Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-11 / 35. szám
1988. február 11. • PETŐFI NÉPE • 3 FELAJÁNLÁS, BÍRÁLAT, NYÍLTSZÍNI TAPS A társadalmi összefogás eddig sem hiányzott Foktőn • Foktői utca útépítés előtt. (Tóth Sándor felvétele) Kiss György sokszor tíz esztendő alatt megszokott mozdulattal teszi fel és igazítja meg fekete kucsmáját, amikor kilép a foktői művelődési ház nagyterméből. Aztán megáll, vár valakire, ami bizony időbe telik, mert több mint kétszázan sorjáznak ki az ajtón, miközben nagy részük tovább tárgyalja a község dolgait, holott már vége van a falugyűlésnek. — Érdemes volt eljönnie? A várakozó egyértelműen bólint, s a nem szószátyár emberek ilyetén válaszát az illendőség kedvéért még megtoldja azzal, hogy szeret tisztában lenni a foktői történésekkel. — Sok újdonságot hallott ma? Mielőtt felelne, végigjár tekintete a távozó férfiakon és nőkön, időseken és fiatalokon, majd megjegyzi: ezek a helybeliek mind ismerik egymást, naponta találkoznak, beszélgetnek, s ilyenkor előkerülnek a közös gondok s elképzelések. Ennek ellenére szerzett új ismereteket. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy például Nagy Béla felajánlja: ingyen kifesti az óvodát? Illetve, dehogy ingyen! Elkéri ő a munkája ellenértékét, ám nyomban vissza is adja a tanácsnak, legyen annak ezzel is több pénze egy tornaterem létesítésére. (Részlet dr. Kohány Ferencné foktői népfronttitkár falugyűlési beszámolójából: „Az elmúlt évben 3 millió 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a község lakossága.”) * * * Nagy Béla felajánlása azonban csak egy példa arra, hogy a legtöbb falubeli tettekre kész a közös boldogulásért, a gondok csökkentéséért, netán megszüntetéséért. Hiszen amikor Szűcs Kálmán szóvá tette, hogy nagy szükség lenne egy segélykérő telefonra Foktőn, Morvái Istvánná felállt és közölte: a posta zárása után sürgős esetekben bárkinek rendelkezésére áll a lakásukban lévő készülék. Mészáros Béla boltvezető pedig, miután befejezte mondandóját, akkora nyíltszíni tapsot kapott, amilyet még neves színházi produkciók előadói is örömmel nyugtáznának. Előzőleg ugyanis Harangozó Ferenc a kereskedelmi ellátás hiányosságait ostorozta, ám Mészáros Béla, aki nemrég vette át a boltot, kijelentette: amióta ő ott dolgozik — január 1-jétől —, még nem fordult elő az, hogy tej vagy kenyér, egyszóval alapvetően fontos élelmiszer nélkül távozott volna valaki tőlük. Határozott ígéretett tett a választék további javítására is, arról viszont nem tehet, hogy miközben a fővárosban raktárakban rohadt el a déligyümölcs, Foktőre csupán 98 db banán érkezett ... Persze több bosszantó, közérzetet rontó tényről is beszéltek a foktőiek. A szeméttelep felől gyakran áradó füst miatt nem érdemes ajtót-ablakot nyitni; nem megfelelő a köztisztaság, gondok vannak a közvilágítással, s számos utcában szükség lenne szilárd burkolatú út építésére. És sok a kóbor, illetve szabadon engedett kutya is! Ezenkívül Berekai István a Kalocsára dolgozni járók nevében kérte: a tanács vegye rá a Volánt, hogy a közeli városba reggel 7 órakor induló járat ne csak iskolai tanítási napokon közlekedjen. Szintén ő tette fel a kérdést: Mi lesz a sorsa annak a foktői Duna-partnak, amit Kalocsához akartak csatolni? * * * Gombos János tanácselnök korrekt, rövid válaszokat adott mindezekre. Elmondása szerint Kalocsa városa új szeméttelepet alakít ki, immár nem Foktő szomszédságában; a közvilágítást éppen ezekben a napokban vizsgálja felül a DÁV, ami pedig az útépítéseket illeti, hát