Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19. • PETŐFI NÉPE • 5 i I ÖTLETEKBŐL NINCS HIÁNY — JÖVŐ RTC VAGY MÉG AZ IDÉN? MEGALAKULT Debrecenben a Csokonai Könyvkiadó. Azután Békéscsabán is elkezdte kiadói tevékenységét a Tevan. A napokban pedig a szegedi József Attila Tudományegyetem könyvkiadójáról hallhattunk. Csak éppen Kecskeméten halódik ez a dolog? Mi is ma a helyzet? Mielőtt a Forrás Könyvkiadó konkrét alapítási tényei kerülnének szóba, időzzünk még el kicsit egy 1986 nyár végi „helyzetjelentésnél”,'melyet a Forrás című folyóirat egyik szerkesztője fogalmazott meg. A gondolatok mögött némi félsz is meglapul. Könyvkiadt i Kecskeméten Elindulni a fo í rástól .lósítását vélem ésszerűnek: az egyik lényegében már zajlik, a Forrás-könyvek „feltámasztása", a sorozat újraindítúKell vagy nem kell? Dr. Fűzi László Kecskemét sem földrajzi fekvése, sem jelenlegi lehetőségei miatt nem töltheti be egy régió szellemi központjának szerepét. Közel fekszik a fővároshoz és Szegedhez, a Dél-Alföld regionális központjához. Nálunk nincs egyetem, ami ugyancsak fontos tényező lehet egy szellemi központ kialakulásában. Mégis indokolt egy könyvkiadó léte, mondjuk a város jeles kulturális intézményeinek közös fenntartásával, vagy a megyei tanács támogatásával. Van korszerű nyomda, kiváló grafikusok élnek itt, és könyvkiadói múltról is tehetünk említést, ha a Forráskönyvekre gondolunk. — Más indokot nem lát? — Dehogynem. A megyéhez kötődő könyvkiadó létrehozását a jelenlegi országos könyvkiadási és terjesztési problémák, riasztó gondok is indokolttá teszik. Persze, nem úgy kellene változtatni, hogy nyakra-főre alakulnak a kiadók, hanem gyökeres átalakításra lenne szükség. A debreceniek csapdája, hogy például a város szülöttének. Szabó Magdának egyetlen művét sem adhatják ki, miután az írónőt életmű- szerződés köti a Szépirodalmihoz. Miket adnánk ki a hírős városban? Nyilván jeles, neves szerzők csak elvétve jöhetnének szóba, a helyi értékeket pedig egy-két év alatt közkinccsé lchet- (ne) tenni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mi hoz pénzt? A nyereségre törekedni kell, mert hiszen éppen az indulás is anyagiak függvénye.-— Mi a véleménye a helyi kiadványokról, amelyek időnként tetszetős köntösben hagyják el a nyomdát? Számos jel mutat arra. hogy az említett kötetek egyre kevésbé töltik be feladatukat. Terjesztési hibák miatt nem jutnak el az olvasókhoz, legtöbb esetben még az adott szakterület művelőihez sem. Sokféle problémát kellene tehát szem előtt tartani egy könyvkiadó indításakor. Két folyamat megvasa. A másik: nem csupán a folyóirat köré csoportosuló alkotók munkáira irányulna a figyelem, hanem kiterjedne Kecskemét és a megye tudományos, kulturális műhelyeire is. Közölhetnének szépirodalmi, irodalomtörténeti, szociológiai, településtörténeti, -földrajzi, művészettörténeti, történeti? régészeti, néprajzi munkákat. Miért ne jelenhetnének meg üzleti sikerrel kecsegtető, a megyei gyűjteményeket alapul vevő művészeti albumok, kismonográfiák — színes reprodukciókkal. De ezek csak az én ötleteim... Kockázat és siker Ötletekből nincs hiány, alább még szóba is kerülnek majd, de már a konkrét elképzelések. Előbb azonban ismerjük meg a Bács-Kiskun Megyei Tanács illetékes osztályvezető-helyettesének véleményét. Nagy István: — Óriásit