizsgált Baja és Kiskun­halas környéki falvakban szerzett ta-^ pasztalatokról. Csávolyon 22, Sükös- dön 21 család találhatna többé-kevésbé kényelmes otthont. De fonnyadnak a remények. A mindvégig aktív és konst­ruktív Dudás Ede, az OTP megyei igaz­gatója által ismertetett feltételekkel nem mindenki ért egyet. Nincs helyünk okfejtése részletezésére, csak annyit: a pénzintézet pillanatnyilag a 20 évesnél nem idősebb, most üresen álló házak értékesítésében venne részt. Egyelőre sok a különféle rendelkezésekben, uta­sításokban rejtőző de, a tiltás. Többen sajnálkoznak: a jogszabály túlzottan megkülönbözteti a szervezett vételi ak­ciót és az egyéni vásárlást. Furcsa hely­zetek adódhatnak. A kiskeresetű, sok- gyermekes családok csak akkor kap­hatnak szociálpolitikai kedvezményt, előnyös hitelt, ha valamilyen akció so­rán, egyéni kezdeményezésből jutnak lakáshoz. Mindenki meghökken, ami­kor a szeremlei tanács képviselője beje­lenti: az értékesíthető házak száma nem azonos az üres házakéval. Tudniil- lik sokan tartalékolják gyermeküknek, unokájuknak az épületet, vagy éppen biztosabbnak tekintik, ha házba fekte­tik pénzüket. Másfajta nehézségek, gondok sorjáznak. A tanácskozást ve­zető Tohai László nem adja föl a re­ményt. Kell valamilyen megoldásnak lenni! □ □ □ Föláll Eleky István, a Bajai Város­gazdálkodási Vállalat vezetője. Föl­ajánlja, hogy Baja térségében ők — bizonyos feltételekkel — vásárolnak használaton kívüli házakat, szükség esetén kicsit kipofozzák ezeket és érté­kesítik. Ezáltal a vétel már besorolható a támogatható ügyletek közé, a rászo­rult kaphat kedvezményes hitelt, szoci­álpolitikai támogatást. Ők sem járnak rosszul a 3 százalékos nyereséggel és azzal, hogy foglalkoztatni tudják em­bereiket. Dr. Kincses Ferenc bajai tanácselnök, Borbély Lajos megyei osz­tályvezető és jó néhány más résztvevő további ötletekkel, javaslatokkal fino­mítja a jónak ígérkező megoldást. Nincs fél tizenkettő, amikor azzal zárja a megyei tanács általános elnök- helyettese a példásan célratörő, segítő­kész, mindvégig realista értekezletet, hogy a tervezet végleges kidolgozása után — március végén — a megyei sajtóban is tájékoztatják az érdekelte­ket a most élettelen házak hasznosítá­sának lehetőségeiről. Heltai Nándor HÁROM NAP MÚLVA A BETEG HAZAMEHET Tudósítás a műtőszobából A SZOCIALIZMUSRÓL GONDOLKODVA Érdekfeszültségek és a közvélemény A KÖZVÉLEMÉNY a nemzet, a haza, a népgazdaság nagy kérdéseit is alulról nézi, saját közvetlen ta­pasztalatai alapján közelíti. Az or­szág politikai, gazdasági vezetése felülemelkedik a mindennapok ta­pasztalatain, az egyes ember gond­jain, és a nagy, átfogó összefüggése­ket vizsgálja. Naiv kívánság, hogy ott fenn ugyanúgy gondolkodja­nak, mint az állampolgárok milliói. Ez állandó feszültség forrása a tár­sadalomban. Az Országgyűlés vol­taképpen a nemzet átfogó és távlati érdekeinek gazdája. A Miniszterta­nács a nemzet rövidebb távú és részérdekeit kezeli, gondozza. A párt feladata, hogy a különböző érdekeket, érdekérvényesüléseket integrálja, egységbe foglalja, har­monizálja. A lakosság, a nemzet, a család érdekeit igyekszik kifejezni, érvényesíteni a Hazafias Népfront, de még nem találta meg ennek min­den módozatát. Minél inkább ki tudja fejleszteni a felsorolt szervek és mozgalmak bármelyike önmaga társadalmi, mozgalmi oldalát, funkcióit, annál inkább kapcsolód­hat az alsóbb szinteken jelentkező érdekekkel. Oda, ahol a. közvéle­mény formálódik. A népet nem lehet akarata ellené­re boldogítani. Hogy mi a nép aka­rata, azt egy naprakészen tájéko­zott, intelligens politikai vezetés tudja, érzi. Nem várja be, amíg egy alulról jövő nyomás kényszerére kelljen cselekednie. Hazánkban mindinkább kiépül