azok jelentős összegekbe kerülnek. Ennek ellenére az idén el akarják készíttetni a Béke és a Duna utcai útszakaszt, valamint az Aradi út még hátralévő részét és a Dózsa György út végét. Szintén szilárd burkolatot kap a katolikus templom előtti terület, továbbá a Gyóni Géza utca, sőt a Bajcsy-Zsilinsz- ky utca is. Az előző évben kitermelt sóderből kívánják megépíteni a Petőfi Sándor utca még el nem készített szakaszát. A köztisztasággal kapcsolatban elmondta az elnök: közös erővel kell fellépni azok ellen, akik illegális sjemétle- rakóhelyeket hoznak létre. Mert hiába szüntetnek meg egy ilyet, ha időközben a település egy másik részén újabb alakul ki. A községi tanács várja a bejelentéseket: kik csúfítják el a környezetet, s hasonlóan szükséges jelezni azt is, hogy kiknek a kutyái kóborolnak szabadon. Ha e problémák nem szűnnek meg másként, akkor a tanács a törvény adta lehetőségekkel fellép a szabálysértők ellen, de ezt nem tudja megtenni a jóérzésű állampolgárok segítsége nélkül. A buszjárattal kapcsolatos kérést továbbítják a Volán illetékeseihez. A foktői Duna-part pedig a foktőieké marad. » * * A falugyűlés résztvevői tudomásul vették mind a válaszokat, mind a korábban elhangzott tanácselnöki beszámolót, ami az elmúlt évi tervek teljesítéséről és az idei feladatokról szólt. Ugyancsak jóváhagyták a tanács és a népfront együttműködési és feladattervét. Szó esett még ezután arról is, hogy a nemrég felavatott nyugdíjasklub helyisége máris kicsinek bizonyul, ezért a tavasszal kibővítik, Konczler István pedig arra kérte a jelenlévőket: ha neves művészek jönnek vendégszereplésre Foktőre, akkor az eddigieknél többen érdeklődjenek előadásuk iránt. A Duna menti kis község közösségi eseményén részt vett dr. Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese. Tájékoztatást adva a megye gazdasági helyzetéről, kifejtette a többi között: mindenütt csak annyi pénzt lehet elkölteni- ük a tanácsoknak, amennyi a rendelkezésükre áll. Márpedig ebből az idén kevesebb van. Éppen ezért a korábbiaknál is fontosabb az a társadalmi ösz- szefogás, amiben Foktőn eddig sem volt hiány. Dr. Geri István, aki a település megyei tanácstagja, bejelentette még, hogy a szociális gondoskodás segítésére még ebben az évben terepjáró gépkocsit kap Foktő. Vitaszek Zoltán KIT KELL ANNAK TEKINTENI? Adókedvezmény a súlyosan testi fogyatékosoknak A személyi jövedelemadó egyik, szélesebb körben kevésbé ismert rendelkezése került a figyelem középpontjába az elmúlt napokban a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban: ajanu- ár 1-jén életbe lépett új adótörvény a súlyosan testi fogyatékosok jövedelménél évente 12 ezer forint adómentességet nyújt. A társadalom fokozott gondoskodását kifejező rendelkezés értelmezése, végrehajtása körül azonban — mind az érintettek, mind orvosaik részéről — némi bizonytalanságot tapasztaltak az elmúlt időben a minisztérium illetékesei. A jogszabály, jobb eligazodáshoz támpontot adó, legfontosabb rendelkezéseiről tájékozódott az MTI munkatársa a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban. Mint elmondták, a törvény végrehajtásáról intézkedő minisztertanácsi rendelet a súlyos testi fogyatékosság meghatározásánál két korábbi egészség- ügyi miniszteri rendeletet vett alapul. Ennek megfelelően súlyosan testi fogyatékosnak kell tekinteni azt, akit a vakok személyi járadékának bevezetéséről szóló, 1971-ben kelt miniszteri rendelet vaknak minősít. (A többi között ide tartoznak mindazok, akiknek látásélessége megfelelő korrekcióval