változott a világ a könyvkiadás terén is. Nekünk szintén lépni kell, ezt belátjuk. Nem érdektelen a vállalkozás, a kockáztatás az esetleges profil érdekében. Persze, ha nem csordogál a pénz, akkor sem kell nekibúsulni, az esetben nyilván a profil megválasztásakor hibáztunk. Azért még korai múlt időben nyilatkoznom. Annyit azonban elmondhatok, hogy intenzíven foglalkozunk a Forrás Könyvkiadó megalapításának gondolatával. Március 31-éig konkrét tervet kell kidolgozni, melyet azután a Kiadói Fő- igazgatósághoz továbbítunk.-— Ha engedélyezik a kecskémét i könyvkiadót, nincs akadálya áz indulás - nak? — Jó lenne, ha zökkenőmentesen ir í- dulhatna a kiadó, de nem ilyen rozs:, is a helyzet. A pénz főszerepet játszik ; az ügyben. Egyfajta struktúrái is létre ki ;ll hozni, gondolok itt a szerkesztőst :gi szobáktól a gazdasági intézőkön, a szét ke sztőkön át a terjesztésig. Tehát a legt daj pvetőbbektől szükséges elindul- nur ak. Szeretnénk megpályázni a Soros -al apítványt, hogy például modern fén ,ys: zedő berendezést vásárolhassunk a 5 >yc írsabb nyomdai átfutás reményébe n. — Úgy tudom, néhány kiadványt már élt »Aje .-szítettek, melyek felelős kiadója a mi egr ei tanács... —i Igen, két kötetről van szó, melye- k et t tz Isis kisszövetkezet közremükö- d ősé vei jelentetünk meg. Természete- s ,en örülnénk a sikernek és az ebből í fzár mazó jövedelem alapot is jelen thet- í le ; íz induláshoz. Persze, annak csak i tört ;dékét. . . A művelődési központ lépett Van még egy meglepetés kiadásül jyben. A kecskeméti Erdei Ferenc M fűvelődési Központ az utóbbi hóna- pc >kban több olyan kezdeményezéssel áh !t elő, amely valamilyen oknál fogva ed digi profiljuktól elütött. Saját magú knak írattak darabot, megrendeztettél c, és ■ a városban és a környéken e lőadásokat tartottak. A bevétel érde- k ében döntöttek így, természetesen a s zükséges jogi feltételek mellett, mert f ászén rendezői joguk van. Legutóbb f >edig az a hír jutott el hozzánk, hogy í i könyvkiadástól sem határolják el magukat. Sajtos Géza, az intézmény igazgatója megerősítette az információt: igen, előreláthatóan az Ünnepi Könyvhétre lát napvilágot Vajda Mária Hol a világ közepe? című néprajzi igényű műve, a parasztok szerelemről szóló vallomásairól. Az illusztrációkat a kiskunhalasi Diószegi Balázs rajzolta. Húszezer példány vár majd vevőre. A művelődési központ alkalmanként engedélyt kérhet a Kiadói Főigazgatóságtól könyvek kiadására és ha nincs ellenvetés, indulhat a „parti”. Tárgyalás a szerzővel, a lektorokkal, a könyvterjesztő vállalattal, a nyomdai munkálatokat vállalókkal. A bevétel természetesen a kiadót, esetünkben a művelődési központot illeti, az anyagi kötelezettségek rendezésével együtt. Kötetek, tervek Amikor Hatvani Dániellel, a Forrás főszerkesztőjével beszélgettünk, leszögezte: az országban Kecskeméten szeretnék a harmadik könyvkiadót létrehozni. Nos, alig telt el két hét és óriási változások történtek. Nem egy engedélyt adtak ki Pesten... És vidéken sem lesz már a kecskeméti a harmadik, hiszen Szeged megelőzte Kecskemétet. — Hol tart az ügy? — kérdezem Hatvani Dánielt. — Ha lenne pénz, előbbre tartanánk. . . Az idővel is versenyt futunk. Nem hiszem, hogy lennének ellenvetői a Forrás Könyvkiadó megteremtésének, mert a megyei pártbizottságon, a megyei tanácson is