az alulról felfelé irányuló akaratáramlás, politika- formálás mechanizmusa — tele fe­szültségekkel és konfliktusokkal. Mert a közvélemény egésze alul for­málódik: a munkahelyen és a csa­ládban. Fő meghatározói a családi érdekek. Ezek olyan alapérdekek, ame­lyek nem változtathatók meg neve­léssel, agitációval. A politika csak azt teheti, hogy igazodik hozzájuk. Csak olyan országépítés életképes, amely ezeketaz alapérdekeket teszi meg önmaga iránytűjévé. Ezek az alapérdekek olyanok, mint a társa­dalmi-gazdasági törvények: nem láthatók, nem tapinthatók, csak akkor, amikor megsértik őket. NYILVÁNVALÓ, hogy az or­szágos nagypolitikát főleg az ideo­lógia, az eszmerendszer határozza meg, és az adottságok-lehetőségek. De velük egyenrangú politikaalakí­tó tényező a közvélemény. Ahol az ideológiának túlzott jelentőséget tulajdonítanak, ott belép a volunta- rizmus. Amikor túlzott jelentőséget tulajdonít a politika a „helyzet­nek”, ott fennáll a spontán mozgá­soknak kiszolgáltatott cél- és aka­ratmentes „reálpolitika” veszélye. Ahol pedig a közvélemény válik döntővé, ott „a tömeg uszályába kerülnek”. Mindhárom torzulástól óvakodni kell. A közvélemény gyakran megza­varja az országvezetést, mert az em­berek többsége a dolgokat alulról másképp látja. Kritikával fordul a közvélemény a vezetés felé, feladva neki a leckét. Gondot jelent, hogy a közvélemény nemcsak a közvet­len tapasztalatok műhelyében ko- vácsolódik, hanem eszmei-politikai hatásokra is. Ha például évtizede­ken keresztül módszeresen beleolt­juk az emberekbe, hogy a szocializ­mus az ő számukra teljes létbizton­ságot, teljes foglalkoztatottságot, egyenlőséget, demokráciát és nö­vekvőjólétet jelent, akkor ezeket az elveket visszafordítják a vezetésre követelményekként. A vezetés pe­dig hajlamos ezekre a követelmé­nyekre azt mondani, hogy ezek mindinkább csak illúziók, egy fej­letlen szocializmuskép elemei. Szí­vesen visszalépnének számos elvi kérdésben, de ennek a közvélemény ellentáll. Jól tudnának dolgozni egy előítélet-mentes szocializmuskép­pel, de ilyen nincs. Kijelentik, hogy a régi értékrend nem aktuális, téte­lei új értelmezést kívánnak. A REÁLPOLITIKUS vezetők „új értelmezésen” azt értik, hogy egy-egy tételünket fel kell adni, a politizáló kisember pedig úgy érti, hogy a régi tételeket korszerűsíteni, gazdagítani kell. Az érdekfeszültsé­gek jellegzetes példája napjaink­ban, hogy az államnak érdekében áll mindenből árut csinálni, hogy minél kevesebb terméket, szolgálta­tást kelljen támogatni; az állampol­gárnak pedig érdekében áll, hogy néhány szolgáltatás olcsó vagy in­gyenes maradjon, az alapvető köz­szükségleti cikkek a szegény ember számára is megvehetők maradja­nak. Az állam igyekszik mint több ellátó-gondoskodó funkciótól meg­szabadulni, a kisember pedig azt kérdezi méltatlankodva, hogy hol az állam? Ki szünteti meg a lakáshi­ányt, az áruhiányt, a kórháziágy- hiányt, a tanteremhiányt, ha nem az állam? A közvéleményben tükröződő érdeksérelmeket, érdekfeszültsége­ket lehet tompítani agitációval, a problémák csúsztatásával, a leg­rosszabbul élőknek juttatott vala­miféle segitséggel. Mostanában az is gyakori: megmagyarázzák ne­künk, hogy létrejött és megvan á „közmegegyezés” a vezetők és a ve­zetettek között. Mintha valami tár­sadalmi szerződést kötött volna egymással a vezetés és a nép. Ez jól hangzó politikai jelszó, de eléggé megfoghatatlan. Jó lenne abban közmegegyezésre jutnunk, hogy a szocializmus alapelveit érvényre kell juttatni az új helyzetben is. Ez a közös platform megfelelő alap lenne a különböző szintek közötti párbeszédre, érdekegyeztetésre. A múlt öröksége, hogy hazánk­ban mindenki eligazításra vár. Megszoktuk,^ hogy eligazítanak bennünket. És