mindkét szemen 5/70, akiknek látóköre körkörösen 20 foknál szűkebb.) Ugyancsak súlyos testi fogyatékosnak minősülnek azok a mozgáskorlátozottak, akiknek „Az egyes mozgáskorlátozott személyek gépjárműveivel kapcsolatos kedvezményekről” szóló rendelet 1. számú mellékletében megjelölt betegsége van. Az 1986-ban kelt rendelet meghatározásában ide tartoznak például azok, akiknek a betegsége a tartós járást, az állást, a fogódzkodást, a kapaszkodást megnehezíti. További fontos tudnivaló, hogy — az egészségügyi miniszteri rendeletekben foglaltaknak, valamint a kialakult gyakorlatnak megfelelően — a vakság megállapítására az adómentesség igazolásához is a lakóhely szerint illetékes megyei, valamint fővárosi vezető szemész szakfőorvos jogosult. Az igazolást is ő állítja ki erről. A mozgáskorlátozottak egészségi állapotát — külön vizsgálat, vagy gyógyintézet arra jogosult orvosa által kiállított irat, például kórházi zárójelentés, alapján — elsősorban az illetékes kezelőorvos (a körzeti orvos, az üzemi orvos, a szakrendelés orvosa) minősíti és igazolja. A mozgáskolátozottság igazolására jogosult még az Országos Orvosszakértői Intézet területileg illetékes szakértői bizottsága. Azoknak, akik már rendelkeznek a vakságot, illetve a mozgáskorlátozottságot megállapító orvosszakértői igazolással, az adómentesség megszerzéséhez nem kell beszerezniük újabb igazolást; a már meglévő okmányokat is elfogadják. Arra azonban vigyázniuk kell az adómentességet kérvényezőknek, hogy amennyiben egészségi állapotuk romlása nem végleges, csak meghatározott ideig érvényes az igazolásuk. A fogyatékosok adókedvezményéről szóló intézkedés mellett sajátos rendelkezés vonatkozik az Országos Orvosszakértői Intézet bizottsága által megállapított legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, rokkantsági nyugdíjban nem részesülő emberekre is. Ok a személyi jövedelemadót tekintve nyugdíjasnak minősülnek. Jogosultságukat az arra illetékes szerv—például a társadalombiztosítási igazgatóság, kirendeltség, a tanácsi szakigazgatási szerv — által az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye alapján kiadott határozattal (értesítővel) igazolhatják. Azok, akik ilyen határozattal (értesítővel) rendelkeznek ugyan, de annak érvényessége egy éven belül lejár, vagy munkaképességük csökkenése a határozat (értesítő) szerint nem éri el a 67 százalékot, továbbá akik nem rendelkeznek ilyen határozattal (értesítővel), azok az eddigi gyakorlatnak megfelelően, állampolgári jogon kérhetik munkaképességük csökkenésének elbírálását a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál. A társadalombiztosítási szerv a továbbiakban a társadalombiztosítási igények elbírálására vonatkozó szabályok alkalmazásával jár el. Ennek megfelelően az igénylőt az Országos Orvosszakértői Intézetnek a lakóhely szerint illetékes első fokú orvosi bizottságához, felszólamlás esetén a másodfokú orvosi bizottsághoz utalja. A bizottság szakvéleménye alapján hozott határozatáról értesíti az igénylőt. Az igénylő a 67 százalékos csökkent munkaképességét ezzel a határozattal (értesítővel) igazolhatja. TÖRVÉNYRE VÁRVA v 7 " * Az egyesületi jelenség Társadalmunk éleiének egyik — s nem mellékes - jelensége az, hogy gombamódra szaporodnak a társaságok, egyesületek, klubok. Érdekes lenne összehasonlítani — természetesen ez egyáltalán nem lehetséges a teljesség igényével —, hogy egy-egy korban a létező egyesületek működése és az állam intézményeinek tevékenysége hogyan is alakult. Mennyi az átfedés, az