támogatják az ötletet. Ám a támogatásnál többre lenne szükség. .. — Lépésekre! — Igen, hogy most már a szervező- munkákhoz kezdhetnénk, a folyóirat és a könyvkiadó együttes stábjának kialakításához. Erre a szimbiózisra föltétlenül szükség lesz. A jövő év elejétől indulnánk, mint Forrás Könyvkiadó. Évente mintegy tíz kötet megjelentetését vállalnánk. Formájában megújítjuk a Forrás-könyveket, Pócs Péter már elkészítette a_z új köntöst, ami modern, tetszetős, a korszerű igényeknek megfelelő. A sorozaton belül további soro-' zatokra gondoltunk. Hallhatnánk a tervekről? Gondolom, nem titkok? — Csak részben, hiszen tippeket nem akarok adni más kiadóknak. Először azokról a könyvekről beszélek, melyek már biztosan forgalomba kerülnek. Lakatos Yince Krónika a kun- pusztákról, 1938-ban írott, mai mércével mérve is színvonalas szociográfiáját adja ki hamarosan a megyei tanács. Buda Ferenc prózai írásainak megjelentetését ugyancsak a megyei tanács vállalta. Címe: Évgyűrűk bilincsei. Remélhetőleg ez is az Ünnepi Könyvhét csemegéje lesz. Varga Csaba elbeszélései tarsolyban vannak. Szükség lenne a kecskeméti kis irodalomtörténetre. Érdekes és értékes lenne reprint-kiadvá- nyokat is tervezni, például a két világháború közötti népi írók műveiből. Nos, ez az a bizonyos titok, amit nem árulok el. Olyan művekről van szó, melyeket eddig még az országos kiadók sem fedeztek fel! k * * Nincs más hátra, a titokról le kell libbenteni a leplet. Ha végre kiadója lesz Kecskemétnek. .. Borzák Tibor KONCERTNAPLÓ A Danubius vonósnégyes hangversenye CZAKÓ GÁBOR: 77 magyar rémmese Az élet képe zsánerben elbeszélve A Danubius vonósnégyest aligha kell már bemutatni Bács-Kiskun megyében. Baján jó néhány hangversenyt tartottak, és sikerrel szerepeltek tavaly a Kecskeméti Tavaszi Napok alkalmával is. Országos figyelmet keltett az a nem mindennapi tény, hogy az együttes mecénása egy termelővállalat. Mégpedig az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság. A napokban ismét közönség elé léptek Baján. Hangversenyükre Mozart- művekből válogattak, egyben új oldalukról mutatkozva be; a nagy zeneköltő A-dúr klarinétötösét, illetve C-dúr vonóskvintettjét is műsorra tűzték. Első műsorszámuk, az Esz-dúr vonósnégyes kezdeti hangjaira rezzenetlen figyelem ülte meg a zeneiskola kamaratermét, az úgynevezett kis szerb temp- Jomot. A közönség azonnal megérezte, hogy kivételesen tehetséges művészekből álló együttes szólalt meg, nagyon szép, bársonyos hangzással.*A két hegedűs, Tóth Judit és Miklós Adél. valamint a mélyhegedűn, illetve csellón játszó Bodolai Cecília és RiMi Ilona kiér• Képünkön: Az együttes 1 Vlo- zart A-dűr klarinctötösét jár ssza Devich Gáborral. lelt technikája, érett muzikalitás :a fe led- hetetlen pillanatokkal ajánd éko: zott meg bennünket. Produkciójuk) •dl c sak a legjobbat mondhatjuk, ahog) < a fiatal Devich Gábor közreműködésé' /el megszólalt klarinétötösről is: virti ióz technika, biztos arányérzék jelle :me zte a nagy tapssal fogadott előadá: >t. i A recenzensnek különösen a Mer iüet t tétel kecses, hangulatos megform: ífársa tetszett.) Csak a legnagyobb elismer éss; el szólhatok a befejező müsorszár nró 1, Mozart C-dúr vonósötösének el őac fásáról. Itt az együttes Devich Sánc lor ral egészült ki. A világhírű Bartók vt onósné- gyes tagja, a zeneművészeti f őis kóla tanára, aki a szombathelyi Bar tói «-szemináriumon foglalkozott a D anubius kvartettel, most nagy kedv vei muzsikált együtt tanítványaival, szí :p zenei élményben részeltetve a ba jai • zeneszerető közönséget. Gr il Zoltán Az új típusú úriasszony korához illő türkizkék blézerben ült a buszon: a jobb oldali kettős ülések közül a külsőt választotta, mivel a végállomás előtti megállóig szándékozott utazni, s nem akarta vállalni egy esetleges másik utason való átkelés nehézségeit Puma kézitáskájával, melyet most napbarnított, kerek térdein nyugtatott. A kórháznál terhes asszonyka szállt föl, s nyomban kinézte magának az ablak melletti ülést. A kézitáska és a már említett kerek térdek pár ujjnyit visszavonultak, jelezvén, hogy a másik ülésre ugyan semmi pénzért nem csusszannak át, itt viszont csak annyi hely van az áthaladáshoz, hajszállal sem több. A kismama zavartan motyogott: — Szabadna. . . kérem.. . talán. . . Az új típusú úriasszony természetesen nem méltatta válaszra. Szavait még csak nem is az első ülésről hátratekintő kopaszkás öregúrhoz intézte, hanem a teljes közönséghez: — Mind ilyenek. Fölcsináltatják magukat, és azt hiszik, hogy nekik már mindent szabad. A buszban többen örvendeztek; én is örvendeztem, hogy ezt a mesét végesvégig el tudtam mondani. Rómeó és Júlia A szülök veszekedhettek, tilthattak, a fiatalok fütyültek a parancsaikra. Rómeó és Júlia olyan volt, mint két szerelmes: pár, ki mindig együtt jár. Kivéve, amikor Júlia bizonyos meghatározott időpontokban fölkeresett némelyférfiakat, akik hivatalból élénk érdeklődést mutattak a tanulóifjúság véleményei, kiszólásai, tréfái iránt. Valószínűleg neki is többe volt, Júlia mégis órák hosszat pletykálkodott velük, mielőtt visszaröppent volna imádott Rómeója karjába, aki ezalatt dohszagú fóliánsokat böngészett az egyetemi könyvtárban. Amit a szülők nem tudtak elérni, azt elvégezte az emberi gyarlóság. Rómeó lelkét sértették kedvese titkos útjai, Júlia ártatlanságát Rómeó bizalmatlansága. Ahelyett, hogy őszinte szóval tisztázták volna a helyzetet, szakításuk alkalmával ananászparfét ettek a Gong eszpresszóban, és unicumot ittak hozzá. Az unicum Júlia gyöngéd lelkére gyakorolt mélyebb hatást, mert búcsúcsókjuk után így zokogott: Jobb is. hogy összevesztünk Rómeó. Előbb vagy utóbb úgyis föl kéne hogy jelentselek! Korunk tiszta esze Egyszer egy csomó író, festő, zenész összebúslakodék: miért nincsenek olvasók, nézők, hallgatók?No, szereztek pecsétet, pénzt, sátrat, rakás nyolcadikos gyereket, hogy őket majd kitanítják. De nem ment, mert a gyerekek nem ismerték a betűket. Szereztek hát helyettük ipari tanulókat. Ezek nem is voltak kíváncsiak a betűkre; ők már mindenképpen az uralkodó osztályhoz fognak tartozni. Megpróbálkoztak ezután gimnazistákkal. Úgy vélték, hogy a legjobb az alapoknál kezdeni, például a logikánál. Nosza, megkérdezték az egyik harmadikos leánykát, aki ÉS újságot is szokott lapozni. — Embert ölni bűn? — Igen. — A magzat ember? — Ember. — Az abortusz bűn? — Nem. Látsz itt valami ellentmondást? — Nem. No, ez itt abbamaradt. Ha abba nem maradt volna, a magyar nép is szaporodott volna. Színek és évek Ment. mendegélt egyszer a hatos villamos a Szent István körút felől a Lenin körút iránt. Volt rajta hónaljszag, zsúfoltság, homogén társadalom, meg ólmos, nyári