most hirtelen ma­gunkra vagyunk hagyva. Találjuk ki, hogy mi a teendő. Lehet persze kritizálni a népet, a közép- és alsó­szintű vezetést: miért nem öntevé­keny, miért várja az eligazítást. De nálunk legalább fél évszázada „el­igazítják a népet”. Egyszer majd ezt is kinőjük. De addig a vállalatok, szervezetek, közösségek működésé­nek üzembiztonságát egyértelmű eligazítások adják meg. Olyan el­igazítások, amelyek irányt mutat­nak, magatartásokat szabályoznak, értékrendet közvetítenek, a jövő fe­lé mutatnak. Dr. Pirityi Ottó NAPKÖZBEN Utazási irodáink készülnek az idegenforgalmi szezon­ra, a nyárra. Mesés utakra, nyaralásokra hívják ügyfelei­ket. Mesés árakért is kínálják (több százezer forintos utak is vannak), a programokat. Egyebek között lehet jönni nyaralni a Ferkó-tanyára: „A tanya a Nagykőrös —Kecskemét közötti erdőrengeteg egyik kis völgykatla­nában található. A házigazda bekocsikázza a vendégek­kel a környék szép helyeit. Lovaglási és fogathajtási lehetőség. A tanyát körülvevő erdő szép kirándulási le­hetőségeket kínál,” A hirdetés szép, de lépre csal! Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl volt, de Nagykőrös és Kecskemét között soha nem volt hegy és völgy, így völgy­katlan sem (vidékünkön „laposnak”, „buckaközi lapos­nak” hívják a mélyebb területeket), a pár holdas erdőket csupán homoki ligeterdőnek nevezzük, csak a mesében kereshetjük a két város közötti erdőrengeteget, melyben kirándulási lehetősége/ceí lel a messzi földről érkezett. Félek, a magas díjtételekért árult mesebeszédprogra­mok sok üdülni, világot látni vágyónak okoznak majd kellemetlen csalódást. Pedig mennyi szépséget rejt ten­gersík vidékünk! Az Alföldnek is megvan az idegenfor­galmi varázsa; amit túlzások nélkül is el tudna adni a Dunatourist. (A hirdetést nevezzük programajánlat­nak — átvette, leközölte a Budapest Tourist is.) K. M. változtatásra, hogy egyesek már-már azt fontolgatják: addig nem fizetik to­vább a tehót, amig a tanács nem oMja meg problémájukat egy új szeméttáro­ló létesítésével. Úgy tűnik, erre már nem kell sokat várniuk az izsákiaknak. Mint Vízi Má­tyás tanácselnöktől megtudtuk — már­ciustól az Orgoványi út helyett egy megfelelőbb gyűjtőhelyre akarják hor­dani a nagyközség hulladékát. Két és fél kilométerre a falutól, a Vadadnak nevezett településrészen, egy régi ho­mokbánya helyén nyitnak újabb sze­méttelepet. Ez magasabban fekvő terü­• Nem lehet tovább várni! A hulladék megnyugtató elhelyezése sürgető köz­üggyé vált Izsákon. (Méhesi Éva felvéte­le) ‘ let — ezer méternél távolabbra esik az első, lakott tanya —, tehát jobban al­kalmas az eníberi környezet megóvásá­ra itt tárolót létrehozni. Egyébként falugyűlést hívnak össze március 4-ére Izsákon, ahol a másik, mindenkit érintő téma a szervezett sze­métszállítás bevezetése lesz. K—1 Mesés nyaralás? A festőt szépségű Hámori-tavat már veszélyes mértékben feltöltötte hordalékkal a Garadna patak. A to­vábbi feltöltődés megakadályozásá­ra az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei a tó felső részén gátrendszert építenek. A vé­dőmű elkészülte után úszókotró eme­li ki majd a felhalmozódott iszapot. A műtőszobában hatan sürögnek- forognak. Csendesen dolgozik minden­ki, csak néha hangzik el egy-két halk szó. A beteg, egy középkorú nő a mű­tőasztalon fekszik. Zöld lepedőkkel ta­kargatják be, csak testének bal oldalán hagynak szabadon egy kis területet. Nemsokára kezdődik a veseműtét. Január óta a megyei kórházban dol­gozik az az urológus, — dr. Tóth Csa­ba — aki Magyarországon először al­kalmazott a veseműtéteknél ultrahan­gos kőzúzást. Amikor felkerestem az osztályán, már többen várakoztak rá. A főnővér­től kérdezősködtek: — Mikor jön már a doktor