azonosság, a párhuzamosság, vagy az interferencia? A kép változó lenne, de bizonyos általános szabályok és törvényszerűségek azért kitapinthatóvá válnának. Nevezetes „asztalok” Az egyesület eredendően városi jelenség. A falvakban csak a polgárikapitalista korban jelenik meg. Karinthy nyilván azt írná, hogy már a régi rómaiak is ismerték. Valószínű. Mégis úgy kell tekintenünk őket, mint a francia forradalom utáni kor gyermekeit, így érvényes ez a magyar XIX. századra, arra a nemzedékre, amelyre később ráakasztottuk a reform jelzőt. írók, művészek, politikusok jellemezték e kort, olyan személyiségek, akiknek kisugárzása van, embereket vonzanak. Az irodalomtörténet számos jelentős nevezetes „asztalt” ismer, ilyen volt például a Pilvax kávéház. Volt egy pad a Városligetben, ahová Deák Ferenc ült le pihenni sétái közben. Néhány év múlva egyre többen sétáltak arra, s a pad a „Deák-párt” bölcsője lett. A társaságok élete az állam és-a társadalom közötti bizalom fokmérője. Mi történik akkor, ha ez a bizalom megszűnik? Természetesen az állam ekkor feloszlatja az egyesületeket. Ez az állam számára jelent kudarcot. Akár bevallja, akár nem. Tanulságként álljon itt röviden a Horthy-rendőrség által 1930 májusában betiltott Wesselényi Reform Klub története — melyet Kemény Bertalan dolgozott fel. (Egyesületi élet Budapesten 1948 előtt...) A Wesselényi-klubot a budapesti egyetemista ifjúság alakította 1929. november 7-én. A társadalmi ellentmondásokra érzékeny fiatalok megdöbbentő realitással érzékelték az akkori helyzetet, és tettekre hívták a társadalmat. Követelték a nagybirtokok felosztását, óvtak a revizionizmustól, s hirdették a Kárpát-medence testvér nemzeteinek összefogását Kossuth szellemében, a kelet-közép-európai népek gazdasági együttműködését követelték. így szóltak az országról: „az elmulasztott reformok szülik a forradalmat...” Pe- thő Sándor 1930-ban arról beszélt, mennyire nem tölti be a szerepét a magyar parlament. A társaságot betiltó rendelkezés, amely ostoba és megmagyarázhatatlan; két nap múlva érkezett. Valószínű, hogy a feloszlatott klub talán politikusabban, de változatlan elkötelezettséggel élt tovább a falukutatók között, a Márciusi Frontban, a szárszói konferencián ... Az egyesületi szerződés legkorábbi szakaszában a szalonok és az asztaltársaságok voltak rendszeresen találkozó, többé-kevésbé már zárt csoportok, amelyeket hasonló gondolkodású, érdeklődésű és érdekű emberek alkottak. Nevezhetjük ezeket a társaságok pre (korai) formájának is. A társadalmi szerveződés rendszerint nem áll meg ennél a szakasznál. A közösségek magukban rejtik a továbbfejlődés csíráját, az egyesületek még formálisan társaságok, de túlnőnek ezen. Országos szervezetek alakulnak, vagy azonos profilú egyesületek lépnek szövetségre. Ezt a folyamatot nevezhetjük poszt szakasznak. Fenntartások és félelmek Az állam úgy vélheti, hogy pártok alakulnak, hogy legalábbis ezeknek az embrionális formájával van dolga. Egyébként is, mondjuk kisvárosi szinten egy-egy városszépítő egyesület konfliktusba kerülhet a helyi tanáccsal. A bürokraták még nagyobb fenntartással fogadhatják például a környezetvédőket, különösen, ha a környezetvédő egyesületek laza országos szövetséget alkotnak. A bürokrácia azonnal politikai veszélyre gyanakszik, pedig nagyon téved. Tény, hogy az új igények, az új társadalmi célok valamilyen módon mindig egyesületi formációban jelennek meg. Ezért aztán ott, ahol az állam kiépített intézményrendszerének a statikussága — változtathatatlansága — dogma, ott minden egyesületi formáció az államel- lenesség gyanúját keltheti. Az egyesületekkel szembeni gyanakvás „kulturáltabb” formája, ha üres és főleg hazug szavak hangzanak ei arról, hogy az egyesületek elpazarolják a társadalmi energiákat, szétforgácsolják az erőket. Nyilvánvaló, hogy a bürokrácia számára a legjobb a nemlétező egyesület, elviselhető egy-egy országos nagyegyesület, ám elviselhetetlen a törvényes egyesületi szabadság. A spontánul szerveződő egyesületekben ezért nagy az érzékenység, néha a gyanakvás is. Ennek pedig az ország látja kárát. A konszenzus körvonalai A jelenlegi egyesületi jogszabályaink — s ezért várják nagyon sokan a beha- rangzott egyesületi törvényt — a dualizmus korára mennek vissza. Nem a liberális 1918-as köztársasági, vagy az 1919-es tanácsköztársasági gyakorlatra. Pedig tény, hogy az egyesületek mozgékonyabbak, innovatívabbak, mint akár ideális esetben a minimális bürokráciával terhelt állami intézményrendszer. Kívánatos lenne ezért, hogy az egyesületek az állam és a társadalom közötti konszenzus (ha úgy tetszik, kompromisszum) megtestesítőjeként jelennének meg. (Létezésüknek egyetlen kritériuma az alkotmányosság.) IVÍi ez a konszenzus? A társaságok alapszabálya, és az állami hatóság a (felügyeleti szerv) jóváhagyása. Ezen a két pilléren épül az a híd, amely az egészséges párbeszéd alapja is. így az alapszabály és annak jóváhagyása garantálhatja a társadalom és az állam együttműködési szándékát. Olyan egyetértés alakulhat ki, amely hasznos mindenkinek,, .s mindkét fél előnyökhöz juthat általa. Ruttkay Levente AZ ÁLLAMI BÉR- ÉS MUNKAÜGYI HIVATAL IRÁNYELVEI Megfontolt létszámgazdálkodást! Kerítésen belül is lehet megoldás A vállalatok ezekben a hetekben véglegesítették idei tervüket. Bér- és munkaerő-gazdálkodásuk alakításához az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal irányelveket adott ki, felhíva a vállalatok és a szövetkezetek figyelmét a korábbiaknál megfontoltabb, előre- tekintőbb létszámgazdálkodásra. A jelenlegi bérszabályozás ugyanis a legtöbb ágazatban a létszámmal való takarékosabb gazdálkodásra ösztönzi a gazdálkodókat, ám az nem mindegy, hogy ezt a gyakorlatban miként valósítják meg, rövid távú érdekeiket helye- zik-e előtérbe, vagy hosszabb távra gondolkodnak. A szabályozás az idén általában egyedül a kifizetett bérek össztömegének növekedését korlátozza, azon belül a megtakarított bérekkel a vállalatok szabadon gazdálkodhatnak. Ez — kellő megfontolás hiányában — arra csábíthat, hogy a bérek idei, átlagosnál nagyobb mértékű emelése érdekében azoktól a dolgozóktól is megváljanak, akik egyébként jól végzik a munkájukat, s akiknek a szakértelmére kedvezőbb piaci feltételek, növekvő feladatok mellett a későbbiekben nagy szükség lenne. Ezért az ÁBMH azt javasolja a gazdálkodó szervezeteknek, hogy csak a valóban nélkülözhető, hatékonyan nem foglalkoztatható létszámot csökkentsék, s kerüljék a tevékenységek általános felszámolásával járó munkahelymegszüntetéseket. Új szakma elsajátításával Az irányelvekben arra is rámutatnak, hogy az ésszerűbb létszámgazdálkodás korántsem egyenlő azzal a ma még gyakorta alkalmazott megoldással, hogy egyszerűen csak az új dolgozók felvételét korlátozzák. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás követelményének sokkal inkább az felel meg, ha először a gyárkapukon belül tárják fel a szabad munkaerőt, azokat a területeket, ahol az indokoltnál magasabb a létszám, vagy ahol nem tudnak elegendő, kifizetődő munkát biztosítani. Mielőtt azonban az itt dolgozók munkaviszonyát megszüntetnék, célszerű azt is áttekinteni, hogy a vállalat más részlegeiben vajon nincsenek-e olyan állások, amelyeket ezek a dolgozók korábbi szakképzettségükkel, vagy új szakma elsajátításával betölthetnének, ahol szükség lenne a munkájukra. Ez a megoldás minden bizonnyal többhelyütt is szóba jöhet, hiszen ma még elég gyakori, hogy egyazon vállalatnál egy időben tapasztalható munkaerőhiány, illetve -felesleg. Amennyiben azonban mégis elkerülhetetlenné válik a létszám csökkentése, azt nyíltan, a dolgozók tájékoztatásával, a munkahelyi demokrácia szabályainak betartásával, az előzetes bejelentési kötelezettség teljesítésével kell végrehajtani — szögezik le az irányelvekben. A takarékos és rugalmas munkaerő-gazdálkodás másik lehetőségeként említik a részmunka- idősök és a bedolgozók körének bővítését. akár úgy is, hogy az eddig teljes munkaidőben ellátott munkaköröket alakítják át ilyenekké. Nagyobb mozgástér Az idén a központi bérszabályozás a legtöbb helyütt önmagában csak szerény mértékű béremelést tesz lehetővé, ám ennek keretei között is szükséges és lehetséges az ösztönzés fokozása — hangsúlyozzák az ÁBMH szakemberei az irányelvekben. Nagyobb teljesítményekre, jobb munkára nemcsak a bérek növelésével lehet ösztönözni a dolgozókat, hanem azzal is, ha a mozgóbérek, a prémiumok, a jutalmak jobban kapcsolódnak a ténylegesen elvégzétt munkához. Az ösztönzés javításának másik lehetősége a főmunkaidős belső vállalkozások kiszélesítése, amire a jelenlegi bértömeg-szabályozás eddigieknél nagyobb mozgásteret ad a vállalatoknak. Növeli a dolgozók érdekeltségét, ha az adott részlegek egy-egy konkrét feladat elvégzésére szerződnek a vállalattal előre kitűzött díjban megállapodva, s a vezetők az ottani kollektívára bízzák annak eldöntését, hogy az adott munkát hányán és egymás között hogyan osztják el. Az ösztönzés szempontjából új kérdéseket vet fel a személyi jövedelemadó bevezetése, hiszen a nagyobb teljesítményekhez magasabb adó kapcsolódik, s az érdekeltség csak akkor tartható fenn, ha erősítik a teljesítményhez kapcsolt bérformák progresszivitását. Ezt ajánlja az ÁBMH az általa közzétett irányelvekben is. A jól dolgozók érdem szerinti elismerésének most már a tarifarendszer sem szab határt, mert január 1-jétől eltörölték az egyes bér- kategóriák felső kötelező korlátját. Egy év alatt nem oldható meg A jelenlegi kereseti arányok eltérnek a kívánatostól — állapítják meg'az irányelvekben —, ezért a magasabb szakmai követelményeket kielégítő dolgozók bérét indokolt az átlagosnál jobban emelni. Ez nemcsak az értelmiség fokozottabb megbecsülését, hanem általában a magasabb szaktudás és a nehezebb feltételek között végzett munka jobb elismerését jelenti. A differenciálás követelménye emiatt és a bérek személyijövedelemadó-tartalma miatt most minden eddiginél erősebben jelentkezik. Az irányelvek szerint a kereseti arányok számottevő javítása nem oldható meg egyetlen év alatt, hanem csak fokozatosan, több éven ker resztül, a vállalati átlagnál érzékelhetően magasabb bérfejlesztéseknek e területekre való összpontosításával. KECSKEMÉTI KOSSUTH MGTSZ (Kecskemét Belsőnyír 150.) műanyag- és faipari tevékenységet folytató üzemegységébe AZONNALI BELÉPÉSSEL felvesz faipari, műanyagipari szakmunkásokat és betanított munkásokat Érdeklődni lehet Molnár Zoltánnál vagy Juhász Jánosnál Továbbá keres fenntartási üzeméhez építőipari technikust és villanyszerelőt Érdeklődni lehet Kovács Pál energetikusnál Telefon: 47-777/12 mellék. 386 £