délután. Hirtelen egy vasorrú bába rákiáltott a mellette szoronkodó szerecsen királyfira. — Minek nyomod a kezed a fenekemhez? Mit képzelsz, te szégyentelen? Fog- dosod a fenekemet a villamoson? Azt hiszed, hogy a tömegben nem látják? Mit akarsz te éntőlem? Hetvenéves vagyok. A szerecsen királyfi mosolygott, és olykor válaszolgatott a maga nyelvén. _ — Ne karattyolj te, ne karattyolj! Értesz te magyarul, látom a szemeden! Te csirkefogó! Azt mondd meg, minek fogdostad a fenekemet! Nincsen teneked anyád? Nem tanított tisztességre? Vagy ezért jársz iskolába Magyarországon? A villamoskocsiban éppen kialakult volna a többpárt-rendszer, amikor ők a Majakovszkij utcánál leszálltak. A fekete ifjú udvariasan lesegítette az anyókát, együtt keltek át a járdára. Az újságosbódétól kedvesen visszaintettek a közönségnek. TAVASZI NAPOK Kortárs japán kerámiák Az Erdei Ferenc Művelődési Központban látható a Kecskeméti Tavaszi Nap'ok egyik legreprezentatívabb rendezvénye; a kortárs japán kerámiákból összeállított kiállítás. A kulturális kapcsolatok kialakítására, a nemzeti kultúra és művészet terjesztésére 1972-ben létrehozott sokoldalú tevékenységet folytató Japán Alapítvány támogatásának köszönhető, hogy Magyarországon is bemutathatják az anyagot. A képzőművészet iránt érdeklődő kecskeméti közönség a műfaj ismeretében ezúttal jelentős helyzeti előnnyel rendelkezik, ugyanis a Nemzetközi Kerámia Stúdió kiállításainak köszönhetően az átlagnál jóval pontosabb képe, szélesebb rálátása lehet a mai kerámiaművészetre, így azután szinte magától értetődő, hogy a japán kerámia nem az eredetileg kínai és koreai ihletésű, hagyományos edénykerámiát juttatja a látogató észébe, hanem konkrét, jellegzetes és személyes munkákat, például Hideo Matsu- moto légies, áttört porcelánplasztikáit vagy a stúdió közgyűjteményében szereplő, e tárlaton is bemutatkozó Ya- suo Hayashi munkáit. Az épület emeleti galériájában a fehérre festett, stílusosan alacsony talapzatokon harmincegy művész mintegy félszáz alkotása képviseli a kortárs modern japán kerámiát. A katalógus bevezetőjéből kiderül, hogy a plasztikai és szobor igényű kerámiában fogant gondolkodásmód Japánban milyen jelentős hagyományokkal rendelkezik. A nemzetközi művészeti életben való aktív jelenlét, a sikerek soha nem bizonyultak visszahúzó erőnek, sőt, minden időben inspirálták e szellemiség szabad mozgását, kötetlen megnyilatkozásait. Magukból a munkákból következtethetünk arra a tényre is, hogy a műfaj fejlődési formái, kísérletezései mennyire szinkronban lehettek az egyetemes művészettörténet lenagyobb áramlataival, sőt divatjaival. Eredetiségük erejét bizonyítja azonban, hogy például az ötvenes évek elejéig a japán művészek munkássága adott ösztönzést a legprogresszívebb amerikai kerámiaművészetnek. A hatásrendszer persze rhindig is kölcsönös volt. de a japán „agyagmüvészet” az amerikai és az európai jellegzetességek átvétele mellett mindig is nemzeti maradt. A klasszikus tradíciókhoz sokszínűén (számunkra sokszor megfejthetetlenül) kötődő, de azt még a tagadásokba is beépítő szellemiségével meglepően közel tud állni mai érzékenységünkhöz. A japán kerámiatörténet néhány idősebb, korszakos jelentőségű mester munkájával képviselteti magát. Kazuo Kagi-nak a hetvenes évek végén zárult le munkássága, mely a műfaj egyik jellegzetes útjaként is leírható. Kortársai többségével ellentétben minden korszakában megőrizte bensőséges kapcsolatát az anyaggal. Faldarab című, az 1960-as évek elejéről származó munkája — életműve valamennyi alkotásához hasonlóan — zománcozatlan és magas hőfokon égetett. Mint a kiállított produkció is reprezentálja, lapos, függőlegesen kinyújtott agyagfalakat kapcsolt össze úgy, mint ahogyan a felszínen a különböző belső szervek megjelen- (het)nének. A másik történeti jelentőségű darab Tsuji Shindo munkája, melynek címe: A szem és az orr közötti távon. Az elvontan (figurális, homogén fekete felületű alkotás nem kis azonosságot mutat az ugyanebben az időszakban kiteljesedő amerikai absztrakt expresszionista kerámiával. A plasztikák e néhány kivételtől eltekintve jellegzetesen a nyolcvanas évek termékei. Meghökkcntőek vagy épp le• Matsuda Yuriko: Jelenet indul! Az előadás 1981 • Tsuji Seimei: A zenit (1970) Miwa Ryosaku: Tájkép feketében 1982 nyügözöek találkozásaik az utóbbi két évtized legdivatosabb stílusáramlataival. Olyan egészen rendkívüli hatást, hihetetlenül friss benyomást kelt a szellemében, megjelenési formájában az egyezményes internacionális és kifejezetten japán jellegzetességeket ötvöző koncept, performance, fluxus, vagy épp retro. Határátlépéseik persze az európai néző számára biztonsággal alig követhetőek, hisz e határok az európai és. japán kultúrában másutt helyezkednek el. Ennek ellenére „legelvetemültebb” kísérletezéseikből is a teljes műfajtörténet lenyűgöző biztonságú szakismerete sugárzik. A számunkra is igen ismerős, a hetvenes években virágkorukat élt stílusirányzatok a nyolcvanas évekbeli japán művekben kevesebb elszántsággal, kimértséggel, erőszakossággal vannak jelen. Módosult megjelenési formáikban a fesztelenség, humor, érzelem, sőt „érzékiség”, olykor festőiség a domináns. Pedig közben a japán művészek anyaghoz való viszonya is megváltozott — magukhoz képest legalábbis — távolságtartóbb lett. Felfedezték, hogy más anyagokat, akár késztermékeket is lehet az agyaggal kombinálni, sőt, élvezetüket lelték abban is, hogy az agyag megmunkált fa, fém vagy bármely más anyag benyomását keltse. Araki Takako Dekadens biblia című szimbolikus alkotása például félig elégett betűkkel teli papírlapokat, Tsuboi Asuka Főnix című munkája pedig egy hajlított, fantasztikus felületű krómacél csövet imitál szertelen és virtuóz játékossággal. Sato Satoshi a Vörös ház című,_ valódi fémeket is beépítő harsány, derűs alkotása ugyancsak saját anyagismeretével játszik. A postmodern irányzat minden kedvére való ideával egyszerre kapcsolatba lépő törekvéseit a japán művészettörténészek „szilánk” elméletnek nevezték el. E módszert szigorúan véve az egyik legfiatalabb művész, az 1957-ben született Inonue Masayuki munkája „fordítja le” a legszemléletesebben; különböző kidolgozású, formájú, méretű kerámiadarabokat illeszt össze — szimbólumokat, jelképeket, stílusokat keverve —; egyetlen kompozícióvá. Ebben a szellemben fogantak, de jellegzetesen egyéni módon valósulnak meg Nakamura Kinpei Dekoráció finom anyagszerkezetü térhez 1981—85. címmel kiállított munkái. Kisméretű, forma- és színgazdag, elbűvölően derűs és játékos plasztikai teremtményei — tetszőleges variációkban — bármilyen méretű teret be tudnak népesíteni. Kárnlvi Júlia