úr? — Kérem, én Szegedről jöttem — jelentkezett be egy fiatal nő. Valaki megjegyezte mellette: — En meg Győr-Sopron megyéből. Késő délután fejezte be az operálást Tóth doktor. Amikor bementem hoz­zá, még a zöld műtősruhát viselte, s éppen ebédelt. — Ne haragudjon — szabadkozott —, csak bekapok néhány kekszet. De azért kérdezzen nyugodtan. Kopogtak az ajtón. Állandóan ke­resték. Hol egy röntgenfelvételt mutat­tak neki, hol a tanácsát kérték. A tele­fon is folyton csörgött: — Szívesen beszélgetnék — mondta —, de nem most. Jöjjön be inkább egy műtétre! ... A műtőszobában befejeződnek az előkészületek. A nővér még egy in­jekciót ad a betegnek. Megérkezik az orvos is. A műtő előtti helyiségben so­káig mossa a kezét. Nyugodt és derűs. Felsegítik rá a sterilizált öltözéket, ke­zére húzzák a gumikesztyűt. Egy ma­gas széket tolnak a műtőasztal elé, arra ül fel. A mennyezeti lámpák kialsza­nak, a monitor képernyője megvilágo­sodik. Megjelenik a beteg veseképe. Tíz óra, kezdődik az operáció. — Csak egy szúrást fog érezni— szól a beteghez az orvos. Egy pillanat, s már egy centis rés nyílik a deréktájon. Kicsordul a vér. Az orvos„kezébe vékony fémcsöveket ad­nak. Ő határozott mozdulatokkal tolja be azokat a beteg testébe. A monitoron jól látszik a műszer haladási iránya. Mintha egy pálcika nőne fokról fokra a vesében. Egyszer csak megáll. A be­teg megmozdul. — Valami baj van? <— érdeklődik az orvos. A mellette álló nővértől halkan, de határozottan kéri a további kellékeket. Nincs fölösleges szó, fölösleges mozdu­lat. Itt egy pillantásból is olvasni tud­nak. Furcsa szerkezetet nyomnak a ke­zembe, amin keresztül benézhetek a ve­sébe. Titokzatos világ tárul elém. — Mit lát? kérdezi az orvos. Alig tudok válaszolni. Először csak színeket érzékelek: rózsaszínt és sárgát. Ha más körülmények között látnám ezt a képet, nem is sejteném, hogy ez a vese, mélyén a kővel. Mert olyan az egész, mint egy virág. Hirtelen két pa­rányi kar megfogja a követ és emelget­ni kezdi. Emelné, húzná, de az makacsul ra­gaszkodik a helyéhez. Az orvos új mű­szert kér. A karok újra foglyul ejtik a csökönyös követ, s húzni kezdik fölfe-. lé. Nincs már ellenállás. Megmozdul, s fokozatosan emelkedik. Egyre na­gyobb és nagyobb lesz. Már nem is latszik semmi, elhomályosul a kép. A cső végén feltűnik egy fekete, bab- szemnyi nagyságú tárgy. — íme, itt a kő — mutatja az orvos. Egy kis tálcára helyezi. Még egy pár öltés — pillanat műve az is —, és a műtétnek vége. Az órámra nézek: tíz óra tíz perc. A többi művelet már az asszisztensek dolga. Holnap meg felkel a beteg, és 2—3 nap múlva hazamegy. * * * Kinn a folyosón egy férfi álldogál, kezében nagy táskával. Éppen indul haza. Kiderül, hogy a búcsuzkodó Fe­nyő István professzor. Pestről jött a kecskeméti kórházba. Ott már kétszer műtötték a hagyományos módon. Többször nem vállalta: — Itt nemcsak a műtét és a gyógyulás gyorsabb — mondja — a bánásmód is másféle. Sehol nem kaptam ennyifigyel­mességet, mint ebben a kórházban. Ha lesz még valami baj a vesémmel, ide jövök vissza. Benke Márta Megmentik a Hámori-tavat Lehangoló képet nyújt, jó időben is borús érzetet kelt az izsáki szeméttelep. Főleg a közelben lévő kertes házak la­kói panaszkodnak amiatt, hogy a nö­vekvő mennyiségű hulladék egyre in­kább szennyezi a környezetüket. Kecs­kés János lakatos szerint a tárolóhelyen át leszivárgott csapadék öt év alatt le­hatolt a 15 méter mély kutakba. Az Orgoványi út menti kertekben nem győzik takarítani a széllel odasodródó ilyen-olyan limlomot. A hulladékdomb a patkányok búvóhelye is egyúttal, ezekkel tavaly meggyűlt a környékbeli­ek baja. A helyzet annyira megérett a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents